welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Vas. Nov. 11, 2018 11:30 pm
Vas. Nov. 11, 2018 6:16 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Anaise Delacroix

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns
TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Vas. Nov. 04, 2018 10:35 pm



Arnfrød & Anna
-Nem, hogy csak elküldöm, de ha eljutok a kiállításig szeretnélek majd meghívni rá. Megtisztelő lenne, ha el tudnál majd jönni rá! De persze ez nem a közeljövőben fog megtörténni, de remélem nem tíz éveket kell majd várnom vele.-Amint engedélyt kapok arra, hogy megtarthatom és fel is használhatom elteszem a gépemet egy nagy vigyor kíséretében. Ha mindennap sikerül hasonló könnyedséggel ilyen jó képet készítenem, akkor valóban nem kell tíz évet várnom.
-Hidd el a kitartásommal nincs gond. Ha valamit kitalálok, akarok, akkor azért küzdök, nem keveset. Ha a földre kerülök felállok, leporolom magam és tovább megyek.-Persze néha nehéz felállni, és nem megy rögtön, de a lényeg az, hogy végül sikerül.
-Oh én csak kattintgatni jöttem ki, meg olyan szép időnk van. De most, hogy megvan a mai kép már lazíthatok.-szélesedik ki mosolyom.
-Nincs kedved meginni egy rumos forró csokit? Nem messze van egy idős bácsi, aki isteni finomat csinál. Örömmel meghívnálak egyre!-Ha már ilyen jó fej volt, ez a legkevesebb, amit megtehetek érte. Ha rábólint az ötletemre el is indulok egy kényelmes tempóban haladva. Nem sietek sehova és a jelek szerint ő sem. Kíváncsivá tett. Még egy színész ismerősöm sem volt eddig.
-Mesélj! Miért pont a színészkedést választottad?-Teszem fel őszintén a kérdésemet.


dolgozó
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Jelenleg Dublin

keresett :
Világutazó

Hozzászólások száma :
19

reagok :
12

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Kedd Okt. 09, 2018 11:17 am

Anna & Arnfrød


„A sikernek is megvannak a hátrányai.” – Agatha Christie
Tudom, hogy egyes dolgokat máshogyan kellett volna tennem. Például a szüleim unszolásának engedve nem színész hanem valami egyéb lennék, amit feleannyira szeretnék, mint a szerepek tanulását. Először a színházzal kezdődött, az egyetem mellett is bekezdtem járni, mint néző és majd idővel jelentkeztem, résztvevő szereplőnek. Elvoltam ezzel. Tényleg. De aztán a dékán beszélni kezdett azon a jeles napon, amit minden tanuló vár, még a legjobbak is. Ha valaki hát ő akkor biztosan igazi szónoknak született. Tudom, hogy ehhez értett megannyi diktátor is, köztük Hitler és Sztálin akik megannyi „halál okozója”, de a dékán nem közülük való. Sokkal inkább a jóra motiválja és inspirálja az embereket, a diákokat, mintsem a rosszra. Mondhatnánk azt is, hogy részben az ő beszéde miatt döntöttem úgy, többre vállalkozok. Megvalósítom az álmom.
Persze tudom, hogy néha lent is kell lennem ahhoz, hogy fel kerülhessek. Amivel semmi gondom nincs. Mindig minden akadályt bátran megoldok. Nem esem bele az első adandó gödörbe, ami megannyi kétségbeesés otthona. Nem. Ha van amit tudom, hogy az életben nagyon szeretnék akkor az az elismerés. Dicsérethajhász vagyok. Nem tehetek róla. Szeretem ha értékelik a „munkámat”.
Mosolyogva fogadom el Anna kezét amikor felém nyújtja és kezet rázunk. Nem olyan
– Remélem. – végül is, mi veszíteni valóm van, ha nem bízom meg benne akkor is ugyan az lesz a vége. Bizalomhiány. Nem akarom, hogy ez legyen.
„A fiatalság nincs összefüggésben az évek számával, csak a lélek frissességével.” – Jean Webster
Kíváncsian hallgattam őt amikor a projektjéről beszélt. Láttam a szemében ugyanazt a szikrát amit olyan személyekben is akik elszántak. Elszántan próbálnak elérni egy álmot. Amit ha sose adják fel akkor biztosan el is érik. Csak a megfelelő bátorításra van szükség. Nem szabad csüggedni. Át kell lépni minden egyes kihívást, nem elidőzni azon, hogy mibe keveredtünk, hanem megoldani és tovább lépni a cél felé. Olyan ez mint egy versenyfutás. Ahol egymagunk vagyunk, önmagunk ellen. A lusta és ráérős énünk a szorgos és motivált énünk ellen. Nap, mint nap szembe kell néznem nekem is velük. El kell döntenem melyiknek adok nagyobb teret. Ha az ember túlhajszolja önmagát az nem jó. A szellem is elfárad, nem csak a fizikai énünk. Tanulás után is elfárad az agyunk, pont mint egy megterhelő munka után az izmaink.
– Ez érdekesen hangzik. Maradhat a kép. De nekem is el kell küldened. Sőt igazából csak azt tudom mondani, hogy bármi történjék, ne add fel ezt az álmod. A siker titka, hogy bárki bármit mondjon, álljon eléd rengeteg akadály, te sosem adód fel. Ne hagyd, hogy lelombozzanak mások. – mondom mindezt mosolyogva. Hiszen tudom miről van szó, ha egy álom elérése a téma.
– Mondhatnánk így is. Csak kirándulni szerettem volna egy kicsit. Megnézni Írországot. Na meg elszökni a norvég média elől. Te? – emellett ráébredni, hogy tényleg szerelmes vagyok, de ez már nem akkora újdonság.

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Remélem tetszik.      •• Zene: Sweet Dreams••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
65

reagok :
37

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Vas. Szept. 23, 2018 4:31 pm



Arnfrød & Anna
Örömmel konstatálom, hogy a srác hisz nekem és nem kezd el velem veszekedni. Igen sokszor gondolkoztam azon, hogy fotósnak kellene mennem, de két féle létezik… A fotóriporter és a lesifotós. A lesifotósokat ki nem állhatom, a fotóriporterek még úgy ahogy barátságosak, de az se lenne álmaim melója. Így még várok ezzel az álmommal, de nem adom fel. Biztos vagyok benne, hogy egyszer a hobbim lesz a munkám.
Meglepődöm mikor elárulja, hogy honnan is jött. Norvégokkal még nem is találkoztam… Mondjuk soha. No nem mintha ez olyan nagy szám lenne, de tény örülök neki. Mondjuk tervezek majd egy hosszabb körutazást az északi országokban. Talán jól is jön egy jó kapcsolat.
-Ohh Norvégia szép hely lehet. Most már értem, hogy miért buktál ki. Nos nálam biztonságban van a titkod.-Kacsintok rá, majd kinyújtom kezemet, hogy illedelmesen mutatkozzam be neki.
-Pavelkó Anna! Örvendek!-Mosolyodom el, majd ahogy kéri már mutatom is neki a képet, miközben az arcát fürkészem. Bízom benne, hogy tetszeni fog neki, mert nem szívesen törölném ki.
-Van egy projektem… Szeretnék majd pár év múlva egy kiállítást csinálni. Elkezdtem gyűjteni a mosolyokat. Tudom ez most hülyén hangzik, de az a célom, hogy megmutassam az embereknek, hogy hiába öreg, fiatal, baba, fekete bőrű, ázsiai vagy homoszekszuális… A mosoly mindenkinél a boldogságot tükrözi vissza és milyen széppé varázsolja az embereket. Tudod még mindig túl sok a gyűlölködés. Bár tudom én sem fogom megváltani a világot ezzel, de izgalmas. Nem rég kezdtem el és már most rengeteg képem van…. Eh ne haragudj. Itt untatlak a ülyeségemmel. Nos akkor maradhat? Ha sikerül megnyitnom a kiállítást téged is meghívlak majd rá!-Kacsintok rá egyet, majd ha kinézegette magát elteszem a gépet.
-És mondd mit keresel itt? Lazítasz kicsit?-Meglepő, hogy egyedül mászkál itt. Pedig azt hinné az ember, hogy a színészek nem magányosak.


dolgozó
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Jelenleg Dublin

keresett :
Világutazó

Hozzászólások száma :
19

reagok :
12

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Kedd Szept. 18, 2018 5:51 pm

Anna & Arnfrød


„A világot (...) az álmodozók fogják megmenteni és újjáépíteni.” – Sarah J. Maas
Mernem kellett álmodni. Előre haladni. Mások által motiválódni. Kitartani minden egyes helyzetben, amikor úgy éreztem, hogy megtörök és elvész minden amiért küzdöttem eddig. Nem adtam fel. Nem akartam feladni. Azzá akartam válni, aki most vagyok. Híresebb, mint az előző évben. Mert nekem nem volt elég Lørenskog vagy Oslo elismerése, a fél világé kellett. A másik félnek meg mind ott volt még önmaga és egyéb aminek a létezéséről tudott, de az enyémről meg még nem. Talán szerencsémre. Talán nem. Szerettem volna azt hinni, hogy mindaz amit teszek az helyes. Esetlegesen a meglapulás helyes egy másik országban ami felfedezésre várt. Noha hiányzott mellőlem Valaki. Nem a testvéreim, nem a családom többi tagja sőt még nem is a barátaim hanem… Furcsa bevallani, de Ingrid. Nem is értem miért nem hívtam el magammal. Ja de, tudom. Nem akartam, hogy elutasítson és az egyetemet válassza, helyettem. Azt amit tényleg tennie kellett, hogy valakivé válhasson. De vajon szereti? Tényleg orvos akar lenni? Bárhogy is legyen, támogatnom kell őt. Ez az élet rendje.
Hiszen egyre jobban kezdem belátni, hogy bizony szeretem. Az élettel teliségét, egyszóval mindazt amit ő képvisel.
„Az érzékek nem csapnak be, az ítéletalkotás az, ami félrevezet.” – Johann Wolfgang von Goethe
Az elmélkedésből egy lesifotós ránt ki, vagy legalábbis azt hittem, hogy az. Amíg mentegetőzni nem kezdett és ki nem derült, hogy ugyanaz a véleményünk az ilyen emberekről. Talán megnyugodtam volna ettől egy kicsit? Rá jöhettem volna már ennyi idő alatt ki az aki hazudik és ki az aki nem, ugyebár. Szóval a megérzéseimre is hallgatnom kellett, meg a több éves tapasztaltra amit a testvéreim mellett éltem meg.
– Hm így van. A lesifotósok piócák. – akik rád akaszkodnak és nehéz megszabadulni. De legalább tényleg nem voltam ezzel a dologgal egyedül.
Nem sértődöm meg azon, hogy fogalma sincs arról, ki vagyok. Nem is baj. Addig sem érzem tőle magam kínosan, mert éppen az egyik vadidegen imádómról van szó, aki velem álmodik, ahelyett hogy keresne magának egy igazi barátot, például.
Tehát hobbi szinten fotózgat. Végignéztem rajta. Végül is, arra a következtetésre jutottam, hogy kevés lehet az ártó szándéka, plusz a viselkedése sem arról árulkodik nagyon de nagyon gonosz lenne.
– Semmi baj. Arnfrød Morstad vagyok, Norvégiából és színész. Azt hittem valaki már rögvest rájött, hogy itt vagyok és bepánikoltam, bocsi. Téged, hogy hívnak? – kíváncsiskodtam, majd tettem is egy lépést közelebb hozzá, mert kíváncsi voltam.
Látni szerettem volna a rólam készült képet.
– Jól van. Megmutathatod a képet. – vigyorodtam el, mert ha valamit imádok akkor azok a rólam készült képek. Nem hiába van az Instagramom is tele tömködve egy rakás „ostobasággal”, ahogy az anyám nevezné őket, ha látná.

•• Viselet: Itt •• Üzenet: Remélem tetszik.      •• Zene: Sweet Dreams••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
65

reagok :
37

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Vas. Szept. 16, 2018 10:06 pm



Arnfrød & Anna
Nagyon sok embert fényképeztem le. Kicsit, nagyot. Fiatalt, öreget, de nagy szerencsémre csak egyszer kötöttek belém. Egy ostoba liba volt az, akinek nem tetszett, hogy lefényképeztem őt. Próbáltam vele megértetni, hogy ez csak nekem kell, de addig hisztizett, míg ki nem töröltem a képet előtte. Viszont többen is észrevettek már. Volt aki csak elmosolyodott, volt aki odajött hozzám és érdeklődve megnézte a képet, majd kérte küldjem el neki. A fotózás során sok emberrel találkozhattam és sok történetet megismerhettem. Egyaránt szomorúakat és vidámakat. Már csak ezért is érdemes ilyen kitartónak lennem a „projektemhez”. Ha tehettem elkértem az elérhetőségüket, hogy ha esetleg egyszer eljutok a kiállításig meghívhassam őket és megköszönhessem nekik.
Ahogy máskor is most sem voltam elég ügyes és az alanyom észrevett. Mondjuk én csak örülök neki, mert egy újabb embert ismerhetek meg. Próbálom neki elmagyarázni, hogy miért is készítettem a képet, de a jelek szerint ez a srác nem győzhető meg ilyen könnyen. Összeráncolom homlokom a kérdésén. Ez mégis mit evett reggelire?
-Hogy mi? Lesifotós? Dehogy vagyok az! Azok undorító piócák, akik mások szerencsétlenségeiből akarnak meggazdagodni.-Még egy fintor is megjelenik arcomon. Mindig is utáltam az ilyen fotósoknak nevezett piócákat meg azokat az újságokat, akik direkt erre mennek rá. Nem értem miért olyan nagy dolog, ha mondjuk egy híresség smink nélkül jelenik meg, vagy éppen kicsit lazább öltözékben… Ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más…
-Hé nyugi! Lehet, hogy ez most rosszul fog esni, de fogalmam sincs, hogy ki vagy. Én csak hobbi szinten fényképezek. Nem akarom senkinek sem eladni a képet… De figyu megmutatom oké? Persze, ha annyira nem akarod, kitörlöm, bár szerintem tényleg jó kép lett rólad!-Mosolyodom el barátságosan hátha ezzel sikerül tényleg megnyugtatnom őt, hogy semmi rossz szándékom nincs vele kapcsolatban.



dolgozó
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Jelenleg Dublin

keresett :
Világutazó

Hozzászólások száma :
19

reagok :
12

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Szomb. Szept. 08, 2018 8:10 pm

Anna & Arnfrød


„A véletlenek célja az, hogy előrehajtsanak bennünket sorsunk kiteljesítése felé.” – James Redfield
Szerettem volna azt hinni, hogy ezzel a kirándulással mindenkinek jót teszek. Hogy ezáltal jobban fogok hiányozni másoknak, a testvéreimnek, a szüleimnek. Ostoba gondolat nem igaz? Hiszen utóbbiak ettől nem kerestek jobban, mint ahogy eddig tették. Most már nem tudtak elküldeni engem sehová, rendszerint anyánk bevásárolni a legközelebbi vegyes boltba, apánk meg… Neki örültem, ha észre vett. Hiszen ő a „csendes szörny” a családban, aki csak akkor beszél ha nagyon muszáj. Általában meg pont nem muszáj. Tehát érthető, hogy miért olyan megnyugtató ha hiányolni kezd, minket, engem, bárki mást a környezetében. Anyánkat persze szereti, hozzá beszél, nem engedi, kisajátítja. Persze érthető. Anyánk a lelki társa, nem mi. De bár hiányoznánk, hiányoznék neki! Néha jó lenne, ha ott állna mellettem.
Teljesen más lenne ez a kis kiruccanás ha itt lehetnének velem. Együtt, közösen néznénk meg minden olyan különlegességet, ami előtte érdekelt minket, de nem volt alkalmunk és időnk eljönni rá. Mert más dolog jobban érdekelt. Vagy mindannyian különféle eseményen vettünk részt, ami lefoglalt vagy egyszerűen a munka helyhez kötött minket. Vagyis inkább a szüleimet. Ezért is bántó, hogy a család mellett nekem egyedül kell kullognom, mert nem tudtam magammal hívni Valakit.
De még így egyedül is jobb, mintha minden titkomat leleplezve, vele fotóztak volna le.
– Jó volt a kompozíció?
„A legtöbbször az vagy, aminek hisznek.” – Neil Gaiman
Persze elsőre nem tudtam eldönteni, hogy mit higgyek, esetleg mások hogyan reagálják le ezt az egészet. Kiakadnak vagy megpróbálják elsimítani a dolgot?
– Lesifotós vagy? Melyik újságnak dolgozol? – tudom, hogy nem lett volna szabad egyszerre így kérdőre vonni őt. De hát tényleg sose lehet tudni mikor kezd el üldözni a Times, vagy a Daily News.
Jó persze nem kellene senkit sem gyanúsítgatni. Csak valamiért mintha mindannyiunk agyában ez lenne beiktatva. Hogy aki sunyiba lefényképez minket és az illetőt még el is kapjuk az biztos, hogy lesifotós. Végtére is miért lenne szerencsétlen erre tévedt lélek, aki épp engem talált alkalmasnak arra, hogy lefotózzon? Az eszembe juthatott volna simán ez is, de ugye nem. Mert van ami nem enged nyugodni, ez a téves következtetés. Tehát az én szememben most ez a lány, nem más mint...lesifotós. Már a szó magában elég ijesztő. Pedig direkt felvonták a figyelmemet arra, hogy lehetőleg kerüljem a médiát, amíg még megtehetek. Interjút adni ráérek. Vagy legalábbis ezzel ringattam magam egészen idáig. Vajon milyen fotó készülhetett rólam és milyen célból?
Közelebb léptem a lányhoz. Semmi ártó szándék vagy hasonló okból kifolyólag. Simán csak kíváncsi voltam. Plusz, azt se szerettem volna ha elszökik a rólam készült fényképpel ami ott rögzült a fényképezőgépén.
– Kinek akarod eladni a fotómat? Ugye sejted, hogy ha nem sikerült jól, én nem hagyom jóvá, hogy közöljék akármelyik újságban? – még ha sokszor pont ez a lényeg, hogy a lehető legkellemetlenebb helyzetben találjanak valakit.
•• Viselet: Itt •• Üzenet: Remélem tetszik.      •• Zene: Sweet Dreams••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
65

reagok :
37

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Vas. Szept. 02, 2018 6:30 pm



Arnfrød & Anna
Egy kis utazgatás után hazatértem. Na jó nem ez az igazi otthonom, de bevallom őszintén néha már jobban szeretem ezt a várost, mint Kaposvárt. Persze ezt a családnak nem merem elmondani, még Bálintnak sem. Otthon általában csak kioktatás vár, hogy miért nem kezdek már valamit az életemmel, miért hagytam ott az egyetemet és ect. Nem értik meg, hogy nem az való nekem. Még ki akarom használni a szabadságomat. Utazni szeretnék, fényképezni és igen hiszek abban, hogy egyszer a hobbim lesz a munkám. Nem lesz egy akadálymentes út, de küzdeni fogok érte és végre rám is büszkék lehetnek majd.
Nem igen megyek el úgy otthonról, hogy nincs nálam a fényképezőgép. Sosem lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükségem. Néha egész nap elő sem veszem, de már nem egy csodálatos pillanatot kaptam el úgy, hogy épp nálam volt.
Még egy nap szabin van, így ki is használom az alkalmat. Még az időjárás is az oldalamra állt. A Nap szikrázóan süt, ami pont alkalmas egy kis sétára, kattintgatásra. Hátha a mai napon is bővíthetem a mosoly gyűjteményemet.
A kedvenc helyeim között a parkok szerepelnek. Igaz általában nincs nagy tumultus, de így is nagyon sok témát talál az ember a fényképezéshez. Nem csak az embereket, de a természetet is lencsevégre kaphatom.
A nyakamba akasztom a gépet, vállamra csapom a cuccomat és már neki is indulok. A parkhoz érve sikerült nem egy csodálatos pillanatot elkapnom. Még a bejáratnál is megállok egy pillanatra, hogy lefényképezzek egy kislányt, amint fagyit eszik és végig csorog rajta az elolvad lé. Aztán felállok megfordulok és megpillantok egy srácot. Éppen a térképet tanulmányozza, a fények tökéletesen megvilágítják arcát, így nem tudom megállni, hogy ne fotózzam le őt is. Nagy szerencsémre akkor nyomom le az exponáló gombot, mikor elmosolyodik. Úgy tűnik plusz egy képpel bővül a gyűjteményem. Már csak ezért is érdemes volt eljönnöm ide. A kép elemzéséből a srác hangja zökkent ki.
-Oh bocsi én voltam! Csak lefényképeztelek, ha nem gond… Pont rád sütött a nap és jó volt a kompozíció azzal a háttérrel meg minden.-Mosolyodom el barátságosan mit sem sejtve arról, hogy amúgy egy sorozatszínésszel van dolgom.



dolgozó
avatar
Korom :
23

Tartózkodási hely :
Jelenleg Dublin

keresett :
Világutazó

Hozzászólások száma :
19

reagok :
12

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Kedd Aug. 28, 2018 9:06 pm

Anna & Arnfrød


„Ha az álmomat meg akarom valósítani, fel kell ébrednem.” – Kurt Tepperwein
Néhány hónappal ezelőtt csak tervezgettem, hogy újabb lépcsőfokot lépek előre az életemben, annak érdekében végre elérjem azt az álmom amire mindig is áhítoztam. Persze az ilyen álmokból csak akkor lesz valami, ha az illető tesz is azért, hogy valóra váljon. Aki csak ül és álmodozik, továbbra is arra várva, hogy észre vegyék semmire sem jut. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a színházat, de szeretem csak nem kizárólagosan ott szeretnék szerepelni. Ez akkor derült ki amikor a dékán szava megihletett és olyan lépésre sarkalt amit még most sem bántam meg. Igaz, hogy a kezdetkor csak kicsiben gondolkodtam, egy egész szeretetreméltó kis mellékszereppel is beértem volna. Mégsem az lett belőle. A rendezőknek, Hans és Frank Sabo-ban olyan arcra volt szüksége akit még nem ismert a világ, aki illett az elképzeléseikhez és korban pont megfelelt az adott karakter szerepére. Hogy alkalmas lettem volna erre a szerepre és megfeleltem ezeknek a kritériumoknak? Szerintem bárki megfelelt volna. De bizonyára észre vehettek valami olyasmit bennem, ami kimagasló lehet, különben nem kaptam volna meg Andrew Mallory szerepét. Amit a karakterről eddig tudni engedtek a nagyközönség számára az az, hogy leleményes és barátaival együtt megannyi váratlan slamasztikába kerülnek. Rendszerint azért, mert Andrew csillapíthatatlan kalandvágyat érez, fel akarja fedezni a körülöttük zajló incidensek okát. Ami természetesen az iskolában és azon kívül érinti ennek a baráti társaságnak az életét. Kiderül, hogy az iskolai rendszer nem csak kacagás és móka, csupa unalom ahogy egyesek tartják, hanem komoly harcok folynak azért ki legyen az új diákelnök, a fociban a csapatkapitány, a pompon lányoknál a főpomponlány és ki uralja az iskola újságot. A tét tehát a népszerűségen forog kockán. Az izgalom persze csak ezután jön. A néző persze ezt még nem sejtheti. De mi aki szerepelünk a sorozatban igen. Sajnos. Én ugyanis tudom, hogy a sokak által jobban kedvelt karakter meg fog halni, az enyém meg bele fog pusztulni a hiányába, látszólag. Ám erőt kell merítenie és tovább lépnie. Viszont még nem érkeztünk el addig a pontig. Még mindenki boldogan imád minden egyes karaktert, kinek melyik tetszik jobban. Az viszont szörnyű, hogy nem mondhatom el a húgomnak ne várja a sorozat kilencedik részét.
„Az ösztön mindig többet ér az észnél.” – Agatha Christie
Az igazság „az én igazságom” ellen (The Truth vs. "My Truth") című sorozat elérte azt a bizonyos pontját amikor az egyszerű „érdekel, ezért megnézem”-ből átváltott valami egészen mássá, azzá a bizonyos „megveszek érte, ezért nézem”-é ami rohamosan megnövelte a nézettséget. Tudták, hogy Andrew Mallory-t én játszom, de azt viszont nem én nem a karakterem vagyok. Csak megtestesítem őt. Persze a fanatikusok szemében én nem Arnfrød vagyok, hanem Andrew. Az az Andrew aki mindenkit megment csak épp a saját titkos szerelmét nem. Ez azonban mit se számít, mert így is tökéletes, bombasztikus és imádni való. Talán az teszi őt a magunkévá, hogy bizony neki is megvannak a hibái és semmi sem sikerülhet mindig. De kit érdekel? Van abban a karakterben valami ami motiválja őt. Ami engem is motivál. Az élni akarás.
Ennél fogva egy kicsit elmenekülve egész Norvégiából, a világ elől, Andrew Mallory elől, aki még egyszer mondom, hogy nem én vagyok ide a Koboldok földjére, a mesés Írországba utaztam vagy épp szöktem. Attól függ ki minek nevezné ezt az egészet. Abban reménykedve, hogy úgysem ismernek fel nem tettem semmiféle álcaszemüveget, amit a nálam tapasztaltabbak szíves örömest hordanak.
A St Stephen's Green parkban sétáltam volna egyet, gyakorlatilag olyan céltalanul, hogy az már fájt. Előtte viszont meg kellett állnom a park térképe előtt, ami egy nagyobbacska vaskeretes táblából állt, amin felülnézetből a park volt látható rajzszerű formában. Vicces egy megoldás az tény. Viszont megmosolyogtatott. Talán pont időben, hogy tökéletes legyen a klikk megszólalására. Akaratom ellenére is odakaptam a fejem.
– Mi volt ez? – először hirtelen norvégül majd másodjára ugyanezt angolul is elmondtam, hogy biztosan megértse a kérdésemet.
•• Viselet: Itt •• Üzenet: Remélem tetszik.      •• Zene: Sweet Dreams••

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
65

reagok :
37

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns Kedd Aug. 28, 2018 8:47 pm

A főszerepben: Pavelkó Anna & Arnfrød Morstad
Helyszín: St Stephen's Green park, Dublin

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



kommer til deg.

Du liker ikke endring, men den

média
avatar
Korom :
21

Tartózkodási hely :
⬙ Lørenskog és Oslo hamarosan


Hozzászólások száma :
65

reagok :
37

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: ↳ Anna & Frødo ~ Land of leprechauns
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: írország-
Ugrás: