welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 4:32 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Sebastian & Bastien °° Unchain the Wolves
TémanyitásTárgy: Re: Sebastian & Bastien °° Unchain the Wolves Pént. Aug. 24, 2018 8:59 pm

Sebastian & Bastien
Sometimes the heart sees what is invisible to the eye.

Kikészít a repülőút. Sosem éreztem magam biztonságban a magasban. Gyermekként sem kellett sosem lerángatni a fa tetejéről, hiszen ha én másztam is fára, akkor a legalsó ágig jutottam el, ahonnan természetesen úgy kellett leszedni. Addig semmi gondom sincs, amíg ülünk egy helyben. A lábam ugyan jár kicsit az ülés alatt, de nagy levegővételekkel lenyugtatom magam. Talán még akkor sincs bajom, mikor a légiutas kísérő leányka beszélni kezd. Ám mikor meghallom a berregést, s megindul a gép... Pánik. Azt hittem, hogy a második repülőút könnyebb lesz. Nem, valójában semmivel sem jobb. Egyből lesápadok, lever a víz, s egyre csak azon jár az agyam, hogy a repülés mennyire természetellenes, és bárcsak felébrednék már ebből a rémálomból. Próbálok szavakat ismételgetni magamban, hogy lenyugodjak, vagy éppen kellemes emlékekre gondolni - ám ez utóbbi nem érkezik.
- Tanár úr, minden oké? - jön a kérdés mögülem, de csak mutogatok helyeslően, erőltetett mosollyal kísérve, majd hamar visszafordulok. Ilyen ez a tériszony, kikészülök tőle idegileg. Ilyenkor sem a zene, sem a beszélgetés, sem a gondolatok nem segítenek. Így hát csak arra koncentrálok, hogy ne ájuljak el, ja és persze arra, hogy túléljem.
Csak akkor nyugszok meg végleg, s múlik el az a bizonyos jól rejtegetett remegés, mikor végre átlépjük a Roskildében levő, vízre néző szállásunk küszöbét. Hatalmas ablakokkal van beborítva az előtér, s ahogy az alkonypír átszökik az üvegen, végre újra megérint a nyugodtság. Hiába szedek gyógyszert, a pánikrohamok akkor sem akarnak enyhülni. Azt viszont észrevettem, hogy mióta magam mögött hagytam a családom, s megérkeztem Európába, sokkal kevesebb volt a roham. Ez csak jót jelenthet, nem igaz? A recepcióshoz már kicsit kisimultabb arccal érkezem, s egy negyed órás egyeztetés után végre lefoglalhatjuk a csoporttal a szobákat. Húsz diákot hoztam magammal, így az egyik szinten levő kisebb részleg csak az övék. Az én szobám a legfelső emeleten van, s nem is nagyon akartam a közelükbe kerülni. Ha a Tanár úr a szomszédos szobában alszik, az már nem olyan nagy buli, ugyebár... A diákjaimat pedig bár nem olyan régóta ismerem, mégis tudom mind a húsz emberről, hogy nem fog hülyeséget csinálni, így hát a lépcsőknél elköszönök tőlük, majd elfoglalom a saját kis ideiglenes szállásom. Egyetlen apró kis szoba fürdővel, nálam csak annyi plusz van még, hogy egy kicsiny konyha is tartozik a helyhez. Nagy sóhajjal lépek be, lehajítom a holmimat, s azzal a mozdulattal már el is terülök az ágyon. Kikészített ez út...
Meglepő módon kipihenten ébredek. Bár még csak reggel hat óra van, s csend honol mindenhol, én mégsem akarok visszafeküdni, inkább lezuhanyzok, majd leugrok egy reggelire s egy kávéra az étkezőbe, ahol alaposan átfutom a térképet. Erre az egy hónapra mindent tökéletesen leszerveztem, s lefoglaltam, így csak az utolsó simításokat verem még a fejembe. A következő egy órában lassan a diákok is szállingózni kezdenek, s mikor megérkezett mindenki igen csak álmos arccal, felülünk a buszra, s meg sem állunk a múzeumig. Én rettentően izgatott vagyok. Mindig is érdekeltek a vikingek, s egy magányos éjjelen pattant ki a fejemből az ötlet, hogy szervezek egy tanulmányi kirándulást Dániába. A téma mindent átfogóan a vikingek. Hitvilág, kultúra, eszközök, s minden olyan, mely hozzájuk köthető. Nagy szerencsémre a múzeum igazgatója igazán kedves teremtés volt, így engedélyezte nekünk, hogy ott tartsuk meg az óráinkat, melyekre egy héten háromszor kerül sor. Ma hétfő van, így ez az első napunk. Egyből a recepciós felé indulok meg, aki eligazít az egyik szélső ajtó felé. Közben kiadom a diákoknak, hogy nézzenek körbe bátran, míg vissza nem térek.
Talán tíz perc múlva bukkanok fel ismét, oldalalom egy igazán kedves, idős emberrel, aki pár szóban részletezi nekünk a helyet és a történetét, végül szabad kezet kapunk. Az órákra biztosít nekünk egy termet, de kikötötte, hogy bármikor szabadon járhatunk a múzeumban, sőt, még egy apró jelvényt is kapott mindenki. Az igazgatóval végül kezet fogok, majd amaz eltűnik, én pedig jelzően felemelem a kezem a terem közepén, megállva egy hajót ábrázoló makett mellett.
- A mai, első óránk közkívánatra a fegyverekről fog szólni... - egy fél órás enyhe történelem óra következik részemről, melyet sikerül olyan érdekesen és nagy átéléssel előadnom, hogy egy pillanatra sem látom, hogy lankadna a figyelem. Célszerű is figyelni, hiszen minden egyes elkészült rajz és festmény nagyon fontos lesz majd az értékelésben.
- ... mindenki olyan fegyvert válasszon, amilyet csak szeretne. Ne tévesszen meg egy-egy fegyver könnyűsége, hiszen az a fontos, hogy a vonalakban a lelketek és szívetek legyen benne. Higgyétek el, lehet, hogy bonyolultabb lesz valamit megrajzolni ceruzával, mint elsőre gondolnátok, de koncentráljatok a végeredményre. Mindenki egy órát kap a nézelődésre. Készítsetek bátran képeket mindenről, vizsgáljátok meg alaposabban, csináljatok vázlatot, jegyzetet, s ha bármi kérdés van, én itt leszek valahol a teremben. Sok sikert! - biccentek feléjük biztatóan, majd a társaság klikkekre bomlik, s nagy izgatottsággal megindulnak kutakodni. Kíváncsi vagyok, ki mit alkot majd, így hát én magam is felfedező útra indulok, hiszen ha már kiadtam a feladatot nekik, azt én magam is teljesíteni akarom. Bár én nem keresgélek sokáig. Tudom, mit akarok. Már akkor tudtam, mikor Portugáliában megírtam a tervet, s lelki szemeim előtt kirajzolódott egy íj. Csodálatos eszköz, csodálatos fegyver, melynek papírra öntése elsőre könnyűnek tűnhet, mégsem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják. Épp, mint önmaga. Sokan azt hiszik, milyen könnyű felhúzni, ám mikor ezt gyakorlatban kell megtenniük, már egyáltalán nem megy. Így hát a fegyver részleg ezen része felé indulok meg, s megállok a kiállított íjak között. Nagyot sóhajtok, majd előkapok a zsebemből egy bogyót, s elveszejtem a számban. A bőség zavarában hirtelen nem is tudom, merre emeljem a tekintetem, így csak tétlenül állok egy kicsi jegyzettömbbel a kezemben a vitrinek között. Milyen faragás, melyik stílus, milyen méret? Elégé nehezen megy a gondolkodás, így hát két ujjammal megdörzsölöm a szemeim, remélve, hogy mire kinyitom őket, hirtelen megvilágosodok...



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


I don't wanna be broken anymore...


dolgozó
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Dánia

Hozzászólások száma :
32

reagok :
24

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Sebastian & Bastien °° Unchain the Wolves Pént. Aug. 24, 2018 8:44 pm
Szereplők: Sebastian Berg & Bastien Benward
Helyszín: Roskilde

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


I don't wanna be broken anymore...


dolgozó
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Dánia

Hozzászólások száma :
32

reagok :
24

Felhasználó profiljának megtekintése

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: dánia-
Ugrás: