welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 4:32 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Kris & Eli [we should talk about it...]
TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Csüt. Jún. 14, 2018 7:34 pm


Kris & Eli
mentségemre szóljon, hogy nem vagyok magamnál

Nincs magánál, máskülönben biztos, hogy nem mondana ilyeneket. Meg sem kell várnia a józanító másnapot, amint Kris fejéhez vágja a szavakat, már abban a pillanatban érzi, mekkora ökörséget csinál. Érzi, mégsem tud tenni ellene semmit, a teste önhatalmúlag cselekszik, az agya meg csak zsibbadt szemtanúja az egésznek.
Ahogy Morgan megragadja a karját, Eliben máris feltámad a dac, és gyenge kísérletet tesz rá, hogy megvesse a sarkát a talajban. Természetesen semmi esélye, mert állni is alig tud, így hát rongybabaként bukdácsol Krissel az ajtóhoz, és örül neki, hogy közben nem fejel le semmit maga körül, amennyire imbolyog.
- Mi a fasz bajod van?! Hé! - De már a szobán kívül is találja magát, az ajtó meg egyből rávágódik. Eli csak áll ott döbbenten, és nem tudja, min lepődött meg ennyire, mert igazából totálisan rászolgált arra, hogy kihajítsák.
- Tényleg seggfej vagy! Cseszd meg! Rohadj meg! - vágja még oda a becsukott ajtónak az összes sértést, ami eszébe jut, dühösen ráverve egyet az öklével, aztán a falat támasztva a konyhába indul. Nem bénázik a pohárral, közvetlenül a csapból iszik, arcot mos, aztán bútorról bútorra botorkálva a kanapéhoz vonszolja magát. A szobája túl messze van...
- Hülye, hülye, hülye Morgan. Hülye... - zsörtölődik folyamatosan az orra alatt, mint valami öregapó, miközben arccal előre bukik a kanapén, és nem is mozdul többet, csak míg a feje alá gyűr egy párnát. A fél lába lelóg, de nem érdekli, neki az úgy tökéletes, köszöni szépen. - HoLnApMuNkAvAn... Seggfej... - morgolódik tovább, beledünnyögve a párnájába, de képtelen rá, hogy felkeljen innét. Pedig jól kiosztaná a társát! Így viszont elengedi inkább és csak bágyadtan lóg a kanapén.


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Szer. Jún. 13, 2018 10:14 pm

eli & kris
- szép, barátom... -

Sejtette, hogy nem lesz jó vége, ha bele megy ebbe a körbe. Ám büszkébb annál, hogy feladja az igazát. Arról nem is beszélve, hogy nem akarta, hogy barátja úgy aludjon el, abban a tévhitben, hogy bármi is rendben lenne. Mert nincs. Rohadtul nincs. És ezt a következő percek igazolják is.
- Fontos szó az, hogy megint. - bár leginkább csak maga elé motyogja, hiszen épp annak jelentősége miatt nincs értelme kiabálnia, vagy hangosabban, erélyesebben szólnia. Hallja, hogy mocorog a másik, de nem nézi meg, hogy mit. A következő mondatok már súlyosabbak. Mély sóhajt szív magába, szólna, tiltakozna, ha volna értelme. De egy állapotmódosító szer alatt állóval nem szükséges vitába szállni.
- Mindjárt megtapsollak... - fordul el ismételten, ahogy az előszoba tisztán maradása kerül terítékre. Ajkait morzsolgatja, keresi a megfelelő szavakat, habár azok már elvesztek. És aztán jön az új és eddig ismeretlen Reed, aki pöcsnek nevezi Krist. Ja. Azt az embert, akivel együtt szoktak a kanapén fetrengeni. És aki amúgy a legjobb haverja.
- Azta kurva. - meglepettségében felpattan és az ablakhoz lépdel, egyik tenyerével megdörzsölve ajkait. (Talán épp az Eli-nyálassal, de erre nem figyel.) Fejét csóválja, mély levegőt vesz. Oké, hogy meleg. Oké, hogy él a bulizásnak. De(!!!) mindennek van egy határa.
- Húzz is el. - halad oda hozzá, majd erővel rá fog Reed felkarjára és a szobája ajtaja felé rángatja magával, hogy ott kilökhesse azon. - A pöcs haverod holnap dolgozni megy és kurvára nincs kedve a hányásod takarítani. - amint ajtón túl van Eli, Morgan rávágja azt, majd mély levegőt vesz. Egy darabig még ott ácsorog, nem mozdul.

all we do...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Szer. Jún. 13, 2018 9:23 pm


Kris & Eli
és már megint kezdődik...

Nyűgösen morran egyet, ahogy Kris elhúzódik tőle. Jó, részeg, meg nincs magánál, meg meleg, meg csak haverok, de attól még hagyhatná a másik, hogy ölelgesse, mert... Mert csak. Mert Elinek jól esne, és Kris egy bun... seggfej. Az.
- Alszom, ahogy parancsoltad - dünnyögi, ám ahogy a másik hirtelen lelöki a karját és felül, meglepődik. Hunyorogva követi az alakját, kékje a másik hátára tapad, és ahogy kiböki, hogy mi dühíti annyira, felsóhajt és látványosan megcsóválja a fejét.
- Na, megint kezdődik... Most tényleg ki fogsz oktatni? - morog. Nem gyerek már, el tudja dönteni, mit engedhet meg magának és mit nem. A szívfájdalom nem múlik olyan könnyen, ha elég lenne egy-egy éjszakai kaland és berúgás, akkor megállt volna ott. De nem elég. Krisnek erről meg amúgy sem kell tudnia. - Köszi, apu, gimiben kaptam elég előadást a drogokról. Egy kis LSD-be nem hal bele senki - Az ágy másik szélére húzódik, háttal Krisnek. Dühíti, hogy így okoskodik, de közben meg szégyelli is magát, mert tudja, hogy igaza van.
- Nyugi, főnök, nem öltem meg senkit... - ülésbe tornázza magát, bár muszáj letámaszkodnia maga mellé, mert borzasztóan húzza a feje. Háttal ül Krisnek, nem is lenne most képes ránézni. Nem akarja látni azt a csalódott kifejezést az arcán, ami darabokra törné a szívét. - Te mondtad, hogy szórakozzak, nem? Kieresztettem kicsit a gőzt. Semmi rossz nem történt, még csak az előszobát sem hánytam tele - Bár ahogy a gyomra kavarog így ülve, lehet, hogy ami késik, az nem múlik... De erről sem kell tudnia Krisnek.
- Inkább átmegyek a saját ágyamba, az nem akar fejmosást tartani hajnalok hajnalán, mint valami begyöpösödött pöcs... - El sem hiszi, hogy ez kicsúszott a száján. Tényleg nem. Fel sem fogja igazából, túl tompa hozzá az agya, és arra koncentrál, hogy nem csak hogy fel tudjon állni, de talpon is tudjon maradni.


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Szer. Jún. 13, 2018 8:41 pm

eli & kris
- nem hordok magamnál -

- S-fej. - pontosít. - Ott van a nevembe is. - álomittas, bódult hangon makog. Szemei már hunyva. Háta beleidomul a matracba és a paplan is felveszi alakját. Finom mosoly ül elégedettségből a szája széleire. Noha fejben máris le meccseli, hogyan fogja holnap számon kérni béke őrző kollégáját arról, mit is jelent pontosan a drog a szervezetre. Ma nem. Úgyse lenne hatása.
- Csak fogd be. - fordul szembe, fejét csóválja, miközben arra kéri a szembe fetrengőt, hogy hallgasson. Nos, igen. Aztán a húsos nyelve végig futkos tenyerén, mire elkapja kezét és ledermed. A bizsergető érzés a másik játékától felfut gerince mentén. Nyelnie kell. Arcán ott a döbbenet.
- Ez még nem elég ok arra, hogy... - magyarázná kissé pirultan gesztikulálva a plafon fele, amikor Eli karja átsiklik fölötte és mellkasához simul. - Mit... mit csinálsz? - pillant le az ölelő karra, majd már fészkelne is arrébb. Úgy tesz, mint aki már túlságosan álmos ahhoz, hogy felfogjon bármit is. Eljátssza az alvót, annál hamarabb lesz vége ennek az őrületnek. Amikor Reed megint megszólal. Próbál csendben maradni, de meglökdösi.
- Basszameg, kurvára mérges vagyok rád, úgyhogy csak ne... - fogja meg a másik karját, majd leejti magáról, valahová maguk közé és felül hevesen rázva a fejét. Próbál mélyen lélegezni, hogy visszafogja magát, de nem akarja illúziókba kergetni egyiküket se. - Ez nem okés. Amit művelsz. Ez az egész szarság. - nem néz hátra válla fölött, csak az Elihez közelebbi karjával mutogat hátrafelé. Előre révedve csóválja a fejét. - Nem csinálhatod ezt. A drogozásnak súlyos következményei vannak. - ekkor pillant hátra a másikra, haragos, de szomorkás tekintettel. - Hallucináció és satöbbi. Ki tudja, mit csináltál már így is... - hajtja le a fejét, mintha szégyellné, hogy ezt kimondja. Pedig igencsak pikáns dolgok jutnak eszébe...

fall...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Hétf. Jún. 11, 2018 8:56 pm


Kris & Eli
hát, jó előre is elnézést

- De bunkó vagy... - dünnyögi, de amúgy nem. Mármint igen, Kris néha elég nyersen fejezi ki magát, viszont most kifejezetten kedves és figyelmes vele. Már-már gyengéd, de Eli nem biztos benne, hogy ez a valóságban is így van-e, vagy csak ő haluzza be az egészet, és ez a lovagias és hősies Kris valójában csak a fejében létezik a pia és az LSD hatására.
Egyből enyhül a rosszullét, ahogy leteszi a fejét a párnára. Még mindig kavarog a gyomra és ködös a feje, de már egy fokkal elviselhetőbbnek érzi az egészet. Kris közelsége is sokat rádob erre.
- Hnnmmühümhnnn - háborog, ahogy a másik betapasztja a száját. Még ilyet! Pedig ő átjött hozzá, hogy megvédje, és lelkiznek is meg minden, itt dicsérgeti, Kris meg parasztkodik... Na szép! Mégsem tud rá haragudni, csak mosolyog, sóvárgón bámulva a mellette fekvőt. Gondol egyet és megnyalja Kris tenyerét, belenyal a közepébe, hátha akkor hamarabb elhúzza a kezét.
- Nincs pasim. Te állsz a legközelebb ehhez a szerephez, úgyhogy rólad fogok álmodni - dönti el végül, közelebb csusszanva Krishez. Lustán átveti a karját a férfi mellkasán, de nem bújik oda teljesen, hagy egy kis rést kettejük közt, főként azért, mert attól tart, bármelyik pillanatban rosszul lehet. Nem lenne szerencsés ölbe hányni a barátját.
- Nem vagy mérges rám? Azt hittem, üvöltözni fogsz, meg minden - Csukva van már a szeme, de még nem alszik. Nem tud. Ha Kris esetleg elbóbiskolt volna, vagy nem válaszolna, akkor Eli türelmetlenül, de finoman megrázza. - Naaa, beszélgessünk már! - nyúzza, mintha nem lenne fontosabb dolguk ennél jelenleg. De ha egyszer Eli nem akar aludni még..


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Hétf. Jún. 11, 2018 12:00 pm

eli & kris
- nem hordok magamnál -

Karjaiba kapja. Izmai feszülnek a férfi súlyától, de arca nem torzul, tehát annyira nem nehéz. Nem volt még példa rá, hogy férfit vigyen az ágyába. Ugyan aludtak már egy helységben, de az nem a szobája volt, ezért kissé ideges.
- Ide semmi nem találhat, na kussolj. - morran fel. Méghogy béna?! Katonás rend és tisztaság, mégis tele van mindenféle kütyüvel. Apró kacatokkal, tárgyakkal. Szerinte izgalmasak. Mindnek története van.
Félmeztelen mászik az ágyba, ledobja magát, somolyog a másik kábultságán. Egy pillanatra elgondolkozik azon, hogy a kanapén, vagy Reed szobájába aludjon, de végül nem teszi.
- A szó legszorosabb értelmében kérem, hogy fogd be. - álomittas hangja, amikor a másik mocorgására félszemmel kukucskál. Lefojt egy mosolyt, bár az mindössze addig tart, amíg az arcába nem landol a ruha. - Hélo! - motyogja, majd elhajítja, valahová a szőnyegre. Kissé zavarba jön, amikor felé fordulnak, de legyűri ezt, mert Eli nagyon drogos és nagyon a haverja.
- Ja, tudom. - bólint kiszélesedő mosollyal, majd lehunyja szemeit és úgy pihen. - Kuss már. - morran durcásan, majd a távolabbi kezét Reed szájára tapasztja, ezáltal felé fordulva.
- Csak fogd be, és álmodj a pasiddal. - morogja, a következő percekben már el-elbóbiskolva. Lassan kerekedik felé az álom, de szele meg-megcsapja.


thousand...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 10:56 pm


Kris & Eli
hát, jó előre is elnézést

- A zoknid, a zoknid... - motyogja bele a férfi vállába, és nem érti, mit csodálkozik ezen a másik annyira. Hát vigyáznia kell a zoknijára... S ahogy ezen agyal, áthasít az elméjét ellepő szivárványfelhőn a félelem, a józan gondolat, hogy talán nagyon elcseszte az estét és túl sok mindent vett be. Egy pillanatra megijed azon, mennyire képtelen józanul gondolkodni, és ez elég hozzá, hogy jobban Krisbe csimpaszkodjon.
Más helyzetben biztosan tiltakozna, amikor amaz csak úgy ölbe kapja, mert hát a büszkesége meg minden... Most azonban még csak fel sem néz rá, megkapaszkodik Kris nyakában és hagyja, hogy elcipelje. Bárhova. Túlságosan rosszul van ahhoz, hogy vitatkozzon vagy ellenkezzen.
- Ez a szobád? - pislog körbe kómásan, mintha először járna itt, és ahogy megérzi a puha ágyat maga alatt, megkönnyebbülten felsóhajt, helyezkedni kezd. - Tök béna... De legalább nem találnak ide... A trollok... - motyogja, és csak fél szemmel figyeli, Kris - félmeztelenül! - hogyan mászik be mellé. Leragad az a fél kék is a látványon egy kicsikét, aztán visszahunyja a szemét. Melege van, és nem csak azért, mert egy szexi félisten fekszik mellette.
- Csukom, csak... Meggyulladok. Jönnek és meggyújtanak - motyog tovább, teljesen összefüggéstelenül. Ülésbe tornázza magát és addig rángatja a felsőjét, míg át nem sikerül harcolnia a fején. Random eldobja valamerre (Kris arcába vágja), hogy ne legyen útban, aztán visszadől a térfelére és addig helyezkedik, míg barátja felé nem fordul. - Szeretlek, haver... Egy hős vagy... - kitapogatja a sötétben Kris arcát és finoman megpaskolja a fejét, ami a végén átmegy simogatásba. - Te vagy a legjobb... - dünnyögi álmosan, a mellette fekvő körvonalait fürkészve.


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 10:39 pm

eli & kris
- nem hordok magamnál -

- Aludni... - szinte csak suttogja, ahogy lágyan próbálja tartani a másikat. Finomkodik, érzelgősködik, próbál finom lenni. Tologatja maga előtt, aztán csak a fejét csóválja lemondón, amikor hirtelen a másik megtorpan.
- Ott a kanapé. - szinte tagolja a szavakat, annyira ledöbben a másik hirtelen hisztijén. Nyelnie kell, majd nedvesítenie ajkain. Elpillant a fal felé, mintha onnan várna választ, majd vissza tereli kékjeit barátjára.  - Ve-velem? - dadogva, elkerekedett szemekkel néz a másik után, ahogy az kijelenti és a nyakára csimpaszkodik. Újra kiszárad a torka. Vagy még mindig száraz. Ki tudná megmondani?!
Aztán valami megváltozik és a férfi rosszabbul lesz. Kris feje lágyan előre billen, hogy fürkészhesse a másik arcát. Nem enyhén aggódik érte.  - Ssshhhh. - halkan duruzsolja.  - Sssshhh, itt vagyok. - aztán a következő percben térdhajlatába nyúl és a karjaiba kapja a másikat, hogy aztán így induljon a szobája fele vele.
- Aludnod kell... - szokatlanul lágy, ahogy aztán lábával belöki sajátja ajtaját és meg sem áll az ágyig, ahová nőket megalázóan gyengéden helyezi le Reedet.  - A szobámba vagy, szóval ajánlom, hogy most már csukd a szemed. - mondja és a következő percben letépi magáról felsőjét és bevágódik a másik mellé.  - Ha gáz van, szólj, beviszlek az ügyeletre. - pillant határozottan válla fölött Elire, akire feligazgatja a vékony takarót.

thousand...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 10:25 pm


Kris & Eli
hát, jó előre is elnézést

- Hűséges ám! - büszkén bólogat, de nehezére esik egyszerre járni és képzelegni, szóval meg-megbillen. Ha Kris nem segítene, tutira elvágódna.
Jólesőn bújik közelebb a másik melegéhez. Krisen jóval kevesebb a ruha, de Elit jelenleg ez nem igazán zavarja, sőt, csak arra készteti, hogy még inkább a vékony választófalként közéjük húzódó ruhákhoz simuljon, szabad bőrfelületeket keresve.
- Te akartál lefeküdni... - dünnyögi, de csak szavakkal tiltakozik. Ahogy összefonódnak az ujjaik, szíve vadul vágtatni kezd és rögtön elnémul. Kékjei a rokonszín szempárt kutatják, s bár nehéz megmondani a sötétben, de határozottan belepirult barátja gyengédségébe. - Igen... Igen, legközelebb - bólogat helyeslőn, bár fel sem fogja igazán a szavak értelmét. Arcát Kriséhez fúrja, cicásan közelebb bújik, kiélvezve a másik erejét és közelségét. Enged a noszogatásnak, félig hátramenetben oldalaz be a szobájába, de ahogy a látótere sarkában kiszúrja az ágyát, egyből befékez.
- Nem, nem, nem! Nem akarok itt aludni! - csapja ki a hisztériát, ami szokatlan lehet tőle, mert nem egy nyafogós típus. Így legalábbis nem szokott. Jobban rászorít Kris ujjaira, szabad kezével pedig kapaszkodót keres barátja oldalán. - Meg kell védenem a zoknidat. A tiédet is el fogják lopni. Veled alszom. - közli makacsul, és fejét álmosan ráhajtja Kris vállára. Arcát a vállgödrébe fúrja, lehunyt szemekkel pihen, és legközelebb jóval halkabban, bizonytalanabbul szólal meg.
- Kris? - Egészen elvékonyodik a hangja. - Nem vagyok jól. Rosszul vagyok... Forog minden... - panaszkodik, egyik kezével még mindig Krisét szorongatva, a másikkal viszont a vállába kapaszkodik. - Segíts...


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 10:08 pm

eli & kris
- nem hordok magamnál -

- Mi? - szinte csak némán tátogja, ahogy ledermedve fürkészi a másikat, értetlen pofával. Le-lepillant, majd megcsóválja fejét. - A cip... mindegy. - megdörzsöli borostás képét, majd el-elpillant a másikról. Ez forró téma. Forró és kegyetlen. Főleg, ha a barátod meleg.
- Jaj de jó, hűséges kis dög. Na, akkor haladjunk... - tolja maga előtt a másikat, szinte már unott képpel, amikor hirtelen belecsattan Reed alakjába. Ráadásul karok tekerednek nyaka köré és ajkak suttognak bőrén. Zavartan kapkodja kékjeit, nyelnie kell. Ösztönösen távol tartja karjait, de amikor dőlöngélnek, barátja derekára csúsznak kezei. - Oké, Főnök... - látványosan elpirul, totál leblokkol a másik közelségétől. Ahogy testeik egymáshoz simulnak és belegondol, hogy tulajdonképpen őrajta pizsama van, a másikon egy gatya, s túl vékony anyagok és... érezhetőek egymáson. - Eli... - bódultan húzná hátrébb fejét, hogy a kékekbe révedhessen, s megpróbáljon szigorúan pillantani rá, de akkor már a pizsamagatyó gyenge gumijával játszik a másik.  
- Hohó tigris, nem, nem. - finoman levezeti ujjait a másik felkarjától egészen alkarjáig, hogy aztán lágyan ujjaik összekulcsolhassa. - Kris vagyok, Kris. A haverod. - suttogja, majd orrával belefúr a másik arcélébe, hogy elterelje a figyelmét, és így, kissé szerelmesnek tűnően összegabalyodva, nevetgélést imitálva annak szobája felé terelgesse a férfit. - Majd legközelebb, legközelebb. Te is mondtad, nem lenne helyes. - motyogja, maga sem figyelve rá miről makog, csak haladjanak.
rewrite...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 9:56 pm


Kris & Eli
hát, jó előre is elnézést

- Miért mutogatsz a farkadra? - értetlenkedik, alaposan megbámulva a másik öltájékát. Tudja, hogy nem kéne néznie, de eltelik legalább tíz másodperc, mire ez az információ eljut a megfelelő izmokhoz is és félrenéz. Mikor lett ilyen meleg a lakásban?
- Héé, ezen meg is sértődhetnék - legyintget a becenév hallatán, de nem tiltakozik, hagyja, hogy tolják. - Alfred csak nekem fogad szót... Gyere, Alfred! Oh, már jön! Áruló! Ő is le akar... Mi? - mint valami visszhang, most esik le neki, Kris milyen címszóval tologatja. "Megyünk és lefekszünk." Ó nemnemnem, nem, mármint ó, yeah, igen, de nem. Nem. Katasztrófa lenne. Nem dughat Krissel, mert nem. Nem etikus. És melyikük lenne felül? Ó, te jó ég.
- Várj! Gondold át újra! - nyomja be a satuféket, és rögtön szembefordul a másikkal, hogy átölelhesse, arcát a nyakába fúrva. - Nem fekhetünk le! Nem fekhetsz le férfiakkal! Te vagy a legheteróbb ember, akit ismerek. Nem lehetsz bi. Nem jelzett a radarom. - lóg a másik nyakán, aztán drámai sóhajjal elkezdi lejjebb vezetni a kezét. - Nem szabad kihasználnod az állapotom... Akkor kéne lefeküdnünk, amikor mindketten józanok vagyunk... Micsináljak? A zoknimat is ellopták... De ha ragaszkodsz hozzááá... - Azzal Kris nadrágjáért nyúl.


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 9:40 pm

eli & kris
- nem hordok magamnál -

- Ja, gondolom nem csak a zoknid húzta le... - egyik tenyerével ágyéka előtt mutogat, utalva a cipzárra, ami nem biztos, hogy a másik számára érthető lesz, de mindegyis. Az ivás nem bűn! Ahogy a szex sem! Nem!! Nem. Akkor sem, ha... Nincs ha! Morgan emlékezteti magát erre, majd eltolva magát a félfától lágy mosolyt villant a másik bénázására.
A következő pillanatban ég a képe, meg a fülei, ahogy barátjától próbálja lecsatolni annak övét. Olyan intim ez az egész, miközben felé tornyosul, bár nagyon ügyel rá, hogy határozott-képe maradjon és kékjeit nem vonja le a csatról. Egyetlen centivel lejjebb sem! Nem. Egyszer. Jólvanna!
- Akkor mit érzek? - gyanakvóról értetlenre vált és még el is hinné a másiknak a tiltakozását, amikor az megerősíti, hogy valóban cucc van benne. - Ó, baszdmeg. - csóválja a fejét feldúltan, hátra lépve egyet, amikor a másik a bogyókról mesél. Dühödten nedvesít ajkain, majd a másik közeledő lépteivel párhuzamosan hátrál. - Alfred? - pillant hátra ő is, bár először mindenféle fantompasikra gondol, ezért kissé ijedt. Az ő háta mögé ne lopakodjon senki! Ám amikor a másik folytatja, Kris csak megforgatja a szemeit.
- Na jól van szivárványgyermek. - csúsztatja egyik tenyerét a másik mellkasára, majd finoman tolni kezdi maga előtt. - Megyünk és lefekszünk. - motyogja, ügyelve rá, hogy terelgesse a másikat. - Másra most amúgy se vagy alkalmas, gyere Alfred, segíts! - kiabál hátra válla fölött, mintha tényleg lenne ott valami.

we could be...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 9:29 pm


Kris & Eli
hát, jó előre is elnézést

- Nem trollok voltak, te hülye - nevet. - És egyedül volt. És volt vagy 170 centi. És csak a bal zoknim kellett neki - sóhajtozik, mintha jelenlegi állapotában is érettebb lenne. Mentségére szóljon, hogy nem kamuzik, tényleg nincs meg az egyik zoknija.
- Öv? - értetlenkedik, de ahogy a másik letérdel és elkezd babrálni OTT, hát Eli eléggé belepirul a dologba. Nem érti, mit akar és miért húzza lefelé a... Ja, tényleg. Nadrág. Le kell vennie. Miért is? Kicsit összezavarodik, és még akkor is ezen töpreng, amikor Kris elhúzódik tőle, hogy számon kérje.
- Nem! Nemnemnem! - tiltakozik hevesen, a mutatóujját rázva, és bokáig letolt nadrággal feltápászkodik. Le kell támaszkodnia a falon, hogy meg tudjon állni, de valahogy kilép a nadrágjából. - Nem, az nem szép dolog! Csúnya dolog. Törvénytelen. Nem szívtam. Bogyó volt. Néhány tabletta. Szép színesek. Ártalmatlanok. Volt kék, zöld, rózsaszín... Hogy hívják azt, ami olyan napszínű? Sárga! A sárga nem volt finom - csóválja meg a fejét, és most, hogy végre áll, ismét megörül Krisnek, szóval elindul felé, hogy megölelje. - Kris! Legjobb barátom! És Alfred! - bámul el Kris mellett, a padló irányába.
- Mindig is akartam egy kutyát! De miért pink? Alfred... - gügyög a levegőnek.


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 9:20 pm

eli & kris
- dream -

Morcona ábrázata mit sem változik a lelkes üdvözlés hallatán, sőt, kékjei hűvösen villannak. Enyhén csücsörít, ahogy mindig, mikor dühös. A barátja állapota közel sem nevezhető elfogadhatónak. Főleg nem az ő szakmájukban. Főleg nem mellette. Előtte.
- Hűha. - elismerést színlel Reed humorát hallva, majd lassan előre indul, hogy csökkentse a távolságot közöttük. Becsukja az ajtót, ha nincs útban a másik, ha igen, lábával arrébb böködi. - Gonosz trollok, bilincsbe velük. - megjátszott haraggal beszél, akár egy gyermeknek szokás mesemondás közben. Végül csak oldalra billentett fejjel nézi, hogyan vergődik barátja.
- Öv. - mondja, bár úgy fest halkan ahhoz, hogy Eli meghallja. - Öv. - türelmetlenebb, hangosabb kifejezés, ahogy aztán oda lép és féltérdre ereszkedik a szőnyegen heverő mellé. Maga kezd el a fickó ölén játszani ujjaival, hogy segítsen neki, közben megcsapja a munkája révén jól ismert szag és úgy húzódik el, mintha legalábbis leprás lenne a másik. - Te szívtál valamit?! - tárja szét a karjait lendületesen, idegből, kérdőn, fejét enyhén csóválva közben.

just a...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Jún. 10, 2018 9:05 pm


Kris & Eli
hát, jó előre is elnézést

Eli valahol a bakancslistánál elveszti a fonalat. Mi az ördögöt művelt az elmúlt öt évben a melegradarja? Egy fél órával ezelőtt meg volt róla győződve, hogy Krisnél heteróbb ember nem létezik a világon, erre ugyanez a Kris most azzal jön neki, hogy le akar feküdni egy férfival. Egyszerűen muszáj elmenekülnie a közeléből, mert eleget ivott már ahhoz, hogy ha nem talál magának valaki mást, akkor most rögtön hazaviszi a barátját...
- Később találkozunk, cimbora - veregeti meg búcsúzóul Kris hátát, felhajtja a pohara tartalmát és a pultra dob annyi pénzt, ami mindkettejük fogyasztását fedezi - aztán belevész az embertömegbe és megpróbálja elfelejteni ezt az egész beszélgetést.

Hajnalban ér, vagy inkább esik haza, jó nagy zajt csapva. Igazából már egy órája itthon van, de nem talált be a kulcslyukba, szóval leült a folyosóra és aludt egyet. Most tért magához annyira, hogy ismét megpróbálja belökni az ajtót, és szembesül vele, hogy mindvégig nyitva volt. Hát persze, Kris sose zárja be...
- Kris! Életem értelme! - kiált rá lelkesen, amint meglátja őt, és ölelésre tárja a karjait. Odamenni nem tud, mert a földön ül, az előszoba közepén, félig lehúzott nadrággal. Nagyon nincs magánál. Ellopták az egyik zoknimat! - mutogat a lábára. - Valaki ellopta! Fel kell hívnunk a kollégákat, hogy felvegyék a személyleírását... - magyarázza a tőle telhető legkomolyabban, aztán elfekszik a szőnyegen, hogy folytassa a nadrágja lerángatását. Az övét bezzeg nem csatolta ki.
- Segítesz? Le kell vennem. Már rég le kellett volna, de a srácok szerint az utcán nem illik. De nekem le kell vennem a nadrágom... - okoskodik nagyokat sóhajtozva, és a fejében mindennek tökéletesen van is értelme. A fején kívül viszont...


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Hétf. Jún. 04, 2018 12:12 pm

eli & kris
- I won't write you a love song -

Önbecsülés. Önbecsülés? Önbecsülés! Kékjei megjátszott mosolygással villannak a barátság zászlaját hordozva magukban. Természetesen nevetést szimulál, de olyan gyengén teszi, hogy mindössze egyetlen másodperc alatt fakul mosolya. Ettől idétlen és ostoba az egész, így hát muszáj valami őrült - merész lépést tennie. Váratlanul fordul teljes törzsével barátja felé, hogy kéjesen vonogatva szemöldökeit huncutkodást imitáljon. Te hülye vagy Kris?!!?
- Túlértékelik. - fogja poharát, hogy aztán flörtölő mozdulattal koccintsa Reedehez. Bár határozottságot, férfiasságot és erőt mutat kívülre, belül épp az ájulás kerülgeti, ahogy vissza-tollászkodja magát a pulttal szembe.
- Hát az tény, hogy egyik mellett se unatkoztam. De, ha másfelől közelítjük meg a dolgot - szólva a védelmemben - akkor viszont tök jó és menő dolog a részemről, hogy nem vettem észre a "nőidet", mert látod? A jó haverok nem nézik egymás asszonyait. Urait... - köszörüli torkát, majd kihúzva magát újabb kortyot hajt le. - Remélem érted, mire akarok kilyukadni. - köszörüli torkát, majd válla fölött nézelődik a szórakozóhely tartalma-minősége felé. Az italozás megy. Remekül oldja a feszültséget. Legalábbis látszatra. Nem, mintha Krisnek feszengnie kellene Reed mellett. Ha eddig nem mozdult rá, akkor nyilván ezután sem fog. De akkor, ha ez nem fontos, miért idegesíti annyira?!
- Ott a pont. - nem pillant Elire, a pohara alját fürkészi, miközben kiszélesedő mosollyal csóválja a fejét. Osztja egyébként Reed véleményét. Kris bár eléggé tart attól, hogy ő micsoda. Hogy ilyen értelemben melyik "osztályba" tartozik, de soha nem nézett rossz szemmel a meleg, vagy bi' emberekre. Sőt, kifejezetten szereti elnézegetni a különcebb, izgisebb párosokat.
A mogyoró alighanem a torkán akad Eli szavait hallva, mégis finom módszerekkel - nem túl feltűnően krákog, hogy ne legyen feltűnő. Reed meg az orgiái. Mocskos képek a fejében. Belevésve a koponyája falába. Felmorran. - Nem semmi... - nemlegesen megcsóválja a fejét, felfújva pofazacskóit, mintha a lovaknál szokás. El-elpillant a pult mögötti polcokon felsorakoztatott italokon át, a lépcsősor, a biliárdasztal - hirtelen minden kurva érdekes, csak ne az orgia lebegjen szemei előtt.
Ráterelődik a szó, ám ahelyett, hogy égne a füle, a pofája és izzadna a tenyere, meglepően nyugodtan vallja meg érzéseit. Vagy legalábbis azok egy részét. Lustán nézelődik, de oldalra nem fordul, még akkor sem, amikor ismét erőlteti a témát barátja. Mutatóujjának begye körbe-körbe futkos a poharának szélén, végül vállat ránt. - Hát, aszem igen. Vonzódtam már, de ez csak egyszer fordult elő. Jó, talán kétszer. És hát azért ez megborította a ... nagy egészet, érted.. - kissé lassan szedegeti össze egymás után a szavakat, végül kékje a másik kékébe fut, ha az felé fordulva figyel rá. - Bakancslistás dolog, hogy kipróbáljam. Ezért mondtam, hogy komolyan, ha tudsz olyat, akinek bejönnék, ne titkold el előlem. - böki könyökével karon a másikat, kiszélesedő vigyorral a képén, mielőtt előre fordulna. Ledönti az italát, s újabb kört kér - ha Elinek is üres már pohara, akkor neki is intézi.
- Ja, mi? Nem, dehogy. Menj csak, kapd el őket, tigris. - fogvillantós vigyorgással csapkodja meg barátja lapockáját, kékje őrülten villan, ahogy aztán előrefordul italához. TIGRIS? Legbelül elég kellemetlen azt mondani a meleg haverodnak, hogy tigris. És mellette még buzdítani is az összefekvésre valaki mással. Mással?! Értetlen káosz uralkodik benne. Miért nem akarja, hogy Reed mással legyen?! Nincs közöttük semmi. Az, hogy meleg - a lakosság majd' 40%ára érvényes, ha a bi' bandát is besorolja, így hát nem kéne tőle elvárnia azt a bizonyos kipróbálást.
Némán figyeli Elit, majd a barátságos-tósztra koccint vele, lágyult mosollyal. Oké. Talán csak erre a megerősítésre volt szüksége ahhoz, hogy ne féltékenykedjen a csávóra, aki ma Eli alá - fölé - mellé fekszik. Kris megemeli poharát, majd lágyan paskolgatva Reed karját indulásra inti - legyen az bárhová is.
Morgan nem figyeli ki, hogy Eli hova megy, hogy kivel megy, merre mennek, előre fordul. Az utolsó kortyok egyike a ruhájára csapódik, mire morcos elégedetlenséggel pillant a pultosra. Végig mutat magán - ez van, ez jut nekem. - Mekkora egy baromság... - motyogja.

x

Hajnali kettő elmúlt már. Kris nem tud aludni. Hiába fetreng jobbról balra fordulva, hiába gyújtja a rohadt levendula gyertyákat, s issza a langyos tejet már harmadik bögrével, nem használ. Épp az ablakába ücsörög, amikor hangos koppanást hall a nappali felől. Morgan gyomra ökölbe húzódik, reméli, hogy nem két fő csapódott be szenvedélyesen egymásba gabalyodva - mindegy is, lomhán az ajtajához lép, s kinyitja azt. Karjait összefűzve támaszkodik a félfának, s onnan figyeli Reed borongó alakját.
- Bűzlesz. - motyogja, türelemmel fürkészve az egy-szem-érkezőt.

love song...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Szomb. Május 26, 2018 11:33 pm


Kris & Eli
Mert így vagyunk emberek

Átkozza a szórakozóhely fényeit, minden egyes nyomorult izzót, ami ennyire különleges megvilágítást ad Kris borostás képének. Átkozza a szülőket is, a Morgan család genetikáját, és a sajátját, amiért úgy érzi, képtelen elrejteni a vágyakozását a mellette ülő iránt. Biztos benne, hogy a mosolya, a gyengéd pillantás, amivel a barátjában gyönyörködik, elárulja, és utálja magát ezért, de képtelen jobban titkolni, miket vált ki belőle a másik. Csak abban bízik, a hely van elég sötét ahhoz (meg Kris is), hogy ne tűnjön fel neki.
- Itt? Legyen egy kicsivel több önbecsülésed, Morgan - szúrja vissza a másik "kapd be" beszólására, nevetésével enyhít a szavak súlyán. Reméli, sikerül tovább sodródniuk a poénnal, és nem most hozta kínos helyzetbe magukat az ál-perverzkedésével... Hiszen csak hülyülnek, régebben is így nyomatták, és Eli szeretné hinni, hogy semmit sem változott a helyzet.
- Ugyan. Lefoglaltak, akik melletted voltak - von vállat, és igyekszik nem szemrehányónak tűnni. Nagyon igyekszik. Nem akar jobban leragadni a témánál, a végén még kiderülne, hogy pontosan mi baja is van Kris nőzési szokásaival... Az alkohol remek elterelés, így hát iszik, és örömmel látja, hogy a másikat sem kell itatni. Talán mindkettejüknek ugyanakkora szükségük van az alkohol jótékony, bódító hatására, és Eli nem hibáztatja ezért a barátját. Szívás lehet, ha a lakótársadról kiderül, hogy meleg. Nem tartja kizártnak, hogy a másik elárulva érzi magát, hisz ki tudja, közel kerültek-e volna ilyen mértékben egymáshoz, ha Kris már a kezdetektől tisztában van a dolgokkal? De Eli szerette, hogy Kris közvetlen vele, hogy az ölébe hajtja a fejét és beleeszik a kajájába, és részegen ölelkeznek és egymás fenekére csapnak. Ha Kris tudta volna, hogy meleg, a barátságuk talán sosem jut el erre a szintre; és most, hogy tudja... Eli tényleg csak azt kívánja, hogy ne változzon köztük semmi. Szüksége van Krisre és a barátságukra úgy, ahogy az most van.
- Meleg, bi, hetero, nem tök mindegy? A tabu kérdések mindig ugyanazok - von vállat a másik közbekotyogására. Noha sosem ment felvonulásra érthető okokból, és nyilvánosan nem is nagyon szokott kampányolni az LGBT+ kérdésekben, de nem azért, mert ne érdekelné a hozzá hasonlók helyzete. Inkább csak túlságosan előrehaladott a gondolkodásmódja ahhoz, hogy azt gondolja, bármit is tenniük kell az elfogadásért. Olyanok, mint bárki más, úgyhogy tök mindegy, ki mit gondol, nem?
Kivéve, ha a társad kis híján letarol a székről, ahogy a nyomorult mogyoróért nyúl. Talán az ő véleménye mégis jobban érdekli, mint bármelyik más heteróé.
- Hát, elég durván - nevet, először kissé zavartan és megbotránkozva a másik nyílt érdeklődésén, de aztán úgy dönt, ha tényleg tudni akarja, mesél, noha még elég visszafogott és bizonytalan, mennyire jó ötlet ez. - Mondjuk úgy, hogy nem sokáig voltam szűz ezután, és a bemelegítő korszakomnak is elég hamar vége lett - felmarkol némi mogyorót maga is, hogy két korty közt a szájába tömje. Régi szép idők... Talán titkolta ezt az egészet, de prűd sosem volt, és talán már évek óta tetszik neki Kris, de ez nem tartotta vissza attól, hogy felfedezze a saját szexualitását. Nyilván jobb szerette volna, ha mindenbe a legjobb barátja vezeti-avatja be, de ez már akkor is lehetetlennek tűnt, így másokra bízta a dolgot.
Kris nem nevet, és ez a kínos csendszünet olyasmi, ami arra készteti kékjét, hogy rögtön oldalra reppenjen. A válasz eléggé meglepi, de mivel a barátja elhülyüli a dolgot, igyekszik vele mosolyogni, noha grimasza nem túl őszinte. Nagy, képzeletbeli kérdőjelekkel a feje felett bámul rá, és igyekszik értelmezni a szavait. Mi az, hogy nem tudod, mi vagy? Megkérdezzük az összes exed? Talán nem is venné komolyan az egész témát, de aztán meg a másik rögtön terelni kezd, és ez már gyanússá válik. Feltámad benne az empátia és a terelgetőösztön, és a meleg-radarja is elkezd - halványan és halkan ugyan - jelezni. Mi az ördög? Egyből kiszúrja másokon, melyik csapatban játszanak, hogy az ördögbe nem feltételezett soha semmit a legjobb barátjáról?
- Kris, öhm... - letámaszkodik a pultra, hogy oldalra fordulhasson a széken, így szembekerülve a férfival. Tétován köröz tenyere a levegőben, és látszik rajta, hogy próbál nagyon precízen fogalmazni, de a legurított pia miatt ez nem megy könnyen. - Hogy érted, hogy nem tudod? Gondoltál már valaha arra, hogy egy férfival...? Vagy esetleg vonzódtál valaha...? - kizárt, tudja, hogy kizárt, hiszen ott volt mellette végig, és haverok, és látta volna. Kizárt, hogy erre a kérdésre bármi más választ kapjon, minthogy "kizárt". Egyszerűen ki. Van. Csukva. Csak tudná, miért pánikolt be már a gondolattól is, hogy Kris esetleg biszexuális? Ez elvileg jó dolog kéne, hogy legyen.
Elvileg.
- Hát, nem tudom. Nem bánod? - vonja fel kétkedve a szemöldökét. Fogalma sincs, mióta kell engedélyt kérnie rá, hogy elmehessen fiúzni, de jelenleg nagyon is úgy érzi, hogy Kris jóváhagyása szükséges az esti programjához. Nem akar csak úgy lelépni. - Talán. Jól esne. De ha szeretnéd, hazamegyek veled... - szabadkozik egyből, jelezve, a barátságuk fontosabb, mint egy egyestés kaland. Habár egyetlen olyan érvet sem tud, amit Kris felhozhatna amellett, hogy ne szedjen fel magának egy srácot, mégis... Valamiért reménykedik benne, hogy a másik marasztalja, bármilyen légből kapott hülyeséggel.
- Egyébként meg nincs ezen mit ünnepelni - legyint, és egy hajtásra kiüríti a poharát. - Eddig is ilyen voltam, csak most már tudsz róla - von vállat, és a pultos felé tolja a poharát, újabb kört kérve. Nem fordult vissza az eredeti ülőhelyzetébe, így még mindig Kris felé fordulva lógatja a lábait, az alkarjára támaszkodva a pulton.
- Igyunk inkább arra, hogy a barátságunk betonszilárd, és nem olvasztja meg egy kis felmelegedés - emeli Kris felé az újratöltött poharát, hogy koccintson vele.


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Szomb. Május 05, 2018 6:59 pm

eli & kris
- veled egy ritmusra jár... -

A toboz misztikuma továbbra is rejtély marad Kris számára, de ahogy belelendülnek a zene örvénylő masszájába és a fények itt-ott finoman csókolják kettejük pontjait, nem igazán foglalkozik már sem azokkal, akik barátjára utaznak, sem saját értetlenségével. Lassan elengedi megfeszült vázát. Hagyja lekopni a rozsdát és hagyja, hogy főnixmadárként újra éledjen benne az a csavargó csibész, aki mindig is volt Eli mellett. Nevetés, őszinte görbe a képén, ahogy helyet foglal. Égkék szemeit a mellette fészkelődőre emeli. Ajkainak íve karcsúsodik. Tekintete lágyul. - mindez öntudatlan gyengédséget kölcsönöz neki.
- Ó, dehogyisnem Mr! Dehogyisnem. - hahotázik bele a szavaiba, finoman a másik felkarján egymás mögé pakolgatva tenyereit, amíg fel nem ér annak válláig, hogy ott lágyan belebokszoljon abba. A vigyorgása nem szűnik meg arcán, miközben előre fordul. Nevetése szintúgy tovább csilingel. Kezd beleidomulni a helyzetbe, persze tarkóján a puhább szálak rezgése jelzi, hogy figyelik őket - és megesküdne rá, hogy nem az Ő megjelenése miatt, de egyelőre még birkózik a dologgal. Ugyan már! Ő cseszte el. Azt kellett volna kérdeznie az autóban, hogy Eli összefeküdne-e vele egy estére. Ha barátok, tutira megtette volna. Abból meg Kris megtudta volna, hogy mi van vele meg ezzel a jó-pasi-vagyok-e-neked-és-nem-értem-hogy-miért-érdekel-ennyire-dologgal.
- Kapd beee... - a pult felé hajolva, lehajtott fejjel, továbbra is százas vigyorral csóválja a fejét. Szereti a helyzetet, hogy Eli vele nevet. Egy pillanatra kellemes bizsergés bukfencezik gyomrában és az az elvetemült érzése támad, hogy már egészen olyan bájcsevegés és kacagás mámorban fürösztik egymást, mintha legalábbis flörtölnének egymással. Kris kihúzza magát, gerincét feszítve, majd úgy fordul teljes törzsével Reed felé. - Én mindig harcias vagyok, héló. - magyaráz, de tekintete már a megkapott italok fele kalandozik. Ő sem rest biccenteni a pultos felé, hogy aztán barátja felé fordulva meghallgassa annak meghatónak aligha nevezhető beszédét.
- Hát nem... habár elég gáz rám nézve, hogy nem tűnt fel, hogy sosincs melletted nő. - grimaszol magára nézve elégedetlenül, majd lehajtja az italát. Nem időzik sokat a kortyolással. Az alkohol végig nyaldossa torkát és jólesően csapódik gyomrába, forróságot hozva magával. Felsóhajt, amint a pohár fenekét finoman a pult merev felszínéhez csapja. Fogalma sincs, hogy mi lehet ennek a beszélgetésnek, az estének, a barátságnak a vége, mindenesetre nagyon próbál kapaszkodni, nem lemaradni és a tőle telhető minden területen támogatni Elit. Akkor is, ha fintorognia kell a gondolatára, hogy a barátja egy másik pasi karjaiba simuljon, hogy valaki mással izzadva lihegje a ritmust, amit vele is tehetne.
Az újabb ital kikapása után, Kris szemügyre veszi a felhozatalt. "A nő-árut". Ám az a nagyon elkeserítő érzés marcangolja a mellkasát, hogy egyáltalán nincs ínyére, hogy bármelyiket megpakolja, vagy egyáltalán bármelyiknek tegye a bájgúnárt. Szívesebben fordul vissza a pult felé, hogy barátjával foglalkozzon. Ami azt illeti ennek több oka is van. Egyrészt, ugyebár jóvá tenni a korábbi baklövését. Másrészről pedig, nincs kizárva, hogy foglalkoztatja ez a meleg-dolog. Hogy cseszné meg, amiért ennyire képtelen az egyik oldalra húzódni a tök fejével! - gondolja.
- Hát... - felnevet Eli megjegyzésén. Bár egyetért vele, Eli elég nyersen fejezi ki a véleményét a felvonuló női jelöltekről. Kris vigyorogva, beleveszve a poharának falán megcsillanó fényekbe bámul. - Talán nincs is olyan, aki illik hozzám. - von vállat, majd megemeli az újonnan beszerzett italt, hogy Eli üvegéhez koccintva, a szájához emelje és újabb körrel fertőtlenítse a bánat virágot, ami úgy érzi nyílnia kell mellkasában. Az igazság az, hogy Kris tényleg így gondolja. Túl sok nő fordult-perdült már meg körülötte. Egyikben sem találta meg azt, amire olyan'nagyon szüksége lenne. De azért nyilván ehhez az ő temperamentuma és elviselhetetlen jelleme is hozzáadott. Az egészben az a legviccesebb, hogy vagy milliószor megkérdezte Elitől, hogy 'Te miért nem születtél nőnek?' - egy-egy meghatóbb összeborulásukkor, vagy amikor a kanapén heszelve belefeküdt annak ölébe, de akkor is, amikor elszeretettel beleevett Eli ebédjébe. Hiába Kris igazán mindig is csak vele volt közvetlen és igazán maga. Szar dolog ráébrednie, hogy az egész talán hozzáállás kérdése volt.
Aztán Reed beszélni kezd, Kris pedig csak felkönyököl a pultra és onnan réved rá, csendes vigyorral figyelve a másikat. - Bi? - kérdez vissza megdöbbentem, fészkelve magán a kakasülésen. - Nem tudtam, hogy ez nem olyan 'mekkorát élveztél először' kérdés. Nem tudom, hogy mi számít  tabunak, ha az ember ... meleg. - von vállat könnyedén, persze somolygósan nyújtózik el Eli előtt, szinte súrolva törzsével a másikét, hogy annak ellen oldaláról felmarkoljon egy marék mogyorót. Amint megszerzi, visszahuppan helyére és zabálni kezdi. Ropogtatva hallgatja Reed beismerő vallomását. Amíg az újabb piával foglalkozik Eli, addig Kris tömött pofával beszélni kezd.
- Ahhhaa! És akkor ott durván... toltátok? - amint kimondja ezt a kérdést, meg is bánja, de leplezi ezt tuskó ábrával és újabb mogyoróval tömi a pofazacskóit, majd mindezt italával öblíti. Igyekszik ártatlannak tűnni a kérdése mögé rejtőzve, persze rohadtul nagy taplóság azzal foglalkoznia, hogy Eli ott éppen hány kannal bújt össze. Akár egyszerre. Kris mocorogni kezd, ezzel is pótcselekvést folytatva - hogy ne gondoljon a rémképeire.
- Tartom a szám, miattam ne aggódj. - halkan nevetve csóválja a fejét. Tehát nem tudja senki sem. Kris persze elég szószátyár, de ha valamiről kussolni kell, azért ahhoz tartja magát. Főleg Elivel kapcsolatban. Ugyebár. A következő kérdés bár poénnak készül, Kris ahelyett, hogy nevetni kezdene megdörzsöli a tarkóját és kisfiúsan vállait felhúzva, legörbített ajkakkal csóválja a fejét.
- Hát én nem tudom, hogy mi vagyok. - felröhög, ahogy kimondja és ebből hiheti azt Reed, hogy csak humorizál Kris, de aztán legörbíti az utolsó kortyokat és levágja a poharat, hogy előre révedjen. - Komolyan, fingom nincs, hogy mi vagyok. - von vállat megint, belebámulva a szemközti polcokon felsorakozott üveghalmazba. - De ne basszuk el az időt az én sivár helyzetemmel, most téged ünnepeljünk... na és? Van estére program? - bök állával nem túl feltűnően körbe, ezzel jelezve barátjának, hogy a jelenlévőkre utal. Nem mintha örülne annak, hogy lehetséges opció, hogy Eli elmenjen egy másik csávóval (a szó minden értelmében), de hát pont nem olyan bátor macsó, hogy ezt bevallja.

hullámzik csendben...
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Ápr. 01, 2018 12:58 am


Kris & Eli
Mert így vagyunk emberek

Értékelnie kéne Kris szándékát, ezt az anyja által belé diktált jómodor tankönyvi leckeként mondatja vele - meg kéne köszönnie, sőt, hálásnak kéne lennie a barátjának azért, mert ilyen előzékenyen és nagylelkűen megengedi, hogy felvigye egyéjszakás udvarlóit magukhoz. A betanult séma szerint, legalábbis. Eli azonban? Megharagszik. Igenis dühös, vagy talán sokkal inkább csalódott és elkeseredett, hiszen talán ez lenne a leghelyesebb reakció barátja ajánlatára, Krisnek azonban nem így kellett volna reagálnia. Nem kellett volna az áldását adnia erre az egészre, hanem félre kellett volna húzódnia a nyüves autóval, feldobni őt a motorháztetőre és... De persze, hogy nem ez történt, hiszen a férfi legalább annyira hetero, amennyire ő nem az, és a saját ostobaságát mutatja az, hogy még mindig ebben reménykedik, hogy még mindig hisz benne, gyermeteg érzelmei egy nap viszonzásra lelhetnek. Már rég ki kellett volna ölnie magából ezt a furcsa, komisz vágyat, ám a remény... Az aljas egy dög, és az utolsó pillanatban mindig lefogja a kezét, amikor meghúzná a ravaszt.
Így hát nem köszöni meg Kris nagylelkűségét, hanem magában puffog és igyekszik lenyelni a gombóccá tömörült keserűséget a torkából. Nem akarja, hogy a barátja örüljön és támogassa a fiú ügyleteiben, és ettől csak még szörnyebben érzi magát, hiszen a szőke mamlasza végre próbálkozik, igazán teper azért, hogy a kedvére tegyen, ő meg holmi gyerekes féltékenységből képtelen ezt értékelni. Pedig egyáltalán nem bánná, ha Kris utálná a gondolatot, hogy másokkal etyeg... Holott nem akar. A lakásuk szent és sérthetetlen zóna számára, egy otthon, és biztosan nem visz fel senkit, aki nem méltó rá, hogy a családjába tartozzon.
- Az univerzum nagy rejtélyei! - veregeti meg barátja vállát a toboz-misztikumra, miközben egyre beljebb haladnak a bárban. Körülfogja őket a zene, az emberek, sziluettjüket egymással kergetőző fények nyaldossák. - Hóó, Morgan visszatért! - Eli pedig harsányan felnevet, legédesebb, csilingelő baritonjával örvendezteti meg a másikat, az elsütött, önhitt poén reflektálásaként. Szereti, amikor Kris nagyképű és vicces, mert az azt jelenti, minden rendben van; szinte érzi is, hogyan áll vissza a béke és a rend a világba, de főleg kettejük közé, így nem is bír magában tartani egy apró, megkönnyebbült sóhajt, miközben leereszkedik a férfi mellett lévő székre.
- Nem mintha attól még igaza lenne. Bang~! - Hüvelyk- és mutatóujjából pisztolyt képez, melyet Krisre szegezve elsüt egy kacsintás keretében, ezzel is emlékeztetve bajtársát, hogy útjaik annak idején néhány évre különváltak. Eli értékes tapasztalatokat szerzett a terrorelhárításnál, habár az a két év darabokra cincálta az idegeit, legalább megtanult még jobban lőni. Nehéz volt számára az Akadémia, a sok magolás és a kiképzések, de a lövészetet mindig szerette és élvezte, ahhoz nem kellett a gatyát is átizzadni vagy éjszakákon át a könyvek felett görnyedni. Csak bele kellett sűríteni egyetlen golyóba mindent, aztán meghúzni a ravaszt. Jól emlékszik arra a kellemes borzongásra, ami egy-egy lövés után átjárta a telepöttyözött céltáblát figyelve, és arra a jéghideg, sötét semmire, ami akkor kerítette hatalmába és kezdte el felzabálni a lelkét, amikor a céltába helyett az első vérbe fagyott holttestével szembesült.
- Tudom, köszönöm - biccenti meg fejét barátja felé, bár jól tudja, hogy egyáltalán nem viccnek szánta, hiszen Elire sok minden igaz, de az, hogy vicces, hát aligha. Kris talán annak látja, mert előtte képes megnyitni a lezser, humoros oldalát is, neki önzetlenül felajánlja nevetését, anélkül, hogy bármit is várna cserébe. Ezt mások nem mondhatják el, megjátszott szellemesség csupán, amit előttük produkál. - Milyen harcias lettél hirtelen! Felspanoltak a kukák? - Azzal ismét nevet, lágyabban, mint az előbb, ahogy kettősükbe besiklik egy harmadik is, eléjük tolva a kért italt. Kurta biccentéssel hálálja meg, kezébe fogva poharát, hogy aztán köszöntőt mondjon, vagy valami olyasmit.
- Csak irigykedsz, amiért ilyen figyelmes vagyok! - Poharát Krisének koccintja, mielőtt egy prositot eldünnyögve felhajtaná az italt. Élvezi, ahogy az alkohol a torkát mardossa, és nem is áll le két kortynál, egy húzásra leküldi az egészet. Jól jön egy ilyen nap után, azt pedig, hogy józanul távozzanak a szórakozóhelyről, már rég elvetette. A pia bátorságot önt belé, erőt, melyet csak akkor érez, ha munka közben az adrenalin mossa vérét. Az alkohol pont olyan drog számára, csak sokkal bűnösebb és jóval édesebb. Elegánsan helyezi kiürült poharát a pultra, és igyekszik nem megütközni barátja kijelentésén. Hiszen te javasoltad, biztatja magát, és igyekszik hozzászoktatni elméjét a képekhez. Kris egy nővel. Az ágyban. A konyhapulton. A zuhany alatt. Mindenféle bizarr pózokban. Igenis ez kell mindkettejüknek, és a szerencsés ringyónak is! Hiába vetíti azonban lelki szemei elé a képet, beletörődés helyett csak meglódul lefelé gyomrából az ital melege, főleg, ha barátja izmoktól barázdált hátára gondol, annak meztelen bőrére és sóhajaira...
- Jöhet még egy! - biccent, majd szégyenkezve lesüti a szemét. Hogy fantáziálgathat a másikról, miközben az éppen itt ül mellette? Ki kell jutnia innét mielőbb, s ennek egyetlen módja, ha talál kedvére valót az elsőre elég gyérnek látszó felhozatalból. Nem mintha le tudna lépni bármelyik sráccal; egy melegbárban talán, de itt most mazsolázgatnia kell, kiszűrni, kivel érdemes szemezni és ki az, akitől számíthat bármiféle reakcióra.
Kris hangjára felrezzen gondolataiból, a szeme sarkából sandít a másikra, állát épphogy csak leszegve, majd pillantásával rögtön kutatni kezdi, vajon kiket szemelhetett ki magának, akikről máris lemondott. Rég nem nézegeti már a nőket olyan szemmel, féltékenykedve, irigykedőn azonban annál többször. Hiszen ők azok, akik elragadják tőle Kris figyelmét, és ők azok, akikké ő képtelen válni, bárhogyan is igyekszik. Konkurencia. Tudni akarja, milyenek, ezért alaposan szemügyre veszi őket, ami remek álca, ha nem tudják róla, hogy meleg. Nőket stírölni egész este, kell ennél férfiasabb elfoglaltság?
- Elég rusnya mind. Egyik sem illik hozzád - hangzik el végül az ítélete, és fikarcnyi bűntudatot sem érez. Normális esetben sosem beszélne így a nőkről, főleg olyanokról, akiket nem ismer, de most a féltékenység és az ital beszél belőle, és egy cseppet sem bánja, hogy kimondja a nyilvánvalót. Egyikük sem elég jó. Megtámasztja fejét a tenyerén, a pultra könyökölve figyeli, Kris hogyan faggatja számára érdektelen dolgokról a pultost. Nem is figyel a közöttük elhangzó párbeszédre, nem hallja a szavakat, leköti a figyelmét az az édes ritmus, ahogyan a férfi szája mozog, a szemében pattogó fények, melyek fel-felrobbannak a másik válaszát hallgatva, vagy ahogy válla mozog a feszülő felső alatt. Eli pedig csak nézi őt, belefeledkezve, átszellemülve a saját kis világába, ahol ez az egész férfi maga mellett mind hozzá tartozik.
- Nem akarod tudni, mióta vagyok meleg, vagy hogy az vagyok-e egyáltalán? Mert nem mindegy, meleg vagy bi. De az vagyok egyébként - Hangjával akarja magára vonni a másik figyelmét, megunta, hogy Kris mással foglalkozik helyette. Nem fél önzőnek lenni és mindent megtenni, hogy kisajátíthassa barátja pillantását, még akkor is, ha ehhez provokálnia kell. A másik válaszától függetlenül regélni kezd. - Tizennégy éves korom körül kezdtem el sejteni, de akkoriban még elég jól ment az önámítás. Biztosra csak az Akadémián mentem, a sok férfi közé zárva hónapokon keresztül... Voltak persze nők is, de sokat elárult rólam, hogy nem igazán vettem észre őket. Szóval, akkor tudatosítottam magamban, hogy ez van, és akkoriban kezdtem el kísérletezgetni a dologgal, felvállalni. Persze egyelőre csak magam előtt.
Megkapják az újabb kört, ő pedig meglötyögteti a poharában az italt, mielőtt kortyolna belőle. Most nem siet meginni, kiélvezi a nyelvén az aromáját.
- A családomnak mondtam el először, mert mégis csak ők osztoztak velem az elmúlt évtizedeken, ők pottyantottak erre a világra. Utána pedig neked. Senki más nem tudja rajtatok kívül, se a feletteseink, se a kollégák, senki. Úgyhogy elég rövid a listám, kit kell kivégeznem, ha kitudódna. - komisz pillantás oldalra, ravasz félmosoly, karjával játékosan meglöki Kris vállát, majd felhörpinti az italát. - Szóval, te mióta tudod, hogy hetero vagy?
Oldja a témát, és nevet, mert ez olyan vicc, amin csak nevetni lehet. Még ha egy kicsit bele is törik a szíve közben...


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Ápr. 01, 2018 12:52 am

eli & kris
- SOMEBODY I CAN KISS -

Tehát elmondhatjuk Kristopher Morganről, hogy egy elcseszett tinédzser, felnőtt férfi testbe bújva. Ki más reagálna duzzogva a legjobb barátja nagy vallomását követően? Biztosan nem egy harmincat ért férfi! Meg aztán milyen barát az, aki rögtön a lebukás után éjjel azon fantáziál két szemlehunyás között, hogy milyen lehet Elliot egy másik férfival? Hogy mennyire dominál? Az biztos, hogy a szőkébb számára ezek a napok nem úgy alakultak, ahogy normális embereknél bizonyára megesnek. Elnézhető-e neki? Valószínűleg ő maga sem tudja a választ. Annyi viszont biztos, hogy Elliot szavai a járműben olyan hevesen csapódnak le rá, hogy nem képes reagálni. Eltátott szájjal figyeli a másikat, ahogy elfordul tőle. És ez még mind semmi. Kris hozva a formáját zavarában nem hogy hirtelen lendülettel mozog, a viszonylag zsúfolt helyen széles vállaival, még kínos helyzetekbe is hozza magát. Ha eddig nem tűnt fel Elliotnak, hogy a szőkébb nem egy határozott, szilaj jellem ilyen téren, akkor most biztos a lebukás.
- Nem, nem, nem, öööö ááá nem! - makog össze-vissza, miközben a tolatást próbálgatja. Kész csoda, hogy csak a szemetes landol éles csattanással és nem megy át az ártatlan járókelőkön, csak mert Kristopher Morgan képtelen elviselni, ha a meleg barátja jó pasinak nevezi. Nagyon jó pasinak! Aztán persze ráeszmél a szőke, hogy a másik miért hallgatott el nagy hirtelen, akkor pedig megtörténik a bumm. A keze olyan közel van Eli tarkójához, hogy megcirógathatná a puha szálakat, ehelyett, mint egy tank tör utat karja, hogy még meg is lökve a srácot, visszarántsa magához. Kris dolgán persze az sem segít, hogy folyamatosan nézi őt az anyósülés bitorlója.
- Úgy értettem otthon. Nem kell bujdosnod, ha felhoznál valakit... - ahogy kimondja, bánja szavait, nyelné vissza, ha tehetné. Hogy a francba fogja elviselni azokat a hangokat? Összeszaladnak szemöldökei, de mosolya továbbra is ott virít ajkain, amitől ilyen furcsa groteszk ábrázat ül arcára. Nyelnie kell. A műszerfal fölé bámulnia. Néznie az ablakokat. Vagy a járókelők ruháit. A zebra színeit, vagy csak a lámpáéit. Bármit, ami elég erős ahhoz, hogy képes legyen kibírni még ezt a pár percet anélkül, hogy visszavonná kijelentését.
A féklámpák kigyúlnak. Megérkeznek a helyszínre. A bemenetel könnyen sikerül, Kris jelvény nélkül indul be. Előre engedi Elit, majd szorgosan, akár az árnyék követi a fickót. A nyüzsgés, a zene ellazítja a szőkébbet. Valahogy mindig is feloldódott, ha valami morajlás vette körül. Nem mintha gondja lenne azzal, ha szerepelnie kellene, a vidám természete adja maga mellé a lazaságot, de mégis csak egy olyan szituáció van mögöttük, amihez segítségéül kell hívnia olyan ősi elemeket, mint a zene, az alkohol, meg a felesleges csacsogás.
- Miért pont egy toboz? - értetlenül fordítja felfelé tenyereit, miközben megadja magát a hátába csimpaszkodónak. Előre halad, a pult felé. Tekintete jár kel a többi férfién, meglepi vele saját magát is, hiszen általában a nőket nézi meg először. Árulkodó nyomokat keres talán, hogy ki az, akivel Eli szemezgethet a háta mögött?! Legyen bárhogy is, felenged, mikor Reed arra kéri. - Tolatásban nem vagyok király, de minden másban lenyomlak, szóval ne legyen akkora szád... - széles vigyorral néz barátja felé, egészen megfeledkezve a korábbi helyzetről. A masszírozása vállának, hátának, különös érzéseket kellene kiváltson belőle, mégis olyan, mintha megint hétköznapi, normális barátokként lennének együtt, ettől pedig nem feszeng. Sőt, még a fejét is hátraveti, hogy élvezze kidolgozott izmai gyúrását, de akkor már érkezik is a hűvös paskolás, ami a búcsú jele. Kris szomorú ábrát ejtve pillant Elliot felé, hogy aztán megcsóválva fejét, vigyorral a képén foglaljon helyet. A másik rendez, ezért Morgannek nincs más dolga, mint bunkó mód felkönyökölni a pultra, előredőlni és Reed felé fordítania a fejét.
- Nagyon vicces vagy. - rázza a fejét, megjátszott sértődést grimaszolva az ábrázatán. A pult mögötti kivilágításra fókuszál, amikor érkezik a folytatás. Arra már Elliotra kapja a fejét. - Ó, fogd már be. Te is szarul érezted volna magad a helyembe, úgyhogy csak maradjál magadnak. - fogvillantós vigyor következik, majd eltolja magát a pulttól és a barátja felé fordul törzsével. Egyik térdét afelé tárja, míg a másikkal előre néz.
Megkapják az italukat, amit kezébe véve Kris rögtön keringtetni kezdi a löttyét. Arról néz fel Reedre, hogy egy mindentudó mosollyal válaszoljon annak köszöntésére.
- Ha ez köszöntés akart lenni, megint bebizonyítottad, hogy szar vagy valamiben. - további vigyorral csóválja a fejét, majd beleiszik az üvegbe, leöblítve vele a ki nem mondott, elfojtott érzelmeket. Át kell törnie a falakon, vissza kell találnia ahhoz, aki volt mielőtt tudomást szerzett Elliot beállítottságáról. És menni is fog neki, simán! Hetero ő. Az, bizony! Méghozzá milyen... - Igazad van, ami most kell nekünk az egy kiadós baszás. - elismerősen sóhajt fel, ahogy a pohara fenekét a pult felszínére koccintja, majd válla fölött rögtön kukucskálni kezd. Ezúttal már a nőket figyeli radarjával. Bizonyára Elliotnak megvannak a bevált módszerei, ha úgy alakulna. Nehogy már Morgan maradjon numera nélkül...
- Még egy kört! - fordul előre, kérdőn intve Reed felé is, ha felitta az övét, akkor nyilván jár neki még egy. Meg aztán, egyébként is, jól fog esni még egy pofon felejtés.
Morgan ki is szúr a sarokban biliárdozók között egy szőke, szemüveges, karcsú nőt. Kedvét leli abban, hogy megpróbálja elkapni a tekintetét. Könnyebbnek érzi, mint szembe fordulni és a pult fölötti tükörbe a saját szemeibe nézni, elvégre hazudik.
- Nem teccik ez nekem. - mondja lehajtott fejjel, szándékosan elhülyülve a szót, miközben idétlen mosollyal néz maga elé. - Egyik se tetszik. - kiszélesedik a vigyora, aztán elkapja a pultost, hogy a koktélok felől érdeklődjön. Morgant mindig is vonzotta a keverés művészete. Ha kirúgnák a pozíciójából, valószínűleg keverőnek állna. És még ez is egyszerűbb, mint beismerni, hogy egész egyszerűen nem érez rá indíttatást, hogy bárkihez hozzá érjen. Bárkihez, aki nem Te vagy...

something just like this
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Ápr. 01, 2018 12:44 am


Kris & Eli
I swear I lived

Nők, sérültek és gyerekek.... Mi mindent árulhat el róla, ha e három kategória közül kettő határozottan illik rá? S ha egészen őszinte akar lenni, olykor talán kettő és egy fél is... Mert bár sosem húzna női harisnyát és ódzkodik attól, hogy sminkhez nyúljon, gyakran bizony igen könnyen azonosíthatná magát a gyengébbik nemmel. Férfiak után sóvárog. Férfiakba esik bele. Hagyja, hogy férfiak törjék össze a lelkét és a testét is... Szeszélyes, ha pedig robban, akkor úgy tud hisztizni, mint egy havibajos fruska. Tetszik vagy sem, viccnek szánta vagy sem Kris, nem lenne könnyű választania. Ettől függetlenül csak szeme szúrós vibrálásával somolyog, hiszen érti ő a viccet, főleg barátja humorvilágát, és még szereti is, de azért ejnyebejnye.
Gyakran előfordul, hogy egy tulajdonság, melyet kedvelünk valakiben, olykor mégis halálra idegesít. Eli elég gyakran érzi ezt a kettősséget Kris mellett. Imádja, hogy barátja bármiből képes viccet csinálni, a legnagyobb drámát és feszültséget is egyetlen mosollyal, viccel, nevetéssel feloldja, ugyanakkor mérhetetlenül bosszantja is, hogy semmit sem lehet igazán komolyan megbeszélni vele. Nem akar sírni, sem lelkizni, sem összeborulni vele, de olyan nagy kérés, hogy ne hülyéskedjen el mindent? Hogy nézzen szembe a zavarával, a helyzet kínosságával, húzza ki magát és érett felnőtt módjára szenvedje végig a Poklot vele? Mert bár nagy nehezen rendezték ezt a dolgot, feloldották a vallomása szülte feszültséget, a téma még mindig ott libeg kettejük feje felett. Nem beszélték meg igazán, mit jelent ez a hír kettejükre, a közös életükre nézve, és Eli nem rajong érte, hogy máris bohóckodniuk kell, hiszen ezek után még nehezebben térnek majd vissza a témára. Minél távolabb sodródnak tőle, annál nehezebb lesz ismét felvenni a fonalat, s végül inkább majd besöprik a szőnyeg alá... Elliot nagyot sóhajtva könyveli el, hogy megint így lesz, aztán beszáll az autóba, csak a szemét forgatva Kris atyáskodó ujjrázásán.
Megjegyzésével, mellyel igyekszik visszakanyarodni korábbi témájukhoz, alaposan zavarba hozza mindkettejüket. De hát nem tehet róla, nem akarta függőben hagyni a témát... Nem akarta, hogy Kris tovább kattogjon ezen, és esetleg máshol keressen választ a kérdésére. Különben is, már olyan régóta ég a vágytól, hogy közölje vele; bókok egész sorát halmozta fel az elmúlt évek alatt, melyeket legtöbbször elmormolt a reggelijébe, vagy anélkül, hogy szavakba öntötte volna őket, elsüllyesztette elméje titkos kis bugyraiban. Annyit, hogy szerinte nagyon is jó pasi Kris, mindketten megérdemelnek. Barátja reakciója azonban fenomenális, egyrészt a szőnyeg alá söpri, hogy aztán ideges kapkodásával dudába tenyereljen, ijedt összerezzenésre késztetve barátját, majd letarolja a kukákat.
- Figyelj, ez egy szolgálati autó, nem szeretnéd, hogy inkább én vezessek, mielőtt...? - Összetöröd, mondaná, mindkettőnket kinyírsz, gondolja, de végül egyik sem hagyja el a száját, mert ahogy oldalra pillant Krisre, természetesen tíz körömmel kapaszkodva maga alatt, barátja karját találja a nyaka körül. Elég lenne csak néhány centit odébb csusszannia, hogy a támla mellett a karjára hajthassa a fejét, megpihentetve kócos fürtjeit izmos karján... Ez a gondolat pedig leforrázza, úgyhogy inkább nem szól semmit, főleg, hogy Kris elegánsan meglöki, ahogy ismételten kapkodva elhúzódik. Kész idegcsőd vagy, haver!
A jégkék szempár mindentudón tapad Krisre, Eli látszólag nem is figyel rá, mit hablatyol össze, annyira leköti, hogy bámulja őt. Pedig figyel, mert ahogy elsüti a megjegyzését a szexről, Eli újfent harsányan felnevet.
- Szabad a szex? Nem pontosan értem, mire gondolsz, hiszen eddig sem fogtuk vissza magunkat. Vagy épp nyilvános szexre buzdítasz? - A fejét csóválva szakítja el végül barátjáról a pillantását, hogy kinézhessen az ablakon. Nos, ha jobban belegondol, az is megvolt már párszor... De ezt inkább nem köti Kris orrára, mert a végén még lámpaoszlopnak hajtanak. Talán jobb lenne, ha mégsem inna alkoholt, és józanul haza tudná cipelni a másikat, ugyanakkor a dac azt mondatja vele, nagyfiúk mindketten, társa pedig nem olyan hebrencs, hogy ne tudná két pohár sör után hazacipelni magát.
Szerencséjükre - vagy balszerencséjükre - az út további részében a zene kitölti a csendet. Ezernyi kérdés foglalkoztatja mindkettejüket, és ahelyett, hogy megbeszélnék, hagyják inkább, hadd dübörögjön a rádió - annyira tipikus, Eli mégsem hibáztatja érte egyiküket sem. Talán jobb is, ha mára felfüggesztik a témát, hiszen Kris láthatóan furcsán viselkedik, mióta színt vallott. Az volt a terve, hogy lesokkolja őt kéretlen információkkal, és ezzel talán felrázza őt ebből a delíriumos állapotból, de csak még mélyebbre lökte benne. Mindkettejük érdekében jobb lesz, ha visszavesz, lelassít és hagy időt a barátjának, hogy feldolgozza a hallottakat. Igen, így lesz a legjobb. Így hát a szórakozóhelyhez érve némán száll ki a kocsiból, bár barátjával ellentétben ő magával viszi a jelvényét. Ki tudja, hogyan és kivel távozik innen. Farzsebébe süllyeszti az igazolványt, helyreborzolja örökkön kócos fürtjeit, és követi Krist befelé. Megköszöni, hogy előre engedte és mondana valamit, de aztán inkább nem teszi.
A hely nyüzsög, mint mindig, épp az egyik kedvenc dalát játsszák és a tömeg egészen elviselhető. Meleg van, ezért Eli rögtön kiold pár gombot az ingén és tövig húzza a cipzárt kabátján, ahogy belépnek, s nem kerüli el a figyelmét az a néhány pillantás, mely rájuk tapad. Nem csak rá, hanem Krisre is, és szeretné őt átkarolni, irigyen magához húzni, hogy kimutassa, foglalt, az ő terepén vadászni pedig egyenesen öngyilkosság lenne. De nem teszi, inkább összenéz egy nála jóval fiatalabb, festett világosszőke sráccal, és kölcsönösen adóznak egy pillanatot egymás identitásának. A radarja mindig is érzékeny volt az ilyesmire, a hasonszőrűek pedig különösen könnyedén megtalálják egymást.
- Gyerünk már, haver! Olyan vagy, mint akiben fenn akadt egy toboz. - húzódik közelebb Krishez, annak széles vállába kapaszkodva hátulról, s lábujjhegyre tolva magát ránehezedik a hátára, játékosan a pult felé noszogatva barátját. - Lazíts egy kicsit! Itt nincsenek kukák, amiket letarolhatsz.
Egészen a pultig csimpaszkodik hátulról Kris vállába, kemény, erős mozdulatokkal esik neki barátja vállának, masszírozza, gyúrja, hogy feloldja benne a görcsöt, a feszültséget. A pulthoz érve megveregeti búcsúzóul a karját, majd leülteti az egyik bárszékre, mielőtt felkapaszkodik a balján lévő helyre. Anélkül adja le a rendelésüket, hogy megkérdezné őt, mert pontosan tudja, mire van szüksége a másiknak, és be akarja bizonyítani, hogy a megérzései vele kapcsolatban nagyon is pontosak.
- Ne csak az én bátorságomra igyunk, hanem a tiédre is! Hiszen el is ájulhattál volna a hír hallatán, vagy tudom is én... Sírva fakadhattál volna - cukkolja a másikat, hiszen tudja, hogy Kris sosem tenne ilyesmit. Egyik sem igazán illik hozzá, legalábbis az alapján, amennyire Eli ismeri. - De a reakciód egészen emberire sikeredett, úgyhogy igyunk mindkettőnkre.
Amint megkapják a rendelt italt, Eli máris kézbe veszi a whiskyjét, koccintásra kínálja a mellette ülőnek, poharuk felett villantva rá pimasz, mégis kedvesnek szánt mosolyát. Viccen kívül, tényleg hálás neki, amiért úgy tűnik, hogy barátja igyekszik elfogadni őt.
- Ráadásul mindketten szinglik vagyunk, a szex is szabad, és már eltelt legalább 24 óra a szakításodat követően... Itt az ideje keríteni neked egy új barátnőt! - Eli pedig mindent megtesz közben, hogy a mosolya semmit sem veszítsen a fényéből, és legalább olyan vidámnak, lelkesnek és támogatónak tűnjön, mint amennyire ellenzi magában a gondolatot, hogy Krist ismét egy nő oldalán lássa.


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Ápr. 01, 2018 12:29 am

eli & kris
- WE CAN HURT TOGETHER -

Valószínűleg, ha a lelke megsérülne, akkor sem mutatná ki. Könnyebb eljátszania a 'fasza csávót', mint beismernie, hogy igenis sértetté vált az újabb információtól, amit barátjáról megtudott. Ettől függetlenül persze szereti Elit, meg kebelbarátja marad az idők végezetéig, csak nem úgy, mint eddig. Látszatra persze eltemeti és tovább siklik, de gondolkozik még rajta, majd ha zuhany alá áll egymagában, vagy ha a tévét kapcsolgatva zenecsatornákon lófrál, esetleg ha az instagramon belefut egy melegeket támogató szivárványba. De most, - ebben a szent pillanatban felengedi a felhőket, elfújja őket és úgy dönt, azzá a baráttá válik, akire Elinek szüksége van. Aki az eddig leélt évek alatt volt mellette. Szóval hátrasöpri a többi béna agyalni való mellé, mint például, hogyan készül a fénykép. Kris jó tanuló volt mindig is, tehát nem arról van szó, hogy elméleti síkon hülye, inkább csak arról, hogy szeret a gyakorlati részeken gondolkozni. Vagy, mint például az élet értelmén. Nem beszél erről, de gyakorlatilag havonta előbukkan belőle a halálfélelme. Nyilván az, hogy Elliot meleg, nem kerül egy halmazba ezzel a szörnyű, gyomorgörcsöt szülő gondolattal, mégis egy zugba csapja mellé. Pontosan a mellé a vágya mellé, hogy minden csatornafedelet szivárvány színűre fessen - ezen vágya is erősen alátámasztja, hogy bujkál benne valamiféle sóvárgás afelé a bizonyos zászló iránt...
Egy pillanatra, ahogy tekinteteik egymásba kapaszkodnak és a kékek végtelen horizonttá nyújtják a kettejük között áthidaló köteléket, mintha késztetést érezne rá, hogy bevallja fiatalkori önmagát, s annak bizonytalanságát beállítottsága végett, de végül elhessegeti. Hiszen, ha most elmondaná, lehet, hogy azt gondolná a barátja, hogy csak gúnyolódik rajta, vagy csak ezzel a titkával próbálná meg vállon veregetni anélkül, hogy fizikailag kontaktusba lépne vele. Mégis, emlékezteti magát rá, hogy ha teljesen őszinte akar lenni vele, akkor bizony át kell esnie ezen is. S, ha már kiderült a dolog, hogy nem egy az ő meleg szemének való fickó, talán más úton még segíthet Krisnek megismerkednie azzal az oldalával is az életnek, hogy aztán dönthessen, mit vált ki végül belőle. Az ő csekély tapasztalata kimerül a chatezős önkielégülésekben, de hát azzal mégsem büszkélkedhet. Meg aztán, ez nem egy olyan dolog, amit most kéne kinyökögnie. Ha már ilyen béna megjegyzéseknél jár, mondhatná, hogy az anyja egyik magazinjában olvasta, hogy minden ember 30%-ban biszexuális, csak javarészük elnyomja ezt az elfogadott normák beállta miatt, meg a meleg gyűlölet miatt. Kris azonban sosem volt rest nagy pofával lefüttyenteni egyetlen férfit sem, ha olyan kedvében volt. Ilyenkor jött a széles mosoly és a fejrázás, mintha csak ő lenne az utca királya, pedig ha mélyebben magába nézett, tudta jól ő is, hogy ennél azért komolyabban megmozgatta az a bizonyos férfi.
Ha akarná sem leplezhetné, hogy mennyire megérintik Eli szavai az öregével kapcsolatban. Mindig is olyan volt neki Reed család, mintha közéjük tartozna, mintha befogadták volna. Most pedig, ahogy kiderül, hogy nem fogadta el az öreg őt úgy, ahogy van - hát szívesen vissza menne az időbe és bemosna egyet neki - de ehelyett csak együttérzését és sajnálatát fejezheti ki, a maga módján. Bár meglepi Morgant is, hogy képes ilyen gyöngéden megszólalni, nem javítja magát, nem krákog a szavai végén, hagyja, hogy megmaradjon így, ahogy van a pillanat közöttük.
Mintha jeget olvasztanának a meleg nyári napsütésben, úgy olvad fel közöttük a hangulat. Kris levakarhatatlanul mosolyog, amint arról esik szó, hogy eldeformálhatná Eli arcszerkezetét. Mi tagadás' vígan megtenné, de a játékos birkózáson túl, nem hinné, hogy képes lenne komolyabb ütést bemérni a másiknak. Túljátszott bólogatással ért egyet Elliottal, amikor az bevallja, hogy hibázott. Esze ágába sincs tiltakozni. Tudja csak Reed, hogy hol cseszte el. - Nőket, sérülteket és gyerekeket soha... Döntsd el, te melyik vagy. - védekezően, széles vigyorral emeli fel karjait. Hahotázva rázza a fejét, mert hát ő tipikusan az a pasas, aki jót röhög a saját viccén, még akkor is, ha a társaságból senkinek nem esik le, vagy senki másnak nem ilyen alacsony a humorküszöbe.
- Őszintén? - felhúzott szemöldökvonallal pillant oldalára, mintha arcával is sugallná, hogy 'Ne már, haver, hát nem tudod?!' Kiszélesedik mosolya, csóválgatja fejét, tarkóját dörzsöli. Kezd felszabadulni Eli mellett, mintha szépen lassan visszatalálna minden a régi, megszokott kerékvágásba, azon kívül, hogy hallja előre a nyögéseket és látja a rémképeket, amint a falnak verve fejét próbál elaludni, vagy épp a párnájába fulladva, miközben pár fallal odébb a másik baszakodik. Szó szerint. Felnevet a másik kívánságára, majd zsebre vágja kezeit, vállait felvonva egy határozott rántásra, amikor Eli tenyere hátára csapódik. Kris gerince mentén szétáramlik a forróság, de csak egyetlen másodpercre válik gyengévé arcjátéka, a többi percben meg sem mondható róla, hogy változott volna benne bármi is csak azért, mert a barátja háton veregette.
A következő feleletére karcsúbbá válik a borostába ölelt görbe vonal íve. Szemei ragyognak, de a belső váza reszketeggé válik. Furcsa hatás alá kerül a gondolatra, hogy tényleges az orra előtt megy majd a seggre pacsi. Kényelmetlenül érzi magát, de közben pedig izgatottá válik. Ismeretlen, szokatlan, mégis tetszetős zavar lesz rajta úrrá. Meglöki barátját, mikor az beér mellé, a viszont lökésre felkuncog kisfiúsan, majd fejét csóválja, ahogy úgy, összepuffanva haladnak tovább. Pár másodperc és máris távolabb kerülnek, így hát megkérdezi, ami már azóta mozgatja a fantáziáját, mióta rájött, hogy mire való a töke. A kérdésre nem érkezik válasz, ami természetesen maga is egy válasz. Válla fölött hátrapillant a másikra és kiszélesedő vigyorral leplezi a feje fölött láthatatlanul felbukkanó ezer és egy kérdőjelbe burkolt értetlenkedését. Nyilvánvalóan, ami először eszébe jut az, hogy nem. Hogy nem jó pasi meleg szemmel. Talán van náluk egyfajta szabály, hogy aki túlságosan hetero fejű, az fúj. Bizonyára. Nedvesít torkán, s még mielőtt bármiféle reakció kiolvasható lenne bugyuta mosolyáról, már meg is válaszolja helyette, fényezve magát. Mert bár sértésnek veszi, hogy kevés ő egy meleg csávónak (Tekintve, hogy mindene meg van hozzá, hogy lehet valaki kevés?!), muszáj saját magát nyugtatni. S azzal, hogy a másik előtt keményen kimondja a saját véleményét, máris beletemetkezik a feje fölött összecsapó hullámok keltette ideges pulzálásba. Aztán persze feltétlen el kell sütnie, hogyha Eli ismerne valakit, aki hozzányúlna egy ilyen hetero fejű kifejezetten jó pasihoz, akkor szóljon neki, mert szeret próbálkozni. Ami a szívén, az a száján. Bár Eli ártatlan és tapogatózó kérdése a nevébe csomagolva, egyértelműen affelé billenti a mérleget, hogy nincs tisztában vele, viccel-e a pasas. - Mi van?  - értetlenül grimaszol, de mosolyát nem engedi el. Nyilvánvalóan nem gondol bele, hogy mit okoz a másiknak azzal, hogy járatja a száját, de talán nem is akar belegondolni. Abban reménykedik, hogy Eli rábólint és ha csak muriból is, de bemutat neki valamit. Emiatt Kris ostorozza magát. Így kihasználni a másik nagy vallomását... De hát, ha munkál benne efféle vágyakozás?! És ha történetesen a legjobb barátja az, aki segíthetne ebben, miért is ne lehetne finoman utalgatnia rá?!
A válasz kissé meglepi, de aztán beismeri, hogy ő ugyanezt játssza, csak nőkkel, szóval nem kellene ítélkeznie. Nem is mond semmit, csak felemeli jobbját és mutatóujját huncut grimasszal kísérve megrázza, mintha csak atyáskodóan lehordaná a srácot, mielőtt a kocsiba ülnek.
Feltépi a kocsi ajtaját, még dúdol is hozzá egy gyors dallamot, mielőtt beleejtené súlyát a bőrülésbe. Fejét hátraveti, dobol ujjaival a kormányon, állát felszegi. Úgy ücsörög, amikor Eli váratlanul benyögi a korábban feltett kérdésére a választ. Fejét automatikusan odakapja, széles vigyorral nézve a másikra, ám ezt az idétlen kifejezést felváltja valami kérdő, valami ismeretlen, szokatlanul forró, ahogy feltűnik neki, hogy a mellette ülő a szélvédőn át kifelé bámul, még csak rá sem néz. Már-már nyitná a száját, hogy ismét elsüssön egy humorbombát arra vonatkozóan, hogy a vigaszdíj már elcsúszott, amikor ismét megszólal Elliot. A fel-felkúszó mosolya végül megtörik, amikor újból, nyomatékosan megismétlődik az a három szó és a kékek belefutnak övéibe. Úgy rámarkol a kormányra, hogy valószínűleg ha valaki megijesztené e percben, ki is tépné a helyéről. Belezuhan a másik íriszeibe, a hangjába és nem képes felfogni, hogy mi történik, hogy mitől liftezik a gyomra... Kris még azután is a másikat bámulja, hogy az int a váltásnak. És ő maga sem tudja mikor, de mosollyal, kisfiús mosollyal nézi Elliot vonásait, s úgy is hallgatja.
- Öööö, hát menjünk! - csap rá a kormányra baljával, ahogy előre fordul, helyezkedik, csak éppenséggel a tenyere megcsúszik és a dudára nyom rá. Ennél kínosabb persze már nem is lehetne, de ijedtében rögtön indítja a motort, nem is figyelve rá, miközben tolat, hogy elvisz magával vagy három szemetes kukát. A hangos csattanásra kapja fejét hátra válla fölött, Elliot ülése mögé kapva ezáltal. Ahogy ráfog annak fejtámlájára, rádöbben, milyen közel van annak tarkójához a tenyere és ennek következtében olyan zavar keletkezik benne, hogy kénytelen hirtelen, váratlanul, meggondolatlanul elrántania a karját, meglökve így a mellette ülő vállát. - Bocsi, bocsánat, szűkösen vagyunk... két széles váll egy kis autóban, néha előfordul az ilyesmi... - motyog közben és pörgeti a kormányt, gázt ad és olyan sebességgel húz el, hogy kész csoda, nem bünteti meg a váltás őt ezért. (Vagy hogy egyetlen járókelőt sem gázol halálra!) Hiába menekül a jármű adta lehetőségekbe, a gond csak az, hogy ami elől most elmenekülne, éppenséggel ott ül mellette és éppenséggel nem lehet akkora tahó, hogy kidobja, ahogy az felajánlja. Annak megjegyzésére felnevet harsányan, ami inkább kínos, mint jóleső. Így hát a terv a következő. Együtt elmennek, aztán félúton mindenki megy a dolgára. Meg kell emésztenie az előbbit, de ahogy a visszapillantóra néz, kis híján elsápad. Mi a francért mosolyog úgy, mint egy jól lakott napközis?!
- Együtt megyünk, iszunk arra, hogy ilyen bátor voltál, hogy ... - a piros lámpánál megáll, majd megingatja a fejét. - ... hogy hazahozattad magad és így lebuktál és már tudok róla és vége a titkolózásnak. Szabad a szex. Nincs több titok. A titkok amúgy is gázak, meg kiderülnek. Nincs semmi értelmük. - nyúl a hangerő szabályozóhoz, hogy emelje azt. A csend gyilkos. A csend most nem kedvez neki. Képtelen kiverni a fejéből, ahogy Elliot felé fordul és elismeri, hogy jó pasi. Mármint tudta eddig is, hogy jó pasi, de azt nem, hogy a másik is így vélekedik. És ez amúgy nem nagy dolog, mert hát ő kérdezte, Reed meg csak őszintén válaszolt. Vagy csak megpróbálta jóvá tenni az előbbit?! Morgan persze rögtön tovább gondolja. Olyan érzése támad, mintha hangyák futkorásznának a gerince mentén. Az út további részében csendben van. Amint leparkol a szórakozóhely előtt, ledobja jelvényét, s már pattan is ki az autóból, mondván, mit tegyen még hozzá?! Ez így elég kínosra sikeredett. Az ajtóban előre engedi a másikat, majd követve annak hátát belép az alkohol, a füst és a neon fények vibrálásába. Ami jó, hogy nem kap hangsúlyt a viselkedése egy ilyen helyen, mert mindketten a piával foglalkozhatnak. Ami rossz, ... nem képes felfogni, hogy miért figyeli úgy a helyen felbukkanó férfiak reakcióját Elire, mintha személyes küldetése volna?!


we can hurt together
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Vas. Ápr. 01, 2018 12:18 am


Kris & Eli
C'mon, we can get through this!

Mrs Reed imádja Krist. Ez olyasmi, amit Elliot eleinte sosem értett, aztán szép lassan azonosulni kezdett az anyja véleményével. Igaz, hogy Mrs Reed a fia összes barátjáért oda meg vissza volt mindig is, de Kris iránt különösen gyengéd szeretetet és figyelmet táplált már a legelejétől kezdve, mintha érezte volna, hogy egy nap Elliot számára is különleges személlyé válik. Ez persze kimerült a cuppanós puszikban - négyet is, a biztonság kedvéért -, a vaskos ölelésekben, a becézgetésekben és abban, hogy ötödszörre is képes volt merni Krisnek az ebédből, míg az be nem bizonyította, hogy már tényleg nem fér belé több. Azóta is kitörő lelkesedéssel és nyakbavetődéssel fogadja őt, bár manapság Eli már ritkábban jár haza, és még ritkábban cipeli magával a barátját. A karácsony, a hálaadás és egyéb ünnepek azonban szigorúan családi eseménynek számítanak náluk, s mint ilyen, ezek alól Kris maga még akkor sem bújhat ki, ha épp a saját családjával töltené az időt. Eli sosem értette, az anyja hogy képes ilyen könnyen, feltétel nélkül megszeretni valakit, befogadni a családjukba, aztán ahogy lakótársak lettek a barátjával, azt kívánta, bár ő is ilyen könnyedén kimutathatná számára, mennyire fontos neki.
Annyira igyekszik és igyekezett mindig is Krishez idomulni! Nem alkudott meg, nem adta el a lelkét, nem áldozta fel a saját akaratát a barátságuk oltárán - de igenis kompromisszumokat kötött, hogy minél jobban tompíthassa a zökkenőket. Kris nem lelkizős típus, ő viszont igen, mégis próbálja minél lazábban kezelni a helyzetet, hiszen nem akarja kényelmetlen helyzetbe hozni a másikat. Mindketten hirtelen haragúak, Eli azonban megtanulta lehűteni magát; ő lett a víz, hogy Kris lehessen a tűz, és megnyugtathassa őt, ha eldurranna az agya. Mindig igyekezett a mérleg másik nyelve lenni, egyensúlyt teremteni, mert a kettejük közti béke számára az elsődleges. Beleszeretett és közelebb akart hozzá kerülni, de tudta, hogy Kris meg nem, így hát sosem adta jelét, bedobozolta ezeket az érzéseket, vágyakat, és igyekezett nem tudomást venni róluk. Hiszen az egyensúly... Az a legfontosabb. Azzal, hogy bevallotta, meleg, nagyot borított a kapcsolatuk harmonikus jellegén. És azzal, hogy itt áll mellette és reménykedőn bámulja, a saját lelki világán is nagyot borít.
Pillantása Krisen állapodik meg, ahogy megszólal és elejti azt a pár, gyengéd szót. Kissé csodálkozón bámul rá, nem szokta meg tőle ezt a lágy hangsúlyt. Nem, amikor épp veszekednek. Képtelen leplezni feltörő mosolyát, állát leszegi, cipője orrára mered, de ez sem tompítja mellkasa kellemes bizsergését.
- Én is. - Ennyit felel csak, hiszen nem azért hozta fel az apját, hogy magát sajnáltassa. Az már a múlté, ősrégi történet, mely nincs rá hatással - állítólag -, és Eli amúgy is gyűlöli, ha mások szánakoznak rajta. Nincs rá szüksége, sem az együttérző, könnyes pillantásokra, sem a fejsimogatásra; kivéve, ha Kristől kapja. Előtte szívesen feltárná a sebeit, hiszen Kris egészen biztosan el tudná pátyolgatni a lelkét, és a testét is...
- Oké, jól van, elcsesztem... - Az a mosoly! Elcsípi Kris vonásai közt, és a pillanat töredéke alatt jelenik meg lenyomata saját arcán. Uralkodnia kell magán, örömében fel ne nevessen, és igyekszik minél bűnbánóbb képet vágni. - Nagy marha voltam... Tényleg megérdemelném, hogy behúzz egyet. - Nem is vitatkozna vele, nem haragudna. Talán beteg dolog, de Kristől még a fájdalmat is örömmel fogadná, hiszen mindegy, milyen köntösben kapja, legalább odafigyel rá és törődik vele. Az erőszak is egyfajta törődés, ahogy a haragban is ott lappang a szeretet. A hajába marhatna, hátrafeszíthetné a fejét, és...
- Hé, mi bajod az ingeimmel? - megjátszott felháborodással kapja Kris irányába a fejét, és éles, harsány nevetés szakad fel belőle. Mit bánja ő, hogy épp leoltotta a zenei ízlését! Amíg a férfi olyan, mint régen, addig örömmel veszi a cikizést is. - Na jól van, rohadj meg! - Széles vigyor terpeszkedik arcán, cinkos és hálás egyúttal, amiért ennyire rendes vele a másik. Előhúzza zsebéből a kezét, hogy jó nagyot sózzon tenyerével a másik vállára, játékosan és évődőn.
- Persze-persze! Akkor mostantól az orrod előtt fogom csinálni. - megforgatja szemét, de a mosoly nem tűnik az arcáról. Egy darabig még áll ott, figyeli Kris távolodó hátát, gyengéden cirógatja széles sziluettjét, aztán felzárkózik mellé, némán vigyorogva figyelemfelkeltő lökésén, melyet egyből viszonoz. Nekipuffan vállával a másik vállának, és ott is marad, nekidőlve tesz meg vele pár lépést, mielőtt még elhúzódna tőle, mellőle, hogy felvegye a kettejük közt megszokott, emberséges távot. A kérdés azonban kirántja alóla a talajt, lefagy egy pillanatra, s kénytelen megtorpanni, mert az agya teljesen ledermed ahhoz, hogy bármiféle parancsot osztogasson végtagjainak. Csak áll ott és elnyílt ajkakkal bámul Krisre, jégkék szeme csészealj méretűre kerekedett, sápadt bőrét szokatlanul erős pír csípi. Egyetlen ártatlan kérdés, melytől pillangózik a gyomra és reszket a térde... Tagadnia kéne, eltemetni még a lehetőségét is, hogy tetszik neki a másik, de képtelen lenne hazudni. Képtelen lenne belenézni abba a gyönyörű szempárba, arra a kedves arcra, és azt mondani, hogy nem akad el a lélegzete, valahányszor meglátja. Hogy nem élvezett már el milliószor róla fantáziálva. Ezt azonban mégsem mondhatja, és már kezdene teljesen bepánikolni, mikor a másik kimenti a visszakozásával. Zavart, kellemetlen mosolyt erőltet magára, megjátszott nevetéssel osztozik a másik poénján, de ugyanúgy ledermedve áll, mint akibe kést döftek. Mégis hogyan kéne értelmeznie ezt? Mit akar Kris a meleg barátaitól? Mégis miféle ismerkedésről beszél? Ha vicc is, nagyon otromba... Nem kéne Eli érzéseivel játszadoznia, még akkor sem, ha mentségéül szolgálhat, hogy nem tud róluk.
- Kris? - Csak ennyit bök ki, hangja kérdő, értetlenkedő, finoman tapogatózó, mert nem érti, nem sejti, hova, mire akar kilyukadni a másik. Viccelődik, azért beszél hülyeségeket? Célozni óhajt valamire? Bárhogyan is, ez a téma további magyarázatra szorul, túlzottan felkavarja Eli világát ahhoz, hogy bármi értelmeset feleljen rá. Létezik, hogy a barátja...? Nem, az kizárt. Ha lenne rá akár csak valami halvány reménysugár, már rég kiszagolta volna.
Összezavarodva, kavargó gondolatokkal lép az autóhoz, kissé émelygőn. A következő kérdés inkább csak fárasztja, mintsem bosszantaná, de csak azért, mert a válasz rá nemleges. És az oka, ennek egyetlen és legfőbb oka pont az, aki feltette a kérdést.
- Dehogy vagyunk, aznap ismertem meg. Nem járok senkivel. - Halvány mosolyt villant barátjára az autó felett, mielőtt beszállna, és újra elsüppedne az ülésben. Tétován mered maga elé, még mindig Kris korábbi megjegyzésében ragadt. Biztos benne, hogy a másik nem szánta bántónak a kérdést, de a gondolat, hogy egy másik fiúval játszadozzon, akár poénból, akár kíváncsiságból, tőrként hasít belé. A nőcskéket elviseli. Hónapokba telt, mire eljutott arra a szintre, hogy ne szemezzen a szolgálati fegyverével, valahányszor meghallotta a kintről beszűrődő nevetésüket. Hónapokba. Képtelen lenne újra végigcsinálni mindezt... Férfiakkal nem. A nőket az életében nem irányíthatja, de egyetlen férfi sem lehet közel Krishez, rajta kívül. Abba már tényleg belehalna.
- Jó pasi vagy - böki ki végül, de nem néz a másikra eleinte, hanem a szélvédőn át bámulja az emeleti lakást, mentsvárként kapaszkodva belé. - Nagyon jó pasi vagy - elhalkul, árnyékként suttogva csak el szavai ismétlését, és a jégkék szempár Kris kékjébe vág, merészen és akaratosan, hogy jó mélyre juttathassa az üzenetet... Aztán fényszórók világítják meg az utasteret, ahogy a jelzés nélküli, civil autó, benne a kollégákkal leparkol az út szemközti oldalán. Eli egyből elrántja a fejét, hogy odainthessen a másik autónak.
- Megjött a váltás. Mi legyen? Beugorjunk a törzshelyünkre, vagy menjünk egyből haza? - igyekszik zökkenőmentesen tovább siklani, mintha korábbi megjegyzésének nem lett volna semmiféle többlet tartalma, mintha nem lett volna az a pillanat túlságosan hosszúra nyúlt és kínos, és mintha nem lángolna az egész füle, nyaka az elmúlt néhány perctől... Mindent megtesz, hogy belülről halottnak tettesse magát, és ennek kulcsfontosságú eleme, hogy nem néz közben a másikra, mert egyetlen pillantás, és...
- Akárhogy is, engem kidobnál a kocsmánál? - Nem bánja, ha a másik nem tart vele, de neki muszáj meginnia pár pohárral. Az elmúlt fél óra történéseit képtelen lenne feldolgozni másként... Végig kell gondolnia az egész életét, és újjá kell építeni a falakat, melyeket Kris elfogadása, évődő mosolya lebontott.


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Csüt. Márc. 15, 2018 11:57 pm

eli & kris
- I WOULDN'T WANT TO BE OVERDRAMATIC -

A barátságuk biztos alapokon fekszik. Biztosabban, mint bármi, amihez Krisnek köze lehetett korábban, talán ezért is érzi sértetten magát, amiért egy ilyen komoly, súlyos és Elit meghatározó dolog eltitkolva maradt előtte hosszú éveken keresztül. Karcolgatja belsője falait a bűntudat, mert hát tudja ő, hogy másképpen kellene reagálnia, biztosítania afelől a másikat, hogy ez nem változtat majd semmin, mert Kris ugyanúgy az ölébe dobja a lábait egy masszázsra, vagy ugyanúgy ráugrik, ha a folyóparton részegek, sőt, még az ágyába is belehuppan, ha az anyja megint valami hülyeséggel tömi a fejét, vagy egy nagyon várt marvel filmben csalódik és ki kell adnia magából, mennyire elrontották és mennyire nem képregény-hűek. Kris így működik. Kötődik Elihez. Mindig kötődött és mindig fog. A haverjai közül Eli az egyetlen, aki mellett tisztán felszabadult és ezen nem változtathat semmi. Mégis a gondolat, hogy talán a másik úgy érezte, hogy fog ... gyilkos. Ha az alapokba belerúgunk, ne csodálkozzunk, ha összeomlik a nagy egész. Kris alapvetően nincs a melegek ellen és ez köztudott róla. A vígjátékokban erősen hangsúlyosan a meleg vonalakat szokta élvezni, ráadásul megvannak a maga gondolatai, amikor egy öltönybe nyalt focista alkat elsétál mellette. És bár töri a fejét, mikor és mit mondhatott, amiért azt éreztette Elivel, hogy konfliktus lehet ebből, nem jut eszébe semmi. Ez a dolog Eliről szól, nem pedig Krisről. Tudja ő is. Ezért, amikor feltépi a kocsi ajtaját nem azon gúnyolódik, amit megtudott, inkább azon élcelődik, amire rájött. Ami a barátságukat érinti.
A hűvös levegő arcon csapja első léptei belefolynak a gondolataiba, addig észre sem veszi mennyire rohan, amíg a háta mögül utána nem kiabál barátja. Lelassul, féloldalasan fordítva törzsét hátra fordulna, de végül nem teszi. Feltolja balját a magasba - jól láthatóan - és kinyújtja középső ujját, hogy ezzel lezárja ezt az ostoba beszélgetést. Talán azért is menekül el a szűk autóból, mert rádöbben, hogy rohadtul nem reagált barátként a dologra. Rögtön bepánikolt és minden kérdés hamarabb foglalkoztatta, mint az, hogy Eli hogyan érzi magát egy ilyen lebukás után. Nyelnie kell. Végül az egyik téglafal előtt áll meg, kezeit lustán zsebeibe dugva, enyhén széles terpeszben. Feje ide-oda fordul, nem kíván túl látványos kukkolóvá válni, az utcán veszélyes az ilyesmi. Vállai meg-meg emelkednek, tekintetének kékjét az ablakon felejti. Kris nem nevezhető lelkizős pasasnak. Könnyeket nem hullajtott úgy hat éves kora óta. Nincs az a film, ami akárcsak egyetlen cseppet is kifacsart volna szemeiből. Ettől persze még vannak érzései, de számos réteg alá temette őket. Egyetlen nőnek sem mondta még élete során, hogy szereti. Talán a tulajdon anyjának is csak annyit, hogy 'Én is.'. Ezért, emiatt a defekt miatt nem úgy működik, mint a legtöbben. Ha viszont azt veszi figyelembe, - ahogyan most is ajkait felhúzva morfondírozik rajta - nincs jó reakció. Még ha Elliot önszántából állt volna elé, akkor talán. De így, hogy még csak nem is rajta múlt, nem hibáztatható Kris viselkedése. Éppen lábujjaira emelkedik, és zuhan vissza azokról, egyfajta rugózást játszatva, amikor az ismerős hang a háta mögött beszélni kezd.
Tartása megfeszül, minden pihe szál tarkóján égnek mered, karjait a szövet anyag alatt libabőrösre pettyezi a váratlan beszéd. Nem fordítja felé fejét, sőt felméri nagyjából hol lehet Eli és az ellentétes irányba bámul. A szavak azonban mágnesként vonzzák figyelmét. Jól emlékszik az öreg Reedre. Krissel jól kijöttek, még sajátos kézfogásuk is volt. Lehajtja a fejét, nem szeret beszélni azokról a személyekről, akik már nincsenek többé. Bár talán ezzel mind így vagyunk. Nyel egyet, fejét már előre fordítja, nem annyira tartózkodó. Tekintetét akkor emeli a másikra, amikor az imitálja az idősebb Reed hangját. A szavak olyan pofonként csapódnak Kris arcélére, hogy attól fél nyomott hagy a téglafalban. Ajkai elnyílnak, elmélázik. Szemöldökei összefutnak, kérdővé válik arcjátéka. Soha, soha életében nem értette meg azokat az embereket, akik képtelen elfogadni, ha valaki más. Hát még a szülőket... Arcára értetlen, rosszalló, szomorkás grimasz ül, lehajtja fejét, kékjeit a betonba folyatja. Kényelmetlenül mozgolódik, amikor rátereli a szót barátja. Feszeng, hogy lelkizőssé válik a hangulat. Gyomra bukfencezik, arcán az izmok megfeszülnek, de azért fejét válla fölött barátja felé fordítva bólint. Emlékszik rá, hogy ne emlékezne rá?! Hány estén át virrasztottak együtt, hányszor pofozták éberré egymást, hányszor dobálta meg a párnájával, hogy ébredjen és figyeljen rá?!
Elliot olyan közel lép hozzá, hogy könyökével hozzáér Kriséhez. A megszokott reakciója az volna, hogy egy arasznyival arrébb húzódik, de nem teszi. Nem akarja tovább rontani a helyzetet. Mozdulatlanul figyeli az ablakot, arcjátékát rendezgetve. Tudja, hogy meg kellene vigasztalnia a másikat az apja miatt, de nem találja a megfelelő szavakat. Ajkait vékony vonallá préseli, mikor a mellette ácsorgó ismét megszólal. Kris idegenkedik ettől a szituációtól. Máskor vállon veregetné, meg röhögnének minden járókelő arckifejezésén, vagy csak számolnák a vörös autókat, most azonban, akár egy faragott szobor álldogál mellette.
- Sajnálom, hogy nem láthatta, hogy mi lett belőled. - lágyan szólal meg, 'mivel magát is meglepi, de nem adja jelét, az ablakot fürkészi töretlenül. Mi mást is mondhatna?! Rekedtes a hangja. A mellettük elhaladó gyerekcsoporton fut végig tekintete, közben egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt. A kellemetlenséget mivel lehet oldani? Nevetéssel. Mit csinál Kris? Megint azon töri a fejét, hogy mivel oldja a feszültséget, amikor Elliot ismét megszólal. A szavak ledöntik lábairól, már-már erőltetetten felnevetve, amikor a vállánál fogva megragadja a másik és maga felé fordítja. Ajkai elnyílnak, de tekintetét nem veszi le a kékjeiről, lássa csak övéiben a haragot. Amikor felszólítja, hogy mosson be neki egyet, Kris szája széle megrándul.
- Hát megérdemelnéd. Lehet, hogy még előnyödre is válna bizonyos helyeken... -  határozott vonalai ellágyulnak, pimasz mosoly kúszik a helyükre, ahogy elképzeli Elit lila szempúderrel. - És csakhogy tisztázzuk, te baszd meg, mert nem te álltál elém, hanem kurvára lebuktál. A kettő nem ugyanaz. - grimaszol látványos vigyorgással az arcán, majd elfordul és sasolni kezdi a megfigyelésre kijelölt tömböt, a konkrét ablakot és szomszédait.
- Amúgy sejthettem volna, hogy van valami. Senki nem hord olyan béna ingeket, csak ha gyanúsan meleg. Meg a zenéid. Úristen, hogy nem jöttem rá hamarabb?!- kapja fel mindkét karját, kinyújtózva a tarkójára csúsztatva tenyereit. Széles vigyorgásából nem ad alább. Ha máshogy nem, talán majd így kisimul ez a dolog is kettejük között. Vállait felhúzva andalog előre hátra, lábujjai peremével a csatornafedelét böködi. Kiszélesedett vigyorgása fültől fülig érő, miközben hátraveti fejét és mély levegővel tölti fel a tüdejét.
- Bocs, hogy barom voltam. Nem kellett volna kiakadnom. Csakhogy tudd, nem változott semmi... de azért elég nagy seggfej vagy, amiért titkolózol. - bök állával Eli felé, majd a balját előre rándítva a karórájára kukkant. Azt mutatja, hogy van még úgy tíz percük a váltásig. Kris lazán megpördül és cammogni kezd az autó felé. Maga sem tudja, hogyan tovább. Tény, hogy nem fog változni semmi. Semmi, azon kívül, hogy kényelmetlenül feszengeni fog, ha majd arra kerül sor, hogy a falakon túlról erős baritonok árulkodnak, de ez az élet rendje. Nem igaz? Kris amúgy sem adhatná meg magát, egyetlen egyszer sem ezen vágyainak. Ott az anyja. A húga. A családja. A végén még kitagadnák! Mintha bárki beszélne arról, hogy ő benne is munkálnak efféle vágyak?! Kris ilyenkor szívesen tarkón csapná magát! Mondjuk egy szívlapáttal! Útközben, ha Eli vele tart, meglöki könyökével a srácot és széles vigyorral vonogatni kezdi szemöldökeit.
- Én jó pasi vagyok? - mellkasával hullámzik jobbra-balra, miközben büszke, és ellenállhatatlanul kaján képpel néz a mellette haladó(?)ra, bízva abban, hogy a válasz... tulajdonképpen hiába fesztelenkedik a felszínen, az a válasz elég sok mindent elindíthat benne. Mondjuk, ha nemleges, akkor egy mázsás súlyt leemelhet a vállairól és élheti tovább hetero életét, amire végleg rápecsételheti, hogy minden király'! De, ha a válasz igen, s Elliot meleg szemmel helyesnek titulálja, akkor megint feldobbannak majd benne a rétegek alá temetett vágyai, ami más, azonos neműek felé irányul. A feje belefájdul ebbe az egyetlen másodpercbe, így megrázza a fejét. - Á, nem kell válaszolnod. Persze, hogy az vagyok! Nincs egy olyan meleg haverod, aki nyitott a magamfajtákkal való ismerkedésre? - önelégült vonogatás szemöldökei vonalán, miközben tovább baktat. Nehéz eldönteni, hogy őszintén gondolja-e. Még ő maga is kételkedik abban, hogy komolyan gondolja-e. Habár mindig is érzett rá késztetést, hogy... Lassan, hol hátrafelé lépkedve, hogy láthassa a másikat és természetesen az ablakot is. Az ablakot. Azt a fránya ablakot, aminek olyan gyönyörű kék szemei vannak és vonzó. Nagyon vonzó! Megrázza a fejét és széles mosollyal a kocsihoz lép. - És mi van a csávóval? Együtt vagytok? -  kíváncsiskodik, további gunyoros ábrázatot hagyva arcán.


what about us?
törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
99

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Pént. Márc. 02, 2018 10:03 pm


Kris & Eli
Let's not be overdramatic!

Ritka pillanatok egyike, mikor Kris megadja magát Eli érvei előtt, és nem azért, mert amúgy olyan gyengén forgatná a szavakat, hanem mert a másik mindig olyan kicseszettül makacs tud lenni, hogy a férfi inkább feladja félúton a harcot. Hadd legyen a másiknak igaza, heves vitáik amúgy is többnyire játékos szóváltássá csitulnak idővel, és utána Elliot már élvezettel engedi át a győzelmet, mert láthatja Kris diadaltól csillogó szemét, lelki békéjének helyrekattanását, és ez megér annyit számára, hogy lenyelje a büszkeségét. Most azonban társa beismeri, hogy felesleges lenne vitába szállnia, és ez jóleső meleggel tölti fel a szívét, bárgyú mosolyt festve kisfiús vonásaira. Néha utálja Krist, amikor ilyen kedves és előzékeny vele... Hisz ezek azok a pillanatok, amikor újra és újra beleszeret. Talán ezért is tálalta így, ilyen formában a melegségét, mert azt remélte, ha a másik megundorodik tőle, azzal egyszer s mindenkorra véget vet ezeknek a plátói érzéseknek, melyek lassan már éjjelét és nappalát egyaránt felemésztik. Talán ha Kris darabokra töri és szétszaggat mindent, mely összeköti kettejüket, akkor végre nem kell tovább gyötrődnie, nem kell többé bömböltetni a fülesében a zenét, hogy elnyomja a szomszéd szobából kiszűrődő hangokat, mikor barátja újabb nőt hoz fel, és nem kell kínosan lepleznie fizikai formát öltött vágyát egy-egy összezárt, túlfűtött este után. Akkor végre vége lehet, s mivel neki nincs ereje saját kezével kitépni a szívét, talán a lelke legmélyén abban bízott, Kris megteszi helyette. De nem megy, ha közben ilyen rendes vagy...
S ezúttal egyben kénytelen ő is igazat adni neki. A haverok megosztják egymással az ilyen dolgokat - ha nem jelent az egész semmit, és nem is múlik rajta semmi. Csakhogy Elliot számára ez jelent mindent, ahogyan a tét is óriási. Megtehette volna, hogy az alkalmanként elsütött melegvicceket nem támogatja harsány nevetéssel, vagy felhív magához olyankor is fiúkat, ha tudja, Kris hamarabb hazaér. Elmondhatta volna, megbízhatott volna benne annyira, hogy tudja, a kapcsolatuk semmit sem fog változni - mégis ott lebegett mindezidő alatt a feje felett az igazság kardja, a veszteségé, a félelemé. A szőke mamlasz túl sokat jelent számára ahhoz, hogy kockáztassa az elvesztését, és ha ehhez hazudnia kell, akkor bármennyire hibás is a képlet, de megteszi. Bármit megtenne, hogy mellette maradjon... Közben pedig elmarná magától, hogy ne kelljen tovább viszonzatlan érzésektől szenvednie. Kettősség és ellentmondás, ó minő keserédes paradoxon!
Próbálja leplezni, hogy bosszantaná a másik lezsersége, pedig egyre idegesebben dobol az autó oldalán. Bármire számított, nyálas vállon veregetésre, összeborulásra, egymás lelkének cirógatására, illetve mocskolódásra és ordibálásra is. De ez, a néma mozdulatlanság, az egyhelyben toporzékolás, a közömbösség a legrosszabb. Mondj valamit! Borulj ki! Csapkodj! Nevess! Bármit könnyebben viselne, mint ezt a megjátszott érdektelenséget. Kívánsága pedig jóval hamarabb teljesül, mint hitte volna. A másik hangjának éles csattanására egyből odavillan a tekintete, ujjai felhagynak a dobolással, ajkai elnyílnak, ahogy hallgatja. Megkapja, amit akart, sőt, még jóval többet is - nem tudja hova tenni a másik szavai mögött lappangó sértettséget, a titkolózása keltette megbántottság érzését. Nem gondolta, hogy Kris ennyire magára veszi majd, hogy éveken át hallgatott. Azt hitte, a téma, amit féltve őrzött előle, nagyobb hangsúlyt kap majd, mint maga a tény, hogy nem volt hozzá őszinte. Ez láthatóan összezavarja, és esélye sincs mielőbb felocsúdni, mert Kris máris rávágja az ajtót. Szapora pislogással figyeli távolódó alakját, aztán sietve felnyúl, a kocsi tetejébe kapaszkodva húzza ki törzsét az ablakon annyira, hogy utána kiálthasson.
- Ne legyél diszkriminatív! Ők is kúrnak engem, nem csak fordítva! - rikkantja, magára vonzva néhány járókelő megrökönyödött pillantását, mely inkább mulattatja, mint bosszantja. Az egyedüli, amin idegeskedik, az Kris háta, és nem azért, mert ne lenne jogos a kiakadása, hanem pont azért, mert az. Nem számolt vele, hogy a titkolózása téma lenne, sőt, meg is bánthatná vele a másikat. Nem tudja, hogyan reagáljon, hogyan értesse meg vele, hogy nem azért nem beszélt, mert szar barátnak tartaná, vagy ne bízná rá az életét is, és ez a tanácstalanság kétségbeesést szül, majd bűntudatot, ami pedig haragba csap át. - Basszameg! - visszahuppan az ülésre, dühösen a kesztyűtartóba rúg, ingerülten bámulva egy pontot a szélvédő felett. Mit kéne tennie, menjen utána? De az autót nem hagyhatnák el. Hülyeség volt belekeverni a magánéletét a munkába, a végén még az egész akciót veszélyeztetik az ő meggondolatlansága miatt. Hívja fel? Várja meg, míg lehiggad és visszajön? Hosszú percekig őrlődik a különböző lehetőségek közt, mire végre döntésre jut.
- Végzősök voltunk az Akadémián, amikor az öregem meghalt. Majdnem elbuktam az egész vizsgát. Nem mintha annyira szar érzés lett volna nélküle ünnepelni a felavatásunkat, mert amíg élt, addig is állandóan azt hajtogatta, hogy úgysem jön el. "Nem egy mocskos buzit neveltem, amíg ki nem nősz ebből a szarságból, nem vagy a fiam." - elmélyíti a hangját, hogy valósághűen imitálhassa édesapja szövegét, miközben árnyékként kúszik Kris mögé az alakja. Zsebre dugott kezekkel, fázósan húzza be nyakát, összébb rángatva magán a kabátját, majd vállával végigdörzsöli arcélét, mielőtt folytatná. - Te voltál az egyetlen, aki észrevetted rajtam, hogy valami nem stimmel. Ha nem rúgdalsz át a vizsgákon, nem lennék itt.
A paneltömbre pillant, kikeresi a megfelelő ablakot, majd lustán végigfuttatja pillantását az egész épületen, s annak közvetlen környezetén. Közelebb húzódik, Kris mellé lép olyan közel, hogy könyökük összeérhessen, mégis távol annyira, hogy a jelenléte ne legyen zavaró.
- Mégis csak szar volt nélküle, és nem azért, mert nem látta, hogy sikerült elvégeznem az Akadémiát, hanem azért, mert nem bizonyíthattam be neki, hogy attól még, mert kiderült rólam, meleg vagyok, nem változtam meg. Ugyanaz az ember maradtam, mint azelőtt voltam. - elhallgat, próbálja kipuhatolni, miért is kezdett bele az emlék felidézésébe, hova akar kilyukadni. A szavak azonban nehezen jönnek, figyelmét elvonja minden más, csak a mellette állóra ne kelljen nézni; legalábbis kezdetben testtartása erről árulkodik, mondandója végén viszont tartása megzuhan, ahogy halk sóhaj szakad fel belőle, vállai előre görnyednek kissé, majd kihúzza magát és oldalra fordul, katonásan összezárva a sarkát, tartása feszes, mégis őrzi azt a merész, hetyke lazaságot, mely annyira jellemző rá.
- Nem fogok bocsánatot kérni, amiért nem mondtam el, és ha ezért kicsapod a hisztériát, hát baszd meg! De azt sajnálom, hogy úgy érzed, nem adok a véleményedre, vagy a te szavad nem fontos eléggé. Pont azért álltam eléd ilyen későn, mert túlságosan sokat adok arra, amit rólam gondolsz. - Konokul bámulja a másikat, és ha Kris nem nézne rá, megragadja a vállát, hogy maga felé fordítsa. Ha viszont sikerül szemkontaktust elcsípni, akkor csak bámulja, dacosan felszegett állal, gyerekes eltökéltséggel. - Húzz be egyet!Komolyan. Moss be nekem, legyünk kvittek! Aztán igyunk meg egy sört.
Nem tudja, hogyan máshogy vezethetnék le a feszültséget. Ő csak az erőszak nyelvét ismeri, s megveti ugyan a testi fenyítés, az agresszivitás legkisebb formáját is, de inkább ez. Ennek kezelését, módját ismeri és el tudja viselni. A lelkizésben, főleg, ha Krissel kell, nincs otthon, ahogyan azt sem tudja, hogyan engesztelhetné őt ki. Rendezzük le férfiasan, aztán lépjünk tovább... Ennyit megtennél értem?


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
97

reagok :
80

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...]
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: