welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Hétf. Okt. 15, 2018 5:03 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 4:32 pm
Hétf. Okt. 15, 2018 12:28 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 4 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 2
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 27 37

Zivon & Theodore
TémanyitásTárgy: Re: Zivon & Theodore Pént. Okt. 12, 2018 11:17 pm

❦ Hey I just met you and this is crazy


Vártam, továbbra sem a szentlélekre, hanem valami jelre, hogy igenis ember számba vesznek és nem felejtettek el. Odakint elkezdenek az emberek mozogni, fogalmam sincs, hogy kik azok, csak a hangjukat hallom. Mintha elvesztettek volna valamit. Csak nem az aranyétkészlet egyik kanalát? Na jó, csak tréfálok. De inkább továbbra is próbálok a halvány mosoly mögé rejtőzni, ki tudja, hogy nincs-e felkamerázva az egész épület? Már csak a biztonság kedvéért. Fő az elővigyázatosság ugyebár. Ezért se teszek semmi szokatlant. Simán csak felállok a székről ahol eddig ültem és kinézek az ablakon. Azt még lehet ugyebár? A semmibe nézek, mintha a fákon és a kis dombocskán túl a családom várna rám. Otthon lennék és szeretet van, boldogság, de ezt ugye mindannyian jól tudjuk, hogy ez hazugság. Napi szinten veszekszem a húgommal, a kisebbikkel, mert folyton beleköp a levesembe. Szerencsére nem szó szerint véve, hanem simán csak… ellenkezik velem. A bátyánkkal persze jól kijönnek, imádják szerintem egymást. Talán pont ugyanazt a megértő és szeretetreméltó nagy testvért keresi bennem is. Amit nem talál meg, ezért csalódottan lemond rólam. Arról, hogy velem akárcsak Danila-val normálisan beszéljen. Nem tud. Nem akar. Olyan makacs, mint egy öszvér. Mintha egy teljesen másik nyelvet beszélnénk. Ami ijesztő, de már nem annyira elszomorító. Ha nem tépáznánk egymást annyit, lehet unalmas lenne nélküle az életem. Még több lenne a felesleges energiám. Dühöngősebb lennék. Kezelhetetlenebb. A pénzünk rabja. Nem mintha most nem lennék az, de a józan eszem még megvan. Nem irányít. Annyira. Szóval ha beszélnem kell valakivel, akkor biztos nem próbálom meg rábeszélni arra, hogy…
A szemeimmel az éppen közeledő autót kezdtem el figyelni, mintha bármiféle megoldást adhatott volna a várakozásomra, mintha meg tudta volna szüntetni azt a csendet ami csak ebben a szobában létezett de odakint a folyóson már készültek valamire. Csak kinéztem a fejemből. Valahányszor alaposan átvettem az apám szavait, arra gondoltam, hogy az egész mennyire pocsékul van megoldva. Nem hiszi el, hogy mint egy jól megtanult szöveget én ezt elő is fogom adni valakinek? Ugye nem? Főleg egy olyan iszonyat mód érett embernek, mint ő… Nem. Egy okos és tapasztalt embert nem lehet megvezetni. Nem lehet csak úgy csőbe húzni. Az angolok, különben is féltik az idegenektől a hazájukat, jól megvédik azt ami az övék. Ez az évszázadok során is tökéletesen ment nekik, mert nem adták fel küzdelem nélkül. Nem menekültek el sehová sem.
Ám egyikük sem találkozott még velem. Valahogy csak túl kell járnom egy nálam jóval eszesebb ember eszén, nem? A leparkolt autóra pillantok, de csalódottan konstatálom, hogy nem Zinaida döntött úgy, hogy megment, kiment ebből a helyzetből, hanem csak egy srác száll ki az autóból. Mérgemben ellépek az ablaktól, visszaülök a helyemre és az üres kávés csészémre pillantok. Talán jobb lett volna teát kérni. Elfogadni az inas tanácsát, hogy annak jobb hatása lesz, lenne rám és egy csomó olyasmit amire nem figyeltem.
Felvonom a szemöldökömet egy kicsit amikor ugyanaz a srác aki nem olyan régen kiszállt abból az autóból belép a terembe, köszön, bemutatkozik és helyet foglal. Hát ez hosszú menet lesz. De még egy fiatal sem tud megijeszteni, felállok, mintha most pont az apja lenne előttem és azt teszem amit eredetileg tettem volna.
– Szervusz! Az én nevem Zivon Bajdarov, örülök, hogy találkoztunk! – megállok előtte, kezet nyújtok felé. Normális esetben biztos nem vigyorognék mint a birsalma, de ez a helyzet már most nevetséges.
– Te vagy a gróf fia? – nem mintha az apám tüzetes leírást adott volna, arról, hogy kivel fogok szembe állni. Csakhogy eleve vesztes lapokat adott a kezembe. Az idős grófról volt szó, azt sejtettem, hogy részben olyan csökönyös egy állat, mint az én apám, azzal a különbséggel az ő vagyona nem nyúlik vissza évszázadokra, hanem évtizedekre. A dédnagyapám kezdte, aztán így tovább, mígnem el nem érkeztünk az apámhoz. Kétlem, hogy én lennék a következő a listán, de minden okkal történik ugyebár.
– Mindig is azt képzeltem, hogy idősebb vagy nálam. – dehogy képzeltem, tudtam, hogy van a grófnak egy fia, körülbelül olyan egy hónapja forma. De ezt ugye neki nem kell éppen tudnia.
– Hmm ketten fogjuk megvitatni az ügyeket vagy várjuk meg az apádat? – mert lehet, hogy csak tévedek. A gróf is csatlakozni akar csak éppen most készül. Vagy mit tudom én.

❧ Tags: Theodore x Zivon ❧ Words:❧  Note:  

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽

You will always be fond of me. I represent to you
all the sins you never had the courage to commit.
newbie
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
¬ Meglepetés

Hozzászólások száma :
4

reagok :
1

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Zivon & Theodore Szer. Okt. 10, 2018 7:33 pm
Még hogy fontos vendég? Nem érdekel, semmi sem érdekel, mióta visszajöttem Dániából, de tényleg semmi sem, mintha elromlottam volna, mintha az a mindig mosolygós és vidám srác meghalt volna és talán ez is történt. Meghalt a lelkem, belehalt a viszonzatlan szerelembe és a búcsúzkodásba, nem akartam ott hagyni őket, nem akartam visszajönni, mert tudtam, hogy apám miket tervez velem. Érdekel, hogy mikor akarja velem megkéretni a lány kezét és ki is lehet az a lány. És az egyetem első éve is béna itt, nem akarok politológiát tanulni, nem akarok bejárni sem, csak a tömör és végtelen blablabla, semmit sem fogok fel, semmit sem értek belőle. A történelemmel már más a helyzet, azt szeretem, főleg, amikor Stuart Mária uralkodásáról tanultunk, valahogy mindig is érdekelt és láttam a Reign-t is, ami elmondhatatlanul imádok. Majd hétvégén megint elkezdem és újra végignézem, bár azokat a részeket, amikor Francis haldoklik, majd eltekerem. Nem tetszett, hogy meghalt, bár tudom, hogy ez volt a történelemben és nem lehet meghamisítani ennyire egy valósághű sorozatot. Mondjuk, ha én lettem volna az író, akkor életben hagytam volna és happy endet kaptak volna, annyira jó lett volna, annyira jó lett volna, ha mondjuk öt vagy inkább hét gyerekük született volna. Annyira szerették egymást és annyira nem volt igazságos, hogy meghalt, de hát... nem mindenkinek jár boldog befejezés, én is egy vagyok ezen emberek közül.
Nem akartam hazamenni és legszívesebben mennék a reptérre és felszállnék az első Dánia felé tartó járatra és eltűnnék innen. Bárcsak tényleg megváltoztathatnám a nevem, eltörölhetném azt, aki eddig voltam és élhetnék boldogan továbbra is velük. Igazából már másfél órája már, hogy a könyvtárba vagyok és látom, hogy a sofőr folyamatosan írogat nekem, hogy merre vagyok és mikor megyek már a kocsihoz. Amikor azt írta két óra késés után, hogy megkeres engem, kénytelen voltam kimenni a kocsihoz és beülni, hogy mehessünk, apám biztosan megfog engem ölni, de ez sem érdekelt, úgy látszik már semmi sem érdekel engem. Tudom, hogy nem kéne így viselkednem, nem kéne mindent ennyire fél vállról vennem, de most nem tudok mit tenni, legyőzött a bánat és az elkeseredés, újfent. Ezt teszi velem az otthon, ezt teszi velem az összes szerettem, csak tönkretesznek engem és elveszik a maradék életkedvemet is, azt a keveset is, ami van.
Végül megáll az autó és kinyitja az ajtó, azt hittem, hogy csúnyán fog rám nézni, hogy befog valamit szólni, de mikor meglátja a szomorú arcomat, csak sóhajt egyet. - Siessen, az édesapja és a vendég már várja. - mondja udvariasan, majd mikor kiszállok és elindulok az ajtó felé, mint egy zombi, csak akkor jövök rá, hogy nekem ehhez nincs kedvem. Csak leülök a lépcsőre és várok ott egy-két percet, de nyílik mögöttem az ajtó és az édesanyám lép ki rajta. - Erre most nincs idő Theo. Siessünk, kérlek! - mondja, majd megragadja a kezemet és felránt, mintha semmi sem lennék, mondjuk sokat fogytam az utóbbi időben. Végül pedig bent elveszik a kabátomat és a táskámat, majd elindítanak a nappali felé.
Egy fiú ül bent és apám sincs ott, anyám sem jön be, gondolom nekem kell vele beszélnem. Megkeresem a tőle legtávolabbra eső ülőalkalmatosságot és elfoglalom, miközben rá pillantok, nem nézem meg különösebben. - Szia. - köszönök neki teljesen kifejezéstelen arcon, majd az órára pillantok, fél óra és vacsora idő, ennyit kell kibírnom vele. - Theodore vagyok. - mutatkozom be, miközben rá sem pillantok. 
királyi család
avatar
Korom :
17

Tartózkodási hely :
Dánia

Hozzászólások száma :
11

reagok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Zivon & Theodore Szer. Okt. 10, 2018 7:32 pm
Szereplők: Zivon Bajdarov & Theodore Tudor
Helyszín: Tudor kastély
királyi család
avatar
Korom :
17

Tartózkodási hely :
Dánia

Hozzászólások száma :
11

reagok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Zivon & Theodore
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: anglia :: london-
Ugrás: