welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 4:32 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" together
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" together Vas. Szept. 23, 2018 7:05 pm

Marco & & Victoria
To live with a "mafioso" together

Azt hiszem, hogy ez az egész kényszerházasságosdi most kezd átváltani élesbe és most kezdem el én is felfogni, hogy valójában mi is történik velem, milyen családba is csöppenek, milyen ember lesz a férjem.
Eddig nem igazán tartottam tőle, hiszen életem során megszoktam, hogy igazából mindenem megvan és a dolgok nagy része úgy történik, ahogy akarom.
Most először életem folyamán érzem azt, hogy valóban erős kényszer hatására cselekszem és hogy egy maffiózó család igenis veszélyes, nagyon veszélyes.
Persze, az is nyilvánvaló, hogy a vele való beszédstílusom, ami kiváltotta a belőle a következőket, ami jobban belegondolva kissé szánalmas. Hiszen ebből azonnal le tudom szűrni, hogy mivel lehet őt felbosszantani, másrészt azt is, hogy mennyire hiú és narcisztikus ember ő, akinek éppen belegázoltam a fene nagy egójába.
Ezek olyan dolgokat tesznek és olyasmikre képesek, amikre eddig én még csak gondolni se mertem, most azonban, hogy a családom, a barátaim élete a tét – és ez nem csak fenyegetés, hanem ígéret -, érzem, hogy egy kicsit elbizonytalanodom és életemben először félni kezdek.
Talán ezért is nem érdekel, amikor úri hölgyként jellemezve magamat, gúnyolódni kezd rajtam, hiszen fogalma sincs, ki vagyok, csak az ostoba Violette egyetlen történetéből von le következtetéseket, azonban magyarázkodni nem áll szándékomban.
- Most inkább ne menjünk bele abba, hogy ki mit gondol a másikról. – szúrom csak neki oda kissé dölyfösen, de már visszafogottabban, mint az imént, hiszen már nem vágyom semmire, csak, hogy véget érjen ez a kellemetlen beszélgetés és hazamehessek.
Csak megforgatom a szemeimet, mikor ismét visszatér a házastársi ágybéli aktivitására. Ha azt hiszi, hogy érdekel, kivel és hol hentereg, hát, nagyon téved, de most ehhez sincs hozzáfűznivalóm, hiszen ez már egy lefutott kör. Különben is most éppen eléggé lefoglal a további tanulmányaim és a barátaim körüli egyezkedés, mint, hogy nagy ügyet csináljak szemtelenségéből.
Egy pillanatra csak szótlanul méregetem koránt sem könnyen kiismerhető arcvonásait, majd felvont szemöldökkel nézem tovább, amikor mégis enyhülni látszik az iskolámmal kapcsolatban.
- Ha ezt komolyan mondja, és valóban folyathatom jogi tanulmányaimat, akkor minden feltételt elfogadok. – mondom neki komoly és már nyugodtabb hangnemben, hiszen elértem a célomat. Azonban már nem voltam annyira őszinte, hiszen terveim szerint minden el fogok követni, hogy húzzam ezt a szex és gyerekvállalás dogot. Eszem ágában sincs gyereket szülni egy ilyen szörnyetegnek.
A barátaimmal pedig természetesen találkozni fogok ezután is, csak ezek szerint titokban kell ennek történnie.
Nem mintha szüksége lett volna a beleegyezésemre, ezt érzem és azt is keményebb stílusra vált, melyből érzem, hogy most jobb, ha hallgatok és ha azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogy ő azt elképzelte.
Miután elmondja követeléseit és kívánságait, mint valami kiskirály, szabályosan elküld a lakásából, de ezt én egyáltalán nem bánom. Köszönés nélkül kisétálok az ajtón, majd hívom a sofőrömet, hogy jöjjön értem és vigyen haza, a saját lakásomra, amit arra az esetre vett apám, ha egyedül szeretnék lenni.


MÁSNAP ESTE 6 KÖRÜL

Előző nap, a leendő férjemnél, akiről tudjuk kicsoda és hogyan lett a vőlegényem, nagyon könnyen és meggondolatlanul belementem minden egyes feltételébe, csak hogy tovább tanulhassak, és hogy mielőbb szabaduljak. Ma azonban, amikor hajnalban felkeltem egy éjszaka után, mely alatt szinte, semmit nem aludtam, már egészen másképp érzem magam. Mondhatom, hogy tele vagyok vegyes érzelmekkel, de egyikről se mondható el, hogy pozitív lenne: félelem, rémület, harag, kétségbeesés – mégis erősnek kell maradnom, a családomnak nem szabad látnia, hogy mekkora harcok dúlnak bennem értük. Biztos vagyok benne, hogy apám képes lenne valami butaságra, ha ezt megtudná, és a vesztébe rohanna. Ezt sose nem bocsájtanám meg magamnak.
Kiszáradt torokkal, összeszűkölt gyomorral és remegő kézzel hívom fel őket, hogy közöljem velük, már ma Marco-hoz költözöm és egy hét múlva pedig megüljük az esküvőt.
Azonnal hozzám akarnak sietni, de én megnyugtatom őket, hogy minden a legnagyobb rendben van és ez így helyes, pedig igazából semmi sincs rendben.
Miután lerakom a készüléket, a telefont mérgemben a fölhöz vágom, majd könnyfátyol borítja be arcomat, de erős akarok lenni és még mindig nem fogom megadni Alexeevéknek az örömöt, hogy megtörni lássanak.
Miután összeszedem magam, nekilátok a dolgaim összepakolásának. Csak a legfontosabb dolgokat szedem össze, a többit majd úgyis utánam küldik, miután a szobalányok összepakoltak.
Amúgy sem hiszem, hogy a személyes dolgaim és a könyveimen kívül bármi másra szükségem lenne abban a luxuslakásban.
Ahogy azt az orosz „ígérte” pontban este hatkor megérkezik az értem küldött sofőrje, aki az utazó táskámmal együtt azonnal elszállít a lakásra, ahol előző este megkaptam a nagyszerű ultimátumokat.
A sofőrre nincs panaszom, igazán rendes és úriember módjára viselkedik velem, még akkor is, amikor tudom, hogy ő is csak egy maffiózó.
Még be is csenget helyettem, amit bevallok, nem bánom, mert nem biztos, hogy képes lennék rá, mégis amikor az orosz fenevad ajtót nyit, semmi nyoma rajtam félelemnek, csakis határozottságot mutatok kifelé.
- Nos, megérkeztem, ahogy azt kívánta, Mr. Alexeev. – mondom neki a szemébe nézve miközben belépek az ajtón leendő otthonomba.
Most valahogy nem találom olyan szépnek és elegánsnak, mint előző este, amikor beléptem, akkor ugyanis nem sejtettem, hogy milyen hamar itt fogok majd élni.
- Melyik lesz az én szobám? – nézek rá kérdőn miközben vele szembe fordulok,  válaszra várva, hogy hol kell berendezkednem és nyomorúságos napjaimat élnem.



▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

lord
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
12

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" together Vas. Szept. 23, 2018 6:34 pm
Játékosok »» Marco Axeleev és Victoria De Clare
Helyszín és szitu »» Marco Alexeev luxuslakása/ Victoria kényszer hatására beköltözik Marco-hoz

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

lord
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
12

reagok :
6

Felhasználó profiljának megtekintése

1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia-
Ugrás: