welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 11:24 am
Yesterday at 10:29 pm
Yesterday at 8:27 pm
Yesterday at 6:05 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Dina Vincent, Heart Of Europe, Lara Olivier, Ned Vinter

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai - 3
angol 4 6
ázsiai - -
francia 5 4
görög 1 1
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 1
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 25 33

André & Pascal [Trouble in Paradise]
TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Csüt. Szept. 13, 2018 9:14 pm



to: André

Eltörpülő szószám// Imádás van!  // Sajnálom // ♣️


A szerelem az egyetlen igaz dolog a világon, azon kívül más nem számít.

Ijesztő, hogy az ember mennyi mindent képes elrejteni, ha elszánja magát és csak tűr. Mert tűrnie kell. Talán ezért is tűnt jobbnak ha azt tettettem normális vagyok, olyan mint a többiek. Ízig-vérig Bibliabéli Ádám fia, aki eszeveszettül szerelmes volt Éva lányába. Egy lányba, nem egy fiúba is. Csak és kizárólag lányba. Tehát ha a részletektől eltekintünk, rossz voltam. Nem szent. Hiszen vágytam minden rosszra, mint a kis ördögök, de amint azt megtanultuk minden ördög vagy inkább démon a szebbik arcát mutatja, édeskedik, álszenteskedik. Pont úgy ahogy én. Kivéve amikor goromba vagyok és piszkálok másokat, azokat akiket szeretek leginkább. Mert ilyen a természetem. Ettől függetlenül sokszor okoztam már magamnak meglepetéseket is. Vadidegenekkel álltam szóba, amit amúgy nagyon ritkán szoktam. Vagy ha épp be kellett kopogtatni a tanáriba, más meg nem mert akkor megtettem én. Néha határozottan, néha kevésbé határozottan, attól függ ki kísért el vagy mire fel zaklattam azokat a hárpiákat és szatírokat akik minket tanítottak. Jó persze tisztelet a kivételnek, mert vannak nagyon szeretetreméltó és kedves tanítóink, de ők kevesen vannak. Pontosabban kevés olyan van akit tényleg kedvelek és teljes odafigyeléssel hallgatom a szavait az órákon.
Most is ehhez hasonló váratlan meglepetést okoztam nem csak saját magamnak, hanem szerintem Ré-nek. Hiszen nem, hogy felpofozni nem volt erőm, de még elválni az ajkaitól is irtózatosan nehéz volt. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem vágytam az érintésére, a csókjára, a közelségére, a hangjára, azonban ezt sose mondtam el neki. Valahogy mindig jobbnak tűnt, ha elbújok az elején valódi szerelmes vagyok Gé-be kifogás mögé. De mivel minden egy szép nap megváltozik és semmi sem marad örök, talán a piramisokat kivéve, mert azok még máig ott díszelegnek a sivatag kellős közepén. Jó tudom, elhiszem, hogy az eredeti pompájában egyik piramis sem úgy nézet ki ahogy, mert az idő és eróziónak köszönhetően sokat „kopott” de akkor is ott vannak és a mai napig is turista csalogatóak.
Lélekben szemet forgattam amikor Ré a fenekemhez ért, én viszont… Az elején hagytam magam, hadd húzzon magához, hadd sajátítson ki. Hadd higgye, hogy az övé vagyok. Talán ezért és ettől is bátorodhatott úgy fel, amikor egyre jobban éreztem azokat a sas karmait magamon. Vissza kellett volna térnem ahhoz az álarchoz amit ő ismert. Ahhoz az undok kis varangyhoz aki szerinte én lehettek. Talán az vagyok, talán nem. Néha nekem is megvannak a kedves pillanataim, amikor tényleg Dr. Rendi vagyok, aki mindent rendbe hoz, akiből árad a szeretet, akit mindenki szerethetne, ha hagyná. Éheztem rá. Arra a mindig csókra nyíló ajkaira és most megkaptam. Hihetetlen erővel végigfutkosott rajtam az a bizonyos érzés, amit mindig is titkoltam: az iránta érzett vágyakozást. Játszva a gyökért, az alsó ajkába haraptam, hogy hagyjon engem is érvényesülni és mert tudom, mennyire izgató ha valaki az alsó ajkunkba szív. Igazából csak ezért is okoztam neki először fájdalmat. Hogy utána békés legyen a folytatás.
Csak ugye mondtam már, hogy semmi sem tart örökké kivéve a piramisokat, így mi sem faltuk egymást, elengedett és én kiskutya szemekkel végig néztem volna ahogy elmegy, ha… És ugyebár itt van ez a ha szócska, nem sajdul bele a szívem.
– Szerelmes vagyok beléd! Érted? – dehogy fogja érteni, ezért is kapok utána, hogy még időben elérhessem legalább a karját.
– Szerelmes… – ismételtem meg még egyszer a szót, mintha nem lett volna éppen elég először és egyszer.
– Utálsz engem ezért André?





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs

keresett :
✦ Ambrosine

Hozzászólások száma :
35

reagok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Csüt. Szept. 13, 2018 8:25 am



Pascal & André
Nem is értem, hogy miért állok itt vele le vitázni, nem is fogja megérteni, hogy mi a fasz bajom van, mert sosem tette. Mindig mindenbe csak beleszart és hagyta, hogy a dolgok még szarabbak legyenek, de ő mindig ilyen volt. Nem is volt olyan ártatlan, mint amilyennek beadta magát, sőt. Még nálam is rosszabb volt, mondjuk a bátyámnál nem volt rosszabb, nála senki sem lehet rosszabb. Azt csodálom, hogy még nem akarja felszedni vagy éppen elszedni tőlem Pascalt, mondjuk nem tudom elképzelni róla, hogy meleg lenne vagy éppen képes lenne egy férfival bármit is tenni. A csajaimat megkaphatta, azokat elengedtem, de Pascal barátságát nem fogom és nem is tudom... hiába haragszom rá, hiába lennék képes megfojtani egy kanál vízben, akkor sem mondanék le róla, de nem tudom megmondani, hogy miért. Valamiért nem megy és kész. Én már elfogadtam.
- Tudom, képtelen vagy rá. - és tényleg az. Csak panaszkodik és hisztizik, hogy ehhez nincs kedve, hogy ahhoz nincs kedve, hogy ezt nem teszi meg, hogy az nem teszi meg... Ő sose akar semmit sem megtenni, csak G.-vel akar foglalkozni, miközben nem is vonzódik hozzá. Nem értem őt, miért kell azt a nyomorékot hülyére vennie? Persze nem kedvelem, de nem tetszik az, amit vele csinál, szerintem engem is ennyire hülyére vesz, kezdek rájönni. A tököm tele van a hazugságaival és a mondataival... Neki semmi sem tetszik bennem, se a hangom, se a testem, se az arcom.  
Nem is értem miért kaptam le itt, nem értem miért csókoltam meg, miközben tudtam, hogy elfog lökni, hogy elutasítja a közeledésem és mindenfajta próbálkozásomat. Tényleg felkészültem a pofonra és arra, hogy most kinyír és felpofoz vagy behúz nekem, de nem így lett... Várjunk, ő most visszacsókolt? Nem... még nem viszonozza, de hamarosan megérzem, hogy reagál és igen, viszonozza. Felbátorodom, kezei a derekára csúsznak, közelebb húzom és a gyengéd csók megváltozik, éhezem az ajkaira és kezeim hamar a fenekére kerülnek, amibe belemarkolok. Végül percekig így csókolom esélyt adva a levegővételre neki és nekem is, de mondjuk az orrunk erre lett kitalálva. Majd elhúzom az ajkaimat, de kezeim még mindig a fenekébe vájnak. - Akkor most mi van? - értetlenül nézek rá, végül elengedem a hajamba túrok és lépek hátra párat. - Inkább ne mondj semmit, elmegyek. - és el is indulok az ajtó felé, ha nem állít meg engem.


Szeretlek    
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
MY secret

keresett :
The Blonde One

Hozzászólások száma :
20

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Kedd Szept. 11, 2018 9:48 pm



to: André

Eltörpülő szószám// Imádás van!  // Kérem vissza a csókjaimat // ♣️


A szerelem az egyetlen igaz dolog a világon, azon kívül más nem számít.

Az egyetlen dolog amiért ki nem állhattam Ré-t az az volt, amit iránta éreztem. Ahogy az egész világot kitölti a környezetemben, az osztályteremben, a szünetekben, a próbákon, a hazaúton és nem utolsósorban a gondolataimban. Mert oda is beférkőzött, egy ideje. Egy jó ideje, amióta veszekedős-kibékülős a kapcsolatunk Gé-vel. Azóta őt is jobban és többször piszkálom. Biztos torkig lehet már velem. De nem tehetek róla. Már túlságosan zavar ez az egész „betegség” nálam. Hogy ilyen megátalkodott szörny vagyok miatta. Nevezzük nevén a beteget: szerelem. A rosszabbik fajtából. Mert titkolom, ezt az egészet. André elől, Gemma elől, a családom elől, a többiek elől. Szépen apránként felemészt és az még jobban idegesít, hogy Ré tesz egy lapáttal rá.
– Valami új dolgot mondjak neked? – színlelt felháborodás, majd mély levegő és kifúj. Mintha valóban olyan mérges lennék. Mintha nem lenne elég új dolog az, hogy szeretem. Mégis mit akar tőlem? Hogy bevalljam neki? Hogy már rémálmaim vannak tőle? Hogy nem akarom elveszíteni? Hogy meghalnék ha elköltözne valahová és sosem látnám viszont? Hogy kilép a bandából, mert betelik a pohár és megelégeli, amiért olyan sokszor leszólom az amúgy csodás hangját? Hogy belülről marcangolnak szét az érzéseim amit – talán Gemma bánatára – sajnos iránta érzek?
Mennyire ijesztő már! Zé kibelez, Gé tönkre megy lelkileg és Ré… Ré… Ré…
Ré megcsókol. Ez persze nem sima szájra puszi amiről hetekkel ezelőtt mafláskodtunk, mafláskodott ez a tökelütőt, hogy mennyire menő lenne már, ha a banda tagjai megcsókolnák egymást. Valami egészen más, régóta vágyott és áhított törékeny ajándék ez. Amit csak és kizárólag ő tudott megadni. Most megkaptam! Kellett nekem nagyokat szájalni ugyebár ma.
Különös, persze, hogy különös az amit teszek, vagyis amit nem. Érzem, hogy megfog utálni. Hogy ezután az agyamra megy. Ő is kicsinál mint Zé és akkor… Akkor tényleg egyedül maradok. Ezzel a fojtogató érzéssel.
Nem tolom el magamtól, nem harapom le a nyelvét, hogy még véletlenül se garázdálkodjon az én nyelvem birodalmában. De igazából nem is húzom magamhoz, mintegy talán kétségek között hagyva őt és magamnak hazudva ezzel, pedig mennyivel másabb lenne, ha mind rázúdítanám a kezelhetetlen érzéseimet. Hiszen akartam a csókját, a szorító ölelését, amitől egyre gyöngébbnek és gyöngébbnek érzem magam. Amitől még a szívem is úgy tűnt mintha az egész világot kellene tartania és Atlaszt meghazudtoló kínlódó szorongással bír. Hogy adhatnám át ezt a terhet Ré-nek?
Éreztem a nyelve lágy és mintegy hívogató ölelését amivel az enyémet csábítgatta. Csábítgatta? Dehogy kellett! Az első adandó alkalomnál elhatároztam magam és nem engedtem elszabadulni a nyelvét az enyémtől. Mert egy részem Ré-t akarta, az amelyik nem hazudott annyit önmagának, amelyik belefáradt a színlelésbe, aki nem érte be ha csak a pohár alkohol tartalmának köszönhetően vallok szint.
Tehát lényegében visszacsókoltam. Szó nélkül. Ami nagy szó. Tekintve, hogy Ré előtt mennyit tiltakoztam ezzel kapcsolatban. Nem tűnt „undorítónak”, ahogy az ajkaink egymáshoz érnek, a nyelveink meg táncolnak örömükbe, de még mindig itt volt André lehetséges düh kirohanása. Hogy ő megmondta, meg a francnak kellett nekem ennyit és eddig hazudni. Bár ki tudja?





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs

keresett :
✦ Ambrosine

Hozzászólások száma :
35

reagok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Hétf. Szept. 10, 2018 10:01 pm



Pascal & André
Még csak meglepődni sem tudok azon, hogy neki nincs kedve semmihez. Hiszen neki sosincs kedve semmihez, pláne nem hozzám, nm is értem, hogy miért nem ült el még mellőlem. Igazából őt magát sem értem és a rajongásom és a lelkesedésem is véges, egyszerűen nem tudom őt kezelni és nem tudom miért. Én megpróbáltam anno mindent, nem egyszer alázkodtam meg abban reménykedve, hogy az igyekezet, majd kifizetődő lesz. Állandóan csak szarságokat mond nekem, olyan szarságokat, mint például, hogy nem kíván engem, hogy nem szereti a hangomat, azért én i látom néha, hogy mennyire éhezik a hangomra. Azt meg ne is hozzuk szóba, hogy csaja van, biztosan én vagyok a féreg, aki elakarja venni más lány pasiját. Igazából szerintem az a csaj, az a G. nevezetű hiperszuper pióca nem is a csaja, inkább csak... egy ember, akivel játszadozik és ezért haragszom is rá... Ha nem érez iránta semmit, akkor nem érez, ezzel semmi gond, de akkor ne tegyen bolondot a lányból, az meg legalább vegye észre a dolgot. Hogy lehet valami ennyire menthetetlenül vak?
- Kérlek mondj már nekem valami új dolgot... - fintorgok egyet, majd megforgatom a szemeimet és sóhajtok egyet. Nem is értem, hogy miért ilyen, miért nem tud egy kicsit megváltozni, szerintem valami gond van vele. Igazából ez már nem az én dolgom, képletesen oda is adtam a csajának, én nem fogok tovább futni utána, azért mindennek van egy határa és én ezt a határt szerintem már egy ideje túlléptem... Szóval lassan éppen itt az ideje, hogy behúzzam a kéziféket, mielőtt elveszítem az irányítás feletti figyelmemet.
Csak hümmögök egyet és nem lépek el. - Valamire mindig is kíváncsi voltam P. - mondom neki, majd reakcióját és válaszát meg sem várva pofátlanul lekaptam őt. Ajkaimat az övéire helyeztem és a nyelvem pedig automatikusan csusszant az ő szájába, hogy egy gyengéd, mégis tüzes táncra hívja az övét. Szerintem el fog lökni és ad egy hatalmas pofont, bár... mivel férfi, nem pofont fog adni nekem, hanem egy jobb vagy éppen egy bal egyenest, nem tudom, hogy melyikhez lesz kedve... Szóval várom a reakcióját, azonban... az ajkai meglepően édesek.


Szeretlek    
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
MY secret

keresett :
The Blonde One

Hozzászólások száma :
20

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Szomb. Szept. 08, 2018 8:27 pm



to: André

Eltörpülő szószám// Imádás van!  // Bla bla bla // ♣️


A szerelem az egyetlen igaz dolog a világon, azon kívül más nem számít.

Néha úgy éreztem, hogy nem tudok a nyelvén beszélni, nem jutunk közös nevezőre, mert nem teszi azt amit én mondok. Holott tudom nagyon jól, hogy mennyire nem szereti ha… irányítják. Igen, azt hiszem ez az amit elsősorban nem csíp, nem pedig az a hosszú lista amit képes gyűlölni bennem. Ugyanakkor tudom azt is, hogy… Oh dehogy tudom, csak szeretném tudni, hogy valójában tényleg az aminek hiszem. Szerintem ő nem is olyan rossz ember, én vagyok az amiért megtagadom önmagam. Végtére is, jobb egy álarc mögé bújni, mint az igazi arcunkat megsebeztetni mások által. Ettől az álarctól, meg hű de erősnek hisszük önmagunk. Holott köztudottan és szemmel láthatóan nem így van.
Nem menekültem el, kivételesen. Hanem szembe néztem vele. Még akkor is ha éppen úgy beszéltem velem, ahogy tényleg meg is érdemeltem. De most nem volt igazából olyan hű de nagy kedvem az értelmetlen szócsata folytatására. Végül is most mi értelme van? Elég ha… közelít felém. Már megint úgy érzem, mintha én lennék a szerencsétlen Velociraptor és ő a T. Rex a nagy lépteivel. Persze ez is csak az én fejemben létezett. Különben nem volt gonosz, még akkor sem amikor a privát szférámba férkőzik és úgy közli a tényeket. Na meg persze úgy kezel, mintha három éves lennék, aki babusgatásra vágyik. Pedig ha tudta volna, hogy ha ilyesmit feltételez akkor nem is téved akkora nagyot. Csak a babusgatást nem pont így képzeltem el.
– Ehhez most nincs kedvem Ré. – ha valóban így lenne, lehet, hogy el is lökném a kezét, de ugyebár semmi ilyesmit nem teszek. Inkább csak nézem, ám sejtelmesen, mintsem mérgesen amiért úgy kezel ahogy… megérdemlem?
Neki persze még ezt is el tudom nézni, hogy úgy viselkedik mintha ilyen lenne. Ilyen vad barom, amilyen én szoktam lenni velük, ha olyan a hangulatom és pont rossz bőrben vagyok. Most csak a hangulatom volt rossz, ettől függetlenül elvoltam telve magamtól, mert Ő volt mellettem. Egy pillanatra behunytam a szemem, mintha nagyon elegem lenne már a látványából, ebből az egész ostobaságból, holott dehogy. Csak emlékezni akartam erre az egészre. Lehetőleg addig amíg nem tesz valamelyikünk egy újabb megjegyzést.
– Menj haza. Ma nincs kedvem a savanyú képűt játszani előtted. – azzal leveszem róla a pillantásomat, de nem húzódok vagy lépek el. Hagyom, hogy ő hagyjon itt majd utána én is elmehessek. Mondjuk haza még biztosan nem, de valahová máshová esetleg. Mondjuk az egyik kávézóba. Ilyenkor még úgysem keresnek nagyon otthon, tekintve, hogy azt mondtam ma próbálni fogok a többikkel és ne hívjanak fel telefonon, mert úgysem venném fel.





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs

keresett :
✦ Ambrosine

Hozzászólások száma :
35

reagok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Vas. Szept. 02, 2018 8:45 pm



Pascal & André
Semmi kedvem nem volt vele próbálni és ezt szerintem nagyon jól tudja, mert most mindent elcseszett. Legalábbis most annyira megorroltam rá, amennyire eddig még soha senkire. Nem tudom, hogy mikor fogok tudni neki megbocsátani, de biztos vagyok benne, hogy ha szeretné, akkor eléri, mert biztosan sejti valahol, hogy hatással van rám. De akkor is, ez az egész Gemma dolog, már a tököm ki van vele és nem is akarok róla hallani semmit sem, mert ki nem állhatom azt a csajt. Egyszerűen a szőr feláll a hátamon, baromira irritál és nem tetszik, ahogyan Pascalra néz, ahogyan hozzáér, hát lekap a hányinger engem is. Nem tetszik, hogy így ér hozzá és az sem, hogy Pascal ezt engedi neki, de nem parancsolhatok neki, nem vagyok az apja és az anyja sem. Szóval igen, tényleg csak azért jöttem ide, hogy elmondjam neki, hogy én is skippelem a próbát, mint a többiek.
Nem is tudom, hogy miért figyelek rá és miért hallgatom meg a szavait, amiket nekem mond és miért nem megyek csak el a fenébe innen. Tudom, hogy nem szabadna figyelnem rá, mert megint csak bajt fog hozni a fejemre és bajt fog hozni az egész életemre. Baromira fáj amúgy, hogy ilyennek kell lennem vele, de hát meg kell vele értetnem, hogy én nem vagyok egy a sok kis köcsög közül, akiket ugráltathat. Igazából nem tudom elképzelni, hogy hogyan fogja ezt felfogni... - Siess, nincs sok időm. - felelem neki, talán kicsit flegmábban, mint én azt terveztem. Tényleg elég feszült vagyok, majd talán lenyugszom, remélem minél előbb.
Kérdésére nem is tudom, hogy hogyan feleljek, így csak sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet, majd megfordulok és rá pillantok. Elgondolkodva meredek a szemeibe, majd végül szóra nyitom az ajkaimat. - Miért nem? - kuncogok egyet, majd teszek felé egy lépést, majd még egyet és végül közvetlen előtte állok meg és szinte belemászok az arcába. - Mert úgy nem láthattam volna a szomorú kis arcodat. - mondom neki szinte már gügyögve és még játékosan bele is csípek az arcába, majd jól meghúzkodom. Igazából néha szoktam vele úgy bánni, mint egy kisbabával, most is így teszek, tudom, hogy nem szereti, de hát direkt az agyára akarok menni, csak hogy érezze a törődést.


Szeretlek    
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
MY secret

keresett :
The Blonde One

Hozzászólások száma :
20

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Kedd Aug. 28, 2018 4:41 pm



to: André

Eltörpülő szószám// Remélem tetszik  // Bla bla bla // ♣️


A szerelem az egyetlen igaz dolog a világon, azon kívül más nem számít.

Ma sehogy sem alakultak úgy a dolgok ahogy szerettem volna. Képes lettem volna törni és zúzni, de aztán ráébredtem, hogy ennek semmi értelme. Valójában nem a többiekre haragszom, még csak köze sincs a problémámnak a zenéléshez, ez sokkal inkább magánjellegűbb. Ami lassan és apránként felemészt. Attól függ mennyi mindent engedek meg magamnak ebben a nagyon lassú tempóban. Tény és való, hogy egy időszakban mondjuk úgy tizedik elején tényleg valódinak hittem azt ami köztem és Gemma között van. Hogy az amit iránta érzek az szent és sérthetetlen. Ám mostanában mintha egyetlen „nagyon szeretlek” se lenne az igazi, legalábbis a részemről. Afelől semmi kétségem sincs, hogy ő hogyan érez irántam. Ez néha megnyugtató, néha meg annyira nem. Valahányszor eltervezem el fogom őt engedni, hagyom hadd élje a saját életét valaki olyannal, aki jobban szereti, mint ahogy ő szeret engem. De a gondok ott kezdődnek, hogy túlságosan kiismert. Tudja, hogy minek vigyorgok úgy, mint a birsalma, vagy hogy egyáltalán semmi bajom André-val, csak nem akarom, azt elhiggye magát és sehogy se tudjam visszarántani őt a valóságba ha arról lenne szó. Plusz még ki tudja mire lett figyelmes Gemma is, amiről nem beszéltem neki de biztosan nyilvánvalóvá vált, hogy felkelti az érdeklődésemet. Ilyenek például a sorozatok amiket nézek vagy a zene amit hallgatni szoktam, ha éppen nem a sajátunkhoz kell ötleteket gyűjtenem.
A nagyon nyálas mégis komoly üzenettel rendelkező „dalok” neki köszönhetőek. Hogy csak úgy becseppent az életembe és megtanított arra, valójában nem vagyok szent. Egy cseppet sem. Sőt! Egyre nyilvánvalóbb, hogy nem csak makacs vagyok, hanem élénken perverz fantáziájú. Ezt mint megannyi dolgot szintén a „rossz” csillagzatomnak tudom be. Persze biztos vannak nálam rosszabbak is. Sőt biztos, hogy vannak, csak nekik nem kell szembe nézniük a ténnyel, esetleg magukra maradnak. Örökre.
Nem volt kellemes amikor a többiek – André-t kivéve – megírták, hogy már elmentek haza. Én is így akartam tenni. Minél előbb megszabadulni ettől az egész helytől. Elfelejteni, hogy közös próbát terveztem a többiekkel. Ám ha mindez nem lenne elég, ez a csoda pacsirta csak azért jött, hogy elmondja hazamegy, próbáljak egyedül vagy hívjam ide Gemma-t, aki biztos örömét lelné abban ha engem próbálni lát. Hát az száz százalék! De ezt nem mondtam ki hangosan. Nem is nagyon akartam volna bármit is mondani Ré-nek amíg tisztán kivehető nem volt, hogy tényleg nem csak a száját jártatja és haza megy ha törik ha szakad.
– Mielőtt elmennél egyvalamit árulj el, kérlek. – hatásszünetet tartottam, sejtve, hogy úgyse lesz türelme és kedve végighallgatni és azt tenni amit kérek tőle folytattam is.
– Ha nagyon haza akartál te is menni… Miért nem írtál üzenetet? Nem lett volna könnyebb? – de könnyebb lett volna, csak akkor nem szembesít azzal, hogy újfent zsarnokoskodok a többiek felett. Hogy esetleg vissza foghatnám magam vagy mit tudom én, mi volt ezzel az egésszel a célja. Csak gondolom mindenképp valami elszörnyülködtető, amiből talán már sokadjára tanulhatnék is valamit.





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs

keresett :
✦ Ambrosine

Hozzászólások száma :
35

reagok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Hétf. Aug. 27, 2018 10:30 pm
Nem volt sok kedvem ma suliba menni és legszívesebben skippeltem volna az össze órámat, eljátszottam volna, hogy haldoklom és minden bajom van, de... ma próba lesz és ilyenkor nem tehetek ilyet, legalábbis nem tudnék, így hát csak elkezdem készülődni abba a pokolba, ahol a tejfölösömet láthatom, aki egy barom idióta. Nem hiszem el, hogy képes ennyi időt tölteni azzal az... ufoval. Nem tudom, hogy miért van ennyire rákattanva az én pasimra, de majd rájön, majd megmutatom Pascalnak és Gemmanak is, hogy Pascal már hozzám tartozik és nem pedig Gemmahoz. Engem nem igazán érdekel, hogy mit gondol a lány, hogy mit mesél be magának, Pascalt nem is érdekli, de még csak egy kicsit sem és kezdem sajnálni azt az... ufot. Nincs rá jobb szóm, de tényleg, az a csaj szerintem egy ufo vagy valami idegen létforma, az evolúció olyan holt ága, amit eddig még nem láttunk. Én nem tudom, hogy az anyja és az apja hogyan tudják elviselni, minimum felakasztottam volna magam, ha ilyen lányom lenne, de hát ízlések és pofonok, biztosan örülnek neki, hiszen még életben van a lány vagy mi. Remélem Gemma hamar meghal valamiben...
Ilyenkor kicsit bánom, hogy annyira a padtársa akartam lenni, mert olyan gáz és akárhányszor rám nézett, én automatikusan ránéztem Éreztem, hogy engem néz és rám pillant, valahogy sikerült mindig mindenkinél ráérezni, amikor engem bámult. Nem is értem, hogy miért néznek engem olyan sokan és azt sem értem, hogy miért nem tudok magamnak összeszedni valakit. Nem fogom tudni sokáig elviselni Miss Hisztikirálynő viselkedését és állandó hazudozásait és a mondatait sem fogom elfelejteni. Még mindig kicsit sértettnek érzem magam, amikor azt vágta hozzám, hogy én a férfiakat is szeretem. Nem tehetek róla, hogy így születtem és nem is akarom magam egy ilyen miatt szégyellni, az nem lenne az én stílusom... Az Pascal kenyere, ő tud úgy viselkedni, mint valami picsa, aki nem kapott faszt huzamosabb ideig. Aztán már majdnem kicsengetnek és ő már el is iszkol, mintha minimum leprás lettem volna. Köszi, igazán köszönöm, te pöcs. Igazán köszönöm szépen, mond inkább, hogy utálsz...
Igazából látom, hogy szinte mindenki visszamondja próbát és próbál menekülni és azt is tudom, hogy ő pedig nagyon akar majd gyakorolni, de a helyzet az az... hogy nekem most nincs kedvem ehhez az egész műsorhoz. Próbáljon G.-vel vagy mit bánom én, nem is érdekel, azt csinál jelenleg, amit akar, mert kihúzta nálam a gyufát. De végül csak elmegyek a próbaterembe és ő majdnem nekem jön és megszólal én pedig csak elfintorodom. Megforgatom a szemeimet és az égre pillantok, majd vissza rá. - Nem, igazából én csak közölni akartam, hogy hazamegyek, próbálj egyedül. - mondom neki, majd megfordulok és elindulok a kijárat felé, mert tényleg komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam. - Vagy hívd ide a csajodat, biztosan örömmel nézné, ahogyan próbálsz. - jegyzem meg gúnyosan és haladok tovább...
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
MY secret

keresett :
The Blonde One

Hozzászólások száma :
20

reagok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise] Hétf. Aug. 27, 2018 1:25 am



to: André

Eltörpülő szószám// Remélem tetszik  // Méreg // ♣️


A szerelem az egyetlen igaz dolog a világon, azon kívül más nem számít.

Mi az amit a Földön a legjobban szeretsz? A kérdés ami azóta foglalkoztat, hogy G. rám tukmálta a Közöttünk az űr című filmet. A témája nem az én világomhoz tartozik, de ez az egyetlen egy kérdés olyan mélyrehatóan a gondolataimba férkőzött, hogy már most féregnek érzem magam, amiért azt válaszoltam, én őt szeretem a legjobban a Földön. Meg is kaptam a napi nyáladagomat tőle. De mit mondhattam volna mást? Hogy nem szeretem? Hogy ne kényszerítsen már rá olyasmire, amit nem akarok, mert nincs meg a kellő fantáziám hozzá? Nem, én hazudtam. Megint. Mintha halogatni lehetne az igazságot. Elferdíteni. De akkor mire való az a sok veszekedés? Hát nem elég egyértelmű, hogy csak akkor vagyok nyugodt mellette, ha alszik? Hiszen olyankor békés. Olyan, mint egy baba, akit az ember kedvére mozgathat, egy marionett bábú ha jobban tetszik. Akinek van szíve. Sajnos.
Na ilyen gondolatok közepette hozattam el magam a húgommal. Egyszerűen lusta voltam vezetni és jobb szerettem volna kibámulni a fejemből, mintsem arra figyelni mikor vált át pirosról zöldre a stoplámpa. Gondterhelt lettem volna? Ugyan! Csak még mélyen magamban ugyanazt a silány kérdést ismételgettem és a választ próbáltam megadni. A leghelyesebbiket, amiről tényleg tudom, hogy úgy is van. De ezt persze sose mondanám ki hangosan. Miért tenném?
A tanítási idő, úgy ahogy de valahogy eltelt. Már nagyon ki voltam készülve, egyrészt mert minden egyes alkalommal amikor André felé pillantottam szembe találtam magam a tekintetével. Ez egész idő alatt nézett volna vagy csak én vagyok ennyire paranoiás? Lehet, hogy pusztán tévedek. Sőt biztos volt neki jobb elfoglaltsága is és csak véletlenül nézhet pont akkor felém amikor én is így teszek. Zavartan fordítottam el a fejem, inkább valami másra figyelve. Talán pont azt tetetve, hogy a tanárnőnk milyen beleéléssel adja elő a tananyagot. A fene egye meg a matematikát és a krétát amit úgy odanyom ahhoz a szegény táblához. Ez volt az utolsó óránk, szóval amint lejárt én se szó se beszéd menekültem a tanteremből. Talán előle is, G. elől is, mindenki elől akiben némi reménysugarat láttam arra, hogy esetleg szerelmes lehessen belém. De persze a folyosón megálltam. Eszembe jutott, hogy ma koránt sem menekülhetek el. Mert próbát beszéltünk le, kivételesen a zene teremben. Nem is akárhol. Küldtem a többieknek egy körüzenetet, hogy én már itt vagyok és jöhetnek nyugodtan. Ám a jelek szerint valamit nagyon elnézhettem, mert kaptam egy „Már eljöttem.” „Miért nem szóltál az előző szünetben?” válaszüzeneteket.
Dühömben fortyogni kezdhettem volna ha van rá elég erőm és időm, mert már nem mélázhatok tovább így. Hiszen jött. Azokkal a nagy T. Rex lépteivel, pont amikor úgy döntöttem, hogy kimegyek azon az ajtón és hagyom a mai próbát a fenébe. Majdnem neki mentem! Vagy ami még rosszabb lefejelem. Semmi értelem nem szorult most belém, mivel ő volt itt csak őt hibáztathattam megint mindenért. Én meg persze, hogy próbálni akartam. Nem mindig engedik meg, hogy gyakorlóteremnek használjuk a zenetermet.
– Te küldted haza a többieket Ré? – semmi „Jó, hogy te legalább eljöttél.” „Jaj de örülök, hogy itt vagy!” és „Annyira boldog vagyok, hogy legalább te nem hagytál cserben!” mondatok tömkelege. Amiből bizonyára kihallatszott volna, hogy ez igazából csöppet sem zavar. Mert kivételesen a magaménak tudhatom a szavait, hozzám beszélhet és én ismételten eljátszhatom Mr. Gyökér szerepét.  





▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs

keresett :
✦ Ambrosine

Hozzászólások száma :
35

reagok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: André & Pascal [Trouble in Paradise] Hétf. Aug. 27, 2018 1:14 am

Szereplők: André Moreau & Pascal Dupont
Helyszín: Zeneterem az iskolában (Párizs)

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs

keresett :
✦ Ambrosine

Hozzászólások száma :
35

reagok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Trouble in Paradise]
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: