welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 11:24 am
Yesterday at 10:29 pm
Yesterday at 8:27 pm
Yesterday at 6:05 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Dina Vincent, Heart Of Europe, Lara Olivier, Ned Vinter

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai - 3
angol 4 6
ázsiai - -
francia 5 4
görög 1 1
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 1
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 25 33

Magic Shop
TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Yesterday at 10:29 pm

Lia & Rollo



A kérdésére, hogy most is itt van-e a parkolóban a kocsim, csak bólintottam. Mert való igaz, azon kezdtem agyalni miként járjak túl az eszén és fizethessem vissza a kávé árát. De ugye, csak úgy mint gyerekként most is megvan a bennem lévő agyafúrtizmus. Már azt is tudom miként fogok kedveskedni neki vagy visszavágni, hiszen ő cseppet sem veszített a gyerekkori határozottságából semmit. Ettől meg is elevenedett előttem az a Lia akit én megismerhettem kisebb korában. Akit úgy imádtam mintha a saját testvérem lenne, meg talán egy kicsit mégis több, mert amit iránta éreztem, az nem pusztán testvéri szeretet volt. Talán valami keverék -féle, amit a gyerekek érezhetnek és idővel átalakul szerelemmé. Azt állítják a gyerekkori szerelmeink megbélyegzik az egész életünket. Hogy rájuk hasonlító párt keresünk magunknak és ha valami nem úgy alakul ahogy tervezzük, akkor a másik félt okoljuk amiért nem olyan, amilyennek mi elképzeltük, amilyennek szerettük volna látni. Ennyit arról, hogy nem mindig ugyanazt kerestem minden egyes nőben akivel akár csak néhány szót váltottam.
Mintha újra gyerekek lennénk és Lia azzal a markáns viselkedésével újra diadalmaskodik minden felett. A nagyobbak felett, leginkább. Csodálkozom is, hogy nem került nagyobb bajba akkoriban. Ja igen, tudom. Ott volt a bátyja, meg talán én. Hiszen Lachlan kicsi volt, túl kicsi ahhoz, hogy az én törődésemre szoruljon. Egy részem még akkor is mintha egykének érezte volna magát, a korkülönbség miatt meg, hogy ugyebár türelmetlen voltam az öcsémmel szemben. Egy kisbaba növekedését és fejlődését nem lehet siettetni. Pedig néhányan mennyire szívesen túl lennének az első két éven.
– Jó Lia. De el kell jönnöd velem minimum egy alkalommal mondjuk… egy étterembe? – mert hova máshova mehetnénk. Tudom azt, hogy az ízvilágunk nem igen egyezik, de ettől függetlenül nem jelenti azt, nem lephetem vagy hívhatom őt meg esetleg egy vacsorára.
Ott ugyanis nyugodtan tudnék vele beszélgetni, nem vonná el a figyelmemet semmiféle szerep. Csak és kizárólag ő létezne és én újra az a boldog ember lehetnék aki Jane megismerése előtt voltam. Ám vannak dolgok, amik mélyen a bőrünkbe ívódnak s, ezen keresztül a lelkünk sem marad védve. Van egy olyan érzésem, hogy soha nem leszek a régi. Mert ott lesz bennem az a bizonyos bizonytalanság, kételkedés az imádott személy irányába. Ki tudja, hogy éppen pont miért. Mert sokan abba a csapdába esünk, hogy megismerkedünk egy személlyel a másik nemből és máris mindenkit egyenlővé teszünk azzal az illetővel. Tipikus minden nő, minden férfi ugyanolyan egyforma. Ez szerintem csak elhatározottság kérdése. Ki milyen körülmények között nőt fel, mit tanítottak neki, mi az ami az életében érte, úgy a jó és a rossz dolgok.
Én meg hittem abban, hogy minden rosszat valami jó követ és minden jót valami rossz, de ez örökös körforgásban van és nem szabad csüggedni. Sose szomorkodtam, hogy éppenséggel nem én vagyok a világ legszerencsésebbje, mert tudtam, egyszer az én időm is eljön. Eljött.
– Akkor úgy tűnik későn találkoztunk. – elhúztam a szám, mégis valahol mélyen legbelül bennem élt a remény, hogy nincs minden veszve. Hiszen a gonosz mindig megbűnhődik, előbb vagy utóbb.
Figyeltem ahogy beszél, a testbeszédére, hogy ez valójában nem is olyan könnyű neki, mint azt sokan gondolják. Vannak „dolgok” amiket nem felejtünk el és visszafognak minket, ez válik a legnagyobb félelmünké és hátrányunkká, egyaránt. Én meg nem akartam, hogy Lia átélje ezt, megkeseredett legyen örök életére mert...előtte az igazi élet, nem a háta mögött.
Magamra voltam dühös, amiért nem kerestem fel őket hamarabb, amiért nem ütöttem ki a biztosítékot azért, hogy láthassam az arcát, arcukat megint. Mert akkor esetleg, a felnőtteknek nem lesz elég idejük másra, önmagukra és azon agyalni, hogy ki mennyivel érdekesebb jelenség, a volt pár helyett. Az anyám rávilágíthatott volna a férfi nem a családba illéséről, hogy esetleg más érdekli, pénzhajhász, erőszaktevő és társai.
De ugye semmit sem tekerhetünk vissza a múltba, nem változtathatjuk meg a jelenünket és jövőnket se. Ám arról tehetünk, hogy a múltbéli hibáinkat ne kövessük el még egyszer és még egyszer. Végighallgattam Lia történetét, közben persze, hogy ne zavarjam őt meg ittam az elkészült kávéból is egy kicsit. Az első korty elég volt ahhoz, hogy rájöjjek itt bizony spórolnak a cukorral. Mondjuk teljesen megértem mert váltság van, de szerintem az élet elég keserű, nem kell a kávénak is annak lennie. Ezzel az első korttyal együtt egy elég érdekes „mi a fene” grimaszt engedtem meg magamnak, pont akkor amikor ahhoz a részhez ért, amikor közölte a puszta tényt: nem viseli el a férfiak érintését azóta az eset óta. Nem hibáztathatok igazából ezért senkit, valószínűleg az ő helyében én ugyanezt éreztem volna és így is reagálnék mindenki érintésére aki nem nő.
Ez végül is megmagyarázná, hogy miért szobroznak egymás mellett ahelyett, hogy meg is ölelhetnék egymást. Jó lesz ezután figyelnem saját magamra, hogy ne lépjem át a magánszférájának tisztes határát.
– Így minden más, sokkal tisztább. De ne aggódj, nem lesz több baj. Akármivel is fenyegetőzzön az édesanyátok újdonsült párja, ha jól védett helyen vagy, amiről csak Desmo tud, nem lesz baj. Egy idő után lehet, hogy az anyukád is rájön, hogy neked volt igazad, nem pedig ennek a Connor-nak, csak akkor bizonyára késő lesz. Ennyire kihasználja őt ez az alak? Hogy nem veszi észre? – költői kérdésnek szántam, valójában tudtam, hogy a szerelem vakká tesz és olyanokat kérdőjelezünk meg, mint a saját vérünk, a gyerekeink.

words:ki számolja?music: the big bang note: remélem tetszik ♥



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

See you again?


politikus
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
✖️✖️ nem a Loch Ness-i tóban, az biztos


Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Vas. Szept. 16, 2018 10:34 pm

Lia & Roland
Magic Shop


Hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor végre kimondtam azokat a szavakat. Mikor végre elárultam, ha nem is teljesen, de valamennyire, hogy mi történt velem. Ekkor azonban egy másik problémával találtam szembe magam. Ha már ennyit elmondtam, akkor megérdemelné, hogy mindenbe beavassam.  De volt még egy kis időm eldönteni, amíg emésztgettem a szavait. Nem vártam igazából semmit, mert mindent megkaptam már. Ha csak meghallgatott, nekem már az is elég volt.
És ezt legfőképp azok után tudtam nagyon értékelni, miután alaposan kibeszéltük az őszinteséget és a következményeit. Látszólag mind a kettőnknek volt tapasztalata ezzel kapcsolatban bőven. Én már megtanultam, hogy kivel tudok az lenni és kivel nem. Volt olyan is, hogy hamis információt csepegtettem el. Így akartam lemérni annak a lehetőségét, hogyan fog valaki az igazságra reagálni. A többségében felesleges volt a félelmem, de előfordult olyan is, hogy ezek után nem mondtam magamról semmit. Talán már túlságosan is félős voltam, nem tudom. Az volt a biztos, hogy minden személynél másként kellett viselkednem, hiszen mindenki más is volt.
Elmosolyodtam, mert azt hittem, többet kell majd győzködnöm, de szerencsére nem. Így végre egy idő után nem voltam egyedül éjszaka abban a nagy házban. Egy picit megbántam már, hogy megvettem, de a biztonságom érdekében ez volt a helyes döntés. Nem is volt más választásom igazából.
- Rendben, akkor a városon kívül találkozunk majd, hogy együtt tudjunk menni. Vagy most itt van a parkolóban a kocsid?
Nem szándékosan hallgattam el előle, hogy nem szükséges parkolóban hagynia a kocsit, csak elkezdődött az előadás, és nem akartam belerondítani a suttogással. Főleg azért nem, mert nem voltunk egyedül a páholyban. Az előadás alatt nem is jutott eszembe semmi, ami ezzel kapcsolatos. Csak arra tudtam koncentrálni, ami a színpadon zajlott. Utána már viszont más volt a helyzet.
- Ne merd kifizetni a kávédat később sem! Megértettél? Nem azért hívtalak meg, hogy utána kifizesd. Így akartam és kész. Egy kávéba nem omlik össze a költségvetésem.
Egyszerre mondtam kicsit dorgálva és természetesen poénból is. Nem tartozott sohasem a természetemhez az, hogy ha valamit meg akartak tenni, akkor megakadályozzam benne. A többségében pénzzel kapcsolatos dolgokról volt szó. Viszont nem szerettem, ha többször kellett megismételnem magam. Akkor hajlamos voltam hamar kiborulni, és ezt már gyerekként is műveltem, tehát Rolló emlékezhetett rá.
- Sajnos pont a héten záródott le a tárgyalás, és felmentették azt a rohadékot. Azt mondta, hogy továbbra is üldözni fog, ha… hmm… - Vettem egy mély levegőt.
Nem zúdíthattam rá így ezt a történetet. Mármint nem kezdhettem a végével, de nem is kezdhettem teljesen az elejéről. Mármint onnan kellett, ha mindent meg akart érteni, mert biztos voltam benne, hogy sok kérdése lesz, de a szünet nem tartott olyan sokáig. Szóval számoltam vele, hogy néhány kérdés későbbre csúszik majd.
- Miután apa meghalt és visszaköltöztünk ide, egy idő után anya újra randizni kezdett és összeismerkedett Connorral. – Kezdtem bele kicsit elnagyolva az elejét, de mégis ismertetve, hogy ne teljesen a homály fedje azokat az eseményeket. – Se Des, se én nem kedveltük, de anya teljesen odáig van érte. Des amint tehette elköltözött vissza Franciaországba. Ez volt az egyik oka neki, a másik valóban a cég. Én viszont ott maradtam a nagykorúságomig, de aztán azonnal költöztem én is. Az egyetem miatt nem tudtam messzire, és nem is akartam visszamenni a bátyámhoz.
Vettem egy mély levegőt pont mielőtt belekezdtem volna a lényegbe. Már nem volt sok vissza az italomból, így időhúzásként abba már nem tudtam belefojtani magam. Végül csak rávettem magam a folytatásra.
- Egy idő után észrevettem, hogy Connor egyre többször látogat meg, kíváncsi volt mikor nincs otthon a lakótársam. Aztán eljött értem az egyetemre kocsival. Arra gyanakodtam, hogy anyával baj van, csak nem tudta hogyan megmondani. Egyik nap már sötét volt mikor kijutottam az egyetemről és elkapott az egyik parknál. Nem tudtam védekezni, jóval erősebb nálam. Mikor végzett, akkor csak annyit mondott, hogy találkozunk még mert nagyon jó volt neki. Bementem a kórházba és feljelentettem. A bíróságon egyáltalán nem bánta meg, amit tett, és felmentették. Anya pedig azt hiszi, hogy én másztam rá, és azt vágta a fejemhez, hogy tönkretettem az életét.
A könnyeimmel küszködtem, ezt talán a hangomból is lehetett hallani. Nem akartam gyengének mutatni magam, de Rollo jobban ismert engem, mint bárki más a jelenlegi emberek közül, aki a környezetemben lakott vagy legalábbis ismert.
- Des hazajött, mikor meghallotta anyától, hogy mi történt, és szerencsére ő inkább nekem hitt, nem nekik. Most mind a ketten nem kívánatos személyek vagyunk. És így már érted talán azt is, hogy miért akarja, hogy vele menjek, és miért akarok én is utána menni egy kis időre.
Azt hiszem, semmit sem hagytam ki. Röviden, tömören mindent elmondtam, amit akartam, és ami ehhez a témához tartozott. És igen, ez nagyon is formált engem. Csak sajnos nem a jó irányba.
- Igen, bízom benned. Tudom, hogy nem bántanál. – Legalábbis reméltem, hogy egy ilyen kitárulkozás után nem fog. De úgy éreztem ideje bedobni a fekete levest. – Azóta nem tudom elviselni, ha egy férfi hozzám ér. A saját bátyám ölelésében is félek.
A szemébe néztem, mert úgy éreztem, hogy eljött a pillanat, mikor megint hagyjam had eméssze meg a szavaimat.
- Jaj, és majdnem elfelejtettem. Azóta elköltöztem, Des tudja csak a családomból, hogy hova. És nem lehet csak úgy odajutni egykönnyen. Szóval a parkolás miatt nem kell aggódnod, majd meglátod – mosolyodtam el. – Így már szerintem érthető is, hogy miért nem osztok meg semmit magamról.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Egyszer megint bízni fogok.
lord
avatar
Online
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
34

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Vas. Szept. 16, 2018 5:50 pm

Lia & Rollo



Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy semmit sem érünk és egyedül sokra nem jutunk. Én nem azt mondom, hogy nem kell elfogadni mások segítségét. De ettől függetlenül ha egy kicsit is növelni akarjuk az önbizalmunkat, akkor be kell bizonyítanunk mindenkinek, legfőképpen azért mégis saját magunknak, hogy képesek vagyunk ezt vagy azt megtenni. Még ha éppenséggel pont az emberek megnyeréséről és bizalmáról is volt szó. Tudtam mit kell tennem. Mi lehet egy makacs ember gyenge pontja. Hiszen naponta meg kell tennem ezt. Rá világítani akár az időseket is arra, hogy igenis van eszem és nem vezethetnek az orromnál fogva, vagy bárki más velem egykorút, hogy amit javaslok azt azért javaslom, mert helyes. Nem pedig rosszallásból és azért, mert mindenkinek parancsolni akarok. Szeretnék, persze, de nem tudok. Ezért is gondolkodtam el azon, hogy esetleg támogatót keresek. Aki ugyanúgy gondolkodhat ahogyan én. Megnyerem a párton belüli szavazást és…
Nem történne semmi, mert az apámra hasonlítanak vagy az anyámra. Attól függ kinek melyik felmenőm tetszik éppen jobban meg és máris azt hiszik olyan vagyok, mint az anyám vagy az apám. Hát nem. Erre persze csak akkor jönnek rá, amikor én magam nyitom fel a szemük. Hogy bár az ő vérük vagyok, még nem biztos, hogy minden mocskos vagy tiszta dologban benne vagyok, vagy én irányítom az egészet rosszabb esetben. Ezért is döntöttem el, hogy ki fogok lépni a családom árnyékából. Hogy az embereknek akiknek lehet és esélyem nyílik rá bebizonyítom, tényleg más vagyok és nincs belőlem még egy a világon. Nem skatulyázhatnak be a korrupcióba azért mert néhányan azok.
– Pontosan! Ezt próbálom sokaknak bebizonyítani. Hogy nem mindig a hazugság árán érjük el a sikereinket és ritka bár néha mások eltiprása nélkül is eljuthatunk oda ahová éppen szeretnék. Csak ugye sok ellenséget szerez az ember ilyenkor. Az irigység ugyebár mindenkiben ott rejlik. Na már most azt nekünk kell eldöntenünk, hogy ez motivál minket és azt mondjuk ha többet tettem volna akkor én is sikeres lehetnék vagy a másik ami az ellenkező rossz irányba viszi az emberiséget. Amikor megrongáljuk az illető kocsiját mondjuk mert az szebb és jobb. Jó bevallom én sem vagyok szent, de próbálok helyesen cselekedni. Desmo meg akármilyen makacs is, nála derekabb barátom utána sem volt. – mert elég nyilvánvaló volt, hogy mindenki az érdekbarátom akar lenni. Akivel mindent meg lehet vetetni, akitől kölcsön kérhetünk ha éppen pont otthon felejtettük a pénztárcánkat és hasonló dolgok.
Sosem akartam arra gondolni, hogy bárki aki bekerült az életembe vagy abba a társaságba amiben éppen voltam csak azért tartózkodik ott, mert a kapzsiság irányítja őket és csak a pénz érdekli mindegyiküket. Tény, hogy Jane esetleg más volt. Talán látszólag ugyanolyan esetlen, mint én, aki fuldokolt mindig is az álszent emberek társaságában, de ki kellett tartania vagy mert eleve azt hittem, hogy hasonlítunk. Egyszerű volt. Tényleg. Egyszerű. Csak túl sokat engedtem meg neki és meglett a következménye.
Nem szerettem volna pont ilyesmire gondolni, de ez jött elő azzal, hogy egy nőnél aludjak esetleg megint. Noha tudtam, hogy Lia nem Jane volt, mégis nehezen birkóztam meg a gondolattal mennyivel másabb lenne ha Lia-val maradnék.
– Rendben viszont… Autóval vagyok. Nem szívesen hagynám hátra, de majd egy biztos parkolóba viszem ahol kevésbé törhetik fel a zárat azt remélve, hogy aranyat tartok a kocsimban. – vagy ami még rosszabb az az, hogy be is indítják és elviszik egy-két körre, visszaadni meg teljesen elfelejtik.
Szerintem megérte kiadni a pénzt ezért az előadásért, már most nagyot dobott a hangulatomon az, hogy egy keveset nevethettem. Nézőnek lenni egy dolog, na de ennek az egésznek a részese lenni...Megint más.
A szünet persze adott egy kis megnyugvást. Hogy megemészthessem a látottakat és újra minden figyelmemet csak és kizárólag Lia-nak szentelhessem. Persze ahogy a mondás tartja néha rossz dolgok történnek meg jó emberekkel és jó dolgok rossz emberekkel azért, hogy… Igazából fogalmam sincs miért. Nem tudtam mit kellene most tennem vagy éreznem. Helyette most mintha minden világossá vált volna, attól amit eddig mondott, hogy például egy közösségi oldalra feltöltött képekből még semmi sem derül ki az illető igazi életéről és mivoltjáról. Tehát nem csak azért mondta, mert mindez igaz, hanem mert történt emögött még valami. Láttam a szemében, hogy csöppet sem boldog és nem azért mondta el rögvest megsajnáljam őt vagy szánakozni kezdjek. Azt biztosan megkapta már mástól. Ahogy az egésznek a rossz oldalát bemutató személyek megjegyzéseit is.
– Soha ne add fel. Egy nap minden bűntett elnyeri méltó jutalmát, talán rossz volt a bíró vagy az ügyvéd aki téged képviselt. Talán az elkövető ügyvédje minden szavadat kiforgatta és neki adtak igazat. Nem tudom. Mégis tudod mi számít igazán? Az amit te akarsz. Ha lezárták a tárgyalást attól még nem kell elkeseredned. De ha még nem, akkor nincs minden veszve. – tudom, hogy ha valaki megnyílik és beavat egy titkába, akkor csak annyit szabad kérdezni tőle, amennyit ő elárul. Én mégis kíváncsi voltam. Tudni akartam mi bántja őt igazán ezzel az üggyel kapcsolatban. Mégis ott volt a szörnyű lehetősége annak, hogy ezért megutál. Tehát nem kérdezősködtem feleslegesen. Ha akar ő majd úgyis mesél magától. Azt gondolom.
– Nem történt semmi baj. Nem támadtál le ezzel. Sőt… Azt hiszem ezt most vehetem a bizalom jelének, nem? Tudod néhány ilyen rossz dolog ami megtörténik velünk, az formál miket úgy a rossz mint a jó irányba. Én már csak tudom.

words:ki számolja?music: the big bang note: remélem tetszik ♥



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

See you again?


politikus
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
✖️✖️ nem a Loch Ness-i tóban, az biztos


Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Vas. Szept. 16, 2018 1:36 pm

Lia & Roland
Magic Shop


Az egész annyira fura volt. Olyan, mintha valamit éreztem volna, de az a valami nem is volt ott. Aztán meg inkább bűntudatom volt, mert nem bíztam meg valakiben, akit már gyerekkorom óta ismertem. Igen, ez határozottan bűntudat volt, de akkor sem tudtam volna másként cselekedni. Oké, azt azért nem mondom, hogy ha az életem múlt volna rajta, mert azért nem akkora titokról volt szó, de nem akartam, hogy az emberek sajnáljanak vagy éppen megvessenek. Főleg nem akkor, ha esetlegesen lehetőségem volt egy régi ismertség és barátság újra felmelegítésére.
Igen, ott volt bennem, hogy legszívesebben megölelném, de féltem, hogy az utána lévő reakciómmal esetleg elijesztem őt. De mindemellett meg akartam érteni őt és magamat is. Mindent meg akartam tudni róla, hogy mi történt vele, amíg nem találkoztunk.
Elmosolyodtam és rá hagytam, hogy birkózzon meg a bátyámmal. Tudtam, hogy képes lesz rá, lehet ész érvekkel hatni a fivéremre, de való igaz, hogy a makacssága hatalmasra tudott felcsapni. Néha már csak azért is képes volt nemet mondani mindenkinek, hogy ne mondjon igent. Erre a legjobb példa az volt, mikor gyerekként találtunk a birtokon egy fura gyümölcsöt, amiről nem tudtuk mi az. Vittünk belőle haza, de otthon senki sem volt, ezért mi ketten Rolanddal megkóstoltuk. Nagyon finom édes íze volt, és mint utólag kiderült füge volt az a gyümölcs. Des bezzeg le akart beszélni róla. Úgy megmakacsolta magát, hogy egyenesen kijelentette, ha megkóstoljuk, akkor ő bizony soha többé nem játszik velünk. Láttam mekkorákat nyelt, mikor jóízűen falatoztunk a gyümölcsből, de akkor sem evett. Utána mikor mi már befejeztük és elterültünk a jóllakottságtól, kiosont a házból és megkóstolta a gyümölcsöt. Akkor csak jót mosolyogtunk rajta Rollóval, és szerintem a bátyám azóta se tudja, hogy mi láttuk mit tett.
- Oké, igazad van. Talán nem kéne hazugsággal kezdeni a találkozót, és jobban megbékélne veled. Az igazság és az őszinteség sokkal fontosabb, mint az, hogy bármilyen eszközt megragadva próbáljunk bevágódni.
A jövőmmel kapcsolatban még semmit sem tudtam, egyelőre csak az életet akartam élvezni, aztán majd úgy esni, ahogy puffant. De az élvezettel voltak kis gondjaim, amit igyekeztem mindenki elől eltakarni, több-kevesebb sikerrel.
- Ugyan, nem lennél a terhemre. Ha így lenne, akkor nem hívtalak volna meg. Ez nem egy udvariassági kör volt, hanem tényleg örülnék neki, ha hazajönnél velem.
Persze az utat nem tudtam, hogyan oldanánk meg, mert férfi még nem ült mellettem a kocsiban, de egyszer ennek is el kellett jönnie. A bátyám szerint pocsékul vezettem, és féltette az életét, de szerintem az volt az oka annak, hogy nem ült be mellém a kocsiba, hogy nem ő vezetett. Fura volt néha, de én már legalább megszoktam. Még úgy is, hogy az utóbbi időben egyre furább volt.
Az előadás elterelte kicsit a gondolataim a sötét fellegek körül, és sikerült igazán kikapcsolódnom, de ez hamar meg is szűnt akkor, mikor eljött a szünet ideje. Elejét akartam venni sok mindennek, ezért sikerült elsőként felajánlani a büfét és egy újabb adag ismerkedéses beszélgetést. Az italok kikérése után nem is húztam sokáig az időt, azonnal belefogtam a folytatásba. A téma viszont nem éppen a legjobb volt, amivel kezdtem. A válasz, amit adott mégis meggyőzött azzal kapcsolatban, hogy érdemes őszintének lenni vele, és nem titkolózni. A legrosszabb eseteken már úgyis túl voltam mindenféle módon.
- Nos, ami az illeti…
Sóhajtottam egyet, majd még egy kicsit odébb léptem. Nem akartam, hogy más hallja, amiről szó volt. Főleg úgy, hogy még mindig nem voltam teljesen biztos benne, mennyire kellene beavatnom Rollót. De ha már belekezdtem, akkor nem fogok megállni. Minél előbb túl volt ennek az információnak a megtudásán és megemésztésén, annál hamarabb tudott elmenni, ha akart.
- Nem az egyik ismerősömről van szó, hanem…
A tekintetemmel a poháron időztem, amíg bele nem mertem fogni abba az egy szóba. Ezt az egy szót igazából akár már ki is találhatta.
- …rólam. Velem történt ilyen eset. És ügyvédem is volt, azt mondták, hogy jó is, de… de mégsem sikerült nyernie.
A végére a szemébe nézek. Nem tudom mit látott benne, de azt tudtam, hogy nem vidámságot. Igazából egyelőre nem féltem annak ellenére, hogy Connor határozottan kijelentette, bármit tehetek ellene, amíg börtönbe nem kerül, mindent felkutat majd értem. Ezért költöztem el az eredeti lakásomból és kezdtem el kocsival járni annak ellenére, hogy környezetvédőnek tartom magam és mindig is előnyben részesítettem a tömegközlekedést. Franciaországban ezt úgysem tehettem volna meg.
- Sajnálom nem kellett volna ezzel letámadjalak mindjárt a viszontlátásunk estéjén.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Egyszer megint bízni fogok.
lord
avatar
Online
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
34

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Szomb. Szept. 15, 2018 9:45 pm

Lia & Rollo



Az anyám azt tanította, hogy ne higgyek a véletlenekben. Hiszen mindennek kell, hogy legyen valami oka. Csak lehet akkor abban a pillanatban még meglepetten állunk és csodálkozunk azon ami történt velünk. De túl kell lépni a kezdeti stádiumon, uralni kell a helyzetet és persze vigyázni mennyi érzést engedünk meg az arcunknak kifejezni. Már megtanultam, hogy nem feltétlenül kell mindig komornak lenni, de nem engedhetem meg magamnak azt sem minden egyes percben csillogjanak a szemeim az örömtől. Valahol a kettő között helyezkedhetett el az ábrázatom miközben hallgattam őt. Kíváncsi voltam. Ugyan kételkedtem abban, hogy mindez lehetséges. Hogy ez velem történik meg. Ám be kellett látnom, hogy csodák igenis vannak. Én meg boldog lehetek attól, hogy ez a csoda egy olyan személy akibe még fiatalabb koromban szerelmes voltam. Mert az voltam. Sajnos vagy sem. Ezt mindenki döntse el saját maga.
Hiszen kereshettem volna az ő társaságát is, éppen ugyanúgy, mint Desmo-ét de nem tettem. Mintha tudtam volna mélyen legbelül, hogy a távolság talán meghozza a gyümölcsét. Meg is hozta. Jane Stuart-ot. Akit lehet, hogy szerettem, beismerem és könnyedén elvonta a gondolataimat Lia-ról de egy idő után már van amit én sem tudok értékelni na meg persze szeretni.
A gyerekkori szerelem mégis más, felnőttként talán kacagunk rajta, hogy milyenek voltunk már akkoriban, de ha ez kitart az idők múlásával is, akkor ott komoly baj van. Mert eszerint a minta szerint kezdünk el kutakodni. Valaki hozzá hasonlót akarunk, aki emlékeztet rá és ezért csalódunk. Mert nem hasonlít az eredeti és egyetlen igazi személyre, akit a legeslegelején csodáltunk. Tetszett ahogy kiállt magáért már akkoriban. Az, hogy valójában milyen erős is ő, csak szerintem ezt sosem sejtette. Ettől függetlenül mindenféle kertelés nélkül kijelenthetem, hogy már nem az erős nők érdekelnek. Hanem a gyöngék, akikről tudom, hogy meg kell védeni, mert maguktól képtelenek lennének rá. Esetleg a családjuk nem elég már és egy kívülállóra van szükségük. Egy olyan kívülállóra mint én. Na de ugyebár ez mindegy. Hiszen Lia hozza a jól ismert formáját. Ám valami nagyon, de nagyon nem hagy nyugodni.
– Ne aggódj, megpróbálok boldogulni vele. De ha gubanc van a bátyáddal szólni fogok. Azt hiszem neked több időd volt kiismerni őt, mint nekem. – mosolyodom el halványan. Szerettem volna azt hinni, hogy ennyivel megoldhatnám az ügyemet a testvérével. Bár ő tényleg makacs és megvan a saját véleménye a politikusokról. Ki nem állhatja őket. Az apámat sem. Őt mondjuk ki szereti az anyámon kívül? Merő komorság és komolyság minden egyes szava. Számára kihaló félben van a mosolygás.
Szerintem amióta szakítottam a Stuart lánnyal, azóta még inkább savanyúbb lett. Azt hiszem szót értett vele. Valahol nagyon mélyen még kedvelhette is, mert a jámbor oldalát ismerte, azt amit mindenkinek mutatni szokott. Az apám meg szereti a csendes és engedelmes embereket, akik azt teszik látszólag amit ő mond. De Jane nem csendes, engedelmesnek meg pláne nem írnám le. Sokkal inkább...sznobnak. Ez a szó pontosan jól illik rá. Aminek a megléte tudom, hogy Lia életében is benne van, de ő más. Teljesen más. Jane-t és őt nem lehet egy kalap alá venni. Nem egészen egyformák.
– Hmmm akár mondhatnánk ezt is nekik. – úgy tettem mintha fontolóra venném az ötletet, hogy esetleg hazudhatnánk, vagy eltitkolnánk előlük az igazat. De mivel megszólalt a lelkiismeretem hangja inkább elvettettem az ötletet. Hazudhatnánk esetleg igen, ám miért? Megérné?
– De elmondhatjuk az igazat. Nem minden részletét, csak azt, hogy összefutottunk, nem kell tudniuk hol. Beszélgettünk róluk és elhatároztuk a régi szokást felelevenítve megkerestük a másikat. Sejtem, hogy Desmo keserű szájízzel fog rám reagálni, bár tudod mit? Ha te ott leszel, akkor nem fog érdekelni, hogy mit gondol rólam és a szakmámról. – különben sem érdekelt volna, hiszen már hozzá szoktam ehhez. A normál ember, aki a politikán kívülre esik, elvetemültségnek tartja az egészet. Sok agyatlan diplomás papol a semmiről, ugyebár.
– Minden egyes segítség hasznos, sose feledd. Nem számít, hogy a bátyád a cégetek arca és te csak egy háttérembernek tartod magad. – hisz valóban szerintem midig minden segítség igenis számít. Néha meg elég éppen csak a szándék. Van aki azt is értékelni tudja.
– Nem szeretnék a terhedre lenni. – pedig biztos jókat nevetnénk, főleg ha elmondanám mennyire mindenre emlékszem, amire talán ő nem és olyasmikre amire esetleg ő emlékszik, de én nem annyira.
A színpadot kezdtem el figyelni, kíváncsian az odalent mozgolódókra összpontosítottam. Elkezdődött az előadás és én már nem akartam elvonni Lia figyelmét. Minden egyes mókás jelenet jól megmosolyogtatott, vagy nevetettet ha az jobban tetszik. Nem tudtam visszatartani vagy komolyságot erőltetni magamra.
A szünetben rögvest Lia felé pillatok és mire szóra nyitnám az ajkaimat ő már meg is előzött. Vele megyek, de nem akarom, hogy fizessen. Hogy ő fizessen. Nekem. Valami italt. Egy kávét, mert az a napszak akármelyik részében mindig jól jön és én különben is, függetlenül attól mikor iszom meg ugyanolyan jól tudok aludni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem adnám neki oda az előadás után a pénzt amivel „tartozom” neki. Egyszerűen nem szeretek tartozni.
Felvonom a szemöldököm a kérdése hallatán. Csak azért mert nem számítottam ilyesmire. Mármint ilyen témával kapcsolatban. De mint akinek mindig mindenre megvan a helyes válasza, most is szinte gondolkodás nélkül válaszoltam a kérdésére.
– Nézd, azokról akik elkövetik az erőszakot szerintem mindenkinek megvan a negatív véleménye, én nem is sajnálom ha olyanokat ítélnek el akik megérdemlik. Csak néha azt bánom, hogy az ilyen emberek nem kapják meg a méltó büntetésüket. Az erőszak nem jó, akármelyik fajtájáról is legyen szó. De amíg az ember közvetlenül nem éli meg az ilyesmit addig nem tudhatja, hogy milyen érzés az áldozat szerepében lenni. Különben miért kérdezed? Az egyik ismerősödnek segítségre van szüksége? Esetleg egy jó ügyvéd kell?

words:ki számolja?music: the big bang note: bocsi a késésért, de remélem tetszik ♥



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

See you again?


politikus
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
✖️✖️ nem a Loch Ness-i tóban, az biztos


Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Kedd Szept. 11, 2018 9:08 pm

Lia & Roland
Magic Shop


Annyi lehetőség és annyi véletlen közül pont ezen a helyen kellett találkoznunk? És még mondja valaki, hogy nem kicsi a világ. Annyi év után, amit külön töltöttünk, és annyi változás után, amiken mind a ketten keresztül mentünk pont itt és pont most. Talán az eltelt évek azok, amik óvatosságra intettek mind a kettőnket. Lehet, hogy Rollo nem is volt olyan, mint gyerekként, és ki tudja ő milyen emlékeket tárolt rólam. Talán már nem is olyan voltam, mint régen. Én mondjuk tényleg nem voltam olyan, mint régen.
Mindenesetre szerettem volna nem azokra az időkre terelni egyelőre a témát. Mármint volt kérdésem néhány dologban, amit kíváncsi voltam politikusként hogyan véleményezne, és mit tenne az ügy érdekében, de nem gondoltam, hogy a viszontlátásunk első perceiben kellett volna ezekkel foglalkoznunk. Ezért is örültem neki, hogy a bátyámra terelődött kicsit a szó.
- Elég makacs, csak nagyon ritka esetben tudod megváltoztatni a véleményét. De én tudnék neked segíteni ebben, ha magadtól nem megy.
Elsőre bele se gondoltam, hogy mennyire félreérthetően mondtam ki a véleményem. De akkor is így volt, végül is. Ha ő maga nem tudta meggyőzni semmivel, hogy nem hasonlít a családjára, akkor nekem volt néhány adu a paklimban. Még akkor is, ha esetleg egy kicsit füllenteni kellett hozzá.
- Igen, Franciaországban. Igazából végzős vagyok, mesterszakot járom most az egyetemen, és ha kihagynék egy kis időt, nem lenne olyan nagy baj. – Kicsit elkomorodtam. Azt hittem korábban, elég erős voltam ahhoz, hogy végigcsináljam a pert, de a végére elfáradtam és elegem is lett belőle, hogy az anyám szemében én lettem az áruló kurva. – Pont ezért, akár ott is meglephetnénk. Akkor nem mennél egyedül. Azt mondanánk, hogy nem mertem gépre szállni, ezért megkértelek, hogy gyere velem.
Nem lett volna beleszólása. A ház elég nagy volt ahhoz, hogy mind elférjünk benne, ahhoz pedig a bátyámnak nem volt köze, hogy kit viszek bárhova is magammal. A problémámról pedig ő sem tudott. Azért is volt olyan szomorú azon a képen. Régen nagyon sokat ölelkeztünk, akár hárman is, de ő is megváltozott, főleg Franciaországban.
- Igazából azon is gondolkodtam, hogyan tudnék segíteni a családi vállalkozásunkban, és ez egy jó irány lehet. Valahol már régóta benne volt a levegőben, hogy ezzel fogok foglalkozni, de inkább háttér emberként. A cég arca a bátyám, ő ért az üzleti részhez, ez nem kérdés.
Kicsit elszontyolodok, mert egy pillanatig bíztam benne, hogy lesz majd hazafelé útitársam, de akkor ez kimaradt. Ebben az idényben pedig túl sok volt a turista, így esélytelen volt, hogy abban a szállodában kapjak magamnak egy szobát. De mivel nem is volt nálam semmilyen más ruha, nem is mentem volna bele, hogy maradjak. Ez az este akkor a színház ajtajában ért véget számunkra. Legalábbis előre láthatólag.
- Igen, nem terveztem, hogy itt maradok. Kicsit hosszú az út, de nem vészes. Holnap úgyse kell mennem sehova szerencsére, addig aludhatok, ameddig akarok.
Elmosolyodtam, hiszen ez tényleg ritka pillanat volt, és nem számítottam semmi meglepetésre. És jó időt jósoltak, ezért sem féltem tőle, hogy majd feleslegesen maradok otthon. Tudtam használni a medencét.
- Mi lenne, ha eljönnél hozzám? Hagyd a szállodát.
Tudtam, hogy az utolsó utáni pillanatban lemondani nem éri meg, mert minden befizetett pénzt elveszít. De talán ha már bejelentkezett és ki is jelentkezne, akkor nem fenyegetné ez a veszély.
Részletesebben megbeszélni egyelőre nem tudtuk, mert elkezdődött az előadás. Az első felvonás sokkal jobb volt, mint gondoltam. Hatalmasakat nevettem, és végre igazán jóízűen. Úgy vettem észre, hogy a mellettem ülő Rollo is így van vele. Elmosolyodtam mindig mikor sandítva rá néztem. Annyira hiányzott az ölelése, de most féltem, ha megtennénk, akkor soha többé nem vágynék rá, és elrontanám a jövőnket is. A szünetben felé fordultam.
- Gyere, meghívlak a büfébe egy italra.
Felálltam a helyemről és elindultam a büfé felé. Kicsit meg akartam mozgatni a lábaim. Nem voltam ugyan hozzászokva a magassarkúakhoz, de ezt a rövidke kis szünetet kibírtam. Kértem magamnak egy gyümölcslevet és kifizettem Rollo rendelését is, majd kihasználva a pillanatnyi helyzetet végül megkérdeztem, ami azért ott motoszkált bennem.
- Mint magánemberként és mint politikusként mi a véleményed az erőszakról? Főleg a nők ellen elkövetett vagy akár férfiak ellen is… - Mert mostanában egyre többet lehetett hallani erről is. – elkövetettekről?
Bevallom volt a kérdéssel egy kisebb hátsó szándékom is. Tudni akartam, hogy nagyjából hogyan fog reagálni, ha elmondom mi történt velem. Korábban Jaynél jól sült el, de talán szerencsém volt, hogy gondolkodás nélkül elkezdtem mesélni egy ennyire bensőséges dologról. Hisz az előzmények alapján nem az ő példája volt túlnyomó többségben.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Egyszer megint bízni fogok.
lord
avatar
Online
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
34

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Csüt. Szept. 06, 2018 9:34 pm

Lia & Rollo



Számtalan olyan hibát követünk el, amire nem vagyunk büszkék. Mintha minden egyes tevékenység csak azért az egy néhány döntés miatt lenne. Mintha csak és kizárólag azért kell szenvednünk egész életünkben. Mindenkinek megvan a saját köve, amit fel kell görgetnie a hegyen, majd a másikon le. De ez persze sose történik meg. Mert a vég előtt, mindig elfogy az erő és a kő újra legurul. Valahogy így képzeltem el, az életünkben jelenlévő Sziszüphoszt, aki mindegy árnyékként ránk telepszik és tönkre tesz mindent amiért naponta megküzdünk. Ilyen volt az az álmom is, hogy kilépjek apám árnyékából és valami teljesen más irányba elvonatkoztatva folytassam az életem. De mintegy szempillantás alatt, ráébredtem, hogy szinte ebben nőttem fel, ha én nem, akkor más hogyan is érthetné meg az elfajzott... politikát? Ezért is kellett egyrészt lemondani olyan álmokról, amiket amúgy sem értem volna el, vagy ha igen, akkor a családomnak nem lenne semmi öröme benne, sőt még büszkék sem lennének rám és természetellenesen én lennék a család fekete báránya. Így lehet, hogy csak egy álszent fehér vagyok, de még mindig jobb, mint tüske lenni a szemükben. Az öcsém esete persze más. Ő gyerekként sem volt olyan, mint én. Ebből kifolyólag rá kevesebb súlyt tettek, nem is voltak olyanok az elvárások, mint tőlem.
Elsőszülöttnek lenni, nem aranyálom. Mi vagyunk azok akik példát kell mutatnunk az utánunk következőknek. Ha a példánk rossz, akkor a kisebb nem okul belőle és ugyanazokat a baklövéseket követi el, amiket mi is. Bár ez persze függ attól is, hogy miként vélekedünk az engedelmességről. Sehogy. Már nem tudnak térdre kényszeríteni. Nem adom meg magam, úgy, mint azelőtt. Mert most tisztában vagyok a céljaimmal. Egyedül is eltudom – szerencsére – dönteni, hogy mit akarok és szerintem mi a helyes. Hogy szerintem mi a helyes? Pusztán nézőpont kérdése. Egyrészt azért mert, nem vagyunk egyformák, tényleg nem vagyunk azok. Másrészt nem valószínű, hogy mindenki ugyanazt látja valamiben amit mi is látunk.
Ezért vagyok, most itt. Hogy megmutassam – inkább magamnak – nem vagyok a négy fal rabja, nekem is megvannak a kötelezettségeim mellett azok a tevékenységek is, amiket szabadon választok. Ez is egy ilyen. Az meg egy másik öröm, hogy itt futok össze egy kedves régi ismerőssel. Szinte meg is elevenedik előttem a gyerekkori énem, aki a felnőtthöz hasonlóan tett mások véleményére, de azért őt még lehetett irányítani, terelgetni a „jó útra”. Most már én is el tudom dönteni egyedül, hogy mi a helyes és mi nem. Kíváncsian figyelem persze a képet is, amit Lia mutat a mobilján, a testvéréről Desmo-ról és önmagáról. Már ő sem mai gyerek, az biztos. Ám ott csüng a szája szélén az a… Bár furcsálltam, hogy csak úgy szobroznak egymás mellett, mégsem tettem szóvá. Lehet, hogy nem pont a legjobb pillanatban készült.
– Oh, ő is megváltozott. – próbáltam egy kicsit nem arra összpontosítani, hogy a kép valójában mit is mutat. Ennyire megváltozott volna a kapcsolatuk?
– Igaz. Végül is, vannak olyan dolgok amiket én sem osztok meg a nagyvilággal. – végső soron, ez az egész csak egy eszköz, amivel befolyásolnám mások rólam alkotott képét. Hogy itt meg ott vagyok, miközben más, egy eléggé elhagyatott és elhanyagolt országban szenved a víz és ételhiány miatt. Nem vagyok tökéletes, ezt tudom. De az már kezd megijeszteni, hogy Lia alig mer hozzám érni. Elkapnám a kezét, tényleg csak… Csak azért, hogy megnyugtassam valahol mélyen legbelül ott van bennem a kis Rollo is, nem kell tartania semmitől, de aztán mégsem teszek így. Pusztán figyelem őt, próbálok rájönni, hogy mi lehet a gond. Régen megbántottam volna valamivel? Amire nem emlékszem most rögvest vissza? Esetleg meghúztam a haját és ezért a sérelemért most ennyire tartana tőlem? Végső soron nem fektetek erre nagy figyelmet, lehet, hogy csak beképzelem az egészet, nemde?
– Köszönöm. Mellesleg ez egy egész jó hozzáállás, adhatnál ebből a meglátásodból egy kicsit a bátyádnak is. Valahányszor próbáltam a tudtára adni én nem a szüleim vagyok, látom a hibáikat, azokat a dolgokat amiket helyesen tesznek, le tudom vonni a jó következtetéseket, meg hasonlók, csak ő… Makacs. Azt hiszem makacsul fújja az övét, hogy márpedig a politikusok milyen sötét alakok. – persze ő más szavakat használt, a lényeg nagy léptékben úgyis ez. Rendesen kiosztott. Amikor legutóbb találkoztunk.
– Franciaországban? Az öcsém is ott tanul. Meglátogathatnánk őket, csak félő, hogy a bátyád nem örülne nekem, ha egyedül mennék, miközben téged vár. – próbáltam egy enyhe mosolyt varázsolni az arcomra. Nem mintha félnék Desmo-tól, csak legutóbb sem úgy váltunk el egymástól, mint a puszipajtások. Feleslegesen meg nem szeretnék az agyára menni, főleg nem egyedül.
– Ha kerülöd az újságírókat az csak rosszabb. Egyszer-kétszer ne adj nekik interjút és máris valami gyanúsat szimatolnak a levegőben. Ha rád akaszkodnak az őrületbe kergethetnek. De ne aggódj, most már én is itt vagyok, ha segítség kell akármikor szólhatsz. – ezt úgy mondtam, mint régi gyerekkori barát, nem pedig mint haszonleső politikus ahogy a bátya illette a szakmám bélieket.
– Mindenki azt teszi amit szeret, ami boldoggá teszi. Ha téged ez tesz azzá, akkor tedd továbbra is. Különben, nincs olyan gyerek aki ne érdemelné meg a törődést, ha nem is pont a szüleitől, talán azoktól akik valamilyen szinten pótolhatják őket. – én persze még nem voltam apa, talán ezért sem éreztem soha olyan valódinak és szívből jövőnek azt a szeretetet amit esetleg a gyerekek felé mutatnék. Nem volt benne sok tapasztalatom. Kétlem, hogy elvesznék közöttük, de azért nem zárkóznék be velük egy légtérbe egy óránál tovább ez biztos. Félnének tőlem, mint minden egyes felnőttől akit nem ismernek még.
Lia kérdésére megrázom a fejem először nemlegesen.
– Nem, nem élek Írországban. A műsor után nem megyek még haza. Inverness megvár, a KingsWood Hotelben szerettem volna megszállni. Azt mondják kedvesek és hozzáértőek az alkalmazottak. Kíváncsi vagyok, mi az igaz ebből. – biztos nem a legfényesebb hotel Dublinban, de nem is aszerint néztem ki ezt a hotelt. Tényleg utána néztem mások véleményének. Jó persze a név is érdekesen hangzott. Tehát érthető, hogy miért választanám azt a hotelt a többi helyett.
– Te hazamész Waterfordba?

words:ki számolja?music: the big bang note: bocsi a késésért, de remélem tetszik ♥



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

See you again?


politikus
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
✖️✖️ nem a Loch Ness-i tóban, az biztos


Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Szomb. Szept. 01, 2018 7:55 pm

Lia & Roland
Magic Shop


Még mindig nehezen hittem el, hogy Rollo állt majd pedig ült velem szemben. Olyan régen láttam, és olyan jó érzés volt újra látni. Meg is öleltem volna, de egyszerűen nem voltam képes rá, hogy egy kézfogás erejéig hozzáérjek. Nagyon bántott és reménykedtem benne, hogy nem tart valamiféle bunkónak. Egy eléggé elkényeztetett kislánynak, mint aminek egyébként régen gondolhatott. Belegondolni is rossz volt, hogy mi várhatott rám ezzel. Bár, megfogadtam Jay tanácsát, és nem törődtem azzal, amit mások gondolnak, de a velem szemben álló más volt.
- De biztos vagyok benne, hogy mindenki.
Mondjuk, ha a mindenkiben én is benne voltam, akkor tény, hogy neki volt igaza. De akkor még nem tudtam mi is az a szerelem. Szerettem játszani velük, jó volt együtt tölteni az időnket, de ahogy idősödtem, úgy távolodtam el tőlük.  Már nem volt érdekes a fogócska, vagy a bújócska. Inkább anyára akartam hasonlítani. Apa halála után meg úgyis minden megváltozott. Eszembe jutott egy ötlet, ezért előkaptam a telefonomat, majd kerestem egy képet a bátyámról.
- Láttad mostanában Dest? Ő most is a nők bálványa, de néha kételkedek benne, hogy tényleg őket szereti.
Kuncogtam egyet, mert azért biztos voltam benne. Az nem lehetett elég bizonyíték, hogy még nem házasodott meg. A régi ismerősöm felé tartottam a telefonomat, hogy lássa ő is a képet. Nem a legjobban sikerült, de így is mindent elmondott az a kép. Én már nem álltam közel hozzá, nem hagytam, hogy hozzám érjen, ezért leginkább két szoborként vagy két ismeretlenként pózoltunk. De mint mondtam, nem éppen a legjobban sikerült képek közé tartozott.
- Ugyan már, ne sajnáld. Nem posztolok ki minden történést velem kapcsolatban, még ha követnél is valamelyik felületen, akkor sem tudtál volna róla.
Felé nyújtottam a kezem, hogy kicsit megnyugtassam, de aztán visszahúztam, és az ölembe ejtettem. Tudtam, hogy nem olyan, mint Connor, valahogy mégsem tudtam megtenni. De miért is lett volna ez meglepő, ha még egy kézfogást sem tudtam eszközölni vele? De legalább Rollo is megerősítette bennem azt, amit már egy ideje próbáltam elhitetni magammal, és ami bizonyítást is nyert. Hiszen a rossz dolgok után visszakaptam valamennyire a bátyám, és újra összefutottunk a velem szemben ülővel is.
Nem jutott eszembe, hogy mi is volt Roland apukájának a foglalkozása, de Des nem sok olyan embert utál, akit a foglalkozása miatt ítélne el. Csak néhány ilyen foglalkozás van, többek között a politikusok, a jogászok, a bankárok és fodrászok. Ez utóbbiakkal nem tudom mi a problémája, de tudom, hogy van valami. Ezért van neki egy privát ember, akit ő választott ki valamilyen különleges kérdőív vagy minek a segítségével. Néha azt gondoltam, hogy rajta sokkal jobban kijött a rangunkhoz tartozó különcség, mint rajtam. Máskor viszont pont az ellenkezője volt. Ebből viszont lassan kezdtem már sejteni, hogy mi is lehet a probléma közöttük.
- A bátyámmal ellentétben engem nem érdekel, hogy politikus lettél. Bár… - sandítottam rá egy kicsit. – Nem, tényleg nem érdekel, hogy politikus lettél. Te ezt szereted csinálni, ehhez értesz. Remélem, sikerül majd sikereket is elérned.
Érdekesnek hangzott a válasz, amit Rollo mondott. Megértem, hogy ki akart szakadni abból a környezetből. De furcsa volt, hogy őt is az hozta ide, ami engem is. Úgy tűnik a világ különös sorsot szánt nekünk, és így akarta a tudtunkra adni.
- Egyszer szívesen találkoznék majd az öcséddel. Én meg megpróbálnálak összehozni Deszel. Mondjuk Franciaországban.
Ha már mi vagyunk az összeesküvők, akkor állítsuk úgy fel a csapdánkat, hogy ők ne is sejtsenek semmit. Bár, a bátyám még Írországban volt, az ítélet hozatalra visszajött, de biztos voltam benne, hogy nem tart sokáig. És abban is biztos voltam, hogy nagy vita kell majd ahhoz, hogy megakadályozzam, elvigyen magával vissza.
- Nem igazán tudtam eldönteni sokáig, de végül a környezetvédelmet választottam. Idén végzek majd, mellette pedig modellkedek. Bár, ez utóbbit csak alkalmanként, mert felbukkantak már olyan újságírók, akik majdnem mindent kiderítettek rólam, és nem akarnám, hogy a világ többet tudjon rólam, mint amit én megosztok velük.
Azt hiszem, ez mindenki részéről megérthető volt. Főleg, mert miután besasszéztam a támadás után a kórházba, sikerült egy kis feltűnést keltenem. Nem tudom, volt-e azóta is olyan újságíró, aki nyomon követte az ügyem alakulását, de remélem nem.
- Tudod, nem szorulok rá, hogy elhelyezkedjek valahol, de úgy gondoltam mindig is, hogy végszükség esetén jól jöhet egy szakma. És olyan készségeket is el tudtam az iskolában sajátítani, ami egyébként a gyermekek és az állatok védelménél fontos volt. Több alapítványnak is gyűjtök rendszeresen.
Tudom, most igazán álszentnek tűnhetek ezzel a sok karitatív munkával, illetve talán nem tükrözte rendesen a személyiségem, de Rollo volt az, aki igazán tudta milyen vagyok. Apa kis hercegnője, ahogy hívott mindig engem, és olyan sokszor hallottam ezt tőle, hogy már el is hittem.
- Van hol aludnod az előadás után vagy mész mindjárt haza? Mert ha a Skót Nemzeti Pártnak vagy a tagja, akkor biztos nem Írországban laksz. Jól sejtem? – mosolyodtam el.
lord
avatar
Online
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
34

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Pént. Aug. 31, 2018 9:35 pm

Lia & Rollo



Számtalan elfoglaltság közül választhattam volna, amivel elüthetem a szabad időmet. Nekem azonban mégis itt kellett kikötnöm, mintha a Sors maga akarta volna így, hogy a régi ismerősök újra találkozzanak. Mókás. Tekintve, hogy sose gondoltam volna egy nap viszont láthatom Lia-t vagy a bátyját Desmond-ot, akit mindig magunk között Dezzy-nek vagy Desmo-nak szólítottam. Bár többnyire az előbbit, mert arról tudtam, hogy mennyire nem szereti. Az ilyeneknek köszönhetően lettem én Roly Poly. Csipkelődtünk egymással. Az öcsém akkor még nagyon pöttöm volt és azzal viccelődött, hogy át fogja venni a helyem, tönkre teszi a játékaimat és könyveimet. De persze idővel kiderült, hogy csak sokat sír és gügyög vagy ahogy cseperedett beszélt és eléggé szeretetreméltóvá nőt. Legalábbis eddig az volt, amíg figyelhettem őt. Most már nem.
Viszont örülök annak, hogy a számomra kedves emlékek, amikről úgy hittem sosem kerülnek újra a felszínre, mert nincs egy kiváltó ok vagy személy, örökre feledésbe merülnek. Lássunk hát csodát, mégsem ez lett belőle. Aminek felettébb örülök. Mert szerettem gyerek lenni, aztán apránként felnőttesen viselkedni és elérni oda addig a pontig ahol most vagyok. Ám nem mondom azt, egy szóval sem, hogy nem fejlődök nap, mint nap és nem tanulok valami szokatlanul újat a körülöttem lévőktől. Ettől vagy okosabb vagy elbotránkozóbb leszek. Hogy mik vannak ugyebár…De ez most más. Szinte látom magam előtt hármunkat. Egy nagy ebédnél, ahol kint a szabadban terítették meg az asztalokat, körülvéve akkor még hatalmas székekkel, amik körül mi vidáman szaladgáltunk. Én voltam a fogó, aztán Desmo-t elfogva már ketten voltunk és mire elkaphattuk volna Lia-t addigra az apám leteremtett, hogy viselkedjek. Általában gondolom ilyenkor hihette azt, hogy ő a leggyorsabb szaladó és ezért nem sikerült sose őt elsőre elkapni. Holott már akkor megvolt bennem az a kicsi csöppnyi turpisság, ami arra késztetett, hogy futni hagyjam őt, hadd legyen boldog és vidám.
Csak ugye az apám egy csodabogár, már akkor tudta, hogy hozzá hasonlóan politikust akar faragni belőlem. Mert mégis csak én voltam a „nagy fia”, akinek nem lehet akármilyen szakmája ha felnő.
– Hát azért nem mindegyik bukott rám. – bár lehet, hogy csak nekem tűnt úgy, hogy nem. – Tudod voltak akik a bátyádat is szerették. – a mentőmondatom igen, nem akartam, hogy tudja mire gondolok vagy céloztam éppen. De éppen így volt ez rendjén. Ki tudja mi történt volna ha lépten-nyomon velük maradok!?
Talán nem is engedek apám ráhatásának, nem ismerem meg Jane-t sem és kevésbé savanyodik meg a lelkem abban a befőttben, amibe tették. Minden mégis kellett ahhoz, hogy azzá váljak aki most vagyok.
Kíváncsian hallgatom őt, csak úgy mint régen most is szívesen bámulok rá ha mesél. Volt benne valami ami nem csak a szemeimet hanem a teljes figyelmemet is vonzotta magához. Persze elhúztam a számat amikor a tragédiáról, a bátyja elköltözéséről és a sok szomorú dolgot említette meg. Legszívesebben… Nem tettem volna semmit. Már nem egy kisfiú vagyok, akinek mindent elnéznek, legyen szó akármilyen kis gesztusról is. Különben sem vagyunk egyedül.
– Sajnálom, ha tudtam, hogy rossz érzéseket juttatok az eszedbe, lehet, hogy nem kérdezem. De a lényeg, hogy most itt vagy és próbálsz tenni valamit a szomorúságod ellen. Különben is, csak pozitívan előre kell tekinteni, sok rossz után mindig jön valami jó és aztán megint rossz, de sose marad a negatív örökkön-örökké az életünk része. – ezt már csak onnan is tudom, hogy szakítottam Jane-el, az én életemben meg ha azt vesszük ő volt a negatív tényező, de már nem az. Tehát érthető, hogy már miért nem az életem része.
– A szüleim nyomdokaiba léptem, pontosabban az apáméba. Desmond meg sosem szerette az apámat, így érthető, hogy miért nem mesélt rólam neked ha tudta is. – igazából sosem jöttek ki, ahogy meg cseperedett egyre nyilvánvalóvá vált, hogy apám szerint ő nem hozzám illő barát. Az apjuk halála meg, mintha éppen elég ürügy lett volna az enyémnek ahhoz, hogy szét válaszon minket hármunkat.
– Politikus vagyok Lia, a Skót Nemzeti Párt tagja. Ettől függetlenül simán lehetnék az alelnöke is, de egyelőre „fiatal, mindenbe belekontárkodó, zöldfülűnek” hívnak, mintha nem látnék át ennyi idősen a hibáikon. – a mondatom végére szemet forgatok, de hát végtére is, ez van. Lehet, hogy hízelgéssel többre mennék, de az ugye nem én vagyok.
– Csak egy kis nyugalom kellett, némi tréfával megfűszerezve. Az apám még mindig halál komoly. Megöli a körülötte lévők jó kedvét, tehát el kellett „menekülnöm” előle is. De ettől függetlenül minden rendben. Az anyám boldog, az öcsém meg Párizsban tanul, ragaszkodott ahhoz, hogy egy bizonyos iskolába mehessen. – aminek semmi köze a politikához, még nem is sugallja azt a diákjainak, hogy márpedig nekik politológiára kell járni. Ettől függetlenül, tudtam róla, hogy az öcsém ügyes, csak nem akartam erről éppen most dicsekedni.
– Mit kezdtél el tanulni? Mi lesz a végzettséged Lia?

words:ki számolja?music: the big bang note: bocsi a késésért, de remélem tetszik ♥



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

See you again?


politikus
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
✖️✖️ nem a Loch Ness-i tóban, az biztos


Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Kedd Aug. 28, 2018 10:42 pm

Lia & Roland
Magic Shop


Ha érheti valaha az embert megleptés, akkor azt valószínűleg nem egy színházban várja. Pedig egy régi ismerőssel összefutni, akit már régóta nem láttál, pont ilyen volt számomra. Igazából Roland nem is nekem volt közeli ismerősöm, hanem a bátyámnak, de ha jól tudtam, márpedig jól tudtam, akkor ők sem találkoztak már egy ideje. Mondjuk a baráti köréről sohasem kérdeztem, és gyerekként örültem neki, ha a nagyok velem is foglalkoztak egy kicsit, de ez az idő elmúlt. Ennek több oka is volt, de leginkább az, hogy költöztünk és sok barátunkat hagytuk magunk mögött.
Most azért örültem neki, hogy egy vígjátékra váltottam jegyet, mert nem szerettem volna egy drámán sírni és úgy bemutatkozni lényegében újra egy régi ismerősnek. Így utólag visszagondolva nem is értettem, hogy miért nem vettem fel vele korábban a kapcsolatot. Biztos jó lett volna a főiskolás időszak alatt, ha egy ismerőst látok. Feltéve, ha ugyanarra a főiskolára jártunk volna.
- Rollo?
A hangom tele volt kétséggel és érdeklődéssel, mert nem igazán emlékeztem ennek a névnek a használatára, de ahogy kutattam az elmémben, úgy rá is jöttem. Rollo, tényleg. Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott néhány jelenet a múltunkból.
- Köszi, te sem panaszkodhatsz. Magasabb lettél, érettebb és felettébb jóképűbb. Bár, ha jól emlékszem, akkor már gyerekként is buktak rád a lányok.
A bátyám és ő bizonyos szempontból sakkban tartották a környékünket. A lányok már akkor odáig voltak értük, pedig még nem is tudták mit jelent a szerelem. Elkuncogom magam, de mire el is árultam volna, miről van szó, addigra jött a következő megjegyzés, és igazából tudtam, hogy erre nem tudok röviden válaszolni.
- Nos, miután apa meghalt, anyával Írországba költöztünk, hogy ő közelebb legyen a szüleihez és azokhoz, akik szeretik. Egyelőre nem akarok visszamenni Franciaországba, bár Desmond csalogat a történtek után, és hajlok is rá, hogy visszamennék. Legalább egy kis időre. – Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy talán nem is erre gondolt, ezért folytattam. – Mostanában sok szomorú dolog történt velem, és régen voltam már színházban is, ezért gondoltam eljövök erre a komédiára.
Mivel nem helyben laktam, nem is fordult meg a fejemben, hogy talán egyértelmű lehetne a színház választása. Pont ezért inkább hozzá is tettem gyorsan a kiegészítésem.
- Waterfordban lakom, de Dublinban járok iskolába. Utolsó éves leszek. És veled mi van? Olyan régen hallottam felőled, és annyira hirtelen tűntél el. Desmond meg soha nem mondta el mi lett veled.
Leültem a helyemre, amíg a válaszára vártam. A lábam lassan úgyis kezdett fájni a magas sarkúban. Nem voltam hozzászokva ezekhez a cipőkhöz, a vezetés miatt jobban szerettem a laposabb talpúakat.
- És a színházba mi hozott ide? És remélem nem felejtetted el, hogy Liának hívtál mindig.
Ő ragasztotta rám a bátyámmal ezt a becenevet, és azóta is nagyon tetszet. Nem véletlenül mindenhol így mutatkoztam be.
lord
avatar
Online
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
34

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Vas. Aug. 26, 2018 8:22 pm

Lia & Rollo



Hosszasan tervezgettem a dublini utazásomat, volt olyan időszak, amikor azt gondoltam nem lesz belőle semmi sem. Mintha a fejem felett az összes felhő gomolyogni kezdett volna és arra vártak, hogy lecsaphassanak rám. Mert valami nagyon rosszat műveltem, ennél fogva nem érdemlek békés időtöltést. Pedig ugyanúgy mint máskor is, most ismételten tüntettek és elleneztek valamit, ami mellett én sem álltam ki. Ugyanakkor néhány ember szava a többség ellen, semmit sem ér. De honnan is tudhatnák azok akik tüntetnek, hogy ennek az egésznek ki áll a háta mögött? Persze mint mindig most is kerestek egy bűnbakot. Szerencsére nem én voltam az, de közvetlen figyelni, hogy mi történik és miként érinti a résztvevőket, az cseppet sem volt kellemes. Egyrészt mert tudtam, a krízis és a pánik engem is utolérhet, mégis reménykedve hittem abban, hogy az utazásomig nem lesz semmi gond.
Nem akartam, hogy mindenki azt higgye csak menekülök a gondok elől, azok a problémák elől, amiket nem tudtam megakadályozni, hogy bekövetkezzenek. Egyedül valóban kevés voltam hozzá. Az embereket meg nem olyan könnyű meggyőzni, még akkor sem a médián keresztül próbál üzenni nekik az ember. Elég ha „egy újabb korrupt politikus” jelzőbe még engem is beskatulyáznak és már megvan a gyűlöltség oka.
Miből gondolhatnak ilyesmire? Egyrészt ott van az apám, aki szintén halálosan szerelmes ebbe a „szakmába” akárcsak én, de velem ellentétben ő tönkre is teszi a tanulók béketűrési fokát, én kevésbé. Másrészről ott az anyám, akit senkinek sem kell bemutatnom. Bár lehet, hogy mégis, az ő feladatköre kevésbé igényel olyan irtózatosan nagy hírnevet, mint az apámé. Talán őt még szeretik is. Főleg mert olyan barátságos és kedves.
Őszintén, én egyikükre sem hasonlítok teljesen, úgy tiszta igazán ha a jellemünket vesszük figyelembe. Én valaki egészen más vagyok. A hibáikat és a helyességüket egyaránt örököltem, de mind közül, talán a tisztánlátás és a humor az, ami jobban kiemelkedik mint kellene. Ez azt jelenti, hogy amikor komolynak kell lennem, akkor az vagyok, de tisztában vagyok azzal is, mikor jött el a nevetés időszaka. Talán pont ezért vagy csak úgy kedvtelésből és mert nem volt jobb ötletem, döntöttem úgy, hogy eljövök a dublini színházba. Nem tudtam mire számíthatok. Csak az érdekelt, hogy ne egy dráma legyen, az élet úgyis tele van drámai jelenetekkel, nem kell tovább fokozni ezt. Valami tréfás kellett. Úgy gondoltam talán a mostani előadás pont megfelel erre a szerepre. Hiszen ki mondta, hogy a politikusok nem mennek színházba? Mi is járunk, csak van aki nem szereti a komédiát, hiszen gyakran megeshet, hogy pont minket parodizálnak, gúnyolnak ki. De őszintén megvallom, már nem is csodálom.
A lehető legnagyobb kőszikla gördült le a szívemről, amikor végre-valahára megérkeztem az épülethez. Bár hiába gondoltam azt, hogy miután leparkolok és kiszállok az autóból itt senki sem fog felismerni. Mert bizony felismertek. Anyám itteni ismerősei. Egy vele egykorú nő és a férje. Szóba elegyedtem velük. Rendesen kifaggattak, én meg készségesen válaszoltam azokra a kérdésekre, amik inkább az anyám hogyléte felől szóltak, az apáméról és az öcséméről. Ami engem illetett, megpróbáltam a lehető legkitérőbb választ adni. Nagyon jól tudtam, hogy van egy majdnem velem egyidős lányuk. Akit csak képről láttam, azt, hogy valójában milyen nem tudtam. De az igazat megvallva, anyám rábeszélése ellenére sem vettem a fáradtságot, hogy esetleg megismerjem. Gondolom mivel tudta, hogy ide jövök szólt az ír ismerőseinek és lám csodák csodájára „véletlenül” pont itt találkozunk. Oh én ezért mi imát fogok az anyámhoz intézni, majd otthon és ha még emlékezni fogok a cselére.
– Nagyon örülök, hogy találkozhattam önökkel, viszont az én helyem odafent van. – természetesen kezdtem el mosolyogni, hiszen hamarosan elkezdődik az előadás és én azért jöttem, hogy azt nézhessem, nem pedig az anyám ismerőseit. Talán a szerencse az, ami őket a lehető legtávolabb sodorta tőlem el. Nem mintha nem örülök az ismerős arcoknak, csak jobb kedvelem azokat a személyeket akiket én ismerek meg egymagam, nem a szüleimen keresztül a saját akaratom ellenére. Persze akadnak kivételek a szüleim ismerősei között is. Olyanok akiket még kedvelek, valamilyen felettébb érdekes módon. Megérkeztem a páholyba, ahová elvileg a jegyem is szólt. Miután becsuktam magam mögött az ajtót illedelmesen – meg amúgy is – köszöntem – volna – és helyet foglaltam abban a székben amiről lerítt, hogy az bizony az enyém.
Teletöltődve azzal a csalódottságenergiával amit az anyámnak sikerült közvetve generálnia nem is igazán figyeltem, hogy kik vesznek körül. Csak leültem abba a székbe és meg se moccantam volna egész végig hacsak a mellettem ülő hölgy hozzám nem szól.
Felé pillantottam, akarom mondani az egész figyelmem neki szentelve felé fordultam, csak hogy láthassam azt is akivel beszélek ne csak halljam. Persze mintha villám csapott volna belém, ha képes lettem volna most homlokon csapni magam, biztos megteszem. De közönség előtt soha, előtte meg végképp nem.
– Mindenki másnak Roland Wright vagyok, de a Chevalier testvéreknek mindig Rollo maradok. – elmosolyodtam, most tényleg határozottan szívből jött ez a mosoly, semmi kényszert nem éreztem benne. Sőt igazából örültem, hogy ő ül közvetlen mellettem és persze a találkozásnak.
– Nagyon rég találkoztunk. Jól megnőttél, amióta nem láttalak. – meg igazából meg is szépült, de azt különösebben nem tettem hozzá.
– Nem gondoltam volna, hogy itt találkozunk. – persze az itt szót nem feltétlenül csak a színházra értettem, hanem egész Írországra. Vajon mi járatban lehet itt?

words:ki számolja?music: the big bang note: bocsi a késésért, de remélem tetszik ♥



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

See you again?


politikus
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
✖️✖️ nem a Loch Ness-i tóban, az biztos


Hozzászólások száma :
13

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop Csüt. Aug. 23, 2018 12:33 am

Lia & Roland
Magic Shop


Úgy éreztem, ez a kis kiruccanás már járt nekem. Sok dolgon mentem keresztül, amiket szerettem volna lerázni magamról, de legalább egy kicsit elfelejteni. Szóval jó előre foglaltam magamnak egy helyet az Abbey színházba egy komédiára. Régen nevettem igazán jót, és szükségem volt rá. Főleg, hogy az életem talán elkezdett megtelni rettegéssel. Mert így, hogy nem ítélték börtönre Connort, ki tudta megmondani mikor fog felbukkanni majd legközelebb? Beültem a kocsiba, és elindultam Dublin felé. Egy nem túl hosszú, de mégis út várt rám, ami idő alatt tovább növeltem az új banda iránti imádatomat, és hangosan énekeltem halandzsa nyelven a dalaikat. Ki a fene érti meg a koreai nyelvet, most komolyan? Persze, az biztos, aki ott él, de kérem, én ezt egy európai nyelvekhez szokott füllel lehetetlen feladatnak találtam.
Sikerült leparkolnom a színháztól nem messze, de hogy ne legyen olyan nagyon könnyű a dolgom, elkezdett szakadni az eső. Esernyőt persze nem hoztam magammal, de ki a fene gondolta volna, hogy így megszívat majd? Sóhajtottam egy nagyot, majd kinéztem magamnak egy fedett részt, ahova odarohantam, majd onnan zártam be a kocsit, és haladtam tovább a bejárat felé. A táskámat a fejem felé tartottam, bár ebben az esőben nem sokat ért.
Szerencsére nem kellett olyan sokat rohannom, és így nem áztam el teljesen. Az előcsarnokba léptem, majd egy gyors körbetekintés után megnyugodtam, hogy ez nem lesz több, mint egy átlagos szórakozással eltöltött éjszaka. Mégis volt bennem valami különösen fura érzés, ami azt mondatta velem, hogy nem lesz ez egy olyan egyszerű éjszaka, mint aminek terveztem. De ezúttal elhessegettem a megérzésem. Nem akartam hagyni neki, hogy már az elején elvegye a kedvem mindentől.
Amíg levettem magamról a blézerem, addig ismét körbenéztem, és meg is akadt a tekintetem egy arcon, de nem igazán voltam biztos benne, hogy ismerem. Ismerősnek tűnt, de ha az életem múlt volna rajta, akkor sem tudtam volna megmondani honnan. Az előadás pedig hamarosan kezdődött, ezért mennem kellett a helyem felé. Az egyik páholyba foglaltam helyet, ahol tudtam, hogy nem fognak olyan sokan körbe venni. Férfiak legalább is, mert nem bírtam volna ki két órát körülölelve velük. A fogam pedig nem akarta összeszorítani két órán keresztül.
Gyakorlott színház látogató révén pontosan tudtam hova kell kérnem a jegyem, hogy mindent tökéletesen lássak, majd el is foglaltam. A blézerem a szék támlájára helyeztem, és előkészítettem a szemüveget is. Nem mintha szükség lett volna rá, de a szokást, amit még gyerekkoromban neveltek belém, valahogy nem tudtam elhagyni. Nem ez volt az egyetlen ilyen szokásom.
Hallottam a lépteket magam mögött, ezért felálltam és megfordultam. Illedelmesen köszöntem annak, aki bejött. Szerencsére maximum öten lehettünk ebben a kis helyiségben, de a kezdés előtt pár perccel még mindig csak ketten voltunk egy hölggyel. Már éppen kezdtem örülni a helyzetnek, mikor megint hallottam egy léptet. Ez erőteljesebb volt, még akkor is ha szinte hozzá sem ért a talajhoz. Tudtam, hogy egy férfihoz tartozik. A zsigereimben éreztem, és csak reménykedtem benne, hogy nem a mellettem lévő székre szól a jegye. Újfent felálltam, de ezúttal meg is kellett igazítanom a ruhámat, így kicsit illetlenül, de nem néztem rá, mikor köszöntem.
- Szép estét!
Egy mosolyt erőltettem magamra, de arra nem gondoltam, hogy az a férfi áll majd velem szemben, akiről korábban nem tudtam eldönteni honnan ismerős. Nem mintha most így közelebbről eszembe jutna, de talán csak tévében vagy valami hasonló helyen láttam. Egy reklámban mondjuk.
Visszaültem a helyemre, de csak nem hagyott nyugton ez a távoli emlék, így a mellettem ülőhöz fordultam. Mert hova máshova szólt volna a helye, mint a mellettem lévő székre.
- Elnézést, de nem találkoztunk valahol korábban? Amélia Chevalier vagyok.
Gondoltam legalább a nevem megmondom, talán arról beugrik az illetőnek valami. De mire ezt elmondtam már eszembe is jutott a kérdésemre a válasz. Még évekkel korábban találkoztunk, de azóta sok minden történt. A bátyám visszaköltözése után pedig nem is találkoztam vele, nem is hallottam róla, hogy mi lehet vele.
- Roland? – kérdeztem egyszerre félve és mégis határozottan. Biztos voltam benne, hogy ő az.
lord
avatar
Online
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
34

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Magic Shop Szer. Aug. 22, 2018 10:06 pm
Abbey Theatre



Dublin Lower Abbey Street 26 szám alatt található színház 1904-ben nyitotta meg kapuit, majd 1966-ban lett felújítva és ezzel elérte mai pompáját.
492 férőhelyes terem színpadán sokféle műfajú előadást mutattak már be.
Ezen a napon egy komédiát mutat be a színház, a címe: Magic Shop.
lord
avatar
Online
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Waterford

keresett :
Bátyus
Lachie

Hozzászólások száma :
34

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Magic Shop
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: írország-
Ugrás: