Welcome to Europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.


 
belépés
a végtelen univerzumba
Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés
Chatbox
közhírré tétetik
jelenléti ív
erre sündörgünk
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég



A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss emlékek
életünk állomásai
Yesterday at 5:18 pm

Anaise & Jamie
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 EmptySzomb. Szept. 15, 2018 7:38 pm



Ana&Jamie

+18

- Ezt én is kérdezhetném… - tudom, hogy csupán költői kérdés volt a részéről, de végső soron nem is adtam rá megfelelő választ. Erre nem is tudnék.
- Nem aggódok én, csak szórakoztam veled – mosolygok rá vissza. Sejtem egyébként, hogy ő sem egy mindennapi masszázsra gondolt, mikor ezt az ötletét felvetette. És látva az igenlő válaszomra felcsillanó szemeit egy ütemet ki is hagy a szívem. Csupán az izgalom miatt, hogy neki most tényleg vannak itt tervei velem. Hogy vagyunk mi még mindig ilyesmire képesek, én magam sem értem. Ana előtt jó ideig nem volt partnerem, nem hittem volna, hogy ennyire el tudnak raktározódni egyes testnedveim nekem is.
Figyelemmel követem őt, ahogy elkezdi a mellkasomat masszírozgatni, közben én pedig nemes egyszerűséggel húzom le magunkról a takarót és dobom vagy az ágy szélére, vagy azon túl. Őszintén szólva ez érdekel jelen pillanatban a legkevésbé.
Halk, rövid sóhajok hagyják el a számat, ahogy odalent is mozog rajtam. Érzem, hogy ezzel együtt mennyire megsíkosítja a péniszemet, és bele sem merek gondolni, hogy mit akar még velem tenni. Mert azt erősen kétlem az egész helyzetből, hogy csak a mellkasomat akarja kicsit átdolgozni.
Nem kell túl sokat várnom, hamar rámarkol férfiasságomra, és a előbukkanó kis nedvet meg élvezettel nyalogatja le. Élesen szívom be a levegőt, mikor nyelve a makkomhoz ér. Aligha hiszem, hogy ebben bármi különös lenne, elnézve, hogy az elmúlt néhány órában mennyiszer estünk már egymásnak, és hány orgazmuson vagyunk túl együtt és külön-külön.
Ahogy rám néz, láthatja tekintetemben, hogy majd szétszakadok a vágytól és úgy kell türtőztetni magamat, hogy ez ne forduljon át valami másba. De nem szeretem állat módjára csak úgy magam alá gyűrni a partneremet, hisz ahogy én is szeretek kicsit kiteljesedni és úgy játszogatni a másikkal, úgy ez az említett illetőnél is könnyedén hasonló elképzelés lehet. Mint ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, ahogy szemembe nézve érzékien megnyalja az ajkait. Vagy nem tudom, mennyire volt ez érzéki. Számomra az volt ebben az állapotomban.
- Megőrjítesz, Ana – jegyzem meg neki, miután már másodjára is visszaránt attól a ponttól és mikor mellét kezdi el markolászni. Később ahogy lentebb ingerli magát, majd pedig még azzal is kicsit megsíkosítja farkamat, egy türelmetlen morranás-nyögés keverék szalad ki belőlem. – Hogy ezt te hol tanultad, nem tudom. De az biztos, hogy még sok ilyet szeretnék – nevetek fel rekedtesen, kicsit gyengén.
- Akár. Mire gondolsz? – kérdezem tőle kíváncsian, majd ahogy elnyeli férfiasságomat, ösztönszerűen csúszik lejjebb a kezem a tarkójára, beletúrva a nagy hajtömegbe. Mikor megszívja a makkomat, akkor már-már fogcsikorgatva kell visszafognom magamat, hogy ne élvezzek el itt helyben. Állom a pillantását, és egyszerűen megbabonáz. Ha hinnék a természetfeletti lényekben, őt biztos valami szukkubusznak tudnám elképzelni, aki elcsábítja a férfiakat, és a szexuális vágyaikból táplálkozik. Egész egyszerűen kiszipolyoz ez a nő. Nem csak azzal, amit csinál, hanem ahogy csinálja és hogy mindeközben milyen tekintettel figyel engem.
Odafigyel arra, hogy nehogy idő előtt elmenjek. Ahogy a testem csak egy picit is máshogy feszül meg, ő visszalassít, vagy akár kis időre teljesen el is enged, ezzel nyerve még néhány lopott másodpercet a későbbiekre, amit kamatoztat is. Válaszra nem méltatott, hogy mire gondol, de őszintén szólva jelen pillanatban nem is bánom. Csak élvezem, ahogy még pár simítást érezhetek a mellei között.
Lihegve, parlagon hagyva fekszem az ágyon továbbra is, és figyelem, ahogy mellém térdel. – Gyere – végig sem hagyom neki mondani a tervét, sejtem, mire gondol, és már nyúlok is a combjaiért, hogy kicsit közelebb húzhassam magamhoz. Határozottan, mégis vágytól ittasan mondtam ki ezt az egy szót, nem tűrve ellenvetést. Ahogy nőiessége az arcomnak nyomódik, már rá is csókolok a csiklójára.
Azt követően pedig nyelvemmel köröket írok le rajta, és minden második-harmadik után erőteljesen megszívom az érzékeny pontot, nyelvemmel közben is nyalogatva őt odalent. Próbálom az ő kényeztetetését a férfiasságomon most kicsit kizárni és az ő élvezetére koncentrálni. Nyelvemmel betalálkozok a hüvelyébe és ott is mohón ízlelgetni kezdem őt, miközben fenekét-combját markolászom.
Akármennyire is ki akarom zárni az én kényeztetésemet, nem vagyok rá képes. Főleg akkor nem, mikor már vészesen közel vagyok hozzá. Testem meg-meg feszül, de még tartom magamat. Mindeközben kis pihenőt hagyva a nyelvemnek és számnak hüvelyébe eresztem két ujjamat és kicsit meg is hajlítom azokat, úgy mozgatom benne őket. Néhány pillanat, vagy perc múlva – ismétlem, időérzék nuku – már harmadik ujjamat is belé engedem és úgy folytatom az előbb megkezdett ingerlést. Közben hüvelykujjammal csiklóját simogatom, ahogy arra képes vagyok jelen pillanatban.
Viszont közben érzem, hogy én magam már nem bírom tovább. Így hát, amennyiben Ana nem tesz mást, elérem azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Testem hirtelenjében feszül meg, majd nevét nyögve hangosabban töltöm meg forró spermámmal a száját.
Erre a kis időre leáll az ő kényeztetése is, és körülbelül még beletelik egy fél percbe, mire sikerül kicsit erőt szerezni magamon és folytatni. Akkor viszont már nem kímélem én sem őt. Érzékien csókolgatom és nyalogatom a csiklóját, erősen szívogatva és néha még fogaimat is halványan bevetve, csak hogy őt is mihamarabb, minél erőteljesebb orgazmusban részesíthessem. Mint ahogy ő engem nem is olyan régen. Érzem már rajta is, hogy nem kell sok, és egyszerűen már alig bírom kivárni, hogy újra a számon érezhessem élvezését. Jelenleg ennél többre nem is vágyom. Még mellékesen, be is nyúlok közénk és a mellére fognék rá. Ha ennek hatására megemeli kicsit felsőtestét, akkor könnyebben férek oda és ingerelhetem bimbóit is, csak hogy teljes legyen az összkép.



fogadd sok-sok szeretettel  Anaise & Jamie  - Page 4 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 EmptySzomb. Szept. 15, 2018 8:04 pm


Jamie § Ana



18+
ismét nyúlmódi

Keménységére először csókot lehelek, s egy szempillantás erejéig gyönyörködöm benne. Egyik kezemmel óvatosan megragadom a golyóit, a szerszámát a másikkal, kezem levezetem a rúd aljához, hogy ezzel a mozdulattal hátra húzzam a kis bőrtokot. Ajkaimat benedvesítem, egy pillanatra vállam felett még Jamiere pillantok, majd előre dőlök. Ajkaim elválnak egymástól, ráfújok egy kevéske levegőt a makkjára, majd nyelvemmel ismét megcirógatom egy kicsit. Ó igen.. Nem a vad, rád vetem magamat szopást terveztem el a fejecskémben. Már említettem, hogy hosszas kínzást akarok…
Nyelvemet jól megnedvesítem, ezután a rúd aljától haladva felfelé kezdem el benyálazni őt. Fejemet kissé oldalra fordítva, fogaim óvatosan beleresztem a húsába, hogy ezzel is ingereljem őt. Figyelek arra, hogy férfiassága eléggé nedves legyen, mert nem akarom, hogy bármi fájdalmat okozzon neki az elkövetkezendő percekben. Golyóit masszírozom folyamatosan, talán egy icipicikét bele is karmolok, de tényleg elenyésző sajgást okozva csak vele.
A hosszú bevezetés közepette, én alig bírok nyugton maradni. Nyelve varázslatos táncot lejt csiklómon, s ujjai játéka újra és újra a fellegekbe repít. Ajkaim mozgása közben igyekszem visszafogni a nyögéseimet, de eléggé nehézkes ez. Mégis odaadóan koncentrálok arra, amit gyakorlatilag én csikartam ki belőle.
Nyelvemmel újfent végig nyalok a tövétől egészen a makkjának pereméig, de most tovább folytatom az utat, egészen a farok tetején keresztül, egy kicsikét elidőzve a középen található lyuknál. Nyelvem hegyét belemártom, de még nem szívom meg. Csak körbe-körbe mozgatom a makk pereme körül, gyors áthaladásokkal a puha bőrrésznél. Valamikor olvastam, hogy ez a férfiak egyik legérzékenyebb pontja, s kíváncsi vagyok rá, hogy mégis mennyire.. Feltenném a kérdést, hogy élvezi-e, de nyögései, sóhajai, s minden egyes mozdulata azt sugallja, hogy egyáltalán nincs ellenvetése a munkálkodásommal szemben.
Az előbukkanó cseppeket felnyalintom, s megszívom a makkját, immár a finomkodást egy kissé mellőzve vetem bele magamat az egészbe. Lassan, egészen tövig veszem őt a számba, s hangszálaimat kissé megrezegtetve adok neki újabb impulzust. Egy pillanatig megállok, élvezem, ahogy számat birtokolja, majdnem olyan érzéki ez az egész, mintha lábam között lenne. Egek, de vágyom azt a pillanatot, hogy újra magára húzzon, s gyakorlatilag felnyársaljon.
Nyelvem és ajkaim játékát kezeimmel segítem, bár nagyon nehéz kizárni azt, amit ő művel velem. Mikor nyelvét ujjai váltják fel, meg kell állnom egy pillanatra. Mélyen szívom magamba a levegőt és az eddig visszaszorított nyögéseim egyvelege úgy szakad ki belőlem, mintha legalább elélveznék. Testem moccan, folyamatosan elébe lököm, úgy, mintha a férfiassága járna bennem. Egész testem hullámzik, s megszokva az érzést, hogy úgy csúszkál bennem ki-be, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, újfent visszahajolok, hogy számmal az eddigi édes kínzást, felváltsa egy kis követelőzés, egy kis állatiasság. Szívom, szopom, körbe-körbe nyalom, s érezve, hogy egyre jobban megdagad, most már nem hagyom abba, addig munkálkodom tovább, míg a meleg nedűt bele nem spricceli a számba. Csakúgy, mint nem is olyan régen, egyetlen egy cseppjét sem köpöm ki. Ami véletlenül kicsordogál, azt ujjammal felfogom, s arról is leszopom.
Ám érzem, hogy ezzel még nincs vége. Ő nem hagyja ennyiben a dolgot, s milyen jól teszi. Annyira odafigyeltem az Ő élvezetére, hogy a sajátommal már nem törődtem annyira.. Pedig, amit csinál az mámorító. Minden egyes pillanatban az extázis olyan formája felé lök, melyről azt sem tudtam, hogy létezik. Már többször bizonyította, hogy olyan élvezeteket képes elhozni nekem, melyekben manapság nem volt részem, de az, ami éppen kitörni készül belőlem az összeset felül múlja. Gyomrom összeszorul, egyre növekszik bennem a gyönyör gombóca, ami nem sokáig várat magára. Mikor mellemre markol, testem ívesen feszül hátra. Csípőm úgy mozog, mintha egy megvadult ló lenne alattam, aki éppen betörni készülnék. Fejemet hátra vetem, s nevét hangosan kiáltva érek el én is a csúcsra, ujjait és arcát szinte teljesen elöntve. Mélyen veszem a levegőt, férfiasságát csak most engedem el, mert önkéntelenül is, miután elélvezett, kacsómat el nem vettem volna onnan. Olyan csúzos és fényes volt, hogy képtelen voltam csak úgy szabadjára engedni, míg ő sem ereszt engem.
– Jamie… – csak ennyi jön ki belőlem, s szinte erőtlen dőlök előre, combjára hajtva a fejemet egy pillanatra. – Így nagyon hosszú lesz az éjszaka – pihegem szinte szavanként a mondatot, majd lassú, erőtlen mozdulatokkal forgok úgy, hogy ne rúgjam le a fejét, mégis sikeresen hajtsam a sajátomat a mellkasára. – Túl teszünk a nyulakon is – mosolyogva adok csókot a bőrébe, s fejemet úgy fordítom, hogy szemeit pásztázni tudjam
- Soha nem fogunk végignézni egy filmet se - kuncogok halkan. Igen, ebben most én voltam a ludas, de hát tehetek én arról, hogy ha Ő pucéran flangál/fekszik/bármit is csinál, én egyből egy kiéhezett kis liba leszek? Ha majd ésszerű magyarázatot fogok erre találni, akkor biztosan kifejtem neki is, hogy mégis mit művelünk mi egymással. De egyelőre csak élvezem a dolgot, ameddig hagyja.




szeretettel  Anaise & Jamie  - Page 4 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 EmptySzomb. Szept. 15, 2018 9:22 pm



Ana&Jamie


Nehezen, de megkockáztatom, hogy ez a mostani záróakkord – ó, mindketten tudjuk, hogy nem ez lesz az utolsó az este folyamán, elég kis esélyt látok rá – volt az eddig legintenzívebb. Már kellően kitapasztaltuk, mire hogyan reagál a másik és még így is próbáltunk újítgatni, kíváncsian figyelve, vajon ezekre milyen reakciót váltunk ki a másikból. De egyre inkább arra jövök rá, hogy felesleges ilyeneken kíváncsiskodni, mert akármit is csinál Ana velem, vagy vice versa, arra már magában is elég hálásan felelünk. Ez pedig már magában is nagy szó. Ritka, mikor két ember ennyire érzi, hogy a másik mit is szeret, és hogy ennyire könnyen ki tudják a másikat elégíteni, pedig alig ismerik egymást. Bár hozzá kell tenni, hogy az ismertségünk Anával eddig javarészt ki is merült a testiségekben. Mondjuk olyan fele-fele arányban a beszélgetéssel. De hát ezt most ki kell élveznünk az utolsó cseppig is, mert ki tudja ilyet mikor tudunk legközelebb összeegyeztetni.
- Hát igen… Így nagyon hosszú – nevetek fel erőtlenül, ahogy kicsit oldalra fordulok és megtörlöm a számat a lepedőbe. Figyelem, ahogy feljebb tornázik rajtam, és végül ráhajtja fejét a mellkasomra. – Túl hát… - értek egyet vele még mindig kicsit rekedtesen nevetve. Valamit nagyon tudhatunk, hogy ennyire ki vagyunk merülve a másiktól. Ismételten. Mindig azt gondolom, hogy ennél az alkalomnál már nem lehet jobb vagy élvezetesebb, meg hogy milyen érzékenyek vagyunk már odalent, erre tessék… már számolni sem tudom, hogy hányszor ismételtük meg valamilyen módon az egy héttel ezelőttieket. – Most úgy érzem magam, mint akit kiszipolyoztak. És végül is nem tévedek, tényleg így van – sóhajtom, ahogy egy pillanatra hátrahajtom a fejemet a párnára. Mit ne mondjak, erősen kiszaladt belőlem minden erő ennek a mostaninak köszönhetően.
- Jelenleg körülbelül semmihez sincs erőm, az az igazság, nem hogy film nézéshez, semmihez – sóhajtok egyet, majd újra ránézek. – Hozok egy pohár vizet, kérsz te is? – köszörülöm meg a torkomat, mielőtt megkérdezném. Ha igen a válasza, akkor néhány pillanattal később két pohárral térek vissza, az enyémből már kicsit kortyolgatva és odaadom neki.
- Megőrjítesz, te nő – kacagok fel gyengén, és adok egy lágy csókot az ajkaira. – Mit szólsz, megpróbáljunk aludni is? Csak kíváncsiságból, működik-e – vigyorodom el, ahogy megiszom inkább az egész pohár vizet és lerakom az éjjeliszekrényre utána.
Válaszától függetlenül újra elhelyezkedem az ágyon és megvárom, míg ő is bemászik mellém. És hogy mi történik az este hátralevő részében… nos, az már egy másik téma egy másik napra…

Viszont csak sikerül végül valamiféle végkimerültségben elaludnunk, és én vagyok az, aki hamarabb felkel. Próbálok még visszaaludni egy kicsit, de körülbelül 10-15 perc ráadás az egész, amit ki tudok erőszakolni.
Végül óvatosan mászok ki Ana alól, és felveszem azt a nadrágot, amit ő viselt még a tegnapi nap folyamán. Most mi van? A póló még ugyanúgy ott lesz neki… Ahogy felhúzom a nadrágot még érzem is a tegnapi – és mai – nap eseményeinek hatását. Fú, hát igen… rendesen megkínoztuk a másikat.
A konyhába kiérve felrakok egy kávét is főni, illetve csinálok egy-egy sajtos-sonkás omlettet mindkettőnknek. Szokás szerint még egy-két fűszerrel meg is bolondítom, hogy igazán finom legyen, de nem viszem túlzásba. Lehet ő pont, hogy nem szereti az ilyen extravagáns dolgokat egy reggeliben, és igazándiból én sem.
Valahol a második omlettet kezdem el, mikor meghallom a lépteket. Fejemet felé fordítom és mosolyogva szólalok meg. – Szép jó reggelt. Készül már a kávé és a reggeli is. Remélem egy omlett jó lesz – ha nem, hát azzal sincs gond. Valami müzlit vagy ilyesmit csak találunk.



fogadd sok-sok szeretettel  Anaise & Jamie  - Page 4 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 EmptySzomb. Szept. 15, 2018 10:03 pm


Jamie § Ana



Halk pihegések közepette próbálok lenyugodni. A pulzusom legalább a kétszeresén pörög, de ez mellette azt hiszem alapból is igaz. Eszemet próbálom visszaszerezni, de olyan nehéz, ha ilyen impulzusok érnek tőle.
– Hát igyekeztem beleadni mindent, hogy érezd a törődést –kiöltöm rá a nyelvemet. Istenem kikészülök attól, hogy már a szócsatározások közepette is csak azon jár az agyam, hogy vajon mikor újfent bennem lesz, az milyen érzést fog kiváltani belőlem. Istenem, hogy lehet egy ilyen orgazmus után is erre gondolni?
– Korral jár ez az erőtlenség – nevetek fel pimaszul. Ó, érte én, hogy miről beszél. Teljesen kikészítettük egymást, odafigyelve arra, hogy még véletlenül se maradjon ki a másik egyetlen egy porcikája sem.. – Igen – nagyon jó ötlet az ital, mert szinte vattát köpök. Míg magamra hagy, feltornázom magamat, s hátamat a falnak döntve várakozom rá.
– Az érzés kölcsönös – mosolygom rá ravaszul és csókját viszonozom. – Aludni, ühm, oké – iszok én is még egy kortyot, majd szintén az éjjeliszekrényre helyezem a poharat, s miután ő elhelyezkedik, mellé dőlök. Nyilván egészen addig sikerül is nyugalmi állapotban maradni, míg valamelyikünk újra erőre nem kap…

Nem sok pihenés jut az éjszakára. Sok kört verünk rá a nyulakra az egyszer biztos, s az egészben az a legjobb, hogy mindig odafigyelünk a másikra. Egyszer sem kerül előtérbe a saját magunk kényelme, éppen annyit adunk, amennyit kapunk, mintha már évek óta ismernénk egymást.
Az ölelésében tértem nyugovóra, ám a reggeli fényben, hamar megérzem a hiányát. Ó, de még mennyire. Szinte már akkor megébredek, mikor az első mozzanatot teszi, csak úgy vagyok vele, hogy még energiára van szükségem. Nyújtózkodom, csontjaimat kiropogtatom, szinte nyüszögve kelek ki az ágyból. Alvásra, regenerálódásra van szükségem, még szerencse, hogy csak délután kell bemennem, bár.. lehet, hogy ez is kimarad a mai napból, csak a professzorok gyöngyével nem fogom közölni majd.
Csak a pólót találom, az a mocsok elvitte a nadrágot, így kénytelen vagyok a lenge öltözékben elindulni, s megkeresni őt. Egy tükör előtt megállapodva, szinte hátra ugrok, mikor egy nyúzott kiadásom kacsintgat vissza rám. Szörnyen festek, s ez a kint tevékenykedő férfinak köszönhető. Hát nem hallott még arról, hogy a nőknek szüksége van a szépítő alvásra? Kócos bozontomat hanyagul hátra dobom, mikor megérkezem a konyhába és mosolyogva mérem fel őt. – Reggelt – vállamat az ajtófélfának döntöm és úgy nézem, hogy mit ügyköd. Azt hiszem még soha nem értem meg azt, hogy kifejezetten nekem csináljon valaki reggelit. Oké, még gyerekként anyukám, meg hát ugye a szomszéd.. De a szomszéd nem önszántából teszi, ő a körülmények áldozata, amikor éppen átmászok hozzá, hogy lehúzzam. – Ezért már megérte nem lelépni, mielőtt felkelsz – nevetek fel halkan, majd elindulok a pulthoz, hogy szerezzek egy bögre kávét. Ha éppen az utamba kerül, akkor nyomok az arcára egy reggeli puszit, ha pedig nem, akkor úgy teszem meg az utamat a pulthoz, hogy mégis az utamban legyen. Igen, ahogy kinyitom a szememet, s megérzem az illatát, nekem egyből kell egy érintés tőle. – Mellesleg… Néha moshatnál, mert elég gáz, hogy egy nadrágon kell osztoznunk – két ujjamat becsúsztatom a nadrág szélébe, hogy azt meghúzzam, s elengedjem, hogy finoman csattanjon a bőrén. Nem, nem fogom itt és most rávetni magamat, nem kell megijedni, csupán csak visszatérek a jó öreg szájkaratéhoz.
– Nagyon késésben vagy az órádra? – érdeklődve nézek rá, mielőtt kortyolok egyet a kávéból, melybe sikeresen sót tettem cukor helyett. – Bleööö – arcom összerándul, szinte bele is rázkódom ebbe az egyetlen egy kortyba. Ó igen, Jamie teljesen elvette az eszem, s ezt most a napi koffein adagom szívja meg.




szeretettel  Anaise & Jamie  - Page 4 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 EmptyVas. Szept. 16, 2018 11:23 am



Ana&Jamie


Nem tudom, mennyire lenne jó ötlet, ha ő minden nap éjszaka folyamán itt tartózkodna. Tudom, fel sem merült még ez, de csak a tegnapiból kiindulva… hát, hosszabb távon kérdéses ezt hogyan is bírnám. De nem csak én, Ana is. Leszívott rendesen, de én is őt. Tehát mikor egy-egy alkalom után percekig mozdulni sem bírtunk a mámortól, az már elég sokatmondó. Bár az este folyamán már a Kámaszútra negyedét szerintem kipipáltuk, akármennyire sem ez volt a terv, mikor elhívtam magamhoz. Legalábbis nem ennyiszer, nem ilyen módon. Na nem mintha bármi okom lenne panaszra, ezért sem teszek ilyen megjegyzéseket. Ettől függetlenül még sajgok mindenhol.
- Mert le akartál lépni, mielőtt felkelek? – nézek rá vigyorogva, csak egy apró kíváncsisággal a hangomban. Remélem, hogy az előző este után azért nem gondolta volna azt, hogy minden zokszó nélkül csak úgy lelép. Mint a legutóbbi alkalomkor. Előbb-utóbb úgy is találkoznánk megint, csak ha ezt ugyanígy meglépte volna, már lehet nem kötöttünk volna itt ki. Azért mindennek van egy határa és én sem szeretem, ha csak kihasználnak. Még ha ennyire élvezetes módon is.
Mikor látom, hogy a kávé felé veszi az útját, egy pillanatra elállom az útját egy reggeli apró puszira. Nem különösebben imádom kora reggel csókolgatni a másikat, még ha pontban lefekvés előtt is mosott fogat. Azért lássuk be, néhány óra pont elég annak, hogy ha semmit sem eszel, akkor se legyen valami csodás szájszagod… na meg az is igaz, hogy az ő szája is elég sok helyen megfordult az este folyamán. De az meg teljesen másik téma és kontextus.
- Miért is kellene nadrágon osztoznunk? Ez a póló tökéletesen takar mindent, mégis utat enged a fantáziának. Pont ahogy szeretem – mosolyodom el, és halvány kíváncsisággal figyelem, ahogy a cukor helyett sót tesz a kávéba. Kíváncsi vagyok vajon észreveszi-e, esetleg így szereti. Én már semmin sem lepődök meg. Nekem is volt rá példa, hogy ha ittam kakaót, akkor egy csipet sót raktam hozzá. Végülis ízfokozó. Bár hogy a kávé keserűségét ki akarná még jobban felfokozni, az már megint másik kérdés. Én például általában feketén iszom, ha iszok egyáltalán, de… na mindegy is. – Nem, még bőven időben vagyunk – viszont az biztos, hogy én nem bírtam volna már ennél többet aludni. Az a 10-15 perc fetrengés is erre enged következtetni. Majd leszek én fáradt eleget, mikor hazaérek, vagy végeztem az óráimmal. A kocsimban még úgysem aludtam…
- Akkor csak nem azért tettél bele sót, mert úgy szereted! – nevetek fel, ahogy nézem az eltorzult arcát. – Borítsd ki nyugodtan, a cukrot pedig a só mellett találod – jegyzem meg neki még mellékesen, és közben elkészül az omlett is.
- Na de gyere, együnk – kiteszem tányérokra és az étkezőasztalra le is teszem őket, majd megvárom, míg először ő helyet foglal, aztán követem csak én is.
- Hogy érzed magad? Személy szerint nekem olyan helyeken is izomlázam van, ahol nem hittem, hogy lehetséges – ahogy előbb, most is jóízűen nevetek fel, ahogy belekortyolok a kávémba és hozzálátok a reggelimhez. Szép napnak nézünk elébe, az már biztos. Csoda, hogy ennyi mozgásra képes voltam, nemhogy még egy napot eltöltsek az egyetemen.



fogadd sok-sok szeretettel  Anaise & Jamie  - Page 4 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 EmptyVas. Szept. 16, 2018 12:14 pm


Jamie § Ana



– Nem, most eszembe sem jutott – rázom meg a fejem, ahogy lépdelek felé. – Meg erőm se lett volna hozzá.. Érted, hogy nézett volna ki, ha az ajtód előtt fekve találsz rám hiányos öltözetben? – nevetek fel halkan. Nem lett volna sok erőm felöltözni, sem megmozdulni, így jobb volt a puha ágyikó melegében és az ő ölelésében tölteni azt a pár órácskát, míg nyugton voltunk. –Mellesleg horkolsz –mondjuk én meg szuszogok, ami ugyancsak zavaró tud lenni. De azért nem vetekedik az ő tuba koncertjével az biztos. A puszi nos az tényleg csak egy gyors valami semmit érő izé, ami az arcán landol. Nem kell nagy dobra verni, én sem vagyok annak a híve, hogy miután éjszaka, alvás közben ki tudja mik érlelődnek a szánkban, reggel csókcsatát vívjunk. Amúgy is fáj még az állkapcsom is..
Lelkesen állok neki a kávé készítésének, mert tényleg örülök, hogy végre a koffein majd feltölt egy kicsit. Nem vagyok függő, de néha ha véletlenül kimarad a napi adag, akkor bizony már dél körül olyan fejfájás kínoz, amitől egy elviselhetetlen hárpia leszek. Nos, az a mai nap folyamán, a fáradtságommal kiegészülve, úgy érzem senkinek sem lenne igazán jó.
– Ja értem, már kora reggel fel akartad ébreszteni a végre szunnyadó fantáziád és kellett a nap további részére néhány emlék kép, ha véletlenül unatkoznál… –ha lúd legyen nagyon kövér, ezért még meg is emelem a pólót, ahogy lassan körbe forgok előtte. Had legyenek szép képei a reggelről is, ne csak az éjszakáról. Aztán jön a kávéval való affér, mely nem éppen úgy sül el, ahogy azt terveztem..
– Most komolyan képes voltál végignézni, ahogy megsózom a kávét és kivártad, hogy mi lesz belőle? –hitetlenkedve nézek rá, de még mielőtt azt feltételezné, hogy ez hatalmas probléma elnevetem magam. – Elveszed az eszem, meg még utána jót is mulatsz rajta? –játékosan beleütök a hozzám közelebb eső vállába. – Meglakolsz még ezért – megrázom a fejecskémet, majd a mosogatóba öntöm a kávé adagot, s újra megpróbálkozom az elkészítéssel. Most már elővigyázatosabb vagyok és kisujjamat beledugva tesztelem is a cukrot, hogy tényleg az-e.. – Nyamm, így az igazi –elégedetten vigyorgok rá, majd követem őz az asztalhoz, s lehuppanok a közelebb eső székre.
–Ühm, nézz rám.. Olyan vagyok, mint akin átment az úthenger, méghozzá odavissza – nevetek fel én is. Utoljára körülbelül egy hete festettem így, csak akkor nem az egész éjszakás ágytornának köszönhetően, hanem az ital miatt. – A koroddal jár a fájdalom – nevetek tovább. Ó még mennyiszer fogom ezzel húzni az agyát.. Pedig aztán, nem panaszkodhatok, legalább nem ötven-hatvan éves. Pfej, még elképzelni is rossz.
- Nagyon jó az illata – szinte belehajolok a tányérba, úgy lélegzem be az ételből felszálló aromát. – Ha csak fele ennyire jól sikerült, akkor már nem lőttem mellé a maradással –vigyorgom el magamat. Bár már letisztáztuk, hogy most eszembe sem jutott a távozás, azért azt hiszem ez, akár csak a kor kérdés, egy ideig még itt lebeghet közöttünk, anélkül, hogy szívünkre vennénk. Mert ez tényleg csak egy poén, a legutóbbi más helyzet volt, az órai meg hát.. A sokk váltotta ki belőlem a menekülési kényszert. – Jó étvágyat professzor uraság – a villámra bökök egy nagyobb darabot, s viszonylag gyorsan el is tüntetem. Bélpoklosságom gyakorlatilag már akkor felébred, mikor szemeim kinyílnak, s ez ma reggel sincsen másképpen. - Hmm – emelem szám elé a kezemet, hogy még véletlenül se úgy szólaljak meg, hogy bármi kilógna belőle. – Az biztos, hogy nem vagy olyan szerencsétlen a konyhában, mint én - kuncogok halkan, majd egy újabb falattal jutalmazom meg a bendőmet. Nem szokásom nagyon társalogni evés közben, főleg akkor nem, ha azt se tudom megmondani mi a vezetéknevem, így ha ő nem firtatja a társalgást, akkor addig a továbbiakban nem szólalok meg, míg van még falt a tányéromon. Felváltva eszek és iszok, közben néha rápillantok és, mint egy tizenéves szerelmes kislányka elmosolyodom. Jól érzem magam, ami manapság nem igazán jellemezte a mindennapjaimat, s biztos vagyok benne, hogy pár napig Jamienek sikerült feltöltenie a lelkemet, na meg hát a testemet is..
– Köszönöm a reggelit, finom volt és nagyon jól esett –nem csak udvariasságból mondom ezt. Annál, amit én készítek ezerszer jobb volt, de hát ezen talán már ő sem lepődik meg, hiszen kiveséztük, hogy a főzéshez mekkora analfabéta vagyok. Ha ő is végez, akkor én szépen összeszedem a tányérokat és a poharakat, majd a mosogató felé veszem az irányt. Nem sok mindent tudtam hozzá tenni a reggeli elkészítéséhez, így hát szó nélkül állok neki eltakarítani a koszos edényeket, mintha ez lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga.
–Nehéz napod lesz, amúgy? – fordulok végül felé, miután elvégeztem a „házi feladatot.” Nem mondanám még neki, de igencsak becsülöm azért, hogy egyszerre végzi az egyetemet, s egyszerre okítja magamfajtákat. Többnyire az a tapasztalatom, hogy akik egyetemre járnak, azok inkább választják a lazulást a szabadidejükben, minthogy dolgozzanak. Ez a választása arról árulkodik, hogy - ha még nem is igazán érzi – érett gondolkodású. Na hát ez a korom béliekről aligha mondható el manapság.


szeretettel  Anaise & Jamie  - Page 4 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 EmptyPént. Szept. 28, 2018 11:53 pm



Ana&Jamie


- Hát ki tudja. A látvány maga lehet tetszett volna, a kontextus már… na az már más kérdés – na meg lássuk be, miután ő magához tér, az lett volna még csak igazán bámulatos. Pláne, ha az „ajtóm előtt” részt úgy érti, hogy a lakás ajtaja előtt, nem a háló előtt. Akkor annyi is lett volna a nagy titkolózásnak. Még elég korán. – Te meg úgy szuszogsz mintha az életed múlna rajta – vágom vissza neki. Mentségemül szóljék, hogy csak mikor borzasztóan fáradt vagyok, akkor szoktam nagy ritkán horkolni, de ezzel tisztában is vagyok. Viszont túl korán van és túl keveset aludtam ahhoz, hogy én elkezdjek neki is magyarázkodni ezügyben. Ha lesz ilyen estéből több, valószínűleg úgy is meg fogja tudni előbb-utóbb.
- Hmm… Legszívesebben most lelöknék valamit az asztalról, és megkérnélek, hogy vedd fel, de az már túl sok lenne a jóból, nem? – mosolyodom el, miután befejezte a kis mutatványát. Mi tagadás, elég sikerült átjönnie a mondandójának, maradjunk annyiban.
Csak vigyorgok, ahogy felteszi a kérdését. Még szép, hogy képes voltam végignézni. – Most mi mást tennék? Szólnék, hogy vigyázz, az a só, a cukor nem ott van, hogy véletlenül se menjen pocsékba egy csészényi kávé? Ugyan már. Ki tesz olyat? – bármelyik normális ember. Bár inkább a befásultat mondanám, mert egy ilyen kis szórakozás kinek árthat? Legalább utána nevetünk rajta egy jót. Ha nem is egyből, de előbb-utóbb eljön az ideje.
- Ajjaj. Félnem kellene? – a mosolyt azonban a legkevésbé sem tudom letörölni az arcomról. Kíváncsi vagyok, mégis mit tervezhet Ana. De nem hiszem, hogy ő olyasvalaki, aki azon nyomban kijátssza a lapjait, inkább vár a megfelelő pillanatra. Bár az is biztos, hogy nem fogok csontig hatoló rettegésben élni, míg ez bekövetkezik.
- Ha nem is az úthenger, de én annál inkább. És még az is igaz, hogy többször – rántom meg a szemöldökeimet játékosan. – Amúgy meg ne izélj, jól áll ez az ősasszony stílus – többé-kevésbé. De ezt már nem teszem hozzá. Legalább emlékeztet arra, hogy milyen estét is tudhatunk magunk mögött. Főleg, mert javarészt ez a kócosság, illetve a kialvatlanság is mind nekem köszönhető. Most nem azért, de egy kis büszkeség is van bennem önmagam iránt.
- Remélem, hogy inkább dupla olyan jól sikerült, és akkor átgondolod, hogy máskor is maradj – mert továbbra is inkább tervezem ezt hosszabb, semmint rövidebb távra. Próbáltam ezt vele a tegnapi együttléteink alkalmával mind egy szálig érzékeltetni, de most sem szűkölködöm majd benne. Akármennyire is most csak szavakkal vagyok képes ezt a tudtára adni.
- Én mondtam, hogy egy-két fogást szívesen megtanítok. Hogy ne csak én adományozhassalak meg ilyen reggelikkel, hanem te is néhanapján – vigyorodom el újfent, kicsit oldalra döntve a fejemet játékosan. Nem mintha elvárnék tőle bármi ilyesmit is, ugyan. Eleve én magam sem szoktam mindig itthon enni, főleg mert körülbelül ahogy felébredek, 20 percre már mehetek is az utamra, mert amúgy is mit csináljak reggel, amit este nem tudtam volna? Az a 20 perc pedig pont elég idő arra, hogy legalább kicsit felébredjek. Meg ha kora reggel indulok meg valamerre, és lehúzom az ablakot egy kis időre. Igen, még télen is mínusz 15 fokban, ha addig nem ébredtem volna fel.
- Örülök, hogy ízlett. Kijárt már ez szerintem mindkettőnknek a tegnapi után – úgy hiszem, sokáig lesz még itt emlegetve az előző éjszaka. Nem tudom, hogy mikor, vagy egyáltalán lesz-e még ilyesmi, mint amire most volt példa, de tényleg rosszabbak voltunk, mint a nyulak. A végére már tényleg semmi erőm sem volt, mozdulni alig bírtam, de azért csak sikerült még egy utolsó menetet lezavarni. Meg utána még egyet.
- Maximum a kialvatlanság miatt. Szóval nyugodtan küldhetsz pár dolgot, amik kicsit könnyebbé teszik a nap átvészelését. Vagy még nehezebbé, hogy várjam a végét. Ahogy érzed – vigyorodom el.
- Nem kellett volna egyébként elmosogatnod, de féltem, hogyha odanyúlok, letéped a kezemet. Vagy mást – tekintve milyen eltökélt volt, jobbnak láttam, ha most ezt ráhagyom. Meg vannak hasonlóságok bennünk, és én magam sem különösebben vagyok oda azért, ha körbe vagyok ugrálva és semmiben nem segíthetek a másiknak.
- Azt kitaláltad már, milyen ruhában akarsz visszajutni a lakásodba? – mármint én visszaviszem őt oda, nagyon szívesen, de azért ebben a jelen állapotban nem tudom, mennyire lenne jó ötlet. Főként már csak azért is, mert mindketten jól tudjuk, hogy valahova félre kellene húzódnunk.


fogadd sok-sok szeretettel  Anaise & Jamie  - Page 4 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 EmptySzomb. Szept. 29, 2018 7:56 pm


Jamie § Ana



– Ezek szerint tényleg nincs elég emlékképed az éjszakáról, hogy máris ilyenen jár az eszed? - megforgatom a szemeimet, miközben halkan nevetek. Végül is, örülhetek, mert egyből beugrik neki valami perverzség. Másfelől pedig, most éppen annyira kívánnám ezt, mint egy éti csigát lenyelni. A jóból is megárt a sok, s mindenem sajog.. Tényleg mindenem.
– Lehettél volna a nap hőse, aki megakadályozza, hogy egy szegény, s zerencsétlen, bajba jutott lány, sót nyeljen a kávéval… De teeee – mutató ujjammal hadonászok felé, hogy kissé mérgesebbnek tűnjek, de nyilvánvaló, hogy csak játszom. – Te inkább lettél a gonosz mumus, aki jót nevetett –lebiggyesztem ajkaimat és szipogok is egyet kettőt, egész addig, míg a kávé be nem jut a szervezetembe. Ez már önmagában is félöröm, főleg, ha még sikerül is eltalálni a saját ízlésem.
– Remélem rettegni fogsz egész nap – mosolygom rá én is vissza kissé sejtelmesen. Amilyen fáradt vagyok, semmire sem leszek képes ellene, de azért ez egy olyan játék, melyben merek ilyeneket kijelenteni. Hiszen ki tudja még mit hoz a jövő mára.
–De pimasz vagy kora reggel –nevetem el magamat. Telibe talált. Hát, hogy képes arra, hogy már ilyenkor replikázzon és szavakat forgasson? Én még azt sem fogtam fel úgy igazán, hogy milyen nap is van ma. – Jól, aha.. – sóhajtok és az ujjaimmal megpróbálok a hajamnak valami formát varázsolni. – Már csak valami állatbőr hiányzik ruhának, aztán lehetnék valamelyik Frédi és Béni szereplő – újból sóhajtok. Még véletlenül sem hordok magammal ilyen helyzetekre fésűt, vagy fogkefét, esetleg egy arckrémet. Én egyszerűen nem vagyok olyan, hogy csak úgy felugrok valakihez, aztán az egész éjszakát testedzéssel töltöm vele… De lehet ebből kiindulva, ezentúl legalább egy nyamvadt hajkefe l esz a táskámban.
- Máskor? – szökken fel az egyik szemöldököm. Mielőtt bármit is mondhatna, bekapok egy falatot és elismerően hümmögök. – Ühm, megtartalak – ez csak egy szófordulat, nem kell túlzottan komolyan venni.
– Nekem nagyon teszik ez a felállás. Te főzöl, én pedig élvezkedem – széles, fogsor villantós mosolyt rejtek el a bögrém mögé, amiből végül kiiszom az utolsó cseppeket is. – Meg őszintén, kinézed belőlem, hogy hosszú perceken keresztül főzőcskézek, ahelyett, hogy hozzád bújnék? – valahogy az én világom nem ilyen. Nem erre lettem én teremtetve, meg az igazság az, hogy tényleg rohadtul képtelen vagyok arra, hogy főzzek. Előbb égne le a konyhája, minthogy valami ehető kerülne a tányérjára.
– Amennyi energiámat elvetted… Minimum egy villás reggeli járt volna – küldök felé egy puszit. Természetesen nem gondolom komolyan. Tökéletes volt ez így. Anélkül is tudta, hogy mire vágyom, hogy kérdezett volna. Én már egy pirítós kenyérrel is beértem volna, mert abból is tudom, hogy gondolt rám. Hát kell-e ennél több? Főleg, ha azt hiszi az ember lánya, hogy semmivel sem több, mint egy futó kis kalandocska. Bár azért be kell látni, szavai elég kecsegtetők.. Sőt, annál is sokkal többet érnek.
– Én szundítani fogok édesen, míg te túlélni próbálsz –nyújtom ki rá a nyelvemet. – Na meg tudod jól, hogy minden trükkömet egy-egy olyan órádra tartogatom, melyen én is jelen leszek… – ártatlanul pislogok felé. – De ha szeretnéd, keresek pár, tanár – diák kapcsolatról szóló, felháborodást keltő cikket és pert és egyebet – tudom, hogy nem ilyesmire gondolt, de azért lássuk be, nagyot csattanna dolog.
– Ugyan már, ehhez legalább értek – mosolygom rá. Ehhez vajmi kevés tudomány kell, talán még a legbutábbak is képesek elmosogatni pár darab tányért és bögrét, anélkül, hogy összetörnének bármit. – És miért bántanám azt, ami annyi örömöt okozott? – nevetek fel halkan, mikor ismét őt idézem. Hát nem bántanám én őt, miért nézi ezt ki belőlem? Felháborító.
– Hát gondoltam a sajátomban – megvonom a vállaimat. Nem agyaltam ezen, igazából addig, míg hazaérek, akár a szomszéd néni hálóingjét is magamra kapom, ha arról van szó.. Utána úgyis lezuhanyozom és veszek fel valami mást. – Hacsak nem ejtetted őket fogságba… – mosolygom rá, hátamat immár a konyhapultnak döntve.
– Akár készülődhetünk is, nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam elkésnél – mosolygom rá szelíden. Tényleg nem szeretnék kellemetlenséget okozni neki, így is lesz még elég baj miattam. – Szóval elárulod, hogy merre rejtegeted a ruháimat, vagy szabaduljak be ismét a szekrényedbe? – hátha van valami elejtett ruhadarab, amit egy korábbi maca hagyott itt. Bár lehet rosszul esne, de abban az esetben, ha megtartaná az én ruháimat.. Hát felvenném más levetett göncét is, otthon pedig felgyújtanám.

szeretettel  Anaise & Jamie  - Page 4 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Jamie Anaise & Jamie  - Page 4 Empty
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország :: franciaország temetõje-
Ugrás: