welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Szomb. Dec. 08, 2018 2:10 pm
Csüt. Dec. 06, 2018 7:37 pm
Csüt. Dec. 06, 2018 7:18 am
Szer. Dec. 05, 2018 8:59 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots

Arnfrød Morstad, Henrik Morstad

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Kris & Eli [we should talk about it...]
TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Pént. Márc. 02, 2018 9:34 pm

eli & kris
- i can't, i can't -

Tehát az istenverte életében, mi az, amije most nem romlott el? Nincs kapcsolata. A legjobb barátja titkolózik előtte hosszú évek óta, kettős életet él és ez még csak nem is tűnt fel Krisnek. És talán ez még jobban is zavarja, mint az, hogy titok volt! Ráadásul hiába akarná most tartani a három méter biztonságos távolságot - na, nem mintha Kristopher Morgan annyira undorodna Elliot ég-kék, csábító szemeitől, vagy az ajkaitól, az ajkaktól, amiken olyan sokszor elidőzött már az évek során - még a munkát is mellette kell végeznie. Ráadásul egy nyamvadt autóba préselve. A feszültség ide-oda pattog a két férfi sziluettje között, legalábbis Kris megesküdne rá, hogy érzi ahogy finoman bele-belemar a szövetébe az anyag alatt. A két férfi egyébként is elég széles, elkerülhetetlen a legjobb hangulatban is, hogy időnként könyökével hozzáérjen, ráadásul most még a levegő is fogyatkozik, ha bárki a szőkébbet kérdezné.
Hiába vértje a nevetés, a viccelődés és a móka, van abban valami tragikomédia, hogy Eli mellett képes elnémulni és jégszoborrá dermedni, mintha idegenként kezelné. Marcangolja magát, amiért nem üti fel a pillanatot, valami egyszerű és tőle megszokott humoros, vagy inkább szánalmas próbálkozással a beszélgetésre, de képtelen rá. Megfeszült a váza és sóvárog a levegőért, ami az ablakon beáramlik. Lelki szemeiben már többször Elliot felé fordult és vagy egy tucatszor megkérdezte, hogy 'Miért?', 'Mióta?', és 'Én jó pasi vagyok?', de mind olyan idétlenül csengett és annyira irreálisan, mikor az éjjel úgy csapta be maga mögött a szobája ajtaját, mintha személyes küldetése lett volna lármát csapni azután, hogy meglátta Elliotot egy másik férfival. Egy másik férfival. Másik. Ezt ismételgette, mantrázta, miközben fel-alá járkált, hallgatta a zajokat és kis híján lerágta az öklét idegességében és értetlenségében. Mondhatjuk, hogy Kristopher hetero, hiszen ebben az ábrándban ringatózik kölyökkora óta, de amikor egy férfit egyetlen nő sem elégít ki hosszútávon és tizenévesen a chaten más srácokkal fantáziálgat titokban, már elég gyanús, hogy valami rejtett dolog van a háttérben. És a megfelelési kényszer az elfogadott normák és értékek irányába. Ugyebár.
- Ezzel nem tudok vitába szállni... - tartja fel védekezően a kezeit, talán a napnak ebben a pillanatában először ejtve egy őszinte félvigyort a másik felé. Nem mintha arra ne akarna reagálni, hogy közös kisállatot tervezget Elliot, mégis úgy érzi, nem kell kinyitnia a száját, mert talán a téma ezzel kapcsolatban magától elnémul. Meg aztán, most mondja ki hangosan is, hogy ostobaság lenne együtt nevelni valamit, amit aztán Elliot úgyis másik férfival fejezne be?! A gondolattól furcsa, idegen, eddig nem használt fintor-izom rándul meg arcéle szélén, úgy fordul a műszerfal felé, mintha csak szólítaná az a pont, amit kinéz magának. Az exein viccelődni, nem szép dolog. De mit is kellene mondania?! Egyikükért sem sír a szíve. Sőt, ha a kétjegyű számból álló csapatból három nevet feltudna idézni, már sokat mondhatna. Kristopher nem egy szerelmes típus. Talán sosem volt. És sosem lesz. Elmondása szerint vannak, akik nem képesek rá. Kivéve, ha Elliot szemeire gondol, mert akkor... sem. Persze.
Talán ki kellene mondania hangosan a gondolatait, az érzéseit, de nem képes rá. Egyik nap a mellette ülő vállát masszírozza, vagy beront hozzá a szobába és az ágyára dobva magát imitálja a korábban nézett sorozatban a rossz szexuális jelenetet - most pedig a szemeibe sem képes nézni. Hogyan fordulhat így a világ? Bűntudata van, persze, amiért így viselkedik a számára, talán biztosan legfontosabb emberrel, mégis olyan mint egy éretlen gyerek. Kérdez. Kérdeznie kell, hogy a mostani állapot ne legyen egyoldalúan csak az ő hibája, nehezedjen mindkettejük vállára, ahogy valójában történik. Küzdjenek mindketten meg a súlyával, ne csak ő, ne csak azért, mert megpusztul a gondolattól, hogy mélyen belül, féltékenységet érez. Ajkait morzsolgatja, aprókat bólintva pillant fel a mellette ülőre, halkan, feszesen figyeli. Várja annak szavait, még a szemkontaktust is felveszi rövid időre, amikor úgy alakul. Elliot elfordul, babrál az ujjaival, Kris ettől még idegesebb lesz, megdörzsöli a tarkóját, lepillant a sebváltóra közöttük. Ahogy ismét megszólal a mellette ülő, kérdőn, lágyan emeli rá derűs-kék szemeit.
- Persze, megértem, hogy ez nem egy kis dolog. Meg nem könnyen tálalható. És hát nem is én vagyok a... - keresi a megfelelő szavakat, nagyon keresi és ez látszik rajta, a hangja csukladozik, a tekintete ugrál, a ruha alatt valahol talán még izzad is. - ... a lelkizések embere, de a haverok megosztják egymás között az ilyen dolgokat. - ahogy kimondja, összefutnak szemöldökei és még ajkait is beharapja. Annyira idétlenül hangzik az ő hangjával ez a pár szó, hogy képes lenne tarkón vágni magát, ha nem ülne mellette az, akivel a kapcsolatukat próbálja meg rendbe hozni. Lehetséges, hogy Kristopher még egyetlen nőért sem igyekezett ennyire?!
A további szavak hideg zuhanyként csapódnak le a tarkójára és beleremeg a teljes gerince a szavakba. Tehát ezzel a másik világban feltett kérdéseiből, egyre választ is kapott. Nem jó pasi meleg szemmel nézve. Savanyú érzés nyílik szét mellkasában, mégis megköszörüli torkát. Nézelődni kezd az utcán, mintha fontos dolgot látna, úgy beszél közben. Közömbösnek kíván maradni, ami ettől erőltetett és keserű. - Megértem, ja, nem gáz. - von vállat lezserül. Tényleg nagyon próbál hűvösnek és nemtörődömnek látszani. Aminek számos oka van. Egyrészt jót akar, nem nagy dombra verni. Másrészt inkább legyen semleges, mint túlbuzgó a mélyen elrejtett vágyai miatt, vagy amiatt búskomor, hogy ő nem egy melegszemnekvaló'.
Lazának próbál maradni, amivel eléri, hogy Elliot éllel a hangjában, harsányan felnevessen. Az instagram értesítések, a facebook, de még csak a twitter sem annyira érdekes, mint a nevetés, amivel megilleti az oldalán tartózkodó. Szúrós, komoly, kérdő ábrázat vegyül el arcán, meglepetten pislákol. Próbálja kihúzni magát, feltornázva az üléstámláján magát, fejét hátradöntve, úgy nézve barátját. A szavait meghallva viszont a visszapillantó felé vándorol figyelme és egyfajta sóhajba fúlt nevetés hagyja el ajkait. Nem tud rákontrázni. Semmi szellemes nem jut eszébe. Mégis hogyan jöjjön ki ebből a kényelmetlen és irtó kínos szituációból?! Úgy, hogy ne leplezze le magát - a rejtett melegségét - és azt, hogy csalódott?! Nehéz, főleg olyasvalakinek, aki egyébként is nehezen mutatja ki az érzelmeit és mindig csak hahotázik, aki csak elpoénkodja az életet... Szerencsére a mellette ülő újra megszólal. Habár Krisre nézve ez inkább nem jó dolog.
- Ó, Jézus... - hatja le a fejét, megcsóválva azt, elkerekedett szemekkel, mikor a másik nyíltan a szexről beszél. Hogy ő és mások!? Olyan ez, mint amikor vágyod hosszú hetek után a süteményt, amit nagymamád sütött és annyira szeretted, hogy ölnél érte... és megrendeled, kihozzák, és aztán csalódsz, mert meg sem közelíti azt, amit kívántál, amire emlékeztél. Fészkelődni kezd, ajkait erőszakosan beharapva, résnyire szűkült szemekkel nézelődve az Elitől ellentétes irányba. Végképp el kell vonnia a figyelmét, nem akarja elképzelnie az orgiahegycsúcsán barátját. Ahogy a másik hangja lágyul, Krisben úgy gyullad fel a feszültség. Ó, hát csessze meg a pasijait! - Semmi!! - hirtelen fordul a mellette ülő felé, a kelleténél nagyobb éllel vágva rá a dolgot, miközben a kék szempár, mintha hirtelen szikrákat szórna, és még őt is meglepi, hogy képes ilyen stílusban beszélni a mellette ülővel. - Ha boldoggá tesz, hogy össze-vissza baszol velük, hát tessék. Ahogy mondtam, semmi közöm hozzá, nincs vele bajom. Eddig is remekül titkoltad, gondolom ezután sem az én ágyamban fogod kúrni őket, úgyhogy nincs beleszólásom. Meg hát eddig sem érdekelt a véleményem, ezek után sem kell, hogy foglalkoztasson. Ha boldog vagy tőle, akkor király. - int felé indulatosan, lendülettel a közelebb eső karjával, majd mély levegőt vesz, és még mielőtt Elliot megszólalhatna Kris ujjai az ajtóra tapadnak - Közelebb megyek. - kivágja, majd kipattan belőle, anélkül, hogy megvárná a másik reakcióját. Hülye melegség. Hülye más férfiak. Hülye baszás. Hülye béna alakok. És hülye Elliot. És hülye nemmelegszemnekvaló Kris. - A rohadt életbe... - motyogja dühödten, miközben célirányosan a tömb felé tart, hogy egy közelebbi ponton megállva vizsgálhassa az ablakot. Persze, jó ürügy, hogy a kocsiból semmit nem látni. De az igazság az, hogy túl sokat érezni a négy fal között.


what about us?
hellokahhh     ||
törvény embere
avatar
Korom :
34

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
103

reagok :
83

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Pént. Márc. 02, 2018 9:28 pm


Kris & Eli
Are you listening anyway?

A legmegmosolyogtatóbb talán az egész helyzetben az, hogy Elliot tényleg régóta szeretne valami háziállatot. Macska vagy kutya, igazából teljesen mindegy, a kutya a már említett praktikussági okokból mégis csak jobb, hiszen betanítható és akár cipelhetnék magukkal mindenfelé, mint valami kabalaállatot, vagy mint egy pótgyereket... De ugyanúgy örülne egy macskának is, aki reggel dorombolással ébresztené és az arcába mászna, ha már Kris nem teszi. Rendőrmacskáról még amúgy sem nagyon hallott a világ...
Kris reakciója egyértelművé teszi, hogy a helyzet sokkal rosszabb, mint elsőre tűnt. Alig-alig pillant csak felé, azt is kapkodva teszi, és olyan ügyetlenül lötyögteti a kávéját, hogy Eli komolyan attól fél, bármelyik pillanatban magára boríthatja. Ez a fajta feszült ügyetlenkedés pedig ellazítja kissé, hisz ha a másk fél ennyire tart ettől a beszélgetéstől, akkor neki semmi szüksége rá, hogy ugyanúgy beparázzon. A mérleg két nyelvét egyensúlyba kell hozni; ha társa nyugodt érdeklődéssel állna az egészhez, valószínűleg eldobná az agyát az idegességtől, így viszont ez a már-már szégyenlős tanácstalanság, ami körüllengi Krist, egészen szórakoztató (ha eltekint attól a ténytől, hogy tulajdonképpen a barátságuk a tét). A visszakérdezésre konokul bólint, a továbbiakra pedig csak sóhajt egy nagyot.
- Nem "nekem", hanem "nekünk"! Közös kutyát akar--- szeretnék, kettőnknek egyet. Egyébként sem büdösebb egy kutya némelyik exednél. - szórakozott mosollyal elfordítja fejét barátjától, hogy az oldalsó ablakon pillanthasson ki, az utcán örvénylő tömeget szemlélve. Tény és való, sosem értette Kris ízlését, és mindennél jobban rühellte azokat a reggeleket, melyeket hármasban töltöttek. Az a túlnyomott parfüm- és illatfelhő, ami a fürdőszobában fogadta egy-egy barátnő után, enyhén szólva is gyomorforgató. Ehhez képest egy kutya igenis felüdülés lenne a házban. De ha Kris tényleg ilyen finnyásan áll az egészhez, akkor elnéz majd a menhelyre egymaga. Kelleni fog az az állat, ha ők ketten többé szóba sem állnak normálisan egymással...
Hiába a négy cukor, a kávé íze megsavanyodik a szájában a másik reakciójától. Persze, logikusan semmi köze hozzá Krisnek, ő kivel és hol és mikor bújik ágyba, ahogyan neki sincs semmi köze ahhoz, barátja miféle nőcskéket cipel fel. Ettől függetlenül viszont még rosszul esik, hiszen beleszólhatna! Nincs senki az életében jelenleg, aki olyan közel állna hozzá, mint Kris, így tehát azt is megértené, ha kiakadna, ha veszekedne, ha jelenetet rendezne, ha örömujjongásban törne ki vagy undorodna ettől az egésztől. Bármilyen heves, hozzá méltó reakció jobb ennél a visszafogott, udvarias tartózkodásnál, mely mindkettejük jellemétől és a kapcsolatuk milyenségétől is idegen. Ez pedig amellett, hogy bántja, dühíti is.
- Nem tudom - feleli végül, ezúttal ő lötyögteti idegesen poharában a barna löttyöt, majd inkább kedvetlenül félreteszi az egészet. Lopva oldalra pillant a másikra, tekintete lapos és bűnbánó, egyből le is süti szemét és az ölében összefűzött ujjait kezdi el babrálni. A Kris hangjában vibráló csalódottság szorongatja a lelkiismeretét, hiszen jól tudja, hogy ha valamiben, hát ebben ő hibázott. Nem volt hozzá őszinte éveken keresztül, és még így is annyi dologban hazudozik előtte... - Sosem tűntél különösebben nyitottnak a témára, én meg nem akartam ebből konfliktust.
Pedig annyiszor megpróbálta már, olyan sokszor nekifutott, hogy kiejtse a száján azt a két egyszerű szót, mégis mindig gyáván meghátrált inkább a vallomás elől, utána pedig úgy érezte, túl mélyen belekeveredett ebbe a világba ahhoz, hogy csak úgy a barátja elé álljon, hiszen jogosan kaphatja meg utána a kérdést: miért most, miért nem korábban?
- Nem akartam, hogy... Tudod - kényelmetlenül fészkelődik, megköszörüli a torkát. Kézfejével megtörli az orrát, majd lejjebb csúszik az ülésben, mélyen belesüpped, gerince felveszi a garnitúra vonalát. - Hogy bármi is változzon köztünk.
Barátkozni egy meleggel nyilván nem nagy ügy, de együtt élni eggyel... S még ha nem is feltételez rosszat Krisről, hiszen ismeri, tudja, milyen nagy szíve van és mennyire törődik azokkal, akiket szeret, mégis benne van a pakliban, hogy talán megváltozna a ma már rutinosan működő, összeszokott kapcsolatuk, és ezt nem akarta. Szerette volna elkerülni a feszengő pillantásokat, mikor a zuhanyzásra kerül sor, vagy az ideges fészkelődést, ha egymás mellett ülnek a kanapén. Apróságok csupán, de tönkre vághatnak egy tizenéves barátságot.
Az odavetett, közömbös megjegyzése azonban egyből eloszlatja ezt a bűnbánó, kínos feszengést. A jégkék szempár Krisre vándorol és elkerekedik, majd Eli egész egyszerűen elneveti magát. Még a fejét is hátraveti az ülésnek, karját keresztezi hasa előtt és jóízűen nevet, míg a feszültség szép lassan el nem szivárog belőle. Kézfejével sután letöröl egy kósza cseppet a szeme sarkából, miközben jókedve lassan elcsitul, de a mosoly továbbra is ott virít a képén, letörölhetetlenül.
- Hát, ezt jó hallani, mert nekem sincs semmi bajom a heterókkal! De most komolyan, Kris, adok neked pár percet, csapd fel a google-t és keress valami kevésbé sablonos megjegyzést. Ezt a szöveget csak azok használják, akiknek igenis millió bajuk van velünk. - felhúzza térdét, az autó bérelt, így nem fáradozik azzal, hogy vigyázzon rá. A cipőjét amúgy sem veheti le, hisz ha valami váratlan esemény történne, hülyén venné ki magát, ha zokniban indulna a helyszínre. Így hát csak lejjebb csúszik annyira, hogy térdét a kesztyűtartónak vethesse, de még ugyanúgy kényelmesen megfigyelés alatt tarthassa a házat. És Krist is.
- Férfiakkal fekszem le, Kris. Szexelünk. Hetente többször. És általában élvezem a dolgot. Persze, mint a nőknél, itt is vannak elég béna alakok, nem egyszerű normálisat kifogni. - Mintha csak az időjárásról beszélne, lazán gesztikulál közben, pillantása végül a barátján állapodik meg, hangja pedig ellágyul, mintha gyermekhez beszélne, türelmesen, már-már beletörődőn. - Tényleg semmi bajod ezzel?


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
100

reagok :
82

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Pént. Márc. 02, 2018 9:02 pm

eli & kris
- baby, i'm right here -

Ha van valami, ami jellemző Kristopher Morganre, az a humora. Legyen bármilyen feszült a helyzet, idegőrlő és gyilkos, a borostával feldíszített ajkai akkor is mosolyra húzódnak, hogy oldja a feszültséget. A jól megszokott derűs, kissé talán idétlen elszólásaival oldja a hangulatot, bárhol, bármikor. Ahogyan az ismerős dallam felcsendülésekor is. Ujjai combjain dobolnak, lágyan, alig hallhatóan, miközben a visszapillantóból grimaszol vissza önmagára, mindezt csak lágyan téve - nem akar túl feltűnő lenni a mellette ücsörgő számára. Képtelen elviselni a csendet. Új és túl intenzíven feszül közöttük, egyre távolabb tolva őket egymástól, szinte már fájóan. Éppen ezért megpróbál úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne, pedig pontosan az erőlködésétől fog feltűnően távolinak tűnni. Ahogyan most is. - Általában széles terpesze helytől függetlenül karcsúbb, jobbja megállás nélkül rugózik, törzsével majdhogynem percenként fészkelődik. Soha korábban nem volt még ennyire szűkös ez az autó. Vagy csak megnőtt termete széltében, hosszában a tegnaphoz képest?! Tekintete a kijelölt negyedik emelet ablakát keresi, mozgást figyelve. Baljában a kávéval játszik, körkörösen mozgatva benne a sötét löttyöt, mintha csak megfeledkezett volna arról, hogy inni szokták. Éppen végső kétségbeesésében a már kihűlt ital tükörsima felületében keresi alsó, nem túl előnyös szögből kirajzolódó arcjátékát, amikor legnagyobb meglepetésére Elliot megtöri a csendet közöttük. Legyen bármennyire is -elsőre idegennek tűnő a téma- Kris hálás, amiért egyáltalán van téma. Meglepettségében kis híján magára locsolja a kávéját, de végül sikerül megfékeznie a lendületet.
- Minek?! - még csak az oldalára sem pillant. Mintha olyan nagyon szorgalmas térfigyelő lenne, úgy sasolja az ablakokat, pedig erre az egy szóra igazán barátja felé fordulhatna. Vagy legalább a tekintetét neki ajándékozhatná. Miért nem teszi? Előre réved, ajkait morzsolgatja, szemöldökét enyhén felfelé emeli. Hogy a fenébe törölje ki a fejéből a tegnap este képét? - Most tényleg? - ekkor felé tekint egy lopott pillantásra, értetlenül nézve rá. Torkát köszörüli, de amint a hűvös kék tekintettel találkozik övé, elkapja fejét és a műszerfal fölött kifelé bámul, majd saját oldalára fordul és felkönyököl az ablakba, hogy a kávét ilyen módon igya, vagy legalábbis kóstolja meg. Kortyolgatja, közben próbálja végezni a munkáját. Senki sem mondta, hogy egyszerű dolog keverni a munkát a magánélettel és társulni a legjobb haverral mindig buli lesz majd...
- Oké, tőlem lehet kutyád, de csak ha szobatisztaságra neveled és messziről elkerüli a szobám. Nem akarok mindenhol szarba lépni, meg a büdös nyálát szagolni... ahh. - finnyásan grimaszra húzza arcának izmait, lágyan megrázva magát ezzel is jelét adva nem-tetszésének. Persze nem fog beleavatkozni, ha Eli vágya ténylegesen egy négylábú. Még az sem zavarná annyira, ha időnként neki kellene a mancsossal foglalkoznia, mint az, hogy most a rádió a mellette ülő keze által elhalkul és beáll a csend, bekúszik és fojtogatni kezdi. Meg is köszörüli torkát, türelmetlen sóhajra kényszerítve, hogy aztán az ablak felé bámuljon a megjelölt célpont helyett. Minél messzebbre tekint, annál távolabb kerülhet a helyzetből, gondolja naivan ő. Elliot további szavai megnyugvás helyett azonban további értetlenséget hoznak magukkal, bár ettől függetlenül Kris nem szól közbe, nézelődik, kortyolja az italát, egészen addig, amíg a téma hirtelen el nem terelődik és egy másik férfi is felbukkan a szavak között. Telitalálat, Kris szava elakad, elnyíló ajkakkal kapja fejét barátja irányába, s tényleg nem eldönthető, hogy nyelne, vagy inkább köpne, e percben.
- Mihh?! - értetlenül néz a komor ábrázat felé, a gyomra gombócba ugrik és a torka javíthatatlanul kiszárad. A tarkójára mar a feszültség éles fogaival, fájdalmasan marva a húsába. - Hooogy jön ez ide?! - megtöri a szemkontaktust, krákog lágyan, helyezkedik, mocorog, a kávés pohár kiürül, a helyére kerül az ajtó falába szerelt tartóba, ő pedig elkapva tekintetét az ablakra ragasztja, s emlékezteti magát arra, hogy miért ülnek itt. Hogy. Miért. Ülnek. Itt. - Semmi bajom vele. A te dolgod. Semmi közöm hozzá. - emeli fel védekezően vállait, mintha nem-törődömségét fejezné ki ezáltal, közben ajkai szélét hátrahúzva, újabb grimaszt rajzol arcára. Nyelnie kell. Újra. És megint. Oldalára pillant Eli felé, felvértezve magát a komor, hűvös hangulattal, amire a másik kényszeríti. - Miért titkoltad el? - hangja kemény, de közben hallatszódik belőle a csalódottság. Elvégre mégis csak évek távlatába nyújtózik vissza barátságuk, ennyit érdemelt volna. Vagy nem?! Tényleg ez zavarja? Kris arcizmait rendezi éppen, közben előre fordulva. Az Elliottal ellentétes irányba dől, neki az ajtónak, úgy figyeli továbbra is azt a bizonyos ablakot. Sértetten. Dacosan. Értetlenül. Eszébe jut, hogy talán homofóbként viselkedhetett, s ilyen, efféle megjegyzésein járatja eszét, de mégsem ugrik be semmi, így hát megszólal. - Nincs problémám a melegekkel. - jegyzi meg, majd a telefonjáért nyúl a zsebébe és nyomkodni kezdi. Valószínűleg céltalanul, de ha ilyen közömbösen reagál, talán Eli majd hisz neki...


too
hellokahhh     ||
törvény embere
avatar
Korom :
34

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
103

reagok :
83

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...] Pént. Márc. 02, 2018 8:52 pm


Kris & Eli
So do you want to talk about it, or let's just pretend we did?

A rádióban másodszorra csendül fel egy órán belül ugyanaz a dallam, a jelzés nélküli, civil sportautóban üldögélve azonban ez egyáltalán nem zavarja, hisz legalább ismerős zene töri meg vele a kocsiban uralkodó, feszengő csendet. Először csak halkan dúdolni kezdi a ritmust, majd vidám füttyszóval kíséri a refrént, míg bele nem un annak monotonitásába. Ujjaival a kocsi oldalán dobol, kilógatva karját a tövig leengedett ablakon, melyen csípős, kora őszi levegő árad be, felfrissítve kicsit a megfigyelésben elapadt elméjét. Ajkához emeli a már rég kihűlt kávét, melyből még egyetlen kortyot sem ivott - különös szokása, de gyűlöli a forró italokat, nem tud semmit meginni frissen, melegében, a kávéval is mindig addig vár, míg az ki nem hűl, így még csak most kezd neki a papír pohár tartalmának. Már legalább egy órája üldögélnek az autóban, az út szélére húzódva, tisztes távolságból figyelve a távoli paneltömb negyedik emeletének ablakát, és annak közvetlen környezetét. Ha szerencséjük van, hamarosan történik valami, amely okot ad a közbeavatkozásra vagy a távozásra, mert ha nem, további hosszú és eseménytelen órák várnak még rájuk a váltásig... Habár őszintén szólva Elliot azt sem bánná túlzottan, ha egész napra összezárnák őt a társával, noha mindig is arról ábrándozgatott, sokkal kellemesebben töltik majd el az időt... Ez a néma csend már kezd az agyára menni, mondjuk azok után, hogy reggel Kris kis híján belefulladt a müzlijébe, aztán jelenetet rendezett a fogkeféje miatt, talán még örülhet is, ha eseménytelenül túlélik a napot.
- Szeretnék egy kiskutyát - böki ki végül, amikor már úgy érzi, beleőrül ebbe a csendbe. Az isten szerelmére, mit kell ennyire túldrámázni a történteket? Lesmárolt egy srácot, Kris meg szemtanúja lett, nagy ügy... Ez a furcsa, ügyetlenkedő feszengés azonban lassan már az agyára megy. Muszáj megtörnie valahogy. - De komolyan. Kell nekem egy kutya! - válla felett a társára pillant, rajta időzve pár hosszabb szívdobbanásig jégkék szemével, mielőtt még figyelmét újból a megfigyelés alatt álló lakótömbnek szentelné.
- Mióta is élünk együtt? És még soha semmilyen háziállatunk nem volt. Fogadjunk örökbe egy kiskutyát! Ha jó nevelést kap, még nyomozókutya is lehetne belőle. Cipelhetnénk magunkkal terepre, meg minden. - Szünetet tart, míg újabbat kortyol a kávéjából. Lehalkítja a rádiót, egyrészt mert már így is túl régóta szól a háttérben, másrészt mert úgy tervezi, innentől a beszélgetésé lesz a főszerep. Teljesen hülyeség azon a csókon kattogni; ő már nem csinálhatja vissza, az pedig, hogy kiderült, amit olyan régóta féltve őrizgetett... Nagy ügy! Többé legalább nem kell ettől rettegnie - szeretné legalábbis, ha ilyen lazán állhatna az egészhez, de ideges dobolása a kocsi oldalán nem hagy alább, ezzel is jelezve, hogy türelmetlensége és nagyzolása főként csak a félelmeit leplezi. Retteg attól, Kris hogyan dolgozza fel ezt az egészet, ha egyáltalán képes lesz rá, retteg attól, hogy talán innentől más szemmel néz majd rá, de a legjobban attól fél, hogy ezzel az eggyel túl sok titkára derül fény, és a barátságuk menthetetlenül megszakad...
- Mindenképpen valami nagytesű kutya kéne, nem ilyen kis hónaljbizbasz... Németjuhász mondjuk, vagy labrador, azok is okosak. Egyébként meg igen, smároltam egy pasival. Mi a fene bajod van ezzel? - ismét Kris felé billen a feje, jégkék szeme ezúttal keményen, harcra készen vibrál, mint mindig, mikor lélekben épp veszekedésre vértezi a lelkét. Légzése megugrik, kapkodóvá válik, ajkát vékony csíkká préseli, csak a tekintete marad rendíthetetlen, ahogy elszántan bámulja a mellette ülőt. Kemény küzdelemre készül...


törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
100

reagok :
82

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Kris & Eli [we should talk about it...] Pént. Márc. 02, 2018 8:49 pm
Egy látszólag csendes, angliai nagyváros kevésbé forgalmas utcaszélén parkolva, szolgálat közben...
törvény embere
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
United Kingdom

Hozzászólások száma :
100

reagok :
82

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Kris & Eli [we should talk about it...]
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: