welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 11:24 am
Yesterday at 10:29 pm
Yesterday at 8:27 pm
Yesterday at 6:05 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Dina Vincent, Heart Of Europe, Lara Olivier, Ned Vinter

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai - 3
angol 4 6
ázsiai - -
francia 5 4
görög 1 1
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 1
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 25 33

Dina & Matteo - Self control
TémanyitásTárgy: Re: Dina & Matteo - Self control Vas. Szept. 16, 2018 9:22 am



Dina&Matteo


Meglehetősen kedveltem azokat az időszakokat, amikor nem volt megállás. A napok gyorsabban teltek, állandó pörgés volt körülöttem és egy percig sem helyezhettem központba a gondolataim által felmerült elbizonytalanításokat, miegyebeket. Az elmúlt időszak azonban több volt, mint ami manapság még elviselhetőnek volt nevezhető. Kezdve az egész orvosi mizériával és megspékelve a szomszédom alakításaival is bőven elég lett volna ahhoz, hogy úgy töröljem az egészet ahogy van, de erre még Ines viselkedése is ráfejelt, akit annyira megviseltek a történtek, hogy egyszerűen lelépett. Nem, nem költözött el és a kapcsolatunkat összetartó kötelékeket sem bontotta fel, de úgy érezte egy kis idő segíteni fog neki átgondolni a dolgokat. Most az egyszer én is egyetértettem ezzel. Nem mintha az együtt töltött idő annyi órát ölelt volna fel, hogy már levegőt se tudtunk egymástól venni, de még így is soknak hatott, főleg ha számításba vesszük az összes többit. Így az elmúlt pár napban minden egyes sejtemmel arra összpontosítottam, hogy nyugodtságot csempésszek a mindennapjaimba. Az étterem egy ilyen helynek bizonyult, noha a feje tetejére állt minden, de ez már annyira megszokott volt a mégis olajozottan működő csapatunkban, hogy szinte megkönnyebbülésként éltem meg minden percét, amit ott tölthettem.  Az étterem jól működött, a vendégek dugig megtöltötték az üres asztalokat és a hangulat is kellemesebb volt azon a részlegen, ahol a rendelésüket fogyaszthatták. A heti értékelések is csak ezt támasztották alá, így ezeket összevetvén mindennek simán kellett volna alakulnia, mégsem hagyott az elmúlt időszak megnyugvást számomra, ezt az érzést pedig igyekeztem minden egyes erőmmel háttérbe szorítani, amennyire csak tehettem. Sokszor azon kaptam magamat, hogy azon elmélkedek, az egyszerűség kedvéért átnézek hozzá csak úgy, semmi orvosi indíttatásból, ezt viszont hamar leharcoltam magamban, mielőtt megléphettem volna. Jelen pillanatban a saját életemet kellett újra egyenesbe hoznom és nem egy akadályt állítani a jövőm elé, amivel csak bebukhatom a dolgot. Ehhez pedig az is nagyban hozzásegített, hogy a közelgő gasztronómiai fesztiválra készültünk fel gőzerővel és a menüt is így kellett átalakítani, hiszen egy kis reklám sosem árt egyik étteremnek sem. A nagy nap közeledtével már csak az utolsó simításokat vettük át, hogy minden a lehető legjobb módon működjön. A városban megindult a nyüzsgés a kijelölt helyszín környékén és mindenki alig várta, hogy megízlelje a különböző különlegességeket vagy részt vegyen a programok egyikén. Jómagam sem voltam ezzel másképp. Pedro társaságában indultam el, aki több, mint szótlan volt mostanában és ugyan az elején próbálta felhozni az egész történést, aminek szemtanúja volt, én minduntalan csendre intettem ezzel kapcsolatban. Jobb volt magunk mögött hagyni mindezt, de úgy tűnt egyikünknek sem sikerült.  
Ebből az eseményből Jerome sem maradhatott ki, így egy-két szóváltás után megbizonyosodhattam róla, hogy ma is ő akar tündökölni az elismerésben, erre nekem viszont nem nagyon volt időm, legfőképp azért, mert fel kellett készülni az első versenyre, ami leginkább a helyszínen való főzésről szólt és arról, hogy bemutassuk éttermünk egyik specialitását, melyről a készítés közben az érdeklődők folyamatosan kérdezhettek, a végén pedig meg is kóstolhatták. Pedronak viszont a verseny kezdete előtt pár perccel nyoma sem volt a közelben és a telefonja is folyamatosan hangpostára váltott, ami kezdett egyre jobban felidegesíteni. Meglehet egyedül is megoldottam volna ezt a helyzetet, de a nevezésnek a feltétele a két emberes szereplés, így ha nem szakadok időközben kettőbe a következő két percben, akkor bukta az egész verseny. Még egy gyors hívás, meg a helyszín körültekintése és az emberek közötti elvegyülés, de Pedro sehol. Nem én vagyok a hónap kitüntetett jó barátja, így a mások iránti érdeklődés sem kapcsolódott a szerepkörömbe. Pedroval olyanok voltunk, hogy valami bajunk volt, megbeszéltük, elmondtuk, a másiknak kérdezni sem kellett. Egyikünk sem volt az a típus, akinek könyörögni kellett vagy noszogatni, hogy nyögje már ki mi bántja a lelkivilágát, így most nem értem mi üthetett belé. Ugyan megfordul a fejemben, hogy írok neki egy üzenetet, amiben elküldöm egy melegebb éghajlatra, de nem tudhatom mi van vele, így ez most elmarad. Egy kis idő múlva azonban a telefonom jelez, a neve pedig ott virít a kijelzőn, alatta pedig az üzenete, hogy közbejött valami, csak később tud csatlakozni. Pompás.
Kissé sem repesve a dologtól indulok vissza a kiindulóponthoz, és bár szívesen várnék rá, mint egy hős szerelmes a hercegnőjére, ez nekem bőven nem garancia arra, hogy pontosan mikor is szándékozik megjelenni. A verseny kezdete után perccel, egy fél órával utána vagy a vége előtt pár perccel?
Már éppen azon vagyok, hogy lemondjam az egészet a fenébe, amikor egy ismerős nőszemélyt fedezek fel a nézők sorába és gondolkozás nélkül sietek mellé.
- Szép napot, Dina. Segítenie kell! - ragadom meg a karját és még egy mosolyt is megeresztek irányába, miközben az éttermem standja felé irányítom őt. - A társam eltűnt, maga pedig annyit emlegette a főzéstudományát, hogy itt az ideje a bemutatására. - magyarázom el ideráncigálásom miértjét és a menüt nyomom a kezébe, amit kifejezetten erre az eseményre készítettünk el.
- Válasszon egyet, mert két perc múlva kezdünk. Ne érezze, hogy nyomás alatt van, hisz elvileg mindkettőnknek kitűnően helyt kellene állnia ebben a helyzetben. - futom át én is a menüt szövegelésem közben. Legalább addig sem nézegetem kényszeresen az órámat azt érezve, hogy kifutunk az időből.

dolgozó
avatar
Korom :
32

Tartózkodási hely :
« Annecy

Hozzászólások száma :
27

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Dina & Matteo - Self control Vas. Szept. 16, 2018 9:21 am
Résztvevők: Dina Vincent és Matteo Guerriero
Helyszín: Annecy városa
Szituáció: Ahogy alakul...
dolgozó
avatar
Korom :
32

Tartózkodási hely :
« Annecy

Hozzászólások száma :
27

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: