Welcome to Europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.


 
belépés
a végtelen univerzumba
Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés
Chatbox
közhírré tétetik
jelenléti ív
erre sündörgünk
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss emlékek
életünk állomásai
Yesterday at 5:18 pm

Zivon & Theodore
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptySzomb. Feb. 23, 2019 10:22 pm

❦ Hey I just met you and this is crazy


Volt ebben az egészben valami iszonyat mód zavaró, amit nem tudtam megmagyarázni vagy megfejteni a srác egész megjelenése miatt. Volt benne valami különös, amit nem tudtam mivel azonosítani. Talán azért, mert túl éretlen vagyok még ehhez vagy mert túl elvont, hogy az ilyen részleteket is értékeljem, észre vegyem. Csak pislogtam egyet-kettőt, amikor megjegyezte, hogy vannak más módszerek is mások megismerésére és érdekes, én pont így akartam kideríteni. Na persze. Felesleges kérdezz felelek játékot játszanunk, aminek a lényegét én magam is elvesztem majd és nem derítek ki semmit sem abból amit szerettem volna. Egy ilyen színjátékkal én sokkal többre megyek, mint ő azt gondolná. De nem számít most, hogy neki ez egy cseppet sem tetszik. Teszek rá! Ahogy majd az apjára is tenni fogok, ha nem olyan, amilyenre számítok. Ám a jelek szerint eddig pont olyan, csak egy fokozattal még jobb, akarom mondani még rosszabb, mint ahogy azt képzeltem.
Tagadhatatlan, hogy a szemeit fürkésztem valami értelmet keresve odabent, de az történt ami mindig is történni szokott. A nagy semminek ütköztem, egy olyan gátnak ami nem enged betekintést  a nem oda valóknak. Tényleg ennyire fapofa lenne ez a srác vagy csak ennyire profi abban, hogyan rejtegesse az igazi érzéseit, ami túltesz a nagy semmin.
Meglep amikor közli, hogy számára nem olyan fontos a pénz, de azzal szerintem minden normális emberrel egyetért mennyire nem mindegy mire költi az ember azt. Persze, hogy jó költeni. De amíg nem élt valaki igazán, nem tapasztalta meg milyen eljárni fesztiválokra, buliba, kirándulni és szerencsejátékozni addig nagyon üres az élete. Úgy értem nem egészen üres, csak beskatulyázott a mindennapok ismétlődésébe, minden nap ugyanaz és semmi váratlan nem történik.
Talán nincs igazam. Esetleg a nagy semmi nem azért tükröződik a szemeiben, mert nem enged a saját álmainak egy kicsit, hanem mert valami más van a dolgok mögött. Valami más bújt meg ott és senki sem tudja igazán, hogy esetleg ő milyen igazából.
– Ha egy kicsit önmagadra költöd azt a pénzt az sosem rossz dolog. Főleg ha tényleg olyasmire költöd ami téged tesz boldoggá, nem pedig mást. – bár a jelek szerint nem mindig teszi így, szóval kár magyaráznom neki ilyesmiről.
– Gondolj arra, hogy annyit érsz ahány nyelvet beszélsz. Szerintem nincs rossz abban, ha több nyelven tudsz beszélni. Sőt, mások inkább nem tudnak olyat mondani rólad amit te nem értenél meg. Az mindig jobb ha vissza tudsz vágni, mintha művigyorral kellene végig hallgatnod más min nevethet a hátad mögött vagy épp előtted. – ilyenkor jut eszembe az a dokumentum film, amiben VIII. Henrik és Klevei Anna 'házasságát' tárgyalták éppen, jó nem csak és kizárólag ő volt a téma, hanem a király és megannyi felesége. De a lényeg, hogy a nő kezdetben nem tudott a király nyelvén beszélni és így nem is tudhatta, ha éppen rajta röhög az egész udvartartást. Ezért sem érzem feleslegesnek ha valaki több nyelvet tud. Bár mégis miként érvelhetnék neki ilyesmivel? A végén még azt hiszi így próbálok kedveskedni neki. Szóval ez a lehetőség kizárva.
– Nem félek a magánytól. Szembe nézek vele, ha az kell, hogy ne keserítse meg az életem egy nő. Elég hisztisek a lánytestvéreim, nem kell tovább fokozni egy barátnővel is. – egyrészt tényleg nem tudom komolyan venni őket, nem kötnek le úgy, mint másokat és nem érzem őket egyáltalán elegeknek.
– Sajnálom. Néha nem azt kapjuk amit szeretnénk. – mert valóban így van. Kár, hogy ezek csak üres szavaknak tűnnek most.
Különben sem mehetek oda hozzá és mondhatom el neki, hogy hasonló bárkában evezünk mindketten.
– Szerinted a szüleid bánnák ha nem itt folytatnánk a beszélgetést hanem valahol máshol? Téged nem zavar ez a négy fal, a bezártság?

❧ Tags: Theodore x Zivon ❧ Words:❧  Note:  Zivon & Theodore 2836558721


You will always be fond of me. I represent to you
all the sins you never had the courage to commit.
Zivon Bajdarov
Korom :
25

Tartózkodási hely :
¬ Meglepetés


Hozzászólások száma :
25

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptySzomb. Feb. 16, 2019 11:38 pm
Van benne valami igazán furcsa, ami nem is tudom... kissé kezd nekem ez az egész beszélgetés furcsa lenni és olyan hirtelen ingázik két személyiség között, hogy lassan beleszédülök. Persze csak képletesen, már megtanultam, hogy hogyan lehet az ilyen embereket kezelni. Elszakítottak Norvégiától, elszakítottak a szabadságtól és a szerelemtől, bár jobb nem szeretni egy olyan embert, aki mindent csak rossz néven vesz. Biztosan már ő is megtalálta az igazit, csak nekem nem lesz sosem lehetségesem rá. Utálok itthon lenni, utálom ezt a házat és utálom az összes benne lakó embert... Őt még nincs miért utálnom, de az egész világot utálom és ő is egy része a világnak, szóval őt is utálni fogom, csak idő kérdése. Bár adott okot, próbált engem hülyének nézni és nem is értem, hogy miért engedi meg magának ezt a stílust és ezt a hangnemet. Bár szerencsére már visszavett belőle... nem mintha én bárki lennék itt, aki kirakhatná. Talán apámnak kevesebbet ér a szavam, mint a cselédeké, azokra legalább rendesen odafigyel.
- Vannak rá más módszerek is, érdekes, hogy te pont így akartad kideríteni. - közlöm vele, hiszen egy kérdezgetős beszélgetéssel többre egy, mint egy ilyen "színjátékkal", bár ki tudja, hogy mi igaz és mi nem. Igazából annyira nem is érdekel a dolog, ő is csak egy átmeneti vendég, aki majd feladja és elmegy innen, mert megismeri majd az apámat és behúzza a fülét és a farkát. Sokszor volt már erre példa, most sem hiszem, hogy nagyon máshogy alakulnának a dolgok, mint akkor.
Csak megvonom a vállamat, ha tudná, hogy nekem ebben a családban semmiben sincs nagyon választásom, még csak el sem mehetek itthonról. Mindig ott van velem valaki és vigyáz rám, hogy ne lépjek le itthonról, ahogyan a múltkor is tettem. Nem díjazta az apám, bár még mindig az örökséggel fenyeget, de tudja, hogy nem tarthat azzal engem sakkban. Nekem nem fontos a pénz, én tudok élni nélküle szegényebb környezetben is. Nekem sokkal többet érne egy boldog párkapcsolat, mint milliók, bár senki sem akarja elhinni... - Számomra nem olyan fontos a pénz. De igen, néha jó költeni, bár nem mindegy az ember mire költ. - mondtam neki, miközben mélyen a szemeibe néztem. Nem nevettem fel, pedig talán az várta, az arcom tökéletesen tükrözte a semmit, amit leginkább éreztem mostanában. Egy üres doboz vagyok, egy élő, de belül inkább holt doboz. Egyszer talán jobb kedvem lesz majd. Arra pedig nem mondok semmit, hogy nem ismerem a családját, hát ő sem az enyémet. Bár jobb nem ismerni őket, de... ja.
Nincs nagyon kedvem belemenni a részleteben, így csak bólintok arra egyet, hogy a lányokkal csak a gond van. Vajon milyen arcot vágna, ha megtudná, hogy homoszexuális vagyok? Engem sosem izgattak a lányok és soha nem is fognak, nem tudok rájuk párként tekinteni, se most, se soha. - Hát igen, fontos a széleskörű nyelvtudás gazdagéknál. - jegyzem meg egy fintorral az arcomon, hogy nekem mennyi nyelvet kellett tanulnom feleslegesen, bár volt, amit egészen megszerettem, de volt ami nem. Az orosz meg könnyen ment és mai napig is egész jól beszélem.
- Hát ahogyan gondolod, de egyszer szükséged lesz majd valakire, az ember társas lény. - ez mondjuk pont az én számból a leghihetetlenebb, hiszen nekem nem lesz senkim. Nem ismerkedem és nem fogok senkibe beleszeretni, mert teljesen felesleges. Apám sosem fogadná el, hogy egy férfival mutatkozzak, anyám meg úgyis csak rontana a dolgokon. - Biztos jó, hogy vannak testvéreid. Én is szerettem volna, de sajnos anyámnak nem lehet több gyermeke már. - mondom halkan. Bár lehet, hogy ezt nem kellett volna az orrára kötnöm, de már elmondtam neki, nincs mit tenni.
Anonymous
Vendég
Vendég

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptyVas. Feb. 03, 2019 8:26 pm

❦ Hey I just met you and this is crazy


Ha egy pillanatig több türelmem lett volna mesterien előadni a nyájas és hízelgő oroszt, aki dicsőíti a kétszínűséget akkor biztos nem vágnék most fapofát. Még hogy az apja Tudorosabb! Megáll az eszem. Viszont azt kétlem, hogy jobban szeretnék most az apjával találkozni, hozzá beszélni és neki bókolni, mintsem a fiának. Elvégre mi "gyermekek" az apáink és anyáink kicsinyített másai vagyunk, vagy ellentétei, attól függ mennyi rossz példát láttunk és döntöttük el, hogy belőlünk ugyan nem esznek semmit.
 - Csodálatos!
Ugye kiérződik a gúny a szavamból? Nem? Helyes, direkt úgy ejtettem ki ezt az egy szót, mintha valóban olyan jó hír lenne, hogy az apja még nála is keményebb dió, mint azt az én drágalátos apám beállította. Tudta, hogy mit kell rám bíznia, én meg nem is ellenkeztem. Pedig megtehettem volna, de azt is megértem, hogy ahogy neki, úgy nekem is megvannak a kötelezettségeim a családom felé.  
 - Bocs, rossz szokás. Mindenki próbálta kiirtani belőlem, de nem ment nekik. Csak arra szerettem volna rájönni, hogy te milyen vagy. - az biztos, hogy ezt jól elszúrtam, na de már mindegy. A lényeg, hogy van benne egy kis nagy mennyiségű Tudor vér. Hogy ez őszintén tetszik-e vagy sem? Nos maradjunk annyiban, hogy szeretem a kihívásokat. Ha nem szeretném már régen nem is itt lennék, hanem úton haza, ahogy a Tudor srác is szeretné. Vagyis valóban ezt szeretné? Nagy kár, hogy nem látok a fejébe. Vajon most mire gondolhat? Akárhogy is, talán jobb nem tudni.
 - Hmm akkor bizony nem lesz sok választásod. - megbámulom, túlságosan is. Nem méregetni akarom őt, vagy lenézni mert ő angol én meg orosz, vagy ilyesmi. Pusztán sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell megismernünk egymást. Pedig minden mennyivel másabb lett volna ha esetleg... Semmi. Azt hiszem nincs az a bál vagy egyéb összejövetel ami vonzani tudna engem egy ideje.
 - Irigylésre méltó. Nekem három testvérem van, két lány és egy fiú. Képzeld csak el mi lesz ha az öregem egy nap meghal és osztozkodni kell. Nem ér annyit a pénze, hogy összevesszek ezért a testvéreimmel, de elkölteni mindig jó ha van. Nem igaz? - hülye kérdés, tudom neki ehhez semmi köze. De valahogy mégis... Csak szeretném ha nevetne egy kicsit, ha nem olyan halvány és halott mosolyú lenne az a görbe az arcán.
 - Nem ismered még a családom. - csak ennyi. Hiszen én sem ismerem rendesen az övét, ezért biztos jobb ha nem vonok le még több téves következtetést.
Aztán nevet. Végre talán úgy tiszta igazán. Bár lövésem sincs melyik rész nevetette így meg. Végül is mindegy. Vagyis dehogy!
 - Nincs barátnőd? Pedig olyan sok szép és idegesítően feltűnő lány van... Mondjuk megtudom érteni, a lányokkal csak a baj van. - főleg ha ragaszkodni kezdenek és olyasmit képzelnek bele egy-egy szóba vagy apró gesztusba, amit nem is kellene.
Nem azt mondom, hogy ez nem szórakoztat, de egy idő után már ez sem olyan mulatságos.
 - Áh logikus, hogy beszélitek a nyelvemet is. - válaszolok immár az anyanyelvemen. Nem értem miért lepődöm meg ezen.
 -  Nekem nem kell aggódó barátnő, aki gondol egyet és bele szeret valaki más pénzébe. - mert többnyire ez van, ha nem vagyok figyelmes, ezekről meg jobb nem beszámolni. Amúgy sem kell erről a Tudor srácnak tudnia. Hiszen akárhogy is nézem egyes dolgok igenis erőssé tesznek, engem és mindenkit is. Aki hisz a mondásban, hogy ami nem öl meg ugyebár...
Egy részem nyugodt volt, mert most tűnt igazán őszintének a nevetése.
 - Különben most maximum a lánytestvéremmel tudnék beszélni, de mivel tisztában vagyok azzal mennyire magamra haragítottam őt... Kétlem, hogy valaki képes volna most zaklatni engem, amíg nálatok vagyok. - egyrészt mert tudom, hogy én szoktam hívni őket, másrészt tényleg csak akkor hívnának, ha hiányoznék. De minden gyerekes szokást pótol a húgom, Sabina.

❧ Tags: Theodore x Zivon ❧ Words:❧  Note:  Zivon & Theodore 2836558721


You will always be fond of me. I represent to you
all the sins you never had the courage to commit.
Zivon Bajdarov
Korom :
25

Tartózkodási hely :
¬ Meglepetés


Hozzászólások száma :
25

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptyKedd Jan. 15, 2019 5:45 pm
Csak értetlenül pillantok rá és nem értem, hogy mire jött ez a nagy változás és hízelgés, de... nekem az ilyen semmit sem ér. Egyik pillanatban egy beképzelt orosz, aki azt hiszi, hogy ő megtehet bármit, aztán megváltozik és barátságosabb üzemmódba vált. Szerintem elég csak abból kiindulna, hogy apám barátjának a fia, ez már elég, hogy elhiggyem, hogy ilyen létezik. Apámnak szerintem nincsenek barátai és soha nem is lesznek, mert egy olyan embernek, mint ő senki sem felel meg, még a saját fia sem. Nem tudom, hogy minek kellett neki gyerek, hiszen nem való neki az hogy bárkije is legyen, anyám helyében én már leléptem volna vagy elhagytam volna, nem bírtam volna elviselni ennyi évig őt. Egyszerűen egy elviselhetetlen ember, akinek majd megváltás lesz a halál... a legrosszabb az egészben, hogy én sosem voltam ilyen, ő tett ilyenné engem és azzal, hogy elrángatott engem az egyetlen helyről, ahol elhittem hogy boldog lehetek, ahol beleszerettem a világ leggonoszabb emberébe. Ostoba voltam, hogy hagytam magamnak megélni azokat a dolgokat, amiket nem lett volna szabad. - Apám biztosan Tudorosabb nálam, bár meglepő ez a hirtelen váltás. - jegyzem meg neki, nem is értem őt, hiszen olyan fura... És olyan nem idevaló, mármint túl értelmesnek és rendesnek néz ki ahhoz, hogy bármi köze legyen apámhoz. Bár hülyeségeket beszélek, hiszen az előbbi viselkedése teljesen olyan volt, amit már megszoktam itthon, engem itt mindenki hülyének próbál nézni ebben a házban, csak nem tudom miért... Talán a homlokomra van írva, hogy "balek"?
Néha a kegyes hazugságok kitudnak minket húzni a szorult helyzetből és megmentenek minket, ilyen ez is például... Mondjuk régebben tényleg szerettem megismerni a család barátait, amikor még rendesek voltak velem, amikor még nem kellett megismernem azt az irritáló lányt, akit elakartak velem vetetni. Nem tudom, hogy apám miért hiszi azt, hogy mai napig az érdekházasság a legfontosabb. Értem, hogy a politikai helyzetét veszélyezteti az, hogy meleg vagyok és akár a felsőtáblán betöltött szerepe is elveszhet egyetlen botrány miatt... De miért akar mindent megszabni nekem? Én is rendelkezem önakarattal és eltudom dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem.
Szeretek őszinte lenni vele, ezért is mondtam el neki, hogy nincs értelme, ha itt marad, mert apám semmit sem fog eladni. Amit megszerez, azt meg is tartja, hiszen kapzsi és konok. Miért adna el valamit, amit végre magáénak tudhat? És ahogyan kivettem a szavaiból, ezt a birtokot nem mostanában szerezte, hanem az őseiről maradt rá, így... még inkább csak azt tudom neki mondani, hogy nem fogj eladni neki. - Valószínűleg aláírat velem egy szerződést, miszerint nem adhatom el, amolyan örökbirtok lesz a családnak. - felelem neki könnyedén, miközben figyelem őt. De igen, valóban én leszek a következő gróf. - És igen, egyetlen fiaként én vagyok az örökös. - teszem még hozzá. Bár ez a kérdése cseppet gyanús, de nem akarok belegondolni, hogy milyen mögöttes tartalmat vagy éppen szándékot rejthet. Ez nem az én dolgom, hanem a két családnak kell elrendeznie egymás között. Hiszen sok mindenből kihagytak szerencsére.
- A türelem véges és apám egy élettel teli férfi. - mindössze ennyit jegyzek meg, mert utána a telefonom vonja el a figyelmemet, bár próbálok nem tudomást venni róla. Hiszen a legjobb barátom az, akit ott kellett hagynom, megígértem neki, hogy majd eljön hozzám és velem lesz majd egy ideig Angliában.
Csak csendben hallgatom őt végig és próbálom magam nem elnevetni, tényleg tartom magam, de majd mikor azt mondja, hogy a gyenge angoljára hagyatkozik, akkor kirobban belőlem. Tényleg egy nagy jóleső röhögés lesz belőle és igyekszem lecsillapítani. - Ne haragudj. - mondom neki, miközben igyekszem csillapodni a nevetést illetően. Nem tudom, ez az egész a maga módján egy vicces jelenet. - Nincs barátnőm és nem kell falazni nekem. - mondom neki, mikor végre már sikerül rendesen megszólalnom és a szemeibe pillantok. - Emellett folyékonyan beszéljük a nyelvedet, de a te barátnődet ne várakoztasd, nyugodtan hívd fel. - mondom neki oroszul és tényleg jól beszéljük a nyelvét. Emellett még franciául és németül tudunk. Ezek azok a nagy nyelvek, amiket apám érdemesnek tart arra, hogy megtanultassa a gyerekével.
Anonymous
Vendég
Vendég

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptyVas. Jan. 13, 2019 8:27 pm

❦ Hey I just met you and this is crazy


Természetes, hogy egy kicsit pökhendi vagyok, de ezért meg is kapom érte a méltó jutalmamat és ez tetszik. Széles vigyorra húzom a szám, talán még szélesebbre és őszintébbre, mint az övé. De tudva, hogy én sem bírom ha valaki tovább vigyorog rám, inkább abba hagyom és elkomolyodom amíg választ adok neki.
  - Te tényleg igazi Tudor vagy, látszik, hogy megtudod védeni magad és nem türőd az esztelenséget. Ez tetszik! Az apád is biztosan ilyen, méltó arra, hogy  az apám barátja legyen.  - biztosan egy kővet is fújnak, ennél fogva az apját se állhatom majd ki. Éljen tehát akkor a mindent elsöprő kétszínűség, amiből nem vagyok nagyon jeles. De számít ez? Ugyan.
  -  Eltudom képzelni. - tény, hogy nem tudom hová tenni ezt a halvány görbét az arcán, nem mintha zavarna, de mégis így van. Ilyenkor jutt eszembe az, hogy az apámnak mennyi érdekbarátja van és mire kényszerít rá minket is. Talán ez a szituáció is éppen ilyen, csak most a Tudor palánta az apja áldozata, nem én. Sajnálatott kezdtem el érezni, már nem vigyorogtam úgy, inkább elő vettem a komoly oldalamat.
  - Ez elgondolkodtató.  - hogy a ménykő csappott volna bele az apámba amikor ezt kitervelte nekem. Biztos tudta az az átkozott, hogy lehetetlen küldetést bíz rám. Magamban fortyogtam.
 - Értem. Ez esettben... - felálltam, mintha távozni készülnék vagy valami.
  - Én tudok várni. Ha a felmenőim eddig ültek a babérjaikon, nem lesz semmi baj, ha tovább megy ez így. Te leszel a következő gróf, nem igaz?  - az apám biztos nem várna addig, míg véletlenül meghalna az apja szóval ki kell találnom valamit.
- Csak az enyém türelmetlen és reméli, hogy megtudom győzni a semmit el nem adó édesapádat. - felsóhajtok, de nem adom fel. Arra tanítottak, hogy mindenre találjak valami megoldást és kitartsak. Kerülő utakon ugyan, de kitartsak.
- Gondolom a barátnőd szeretne visszakapni téged. Ha szeretnél elmehetsz hozzá, majd azt mondom a szüleidnek, hogy épp most mentél ki a mosdóba.  - mert ki más írhatna neki ilyen hevesen, ha nem a barátnője ugyebár. Kétlem, hogy a szülei éppen most okítják mit mondjon nekem vagy afellől érdeklődjenek én mit mondok. De van annyira jól nevelt és nem nézi meg, mert úgy hiheti zavarna engem. Vagy ki tudja mi a helyzet. A kandallóhoz sétálok. Csak most vettem észre, hogy milyen ízléses ez a festmény itt fölötte.
- Ha akarsz még elszökhetsz, én nem árulom el, hogy hová mentél el. Majd a gyenge angolomra hagyatkozom és oroszul beszélek hozzájuk többnyire, amit gondolom nem értenének.

❧ Tags: Theodore x Zivon ❧ Words:❧  Note:  Zivon & Theodore 2836558721


You will always be fond of me. I represent to you
all the sins you never had the courage to commit.
Zivon Bajdarov
Korom :
25

Tartózkodási hely :
¬ Meglepetés


Hozzászólások száma :
25

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptyKedd Jan. 08, 2019 9:43 pm
Csak értetlenül pillantok rá és nem is értem, hogy ez milyen kérdés a részéről... Mi az, hogy számít e ki ő? IGEN! Nem értem, hogy miért olyan fontos, hogy szórakoztassam őt és ha már vissza lettem ide rángatva, mint egy nemes, akkor hát úgy viselkedem, mint egy nemes, mert az is vagyok! Nem fogok egy idegent szórakoztatni, nem fogok egy idegennel beszélgetni sem, amúgy sem nagyon vágyok emberi társaságra, szívem darabokban van és anyám meg az apám elvárják, hogy itt beszélgessek valakivel, aki megkérdezi, hogy számít e ki ő? - Kissé ostoba kérdésnek érzem, hiszen te vagy itt a vendég, akinek be kéne mutatkoznia. - mondom egy élettelen mosollyal az ajkaimon. Persze ő elhiheti, hogy igazi mosoly, hiszen nem tudja, hogy jelenleg hogyan is érzem magam igazán. Mondjuk ha rajtam múlik, akkor nem is fogja megtudni, hiszen nem is tartozik rá. Igazából túlságosan is jól nevelt vagyok, hogy bunkó vagy tiszteletlen legyek vele szemben, tudom hogy mit várnak el a szüleim. Hiszen most apám kedvére kell tennem...
Figyelmesen végighallgatom, amit mond nekem és elég érdekes az, amit mond. Hozzánk sose jön senki, aki csak üdvözletét küldi. Biztosan van valami célja is az itt létének és nem lehet csak egy sima barátja édesapámnak, akkor nem küldtek volna pont engem szórakoztató bizottságnak. Persze engem kihagyott most mindenből az apám, hiszen én csak egy kudarc vagyok, mert nem akarom elvenni azt a ronda lányt, de nem is fogom! Én nem érzek iránta semmit sem és hiába próbálja rám erőltetni, nem is fogok semmit sem érezni iránta. - Mindig örülök, hogyha a család barátaival ismerkedhetek meg. - mi mást mondhatnék neki? Az arcomon töretlenül ott van az a "mosoly" vagy mi. Figyelem őt, nincs különösebb problémám vele, de... mint mondtam nem vágyom emberi kapcsolatokra. Lehet valami baj van velem, de ez van sajna.
Mikor kérdez legszívesebben megforgatnám a szemeimet, de nem tehetem meg, szóval visszafogom magamat. Bólintok egy aprót, ami az igenlő választ fejezi ki, miért ne lennék kíváncsi? Majd figyelmesen meghallgatom, amit mond nekem és figyelem. Szóval megakar venni valamit venni az apámtól? Sok sikert neki, nem igazán szokott eladni semmit sem, főleg nem barátoknak, magának való, makacs és idióta. - Remélem nem csomagoltál ki, felesleges lett volna. Nem fogja eladni. - ezt olyan határozottan jelentem ki, mint ha azt mondanám, hogy a föld gömbölyű. És mikor megkérdezi, hogy milyen az ember legszívesebben elmondanám neki a véleményemet, hogy mit gondolok a dolgairól, de inkább a nyelvemre harapok. - Szavakkal nem lehet megismerni, inkább szemnek kell megtapasztalnia. - mondok ennyit, miközben csipogó telefonomra pillantok, valaki nagyon ír nekem sms-eket. Gondolom ki lehet az...
Anonymous
Vendég
Vendég

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptyVas. Okt. 21, 2018 11:18 pm

❦ Hey I just met you and this is crazy


Szerettem azt hinni, hogy mindent tudok és a világot úgy formálhatom meg amilyenre én szeretném. De ez badarság, mert a világ formál meg engem és nem fordítva. Mások elvárása, hogy milyennek kell lennem. Milyen a tökéletes gazdag gyerek magatartása. Patyolat tiszta a neve, nem mocskolja be semmiféle kétes ügy. Nincs semmiféle homály akörül, hogy mit tesz, mert tiszta kártyalapokkal játszik. Az emberek olvasnak benne, mert engedi és több tucat ismerőse van, mint gondolná bárki más. Mégis több és több kell. Nem csak ismerősökből, hanem pénzből. Hiszen a pénz irányít mindenkit. Látszólag.
Próbáltam kifürkészni valamit a fiú viselkedéséből, bármi jelét találni annak, hogy esetleg ugyanolyan tucatszemély mint a többi, nincs benne semmi érdekes és hasonlók. Ne kezdjek el érdeklődni utána. Mert felesleges. Össze se barátkozzak vele, mert elszúrok mindent ha több alkohol van a szervezetemben, mint kellene. Még most is kísért a meggondolatlan cselekedeteim nagy része.
Ám nekem most volt annyi előnyöm, hogy a srác azt se tudta ki vagyok. Jó nem idevalósi, valószínűleg egy vadbarom, de a lényeg úgysem ezen lenne, hanem azon amivé magamat változtatom. Minden nyomorult első benyomás igenis számít. Mert arra gondolunk vissza mindig, ha az idő elteltével jobban megnyílunk a másik félnek. Milyenek voltunk akkor amikor még feszengtünk a másik jelenlétében. Na most pont ez van. Ez történik meg.
– Számít az, hogy én ki vagyok? – persze, hogy számít. Hiszen kíváncsi lehet miért kell pont neki itt várakoznia velem. Ki az izé vagyok. Mit akarok itt és hasonló zagyvaságok ami most biztos végbemehet a fejében.
– Novoszibirszk-ből küldött ide az apám. A tiéddel régi ismerősök és pont most jutott neki eszébe, hogy üdvözletét tegye, csak nem ért rá. Ezért engem küldött. – szerintem elég nyilvánvaló, hogy vészesen közel van az édesapja születésnapja és az enyém is időzítésből jeles. Mindig tudja mikor kell beleköpni valaki levesébe, hogy a saját céljait elérhesse. Nem tudom mire számít. Hogy esetleg megenyhül a szíve, ha éppen őt ünnepelik vagy mi? Miután kezet rázunk elengedem a kezét. Nem akarom fogva tartani, hogy biztosan rám figyeljen és minden egyes szó eljusson hozzá. Amikor felhozza az ügyet, hogy mi az amit az édesapjával szeretnék megvitatni, kicsit felvonom a szemöldököm. Mégis mit mondhatnék el neki? Hogy korántsem csak egy egyszerű üzleti ügyről van szó? De miért nem beszéltek neki erről a szülei? Miért nekem kell elmondanom? Ja egyszerű. Egy nap ő lesz a gróf és ha nem tudom megnyerni akkor az üzlet csak addig lesz érvényes amíg az apja él és virul meg hasonlók. Kedveskedhetnék neki nem?
– Kíváncsi vagy igaz? – leülök, vissza a kanapéra ahol eddig ücsörögtem. Szerintem ez a távolság jobb lesz mindkettőnknek.
– Csak szeretnék megvenni valamit az apádtól és abban reménykedem, hogy eladja nekem. Nektek talán jelentéktelen az egész. De a családomnak sokat jelentene ha újra a miénk lehetne és… A bökkenő az, hogy még nem eladó. Valahogy rá kellene vennem az öregedet, hogy adja el az egyik birtokotokat. A sokadik ük nagyanyámé volt aki a nehéz helyzetben eladta a tiédnek és egy csomó sületlen duma meghurcolásról és hasonlókról, ami biztos nem érdekel. Szóval nem untatlak vele. – meg amúgy sem adtam volna elő az egészet, mert ez már csak történelem és ugye sokakat nem igazán érdekel.
– Milyen ember az apád? – persze, hogy kíváncsi voltam az ő véleményére és valóban érdekelt, vajon a saját fia mit gondolhat a grófról. Tényleg olyan lenne, mint amilyennek az én apám leírta?

❧ Tags: Theodore x Zivon ❧ Words:❧  Note:  Zivon & Theodore 2836558721


You will always be fond of me. I represent to you
all the sins you never had the courage to commit.
Zivon Bajdarov
Korom :
25

Tartózkodási hely :
¬ Meglepetés


Hozzászólások száma :
25

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptySzomb. Okt. 20, 2018 10:37 pm
Egy kevés időt sem szerettem volna eltölteni ezzel a fiúval, többek között, mert nem ismerem és külföldi, de nem igazán érdekel, hogy honnan jött. Nem értem, hogy miért kell nekem vele lennem és miért kéne nekem vele beszélgetni, hiszen még csak nem is ismerem... Igen, ezt már kétszer hoztam fel indoknak, de hát mégis csak egy kibaszott idegen és nem is tudom, hogy mi a fenét tudok vele kezdeni, nem hiszem, hogy sok közös témánk lenne, igazából el sem jöttem volna, hogy ha nem zsarolnak meg engem, de hát igen, erről szól a családom, amit nem tudnak elérni szavakkal, azt tettekkel érzik el, ilyen ez nálunk. Zsarolás, cselek és turpisságok, mindenki nagyon is jól képzett ebben. Talán én is onnan örököltem ezt, pedig el nem tudom mondani, hogy mennyivel jobb volt a könyvek társasága ott a csendben a könyvtárban, igazi béke volt, ami itthon nem található meg.
Nem akartam bemenni abba a szobába, de mégis így kellett tennem, mert most mi vagyunk a vendéglátók. Igazából a srác... egy olyan átlagos srác volt, nem igazán akartam volna vele beszélgetni, de még csak ránézni sem szerettem volna. Nem is értettem a szituációt, miért kell nekem itt lennem?! De komolyan... És még keze tis nyújt nekem és bemutatkozik, legszívesebben csak ellökném a kezét és nem beszélnék vele. - Örvendek. - mondom halkan, majd megfogom a kezét és meg is rázom, ahogyan illik. Igazából elég helyes... sokkal helyesebb, mint Sebastian, de ez engem cseppet sem érdekel, mert ez butaság.
A kérdésre legszívesebben csak megforgatnám a szemeimet és nem hiszem el, hogy ezt komolyan megkérdezte... Nem bakker, én csak a szolgafiú vagyok, aki öt percig eljátssza a gazdag úrfi szerepét... - Igen, te pedig..? - lövésem sincs, hogy ki lehet ő, de még csak tippem sincs, na nem mintha tippelni szeretnék vagy valami.
Aztán löki nekem az átlagos dumákat, amikre most nagyon nem vagyok ráhangolódva, így csak mosolygok és próbálok nem szemet forgatni. Mennyi mindent mond ez a gyerek, kezd nekem már sok lenni, remélem apám hamar megérkezik és nem kell nekem egészen addig szórakoztatni, mert esküszöm felakasztom magam. - Milyen ügyeket akarsz megvitatni az apámmal pontosan? - teszem fel a kérdést, mert cseppet sem értem, hogy miről is van szó, valahogy engem minden ilyenből kihagynak, mint nem is lennék a család tagja vagy nem tudom, bár ezt nem panaszkodásnak szánom, cseppet sem érdekel engem, hogy mit akar apámtól, csupán formaság... 
Anonymous
Vendég
Vendég

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptyPént. Okt. 12, 2018 11:17 pm

❦ Hey I just met you and this is crazy


Vártam, továbbra sem a szentlélekre, hanem valami jelre, hogy igenis ember számba vesznek és nem felejtettek el. Odakint elkezdenek az emberek mozogni, fogalmam sincs, hogy kik azok, csak a hangjukat hallom. Mintha elvesztettek volna valamit. Csak nem az aranyétkészlet egyik kanalát? Na jó, csak tréfálok. De inkább továbbra is próbálok a halvány mosoly mögé rejtőzni, ki tudja, hogy nincs-e felkamerázva az egész épület? Már csak a biztonság kedvéért. Fő az elővigyázatosság ugyebár. Ezért se teszek semmi szokatlant. Simán csak felállok a székről ahol eddig ültem és kinézek az ablakon. Azt még lehet ugyebár? A semmibe nézek, mintha a fákon és a kis dombocskán túl a családom várna rám. Otthon lennék és szeretet van, boldogság, de ezt ugye mindannyian jól tudjuk, hogy ez hazugság. Napi szinten veszekszem a húgommal, a kisebbikkel, mert folyton beleköp a levesembe. Szerencsére nem szó szerint véve, hanem simán csak… ellenkezik velem. A bátyánkkal persze jól kijönnek, imádják szerintem egymást. Talán pont ugyanazt a megértő és szeretetreméltó nagy testvért keresi bennem is. Amit nem talál meg, ezért csalódottan lemond rólam. Arról, hogy velem akárcsak Danila-val normálisan beszéljen. Nem tud. Nem akar. Olyan makacs, mint egy öszvér. Mintha egy teljesen másik nyelvet beszélnénk. Ami ijesztő, de már nem annyira elszomorító. Ha nem tépáznánk egymást annyit, lehet unalmas lenne nélküle az életem. Még több lenne a felesleges energiám. Dühöngősebb lennék. Kezelhetetlenebb. A pénzünk rabja. Nem mintha most nem lennék az, de a józan eszem még megvan. Nem irányít. Annyira. Szóval ha beszélnem kell valakivel, akkor biztos nem próbálom meg rábeszélni arra, hogy…
A szemeimmel az éppen közeledő autót kezdtem el figyelni, mintha bármiféle megoldást adhatott volna a várakozásomra, mintha meg tudta volna szüntetni azt a csendet ami csak ebben a szobában létezett de odakint a folyóson már készültek valamire. Csak kinéztem a fejemből. Valahányszor alaposan átvettem az apám szavait, arra gondoltam, hogy az egész mennyire pocsékul van megoldva. Nem hiszi el, hogy mint egy jól megtanult szöveget én ezt elő is fogom adni valakinek? Ugye nem? Főleg egy olyan iszonyat mód érett embernek, mint ő… Nem. Egy okos és tapasztalt embert nem lehet megvezetni. Nem lehet csak úgy csőbe húzni. Az angolok, különben is féltik az idegenektől a hazájukat, jól megvédik azt ami az övék. Ez az évszázadok során is tökéletesen ment nekik, mert nem adták fel küzdelem nélkül. Nem menekültek el sehová sem.
Ám egyikük sem találkozott még velem. Valahogy csak túl kell járnom egy nálam jóval eszesebb ember eszén, nem? A leparkolt autóra pillantok, de csalódottan konstatálom, hogy nem Zinaida döntött úgy, hogy megment, kiment ebből a helyzetből, hanem csak egy srác száll ki az autóból. Mérgemben ellépek az ablaktól, visszaülök a helyemre és az üres kávés csészémre pillantok. Talán jobb lett volna teát kérni. Elfogadni az inas tanácsát, hogy annak jobb hatása lesz, lenne rám és egy csomó olyasmit amire nem figyeltem.
Felvonom a szemöldökömet egy kicsit amikor ugyanaz a srác aki nem olyan régen kiszállt abból az autóból belép a terembe, köszön, bemutatkozik és helyet foglal. Hát ez hosszú menet lesz. De még egy fiatal sem tud megijeszteni, felállok, mintha most pont az apja lenne előttem és azt teszem amit eredetileg tettem volna.
– Szervusz! Az én nevem Zivon Bajdarov, örülök, hogy találkoztunk! – megállok előtte, kezet nyújtok felé. Normális esetben biztos nem vigyorognék mint a birsalma, de ez a helyzet már most nevetséges.
– Te vagy a gróf fia? – nem mintha az apám tüzetes leírást adott volna, arról, hogy kivel fogok szembe állni. Csakhogy eleve vesztes lapokat adott a kezembe. Az idős grófról volt szó, azt sejtettem, hogy részben olyan csökönyös egy állat, mint az én apám, azzal a különbséggel az ő vagyona nem nyúlik vissza évszázadokra, hanem évtizedekre. A dédnagyapám kezdte, aztán így tovább, mígnem el nem érkeztünk az apámhoz. Kétlem, hogy én lennék a következő a listán, de minden okkal történik ugyebár.
– Mindig is azt képzeltem, hogy idősebb vagy nálam. – dehogy képzeltem, tudtam, hogy van a grófnak egy fia, körülbelül olyan egy hónapja forma. De ezt ugye neki nem kell éppen tudnia.
– Hmm ketten fogjuk megvitatni az ügyeket vagy várjuk meg az apádat? – mert lehet, hogy csak tévedek. A gróf is csatlakozni akar csak éppen most készül. Vagy mit tudom én.

❧ Tags: Theodore x Zivon ❧ Words:❧  Note:  Zivon & Theodore 2836558721


You will always be fond of me. I represent to you
all the sins you never had the courage to commit.
Zivon Bajdarov
Korom :
25

Tartózkodási hely :
¬ Meglepetés


Hozzászólások száma :
25

reagok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptySzer. Okt. 10, 2018 7:33 pm
Még hogy fontos vendég? Nem érdekel, semmi sem érdekel, mióta visszajöttem Dániából, de tényleg semmi sem, mintha elromlottam volna, mintha az a mindig mosolygós és vidám srác meghalt volna és talán ez is történt. Meghalt a lelkem, belehalt a viszonzatlan szerelembe és a búcsúzkodásba, nem akartam ott hagyni őket, nem akartam visszajönni, mert tudtam, hogy apám miket tervez velem. Érdekel, hogy mikor akarja velem megkéretni a lány kezét és ki is lehet az a lány. És az egyetem első éve is béna itt, nem akarok politológiát tanulni, nem akarok bejárni sem, csak a tömör és végtelen blablabla, semmit sem fogok fel, semmit sem értek belőle. A történelemmel már más a helyzet, azt szeretem, főleg, amikor Stuart Mária uralkodásáról tanultunk, valahogy mindig is érdekelt és láttam a Reign-t is, ami elmondhatatlanul imádok. Majd hétvégén megint elkezdem és újra végignézem, bár azokat a részeket, amikor Francis haldoklik, majd eltekerem. Nem tetszett, hogy meghalt, bár tudom, hogy ez volt a történelemben és nem lehet meghamisítani ennyire egy valósághű sorozatot. Mondjuk, ha én lettem volna az író, akkor életben hagytam volna és happy endet kaptak volna, annyira jó lett volna, annyira jó lett volna, ha mondjuk öt vagy inkább hét gyerekük született volna. Annyira szerették egymást és annyira nem volt igazságos, hogy meghalt, de hát... nem mindenkinek jár boldog befejezés, én is egy vagyok ezen emberek közül.
Nem akartam hazamenni és legszívesebben mennék a reptérre és felszállnék az első Dánia felé tartó járatra és eltűnnék innen. Bárcsak tényleg megváltoztathatnám a nevem, eltörölhetném azt, aki eddig voltam és élhetnék boldogan továbbra is velük. Igazából már másfél órája már, hogy a könyvtárba vagyok és látom, hogy a sofőr folyamatosan írogat nekem, hogy merre vagyok és mikor megyek már a kocsihoz. Amikor azt írta két óra késés után, hogy megkeres engem, kénytelen voltam kimenni a kocsihoz és beülni, hogy mehessünk, apám biztosan megfog engem ölni, de ez sem érdekelt, úgy látszik már semmi sem érdekel engem. Tudom, hogy nem kéne így viselkednem, nem kéne mindent ennyire fél vállról vennem, de most nem tudok mit tenni, legyőzött a bánat és az elkeseredés, újfent. Ezt teszi velem az otthon, ezt teszi velem az összes szerettem, csak tönkretesznek engem és elveszik a maradék életkedvemet is, azt a keveset is, ami van.
Végül megáll az autó és kinyitja az ajtó, azt hittem, hogy csúnyán fog rám nézni, hogy befog valamit szólni, de mikor meglátja a szomorú arcomat, csak sóhajt egyet. - Siessen, az édesapja és a vendég már várja. - mondja udvariasan, majd mikor kiszállok és elindulok az ajtó felé, mint egy zombi, csak akkor jövök rá, hogy nekem ehhez nincs kedvem. Csak leülök a lépcsőre és várok ott egy-két percet, de nyílik mögöttem az ajtó és az édesanyám lép ki rajta. - Erre most nincs idő Theo. Siessünk, kérlek! - mondja, majd megragadja a kezemet és felránt, mintha semmi sem lennék, mondjuk sokat fogytam az utóbbi időben. Végül pedig bent elveszik a kabátomat és a táskámat, majd elindítanak a nappali felé.
Egy fiú ül bent és apám sincs ott, anyám sem jön be, gondolom nekem kell vele beszélnem. Megkeresem a tőle legtávolabbra eső ülőalkalmatosságot és elfoglalom, miközben rá pillantok, nem nézem meg különösebben. - Szia. - köszönök neki teljesen kifejezéstelen arcon, majd az órára pillantok, fél óra és vacsora idő, ennyit kell kibírnom vele. - Theodore vagyok. - mutatkozom be, miközben rá sem pillantok. 
Anonymous
Vendég
Vendég

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Zivon & TheodoreZivon & Theodore EmptySzer. Okt. 10, 2018 7:32 pm
Szereplők: Zivon Bajdarov & Theodore Tudor
Helyszín: Tudor kastély
Anonymous
Vendég
Vendég

Zivon & Theodore Empty
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & TheodoreZivon & Theodore Empty
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia :: anglia temetõje-
Ugrás: