welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 11:24 am
Yesterday at 10:29 pm
Yesterday at 8:27 pm
Yesterday at 6:05 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Dina Vincent, Faye McWarren, Heart Of Europe, Ned Vinter

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai - 3
angol 4 6
ázsiai - -
francia 5 4
görög 1 1
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 1
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 25 33

Larissa & Kevin - Only you
TémanyitásTárgy: Re: Larissa & Kevin - Only you Szomb. Szept. 15, 2018 11:53 pm

To: my love




Nem tudom, mennyi ideje tartott fogva. Nem számoltam a napokat egy idő után. Csak annyit tudtam, hogy sok ideje tart fogva. Minden nap kínzott, egyszer sem unta meg. Voltak pillanatok, mikor úgy éreztem, kezdi bánni, amit tesz, de aztán mindig csalódnom kellett. Egyszer viszont, mikor eloldozott, elfelejtett visszakötözni. Elhívták telefonon valahova, s rám már nem volt energiája. Nyilván egy újabb gyilkosság járt a fejében, egy újabb áldozat, bár… hogy engem miért is nem ölt meg, azt sosem értettem igazán. De nem is érdekelt. Eljött a nap, mikor felcsillant a remény a szabadulásra. S megszöktem. Tele sérülésekkel, lelkileg és testileg egyaránt, de tudtam, hogy muszáj eljönnöm onnan. El, hogy visszamehessek Hozzá. Kevinhez. Kevin Braden… vajon mennyi ideje nem láttalak? S vajon vársz-e még rám, vagy azt hiszed, meghaltam és réges-rég tovább léptél?
Ezekkel a gondolatokkal szeltem át a várost. Tudtam, hol lehet. Vagy legalábbis bíztam benne, hogy még itt találom. Bíztam benne, hogy nem szívódott fel ő is, miután én eltűntem. S bíztam abban is, hogy nem veszett mindaz oda, amink volt. Nekünk. Kettőnknek. Habár veszélybe sem akartam sodorni a jelenlétemmel, holott félő volt, hogy azt az őrült pszichopatát nem utoljára láttam. Utánam fog jönni. De akkor már nem leszek egyedül, s képes leszek vele elbánni. Így kell lennie.
Nem törődtem azzal, hogyan nézek ki. Valamennyire megpróbáltam elrejteni ugyan a sérüléseimet, de csakis azért, hogy ne kérdezősködjenek. De fájt. Fájdalmaim voltak, ám nem érdekelt. Ahogy beléptem az irodába, azonnal magamhoz húztam az első embert, aki a kezem ügyébe akadt.
- Kevinnel akarok beszélni! A menyasszonya vagyok. Kerítsd elő nekem, kérlek! – Próbáltam nyugodtan kiejteni a szavakat, de nem ment. Látszott, érződött rajtam az idegesség. Ám mikor a nő bólintott, elengedtem. Egy fokkal nyugodtabb lettem, hiszen a bólintása jelezte nekem, hogy még itt van. Itt dolgozik. Van lehetőségem látni őt. Nyeltem egy nagyot, majd a falig hátráltam, aminek végül nekidőltem. Mivel maradásra intett a nő, így szót fogadtam – egészen úgy 10 másodpercig, mikor is lábaim önkéntelenül mozdultak, s egyenesen az előbbi személy után indultam. Nem érdekelt, hogy nem mehetek be oda. Amúgy is, hahó! Egyszer én is ezen falak között dolgoztam. Hol egy ismerős arc? Beléptem abba az irodába, ahová a nő. Hallottam még a szavait a folyosóról. Félretoltam finoman.
- Nem csak azt mondom, hanem ez így van. Kevin… - Tekintetemmel rögtön megkerestem őt, s ahogy megtaláltam, megkönnyebbültem. – Kev… - Lassan tettem felé néhány lépést. Nem akartam mindenki előtt lerendezni ezt az egészet, de látnom kellett őt. Annyira rég volt már… nem akartam elmenni. Vele akartam mindig is lenni. De mindent romba döntött az a szemét.


424 words || youtube || note: béna, de sietnem kellett... XD || kredit || inspirate by
törvény embere
avatar
Tartózkodási hely :
ღ Anglia

Hozzászólások száma :
4

reagok :
1

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Larissa & Kevin - Only you Hétf. Szept. 10, 2018 9:17 am



larissa&kevin
Ma mintha másképp kezdődne a nap. Eddig valahogy mindig volt egyfajta deja vu érzésem, pontosabban minden egyes napom a monotonitásban tengődött. Felkelek, megiszom a reggeli kávémat, bemegyek a munkába, elkezdek dolgozni az aktuális ügyön, napok vagy olykor hetek alatt a csapattal felgöngyölítjük a szálakat, aztán jön egy újabb megoldásra váró eset, amivel ugyanezt tesszük, közben pedig a múltamon rágódom, és az agyamban van egy igencsak nagy terület, ami megállás nélkül azon kattog, hogyan járhatnék a végére a szüleim brutális meggyilkolása és a három éve rejtélyesen eltűnt menyasszonyom ügyének. Néha komolyan elcsodálkozom azon, hogy nem őrültem még bele ebbe az egészbe. A kolléganőm, Paige hangja rángat ki a gondolataimból.
- Már megint csak fizikai síkon vagy köztünk, ugye? Jaj, Kevin, hagyd ezt abba. Csak magadnak ártasz, ha nem tudod elengedni a múltad árnyait. - Olyan halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ami szerintem nem is látszik. Paige hamar jó barátommá vált, szinte napok leforgása alatt. Mintha ráleltem volna egyfajta lelki társra. Bár való igaz, ő csak a szüleim ügyéről tud - amiről mondjuk szinte mindenki hallott -, Larissa eltűnéséről nem meséltem még neki. Nem is arról van szó, hogy nem bízom benne, sokkal inkább azért tartom meg magamnak, mert hátha sikerül megoldanom az ügyet, és akkor magam mögött hagyhatom az elmúlt három évnyi sötétben tapogatózást, ami szinte felemészt. A szüleimmel ellenben Larissa még életben lehet. Ez a kapaszkodóm. Talán meglesz az esélyem Paige-nek is bemutatni őt, akkor pedig teljesen felesleges bevonnom a kollégáimat a múltam ezen részébe. Holott pontosan tudom, hogy segíthetnének. A szüleim gyilkosának felkutatásában is teljes mértékben kiveszik a részüket, mintha személyes lenne számukra. Ezt pedig nagyra értékelem. De akkor sem vagyok képes megnyílni egyiküknek sem Larissa-ról. Talán csak nem akarom, hogy úgy nézzenek rám, mint egy szánni való alakra, akinek az életét tragédiák övezik, és aki minden bizonnyal csak egy gyenge kis szalmaszálba kapaszkodik a szerelmét illetően, pedig valójában bőven megvan rá az esély, hogy már aznap meghalt, hogy a feldúlt lakására ráleltem, ami tele volt az ő vérével. Akkor sem vágyom erre.
- Tudom. Ígérem, száz százalékig az aktuális esetre fogok koncentrálni. - Látszik a tekintetén, hogy nem nyugtatta meg az ígéretem, de azért egy bólintással konstatálja a hallottakat.
- Hozok egy kávét. Te is kérsz? - Bőszen bólogatok, miközben a kezembe veszem a legújabb ügyünk aktáját, hogy átfussam. Már épp kezdenék belemerülni, amikor hirtelen kicsapódik az irodánk ajtaja. Még csak kb. 1 perc telt el, ennyi idő alatt nem fő le két adagyni kávé. Felnézek, és Paige falfehér arcát látva rögtön felpattanok a székből.
- Minden rendben? - Kérdezem, és tényleg aggódom, már készülök is fénysebességgel mellette teremni, mert úgy néz ki, mint aki mindjárt elájul. Ám a szavaitól földbe gyökerezik a lábam.
- Van kint valaki, aki téged keres. Szerintem beszélned kéne vele. Azt mondja...a menyasszonyod. - Nem. Ez biztos valami vicc. Vagy csak álmodom. Mindenesetre már értem, miért tűnt el a megszokott deja vu érzésem.


bénácska kezdő, de szeretlek ;

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

I'm paralyzed. Where is the real me?
I’m lost and it kills me inside. I'm paralyzed


törvény embere
avatar
Korom :
33

Tartózkodási hely :
☾ anglia ☽

Hozzászólások száma :
8

reagok :
1

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: