Welcome to Europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.


 
belépés
a végtelen univerzumba
Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés
Chatbox
közhírré tétetik
jelenléti ív
erre sündörgünk
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 1 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss emlékek
életünk állomásai
Yesterday at 5:18 pm

Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" together
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" togetherMarco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together EmptyHétf. Ápr. 08, 2019 10:36 pm


Victoria & Marco
...From Now Until Forever...
Sejtettem, hogy nem lesz kedves velem, de azt nem értem miért akartam, hogy az legyen. Mégis mi ütött belém? Victoria de Claire nem más, mint egy elkényeztetett kékvérű, semmi több. Engem meg mégis érdekelni kezdett ez az egész. Engem!? Az egész helyzet nevetséges. Pedig igenis jól esett, ahogyan megbámult, és szinte már csurgatta rám a nyálát. Másfelől sok nő teszi ezt, hiszen van is nekik mire. Szóval igen, egy részem, valami ősemberes vágyott arra, hogy tovább csodáljon. Ezért is múlik el azonnal a kedvességem irányába.
- Aludj, nehéz napok elé nézünk. – felelem komolyan, a szemeibe nézve.
- De ne feledd, utoljára voltam veled kedves, leendő feleségem. – nézek rá komolyan. Tőlem nagy szó már a kedvesség alapvető lépése is, nemhogy ilyen mértékű, amint amit mutattam. Az igazi Marcot akarja? Ámen, megkapja.
- Azt viszont ne feledd, hogy a nászéjszakán az enyém leszel. – folytatom még mindig a szemeibe nézve.
- Ideje felébredni hercegnő, ez a valóság, és jobb, ha tudod, engedelmességet várok el mindenben a feleségemként. – teszem hozzá komolyan, és le is zárom a témát. Felkelek az ágyról, és a gardrób felé megyek felvenni egy hosszú nadrágot. Felső nélkül alszom többnyire, ehhez jobb, ha hozzászokik. Természetesen ha otthon vagyok, Oroszországban, már más a helyzet. Nem mintha a kiképzésem alatt nagyon sok ruha lett volna rajtam. Volt, hogy csak egy nadrág volt rajtam, és semmi más a hideg hóban, úgy edzettünk. A kiképzés része volt ez is. Arra mindig is számítottam, hogy meg kell nősülnöm, de a legmerészebb képzeleteimben sem mondtam volna, hogy éppen egy angol kékvérűt szán nekem apám. Mindezt miért? Pénzért? Van nekünk bőven. Tényleg nem értettem, de szándékomban állt kideríteni. Ahhoz azonban szükséges volt elvennem ezt az unalmas morgós nőt. Komolyan olyan sznob és beképzelt, hogy még nekem is sok, pedig sokféle emberrel találkoztam már. Nem szokásom jó pofizni sem, és kimondottan vicces ember sem vagyok, sőt, páran karót nyeltnek is tartanak, de ez a nő még rajtam is túltesz. Csak remélem, hogy az ágyban nem lesz ennyire savanyú.
***
Pár nappal később el is jött a nagy nap. Mondjuk azt hittem megőrülök ebben a pár napban, sőt már gyilkolni is kedvem volt. Nem lenne újdonság ez sem, most mégis tartottam magam, valahogy. Pedig szétvertem volna pár képet. A családjaink megtervezték az esküvőt, nem volt sok dolgunk, de Victoria nagyon az agyamra ment, így el is kerültem őt. Az öcsém, mint a tanúm, és a barátaim elvittek legénybúcsúra is egy sztriptíz klubba, és igen fizettem pár táncot, aztán persze Georgij számlájára írattam. Fizessen ő, ha már legénybúcsút tart, na nem mintha panaszkodnék. Nagyon élvezetes volt, ahogyan a kis sztriptízes ribancok nekem táncoltak. Nem mintha először lettem volna ilyen helyen, az öcsémmel ez szinte már hagyomány, hogy bármi is van ilyen helyre járunk ünnepelni. Most viszont, hogy Miss. Kékvérű Prűd beköti a fejem, úgy érezte újra kell éleszteni a hagyományunk, ha már így jártam. Persze ő jól szórakozott rajtam, hogy én a nagy Marco Alexeev megnősülök, de én cseppet sem nevettem. Ez volt az öcsém, aki az életét mindig is félvállról vette, mert én voltam a „Trónörökös” ahogyan fogalmazott. Azonban bármennyire is élveztem az öl táncokat, egész végig azon agyaltam, hogyan fogom elviselni az én drága feleségem. Nem volt könnyű eset, és részben megértettem őt, hiszen nem ehhez volt szokva, főleg ahhoz nem, hogy hozzám hasonlókkal legyen, mégis idegesített. Megszoktam, hogy az emberek behódolnak nekem, hiszen tudták, annál csak rosszabbul járhatnak, ha nem teszik. Azt is megszoktam, hogy a nők oda vannak értem, és bár nem kedveltem őt, az egómat sértette, hogy ennyire immunis rám. Az is tény, hogy mikor kijöttem minap a zuhanyból megbámult, tehát lehet mégis vonzódna hozzám? Mégis hogyan keféljem meg meg a nászéjszakán és később is, ha ilyen karót nyelt lesz? Szóval ennyi minden kavargott a fejemben még akkor is, mikor egy Sugar nevű táncoslány öltáncot adott. Másnap persze kialvatlanul ugyan, de készen álltam az esküvőre. Az egész ház tele volt a két család rokonságával. A hagyományokat be kellett tartanom, mindkét nemzetnél, és eléggé nehéz volt összeegyeztetni az édesanyámnak, de vállalta, hogy leszervezi az egészet. Victoria édesanyja sem volt nagyon lelkes engem illetően, de az édesanyámmal furcsa módon azonnal megtalálták az összhangot, ez még apám is meglepte, ami nagy szó. Pár perccel az esküvő kezdete előtt be is jöttek hozzám a szüleim, a szobába. Édesanyám meghatódva igazította meg a csokornyakkendőm. Apám jelenléte miatt ugyan nem szólt semmit a házasság körülményei miatt, de nem is kellett, tudtam a véleményét. Viszont apámnak jó, hűséges, és odaadó felesége volt, nem mellesleg ő is fegyvert ragadott, ha kellett. Tudta, hogy apám minden tettének oka van, tehát ennek is.
- Igazán fess vagy. – mondta meghatódva édesanyám.
- Köszönöm anyám. – mosolyodtam el, majd arcon csókoltam. Ezután kezet fogtam az apámmal
- Had legyek még büszkébb rád. – felelte apám. Az állandó maximalizmusához már hozzászoktam. Mintha nem tettem volna meg eddig is mindent a családért… Biccentettem neki csupán, majd elindultunk a templom felé. Az ortodox templomban tartottuk az esküvőt, ahová a családom járt, és a Bratva, meg London orosz közösségének háromnegyede. Ebből nem engedtünk. Persze az újságírók és a vendégség már ott várt minket, így mikor kiszálltam a limuzinból, kész csoda folytán alig tudtam eljutni a templomig. Természetesen sikerült. Nem mindennapos dolog volt Londonban, hogy egy nemesi, kékvérű család egyesül az orosz maffiával, vagy ha mégis, jól titkolták. Az oltárhoz álltam, aztán pár perc múlva elindult az ismerős zene, majd megláttam Őt, Victoriát, amint elindul felém meseszépen, az esküvői ruhájában. Hirtelen el is felejtettem, hogy ki ő, és igen, tetszett, amit látok. Tényleg nem lesz gond a nászéjszakán… már csak reméljük, hogy amilyen nagy a szája, olyan szenvedélyes is.
~ From Now Until Forever~   ~


I've got a nasty reputation...Not a bit of hesitation

You better think twice ...‘Cause being evil has a price
Marco Alexeev
Korom :
31

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
11

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

Marco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" togetherMarco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together EmptyPént. Márc. 01, 2019 10:38 am

Marco & & Victoria
To live with a "mafioso" together

Az utóbbi időben elmondhatom, hogy nem világít le rám a szerencse fényes csillaga. Először itt az apám baklövése, aminek következménye egy kényszerházasság egy megátalkodott bűnözővel. Azután itt van ez a siettetett és hirtelen jött költözködés a „kedves” leendő férjéhez.
S ha ez mind nem lenne elég, akkor még zaklat is engem különféle közös vacsorákkal, amiktől konkrétan rosszul vagyok.
Tudom, hogy valahogy össze kell szednem magam, ki kell bírnom ezzel a férfivel a családom biztonsága érdekében, csak ne ma este.
Imáim persze nem hallgattatnak meg, és hiába üzenek Marco–nak a szobalánnyal, hogy migrénem van – ami természetesen hazugság -, nem adatik meg a lehetőség, hogy egyedül aludjak el.
Miután olvasok egy kicsit, vagyis inkább színlelem, hiszen nem tudok belemélyedni az olvasmányba, hálóköntöst veszek fel magamra, majd leoltom a villanyt és jól bebugyolálva magam a takaróba – ezzel is valamiféle védelmet keresve magamnak– megpróbálok aludni.
Igaz, nem sok sikerrel, hiszen csak kattog az agyam nem máson, mint az elkövetkező életemen.
Viszont ezt sem sokáig tudom megtenni, mert a következő pillanatban már hallom nyikorogni az ajtót, azután pedig azonnal fény árasztja el a hálószobát azáltal,hogy valaki villanyt kapcsol. Persze, nagyon is jól tudom, hogy ki lehet ez a valaki.
Morcos arckifejezéssel ülök fel az ágyban és ezt a nem tetszést Marco felé irányítom.
Nem hiszem el, hogy valaki ennyire bunkó, hogy még pihenni se hagyja a másikat. De mit is vár ez ember egy maffiózótól, ugyebár?
- Azt hiszem, világosan kifejeztem az üzenetemmel, hogy nem vagyok éhes, nem kívánok enni, mivel migrénem van. – szólalok aztán meg mérgesen szinte tudomást sem véve a tálcáról, amit a mellettem levő éjjeli szekrényre helyez a drága férjelölt.
- Fájdalomcsillapítót pedig természetesen vettem már be. Azért köszönöm a gesztust. – teszem még hozzá kicsit sem őszintén, de úgy vagyok vele, hogy ha úgy teszek, mint aki értékeli a tőle érkezett gesztust, akkor előbb békén hagy. Nem így lett…
Először azt hiszem, mégis csak szerencsém van és elhagyja a szobát, amíg elalszok, de helyette csak távolabb lép az ágytól és közi velem, hogy elmegy letusolni.
Mintha érdekelne? Hűt nem érti, hogy nem bírom elviselni a jelenlétét?
Azt még valahogy megértem, hogy a „nagyközönség” előtt meg kell játszanunk a boldog párt, de hogy itthon miért kell velem foglalkozni, teljességgel érthetetlen a számomra.
Tehát nem is tudom, miért, de ahogy leveszi magáról a zakót, majd utána az ingét fejti le testéről, valami arra vesz rá, hogy párszor lopva felé pillantsak.
Igazából nem számítok az elém táruló látványra, hiszen nem is gondolkodtam azelőtt ilyesmin, de váratlanul ér a tény, hogy mennyire kidolgozott a felsőteste.
Izom, izom és izom. Mindenfelé csak duzzadó izmok, tökéletes formák és kockák tárulnak szemem elé, de aztán erőt veszek magamon és elfordítom a fejem.
Már nem is értem, mi ütött belém az imént, főleg mikor visszafordul felém és közli velem, hogy hamarosan itt az esküvő, könnyedén kijózanodok.
Egyáltalán nem áll szándékomban készülődni a nyomorult esküvőkre, ami bizonyára életem legboldogtalanabb napja lesz, habár tudom, hogy ezt nem kerülhetek el. Nem, ha két ilyen neves vagy inkább ismert családról van szó.
- Köszönöm. – nézek rá szúrós szemekkel és a szavaimat megint csak nem gondolom komolyan. – És biztos vagyok benne, hogy holnapra jobban leszek. – főleg, hogy eddig se volt semmi baj az egészségemmel.
Mikor aztán bevonul a fürdőbe, én becsukom a szemem, majd az ágy támlájának döntöm a fejem. Gondolkodni próbálom, próbálom elfogadni a jövőmet, több-kevesebb sikerrel. Viszont nem adom meg ennek a majomnak, hogy szenvedni lásson.
Ahogy csukott szemmel, nagyokat sóhajtva üldögélek, ismét csak megjelenik előttem az általam gyűlölt előtt látott teste.
Victoria, nem vagy normális! – rázom aztán már fejemet lepisszenve magamat, hiszen nem is értem, hogy juthat ilyesmi az eszembe.
Alighogy véget ért zavaros gondolatmenetem, Alexeev már ismét a szobában pöffeszkedik, persze csak egy szál törölközőben jelenik meg.
Bizonyára nagy sikere van a nőknél, de nem nálam, az már biztos.
Hm, és miért is hagyna most békén, ha eddig nem tette?
Komoly arccal figyelem őt, ahogy újra felém közelít, majd pofátlanul leül mellém az ágyra úgy, hogy a lábamat is félre kell húznom, hogy érjen hozzám.
- Mint mondtam, nem vagyok éhes… - felelem csak halkan, inkább suttogva, de a következő szavai már-már bosszantóak.
Egy szemtelen disznóval van dolgom az már biztos.
Persze, tisztában vagyok vele, hogy idővel le kell vele feküdnöm, hiszen nemrégiben részletesen ecsetelte, hogy mit is vár tőlem. Viszont abban biztos lehet, hogy az esküvőig egy újjal sem érhet hozzám. S ha rajtam múlik, még azután se fog.
- Alvásra vágyom. - felelem neki aztán kimérten, amikor szavaival természetesen magára és a szexre céloz.
Igaz, nem könnyű nem nézni a még félig vizes, izmos testére, de azért erőt veszek magamon.
Előtte még észreveszek egy ötágú csillagot ábrázoló tetoválást mellkasának bal oldalán, de biztos nem fogok rákérdezni, hogy mit jelenthet. Nem is érdekel…
Mikor viszont arcomhoz ér és megsimogat, a testem megremeg. De nem vágytól – talán kicsit attól is, de azt az Istenért se vallom be magamnak -, hanem a düh miatt, amiért ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerültem.
- Szóval mi lenne, ha csak hagynál aludni. Vagy szeretnéd, ha karikás szemű, kialvatlan feleséged lenne? – nézek rá kissé összeszűkölt szemekkel miközben finoman megfogom arcomon pihenő kezét és lefejem magamról. Közben áttérek én is a tegeződésre, hiszen látom, hogy ő ezzel sem áll le.






Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

Victoria De Clare
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
14

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

Marco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" togetherMarco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together EmptyKedd Feb. 26, 2019 4:00 pm





Victoria&Marco
“The true man wants two things: danger and play. For that reason he wants woman, as the most dangerous plaything.”

Úgy húsz percet vártam, mielőtt megjött volna az egyik testőröm azzal a hírrel, hogy a szobalánnyal üzenget nekem Victoria, mintha csak valami postagalamb lenne. Az igazán nagy gondot mégsem ez okozta, hanem, hogy hirtelen migrénje lett az én kékvérű menyasszonyomnak, és mit ad isten pont most. Ennyire hülyének néz? De ha így akar játszani, ámen. Még, hogy migrén! Jó vicc… Miért pont ilyen makacs menyasszonyt talált nekem az apám? Nem tudott volna megzsarolni mást? Mondjuk egy fokkal engedékenyebb menyasszony apját? Erre kikapok egy ilyen rafinált kis… már nem is tudom minek nevezzem.
- Migrén mi. – mondom magamnak, és az asztalra csapok. Csak nyugalom Marco! Nem hiányzik, hogy szétverj valamit, vagy valakit…nem éri meg ezért a nőéért. Háromig számolok, majd az egyik emberem felé fordulok.
- Anton, kérlek szólj a szakácsnak, hogy készítsen elő tálcán a vacsorát, és egy fájdalomcsillapítót, némi narancslével. Felviszem Victoriának. – szóltam, majd Anton biccentett, és elindult a konyha felé.
Tíz perccel később, már a kezemben tartom a tálcát, és a szobám felé megyek. Nem szokásom effajta kedvesség, de most sem az van mögötte. A kis Victoria biztosan csak le akar rázni, abból pedig nem engedek. Mikor benyitok az ágyban fekszik, és persze sötét van. Felojtom a lámpát, holott tudom, hogy ez hirtelen kellemetlen lehet neki. Gondolt volna erre mielőtt nekiállt ennek a színjátéknak. Az ágyban feküdt és nagyban tetette, hogy alszik. Ügyes színésznő, lehet pályát tévesztett.
- Gondoltam éhes leszel, a leves segíthet, és hoztam egy kis gyógyszert is a fejfájásra, narancslével. – válaszoltam komolyan, majd letettem a tálcát a komódra.
- Most megyek letusolni. Jó étvágyat. – válaszolom kimérten, majd leveszem a zakóm és a székre teszem, ezután kigombolom az ingem, és kezemben tartva indulok el a gardrób felé, de előtte még visszafordulok hozzá.
- Jobbulást drága Victoria. Remélem holnapra jobban leszel, mert neki kell állni az esküvő szervezésének. – teszem hozzá komolyan, és elindulok a fürdő felé.
A zuhanyban állva azon gondolkodom, mégis hogyan fogom tudni kezelni ezt a nőszemélyt. Nem könnyíti meg az így is nehéz helyzetem. Nekem kötelességem van a családom felé ,és elhivatott vagyok a szakmámban. Itt van a felügyelő biztosság a nyakamon, illetve pár idegesítő nyomozó, van dolgom bőven. Erre jön apám ezzel a zseniális nősüléssel, és minden a feje tetejére fordul. A csempének támaszkodva két kezemmel hagyom, hogy a meleg víz egy kis időre elmossa a zavaró gondolataim. Tény, hogy ki kell találnom valami tervet Victoriára, mert már most az idegeimre megy...
A zuhanyból kiérve csupán egy törölköző van a derekam körül. A kis mennyaszonyom tekinte persze azonnal megakad rajta, amitől elégedetten elvigyorodom. Nem is rossz ötlet, hatok rá a testemmel, hátha egy vágyakozás végre segít a modorán. Persze a szex részét sem hagyhatjuk ki. Egy kiadós dugás után lehet leveti ezt az okoskodó frigid sznob szerepet is.
- Látom az ételhez nem nyúltál. Enned kéne. – teszem hozzá komolyan, majd leülök mellé az ágyra.
- Vagy jelenleg más finomságra vágysz? – kérdezem tőle egy huncut vigyor keretén belül.
- Csak kérned kell. – teszem hozzá, majd megsimítom az arcát. Hm, tényleg szép nő, efelől sosem volt kétségem, és igen szép trófea, ez tény, csak kár, hogy beszélni is kezd.


I've got a nasty reputation...Not a bit of hesitation

You better think twice ...‘Cause being evil has a price
Marco Alexeev
Korom :
31

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
11

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

Marco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" togetherMarco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together EmptyPént. Jan. 18, 2019 3:55 pm

Marco & & Victoria
To live with a "mafioso" together

Ahogy belépek ebbe a gyönyörű, elegáns és ízléses luxuslakásba, minden szépsége ellenére olyan érzésem van, mintha valamiféle vesztőhelyre érkeznék.
Persze, tartom magam, hiszen ezt az áldozatot a családom miatt hoztam meg, és én nem az a fajta vagyok, aki feladja vagy visszatáncol. Viszont egy alkalmat se fogok kihasználni, hogy keresztbe tegyek Alexeevéknek.
Mikor „kedves” és leendő férjem beinvitál a lakásába és kérésemre azonnal bele is egyezik, hogy készségesen megmutatja a szobámat. Ott talán egyedül átgondolhatok mindent és talán lesz olyan szerencsém, hogy az esküvőig békén hagy. De nem lett…
Amikor bevezet abba a bizonyos helyiségbe, amit én még mindig a sajátomnak hiszek, s körbenézek odabent, szinte azonnal leesik, hogy ez már egy lakott szoba, méghozzá pontosan az övé!
Te szent ég! Máris ezzel az állattal kell egy ágyban aludnom. Ezt nem hiszem el!
Persze nem vagyok naiv, sem buta, így tisztában vagyok azzal, hogy lesznek felé házastársi kötelességeim, csak egy kis időre lett volna még szükségem.
- Oh, szóval ez… - jegyzem meg csalódottságomat egyáltalán nem leplezve, hátha még elérek nála valamit, habár legbelül tudom, hogy egy csak egy szép álom lenne.
- Valóban nem erre számítottam. Abban reménykedtem, hogy az esküvőig talán még megőrizhetem a privát szférámat, de ezek szerint ebben sem számíthatok a maga jóindulatára. – jegyzem meg nem kicsit gúnyosan, mert azt nem akarom neki megengedni, hogy lássa, mennyire zavar a dolog.
- Remélem, hagyott eleget. – teszem még hozzám, amikor azt is kijelenti, hogy még a gardróbban is hagyott nekem helyet arra célozva, hogy elég sok ruhám és kiegészítőm van, amiről neki fogalma sem lehet, hiszen nem hinném, hogy tudja, milyen együtt élni egy nővel.
Nem válaszolok rá semmit, amikor úgymond kiossza, hogy mi legyen az ez utáni programom és kijelenti, hogy egy óra múlva vele kell vacsoráznom, csupán bólintok egyet.
Igazából nem is értem, hogy miért csinálja ezt. Mármint mindketten tisztában vagyunk vele, hogy csak érdekből, üzleti lépésként akar elvenni engem. Akkor ehhez miért kell a szükségesnél több időt együtt töltenünk?
Még az ő szemszögéből nézve az is rendben van, ha olykor majd le kell vele feküdnöm, hogy közös utódot nemzzünk (ha kibírom majd hányás nélkül), de ennek a közös szobának, vacsorának mi értelme van?
Miután megfürdök, majd átöltözöm egy kicst kényelmesebb öltözékbe, egyre kevésbé akarok lemenni az étkezőbe, hogy elfogyasszuk a közös vacsorát.
Hét óra előtt nem sokkal, úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen vagyok eleget tenni a kérésének, vagyis inkább a parancsának, és nem tudok lemenni.
Kétségek közt gyötrődve járkálok fel-alá a szobában, pontosabban az Ő szobájának, hiszen ezt a helyet még véletlenül se tudom a magaménak érezni.
Aztán hosszas gondolkodás után, hét óra előtt öt perccel, behívom magamhoz az egyik folyosón sétáló bejárólányt.
- Át kell adnod egy üzenetet a leendő férjemnek! – fordulok a lányhoz kissé savanyú arckifejezéssel, hogy hitelesnek tűnjek.
- Kérlek, közöld, Mr. Alexeev-vel, hogy ma nem tudok csatlakozni hozzá a vacsorán, ugyanis rettenetesen megfájdult a fejem. Migrénem van. – magyarázom a velem szemben állónak miközben egyik kezemmel látványosan végigsimítom a homlokomat.
- Tehát most inkább lefekszem és elnézést kérek az úrtól. – teszem még hozzá immáron távozásra biztatva a szolgálólányt, aki csak bólint egyet és megindul kifelé a szobából átadni az üzenetemet.
Van egy olyan sejtésem, hogy nem is jut el Marco-hoz vele, hanem először is Mr. Kegyetlen testőreinek kell magyarázkodnia.
Talán nem volt a legjobb ötlet ezt a szerencsétlen lányt bajba keverni, de hát mit tud tenni a dolgok ellen Alexeev, ha egyszer fejfájásom van?
Annak reményében, hogy a kis történetemet beveszi a leendő, drága férjem, magamhoz veszek egy könyvet, majd óvatosan az ágyra fekve – melyet szintén idegennek érzek, olvasásba kezdek. Máshoz most egyszerűen nem érzek erőt. Csak ezt az egy éjszakát bírjam ki, a többi sokkal könnyebb lesz. Bízom benne.





Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

Victoria De Clare
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
14

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

Marco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" togetherMarco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together EmptySzomb. Okt. 27, 2018 7:30 pm



Victoria&Marco
“The true man wants two things: danger and play. For that reason he wants woman, as the most dangerous plaything.”

Hm, ki hitte volna, hogy ennyire könnyű lesz őt rávenni a saját akaratomra mindössze annyival, hogy ügyvéd lehet. Legalábbis ő ezt hiszi. Másfelől túl könnyen vettem rá a hozzám költözésre, így továbbra is gyanakodtam, mit titkol előlem, esetleg miféle tervet eszelt ki fejben, amivel nekem keresztbe tehet. Egy biztos: unatkozni nem fogok. Nem elég nekem ez a házasság, még ott van a nagy kérdés is, mégis miért pont őt kell elvennem. Annyi más ember – akiknek vannak férjhez adható lányai – tartozik az apámnak… erre pont egy beképzelt angol családot választ. Ennyire fontos lenne neki a nemesi vér a családba? Hol élünk, középkorban? Valami itt nagyon nem stimmelt, az biztos.
Este hat felé meg is érkezik az én jégkirálynőm, a szokásos lekezelő stílusában. Ezen mégis mosolyognom kell. A játék elkezdődött!
- Persze megmutatom. – mosolygok rá elégedetten, miközben a bőröndjeit az inasra bízom. Nem szokásom igen ez a vigyori stílus, de ha kárörvendésről van szó, bizony előbukkan néha. Felvezetem őt a loft emeletére, majd benyitok a saját szobámba. Várok egy kicsit, mire leesik neki a helyzet, hiszen a szobámon látni, hogy valaki bizony alszik itt. Nem vagyok érzelmes ember sem, de a családom az első, így igen, van egy két kép róluk a kandalló felett.
- Itt fog aludni, velem. – jelentem ki komolyan.
- Tudom nem erre számított, de szeretném szem előtt tartani, szóval, hajrá. – nézek rá elégedett vigyorral.
- A gardróbban hagytam önnek helyet a ruháira. – mutatok balra az ajtó felé.
- Csomagoljon ki, tusoljon le, amit csak szeretne, nem érdekel, de egy óra múlva vacsora. Legyen ott. – teszem hozzá.
- Csak mert tudom mennyire imád velem vacsorázni, Victoria. – továbbra sem hanyagolom az elégedett vigyort az irányába. Tényleg furcsa, ez a sok vigyorgás, de szerűen élvezem, hogy idegesíthetem őt. Tiszta óvoda igaz?
Én persze belül szintén tombolok a kényszerházasság miatt, de mégis mit tehetnék… apám parancsa, teljesítenem kell.  Egy ideig még nézem a barna szemeit, ahogyan mérhetetlen düh, és fájdalom tombol bennük, aztán ott hagyom őt a szobámban. Merész lépés, hiszen az a szoba az én helyem a pihenésre, de nem bízom a nőben, így kénytelen leszek magamhoz láncolni, és figyelni rá.
Az irodám felé veszem az irányt, ahol már vár rám az unokatestvérem Ilja.
- Mondjad testvér. – felelem neki, miközben leülök a székre, az íróasztalomhoz.
- Itt van az akta, amit kértél a leendő feleségedről. Kiderítettem több mindent, mint Igor bácsi emberei. – utalt az édesapámra. Azon kevesek közé tartozott, akik megengedték maguknak, hogy apámat a kereszt nevén szólítsák. Arról már nem világosítottam fel, hogy szerintem apám szándékosan hagyatott ki információkat Victoriáról ebben az aktában.
- Láttam a kiscsaj képét, igazán formásnak tűnik. Valóban az? – néz rám a szokásos vigyorával Ilja. Általában nőknél használja ezt, akiket megdugna. Hát ebből a nőből nem kap, az biztos. Nem mintha nagyon ragaszkodnék az én kékvérű leendőbelimhez, de az én feleségem lesz, a tulajdonom, pont. Ilja néha elfelejti kivel beszélt, tekintve, hogy együtt nőttünk fel.
- Igen, csak a formás testhez nagy száj, és leereszkedő stílus párosult.  – felelem komolyan.
- Ilja, ő az enyém, megérted? Még mielőtt cowboy akcióba lendülnél. Apám azt akarja vegyem el, nem hiányzik a botrány. – nézek rá komolyan, mire már ő is elkomolyodik.
- Természetesen, Marco, eszem ágában sem volt kikezdeni vele, csak érdeklődtem. – mondja már falfehéren.
- Helyes. – válaszolom kimérten. – Most távozhatsz. Találkozunk holnap. – teszem hozzá, mire biccent, majd ott hagy. Már csak az hiányzik, hogy a nevetlen farka keresztbe tegyen. Másfelől megnézném, ahogyan Victoria megszégyeníti, mert én mondom az a nő képes lenne rá.
A kezembe véve az aktáját tanulmányozom tovább a kis feleség jelöltet, egészen addig, amíg el nem jön a vacsora ideje. Szerencsére az irodámban is van fürdőszoba, és előre készítettem egy tiszta inget, valamint fekete famert. Nem éppen jellemző rám a laza stílus, de most jól esett. Hétre már lent is voltam, és vártam az én szépséges (és rettentően makacs, beképzelt) leendőbelim. Remélem az ágyban jó lesz, mert már most elegem van az egész jegyességből, legalább úgy élvezzem ki őt, ha másképp nem lehet. Könnyen ítélkezik mások felett, csak azt nem tudja milyen szegénynek lenni. Igaz, én sem, de tudom értékelni azt, amim van, és megdolgozom érte.
A nagyapám a semmiből építette fel a hatalmat, amit a család élvez, és én ezt nagyon tisztelem. Másfelől Victoria ügyvéd szeretne lenni, bizonyára félre ismertem, már csak az a kérdés miért, a pénz miatt, vagy tényleg segíteni akar másokon? Nem is tudom melyik a rosszabb az én családomra nézve. Egy ügyvéd végül is jól jön a családban, csak kétlem, hogy Miss Álszent valaha is segítene egy szorult helyzetben.


I've got a nasty reputation...Not a bit of hesitation

You better think twice ...‘Cause being evil has a price
Marco Alexeev
Korom :
31

Tartózkodási hely :
London, Egyesült Királyság

Hozzászólások száma :
11

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

Marco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" togetherMarco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together EmptyVas. Szept. 23, 2018 7:05 pm

Marco & & Victoria
To live with a "mafioso" together

Azt hiszem, hogy ez az egész kényszerházasságosdi most kezd átváltani élesbe és most kezdem el én is felfogni, hogy valójában mi is történik velem, milyen családba is csöppenek, milyen ember lesz a férjem.
Eddig nem igazán tartottam tőle, hiszen életem során megszoktam, hogy igazából mindenem megvan és a dolgok nagy része úgy történik, ahogy akarom.
Most először életem folyamán érzem azt, hogy valóban erős kényszer hatására cselekszem és hogy egy maffiózó család igenis veszélyes, nagyon veszélyes.
Persze, az is nyilvánvaló, hogy a vele való beszédstílusom, ami kiváltotta a belőle a következőket, ami jobban belegondolva kissé szánalmas. Hiszen ebből azonnal le tudom szűrni, hogy mivel lehet őt felbosszantani, másrészt azt is, hogy mennyire hiú és narcisztikus ember ő, akinek éppen belegázoltam a fene nagy egójába.
Ezek olyan dolgokat tesznek és olyasmikre képesek, amikre eddig én még csak gondolni se mertem, most azonban, hogy a családom, a barátaim élete a tét – és ez nem csak fenyegetés, hanem ígéret -, érzem, hogy egy kicsit elbizonytalanodom és életemben először félni kezdek.
Talán ezért is nem érdekel, amikor úri hölgyként jellemezve magamat, gúnyolódni kezd rajtam, hiszen fogalma sincs, ki vagyok, csak az ostoba Violette egyetlen történetéből von le következtetéseket, azonban magyarázkodni nem áll szándékomban.
- Most inkább ne menjünk bele abba, hogy ki mit gondol a másikról. – szúrom csak neki oda kissé dölyfösen, de már visszafogottabban, mint az imént, hiszen már nem vágyom semmire, csak, hogy véget érjen ez a kellemetlen beszélgetés és hazamehessek.
Csak megforgatom a szemeimet, mikor ismét visszatér a házastársi ágybéli aktivitására. Ha azt hiszi, hogy érdekel, kivel és hol hentereg, hát, nagyon téved, de most ehhez sincs hozzáfűznivalóm, hiszen ez már egy lefutott kör. Különben is most éppen eléggé lefoglal a további tanulmányaim és a barátaim körüli egyezkedés, mint, hogy nagy ügyet csináljak szemtelenségéből.
Egy pillanatra csak szótlanul méregetem koránt sem könnyen kiismerhető arcvonásait, majd felvont szemöldökkel nézem tovább, amikor mégis enyhülni látszik az iskolámmal kapcsolatban.
- Ha ezt komolyan mondja, és valóban folyathatom jogi tanulmányaimat, akkor minden feltételt elfogadok. – mondom neki komoly és már nyugodtabb hangnemben, hiszen elértem a célomat. Azonban már nem voltam annyira őszinte, hiszen terveim szerint minden el fogok követni, hogy húzzam ezt a szex és gyerekvállalás dogot. Eszem ágában sincs gyereket szülni egy ilyen szörnyetegnek.
A barátaimmal pedig természetesen találkozni fogok ezután is, csak ezek szerint titokban kell ennek történnie.
Nem mintha szüksége lett volna a beleegyezésemre, ezt érzem és azt is keményebb stílusra vált, melyből érzem, hogy most jobb, ha hallgatok és ha azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogy ő azt elképzelte.
Miután elmondja követeléseit és kívánságait, mint valami kiskirály, szabályosan elküld a lakásából, de ezt én egyáltalán nem bánom. Köszönés nélkül kisétálok az ajtón, majd hívom a sofőrömet, hogy jöjjön értem és vigyen haza, a saját lakásomra, amit arra az esetre vett apám, ha egyedül szeretnék lenni.


MÁSNAP ESTE 6 KÖRÜL

Előző nap, a leendő férjemnél, akiről tudjuk kicsoda és hogyan lett a vőlegényem, nagyon könnyen és meggondolatlanul belementem minden egyes feltételébe, csak hogy tovább tanulhassak, és hogy mielőbb szabaduljak. Ma azonban, amikor hajnalban felkeltem egy éjszaka után, mely alatt szinte, semmit nem aludtam, már egészen másképp érzem magam. Mondhatom, hogy tele vagyok vegyes érzelmekkel, de egyikről se mondható el, hogy pozitív lenne: félelem, rémület, harag, kétségbeesés – mégis erősnek kell maradnom, a családomnak nem szabad látnia, hogy mekkora harcok dúlnak bennem értük. Biztos vagyok benne, hogy apám képes lenne valami butaságra, ha ezt megtudná, és a vesztébe rohanna. Ezt sose nem bocsájtanám meg magamnak.
Kiszáradt torokkal, összeszűkölt gyomorral és remegő kézzel hívom fel őket, hogy közöljem velük, már ma Marco-hoz költözöm és egy hét múlva pedig megüljük az esküvőt.
Azonnal hozzám akarnak sietni, de én megnyugtatom őket, hogy minden a legnagyobb rendben van és ez így helyes, pedig igazából semmi sincs rendben.
Miután lerakom a készüléket, a telefont mérgemben a fölhöz vágom, majd könnyfátyol borítja be arcomat, de erős akarok lenni és még mindig nem fogom megadni Alexeevéknek az örömöt, hogy megtörni lássanak.
Miután összeszedem magam, nekilátok a dolgaim összepakolásának. Csak a legfontosabb dolgokat szedem össze, a többit majd úgyis utánam küldik, miután a szobalányok összepakoltak.
Amúgy sem hiszem, hogy a személyes dolgaim és a könyveimen kívül bármi másra szükségem lenne abban a luxuslakásban.
Ahogy azt az orosz „ígérte” pontban este hatkor megérkezik az értem küldött sofőrje, aki az utazó táskámmal együtt azonnal elszállít a lakásra, ahol előző este megkaptam a nagyszerű ultimátumokat.
A sofőrre nincs panaszom, igazán rendes és úriember módjára viselkedik velem, még akkor is, amikor tudom, hogy ő is csak egy maffiózó.
Még be is csenget helyettem, amit bevallok, nem bánom, mert nem biztos, hogy képes lennék rá, mégis amikor az orosz fenevad ajtót nyit, semmi nyoma rajtam félelemnek, csakis határozottságot mutatok kifelé.
- Nos, megérkeztem, ahogy azt kívánta, Mr. Alexeev. – mondom neki a szemébe nézve miközben belépek az ajtón leendő otthonomba.
Most valahogy nem találom olyan szépnek és elegánsnak, mint előző este, amikor beléptem, akkor ugyanis nem sejtettem, hogy milyen hamar itt fogok majd élni.
- Melyik lesz az én szobám? – nézek rá kérdőn miközben vele szembe fordulok,  válaszra várva, hogy hol kell berendezkednem és nyomorúságos napjaimat élnem.




Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

Victoria De Clare
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
14

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

Marco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together Empty
TémanyitásTárgy: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" togetherMarco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together EmptyVas. Szept. 23, 2018 6:34 pm
Játékosok »» Marco Axeleev és Victoria De Clare
Helyszín és szitu »» Marco Alexeev luxuslakása/ Victoria kényszer hatására beköltözik Marco-hoz


Which hurts more?Thinking you should
hate him or knowing that you don't?

Victoria De Clare
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Anglia, London

Hozzászólások száma :
14

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

Marco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together Empty
TémanyitásTárgy: Re: Marco & Victoria ►To live with a "mafioso" togetherMarco & Victoria  ►To live with a "mafioso" together Empty
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia :: anglia temetõje-
Ugrás: