welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 11:24 am
Yesterday at 10:29 pm
Yesterday at 8:27 pm
Yesterday at 6:05 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Dina Vincent, Heart Of Europe, Lara Olivier, Ned Vinter

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai - 3
angol 4 6
ázsiai - -
francia 5 4
görög 1 1
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 1
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 25 33

Isabel & Alaris °° Innocent Moon
TémanyitásTárgy: Re: Isabel & Alaris °° Innocent Moon Vas. Szept. 16, 2018 7:12 pm



Isabel & Alaris

"Nők. Nem élhetsz velük, nem élhetsz nélkülük..."

A tó felett magányos köd szökik végig, mely még inkább csak ülepíti a csendet. Madárcsicsergést alig hallani, s a szél is búsan fodrozza be olykor a víz felszínét. Valóban remek hely a találkozóra, bár fél óra elteltével már kezd kissé szokatlan lenni, hogy még csak én vagyok itt, hiszen a megbeszélt időpontra én pontosan érkeztem egészen Lørenskogból, ami valljuk be, nem éppen itt van a közelben. Az első cigaretta után benyúlok az ablakon a telefonért, ám Henri nincs sehol. Még mindig... Írjak neki? Vagy az sok lenne? Biztos azt hinné, hogy ráakaszkodok, vagy ki tudja... Úgyhogy inkább visszahajítom az ülésre, majd kézbe veszem a fegyvert, s járok egy kört a ház körül. Sehol egy mozgás, sehol egy távolban morajló autó hangja. S már háromnegyed óra eltelt. Kifejezetten gyűlölöm, ha megváratnak, de tudom jól, hogy ebben a szakmába sokszor üt be a baj, mindenesetre visszasétálok a kocsihoz, s mikor már kezdenék tárcsázni, zajokat hallok meg a ház felől. Egyből az autó takarásába húzódok, s onnan tekintek fel, miközben az érkezőkre szegezem a fegyvert. Először nem is figyelem, hogy ki lépeget a nem is annyira ismeretlen férfi mellett, hiszen csak azt lesem, mikor ránt elő pisztolyt, vagy éppen mikor követi valaki hátulról. Ám nem történik ilyesmi, így mikor félúton megáll köztem és a kis kunyhó között, én magam is előrébb lépek. Hirtelen azonban ledermedek, ahogy végignézek a hölgyön, aki megkötözve, kisírt szemekkel pislog felém.
- Baszd...meg... - pillantok értetlenül Mason felé, kiről sokat ugyan nem tudok, párszor dolgoztam már vele, ám annyi biztos, nincs túl sok esze. Ezen viszont nem lepődök meg, hogy őt küldték átadni Isabelt, hiszen egy ilyen bonyolult és rizikós küldetésben nem szeretnek túl sok értékes embert kockáztatni az egyszerű részeknél. Az én kezemben ér véget majd az egész, de én profi vagyok. Nem, ez nem egoizmus, ez így van. Tisztában vagyok a képességeimmel, a kegyetlenségemmel, a hidegvéremmel, s az elhivatottságommal. Még mindig úgy tartom, hogy ez a munka számomra amolyan személyes bosszú a múlt miatt.
- Te idióta fasz! Tisztában vagy vele, hogy ki áll melletted?! - ám az csak értetlenül pislog, megvonja a vállát, de végül felém nyújtja a bőröndöt. Én kipattintom a zárat, belenézek, majd biccentek felé. Az pedig lassan elsétál. Gyilkos pillantásokkal követem lépteit, s mikor az egyik fa mellé ér, rászegezem a fegyvert hátulról.
- Hölgyem, én nagyon is jól tudom, ki maga. - súgom halkan, majd hirtelen meghúzom a ravaszt, mire a golyó erősen landol Mason gerincében, ki vergődve a földre hullik, s pillanatokon belül kimúlik. Gyorsan a hullájához sietek, persze közben Isabelt is szemmel tartom, majd odahúzom a kocsihoz a testet, felemelem, s egy jól irányzott mozdulattal a csomagtartóba hajítom. Ezután a hölgyeményhez ugrok, akit megragadok a derekánál fogva, a vállamra kapom, s beteszem a hátsó ülésre. Ha esetleg tud kapálózni, azzal sem ér sokat, hiszen bárhogyan is, de be fogom tuszkolni hátra. Azzal már csúszok is át egy mozdulattal a motorháztetőn, bevágódok az első ülésre, magam mellé hajítom a fegyvert, majd beindítom a motort.
- A saját érdekében kérem ne sikítson, ne kapálózzon, ne csináljon semmit, oké? - szólok hátra a rácson túlra, aminek a mögöttem levő részét én hülye nem rögzítettem normálisan, hiszen a rács szélét tartó kis láncot nem pattintottam be. Egy ilyen figyelmetlenség végzetes is lehet akár... A kocsi végül erősen robban ki helyéből, s megindul az ellentétes irányba azzal, amerről jöttem. Mégis ki volt az az ostoba fasz, aki elrabolná a kibaszott Spanyolország trónörökösét?! Gyönyörű hölgy, jellegzetes vonásokkal, össze se lehetne téveszteni másokkal, no meg azért nekem van egy olyan alap intelligenciám, hogy az ilyen fontos emberek arcát jól beleégetem a tudatomba. Isabel pedig nem egyszerűen fontos, hanem az egyik legfontosabb ezen a kurva világon. S jelenleg őt kéne megölnöm? Tény, hogy ezzel rohadt nagy hírem lenne világszerte, de ér nekem egyáltalán annyit az egész, hogy a világ minden szeme rám szegeződjön? Főleg, hogy valami itt nagyon bűzlik. Az egész szervezés, az egész titkolózás, és az, hogy Masont küldték ide? Pont Masont, ezt az orbitális nagy seggfejet?
- Mégis hol voltak a testőrei, amikor elrabolták? - kérdem tőle egy igazán éles kanyar után, ám az azt következő szakaszon kénytelen vagyok megállni, hiszen ott parkol egy másik autó. Nagyjából harminc méterre állok meg tőle, ekkor pedig két fegyveres fickó száll ki onnan, s kezdenek felénk lépkedni. Mutatja az egyik a kezével, hogy szálljak ki, ám én csak halkan, alig mozgatva a szám szólok hátra.
- Hölgyem, szerintem támassza ki magát. - mikor pedig tíz méteren belül vannak, hirtelen rátaposok a gázra, mire a két tag erősen csattan az autón, én pedig egy gyors kanyarral kikerülöm a kocsijukat, s hajtok tovább azonnal. Nem tudom, hogy ők a hercegnővel, vagy ellene vannak, de engem ez most rohadtul nem érdekel. Mindenkit kinyírok, aki az utamba kerül. Ez az egész helyzet rohadtul dühítő... Az én kezemben van egy kincs, akit most minden bizonnyal sokan keresnek. Vagy azért, hogy megmentsék, vagy azért, hogy megöljék. Én meg két szék közt a földön vagyok. S megint kinek kell megoldania mindent? Nekem... Baszd meg, világ!
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
135

reagok :
52

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Isabel & Alaris °° Innocent Moon Szomb. Szept. 15, 2018 10:46 pm
Alaris&Isabel
# She's the kind of queen that knows, her crown isn't on her head but in her soul.#
Amióta – sok éve – eltiltottak életem szerelmétől, és elküldték őt messzire, igyekszem minden szabályt áthágni, amit a szüleim elém raknak. Nem éppen hercegnőhöz méltó, tudom, de másom nem maradt. Ennyi év után is tüske van bennem. Szeretem őket, de ezt a vétküket sosem fogom megbocsájtani. Az csak hab volt a tortán, hogy kényszerházasságra ítéltek valami unalmas angol lorddal. Hát ki van zárva! Szóval lázadtam. Most is éppen a lázadásom egyik fázisa következett. Elszöktem Norvégiába, az engedélyük nélkül. Fogtam a magán gépet, egy pilótát, kis személyzettel és megszöktem. A testőreimnek esélyük sem volt. Nem először csináltam ezt. Gyakran jártam Norvégiába síelni a húgommal, és a barátaimmal. Természetesen akkor egy egész testőr sereg követett, hiszen az ún. barátaim is mind nemesi ranggal rendelkező emberek voltak. Most azonban magam voltam. Kalandra vágytam, és életre, amíg megtehetem, és nem jön a savanyú angol férjem. Vörös parókát és napszemüveget vettem fel, a ruhatáram picit visszafogottabb. Tökéletes álca! Imádtam Oslót ilyenkor! Jól esett a hideg, és a forró csoki, hiszen nálunk állandóan meleg van. Kész csoda, hogy még nem forrtunk fel abban a melegben. Viszont félreértés ne essék, imádom az országom, és egy napon szeretnék jó királynő lenni, de az még messze van, addig élvezem az életem, amennyire csak lehet. Már meg is volt a tervem, hogy felszedek valakit egy bárban, esetleg a norvég ismerőseim közül felhívok valakit egy menetre. Végülis, miért ne? Csessze meg az a Lord akárki! Már káromkodom is, igaz magamban, de akkor is. Gyorsan vetek egy keresztet, mielőtt leszállna a repülő. Elköszönök a legénységtől, majd a bérelt autóval, amit én vezetek elindulok felfedezni az egyik kedvenc városom. Igyekszem persze óvatos lenni, nehogy a bulvár lapok rám találjanak, hiszen akkor jönnek a szüleim emberei értem, azt meg nem akarjuk. Igaz?
Miután megebédelek a kedvenc éttermemben, a kikötőben, kicsit sétálok is ott. Persze elkezd esni, én pedig addigra messze járok az étteremtől. A következő, amire emlékszem, hogy egy fekete furgon megáll előttem. Remek! Rám találtak a lesifotósok! Nos, utólag belegondolva, bárcsak ők lettek volna! Három maszkos férfi száll ki belőle, én pedig futni kezdek, de mindhába. Bevágnak az autóba. Igyeszkem védekezni, de mindhiába, mert megérzem a kloroform llatát, és onnantól elsötétül minden. Egy pince szerűségben ébredek, aminek ablaka sincs. Ezt nem hiszem el! Kérlek uram ne tedd ezt velem!
Már késő, elraboltak, én pedig tehetetlen vagyok. Hiába kiabállok, senki sem hall meg. Pedig több nyelven is próbálkozom. Végül fél nap után jön le egy férfi ételt hozni.
- Kérem uram mit akarnak velem? – kérdezem könnyes szemekkel, de nem kapok választ. Vajon kérték már a váltság díjat a szüleimtől? Mikor jön a rendőrség? Vagy nem is akarnak? Meg fognak ölni?
A pánik jeleit kezdem lassan mutatni, és úgy érzem, a világom összedőlt. Imádkozom szabadságért, de semmi sem történik. Kétségbe esésemben még az Istent is leszidom, holott vallásos nőként nem lenne szabad. Ismét jön a férfi, én pedig megtámadom, de ő ellenáll, és újra sötétség. Az ég tudja mikor ébredek fel. Csak arra emlékszem, hogy norvég nyelven a pasi mondja be telefonba, itt van. Ki? Mi történik? Egy érdekes folyosón visz végig, de alig emlékszem valamire, csak, hogy olyan, mint egy barlang. Aztán valami csapó ajtón emlékszem, és sok fára… mintha valami fa ház féle lenne. Aztán hirtelen fény, és fák. A kezem a szemem elé is tenném, ha nem lennék megkötözve. Mikor nagy nehezen kinyitom a szemem, egy jóképű férfivel találom szembe magam. Percekig meg sem tudok szólalni.
- Az árut leszállítottam, a többi a maga dolga. – feleli neki az elrablóm, engem pedig elönt a pánik. Mit fognak velem tenni?
- Kérem ne bántson. – mondom neki könnyes szemekkel, de az elrablóm, mint valami rongyot elé vág, én pedig térdre esem, egyenesen a jóképű férfi elé. Felnézek rá, komoly tekintetével találom szembe magam, de felkelni nem tudok, mert még meg vagyok kötözve.
- A szüleim sokat fizetnek önnek. – nézek fel rá továbbra is.
- Ne hallgasson rá, csak tegye a dolgát. – jegyzi meg az elrablóm, majd egy bőröndöt nyújt át a jóképűnek. Az átveszi a csomagot, majd mindketten biccentenek, és nem a ház, hanem az erdő felé indul. Figyelem, ahogyan eltűnik az erdőben, aztán ijedten a jóképű férfire nézek.
- Ezt nem ússza meg! A spanyol trón örököse vagyok! – kiáltom, miközben  igyekszem felkelni kevés sikerrel. Eddig próbáltam szép szóval, most már másom nem maradt, csak a fenyegetőzés. Ez biztos, ha ezt túlélem, soha többé nem hagyom el a királyi udvart a testőreim nélkül. Már csak az a kérdés, hogyan élhetem túl…

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽





Think like a queen. A queen is not afraid to fail.
Failure is another steppingstone to greatness.
királyi család
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
Spanyolország

Hozzászólások száma :
140

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Isabel & Alaris °° Innocent Moon Szomb. Szept. 15, 2018 6:50 pm



Isabel & Alaris

"Nők. Nem élhetsz velük, nem élhetsz nélkülük..."

Kiábrándító és borús gondolatok környékeznek meg, mikor felhajtok az autópályára, beállítok egy alapsebességet, s bekapcsolok valami norvég rádiót. Régebben semmi gondom nem volt a hirtelen jött munkákkal, hiszen sosem volt olyan programom, amiről ne tudtam volna lelépni egy órán belül. Sőt, bizonyos helyzetekben még örültem is, mikor megszólalt az életmentő telefonom. A mai reggel azonban minden megváltozott, mikor az álomképek eltűntek, s ahogy kinyitottam a szemem, ott feküdt mellettem Henrik... Valójában gyengének érzem magam. S ez rettentően dühít. Sosem éreztem még hasonlót, s nem is tudom, hogy mi ez az egész. Ezernyi gondolat és érzés kavarog bennem, s ennek köszönhetően kis híján belehajtok az előttem lassan zötyögő teherautóba. Az utolsó pillanatban rántom el a kormányt, s bár szerencsére senki sincs épp mellettem, a telefonom mégis beesik az ülés alá.
- Remek bazdmeg... Remek! - megvárom, míg nincs körülöttem senki, s ekkor párszor hirtelen fékezek egy nagyot, hátha előregurul, de egy ponton természetesen pont az egyik pedál alá csúszik, mire rá is nyomok. Igazából most legszívesebben megállnék, kihajítanám valahova messzire, majd az autót is berúgnám a szakadékba. Na jó nem, az én szerelmemet sosem bántanám... Végül nagy nehezen sikerül felszednem a mobilt, de természetesen nem indul, úgyhogy egyelőre az ülésre hajítom, mielőtt még teljesen elönti az agyam a méreg. Inkább próbálok a melóra koncentrálni. Az elmondottak alapján egy igazán fontos személyt kell átvennem, elvinnem, majd megölnöm. Nem szeretem, ha előkészítik nekem a terepet, hiszen jobb szeretek mindent én magam az alapoktól intézni, az a biztos. Most azonban kicsit más a helyzet. Túl kockázatos az egész, s bár egyik tagnak se kerülne semmibe megölni a célszemélyt, mégis erkölcsi és morális kérdést csinálnak mindenből, no meg a bőrüket akarják védeni. Hiszen ha kiderül, hogy ki ölte meg ezt a személyt, azt bizony mindenki keresni fogja, és senki sem akarja ezt felvállalni. Csak én vagyok ilyen ostoba, de általában a legpiszkosabb melók úgyis nálam kötnek ki. Eddig nem volt kit félteni magam mögött, nem volt kiért túlélni egy ilyen komoly ügyet, így hát félelmek nélkül vágtam bele minden őrültségbe. Nem is kell mondanom, sokszor egy hajszálon múlott minden. Mégis itt vagyok. Ez pedig büszkeséggel tölt el azok után, milyen tragédia történt gyermekkoromban. Most azonban valahogy minden más... Más érzések kavarognak bennem, és szívem szerint visszamondtam volna az egészet. Ám nem tehettem. Bérgyilkos vagyok. S nekem ez az életem. Legalábbis, egyelőre...
A zöld táblák egyre csak követik egymást, s én egyre jobban kezdek elveszni nevek közt, így hát mikor elő akarom kotorni a GPS-em, az nincs a helyén. Miért is lenne? Ehelyett párszor próbálom újraindítani a mobilt, ami talán a negyedik próbálkozásra sikerül. A rajta levő GPS mocskosul lassan tölt be, és persze akadozik is... Nagyjából sikerül belőnöm, de valójában nem is ez érdekel igazán, hiszen miközben figyelem az utat, lassan kezdek pötyögni Henrinek... S nagy kő esik le a szívemről, mikor visszaír. Így azért gyorsabban megy el ez a rettentően unalmas út. Dél körül viszont lekanyarodok, s innentől Henri is eltűnik a képernyőről. Nagy sóhajjal dobom le magam mellé a telefont felhangosítva, végül rátérek az újabb unalmasnak ígérkező hosszú, egyenes szakaszra.
Késő délután van már, mire elérem Levanger határát, azon belül is a Hoklingen tó egy elhagyatott szegletét. Magányos és kísérteties hely, s ez a különös elhagyatottság valami megmagyarázhatatlan, ábrándos nyugalmat szül bennem. Egy jó ideje autóval sem találkoztam már, s mikor rátérek a szűk kis erdei útra, onnantól kezdve pedig végképp egymagam vagyok. Innentől még egy fél órát haladok, mire végre megérzem a félig lehúzott ablakon átszűrődő tó illatát, s hamarosan meglátom, ahogy a napsugarak bágyadtan csillannak vissza a felszínéről. A partjától ötven méterre öreg és rozoga házikó pihen, s ahogy nézem, én vagyok az első. Jobb is... Az egyik fa tövébe leparkolom a fekete Cadillacet, s mielőtt bármit csinálnék, kiszállok, hátrasétálok a csomagtartóhoz, majd az az alatt levő titkos rekeszből előhúzok egy rácsot, melyet kifüggesztek az első és a hátsó ülések közé. Végezetül vállamra akasztom az én gyönyörű gépfegyverem, előkotrok a zsebemből egy cigarettát, meggyújtom, majd kitámasztom magam az autó elejénél. Imádom ezt a nyugodtságot... Ezt a vihar előtti csendet, mely mindig kellően levisz egy tudatállapotba, melyből aztán érzéketlenül, tetemeket hagyva magam mögött török az ég felé. Most sem remélek mást, de akkor is... Valami különös érzés kavarog bennem, ami nem hagy nyugodni. Megérzés? Létezhet ilyen? Nem lepődnék meg, ha így lenne, az sok mindenre magyarázatot adna...
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
135

reagok :
52

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Isabel & Alaris °° Innocent Moon Szomb. Szept. 15, 2018 6:35 pm
Szereplők: Isabel Moreno & Alaris Mharaxia
Helyszín: Levanger és környéke
leszakadt
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

Hozzászólások száma :
135

reagok :
52

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Isabel & Alaris °° Innocent Moon
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: norvégia-
Ugrás: