welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Vas. Nov. 11, 2018 11:30 pm
Vas. Nov. 11, 2018 6:16 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Anaise Delacroix

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Dina & Matteo - Self control
TémanyitásTárgy: Re: Dina & Matteo - Self control Vas. Szept. 30, 2018 4:55 pm



Dina&Matteo


Nem jól tűröm azt, amikor az emberekkel nem lehet szót érteni. Az egyenes beszédet részesítem előnyben és amikor ez elmarad, akkor következményekként számolhatok a következményekkel meg a sok kellemetlenséggel, amit ez vonz maga után. Pedro viselkedése nem okoz meglepetést. Manapság többnyire a gondolataiba merülve végzi a munkáját és kifogásokat keres, ha éppenséggel késve érkezik be az étterembe. Volt pár alkalom, amikor leültem vele az irodám négy fala között, hogy megbeszéljük ezt az egészet. Megoldást találjunk vagy a segítségére legyek, mert könnyen meglehet, hogy bajba került valami által. Ő viszont folyton elhessegette a témát, így egy idő után ráhagytam a dolgot, hiszen ha valami bántja a lelkivilágát, őt tartom annyira értelmes személynek, hogy beavat. Mostanra viszont már kezdek kételkedni ebben. Pedro már évek óta a szegényes baráti társaságom elsőszámúak előnyét élvezhette. Nem volt még egy olyan személy az életemben, akiben annyira megbíztam, mint ő és ez valahogy fordítva is így ment. Nem vagyok én mások őrangyala és segítséget sem tőlem várnak általában, de ő érte tűzbe mennék, ha ez kimentené a seggét a bajból. Most viszont falakat állított közénk, így amíg nem nyílik meg a beszélgetés lehetősége előtt, én csak toporoghatok egy helyben tétlenségemben, mert csak ennyit tudok tenni. Azt is megbeszéltük, hogy nem fogunk lógni egymás nyakán. Megvan mindkettőnk magánélete, így ezt tiszteletben tartom, ahogyan ő is tette az elmúlt évek alatt. Mindenesetre baromira idegesít a mostani hozzáállása és meglehet az is rátett egy lapáttal, amit múltkor kellett Dina meg az én társaságomban tapasztalnia, de kétlem, hogy annyira megtörte őt az orvosi karrierem felemlegetése vagy úgy egészében az egész szituáció, hogy azóta is a sokk hatása alatt álljon.
Eleinte még együtt vágunk neki ennek az egész fesztiváli őrületnek, későbbiekben viszont keveredés árán külön folytatjuk. Én már napok óta azt hangoztatom az étteremben, hogy ez is az egyik fontos mérföldköve a helység karrierjének, így oda kell tennünk magunkat. Pontosabban nekem és Pedronak, mert a többiek csak nézőként lesznek jelen, segítőként már nem. Nem mondanám, hogy izgulok, mert a főzés már gyerekkorom óta az életem részét képezte és családom női ágától sokat tanulhattam az évek során, amikor nem éppen a kórházban nyüstöltem az órákat. Mostanra viszont már sikerült a saját stílusomat, az egyedi ötleteimet is belecsempészni egy-egy fogásba, így bemutatni ezt nagy közönség előtt mindig is valami különös érzéssel látott el, de tartani ettől nem tartottam.
A percek rohamosan telnek, Pedro meg ki tudja hol mászkál, nekem pedig kezd fogyni a türelmem. Az órámat vizslatom, a körénk gyűlt népet és keresek valami kibúvót vagy B lehetőséget, amivel én is odaállhatok emelt fővel a standokhoz. A megoldás váratlanul toppan elém, és nem is gondolkozok túl sokat, amikor Dinát magammal vonszolom az éttermünk részlegéhez, hogy segítségemmé avassam őt. Zavartsága nem meglepő, mindezek ellenére én gyorsan beavatom az alapokba, a többi meg majd alakul valahogy. A kapcsolatunk még most sem a legfényesebb csillag az égen, de már valamennyire emberbarátibb módon állunk a másikhoz. Talán pont ez az apró reménysugár az, ami miatt belehajszolom magamat a vele való főzésbe.
- Feszélyeznék netalántán a váratlan programok? Gondolom nem vagyunk teljesen idegenek egymás számára. - meglehet ez zavar be nála, mindenesetre tovább folytatom. - Csak egy kis időt venne igénybe, semmi több. Ha meg tud főzni, hogy magát ismételjem Dina, akkor minden adott a feladat elvégzéséhez. - magyarázok tovább, mert a kifogásai nem éppen állják meg a helyüket. Még ha azzal hozakodna elő, hogy egyik napról a másikra elfelejtett főzni vagy tudom is én milyen ostobasággal, de számomra ezek nem túl meggyőző érvek ahhoz, hogy lemondjak a váratlanul kialakult partnerségről. Már éppen belemásznék még jobban a témába, amikor egy hölgy téved oda hozzánk és másodpercek alatt derül ki, hogy ő lehet az a személy, akit Dina a 'nem vagyok egyedül' címszó alatt emlegetett. Ezalatt a momentum alatt az is kiderül, hogy a kisasszony anyukájával találom magamat szembe személyesen, így előveszem legjobb énemet, - már ami maradt belőle -, és így mutatkozok be.
- Elnézést a faragatlanságomért. A nevem Matteo Guerriero. Dina szomszédja és jövőhéttől a főnöke lennék személyesen. - hozakodok elő egy hirtelen ötlettel, ami már egy ideje ott lappang a fejemben, de hát a legjobb alkalom az ilyet megbeszélni, amikor ellenkezésre nem sok esély akad. - Maga pedig biztosan Dina anyukája lehet. Már értem honnan örökölte a lánya bájos természetét... - ragozom túl a helyzetet, de még a magyarázatom várat magára.
- A lánya eltűnésében én lennék a bűnös. A partnerem eltűnt és szükségem lenne egy főzőpartnerre, aki segít a versenyben. Remélem nem okoz gondot, ha elrabolom őt egy kis időre. - a hangom kérdően cseng, egyben magamtól távol álló módon egészen kedvesen is.

dolgozó
avatar
Korom :
32

Tartózkodási hely :
« Annecy

Hozzászólások száma :
28

reagok :
23

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina & Matteo - Self control Pént. Szept. 28, 2018 6:16 pm



Dina&Matteo



Csodás városunkat is utolérte a fesztiválláz, ha lehetne így nevezni ezt az időszakot Annecy-ben. Az utcák megteltek turistákkal, és a városban lakók úgy versengtek a jobbnál jobb helyekért, ahol felállíthatják a standjukat, hogy már én is beleszédültem ebbe a forgatagba. Más programom nem is lehetett volna édesanyám oldalán, aki két napja boldogított engem. Bevettük a várost, megnéztük a legjobb helyeket, csónakáztunk egyet a tónál, és még vásárolni is elrángatott. Az egész hétvégét velem kívánta tölteni, ha már szabadságot kapott, és csak a jövő hét elején kellett visszarepülnie Görögországba. Nem meséltem neki túl sokat az itteni életemről, mert nem is volt miről, leszámítva, hogy most már nincs munkám, mert a beteghiányzásom meghaladta azt a tervet, és tűrőképességet, amit Jerome engedett volna, így jobb híján csak úgy szimplán feléltem a tartalékaimat, és próbáltam nem arra gondolni, hogy a jövő hónapban miből fogom kifizetni a rezsit, és a bérleti díjat is. Anya természetesen nem érkezhetett üres bőrönddel, míg én felkeltem, ő feldíszítette a lakásomat, átrendezte a könyvespolcomat, a ruháimat kimosta. Tipikus szülői feladatokat látott el, ami egy részből jól esett, de kezdett a fejemre nőni. Nem hagyott békén a fiú témával sem, ezért meg sem említettem neki a szomszédomat, aki olasz, és ráadásul orvos. Anya megőrült volna, ha rájön, hogy Matteo mekkora főnyeremény lenne, de ha belegondolok, akkor szóba sem jöhetne, mert ott van neki az a roppant kedves barátnője…mi is a neve Ilma…jaj nem vagyok jó a nevekben. Belém karolva sétálgatunk, meg sem lehetne mondani, hogy az édesanyám, mert annyira fiatalos, és üde. Egy időben azt hitték, hogy a nővérem, és ha lehetett, akkor minden alkalommal el is játszotta ezt.
- Dina..nézd mennyi sajt. – nem akartam megállni már a századik kóstolásra, de élt és halt a sajtokért, tök mindegy, hogy a világ melyik részéről származott, neki muszáj volt vennie, mert ilyet úgy sem ehet többet. Honnan is tudhatta volna, hogy a fele itt készült, és csak hazugságokkal ámították a jó népet, hogy vigyék a szajrét.
- Igen…mama. – forgattam meg a szemeimet, de nyugodtan álltam ki a sort, nem nyavalyogtam, hogy én vagyok a kísérleti patkánya, és ráadásul a gyomrom sem az igazi a hosszan elnyúló betegségem óta. Matteo és a haverja felváltva vigyáztak rám, és kezdtek már az idegeimre menni. Ki mondta nekik, hogy őrizni kell? Az igaz, hogy egy szavam sem lehetett, mert nélkülük valószínű lábra se álltam volna. A hálám elakadt félúton, nem tudtam, hogy mivel kellene megköszönnöm a drága szomszédnak, hogy nem falt fel élve. A napok úgy teltek el, hogy aztán végül lekopott, és ha itthon tartózkodott, akkor én nem mozdultam ki a lakásomból. Nem akartam szembetalálkozni vele, meg magyarázkodni, hogy hogy vagyok, meg ilyenek. Jerome és közte lehetett valami érdekes beszélgetés is, mert amikor felhívott a volt főnököm, akkor sűrűn bocsánatot kért, és ha tehette volna, akkor várt volna, de akadt más jelentkező, így vele sem akart kitolni. Matteo nyers modorán már kezdtem kiigazodni, és ha hosszabb ideig kell elviselni, akkor már nem is annyira rossz, mert csendes, és maximalista. A gyógyszereket pontosan adagolta, nem feledkezett meg róla, hogy etessen, és folyton azt mérte, hogy hány órákat alszom. Azóta sokkal jobban vagyok, de a fejfájás sajnos időközönként rám tör, mint visszamaradott szövődmény. Sosem hittem volna el, hogy egy agyrázkódás ennyire szerteágazó is lehet.
- Dina…figyelsz rám? – anya megint nem bír magával, így bólintok, és bekapom a márványsajtot. A penész nem túl jó barátom, így lenyelve máris a tekintetem azt a standot keresni, ahol italt vehetek. El is indulok, de alig teszek pár lépést, amikor betámad valaki. Naná, hogy ekkora szerencsém legyen. Matteo a felkaromat átfogva vezet oda egy ismert részhez, és mire észbe kapok, már a kezemben van egy menükártya is.
- Mi van? – értetlenkedek egy sort, mert nem akarom elhinni, amit mond.
- Tudok főzni, de az nem szerepelt a mai napomban, hogy magával tegyem meg, és nem vagyok egyedül.. – nem zavartatja magát, a menüt olvasgatja, mikor anya odatalál hozzánk.
- Hova tűntél drága lányom. – akad ki, aztán a mellettem állóra siklik a tekintete. – Ő meg kicsoda Dina? – két tűz közé kerülök, és inkább a hallgatást választom menedékül.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽



where there is desire there is gonna be a flame
where there is a flame someone's bound to get burned
dolgozó
avatar
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Annecy

Hozzászólások száma :
36

reagok :
33

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina & Matteo - Self control Vas. Szept. 16, 2018 9:22 am



Dina&Matteo


Meglehetősen kedveltem azokat az időszakokat, amikor nem volt megállás. A napok gyorsabban teltek, állandó pörgés volt körülöttem és egy percig sem helyezhettem központba a gondolataim által felmerült elbizonytalanításokat, miegyebeket. Az elmúlt időszak azonban több volt, mint ami manapság még elviselhetőnek volt nevezhető. Kezdve az egész orvosi mizériával és megspékelve a szomszédom alakításaival is bőven elég lett volna ahhoz, hogy úgy töröljem az egészet ahogy van, de erre még Ines viselkedése is ráfejelt, akit annyira megviseltek a történtek, hogy egyszerűen lelépett. Nem, nem költözött el és a kapcsolatunkat összetartó kötelékeket sem bontotta fel, de úgy érezte egy kis idő segíteni fog neki átgondolni a dolgokat. Most az egyszer én is egyetértettem ezzel. Nem mintha az együtt töltött idő annyi órát ölelt volna fel, hogy már levegőt se tudtunk egymástól venni, de még így is soknak hatott, főleg ha számításba vesszük az összes többit. Így az elmúlt pár napban minden egyes sejtemmel arra összpontosítottam, hogy nyugodtságot csempésszek a mindennapjaimba. Az étterem egy ilyen helynek bizonyult, noha a feje tetejére állt minden, de ez már annyira megszokott volt a mégis olajozottan működő csapatunkban, hogy szinte megkönnyebbülésként éltem meg minden percét, amit ott tölthettem.  Az étterem jól működött, a vendégek dugig megtöltötték az üres asztalokat és a hangulat is kellemesebb volt azon a részlegen, ahol a rendelésüket fogyaszthatták. A heti értékelések is csak ezt támasztották alá, így ezeket összevetvén mindennek simán kellett volna alakulnia, mégsem hagyott az elmúlt időszak megnyugvást számomra, ezt az érzést pedig igyekeztem minden egyes erőmmel háttérbe szorítani, amennyire csak tehettem. Sokszor azon kaptam magamat, hogy azon elmélkedek, az egyszerűség kedvéért átnézek hozzá csak úgy, semmi orvosi indíttatásból, ezt viszont hamar leharcoltam magamban, mielőtt megléphettem volna. Jelen pillanatban a saját életemet kellett újra egyenesbe hoznom és nem egy akadályt állítani a jövőm elé, amivel csak bebukhatom a dolgot. Ehhez pedig az is nagyban hozzásegített, hogy a közelgő gasztronómiai fesztiválra készültünk fel gőzerővel és a menüt is így kellett átalakítani, hiszen egy kis reklám sosem árt egyik étteremnek sem. A nagy nap közeledtével már csak az utolsó simításokat vettük át, hogy minden a lehető legjobb módon működjön. A városban megindult a nyüzsgés a kijelölt helyszín környékén és mindenki alig várta, hogy megízlelje a különböző különlegességeket vagy részt vegyen a programok egyikén. Jómagam sem voltam ezzel másképp. Pedro társaságában indultam el, aki több, mint szótlan volt mostanában és ugyan az elején próbálta felhozni az egész történést, aminek szemtanúja volt, én minduntalan csendre intettem ezzel kapcsolatban. Jobb volt magunk mögött hagyni mindezt, de úgy tűnt egyikünknek sem sikerült.  
Ebből az eseményből Jerome sem maradhatott ki, így egy-két szóváltás után megbizonyosodhattam róla, hogy ma is ő akar tündökölni az elismerésben, erre nekem viszont nem nagyon volt időm, legfőképp azért, mert fel kellett készülni az első versenyre, ami leginkább a helyszínen való főzésről szólt és arról, hogy bemutassuk éttermünk egyik specialitását, melyről a készítés közben az érdeklődők folyamatosan kérdezhettek, a végén pedig meg is kóstolhatták. Pedronak viszont a verseny kezdete előtt pár perccel nyoma sem volt a közelben és a telefonja is folyamatosan hangpostára váltott, ami kezdett egyre jobban felidegesíteni. Meglehet egyedül is megoldottam volna ezt a helyzetet, de a nevezésnek a feltétele a két emberes szereplés, így ha nem szakadok időközben kettőbe a következő két percben, akkor bukta az egész verseny. Még egy gyors hívás, meg a helyszín körültekintése és az emberek közötti elvegyülés, de Pedro sehol. Nem én vagyok a hónap kitüntetett jó barátja, így a mások iránti érdeklődés sem kapcsolódott a szerepkörömbe. Pedroval olyanok voltunk, hogy valami bajunk volt, megbeszéltük, elmondtuk, a másiknak kérdezni sem kellett. Egyikünk sem volt az a típus, akinek könyörögni kellett vagy noszogatni, hogy nyögje már ki mi bántja a lelkivilágát, így most nem értem mi üthetett belé. Ugyan megfordul a fejemben, hogy írok neki egy üzenetet, amiben elküldöm egy melegebb éghajlatra, de nem tudhatom mi van vele, így ez most elmarad. Egy kis idő múlva azonban a telefonom jelez, a neve pedig ott virít a kijelzőn, alatta pedig az üzenete, hogy közbejött valami, csak később tud csatlakozni. Pompás.
Kissé sem repesve a dologtól indulok vissza a kiindulóponthoz, és bár szívesen várnék rá, mint egy hős szerelmes a hercegnőjére, ez nekem bőven nem garancia arra, hogy pontosan mikor is szándékozik megjelenni. A verseny kezdete után perccel, egy fél órával utána vagy a vége előtt pár perccel?
Már éppen azon vagyok, hogy lemondjam az egészet a fenébe, amikor egy ismerős nőszemélyt fedezek fel a nézők sorába és gondolkozás nélkül sietek mellé.
- Szép napot, Dina. Segítenie kell! - ragadom meg a karját és még egy mosolyt is megeresztek irányába, miközben az éttermem standja felé irányítom őt. - A társam eltűnt, maga pedig annyit emlegette a főzéstudományát, hogy itt az ideje a bemutatására. - magyarázom el ideráncigálásom miértjét és a menüt nyomom a kezébe, amit kifejezetten erre az eseményre készítettünk el.
- Válasszon egyet, mert két perc múlva kezdünk. Ne érezze, hogy nyomás alatt van, hisz elvileg mindkettőnknek kitűnően helyt kellene állnia ebben a helyzetben. - futom át én is a menüt szövegelésem közben. Legalább addig sem nézegetem kényszeresen az órámat azt érezve, hogy kifutunk az időből.

dolgozó
avatar
Korom :
32

Tartózkodási hely :
« Annecy

Hozzászólások száma :
28

reagok :
23

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Dina & Matteo - Self control Vas. Szept. 16, 2018 9:21 am
Résztvevők: Dina Vincent és Matteo Guerriero
Helyszín: Annecy városa
Szituáció: Ahogy alakul...
dolgozó
avatar
Korom :
32

Tartózkodási hely :
« Annecy

Hozzászólások száma :
28

reagok :
23

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Dina & Matteo - Self control
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: