Welcome to Europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.


 
belépés
a végtelen univerzumba
Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés
Chatbox
közhírré tétetik
jelenléti ív
erre sündörgünk
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss emlékek
életünk állomásai
Yesterday at 5:18 pm

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyVas. Jún. 30, 2019 10:09 am

Arian & Jeremiah

Don’t be afraid
Love is the way
Shawty I got it
You can call me monster

– Elhagytam őket? Elüldöztek Arian, baszd meg! – Emeltem fel a hangom, hogy érzékeltessem vele, fogalma sincs, mi történt. Ő sem maradt volna azon az átkozott helyen, ha elnyomják a nyálgép stílusával egyetembe. Az egész létezése egy bűn lett volna ezen a helyen, mert az enyém is az volt. Schwartz ráadásul szinte a gondolataimat is látta… ha csak megnéztem magamnak egy fiút mindjárt azt a tekintetet kaptam, hogy: mindent látok ám, fiam. – Nem tudsz te semmit arról, ami itt történt. Ez a pár nap pedig édes kevés lesz arra, hogy ki ismerd. Szóval te csak ne magyarázd meg nekem miért nem borulnak a nyakamba!
Igen kérem, felhúztam magam és megint Arianon éltem ki. Remek, biztosan le fog megint lépni és én leszek a bunkó, aki nem érdemli meg, hogy a kölyök szeresse. Karl is ugyanilyen irritáló volt, akárhányszor kiakadtam előadta a drámát, hogy mennyire nem érdemlem meg… holott ő nem érdemelt meg engem. Hogy végig tudnám ezt újra csinálni? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy meg tudnám ragadni a csuklóját, kirángatni egy reptérről, hogy ne menjen el, válasszon engem…
– Nem tudom, mi lesz három hét múlva… nem tudom mi lesz, ha ennek a szarságnak vége! Te nem értesz semmit ebből! Mégis mit látsz? Hogy eljöttünk szexi ruhában és egy szobában alhatunk? Mert ez ennél jóval több! – Magyaráztam, majd mély levegőt vettem és inkább befogtam a számat. Nem Arianon kellett volna levezetni nyilván a feszültséget, de éreztem, ahogy szétvet az ideg.
Talán ezért is döntöttem úgy, hogy a rejtekhelyemhez mászok. Hátha szép emléknek tűnnek majd azok a lapok, amiket tele irkáltam a legmocskosabb vágyaimmal. Nem voltak azok, felbosszantottak. Megremegett a kezem, ahogy Jonathanról olvastam és a vágyott csókokról, amiket sosem kaphattam meg. Már akkor is tudtam, hogy hiú ábránd az egész, mikor felvéstem oda… mégis olyan jó volt belemenekülni egy ilyen álomvilágba, távol attól, ami az ajtómon kívül volt.
Benne volt abban a hajításban minden. Az, hogy Ariant megbántottam és ennek csak szar vége lehet… hogy Schwartz pontosan ugyanúgy megaláz, mint régen. Nem akartam látni a lapokat, a gyerek Jeremiah gondolatait. Ezek voltak a kiindulópontok ahhoz a borzalmas alakhoz, aki lettem. De már túl öreg voltam a változáshoz. Meglepett, hogy elkapta a lapokat, hogy úgy szedte össze azokat, mintha valami kincs lenne.
– Jobb lett volna már akkor darabokra tépni őket, amikor megírtam. Nézd csak meg, lásd, hogy mit műveltek velem! – Förmedtem rá, de valójában nem akartam, hogy lássa. Nem akartam, hogy ilyen mélyen belelásson egy tizennégy-tizenöt évvel ezelőtti gondolatvilágban, ami már olyan távoli és jelentéktelen volt a mostani életemben.
– Nem olvashatod el. Elégetem őket a kályhában. – Mutattam a szoba végében álló fekete szerkezetre, amiben ott ropogott a tűz. Az adta a meleget, amire ebben az időben nagyon is szükség volt. Borzalmasan hűvös volt és az ilyen régi házak nagyon ki tudtak hűlni, ha nem volt időben befűtve.
– Ne hasonlíts ahhoz ezt! Basszus, sosem fordult meg a fejembe, hogy női ruhába illegessem magam… – Ahogy közelebb húzott, bár morogtam volna, nem sikerült. A szavaim minden tartalmuk ellenére meglepően lágyak voltak.  – Én szeretek férfi lenni… – Motyogásba csapott át a hangom, ahogy megragadta az államat és egymás szemébe néztünk. El sem hittem, hogy már megint ilyen hatással volt rám. Túl sokat engedtem neki az éjszaka, ez volt a baj.
– Nem akarok már sokáig itt lenni. Haza akarok menni a saját házamba, a saját ágyamba… – magyaráztam és lesütöttem a szemeimet, mikor elkezdett visszapakolni a rejtekhelyemre. – Arian, iszonyatos év van a hátam mögött. Ez csupán annak a csúcspontja. Elhagytam Karlt, kétszer egymás után… folyamatosan megcsalt és még ez is. Nem ok nélkül morgok.
A mondandóm közepén kopogás hallatszott, majd valaki megpróbálta lenyomni a kilincset, de mivel bezártam az ajtót, nem tudott bejönni. Ezért hát, mikor Arian visszapakolt, felkeltem a padlóról, odamentem, hogy elfordítsam a kulcsot. Apám állt ott… és szinte éreztem, hogy tudja, csókolóztunk, összebújtunk egy pillanatra.
– Gyertek enni. – Morogva beszélt és kihúzta a zárból a kulcsot, hogy aztán a zsebébe dugja. Éreztem, hogy elvörösödök a dühtől. Odakint megszoktam, hogy azt csinálok, amit akarok… ezért csak egy hajszál választott el, hogy megragadjam a csuklóját, visszahúzzam és elvegyem a kulcsot.
Arianra pillantottam végül, majd elindultam kifelé. Természetesen külön asztalhoz terítettek nekünk, úgy hogy még véletlenül se érezzük magunkat komfortosan. De legalább az étel a régi volt. A szokásos ragú volt, krumplival és persze olyan kalóriabomba zsemle, amit nem ettem, mióta kitettem innen lábam. Hányinger fogott el, de ezúttal tudtam, hogy ennem kell vagy nem lesz erőm megküzdeni ezzel a szarsággal, ami körbe vesz.
– Imádkozzunk. – Jelentette ki apám, majd mindenki, közöttük én is összeérintettük a tenyerünket. Ariant megrúgtam az asztal alatt, hogy csinálja, amit ők. Apám gyorsan elmondott egy áldást, aztán már enni is kezdett mindenki. Én a szokásos kis falatjaimmal ugyan, de enni kezdtem.
– Ruby, majd rendbe kell tenni a csirkeólt. – Kezdtek valami totálisan érdektelen beszélgetésben az asztalnál. Én inkább nem szólaltam meg, tudtam, hogyha megtenném, akkor apám megalázna valamilyen úton módon.
– Sokat utaztál, drágám? – meglepődtem, hogy anyám ilyen bátran fordult felém. Általában nem illet azzal beszélgetni, aki a kirekesztett asztalnál ült, ő mégis megtette. Ebből sejtettem, hogy a külön asztal dolog csak a külvilágnak szólt… és ő örült, hogy láthat.
– Egy másik országból repültem ide, mint tudod. – Kicsit morogva válaszoltam. – De túléltem.
– Ízlik az ebéd, Mr. Saglam? – kérdezte anyám még mindig nagyon hollandos akcentussal, de örültem, hogy Schwartz távoztával hajlandó egyáltalán hozzá szólni a vendégéhez.


Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 27, 2019 9:46 am

Jeremiah & Arian,
"From the moment I saw you
My head was black out,
Inside that darkness,
Only you shine."

Nem hoz túl sok megnyugvást az, hogy kattan a zár, és kettesben lehetünk. Talán Jerrel vagyok itt, de jelenleg még ő is sokkal hidegebbnek és távolibbnak tűnik, mint eddig. Normális az, ha már most, az első órácskában rám tör a magány kellemetlen érzése? Főleg, hogy a telefonomat is a kocsiban hagytam a táskám mélyén, így még esélyem sincs arra, hogy legalább valaki normálissal beszéljek.
- Te meg ne legyél ekkora paranoiás fasz. - válaszolom vissza azonnal, kissé mogorvább hangnemben. - Mégis mit vártál, Jer? Hogy majd mindenki a nyakadba ugrik azután, hogy elhagytad őket? - kérdem értetlenül, mikor felállok az ágyról. Úgy tűnik, hogy nem csak az itteniek, hanem a nagyságos úr is álomvilágban él, ami még inkább kiszélesedett, amikor átléptük az amishok határát.
- Jer, te is csak a rosszat keresed mindenben és mindenkiben. Rohadt ritka, ha van akár egyetlen kedves szavad is, s ha van, azt is morogva közlöd. - szívesen hozzátettem volna, hogy összevetve mindent, ő is pontosan ugyanolyan, mint az itteniek, bár ezzel az elszólással esélyesen egy jó ideig elvágnám magam nála. Nem csupán én vagyok az élő példa rá, hogy mennyire utálkozó és kellemetlen tud lenni, hanem volt párszor szerencsém látni, ahogy a körülötte levőkkel beszél. Igazat kellene neki adnom, hogy Mr. Schwartz a csúnya, gonosz bácsi, aki bántani akarja a pici Jert? Ugyan. Neki legalább volt esélye változtatni a jellemén jó irányba azzal, hogy lelépett innen, de az ittenieket elnézve és összehasonítva vele, a menekülésének ez a része nem igazán sikerült nála.
- Azért kérdezek ilyeneket, mert alig érkeztünk meg, te teljesen kezdesz átfordulni. Mi lesz három hét múlva? Annyira a hatása alá kerülsz majd ezeknek az embereknek, hogy még azt a kis szabadságot is képes lennél elvenni magadtól, amit sikerült elérned? - remélem, kicsit magába száll, de ez jelenleg esélytelennek tűnik, hiszen ő talán a legmakacsabb ember, akit ismerek. S igen, ezt mind azért hoztam fel, mert szerinte kár volt Karllal annyit mutatkoznia. Miért? Csak azért, hogy nehogy észrevegye a lapokat az a közösség, amit eleve elhagyott? Fontos kérdés, hogy mi lesz ezután. Mert ha velem sem akar majd mutatkoznia úgy sem, hogy nem vagyunk egymás szájában, hanem normális körülmények közt vagyunk egymás mellett, akkor köszönöm, de ebből nem kérek. Nincs szükségem olyanra, akit csak a négy fal közt szerethetek. Azonban ekkor tudatosul bennem, hogy valamit nagyon elfelejtek, miközben őt hibáztatom mindenért... Egy pillanatra sikerült elfelednem, hogy én vagyok valaki. Nem egy átlagos ember, hanem egy híres színész. Jer mellett már nem először történik ez, és azt hiszem, hogy ő az első, akinek sikerült kicsit kirángatni abból a rivaldafénnyel színezett életből, amiben létezem. Mégis, jelenleg nem tudom, hogy mi sülne ki abból, ha ez az egész kiderülne. Esélyesen elesnék sok szereptől, hiszen a kellemetlen pletykák olyan nagy erejűek tudnak lenni, hogy könnyedén eltanácsolnak egy filmtől csak azért, hogy ne hozzak rossz hírnevet. Ezen azonban talán nem most kellene agyalnom, hiszen Dwayne és Larry mindent elintéz nekem. Kár aggódni feleslegesen, ugyanakkor tudom, hogy ezeket a negatív gondolatokat a hely idézi bennem elő. Képtelen lennék itt leélni egy életet.
- Lesz, ami lesz? - vonom fel a szemöldököm. - Igazad van, tök mindegy, mi lesz velünk. - már majdnem ideges leszek, aztán egy sóhajjal végül visszafojtom, elengedem a mérget, s érdektelenül megvonom a vállam, mintha tényleg nem számítana nekem sem. Fel kell vennem ezt az ócska stílust, mert különben meg fogok bolondulni így, hogy egy normális ember sincs itt, akinek lenne egy rendes szava felém.
Mikor meghallom a deszka nyikorgását, hátrafordulok, s egyből felcsillannak a szemeim, mikor megpillantom az érintetlen kis rejtekhelyet. Visszalépek hozzá, de ekkor a lapok is repülnek, mire én reflexből utánuk nyúlok, s egytől egyig összeszedem őket.
- Normális vagy?! Még eltéped őket, te barom! - förmedek rá egyből, s mikor befejezte a dobálózást, lehuppanok vele szemben törökülésben. Magam elé emelek pár papírt, s szótlanul olvasgatni kezdem őket felkészítve magam arra, hogy egy izgalmas sort sem fogok látni. Igazából a hisztijét várom a sorok között művészi formában megjelenítve, de... Nem. Rohadtul nem ilyesmit látok.
- Ahh, hogy te milyen egy mocskos, perverz férfi vagy! - kuncogok fel, s egyből elszáll minden ború, ami a fejem felett kezdett gyülekezni. Közben egy másik írásba is beleolvasok, s az is tele van minden mocskos, erotikus dologgal. Vagy ilyen mázlim van, hogy pont egy ilyen kötetbe nyúlok bele, vagy a nagyságos úrnak bizony rengeteg elfojtott fantáziája volt már régen is.
- Ezeket el akarom olvasni. Legalább lesz mivel elütnöm a rohadt unalmas estéket. - ekkor visszanyújtom felé őket, hiszen annyira kotnyeles nem akarok lenni az engedélye nélkül - egyelőre. Ha nem engedi meg, úgyis ellopom tőle.
- Valaki nagyon magányos volt régen? - kicsit megenyhülve mászok közelebb hozzá, s a karom átvetem a vállán. Na jó, egy kicsit talán megsajnáltam, de csak egy nagyon kicsit!
- Én amikor így éreztem, mindig a tükör előtt szórakoztattam magam azzal, hogy különböző karakterek bőrébe bújva másnak adtam ki magam. Meglepő módon hatásos volt. Aztán bejött a hülye a húgom, és kiakadt, hogy miért húzom fel a ruháit... - elröhögöm magam, s kicsit közelebb húzom magamhoz Jert. Fejem az övének biccentem, s az arcom belefúrom a tincsei közé.
- Nem próbálnád meg félrerakni egy kicsit a keserűséged? Nem leszünk itt úgysem sokáig... És tudod, hogy mi a legnagyobb különbség? - kicsit elhajolok tőle, majd egyik kezemmel megfogom az állát, s magam felé fordítom. A tengerkék íriszeim csillogóan fürkészik őt, s egy apró csókot hintek az arcára.
- Az, hogy ellenben a múlttal, most nem vagy egyedül. Mert én itt vagyok veled. - ekkor szépen gondosan elkezdem visszarakosgatni a papírokat a helyükre, hiszen hamarosan úgyis elhagyjuk a szobát. Aztán ki tudja, ki akarja átkutatni a cuccunkat azért, csak hogy fogást találjon rajtunk...


Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzomb. Jún. 22, 2019 8:35 am

Arian & Jeremiah

Don’t be afraid
Love is the way
Shawty I got it
You can call me monster

Arian nyálassága után sem volt könnyebb kisétálni apámhoz és az idióta haverjához. De legalább átöltöztem és rajtam volt az álca, amit Schwartz annyira akart. Hát, ha ettől boldog, legyen baszki… de egy csepp mosolyt sem fog kapni tőlem. Hiába volt Arian nagy beszéde annak az erejéről. Tudom jól mi fájna neki a legjobban és azt fogja kapni. Egy kibaszott nagy öklöst, ha fenyegetést érzek.
Szerencsére az anyáméknak való bemutatkozás kevésbé volt kínos, mint hittem. A húgaim nem hogy velem, de Ariannal sem törődtek különösebben. Úgy álltak ott, mint két faszent és csak követték a tyúkanyót, akárhova is ment. Lemertem volna fogadni, hogy rájuk ijesztettek. Apám biztosan megmondta, hogy bűnös lelkek vagyunk és ne nézzenek ránk, mert még a végén rossz útra csaljuk őket. Jól emlékeztem ezekre a dolgokra. Egyszer, mikor kisfiú voltam egy újságírónő jött a közösségbe. Jó pénzt fizetett, megérte vállalni a dolgot. Akkor is apám kijelentette, hogy ne nézzek a nőre, mert csak károm származna belőle. Az utcára sem engedtek ki aznap.
A „pótágy” okozta pánik gyorsan dühvé változott. Éreztem, ahogy minden porcikám remeg, hogy valamibe bele kell ütnöm, ha már egyszer nem ihatok alkoholt. Máskor az nyugtatott meg, most viszont tombolni vágytam. Furcsa volt, hogy Arian érintése nem javított a helyzeten, sőt, mikor az ágyon magához húzott, csak rosszabb lett. Megint meg akartam ütni valakit, tönkre tenni a szobát, mintha azzal minden ide tartozó emléket megszüntethettem volna. Ha nem kulcsol át a lábával és üt rá a seggemre, biztosan nem is térek magamhoz rendesen.
– Ne legyél már ilyen naiv. – Közöltem egy cseppet hideg hangszínben. – Nem hitt semmi ilyesmit. Az itteniek mindenkiben a rossz keresik, remélve, hogy lesz min csámcsogni egy ideig. Néha még ki is túrják azokat, akiket kinéztek maguknak.
A következő ütés és az a vigyorgás hatásos volt. Fel sem fogtam igazán, amit mondott… talán ez volt a szerencse, mert azon egy pillanat alatt felhúztam volna magam. Nem Ariannal volt a gond, én szívesen megjelentem volna vele bárhoz. Egyszerűen a hírneve és a kora volt az, ami a problémát jelentette. Túl nagy volt közöttünk a korkülönbség.
Aztán végül eltolt magától és felkelt, én pedig ott maradtam az ágyon. A padlóra pillantottam, oda ahol egy picit kiállt a deszka. Látszott rajta, hogy apám hozzá sem nyúlt, mióta elmentem innen. Talán a szobámat is olyan bűnösnek tartották, mint engem. Ezért nem túrták fel és nem akartak válaszokat keresni arra, miért is mentem el. Pedig a deszka alatt megtalálhatta volna. Ott rejtegettem minden titkom és kincsem.
– Ha a vacsora alatt a szexet érted, az jó volt. – Válaszoltam és felültem az ágyon, mintha az a meglazult deszka annyira vonzott volna, mint gyerekként. Fel akartam nyitni, hogy kivegyem az írásaimat és csak átlapozzam őket. Minden féle volt közöttük, mesék, novellák, versek… és pár olyasmi, amire őszintén vágytam. Napló volt, de mégsem. Rövidke novellákba öntöttem minden kívánságom, mert tudtam, hogy a való életben úgysem teljesülhetne. Jonathanról volt a legtöbb… aki aztán elvette a nővéremet, ami mindennél jobban fájt. Még akkor is gyakran figyeltem, ahogy szénát hord vagy az állatokkal foglalkozik. Sokkal erősebb volt mindenkinél, aki ismertem… és azok az izmok. Hát Ariannak volna kitől tanulni. Igaz, valószínűleg ma már Jonathan is egy pocakos, szakállas idióta, aki cseppet sem hasonlít a húsz éves énjére.
– Most meg miért kérdezel ilyeneket? – pillantottam az ablak felé, ahol Arian állt. Jelenleg nem voltam olyan állapotban, hogy a Las Vegas-i esküvőnket kezdjem tervezni, szóval megint átfutott rajtam az idegesség. Le kellett nyelnem az indulataimat, bár erősen az az érzésem támadt, hogy éppenséggel direkt próbált Arian bosszantani.
– Lesz, ami lesz. Nem mindegy? – kérdeztem vissza. – Most itt tartunk. Most ez van.
Aztán felkeltem és leültem a padlóra a deszkázó. Könnyed mozdulattal nyitottam fel és benyúltam. Minden nagyon poros volt odalent, mégsem tűnt el. Egyesével húztam ki a füzeteket, az összes kötözött papírhalmokat. A szívem akkorát dobbant, ahogy megpillantottam a kézírásomat, hogy egészen megremegtem. Egy csomó fájdalmas emlék rohant meg, aztán elképzeltem a világot, amit teremtettem és az megint megnyugtatott.
– Ezeket én írtam. Itt kezdődött minden. – Magyaráztam, majd hirtelen keserűséget éreztem. Olyan erőszakosan dobtam el a lapokat, mintha azokon akarnám egy élet kínjait levezetni. – Ócska fecni az összes.


Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyVas. Jún. 16, 2019 8:20 pm

Jeremiah & Arian
"From the moment I saw you
My head was black out,
Inside that darkness,
Only you shine."

Nem csupán ez az épület, de az egész környezet számomra borzasztóan rideg. Ez egy teljesen más világ, mint amihez én szoktam. Nem mintha a törökországi közösség, ahonnan származok, túlságosan modern lenne, de ott minden színes, mindenki hangos és jó kedvű. Itt pedig az első két ember már most ellenszenves, és olyan fagyott levegőt árasztanak felém, mely teljesen megdermeszti a forró vérem. Igazából beljebb sem kell mennem a közösségbe, hogy egyből felfedezzem a hasonlóságot Jer személyisége és ezek közt a tuskók közt; mert hogy az apja is az. Úgy tűnik, itt tényleg nem számít semmit sem a vér, hiszen magához kellett volna ölelnie a rég nem látott fiát. De ez... Még a szeme sem rebbent.
- Akkor ötven évesen is eljövök majd ide, legalább fényezik az egomat, hogy még gyerek vagyok. - enyhe utalás arra, hogy nem éppen arról álmodozok, hogy megházasodjak. Bár volt már pár perces esküvői jelenetem, de annak minden pillanata borzalmas volt.
- Ugyan, Jer... - simítom a tenyerem az öklére, s lágyan megszorítom. Az arcomon melengető ábrázat pihen, egy igazán kellemes és nyugodt mosollyal.
- Tudod, mi lehetne a legnagyobb fegyvered? - érintem meg finoman ajkait. - A mosolyod. És tudod miért? - a csók után nyomok egy apró puszit az arcára. - Azért, mert az a barom úgy tűnik, pont ezt akarja. Hogy ideges legyél, feszült, és hogy alázzon. De ha visszamosolyogsz... Az nagyobbat üthet, mint az öklöd. - mikor elhúzódik, én nem akaratoskodok, hanem elengedem. A színészi pályám alatt volt bőven lehetőségem arra, hogy kitapasztaljam, hogy egy mosoly mekkora erővel bír. Kellemetlen interjú? Aljas rosszakarók? Bunkó színész társak? Mosolyogj! Mert ha boldognak tűnünk, akkor bizony nehezebb fogást találni rajtunk, na meg rohadtul idegesítő tud lenni.
- Érted még egy hullát is elásnék. - ezt már háttal közlöm, miközben elkezdek vetkőzni. Ugyanakkor nem hallhat nevetést, vagy gúnyos élt, hiszen nagyon is komolyan gondoltam, amit mondtam. Talán nem vagyunk együtt évek óta, s talán nem veszekedés- és zökkenőmentes a kapcsolatunk, de azt hiszem, senki mással nem voltam még ilyen egyensúlyban, mint vele. Na, meg az ő hátsó fele páratlan...
- Baszki, Jer. Odakint egy kurva szót nem szóltam, és nem csináltam semmit. Ez "elmegy"? - ciccegek halkan. - Mondtam már, hogy miattam ne aggódj. Jó színész vagyok. Egyértelmű, hogy nem fogok feléd közeledni mindenki előtt, nem kell aggódnod. Csak egy barát vagyok. Ahogy mondtad. - ismét elég komoly hangnemben beszélek, csak hogy végre már befejezze a pánikolást és a hisztit, és egy kicsit higgyen bennem, és vegyen komolyan. Mert kezdem unni, hogy állandóan azt sulykolja belém, hogy viselkedjek normálisan. Valószínűleg ha nem tudnám magam tartani a világ előtt, egy rohadt szerepet sem kaptam volna...
Közben felkerül a fekete nadrág, a halványkék, kissé feszülős ing, rá a kabát, a fejemre pedig a kalap. Így összességében kicsit talán úgy nézek ki, mint valami chippendale fiú, akit elhoztak kicsit felkorbácsolni az unott és pókhálós nők kedvét... Egyértelmű, hogy nem illik hozzám ez az öltözék, de legalább jól nézek ki.
Ahogy kilépünk az ajtón, s bepakoljuk a maradék cuccunkat a kocsiba, onnantól kezdve nem szólok Jerhez, nem érek hozzá, sőt, még felé sem nézek. Mintha egy idegen lenne... Úgyis ilyesmit kell eljátszanom. Talán egyszer nézek csupán az apja felé, pár másodpercig tartva a szemkontaktust, majd végül érdektelenül, rezzenéstelen arccal fordulok újra oldalra, hogy tovább nézzem azokat a felettébb unalmas fákat. Mikor megérkezünk, s leszállunk, egy nagyon apró mosoly jelenik meg az arcomon, mikor Jer édesanyja magához húzza őt. Ám ez hamar visszahúzódik, mikor megérzem, mennyire rideg ez az egész helyzet, s hogy egy csepp szeretetet sem érzékelek.
- Arian Saglam. - mutatkozok be az asszonynak is, illetve a két lány felé kedvesen intek. Pedig annyira rohadtul beszélgetni akarok! Mindenkivel! De nem, nem lehet... Nehogy tolakodó legyek, vagy egy ócska bevándorló, aki meg akarja erőszakolni a friss és hamvas lánykákat. Jó, ezen a gondolaton majdnem felröhögök... Mégsem mutatok semmit, megint. Csak követem Jert a szobájába, s a pótágy mellé lerakom a cuccaim. Ám valaki megint elkezd pánikolni, de ez egyre rosszabbnak tűnik. Így hát egyből odalépek hozzá, arcát a tenyerembe temetem, s úgy tolom le az ágyra. Nem túl erőszakosan persze, hiszen nem hiányzik, hogy engem is elkezdjen megint utálni. Elég, ha a fél közösség utál már így láthatatlanul is.
- Jer, Jer... Nekem egyáltalán nem így jött le az egész. - elterülök az ágyán, majd közelebb húzom magamhoz. - Édesanyád tudja jól, hogy máshonnan jövök, ahogyan azzal is biztosan tisztában van, hogy sokkal modernebb a világ odakint. Szerintem azt gondolta egyszerűen, hogy én azt hiszem, hogy túlságosan visszamaradott ez a környék, és nincs túl sok hely, nem hogy egy pótágy. Még kedves is volt tőle, hogy kihangsúlyozta. Már kezdtem úgyis megijedni, hogy veled kell aludnom... - mosolygom szélesen, azzal szorosan magamhoz húzom őt. Ha hagyja, akkor még a lábammal is átkulcsolom, s megpaskolom a hátsóját.
- Azért lógtál ennyit Karllal nyilvános helyeken, mert végre rohadtul nem kellett titkolóznod. És nagyon ajánlom, hogy engem se kerülj, ha elmegyünk innen. - eltűrök egy tincset a homloka elől, aztán még nagyobbat rávágok a hátsójára. Persze, mindvégig vigyorgok, csak hogy oldjam egy kicsit benne a feszültséget. Attól úgysem kell tartania, hogy lebukunk, hiszen az imént zárta be az ajtót.
- Én nagyon élveztem a vacsorát... És te? - egy ábrándos sóhaj szakad fel belőlem, s a rikító, tengerkék szemeim az ablakra vándorolnak, miközben eltolom magamtól Jert. Felállok, lehajítom az ágyra a rajtam maradt kalapot, majd az üveg elé lépek, s kitekintek rajta karba tett kezekkel.
- Mi lesz velünk, ha elmegyünk innen? - kérdem halkan. Igen, ez pont most szakadt fel belőlem, ugyanis ez az egész hely... Teljesen depresszióssá tesz.


Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyVas. Jún. 16, 2019 3:39 pm

Arian & Jeremiah

Don’t be afraid
Love is the way
Shawty I got it
You can call me monster

Kellemetlen, furcsa lüktetést éreztem a testemben. A gyomrom, mintha liftezett volna a stressztől és a rettegségtől, hogy valaki rájön az Arian dologra. Akkor aztán tényleg soha többé nem jöhettem volna ide, de még talán a szüleimet is kiközösítették volna. Egy ennyire amish élethez szokott embernek, mint az anyám és az apám, az meg aztán tényleg nehéz lett volna.
Ingerülten löktem be a ház ajtaját és úgy csaptam le a csomagot, amiben a tegnap vásárolt ruha volt, mintha azon akarnék bosszút állni. Szétfeszített az ideg, amiért nem szóltam be Schwartznak, amiért nem hoztam a szokásos formámat. Ilyen volt mindig is ez a hely, megbénított, tönkretett és elnyomott. Az embernek nem lehettek saját gondolatai, de még csak önbecsülése is. Nem csoda, hogy odahaza, a szobám egyik padlódeszkája alá rejtettem el minden kincsemet, amit én magam teremtettem. Gyerekként történeteket írtam, meg nem értett emberektől, a mocskosnak tartott gondolataimról.
– Persze, hogy kölyöknek hívott. Amíg nem vagy házas, gyereknek számítasz. – Válaszoltam dühösen és ökölbe szorult a kezem. – Nem fogom kibírni, hogy ne üssem meg… – morogtam és minden erőmet bevetettem, hogy legalább a ruhákra tudja a koncentrálni.
Arian természetesen csak fokozta a feszültséget. Megaragadott, magához húzott, magyarázott, simogatott. Igen, pontosan arra volt szükségünk, hogy így meglássanak. Ha nem mondja a végére azt az egy aprócska mondatot, biztosan rajta éltem volna ki minden dühömet. Így azonban, csak a homlokomat a homlokának támasztottam és vettem egy mély levegőt. Aztán hagytam, hogy csókoljon röviden, de éppen elég szenvedélyesen ahhoz, hogy megjöjjön az életkedvem.
Elléptem tőle és kihúztam az ingeket a csomagból.
– Készüljünk. – Nem akartam ennél mélyebb reakcióval élni a dolog iránt. – Ez a Schwartz sok mindent tehet a családom ellen. Ha megteszi kinyírom… főleg, ha engem húz elő indoknak. – tettem hozzá és már vetkőzni is kezdtem, hogy minél előbb belebújhassak a lenvászon ingbe, ami cseppet sem illet bele az átlagos, kötöttpulcsis-farmeros stílusomba.
– Szóval, ha nem akarsz egyik éjjel hullát ásni velem, jó lenne, ha nem feszegetnéd tényleg a határokat. Amilyen odakint voltál az elmegy. – Vettem elő a szigorúbb hangom, nem mintha Arian ezt érdemelte volna… egyszerűen tényleg csak kéznél volt. Amit az a csók el tudott nyomni, hát megint kitört belőlem.
Végig gomboltam az apró, minőségtelen gombokat, aztán felhúztam a nadrágot is. Kicsit beletűrtem az inget, hogy olyan lazának tűnjek, mintha mindennap amish ruhába járnék… aztán sóhajtottam egy nagyot. Azt a kalapot nem voltam hajlandó viselni. Nem. Egyszerűen túlságosan idegesített minden, ami ehhez a helyhez kötött. Így, beletúrva a szakállamba, nyúltam csak a fekete kabát után. Túl hűvös volt odakint ahhoz, hogy anélkül mászkáljak.
- Induljunk. – közöltem nyersen és gondolkodás nélkül kinyitottam az ajtót. Nem néztem meg, hogy Arian követe-e. Egyszerűen csak a ledobott ruhákat bevágtam a kocsiba és már mentem is Scwartzékhoz. A ló éppen akkor nyerített fel, mikor odaérkeztünk melléjük.
– Készen vagytok? – kérdezte apám, persze hollandul, hogy a mögöttem álló Arian semmit sem értsen. A másik öregember közben elsétált, hogy felszálljon a szekérre. – A barátodnak mondd meg, hogy figyeljen a viselkedésére. Nem akarom, hogy a lányokat rossz hírbe keverje, világos?
Hörögve fújtam ki a levegőt.
– Ez komoly? Miért tenne bármi olyat? – Már a feltételezés sértő volt, bár sejtettem, miért váltott apám ilyen hangnemre. Schwartz már azóta fogást próbált rajtuk találni, hogy megszöktem. Valamivel alájuk akart rúgni, hogy aztán miattam az egész közösség kitagadja őket. Szégyen volt egy szülőnek, ha az egyetlen fiúk megszökött. Lényegében a család végét jelentette.
– Gyere… – néztem Arianra és nagyot sóhajtva én is felültem a kocsira. Amint mindenki elfoglalta a helyét, megindultunk a falucska felé, aminek a házait hatalmas fák takarták el a múzeum felől. Így a turisták, akik megőrültek a kultúrájukért, nem zavarták őket egy pillanatra sem.
A kezdődő pánikroham tünetei egyre jobban erősödtek. Ám könnyek helyett csak dühösen belerúgtam a kocsiba, mintha azt próbálnám büntetni a történtekért. Ha Arian beszélt is hozzám, hát nem válaszoltam neki, csak mogorván bámultam előre. Egészen addig, míg a házunkhoz nem értünk. Anyám és két húgom, Rebecca és talán a legkisebb, Ruby lehetett.
Nagy nehezen lekászálódtam a szekérről. Szorosan Arian mellett haladtam, míg Scwartz tovább állt. Természetesen egy utolsó szúrós pillantással bombázott még.
– Mary, meghoztam Jeremiah-t – mondta apám és felém bökött. Anyám egészen aprócska, kicsit kövér nő volt, aki gondolkodás nélkül vont magához. Sosem szeretett feltétel nélkül, még ha ez egy pillanatra úgyis tűnt.
– Szia, anya… – köszöntem neki és kicsit megpaskoltam a hátát, majd elhúzódtam. – Ő egy barátom, Arian.
Anyám csak biccentett felé és már intett is, hogy menjünk be a házba.
– Pihenjetek le, másfél óra múlva ebédelünk. A régi szobádban vetettünk meg nektek, külön ágyban. – Magyarázta.
A húgaim persze alig ismertek rám s én is rájuk. Hosszú évekkel ezelőtt láttam őket utoljára, láttam, milyen tartózkodók. Így hát, mikor beértünk és anyám biztosított róla, hogy ebéd után megnézhetem, milyen állapotban van Fannie, megragadtam Arian karját és berángattam a szobámba. Az ajtót erőteljesen belökte és elfordítottam a zárban a kulcsot, mint annak idején, ha valami bűnöset próbáltam csinálni.
– Tudják… – Nyögtem, ahogy a pótágyra pillantottam a saját régim mellett. Tökéletesen, tiszta ágyneművel volt bevetve. – Egyébként nem hangsúlyozta volna ki, hogy külön ágyban. Scwartz biztosan olvasott amerikai újságokat és tudja, hogy meleg vagyok… bassza meg… miért lógtam annyit Karllal nyilvános helyeken… – Hangosan kapkodtam a levegőt, mint aki menten elájul.



Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 13, 2019 3:05 pm

Jeremiah & Arian
"From the moment I saw you
My head was black out,
Inside that darkness,
Only you shine."

- Nem is mernék ellent mondani. Ha olyan a családod is, mint te magad, szerintem elsüllyednék, ha ötven felől érkezne ugyanaz a mogorva Jer pillantás. - vigyorgok szélesen, s egy kicsit meglököm a vállát. Természetesen velük nem fogok egyáltalán küzdeni, mint a nagyságos úrral, hiszen azzal, hogy jól viselkedek, bizonyítani is akarok Jernek, hogy felvállalhat. Hiszen ha abban a közösségben jól teljesítek, akkor a nagyvilágban is, nem? Még ha eddig nem éppen ezt mutattam, akkor is.
- Miért hitted, hogy más nem tudna szeretni? - kérdezem tőle halkan, s finoman elkezdem a mellkasát cirógatni. - Nem vagy annyira vészes... Csak sokat kell érted küzdeni. Kurva sokat. - elmosolyodok, s egy apró csókot hintek a vállára. - Nézz meg engem. Szerinted voltak ilyen meghitt pillanataim bárkivel is? - közelebb hajolok hozzá, s ajkaimat enyhén a nyakához érintem. - Te vagy az első. Nekem még rendes kapcsolatom sem volt. Leginkább rám akarták magukat erőszakolni, mint a legutóbbi Annabelles példa is mutatta. Hozzád legalább ha vonzódott valaki Karlon kívül, az őszinte lehetett. De nálam? - felkönyökölve beszélek tovább, miközben egy tincset az ujjaim közé fogva játszadozok vele. - Egy kibaszott kirakat bábu vagyok, és az ilyenek vonzzák azokat a nőket és férfiakat, akik pontosan erre az életre vágynak. De hát... Valamit valamiért, nem igaz? - erős kijelentés lenne, hogy eladtam a lelkem az ördögnek, pedig ha nagyon mélyen magamba nézek, talán pontosan így történt. A tehetségem ugyan meg van a színészkedéshez, ez nem is kérdéses, azonban jó pár nem épp őszinte mosolyt, simogatást, kedvességet, flörtölést megtettem azért, hogy magasabbra jussak, s hogy ezzel megteremtsem azt az Arian Saglam nevezetű híres színészt, akit annyira imád a világ, s akinek a címlapokon virító neve, vagy a félmeztelen, napbarnított teste nem éppen azt tükrözi, mint amilyen valójában. Keveseket engedek magamhoz közel, s a családomon és a pincsijeimen kívül talán Jer az első, aki előtt ennyire őszintén meg tudtam nyílni. Angel alatt is rezgett a léc, már kis híján neki is beadtam a derekam, de szerencsére időben észrevettem még, hogy mekkora idióta, mielőtt mindketten csúnyán sérültünk volna. Így leginkább ő sérült, és azóta sem tud belenyugodni, hogy nem lehet az oldalamon. Már várom, mikor jut el hozzá az Annabellel közös képünk, hogy kiverje a hisztit...
- A bőrszínem. Mondd ki nyugodtan. Szerinted nem találkoztam épp elég rasszista megnyilvánulássál? Te olyan sápadt vagy, mint egy hulla, és ha ezt nézem, valószínűleg a családod is. Egyértelmű, hogy kitűnök közülük majd... - forgatom a szemeim, azzal átcsúszik a kezem a borostájára. Nem csinálok ebből ügyet, hiszen tudom, milyen előítéletesek tudnak lenni az emberek, s ha az a közösség tényleg annyira zárt, mint ahogy Jer emlegeti, akkor nincs kizárva, hogy emiatt bizony kinéznek. Így belegondolva nem zavar, hiszen csak a nagyságos úr érdekel, de könnyen hozhat mást a helyzet, ha ott vagyunk.
- Baszki, ha anyámék ezt meg tudják, hogy imádkozni fogok, meg templomba járni veled, tuti kitagadnak. - széles mosoly terül el az arcomon, s ujjammal a mellkasára bökök. - Ugye tudod, hogy te sem fogod megúszni a Saglam famíliát? Felfedezték, hogy kavarok veled, innentől kezdve nem fognak békén hagyni. Apám már úgyis azt hiszi, hogy ribanc vagyok, ennél meg aligha lehet lejjebb. - az még mindig talány számomra, hogy Angelt miért fogadta egy sima szemforgatással, Jernél pedig egyből ilyesmiket vág a fejemhez. Nem mintha önszántamból akartam volna bemutatni nekik azt a francia seggfejt, egyszerűen "véletlenül" összefutottunk vele, mikor a családdal épp egy közös ebéden voltunk. Kénytelen voltam bemutatni, pontosabban bemutatta ő magát, mint a "pasim"... Apám utána csak annyit kérdezett, hogy "tényleg erre a színes buzi gyerekre vágysz?". Én meg csak megvontam a vállam, hiszen még én sem tudtam, mit akarok. Most azonban tudom, Jert akarom mindenestül, a mogorva és bunkó jellemével, és a fura családjával együtt.
- Azt sem tudják, hogy létezik ilyen? Na, nekem rohadtul nem magyarázod be, hogy az amishok közt nincs meleg. Maximum rohadt jól titkolja, elfojtja, és az egész életét boldogtalanul éli le egy ostoba banya mellett. Látod, ha maradtál volna, most hallgathatnád egy idióta nő hisztijét. Így meg hallgathatod az én csoki testem hisztijét, amit annyira imádsz! - vigyorgok felé nagyokat pislogva, megrebegtetve a hosszú szempilláim. Lehet, hogy elpoénkodom az egészet, de egyelőre nekem mocskosul horrornak és ijesztőnek tűnik az a hely. Ilyesmiken kezdődnek azok a horror filmek, ahol az ilyen magamfajta szépfiúkat elcsábítja egy ilyen jóképű és titokzatos férfi, mint Jer, és akit feláldoznak a picsába valami sötét istennek. Mondjuk ha előtte megdughatom még Jert, akkor nem is lenne ellene kifogásom...

***

Mikor reggel bevonul a fürdőbe Mr. Nagyságos Hill, én gyorsan feldobom a kávét, s mikor meghallom a víz csobogását, óvatosan bedugom a fejem az ajtón. Halk sóhajjal, alsó ajkam beharapva nézem egy ideig, ahogy a meztelen testén lassan folydogálnak a vízcseppek... Aztán végül lekeverek magamnak egy jókora taslit. Elég legyen, Arian! Megigazítom kicsit a nadrágomat, s morogva lépek vissza, hogy lekapcsoljam a kávét. Kiöntöm a felét Jernek, a felét magamnak, s amíg várok rá, összegubózok az egyik széken az ablak előtt, s a gőzölgő feketét kortyolgatva nézem hol a tájat, hol a telefonom. Pár perc múlva azonban kis híján az ablakon landol egy korty, mikor meglátok egy posztot Jer instáján... A szívem egyből a torkomban kezd dobogni, s kis híján rosszul leszek, ahogy nézem a képet, s az alatta levő szöveget. Természetesen nem hagyhatom szó nélkül, így amint kilép a fürdőből, én felpattanok, s az arcába tolom a telefonom.
- Jer, hogy te milyen édes vagy! Látnád, mennyi szart pakoltam ki rólad... - megölelve vigyorgok felé, csak hogy húzzam kicsit az agyát. Túl konkrét dolgokat én sem raktam ki, de Mr. Énvagyokavilágközepe tökéletesen értheti, ha megnézi őket.
Mire észbe kapok, már felpakolva ott ülünk a kocsiban, s igyekszünk a végzetem felé.
- Hé, te bunkó, csak miattad fél órát baszakodtam a hajammal, mire ilyen lett zselé nélkül! Úgyhogy értékeld az igyekezetem, és ne kritizálj! Te vagy az első, akiért hajlandó vagyok ilyenre. - duzzogva emelem felé a középső ujjam, sőt, érzékien még beletúrok a hajamba, hogy még véletlenül se kerülje el a figyelmét. S azt hiszem, erre a reggelre ennyi elég is volt az igazi Arianból, hiszen hamarosan megérkezünk a múzeumhoz. Lovak? Komolyan? Pislogok értetlenül kifelé, de nem teszem szóvá a gondolataim, pedig aztán bőven lenne mit kritizálnom. Helyette mikor kiszállunk, egyből kihúzom magam, s biztos tartással indulok meg a két férfi felé, Jer oldalán.
- Mr. Miller, Mr. Schwartz. Arian Saglam. - okulva az iménti helyzetből, én nem nyújtom a kezem feléjük, hanem biccentek határozottan, megtartva a távolságot. Nem is beszélek fölöslegesen, s még akkor is tartom a rezzenéstelen arcot, mikor az a bunkó is kölyöknek hív... Szívem szerint arcon köpném, már gyűlik is a nyál a számban, de végül lenyelem a mérgem. Csak Jer miatt. Arra mondjuk nem számítottam, hogy már az első percekben húzós lesz a helyzet, de keményebb fából faragtak annál, mint hogy ilyen hamar megtörjön egy ilyen jelentéktelen őslény. Csupán akkor látszódnak rajtam az érzelmek, mikor eltűnünk a házban a cuccokkal.
- Kölyöknek hívott... Ez a barom kölyöknek hívott... Itt nem létezik olyan, hogy tisztelet? - tárom szét értetlenül a kezeim, majd végül egy sóhajjal visszafojtom a dühöm, hiszen látom Jeren, hogy már ennyi is teljesen kikészítette. Így egyből közelebb lépek hozzá, kiszedem a kezei közül a holmikat, majd a derekánál fogva magamhoz húzom, s bal tenyerembe süllyesztem az arcát.
- Nézz rám, Jer. Ez az egész... Nem számít semmit. Tudom, én könnyen beszélek, de csak arra gondolj, hogy neked sikerült elmenekülnöd, s hogy ez mennyire dühítheti azt az idióta Mr. Schwarzot. Mert sokkal erősebb vagy annál, mint amilyennek bárki gondolt. Sikeres vagy, szabad, és mindened meg van. Ő pedig ezek közül egyik sem. Biztos, hogy sokat változtál, mióta elmentél, és ha azt hiszi az az ember, hogy téged kikezdhet, hát nagyon rosszul hiszi. - szinte suttogom felé a szavakat, majd megsimogatom az arcát, s közelebb hajolok a füléhez. - Én nem hagyom. - mosolygom felé, s ajkaim lassan, finoman közelednek felé, hogy egy lágy és nyugtató csókban forrjunk össze. Nem akarom szenvedélyesre, egyszerűen csak bele akarok önteni ebbe a csókba némi erőt, melyből Jer táplálkozhat.

Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzer. Jún. 12, 2019 8:50 am

Arian & Jeremiah

Don’t be afraid
Love is the way
Shawty I got it
You can call me monster

Megrendeltem az ételt, amire egy cseppet sem vágytam… habár a garnéla kellően dekadensnek hangzott ahhoz, hogy megpróbáljam megenni. Tudtam, hogy harc lesz, de már éreztem magamon a legyengültség minden apró jelét. Nem volt elég, hogy odakint majdnem elájultam, minden tagom remegett a fáradtságtól. Sokszor jutottam el idáig és pontosan tudtam, hogy ez a végpont, amit maró érzés kísért a gyomromban. Hogy ez éhség volt-e? Fogalmam sem volt, hiszen mióta elszöktem otthonról állandó étkezési zavarral küzdöttem. Általában hányingerem volt szinte bármitől, amit elém tettek. A bűntudat okozhatta, amiért meg kellett szöknöm. Igen, kellett, mert ha ott maradok csak még tovább elnyomnak.
– Az anyámnak? Majd, ha megismered rájössz, hogy neki nem lehet. – Azon kaptam magam, hogy úgy beszélek, mint aki azért megy haza, mert élete szerelmét akarja bemutatni a szüleinek, holott erről még csak szó sem volt. A húgom betegsége miatt mentem, egyszerűen csak nem akartam elveszíteni Ariant, így szóba sem jöhetett, hogy nélküle menjek.
Sóhajtottam, megforgattam a szemeimet. Ezúttal persze nem a kölyök kérdésének szólt a dolog, hanem a saját, idióta, szinte szerelmes viselkedésemnek. Vele akartam lenni, de féltem elhinni, hogy ez most tényleg igazán az enyém. Karllal is így kezdődött. Átadtam neki magam, a végén pedig a fejemre nőtt és mással bújt ágyba.
– Írd be a Google-be, hogy amish ételek. – Jegyeztem meg kissé csípősen. Még a hülye is hallott az amish konyha nehéz ételeiről, a rengeteg kelt tésztáról, a fánkokról, a levesekről, egyszóval mindenről, ami elég durva ahhoz, hogy az embernek napokig gyomorgörcse legyen. Én legalábbis erre számítottam az évekig tartó éhezés után.
Közben Arian orra megint az arcomhoz ért. Ettől megint elszállt a feszültség, csak is vele akartam lenni… hirtelen nem létezett sem az amish élet, sem Karl, semmi, amint át kellett mennem. Csak ő és az illata.
– Valamikor Karllal is ilyen volt… – válaszoltam halkan. – Talán ennek az emlékére maradtunk együtt olyan sokáig… talán tényleg azt hittem, hogy más nem tud szeretni… – Fogalmam sem volt a jó válaszról. Egy ideig tényleg csak Karl létezett nekem, a vele töltött idő volt az életem. Nem csak kapcsolat volt, hanem egy biztos pont is, majdnem családként tudtunk együtt működni. Ez főleg akkor látszott, mikor partykat adott és közösen szervezkedtünk. Szép lassan persze minden félre csúszott.
Ezután hosszan pihentünk csendben az ágyon, míg meg nem jött a pincér. Szerencsére Arian intézkedett ez ügyben, én meg majd reggel ezt is kifizetem a pultnál, ha kicsekkoltunk. Amíg nem tért vissza az ajtóból, emésztgettem a szavait. Fogalma sem volt róla, hogy mit jelent ott a szégyen és tudtam, még ha Arian jól is viselkedik, elég feltűnő jelenség lesz ott. Viseljen akármilyen ruhát is.
A vacsora megérkezett, Arian pedig megint pucér volt. Nem néztem meg jobban magamnak, érzékeltetve vele, hogy az én közelemben nem szükséges egésznap pucérnak lennie. Nem egy kibaszott romantikus filmben vagyunk, hogy egésznap egymás micsodáját kelljen néznünk. Amúgy is, épp eléggé megjegyezte már magának a testem minden formáját. Törökülésbe ültem és magam elé húztam a tálcát. Elsőre csak megpiszkáltam a villámmal.
– Egyszerűen túl feltűnő vagy oda. Nem csak a viselkedésedről szól ez… bár az tény, hogy nem kéne engedni azoknak az érzelmeknek kivételesen. – Tettem hozzá csak úgy mellékesen, éppen csak szurkálódva. Közben felszúrtam a villámra egy darab garnélát és óvatosan benyomtam a számba. Nem hányom el magam, nem hányom el magam – koncentráltam olyan erővel, hogy minden izmom megfeszült. Végül sikerült lenyelnem. A gyomrom azonnal kavarogni kezdett, de nem engedtem neki. Tudtam, hogy kell az ételt. Ezért még egy falatot magamhoz vettem belőle.
– Az leszel, aki most vagy és egyszerűen egy barát, aki elkísért. Úgysem néznek tv-t. – Megrántottam a vállamat és ettem tovább. – A muzulmán dolgokat viszont inkább ne emlegesd. Csak csináld, amit a többiek, ha imádkozni kell. Bevallom, már én sem emlékszem mindenre… de talán ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni és csak vissza kell rázódni.
Még egy jó adag kaját a számba tuszkoltam, mire észre vettem, hogy Arian tányérja már rég üres. Hogy a francba csinálja ezt? Jó, tudom én, hogy az izmokhoz szükség van ételre, rendes ételre, ami be tud épülni.
– Beszélhetsz a húgaimmal, de csak akkor, ha más is van a közelben. Amúgy egyedül sem maradhatsz velük. – Megrántottam a vállamat és még egy falatot ettem, majd a felét meghagyva, eltoltam a tálat. Mire ezt megtettem, már a számhoz préselt egy darabot a sajttortából. Na, ha valamire nem voltam cseppet sem vevő, akkor az az édesség. Udorító dolgokat tud művelni az ember testével. Végül sóhajtva elfogadtam a falatot. Borzasztóan gejlnek tűnt, éreztem, ahogy az édes íz eluralkodik a számban.
– Mégis miből sejtenék, hogy meleg vagyok? Azt sem tudják, hogy létezik ilyen… én sem tudtam… csak rájöttem, hogy ocsmány dolgok járnak a fejemben… – Ingerülten hadartam el. Nem Arian húzott fel, egyszerűen csak annak az emléke, amit akkor éreztem. Utáltam magam, hánynom kellett az egész létezésemtől. Aztán már nem tudtam elnyomni. Mindig figyeltem a többi fiút… főleg azt a bizonyos Jonathant, aki végül az egyetlen nővérem férje lett.
– Mindegy. Eljöttem. Így azt csinálok, amit akarok… – sóhajtottam némi megkönnyebbültséggel. Közben Arian rendbe rakta a szobát és már nem volt más, mint összebújni a paplan alatt. Nem tudom aludtam-e bárkivel így, de Karllal biztosan nem. Ha mégis, akkor csak azért, mert elpilledtünk mindketten szex után.

***

Hallottam, hogy mozgolódik, de nem tudtam kinyitni a szemeimet. Még arra sem, ahogy csókot lehelt az oldalamra. Az álom ugyanis ismét elnyomott. Ezer éve nem aludtam ilyen nyugodtan. A munka alatt képtelen voltam, későn feküdtem, hajnalban már ébren voltam és nagyjából csak a kávé tartott életben. Tegnap éjszaka azonban annyira jól ellazultunk, hogy engem is kizökkentett a megszokott kerékvágásból. Arra keltem, hogy kijön a fürdőből, már teljesen elkészülve.
– Erős kávét… – suttogtam, tudva, hogy bőven eleget le kell vezetnem még. Nagy nehezen eddigre fel is ültem és már a táskám felé pillantottam. – Amíg megoldod a kávé dolgot, lezuhanyzom… – tettem hozzá. Összeszedtem a ruháimat és bevonultam a fürdőbe, hogy onnan aztán egy jó húsz perccel később teljes felkészültségben lépjek ki. Ha elkészült a beígért kávé, akkor azonnal bele is kortyoltam és még egyszer kinéztem a városra a hatalmas ablakokon keresztül.
– Jó lesz, minél gyorsabban elindulni. Sokat kell vezetnem. – Magyaráztam, mikor letettem a kiürült kávésbögrét. Nagyjából tíz percet voltam még hajlandó várni Arianra, aztán már indultam is lefelé, hogy kifizessem a szobánkat. A bőröndöket a kölyökre hagytam, csakhogy neki is legyen valami feladata.
Ezután pakoltunk be a kocsiba és már indultunk is meg Lancaster irányába. Az ébredező városban még nem volt túl nagy a forgalom, de éppen elég ahhoz, hogy meg tudja nehezíteni a kijutást. Aztán persze már nem állíthatott meg semmi.  
– Másfél óra az út. – Közöltem Ariannal, miközben jó tempóban haladtunk. – A találkozó pont az Amish Múzeumnál lesz, nagyjából abból él az egész közösség, hogy azt tartják fenn. Ott átöltözünk, te ki mosod a hajadból a zsírt és már mehetünk is… haza…
A haza szót nagyon nehéz volt kimondani. Soha életemben nem tekintettem rá úgy, mint a házamra. Nem volt meg a biztonságérzet. Folyton attól féltem, hogy a papunk vagy a közösség vezetője kiolvassa a fejemből a bűnös gondolatokat.
Nem nagyon beszéltem az úton. Próbáltam felkészülni magamban a szüleim újra látására és hogy mennyire ki fognak nézni onnan. Az is csoda volt, hogy a közösség vezetője, Mr. Schwartz, nem tiltotta meg, hogy visszatérjek. De látnom kellett a Fannie-t, ha kell orvost szerezni neki.
Leparkoltam a múzeum közelében és amint kiszálltam megpillantottam a fekete kocsit, előtte a barna lóval… és apámmal, meg Mr. Schwartz-cal, akik nagyon beszélgettek. Nagyot sóhajtva indultam meg feléjük.
– Apa, Mr. Scwhartz… – nyújtottam feléjük a kezem. Persze egyikük sem fogadta el, ezért visszahúztam. – Ő Arian, egy barátom. Mélyen vallásos és érdekelte a hagyományos közösség élete. – Magyaráztam egész más hangon, mint máskor. – Arian, ő az apám Abraham Miller… ő pedig…
– Aaron Schwartz – mutatkozott be neki, természetesen a szavamba vágva, kézfogás nélkül a mogorva közösség vezető. – Fiam – pillantott rám – ez nem egy átjáróház. Elvárom, hogy a kölyök is a megfelelő módon viselkedjen.
Hörögve sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeimet.
– Úgy lesz, uram…
– Abban a házban öltözzetek át! – közölte Schwartz és a megfelelő irányba bökött a fejével. Így hát nem volt más választásom, mint megszerezni a tegnap vásárolt cuccokat és odarángatni Ariant. Közben persze remegtem az idegtől, mert ez a rohadék még mindig pont olyan megalázó volt, mint gyerekkoromban. Azt mondják a gonosz emberek nem öregednek, hát akkor ez rá duplán igaz lehet.


Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyCsüt. Május 23, 2019 6:07 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"
Olyan áhítattal figyelem Jert, miközben ölelgetem a párnát, hogy elég sokszor egy hosszú sóhaj szakad fel belőlem. Hihetetlen még mindig számomra, hogy itt vagyunk kettesben, ám az még inkább, hogy úgy tűnik, hogy a nagyságos úrnak sikerült feloldódnia. Szép lassan elmaradnak a morgások, az üvöltözésről pedig ne is beszéljünk. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy majd ha emberek közé megyünk, akik ott lebzselnek körülöttünk, akkor minden megváltozik. Hiába, kár tagadni, de a közönség hatással van mindkettőnkre, s kicsit talán meg is változtat. Azonban az ilyen pillanatok, mint ez a mai éjjel, nagyon kellenek. Nekem legalábbis biztosan.
- Melegítőben is szexi vagy... - motyogom ábrándosan, miközben én magam arra sem voltam hajlandó, hogy normálisan megtörölközzek. Érzem, ahogy egyre nehezebb a testem, s egyre jobban süllyedek a puha paplanba.
- Az én szakmámban így mennek a dolgok. Milliók igényeit kell kielégítenem, muszáj tökéletesen kinéznem photoshop nélkül is. Ha mindig azt ennék, amit akarok, és akkor, amikor akarom, rohadtul elcsesznék mindent. Úgyhogy ja, hozzám aztán kell használati utasítás... - legyintek erőtlenül, s elmorzsolok halkan egy ásítást. Mikor mellém fekszik, én egyből közelebb mászok hozzá, s a fejem az övének biccentem.
- Jó a garnélás tészta nekem is. De muszáj ennem egy szelet sajttortát! - csillannak fel a szemeim, s a rábökök a papírra, mint valami gyerek, akinek épp cukorkát ígérgetnek. Muszáj kihasználnom, hogy nincs itt Dwayne és Larry, akik egy percre sem hagyják, hogy bűnözzek. Pedig néha aztán igazán megenyhülhetnének, hiszen tisztességesen zabálom a rohadt salátájukat, meg a mindenmentes, hányás ízű szarjaikat.
- Nem mersz ellent mondani a jóanyádnak, mi? - felkönyökölök, s közel hajolva arcához vigyorgok felé szélesen. - Nyugi, én sem. - röhögök fel, de a rikító tengerkék szemek újra felcsillannak. - Ugye nem jellemző a túlzott egészséges életmód arrafelé? Szoktak csinálni sütit? - a kérdésem után egy kicsit elhallgatok, s csak némán figyelem Jert. Olykor megsimítom a borostáját, végül orrom az arcához érintem, úgy kezdek motyogni a durva szőrszálaknak.
- Miért maradtál ilyen sokáig Karl mellett? Azt gondoltad, hogy téged más nem is tudna szeretni? - azzal a fejem a párnára ejtem, majd a lábam átvetem a nagyságos úron. Túl sokat innentől nem beszélek, egyszerűen csak kibukott belőlem a kérdés, hiszen eszembe jutott, milyen mélyről jövő dühöt ébresztett benne az a bunkó, most pedig milyen őszintén nyugodtnak tűnik. Amíg nem jön a pincér, többször félálomba kerülök, s a kimerültségtől egész testemben bizseregni kezdek nem egyszer. Hiába, egy nap alatt egy kontinenst átszelni, s még két patront is kitolni magamból...
- Jer, tudom, hogy nem bízol bennem, és már most azon görcsölsz, hogy szégyenbe hozlak, vagy elcseszem az egészet. De ne aggódj, színész vagyok, és jól megy az improvizálás. A váratlan helyzetek mestere vagyok! - hajolok meg színpadiasan, mikor kopog a pincér, s megindulok az ajtó felé. Közben gyors magamra kapom a levetett nadrágot, ám mikor átveszem a vacsoránkat, s leteszem azokat az ágyra, újra megszabadulok tőle. Csupán egy alsógatyát húzok magamra, mielőtt még egyeseket zavarni kezdene, hogy állandóan meztelenkedek.
- Csak akkor vagyok heves és meggondolatlan, ha az érzelmeim irányítanak... - jegyzem meg célzóan, azzal lehuppanok mellé szorosan, és az ölembe veszem az egyik tálcát. Nem szagolgatom, nem ízlelgetem, egyből elkezdek falatozni.
- Amúgy eléggé józan tudok maradni. Annabellt sem vertem le azért a képért! - mosolygom felé két falat közt, s mire egyáltalán észhez térek, már be is termeltem az összes tésztát. Jer talán még a felénél sem tarthat, már ha egyáltalán hajlandó többet enni pár falatnál.
- Akkor le kellene tagadnom, hogy muzulmán vagyok? Nem mintha annyira gyakorolnám a vallást, de például arról fogalmam sincs, nálatok hogy megy az ilyen. Egyáltalán ki leszek én? Maradok Arian Saglam? Maradok színész? Vagy hogy gondoltad? És köztünk milyen kapcsolat lesz? - fontosak számomra a részletek, hogy jó alakítást nyújthassak. Láthatja, hogy nem veszem félvállról az egészet, nekem igenis számít ez az egész színjáték. Természetesen csak Jer miatt. Nem akarok rá szégyent hozni, ha már arra szánta el magát, hogy engem hazavigyen abba a számára kellemetlen légkörbe.
- Majd beszélek nekik egy kicsit törökül, biztosan tetszeni fog! - pislogok felé lelkesen, azonban a következő szavaira hamarosan forgatni kezdem a szemem. Nálunk odahaza sem úgy kezelik a nőket, mint például itt Amerikában, de úgy tűnik, hogy az amishoknál sokkal durvább szabályok vannak.
- Azért remélem senki sem fog rám szúrósan nézni, ha valamelyik húgoddal elkezdek beszélgetni. Nem vagyok képes arra, hogy három hétig kussoljak. Muszáj beszélgetnem mindenkivel! Többek közt veled is... - ha látom, hogy befejezi a garnélás tésztát, akkor egyből a villára tűzök egy kis darabot a sajttortából, majd az ajkaihoz tolom. Nem erőszakoskodok minden falattal, de azért ajánlom neki melegen, hogy legalább egyet elfogadjon.
- Na és azt sejtheti bárki, hogy meleg vagy? Egyik húgod sem tud róla? - ha nem kér többet, akkor hamarosan eltüntetem a tortát is, majd a tálcákkal felállok, s az egyik pultra helyezem őket. Mikor visszalépek, akkor már Jer lábai közé furakodok az ágyon, s fejem a mellkasára hajtom pár pillanatra.
- Csak egy valamit kérek tőled. Ne kezelj majd gyerekként, és ne égess le a családod előtt. - most én közlöm ezt kicsit szigorúbban, azzal legurulok róla, s az orromig felhúzom a paplant, majd fellibbentem azt, jelezve, hogy bemászhatna alá. Ha így tesz, akkor egyből átölelem, s szorosan húzom magamhoz.
- Jó volt ez a nap... - suttogom lehunyt szemmel, s alig érek a mondat végére, már halkan kezdek szuszogni.
A reggel hamar érkezik, s furcsa mód még a telefon csörgése előtt megébredek arra, hogy kialudtam. Egyből elhatározom, hogy Jer családjánál bizony ki fogom magam pihenni, ha törik, ha szakad. Oldalra pillantva a nagyságos úr még úgy tűnik, hogy alszik, így óvatosan felemelem a takarót, s miután aprón megcsókolom az oldalát, halkan kimászok az ágyból, s lezuhanyozok. Kell nekem bőven idő, míg elkészülök, így csak hogy ne ébresszem fel Jert, beviszem magammal a ruháimat. Ha felkel, teljesen biztosan a fürdőben találhat, miközben izgatottan tollászkodok.
- Kérsz egy kávét? - teszem fel a kérdést egyből, mikor megjelenik.
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzomb. Május 18, 2019 5:49 pm


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you


Éreztem, ahogy elhagy az erőm és még panaszkodni is elfelejtek egész egyszerűen. Elég volt a tudat, hogy Arianba kapaszkodhatok, aki bevezetett a szobába. Karlt az sem érdekelte volna, ha összesek, csak a fejemhez vágta volna, mennyire hülye vagyok, mert nem eszek. Sosem beszélt megértően vagy bánt velem rendesen. Igazság szerint Arian megérdemelte ezt a szobát, a jakuzziban töltött perceket, még akkor is, ha alapvetően borzalmasan viselkedett.
Felemeltem odabent az ágy végébe dobott törölközőt. Végig töröltem a meleg víz és olajkeverékétől csillogó bőrömet. Csak ezután léptem a csomagomhoz, hogy kirángassak belőle egy fekete melegítőnadrágot. Azonnal belebújtam, aztán kicsit összetúrtam a hajam, végig simítottam a szakállamon az állótükör előtt. Végig néztem magamon. Még láttam, ahogy a régi izomtónusok nyomai kirajzolódnak a felsőtestemen. Egy kis edzéssel könnyedén Arian közelébe érhettem volna.
- Legközelebb kérek a pincsidtől egy használati utasítást, hogy hányszor kaphatsz enni egy nap. – Jegyeztem meg. Aztán persze rám terelődött a téma és az ártatlan arckifejezés is eltűnt Arian arcáról. Tudtam nagyon jól miért... nem vagyok teljesen hülye. Még én is felfogtam, hogy az elmúlt hetvenkét órában nem sokat ettem, sőt szinte semmit. Otthon egy ilyenért anyám már pánikba esett volna... és talán fog is. Fogalmam sem volt, hogy a testem miként fog reagálni mindarra, ami még ránk vár az amishok között.
- Akkor rendeljünk... – sóhajtottam, mikor Arian elengedett. Lehuppant a hatalmas, puhának látszó franciaágyra, hogy aztán egy könnyed mozdulattal ölelje magához a párnát. Én viszont a kis komódra készített menüsort vettem a kezembe, hogy megnézzem, milyen lehetőségeink vannak. Gyorsan végig futottam a hatféle ételből álló kínálatot.
- Garnélás spagetti... Steak krumplipürével... – kezdtem olvasni, majd lehuppantam Arian mellé az ágyra. A fejemet az egyik párnára hajtva elterültem, s így emeltem az arcomhoz a menüsort. - Na várj csak, van itt még pár fogás. Azt mondja... Kacsasült salátával, grillcsirke édesburgonyával... És van két féle torta. Marcipános és málnás sajttorta.
Nem nagyon ettem ilyen ételeket. Mindegyikben volt valami könnyen romlandó, ami félelemmel töltött el, ráadásul a stressztől általában nem is volt étvágyam. Ha pedig meg is ettem valamit, hát egyszerűen kihánytam. Egy ideig az alkohol segített, ellazultam tőle és étvágyat csinált. Utána azonban átvette az étkezések helyét. Ettől függetlenül nem tartottam magam alkoholistának, hiszen mindig kellően józan tudtam maradni.
- Melyik tetszik? – kérdeztem. - Én azt hiszem erre a garnélás tésztára szavazok. Fehérborral készítik a mártást.
Nem. Cseppet sem kívántam, de a testem már annyira gyenge volt, hogy muszáj volt bevinnem valami ételt. Megvártam, míg Arian is választott, aztán felvettem a telefont, hogy a recepción át rendeljek magunknak vacsorát. Ezután, eldobtam valahova a menüt és csak feküdtem az ágyon, bámulva a plafont. Az is forgott velem, furcsán kavargott közben a gyomrom.
- Neked kell beengedned a pincért. Negyven perc múlva jön. – Magyaráztam kicsit bágyadtan. - Otthon úgyis megtömnek, nem lesz ilyen... Anyám képtelen elviselni, ha nem üres tányért hagyok magam után.
Gyorsan megérkezett az étel, addig csendben bámultam a plafont. A pincér odabökött egy szép estét, majd közölte, hogyha végeztünk, csak tegyük ki az ajtó mellé a tálcát, ők pedig elviszik. Csendesen ültem fel, mikor távozott, de nem másztam ki az ágyból. Egyszerűen csak megfogtam a tálcát, hogy az ölembe tegyem.
- Tényleg beszélnünk kell egy kicsit arról, ami ott lesz. – kezdtem, mikor leszedtem a fedőt a garnélás tésztáról. Kellemes, fokhagymás aromája volt, ami hirtelen arra késztetett, hogy kóstoljak bele. Így is tettem, majd hosszan rágva harcoltam a falattal. Ezért volt jobb Arian levese, könnyebben csúszott le.
- Először is akármi lesz ott, azt kezeld diszkréten. – Közöltem kicsit talán szigorúan, de ismertem a heves természetét, ami könnyen lerombolhatta a felépített nevem. - A családomnak egész más a felfogása, mint neked. Biztosan kell majd imádkozni... ami nekem sincs ínyemre. A legtöbben hollandul beszélnek, a szüleim sem kivételek, de a kedvedért talán hajlandók lesznek megszólalni angolul.
Sóhajtottam. Utáltam erről beszélni. Azonban nagy hiba lett volna mindenféle tudás nélkül beengedni oda.
- Nem maradhatsz hajadonnal felügyelet nélkül sehol. Így a húgaim nagy részével sem. És ne haverkodj velük úgy, mint Annabellel. Ezeket tartsd észben.


 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyVas. Május 05, 2019 7:13 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"

18+

A határok elmosódnak, a világ megszűnik, s már nem létezik olyan, hogy ő és én, hiszen már csak a Mi létezik. Szinte egy emberré válunk, ahogy a testünk egymásba olvad, s olyan erős érzelmi hullám söpör végig rajtam újra, hogy mámorító, euforikus állapotba kerülök. Ez nem csak szex, ez annál valami sokkal nagyobb, sokkal több, sokkal magasztosabb dolog, melybe a legapróbb porcikám is beleremeg. Furcsa érzés. Furcsa, és ijesztő. Félelmetes belegondolni a ténybe, hogy valaki versenybe száll velem az első helyért. Hogy ebben a percben nem az lebeg a szemeim előtt, hogy nekem mi a jó, hanem hogy ketten együtt repüljünk olyan magaslatokba, amikbe talán még soha.
A csípőm egyre vadabbul ring, s egyre inkább érzem magam egy ösztönlénynek, akit hamarosan el fog hagyni a lelke. Úgy lihegek, mint egy veszett kutya, aki marni akar, tépni, s akinek semmi sem számít már többé. Egyre erősebben török magamnak utat újra és újra, s egy ponton muszáj lassítom, hiszen menten elájulok a gyönyörtől. Minden testrészem vadul bizsereg és lüktet, s mikor a nyakamhoz érek egy pillanatra a csúszós tenyeremmel, könnyedén tapintom ki, hogy az ér szinte ki akar szakadni a bőröm alól. Alig látok már, alig hallok, hiszen mindenem Jerre fókuszál, a legapróbb sejtem is őt akarja. Ahogy közelebb simulok hozzá, s csak élvezem a hátsójának feszítő örömeit, az egyik kezem előrébb siklik, s megragadva odalent hamarosan őt kezdem kényeztetni, hogy befejezzem, amit nemrég elkezdtem. Az olaj még sikamlósabbá teszi, s ahogy meghallom a halk, csattogó hangot elölről, még a lábaim is megremegnek mögötte. Tudom, hogy nem bírom sokáig most sem, s mikor az ujjaimat beteríti a gyönyöre, az csak tovább fokozza az eseményeket. A szívem mintha felvenné lüktetésének ritmusát, s már automatikusan emelem ujjaimat az ajkaimhoz, s lehunyt szemmel nyalok végig rajtuk, mintha isteni mannát ízlelnék. Semmihez sem hasonlítható az íze... Egyszerűen csak... Tökéletes.
A vágyaimat úgy felkorbácsolja, hogy mikor újra mozdulok, már időm sincs arra, hogy egyáltalán elgondolkozzak azon, hogy játszadozzak-e még. A mámor vörös ködként hull rám, s mikor megremeg a testem, szinte belekiáltok a csendbe. Lihegve, teljesen kifulladva húzódok el tőle enyhén, de muszáj végigsimítanom rajta hátul, hogy érezzem, ahogy csordogál ki belőle a gyönyöröm, hogy lassan folyjon le rajta, s váljon eggyé a vízzel...
- Egyetértek. - fújom ki magamból a szót teljesen kimerülten, s úgy, ahogy vagyok, lerogyok Jer mellé. Elviselhetetlen a forróság, pontosan olyan, mintha a negyven fokos napsütés égetné a testem. Még mindig bizsereg mindenem, még akkor is, mikor hátra döntöm a fejem nagyokat sóhajtva. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy valahogy erőt kéne vennem magamon, ne tűnjek a szemében egy ostoba kölyöknek, aki képes bealudni szex után, ám ezt az ötletet hamar elvetem. Most nem akarok bizonyítani, egyszerűen csak hagyni akarom, hogy elcsituljon a testem és az elmém, s leülepedjen ez a különös vágy, ami ennyire vadul kerített a hatalmába.
- Nekem mondod? Három töltet egy napra... - vallom be, s mikor közelebb húzódik, a karom azonnal mozdul, s átölelem őt. Fejem a fejének biccentem, s az arcom belefúrom a nedves tincsekbe. Aztán lehunyom a szemem, s csak halkan fújtatok a kócos haja közé. Most jó ez a csend. A nyugalom. Kamerák, s kíváncsi szemek nélkül. Még szorosabban ölelem magamhoz, ám most még ez is gyengédnek hat.
- Nem bírom már itt tovább... Felgyulladok. - súgom halkan a tincsek közé, majd óvatosan elhúzódok, s nehézkesen felállok. Olyan, mintha napokat futottam és edzettem volna, megállás és alvás nélkül. Erőm sincs tartani magam, így mikor kissé bénázva kimászok, egy bágyadt mosollyal nyújtom vissza a kezem Jer felé. Nyugodtan megfoghatja, nyugodtan támaszkodhat rám, sőt, még el is kapom, ha esetleg végleg elhagyná az ereje. Most nem gúnyolódok, nem sértegetem, egyszerűen csak azt akarom, hogy egymás mellett legyünk békében.
Bárhogy is legyen, ha ő is kiszáll velem, akkor lassú léptekkel indulok vissza, ám ahelyett, hogy egyből levetném magam az ágyra, még nedvesen a csap felé veszem az irányt, majd az egyik üvegpoharat kézbe fogom, s teletöltöm jó hűvös vízzel. Bárhol is legyen Jer, visszalépek hozzá, majd némán a kezébe nyomom. Ha pedig megissza, akkor arra a röpke időre az oldalához lépek, s fejem a vállára hajtom.
- Éhes vagyok. - suttogom olyan lágyan, mintha egy ártatlan kisfiú lennék. Azonban most egyáltalán nem vagyok akaratos, vagy követelőző, hiszen még mindig az iménti csodálatos együttlétünk hatása alatt vagyok. Egyszerűen érzem, hogy a szervezetem nem kapta meg a kellő energiamennyiséget, hiszen eddig mindig pontosan meg volt határozva az étrendem, amihez hozzá volt szokva a szervezetem. A mai napon sok minden felborult, s ezt bizony így most az este eléggé érzem.
- Neked is enned kell valamit. - folytatom még mindig halkan, s ha már nem iszik, akkor óvatosan átölelem a derekát egyik kézzel, másikkal pedig rásimítok az állára, s magam felé fordítom az arcát.
- Te is tudod, ugye? - finom csókot lehelek ajkaira, s libabőrös leszek egyből a közelségétől. Újra. Mintha ő egy kiapadhatatlan szeretetforrás lenne, melyből egyre jobban táplálkozok.
- Szükséged van az energiára, úgyhogy szeretném, ha rendelnénk valamit. Nem kell sokat enned, csak legalább pár falatot. Egy adag is elég, és majd ketten megesszük... - ekkor nagyra tárom azokat a csillogó, égkék szemeket, s igézően pillantok felé. Még mindig nem vagyok akaratos, sokkal inkább gondoskodó él úszik a hangomba, és a mozdulataimba.
- A kedvemért? - suttogom szinte ajkainak. - Aztán utána lefekszünk. Ki kell pihennem magam holnapra, hogy ne legyek elviselhetetlen. - húzom szélesebbre mosolyra ajkaim, majd végül ellépek tőle, s az ágyhoz érve úgy terülök egy rajta, mintha egy felhőbe süppednék bele. Megvárom, amíg rendel - vagy pont nem -, addig szótlanul fekszem úgy, hogy az egyik fehér párnát magamhoz ölelem helyette, mely az orromig eltakarja az arcom. Onnan pislogok felé nagyokat, néhányszor felé nyúlva a levegőben, jelezve, hogy csoki Arian baba bizony bújós kedvében van...
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyVas. Május 05, 2019 10:43 am


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you

18+

Sosem bújtam még így oda senkihez. Soha senki nevét nem suttogtam bele így a közös együttlét csendjébe és sóhajaiba, mint az övét. Nem akartam beismerni, nagyon nem, hogy Arian hatással van rám… habár a legtöbb megmozdulásom erről árulkodott. Ezért hívtam magammal Philadelphiába, ezért nem tudtam elengedni csak úgy. Szükségem volt rá. Hiába zsörtölődtem vele állandóan, hiába vitatkoztunk… egyszerűen kellett nekem. Karlnál sosem éreztem ezt, őt csak birtokolni akartam, legyőzve másokat – ami egyébként sosem sikerült igazán. Mindig volt, aki jobb volt nálam, aki szebb, fiatalabb, divatosabb, talán még okosabb is. Ariannál nem éreztem így. Hiába fenyegetett Annabellel, valahol a szívem mélyén tudtam, hogy addig nem nyugszik, míg nem engem kap meg újra. Örültem, hogy követelt tőlem, mert abból tudtam, hogy engem akar.
Nyeltem egyet, ahogy a karamellszínű bőrön végig folyik az olaj, s ahogy kezemet megragadva magához húzta, sóhajtottam egyet. Ebből már tudtam, hogy elég sokat ittam, hiszen képtelen lettem volna ennyire elengedni magam. Tetszettek az izmai és hogy sokkal erősebb nálam. Karl sosem volt erősebb, egyszerűen csak túlságosan alárendeltnek éreztem magam, ezért tehetett meg velem bármit. A csókokra és érintésekre már egészen megadta neki magát a testem. Nem zavart, hogy csupa olajos lettem én is – pedig alapvetően utáltam, ha mindenféle nem odaillő anyag van a bőrömön. De ezúttal nem számított már semmi. Arian bármit megtehetett velem. Fogalmam sem volt, hogy képes vagyok ilyesmire, ha tényleg kettesben vagyunk… ha nincs meg a veszélye annak, hogy valaki ránk tör.
Előre kellett hajolnom, hogy megkapaszkodjak a jakuzzi szélébe. Úgy éreztem minden erőm elhagyott. A víz alatt remegtek a térdeim, ahogy Arian lüktető vágyait megéreztem magamon. Már nem fájt ez sem, valószínűleg persze csak az olajok miatt. Könnyű volt, sikamlós… s annyira édes, hogy hangos sóhaj szökött ki belőlem szinte azonnal. Biztos voltam benne, hogy ilyet nem éreztem korábban. Karl sosem finomkodott és Arian sem, én pedig nem is vágytam ilyesmire. Egészen kicsit meglepett, hogy ez kellemes is tud lenni. Hiába voltak erőszakosak és vadak a mozdulatai, csak azt éreztem, már nem bírom tovább és pont, amikor feltett a kérdést olyan gyönyör tört ki belőlem, mint még soha. Egyetlen hangos nyögés hagyta el az ajkaimat. A homlokomat a jakuzziba kapaszkodó kezemre fektettem és lihegve vártam, míg nem végez velem…
A végére már elviselhetetlenül forrónak tűnt a víz. Úgy éreztem a szívem kiszakad a mellkasomból, az ajkaim kiszáradtak. Mégsem másztam ki a jakuzziból. A remegő térdeim miatt nem is ment volna. Egyszerűen csak lerogytam vékony műanyag padra a víz alatt. A fejemet hátra vetettem, hogy megtámasszam a perembe és felnéztem az égre. Talán egy kicsit elhagyott az erőm, mert annyi étkezés kimaradt, a testem viszont alaposan elhasználódott, a több órás utazás és a több mentes együtt lét után. Forogni kezdett velem a világ egyszerűen.
– Egy kicsit fájt… – Hazudtam, hátha akkor jobban érzi magát, bár még mindig nem igazán fogtam fel semmit magam körül. Talán ezért is asszociáltam vissza egy hosszú percekkel ezelőtt elhangzott mondatára. – Nagyon meleg van… – Tettem hozzá bágyadt motyogással és remegő kézzel végig simítottam a homlokomon.
Sóhajtottam még egyet és lehunytam végül a szememet. Úgy is éreztem a szédülést, még komolyabban is, mint korábban. Reméltem, hogy Arian leült mellém, mert akkor a vállára zuhant a fejem, ha nem akkor megint belesüllyedtem a vízbe, pont úgy, mint annál a beteg szerelmi vallomásnál s akkor rángathatott ki.
Akárhogy is, de a karjába kapaszkodtam és közelebb húzódtam hozzá.
– Azt hiszem, innom kéne valami mást is… – magyaráztam, mert persze, hogy beütött éhgyomorra az alkohol. Pontosan úgy, mint azon az estén, mikor nem találtam oda a megbeszélt helyre és ő azt hitte, valaki másra várok. A büszkeségem örült ennek, ugyanakkor hálát adhattam a jó istennek, hogy nem lát át rajtam valami könnyen…
– Kicsit sok volt az alkohol és a szex egy napra. – Folytattam a szövegelést persze, már nem is törődve azzal, hogy legétem magam. Az agyam túl zsibbadt volt ahhoz, hogy belegondolhassak, milyen hülyén festhetek ennyire legyengülten. Általában senki sem látott ilyennek, ha túl sokat ittam és kellően kiéheztettem magam, egyedül voltam. Nem számított, ha kidőlök a nappali közepén vagy éppen nem tudok felkelni az ágyamból. Ha oda is hívtam volna Karlt, közölte volna, hogy küld egy ápolónőt. Magától sosem segített volna rajtam. Egy ideig próbáltam magamra felhívni a figyelmét. Azért nem ettem, hogyha elájulok majd megsajnál és jobban fog szeretni. Sosem vált be. Már egészen fiatalon is csak leprásnak kezelt, ha valami bajom volt. Talán ezért kapaszkodtam most így Arianba, mert kellett valaki, aki tényleg figyelni akar rám.

 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzer. Május 01, 2019 7:24 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"

18+

Úgy érzem, hogy visszafogja magát. Talán nem tudatos, talán csak a meggyötört lelke képtelen felfogni, hogy én nem Karl vagyok. Nem is igazán tudom, hány évet lehettek együtt, de az biztos, hogy sokat. Az a bunkó pedig ez idő alatt teljesen beszivárgott Jer gondolataiba, hétköznapjaiba, s mindenbe, amibe csak tudott. Egy ilyen kapcsolatot tudom, hogy nem képes kiölni magából egyik pillanatról a másikra még az én kedvemért sem. A megszokás nagy úr, szokták mondani, de szerintem jó úton haladok afelé, hogy végleg megszakítsam köztük a köteléket. Az az ember undorító, és nem érdemli meg, hogy egy olyan férfi, mint Jer, mellette legyen.
- Jó fiú leszek, ígérem. - húzom gonosz vigyorra ajkaim, ám a sejtelmes kék szemeim közben teljesen másról árulkodnak. Például arról, hogy mennyi terv gomolyog a fejemben, s ezekbe bizony Jert egyelőre nem fogom beavatni. Majd meglepetés lesz... Azt azonban már most tudom, hogy semmi sem fog neki tetszeni - elsőre. Aztán úgyis úgy fog lihegni később, hogy öröm lesz hallgatni. S ez még csak a szex része az egésznek, hiszen sokkal összetettebb dolgokat eszeltem ki.
Mikor a homloka a vállamnak simul, s felém leheli a nevem, egy különös meghittség telepedik rám. Olyan közel érzem magamhoz... Nem csak testileg, de lelkileg is. Eleinte talán tényleg az volt a célom, hogy a közelébe férkőzzek, s csak úgy, mint más befolyásos férfiakat és nőket, magamhoz édesgessem, hogy feljebb kapaszkodjak rajta is. Sokszor csináltam már ezt, hiszen mindig tudtam, hogy kihez kell közelebb férkőzni. S most nem konkrétan testi dolgokról van szó. Természetesen egy-egy menetet bevállaltam azért, hogy elérjem a célom, de ezt nem nevezném ribanckodásnak, hiszen én is akartam, és élveztem. Azonban egy hosszú, meghitt beszélgetés, könnyed iszogatás, s az eljátszása annak, hogy én mennyire megértő, kedves, illedelmes, figyelmes úriember vagyok, sokszor csodákra képes. Nem minden embernek a szexre van szüksége, hiszen a gazdagabb körökben ezt bármikor megkaphatják. De megértő fülekre bizony ritkán akad az ember. Az enyém sem az, hiszen egyáltalán nem érdekel, kinek mi a gondja, baja, de könnyedén el tudom játszani ennek az ellenkezőjét. Egy kicsit azért értek a színészkedéshez... Jer esetén azonban ez hamar átfordult valami egészen mássá. Még most is erősen él bennem a pillanat, mikor először megpillantottam a sátor alatt. A kiállása, a beszéde, a megjelenése, mindene egyszerűen olyan hatással volt rám, hogy egyből tudtam, hogy akarom őt. Mindenestül.
Kezeim feljebb simulnak, s szorosan átölve magamhoz húzom. A homlokomat én is a vállának döntöm, s pár pillanatig némán ölelem őt. Most érzem igazán, hogy érte bármit feladnék. S most nem egy a húgommal való találkozóról, fotózásról, vagy egy útról van szó. Nála érzem először, hogy még akár a nyilvánosság előtt is fel tudnám vállalni őt, holott tudom jól, hogy a világot mennyire lesújtaná. Először legalábbis. Nem az vagyok a világ előtt, akinek ő megismert, hiszen ő legtöbbször az őszinte oldalamat látja. A hisztis, akaratos, nagyszájú, olykor gyerekes - igen, elismerem -, olykor tahó - igen, ezt is - Ariant, aki a való életben egyáltalán nem az a bájolgó szépfiú, mint akinek eladta magát. Aztán ha egyszer kiderülne, hogy mi együtt vagyunk... Már most tudom, hogy az összes lap rólunk cikkezne. Én ribanc lennék, Jer pedig a vén alkoholista, aki azoknak az embereknek az útjára lépett, akik pénzért veszik maguknak a fiatal fiúkákat. Kegyetlen időszak lenne, de érte vállalnám. Nem tudnék titokban élni sokáig.
- Jeremiah... - súgom vissza lassan, hosszasan elnyújtva nevének magánhangzóit. Muszáj volt megragadnom ezt a pár pillanatnyi meghittséget, mielőtt még újra elvesztjük az eszünket. Ez pedig hamarosan bekövetkezik, hiszen a testem képtelen csillapodni. Úgy sóvárog Jer után, mintha valamilyen drog lenne, és nekem elvonási tüneteim lennének.
Erős, vággyal teli lüktetés zúg végig a testemen, mely egy halk nyögést szakít fel belőlem. Muszáj éreznem őt újra és újra, és hallani, ahogy a sóhajai megtöltik a forró levegőt. Eltolom magamtól hát a vízben, én pedig oldalra úszok, s kézbe fogom az egyik olajjal teli üvegcsét, majd felállok, s közelebb lépkedek hozzá. Lassan elkezdem csurgatni a vállamnál, mely szép lassan kezd lefelé folydogálni a napbarnított, tökéletes bőrömön. Mikor az apró patak eléri a hasam, akkor ragadom meg váratlanul Jer csuklóját, s kezét a mellkasomra simítom. Egy ideig vezetem a mozdulatait, hogy érezze a tenyere alatt minden izmom vonulatát, hogy érezze, milyen libabőrös leszek az érintésére, s hogy mennyire forrón izzik az egész testem a vágytól. Ha látom rajta, hogy bizonytalan, akkor végig fogom a csuklóját egészen odalentig, ám ha azt látom, hogy kezdi átadni már magát, akkor elengedem. Mikor már elől szinte mindenhol csillogok, pontosan úgy festek, mint egy tökéletesen összerakott baba. S ez a csoki baba bizony csak Jeré...
Velem odalent már jobb, ha nem tesz most semmit. Már a puszta meztelen látványától érzem, hogy milyen közel van hozzám a gyönyör, hiába terítettem be nemrég mindent ajkainak mélyén. És lenyelte! El sem hiszem, hogy magától megtette. Ezt egyáltalán nem néztem volna ki belőle, de úgy látszik, hogy sok mindent rejteget még a nagyságos úr. Közelebb húzódok hozzá, hogy testünk összesimuljon, s kellemesen csússzon el egymáson, miközben egy apró csókot szerzek magamnak. Ajkaim lassan haladnak át nyakára, majd vállára, s pár kisebb lépéssel hamarosan mögötte termek. Pillanatokon belül megérezheti, ahogy egy hűs kis patak folyik végig rajta is, én pedig mögötte egy hosszú sóhajjal nézek végig rajta. A bőre, az izmai, a csontjai, egyszerűen mindene olyan hatással van rám, hogy teljesen elveszi az eszem. Határozottan állíthatom, hogy ilyet még soha nem éreztem. Az életem eddig szexből, szórakozásból és bájolgásból állt, jól kizártam az érzelmeket. Soha nem gondoltam volna, hogy ezek ilyen élvezeteket képesek felszabadítani.
Lassan simítok végig a hátán, a lapockáin, ujjaim finoman húzom végig a gerincén, egyre lejjebb és lejjebb. A hátsóját két tenyerembe fogom, s mohón húzódok közelebb, befurakodva lábai közé, hogy pár kéjes mozdulattal megízleljem, milyen könnyedén csúszunk egymáson. Ezután ragadom csak meg magam odalent, s teljesen mindegy, hogy Jer előre hajol és megkapaszkodik a jakuzzi peremén, vagy állva marad, akkor is megérezheti, hogy pillanatokon belül egészen közel kerül hozzá a lüktetésem. S mint azt párszor - sajnos nem elégszer - megtapasztalhatta, szex terén nem vagyok éppen az a romantikus fajta. Most is képtelen vagyok lassítani és finomkodni, így kicsit vadabbul szökök beljebb. Ez a mozdulat azonban az olaj miatt édesen könnyed lesz, s talán csak az első pár pillanat sikerül enyhén fájdalmasra számomra, hiszen utána már úgy csusszanok beljebb, mintha csak odateremtettek volna. Próbálok közben megkapaszkodni a csípőjében, de ez nem igazán sikerül, hiszen az olaj miatt folyton lecsúszik róla a kezem, így Jer kénytelen lesz tartani magát már az első pár mozdulatnál. Mikor teljesen összesimulunk, egy hangos nyögés tör fel belőlem, aztán szinte azonnal olyan vadul kezd járni a csípőm, mintha már évek óta nem szexeltem volna. Ez igaz is, hiszen ahhoz képest, amit Jerrel művelünk, semmi volt a többi.
- Remélem, azért fáj egy kicsit... - lehelem a levegőbe kissé akadozva, miközben egyre erőszakosabban követelem magamnak Jeremiah hátsóját.
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 6:48 pm


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you

18+

Hogy lazultam-e valaha el annyira, hogy nyugodtan tudtam élvezni a szexet? Nagyon régen, a húszas éveim elején talán, amikor Karl állandóan elzavart az edzőterembe. Azt mondta, szépnek kell lennem, edzettnek és akkor majd mindenki irigykedni fog, amiért csak az övé vagyok. Akkoriban volt pár afférom, na nem a szó szoros értelmében. Nem simultam úgy össze azokkal a fickókkal, mint most Ariannal. De éppen elég volt ahhoz, kiszakadjak kicsit a Karl okoztat kötöttségek hálójából, hogy fiatalnak érezzem magam. Több nem jutott nekem ezeken kívül, csak a megszorítások.
Sosem ültem be senkivel sem pucéran egy jakuzziba. Karl ez is olyan dekadens volt. Bámultuk a naplementét, borozgattunk, ő pedig azt ecsetelte, milyen kiállításra készül és, hogy ne felejtsem el: Stevennek holnap lesz a születésnapja, el kell mennem a borért, amit egyenesen Spanyolországból hozatott. Nem voltam más neki, mint egy szolga, akit úgy ugráltatott, ahogyan csak kitelt tőle. Aztán persze besokalltam. Besokalltam attól a rengeteg fiatal ribanctól, akiket felrángatott magához és olyan élvezettel dugott meg, ahogy engem sosem. Én csak valami pótlék voltam, akire rámászott néha, hogy befogja a pofáját. Már azt sem tudtam, miért mentett meg, mikor éhezve kóboroltam LA utcáin.
Arian egészen más volt. Azt kívántam, hogy úgy akarjon, hogy az már szinte fáj… sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezek majd olyan forró szenvedéllyé fokozódnak, hogy magamtól akarom kényeztetni őt. Azt sem tudtam, hogy képes vagyok kívánni valakit. Ahogy ajkai az enyémekre simultak és közéjük lehete a szavakat, megborzongtam. Aztán rám szorított odalent. Éppen csak annyi ellenállás maradt bennem, hogy nem nyögtem fel.
– Azért jó, ha tudod, mi lesz holnaptól… – válaszoltam. Közben gondolkodás nélkül hagytam, hogy az ölébe húzzon. Zavarban voltam és bénának éreztem magam már megint… annyira, hogy még azt is elfelejtettem megjegyezni, hogy nem elég tiszta a jakuzzi. Láttam a koszlerakodást a peremnél, de sokkal jobban foglalkoztatott, hogy ne égessem le magam valamivel. Mondjuk egy béna sóhajtással vagy egy elcseszett nyögéssel.
Épp csak egy picit tudtam mozgolódni, de még így sem sikerült leráznom az engem markoló kezeit. Fogalmam sem volt, mit eszik rajtam és megint felbukkant az a régi érzés. Vajon csak szórakozik? Vajon ez az egész nem csak egy ugródeszka neki valamerre? Végül is egy feltörekvő, éppen elég ismert színész, akinek csak egy lépés az, hogy hollywoodi filmekben szerepelhessen. Én megadhatnám neki ezt a kezdőlökést… ezt jól gondolná egy ilyen helyzetben. Mégsem tudtam valahogy ellenállni, hiába próbáltam a saját kedvem ellen tenni ezekkel az elmélkedésekkel. Innom kellett volna, még többet, csakhogy jobban viseljem ezt az estét vagy éppen ne emlékezzek rá, mennyire nem vagyok szexi.
Biztosan érezte, ahogy megrezdül a testem a csókokra és a harapásokra. Azonban, egyetlen sóhajtást sem akartam a közénk engedni, hiába nyalta végig a bőröm. Csak azt láthatta, mennyire libabőrös leszek.
– Semmi szex… – helyeseltem kicsit megremegve. Basszus, Jeremiah, szedd össze magad! Próbáltam koncentrálni, de valami forró hullám úgy elöntötte az agyamat, hogy szinte máshol éreztem magamat. Csak Arian és én… sőt még ő sem, csak az, ami mi ketten vagyunk volt jelen. Az elmém próbálta tartani magát, de a testem egyre több ismeretlen hullám érte el. Ilyen sosem volt, sem Karllal, sem mással, de még csak Ariannal sem.
A homlokomat a vállának kellett támasztanom egy pillanatra. Éreztem, hogy minden erőmre szükségem lesz, ha össze akarom szedni magam. Egy pár nappal ezelőtt még csak megkívánni sem tudtam rendesen, mert annyira tönkre tettek már azok a dolgok, amiket Karl tett velem, most meg, alig vártam, hogy a szobában legyünk. Még csak haragudni sem tudtam rá, amiért olyan mohó volt a repülőn… pedig megérdemelte volna.
– Nem verheted ki, idióta… – Úgy lehetem a bőrének a szavakat. Amikor azonban felnéztem rá, megint egy finom csók és újabb forróság hullám érkezett, elmosva minden gondolatot. Nem volt többet mire koncentrálni, éreztem, ahogy egyre mélyebben érint és együtt lüktetünk vággyal telve minden simításra. Még a számban ott volt az íze, amit csak fokozott az újabb szenvedélyes csók. Megpróbáltam elhúzódni, összeszorítani az ajkaimat, hogy ne törjön fel belőlem semmilyen nyögés, de már nem ment. Lihegve hajoltam előre, megint a vállának támasztottam a fejem, a forró levegőt a nyakának levelve. Nem tudom érezte-e mennyire vadul lüktet minden porcikám még mindig. Aztán, ahogy mélyebben éreztem magamban az ujjait, már tudtam, hogy ez nem tarthat sokáig.
– Arian… – Suttogtam a nevét a nyakának. Már mindenem lüktetett, csak arra várva, hogy a gyönyör sokkal vadabbul találjon rám, mint alig néhány órája azon az átkozott gépen. Közben pedig rohadtul szégyelltem magam és fogalmam sem volt, hogy miért.


 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 20, 2019 12:36 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"

18+

Ha választanom kellene a legélvezetesebb szexuális élményeim közül, akkor Jer iménti kényeztetése biztosan bekerülne a top háromba - a maradék két helyen pedig a beteljesült, és a megszakított együttléteink lennének. Láttam rajta, hogy bizonytalan, de ez abban a pillanatban mit sem számított, hiszen tudtam jól, hogy csak miattam tette. Megjártam már pár szájat, így éreztem, hogy nem a legbefogadóbb, és lenne mit még gyakorolnia - fog is, ha rajtam múlik -, ezek azonban mind eltörpülnek és nem számítanak már, hiszen határozottan állíthatom, ilyen vággyal még senki szájába sem élveztem el.
Széles vigyorral hallgatom a nagyságos úr morgását, s ahogy végignézek rajta, most tudatosul igazán, hogy még ezt is mennyire imádom benne. Létezhet egyáltalán ilyen? Persze, késztetést érzek magamban, hogy közöljem vele, hogy ne hisztizzen már minden szaron, ez csak egy kurva pezsgő, nem mindegy most, hogy milyen az íze? Az én ízem még úgyis egy ideig ott lesz benne, ebben biztos vagyok... Azonban nem válaszolok neki semmi olyat, amin felhúzhatná magát, de azért szó nélkül sem tudok maradni.
- Mr. Hillnek mindenből a legminőségibb jár. - kihúzom magam színpadiasan, úgy veszem ki a kezéből a pezsgőt. - Ezért vagyok én itt! - kacsintok rá vigyorogva.
A jakuzzi halkan pezsegni kezd, mikor beljebb lépünk, s a kellemes melegtől egy pillanatra kiráz a hideg. A barnás bőröm enyhén libabőrös lesz, ám ez csak fokozódik, mikor Jeren gyengéden végigsimítok. Az arcomról már lehetetlenség levarázsolni azt a szenvedélyes félmosolyt, hiszen ott ragadt ajkaim szegletében.
- Ezt sürgősen be kell pótolnunk... - valahogy sejtettem, hogy Karllal nem voltak túl fantáziadús együttléteik, de miért is hibáztatnám Jert emiatt? Fura közösségben nevelkedett, s ha ez nem lenne elég, még egy perverz vénemberrel kellett együtt töltenie az élete egy részét, aki az eddigiek alapján annyira becsülte meg, mint egy kavicsot. Bármennyire is legyen mogorva és magának való, ő is megérdemli a szenvedélyt, s azt, hogy a vágyak úgy tomboljanak benne, mint egy magamfajta tüzes vérű törökben. Csak fel kell szabadítani azokat az érzéseket nagyon mélyről, de úgy érzem, hogy jó úton haladok.
- Akkor ezt együtt fogjuk felavatni. - hazudom neki gyengéden, ahogy ajkaim enyhén hozzáérnek az övéihez. Nekem volt egy húzós időszakom még talán tizenkilenc éves korom körül, de az leginkább Angelnek és az ő társaságának volt köszönhető, ugyanis neki volt egy különleges tulajdonsága, mégpedig az, hogy minden szarba könnyedén bele tudott rángatni. Nem volt nehéz dolga, hiszen fél éven keresztül szinte nem telt egy úgy óra, hogy ne találkoztunk volna. Abban az időben elég sokat modellkedtem, s divatbemutatóról divatbemutatóra jártam. Ezeknek a hónapoknak az elején ismertem meg jobban Angelt. Találkoztunk ugyan azelőtt is, s volt is bizsergés köztünk, de ez igazán a közös munka során virágzott ki. Az elején még könnyedén adtam magam át annak a fura szenvedélynek, ami belőle áradt, aztán ahogy teltek a hónapok, a vágyak már kezdtek kicsit átalakulni. Mindkettőnk részéről... Ő állandóan ott volt mindenhol, nem hagyott egy csepp levegőt sem, s folyamatosan szexelni akart, a nap huszonnégy órájában. Ha Jer azt hiszi, hogy én vagyok mániákus, akkor bizony nem ismeri még Angelt szerencsére. Egy idő után teljesen megszállott lett, s már kellemetlen volt a közelsége. Durva féltékenységi jeleneteket levágott, holott hivatalosan nem is voltunk együtt, sőt, sehogy sem - részemről legalábbis biztosan. Vak voltam teljesen, hogy nem vettem észre, hogy ő sokkal többet érez, mint én valaha is. Én csak szórakoztam, elütöttem az időt, s kielégítettem egy igazán jóképű modellen az igényeim. Ennyi, s nem több. Őt sem szerettem, ahogy Jer előtt senkit sem, bár Angel esetén tény, hogy megfordult a fejemben, hogy talán még komolyabb is lehetne a dolog... De nem így lett, hiszen rájöttem, hogy mekkora befolyással volt rám. Úgy rángatott egy kötélen, ahogy csak akart, én pedig úgy mentem utána, mint egy ostoba kamasz. Nem egyszer a karrieremmel játszottam miatta, hiszen amikor szexelni akart, akkor le sem lehetett lőni. Igen, még mindig róla van szó, nem pedig rólam... Erőszakos volt, kellemetlen, és sokszor úgy éreztem, hogy egy ribanc fekszik alattam. Aztán véget értek a bemutatók, én pedig olyan messze futottam tőle, amennyire csak tudtam. Érdekes, de sosem tudtam igazán elbújni előle, hiszen valahogy mindig felbukkant ott, ahol én voltam. Nehezen szoktattam le arról, hogy óránként írjon nekem, és hiába váltottam többször számot, valahogy mindig megszerezte az újat. Aztán mikor élőben próbáltam közölni vele erélyesen - többször is -, hogy már beteges, amit művel, és felejtsen el egy életre, az valahogy mindig kicsit durvább szexszel végződött... Szerencsére mióta elkezdtük a forgatást Angliában, azóta nem írt. Talán végre talált magának egy másik idiótát, aki után futhat, én pedig teljes egészében Jerre koncentrálhatok, s nem bassza fel az agyam az az barom. Tudom, hogy képes lenne belerondítani a kapcsolatunkba, van olyan aljas, hogy idáig süllyedjen. Ám én nem tudom, hol van, s úgy tűnik, hogy ő sem tudja, én merre vagyok. S ez remélhetőleg így is marad. Amilyen gyorsan pedig felbukkant bennem Angel arca, olyan gyorsan el is tűnik, mikor ujjaim kicsit erősebben szorítanak rá Jerre odalent. Bárki bármit mondjon, s legyen bármilyen is ő, engem minden mozdulata rohadtul felizgat. Ő nem játszik szerepet, neki minden megnyilvánulása őszinte és szívből jön, még ha az esetek kilencven százalékában az valami otromba szarság is legyen.
- A holnapon majd gondolkozunk holnap... - megragadom a csuklóját, s közelebb húzom magamhoz, miközben én hátralépkedek, s a jakuzzi ülő részére elhelyezkedek. Nagyjából mellkasig érhet a lágyan pezsgő víz, mely minden porcikámat édesen cirógatja. Jert így húzom az ölembe, s ha sikerül, akkor erősen megragadom mindkét kézzel a hátsóját, hogy még feljebb húzhassam magamon.
- Ígérem, nagyon jól fogok viselkedni. - közelebb hajolok a nyakához, úgy lehelem rá forrón a szavakat. Apró csókokat szórok a bőrére, majd lejjebb haladok a vállára, onnan pedig át a mellkasára.
- Három hétig semmi szex... - a nyelvem a bal oldalára vándorol, s pár apró kört írok le rajta, majd egy eléggé erős csókkal szorítom ajkaim közé a számomra édes bőrét. A fogaim aprót harapnak rajta, s egy mozdulattal végignyalom egészen az álláig.
- Egy ujjal sem fogok hozzád érni. - nyögöm ajkainak, s mintha kezeim meghallanák a vezényszót, úgy simulnak rajta hátrébb. Egyik hátán cirógat végig, a másik azonban még ott pihen hátsóján, s két ujjam vándorútra indul. Nem vagyok erőszakos, sem türelmetlen, s most még túl vad sem. Igazából az a célom, hogy Jert a végsőkig izgassam, hogy már annyira ne bírjon magával, hogy szinte kiáltsa a nevem.
- De csak hogy tudd, minden este rád fogok gondolni, mikor kiverem... - mosolyodok el gonoszan, s egy szenvedélyes és lassú csókot hintek ajkaira, s mélyen sóhajtok beléjük, mikor ujjaim még beljebb szöknek, újra és újra. Érezni akarom a sóhaját, s hogy a teste megfeszül az élvezetektől. A fodrozódó víz ugyan mellkastól lefelé eltakar mindent, de nem is kell látni, elég, ha mindketten érezzük, ahogy összesimulunk odalent. Enyhén belekarmolok a hátába, majd előrébb emelem a kezem, s rámarkolok szorosan odalent úgy, hogy egy ujjal a sajátom is odahúzzam.
- Sőt, ha egy szobában leszünk, talán még nézheted is, ahogy elélvezek... - a nyelvem átdugom a szájába, úgy nyögök kéjesen, ahogy ujjaim édes táncba kezdenek rajtunk odalent. Egyre mélyebbről tör fel belőlem a levegő, ahogy a kettőnk lüktetése szinte egy ritmusra jár. Hátul közben még mélyebbre hatolok, s gyorsítok a tempón, remélve, hogy Jert kellően el tudom lazítani, s hamarosan már ő sem tudja türtőztetni magát. Ami pedig az önmegtartóztatást illeti, remélem egy percre sem gondolta komolyan, hogy én akár egy napot is el fogok viselni szex nélkül. Kijár nekem, már enyém a teste, s addig akarom kiélvezni, ameddig csak tudom. Ezért is fontos most, hogy lássa, miből akar kimaradni három hétig, s ha épp megpróbálom elcsábítani a magam szenvedélyes módján, akkor majd könnyedén adja be a derekát. Elvégre... Mr. Hill már egy repülőn is szexelt, mégpedig velem! Tudok annál is erőszakosabb lenni, ha akarok. Úgyis úgy vettem észre, hogy az jön be a nagyságos úrnak...
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzer. Ápr. 17, 2019 11:58 am


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you

18+

Talán azt utáltam mindig is az Arianhoz hasonló emberekben, hogy túl tökéletes képet akartak magukról mutatni. Ha végig pörgettem az instagramjukat, dagadó izmokat, edzést, egészséges ételeket láttam. Egyszerűen minden olyat, ami nem tűnt valóságnak. De Arian tényleg tökéletes volt, leszámítva persze a hisztijét meg a néha indokolatlan esztelenségét, amit nem tudtam hová tenni. Ahogy végig simítottam a testét lefelé haladva, éreztem, hogy minden porcikája nagyon is igazi és az íze… az is tökéletes volt. Egy részem undorodott magamtól, hogy behódoltam annak, amit eddig annyira elítéltem. Másrészem viszont nagyon szerette volna Ariant boldognak látni, hallani a hangját kényeztetés közben. Én azonban ehhez nem voltam elég szenvedélyes, minden mozdulatomat szerencsétlennek éreztem. Alig tartott ki a magabiztosság álarca, miközben ajkaim egyre jobban és jobban csókolták. Bele-belesóhajtottam, érezhette a forró lélegzetem is, pont annyira, mint én az ő lüktetését.
Végre megvolt a pillanatnyi gondtalanságunk, az amire már korábban lett volna szükségünk… csakhogy ezt egy forgatási helyszínen aligha lehet könnyen megtalálni. De itt, minden kívülre került, a titkunk pedig csak a miénk lehetett. Ahogy az ujjai a hajamba túrtak megadtam neki magam. Nem úgy, mint annak idején Karlnak. Ő úgy mászott rám, ahogy csak akart. Erre azonban ezúttal én is vágytam. Ujjaim a lábába, a csípőjébe martak, ahogy kapaszkodtam belé a hevesebb mozdulatokra. Nem voltam hozzá szokva ehhez, éreztem, hogy újra és újra egy öklendezés akar kitörni belőlem vagy meg akarok fulladni, de volt annyi lélekjelenlétem még, hogy ne rontsam el Arian élvezetét és mindent visszatartsak, amit csak lehetett. Ha más nem lefeljebb azt érezhette, ahogy megremegek közben.
A nyögésre én is sóhajtottam egy nagyot. Éreztem, ahogy a gyönyöre megtölti a számat kellemes melegségében. Egy kicsit talán ügyetlenül húzódhattam el tőle, mert éreztem, ahogy egy rész a szám sarkánál kifolyik, hogy beletapadjon a szakállamba. A maradékot gond nélkül lenyeltem.
Ahogy felhúzótt, egy pillanatra átkaroltam a nyakát, hogy úgy csókoljam. Az íze még ott volt a számban és az kívántam, bár sosem múlna el. Egy pillanatra még morogni is elfelejtettem, így könnyedén lelökhette a vállaimról a vékony, kék dzsekit és lehúzhatta rólam a világos szürke pólót. Már megint előkerült az egykor annyira edzett, már szinte soványka felső test. Egy pillanatra végig néztem magamon, csak azután vettem el a felém nyújtott pezsgőspoharat.
Belekortyoltam egyet. Azonnal jött vele együtt a fintor is. Valami márkátlan szar lehetett, aminek kizárólag azért távolították el a címkéjét, hogy a vendégnek az ne tűnjön fel. Hát nem ezért a löttyért fizettem ki egy kisebb vagyont.
– Ez meg mi a szar… felhárobító! – Hüledeztem, aztán lehúztam a végét, hogy a plusz alkohol bevitel még jobban eltompítsa a bennem tomboló feszülséget. Ezen az estén Ariannal akartam lenni, nem morogni, csak neki örömöt okozni. S magam sem értettem miért… miután állandóan a zsörtölődését kellett hallgatnom.
– Biztos, hogy szóvá fogom tenni ezt hajnalban, mikor kicsekkolunk. Nekem nem adhatnak ilyen mosogatólevet… – Megforgattam a szememet. Még egy hosszú sóhajtás kellett, hogy teljesen megnyugodjak, meg az, hogy Arian kirángassa a kezemből a poharat és megint hozzám érjen.
Hagytam, hogy kigombolja a nadrágomat, figyeltem, ahogy megszabadul az övétől. Ajkaink vadul forrtak össze. Nem húzódtam el, vagy tettem úgy, mintha nem akarnám… egyszerűen csak kicsit nehezen tartottam a tempót Ariannal. Ő már rég az ágy felé lökdösött, mire felfogtam, hogy milyen szenvedéllyel csókol. Aztán egyszer csak, minden előjel nélkül lelassított. Lihegéssel fogadtam el a tényt, hogy elnéz mellettem valamerre kifelé a teraszra.
– Mi? – kérdeztem vissza, mikor már rángatni kezdett. Csak akkor fogtam fel, hogy a jakuzziról beszélt, mikor már benne volt. Én megálltam mellett és elkezdtem letolni a nadrágomat. Mindentől megszabadultam, amiket még nem rángatott le rólam.
– Mondtam, hogy lakosztályt kértem. Ráadásul a legdrágábbat. – Rántottam meg a vállamat, majd beléptem a melegvízbe. Benyomtam a gombot, hogy ne csak a vizet tartsa melegen, de a buborékok is meginduljanak. Egy lágy funkciót választottam, ami éppen eléggé habossá tette ahhoz a vizet, hogy eltakarjon mindent mellkastól lefelé. Ekkor néztem végig a kis üvegeken, amik különböző olajokat tartalmaztak a felirat szerint.
„Szexeltél már jakuzziban?” Erre a kérdésre hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Vízben sem nagyon, illetve egyszer… Karl barátait láttuk vendégül az ő házában. Emlékszem, borzalmas este volt, végig úgy kezelt, mintha a rabszolgája lenne, én pedig morogtam. Én meg persze megmondtam neki a véleményemet. Olyan hangosan nem tudom, mikor üvöltöztünk azon az egy alkalmon kívül. Bejött utánam a zuhanyzóba és rám mászott. Nem érdekelte, hogy mennyire fáj, amit csinál, szorított. Inkább a pezsgőért nyúltam és lehúztam belőle egy nagy kortyot, mielőtt válaszolok. Higgadj le, Jeremiah! Én nem tudtam olyan könnyen eldobni a múltat, mint mások. Szörnyű érzés volt.
– Nem. – Megrántottam a vállamat, mintha nem történt volna semmi közben bennem.
Láttam, hogyan nézett ránk. Nyeltem egyet, érezve még a korábban történtek nyomát… elrejtve, hogy mennyire vágytam is már ezekre a közös pillanatokra. Évek óta nem szexeltem élvezetből. Valójában eleinte az egész testem és lelkem megpróbált ellenállni Ariannak. De most volt egy esténk, bármi megtörténhetet… holnap úgyis visszatér minden a régi kerékvágásba.
Ahogy megérintett odalent, finoman, simítva, a testem azonnal reagált. Nem volt kérdéses, hogy minden negatív gondolat ellenére még is csak sikerült az ellazulás.
– Élvezd ki ezt az estét, mert holnaptól megint meg kell tartóztatnod magad… – Jegyeztem meg, amolyan mellékesen.

 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzomb. Ápr. 06, 2019 8:46 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"

18+

Már kis híján kibukik belőlem, hogy rákérdezzek, hogy mégis mit akart mondani a "hü" kezdetű szócskával, de aztán elengedem. Csak a szemem forgatva sóhajtok egyet, megeresztek felé egy gúnyos pillantást, és annyiban hagyom. Ma nincs kedvem veszekedni többet, s bár nem olyan egyszerű visszafognom magam, hogy ne rágjak be minden második mondatára, mégis megpróbálok elereszteni mindent a fülem mellett. Túl szép gesztus volt tőle ez az étterem. Meg a csók, a kézfogás, a gyertya... Ezt úgy érzem, muszáj értékelnem. Hogy lássa, hogy nem vagyok az az ostoba, akaratos kölyök, aki mindig csak akar mindent alaptalanul, s ha valami nem úgy megy, ahogy azt ő kigondolta, már megy a hiszti. Azt mondjuk rohadtul nem tudom, hogyha nem kenhetek a hajamra hajzselét, vagy nem fújhatom tele egy doboz hajlakkal, akkor mégis mi a jó francot fogok csinálni, de ezt majd kitalálom akkor. Maximum begyűjtöm a lovak nyálát...
Már nem annyira érdekelnek sem a ruhák, sem az autó, csak végre kettesben akarok lenni Jerrel. A hotelben sem nézelődök, a lépteimet gyorsra veszem, s mikor végre bezárul mögöttünk az ajtó, nagyot sóhajtok a szoba csendjébe. Itt szerencsére nem papírvékonyak a falak, így a kinti zajok odakint maradnak. A bentiek pedig bent...
Egyáltalán nem számítottam arra, hogy Jeremiah közeledni próbál majd. Az lebegett a lelki szemeim előtt, hogy majd bejövünk, ő elkezd inni, hozzám vág pár sértést így, hogy már nincs közönségünk, jól összeveszünk, majd "kibékülünk" a szokásos módon, aztán mindketten kidőlünk. Ám az az érzéki pillantás, a lágy érintései, a finom csókjai... Mintha nem is az a morgós vénember lenne, akit eddig mutatott magából. Nem is tudom, hogy egyáltalán sejtettem-e valaha, hogy benne azért akadnak érzelmek. Talán mutatott apró jeleket, de azok olyan kicsik voltak, hogy nem akartam beléjük többet gondolni, mint amik valójában voltak. Ezen a napon azonban minden téren felülmúlta magát.
- Jer... - lehelem felé, mikor egyre lejjebb ereszkedik. Ahogy ajkai körbefonnak, azonnal egy hosszas, erős sóhaj szakad fel belőlem, s rögtön heves ütemre kapcsol a szívem. Mélyen nézek a szemeibe, mikor feltekint rám, s láthatja rajtam, hogy mennyire nagyon kívánom őt. Mégsem mozdulok vadul, hagyom, hogy ő irányítson. S milyen jól csinálja... A nyögéseim hamar szaporák lesznek, s minél mélyebben élvezem Jer mozgását, annál inkább tudom, hogy ennek nem lesz jó vége hamarosan... Kicsit hevesebben túrok a hajába, s tenyerem a combomra markoló kezére simul erősen. Nem azért, mert fájna, vagy valami, csak a sok vágytól és szenvedélytől hajlamos vagyok kicsit bevadulni, ezért is húzom olykor még közelebb magamhoz a hajánál fogva. A csípőm mohón hullámzik előtte, s az újdonság ereje annyira elsöpör, hogy teljesen átadom magam neki.
- Állj, állj... - súgom felé alig pár perc elteltével, s némi ellenállást is kifejtek ugyan, de persze képtelen vagyok őt eltolni magamtól. Az a mélyen gyökerező vágy a világra akar törni, s bizony Jer is megérezheti, milyen vadul tör magának utat. Egy felettébb hangos nyögéssel keveredett hosszas sóhaj szakad fel belőlem, s enyhén megremegek, mikor eltávolodok nedves ajkaitól. Minden porcikámban érzem a dübörgő lüktetést, ami ennyivel nem csillapodik még. Ez egy tökéletes löket volt a későbbiekre nézve, hiszen így még tovább élvezhetem majd Jer hátsóját...
Felhúzom magamhoz, s egy szenvedélyes csókot követelek magamnak, miközben megpróbálom leszedni róla a felsőjét. Lágyan simítok végig rajta, s a derekánál fogva közelebb rántom magamhoz vigyorogva.
- Ma nagyon meglep a rendező úr... - ajkaimat a nyakára tapasztom, s egy nagy, cuppanós csókot hagyok ott. Aztán ellépek, s egyből a pezsgőkhöz toppanok. Megbontom az egyiket, majd töltök belőle két pohárba, s az egyiket Jer felé nyújtom.
- Azt hiszem, hogy a mai napi megmozdulásaid megérnek egy köszöntőt. Úgyhogy én rád iszok. - megemelem felé a poharat, aztán egy az egyben lehúzom az egészet. Ha ő is megtette, úgy kiszedem a kezéből a poharat, s a sajátommal együtt szinte ledobom az asztalra, hogy aztán egy mozdulattal teremjek ott előtte, s vadul simuljak hozzá. A nadrágomat lejjebb tolom, ahogy az övét is pillanatokon belül szétszedem. Én kilépek belőle, s mohón kezdem tolni az ágy felé, ám ekkor egy pillanatra megakad a tekintetem az ablakon túl elterülő jakuzzin.
- Ugye ezt nem mondod komolyan... - a szemeim azonnal felcsillannak, és sunyi vigyor telepedik a képemre. Megragadom a kezét, a másikba pedig fogok egy üveget, s elkezdem kifelé húzni az ajtón át. A pezsgőt behelyezem a jakuzzi egyik tartójába, s remélhetőleg Jerrel mögöttem bemászok a kellemes meleg vízbe. Finom illatok terjengenek a levegőben, hiszen a másik oldalon mindenféle különleges luxus olajok pihennek, ha valaki tényleg igazi kikapcsolódásra vágyna. Eszembe is jut egy remek ötlet, de ezt majd később... Középre lépve oldalra nyúlok, s húzok egy nagyot az üvegből, majd Jer mellkasának tolom azt, s közel hajolva hozzá buján végignyalok ajkain.
- Szexeltél már jakuzziban? - vigyorgom szélesen, miközben halkan sóhajtok felé, s ahogy elhajolok, enyhén beharapom az alsó ajkam. Úgy nézek végig rajta, mintha valami tökéletes szobor lenne. És az enyém. Csak az enyém...
- Megőrülök tőled... - teljesen átszellemülve ejtem ki a szavakat, hiszen újra megbabonáz. Lassan simítok végig hasán, majd két ujjal lágyan odalent cirógatok rajta végig. Érezni akarom, hogy ő is átadja magát a helyzetnek. Hogy átadja magát nekem. Kész vagyok újra a kezembe venni az irányítást...
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyCsüt. Ápr. 04, 2019 10:10 am


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you
18+

– Nem levágni akartam a hajad, te nagyon hü… – Morogtam magam elé, szerencsére pont alig hallhatóan, ezért meg tudtam köszörülni a torkomat, mielőtt folytattam volna. Jól van, Jer, ne itt cseszd el, mikor már majdnem kezdett elmúlni a gyerekes sértettsége. Nyeltem is egyet, mintha az indulatokat akarnám lenyomni a torkomon, hátha a gyomrom majd azt is megemészti, mint a nem létező ételt. – De nem hozhatsz magaddal semmi kencét. Nincs hajzselé… vagy akármi, amivel ezt az állapotot eléred. – Magyaráztam meg és a fejére mutattam.
Még szerencse, hogy hamarosan fizethettem. Nem bírtam volna még egy menetet az Arian hullámvasúton, éppen elég volt nekem a saját belső feszültségemmel megküzdeni, semmint gyereket nevelni úgy, hogy a két pincsije nincs is a közelében. Azok talán le tudják nyugtatni vagy adnak neki valamit… nem tudom, de nem következőnek kénytelen leszek megszerezni tőlük ezt a tudást, ha Ariant kordába akarom tartani anélkül, hogy félóránként szexelnénk vagy smárolnánk – ráadásul mindezt nyilvános helyen.
A halálfélelem, amit az autóban okozott, persze minden addig kétséget elnyomott bennem. Azt hiszem, ez volt az első és az utolsó is, hogy Ariant a volán mögé engedtem. Ha egyedül van vezethet, nem tilthatom meg neki, de mikor mellette vagyok, kénytelen leszek a kezembe venni az irányítást. A vezetési stílusa legalább olyan hullámzó, mint a kedélyállapota és még rám mondják, hogy furcsa a természetem… Adtam egy kis borravalót az inasnak, jelezve, milyen hálás vagyok, hogy nem Arian próbál meg parkolni az autóval. A becsekkolás már könnyen ment, ráadásul a tinisztárunkkal sem próbált meg senki sem fényképezkedni. Tizenöt perc alatt megkaptuk a szobánkat.
Az a gyönyörű kilátás, a hatalmas ágy, a jakuzzis kád és a jakuzzi az erkélyen pedig hirtelen mindent felülírt. Valami furcsa nyugalom szállt még meg engem is, pláne a számomra is barátságos színeknek köszönhetően, amikben aztán semmi tolakodó vagy vad nem volt. A tekintetem hamarosan a minibárra tévedt, aminek a tetején két-három bor is várakozott, csak is arra, hogy behelyezzék őket az üres borhűtőbe. Nem kortyoltam bele semmibe, igazából még pont elég bátorságot adott a korábban elfogyasztott néhány pohárka. Éreztem, hogy még ott lüktet az ereimbe és talán éppen attól szédültem meg egy egészen kicsit, ahogy Arian felé fordultam. Próbáltam nem szerencsétlennek vagy bénának tűnni, ahogy közelebb léptem hozzá – de nagyon is annak éreztem magam.
Sosem csináltam ilyet, legalábbis ilyen formában nem. Karl nem igényelte, hogy kezdeményezzek, elvette, amit akart. Fiatal koromtól kezdve be kellett neki hódolnom, hiába voltam kemény és hideg, ő tudta hogyan kényszerítsen padlóra. Arian is tudta, de tőle valahogy jobban viseltem. Nem éltem meg megalázásként, mert megvolt még a vágy és a szenvedély. Karl megalázott, mindig. Talán egy-két emberrel az edzőteremben bátrabb voltam, amíg nem váltam ismertebbé. Huszonévesen az ember még mindenféléket megtett. Aztán nevem lett a szakmában, átkereszteltek Hillre… többé nem mehettem oda edzeni. Karl személyi edzőkhöz rángatott, életmód tanácsadókhoz, elvitt jógázni, mert szerint a stressz és a sok alkohol okozta a dührohamaimat. Egyik csodaembere sem segített.
Furcsán jó volt megcsókolni olyan finoman, végig puszilni a nyakát, simítani a felső testét. Nem tudom Arian hogyan képes erre… másért sosem tettem volna ezt meg. Az érintései, a lehelete az arcomon, mintha csak még tovább fokozták volna a szenvedélyt, leguggoltam végül elé, pont úgy ahogy elterveztem… talán éppen csak kevésbé szexin. Nekem nem megy ez, nem vagyok színész, ráadásul nem is gyakoroltam túl sűrűn az ilyesmit. Talán ezért is hangzott olyan hülyén a számból, hogy akarja-e.
– Szerintem tudod, hogy én akarom… – halkan beszéltem… de most nem azért, mert féltem, hogy meghallják. Csak nagyon jó érzés volt rendesen kettesben lenni. Nem kellett állandóan azon aggódni, hogy ki nyit ránk vagy kopog be. Míg Arian nem figyelt, kiakasztottam az ajtóra a ne zavarjanak táblácskát. Így biztos voltam benne, hogy nem jön erre senki sem.
Végig néztem a testén, míg levette a felsőjét, aztán hagytam, hogy csókoljon. Csak akkor sóhajtottam az ajkai közé, mikor elhúzódott. Megadtam magam. Megint nem ellenkeztem vagy harcoltam vagy veszekedtem. Ujjaim óvatosan babráltak a nadrágjánál, minél gyorsabban akartam lehúzni. Ahogy ez sikerült végig simítottam rajta, de közben megint felnéztem rá. Fogalmam sem volt, hogy jól csinálom… irritált, hogy ennyire bizonytalan vagyok. Gyerünk, Jeremiah, mutasd csak meg neki, hogy erre is képes vagy! Bíztatnom kellett magamat, hogy ne fújjak visszavonulót, amiért ilyen béna vagyok. Nem szerettem szerencsétlen lenni, ezért mindent megtettem, hogy kerüljem ezeket a helyzeteket, vagy hangos veszekedéssel tereltem el róla a figyelmet. De most nem ronthattam el, mert nem akartam megint azt hallani, hogy végzett velem és megdugja Annabellt.
Közelebb hajoltam hozzá, hogy lassan kényeztessem. Az íze is magával ragadott. Lehunytam a szemem és csak próbáltam átadni magam a pillanatnak, de nehéz volt. Túlságosan arra koncentráltam, hogy vajon tetszik-e neki, élvezi-e… megállás nélkül füleltem, hogy milyen hangokat csalok ki belőle. Ezért minél jobban, minél mélyebben próbáltam örömet okozni neki. Belemarkoltam a combjaiba, újra és újra végig simítottam rajtuk, hogy még intenzívebb legyen. Talán a szenvedély elég lesz ahhoz, hogy ne az én bénaságommal törődjön…

 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyHétf. Ápr. 01, 2019 11:15 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"
Nem különösebben érdekel Jeremiah magyarázkodása arról, hogy ő felnőtt férfi, és hogy őt senki sem irányíthatja, és nem mondhatja meg neki, hogy mit csináljon. Legszívesebben párszor még az ujjaimat is összecsettinteném előtte, mintegy jelezve, hogy feleslegesen jártatja a száját. Én elhiszem, hogy ő a nagy Jeremiah Nagyságos Mindenkinélfeljebbvaló Hill, de ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy olykor mindenkinek szüksége van arra, hogy irányítsa valaki. Nekem például rohadt nagy a büszkeségem, de elismerem, hogy kell néha, hogy valaki megmondja, hogy mit tegyek. Ezért jó, hogy Dwayne mellettem van már szinte kiskorom óta. Ő az egyik, akinek olykor megengedem, hogy irányítson, hiszen magamat ismerve egyes dolgok nem mennének egyedül. Ilyen az étkezés. S látom, hogy ez Jernek is gyenge pontja. Azonban kettőnk közt mégis nagy a különbség, hiszen ő sokkal mogorvább, sokkal magának valóbb, és sokkal utálatosabb, mint én. Hozzá mocskosul nagy kitartás kell, ami az embereknek bizony nincs, ha nem az érzelmeik vezetik. Hiszen hiába fizet a testőrének, asszisztensnek, bárminek, a szeretetet úgysem tudja megvenni - de valószínűleg nem is akarja. Két szék között a földre... Abban azonban szinte biztos vagyok, hogy nem számolt velem. Engem nem érdekel, ha leordít, vagy veszekszünk. Az érzéketlenségére vagyok érzékeny egyedül...
- Tudom, tudom, te vagy a főnök... - sóhajtok tettetett megadással. - Ettől függetlenül nem érdekelnek a kifogások. Akkor is fogok rád figyelni, ha akarod, ha nem. - kissé talán kezd dacos lenni a hangom, így végleg lezárom a témát. Engem Jer nem tud úgy lerázni, mint mindenki mást, hiszen engem érdekel, hogy mi van vele. Még akkor is, ha ő a világ legnagyobb seggfeje, és úgy is viselkedik. Nem normális, amit művel magával, de úgyis hatni fogok rá. Ebben biztos vagyok.
- Los Angelesben ismerek egy jó török éttermet, néha oda beülünk a családdal, ha épp mindenki egy helyen van. Szóval oda majd én elviszlek téged... - megint az a csillogó, rózsaszín ködben úszó szerelmes nézés tőlem. Többet akar. Több randit. Több kettesben töltött időt... Még a gondolatba is beleborzongok, ahogy átfut az agyamon, hogy talán nem csak a láz mondatta ki vele azt a bizonyos szót...
Jeremiah azonban olyan, mint egy bot. Egy korhadt, száraz, féregrágta bot, amihez ha hozzáérsz, szétporlad. Jobb esetben. Hogy képes ennyire elrejteni az érzéseit, a vágyait? Tényleg ennyire mély nyomot hagyott volna benne a gyermekkor? Ennyire kihatna rá az a sok elfojtás? Ahogy ez végigfut rajtam, egy pillanatra még bűntudatom is lesz, hogy annyira akaratos vagyok. De csak egy pillanatra. Épphogy! Ugyanakkor tudom, hogy szüksége van erre, még ha nem ismerné el soha. Neki az kell, hogy valaki kitépje belőle az érzéseket, s hogy valaki annyira küzdjön érte, hogy az már fájjon... Mindkettőnek...
- Mégis mi bajod a hajammal? Én diktálom a divatot, baszd meg! - pillantok felé sértődötten. - És mégis mit akarsz kezdeni ezzel? Egy szálat nem vagyok hajlandó belőle levágni. Semmit. Akkor inkább itt maradok, de a hajamhoz senki sem érhet. - dacosan emelem fel az állam, majd közelebb lépek hozzá. Egy szenvedélyes félmosoly kúszik az arcomra, ahogy egyik ujjammal végigsimítok a kézfején.
- Csak te. De nem ollóval, világos? - a hajam tökéletes. Mindig is az volt, és örökké az lesz. És nagyon ajánlom Mr. Nagyságos Hillnek, hogy értékelje, hogy ennyi mindent áldoztam azért, hogy vele lehessek kettesben. Lemondtam nem egy fotózást miatta, a húgomat cserben hagytam, és szinte mindenkit, és miatta kész vagyok átváltozni egy amish férfivá. Fiúvá. Sráccá. Fogalmam sincs, hogy nézhetek ki ebben a göncben azon kívül, hogy rohadt jól, hiszen egyesek csak egy "tetszel" szócskát tudtak kinyögni. Jesszus, Jer, még egy robot is szexibben beszél nálad. Szóval, én értékelem, hogy elvisz a családjához, de ő se feledje, hogy ezért sokat fogok még nyelni a későbbiekben.
A ruhákat behajítom a többi holmihoz, majd beülök, s megindulok arra, amerre a GPS vezet. Természetesen egy kanyarral később fordulok be, hiszen véletlenül rossz sávba sorolok, de egy kicsit nagyobb kerülő után már végre megérkezünk a hotelhez. Áldom azt a béna öltözetű inast, aki elviszi helyettem leparkolni az autót. Szerintem már nem lenne idegem újra bevergődni magam a parkolóba, hiszen az elmúlt tíz percben vagy hússzor megbüntethettek volna. Sebaj... Mély levegőt veszek, mikor végre kiszállunk, s meg sem állunk a felső szintig. Eléggé lefárasztott ez a mai nap, s már nem akarok mást, csak Jert, alkoholt, és egy ágyat.
A szobába lépve azonban elámulok. A hatalmas ablak, a tágas tér, a színek, a pompa... Megint csak kitett magáért. S bár azt terveztem talán az utolsó percekig, hogy abban a pillanatban leteperem, ahogy beérünk, most mégsem teszem. Csak figyelem, ahogy az ablakhoz lép. A haját, a hátát, a kezeit, a lábait, mindent. Eddig mindig úgy ellenkezett, mikor kezdeményeztem. Úgy kellett magam ráerőszakolni... Talán egy kicsit finomabbnak kellene lennem vele? Nem kéne ennyire erőltetnem a dolgot, ha nem akarja? Vagy akarja? Fogalmam sincs. Ám mire ez végigfut rajtam, már elkezd felém lépkedni. Halk sóhajjal, vágyakozva pillantok végig rajta, s láthatja a tekintetemben, mennyire akarom őt. Újra és újra. Az a csók pedig... Apró, érzéki, s pont elegendő arra, hogy elindítson bennem egy kegyetlen lávafolyamot. Érzem magamban, hogy  minden sejtem tombolni akar, hogy azonnal vágjam le az ágyra, és úgy hágjam meg őt, mint még soha... Enyhén remegő kézzel simítok végig a hasán, minden erőmmel visszafogva magam, hogy ne rontsam el az estét a hevességemmel. Aztán Jer egyre lejjebb kerül, s mire feleszmélek, már ott térdel előttem. Megérzem a kezeit, a száját... Halkan felnyögök, ahogy lehunyt szemmel fejem az ajtónak döntöm. Ujjaim a hajába simulnak, s hangosabban felsóhajtok.
- Csak ha te is... - nem követelőzök, inkább átadom neki az irányítást. Eddig úgyis mindig az én kezemben volt a gyeplő, s most annyira meglep a kezdeményezése, hogy alig térek magamhoz a kábulatból. Az elmém szinte ködös lesz a vágyaktól, ám a testem felébred. Már akkor ébren volt, mikor ajkai lágyan az enyémre simultak. És nem, félreértés ne essék, nem lép életbe a harci oroszlán minden ember hatására. Jer nagyon érzékeny pontnak számít nálam, s ő az egyetlen, aki ennyire képes felcsigázni az érzéseimet. Angelnek voltak még hatásos módszerei, de az a kapcsolat nem volt élhető. Kicsit sem... Lassan megválok a felsőmtől, majd lehajolva beletúrok a hajába, s egy szenvedélyes csókot lopok magamnak, mellyel mintha ígéretet tennék, hogy ennyivel bizony nem fog lezárulni ez a mai éjszaka...
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyVas. Márc. 31, 2019 6:05 pm


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you
Mi a francért? Ott ülünk az asztalnál, elpusztít egy halom tapadókorongos cafatot, majd az én kajámat is és persze, hogy elkezd az étkezési szokásaimmal törődni. Néha komolyan nem értem Arian észjárását. Ha annyira érdekli mennyit eszek, miért vette el gondolkodás nélkül a tányért? Meglehet, ez valami zabálási reflex, aminek a végén megint a vécében tölt majd hosszú perceket. Mindenesetre egyelőre csak morogva az ajkaimhoz emeltem a poharamat, hogy az utolsó korty bort is elfogyasszam. Az legalább jó volt.
Végig hallgattam az étkezésemmel kapcsolatos szófosását, majd felemeltem a kezemet, hogy most már befejezheti. Nem akartam összeveszni, így is alig tudtam szinten tartani a beszélgetésünket, úgy hogy semminek se legyen a vége sértődés. Még a kezét is megfogtam, hagytam, hogy megcsókoljon és nem csesztem le, amiért bedumált Karlnak – hiába tette azt meglehetősen normálisan.
– Felnőtt férfi vagyok, talán észrevetted. Én figyelek a saját étkezésemre. Nem Karl, nem a menedzserem és nem is a testőröm. Rendszerint akkor eszek, mikor éhes vagyok és most nem vagyok az. – Ennyivel zártam le a témát. Szerencsére a fizetés elterelte mindkettőnk figyelmét erről, legalábbis reméltem, hogy később nem akart előhozakodni vele… de beismerem: igaza volt. Nem ettem rendesen és megint erőtlen voltam, morcos, enyhén agresszív. Ezért kellett úgy harcolnom magammal, hogy ne tegyem tönkre ezt a napot. De legalább értékelhette volna, hogy megpróbálom boldoggá tenni.
Az autóba könnyen huppantam be. Jobban szeretem, ha cipelnek, bár nem voltam benne biztos, hogy Arianra kéne bízni egy ilyen drága kocsit… főleg, mert nekem kell kifizetni, ha valami baj történne és igen van pénzem, de nem erre. Nagyot sóhajtva kapcsoltam be az övemet.
– Talán máskor is ehetünk kettesben valahol. Los Angelesben sok jó hely van. – Mondtam és egy pillanatra ránéztem. Addigra már ő is az övvel szórakozott.
Nem szóltam inkább bele a vezetésébe, de enyhe pánikroham futott át rajtam minden egyes alkalommal, amikor áthajtott a piroson vagy éppen egy kisebb tömeget próbált meg elcsapni a járdán. Mindenesetre inkább megkapaszkodtam az ablak feletti karba és megpróbáltam mély levegőt venni az összes kibukni készülő káromkodásnál. Egy biztos, többet nem iszok, ha autóval vagyunk.
Az üzletbe érve még mindig éreztem, hogy kavarog a gyomrom az utolsó kanyar után, de legalább negyedórás szenvedés után, sikerült beparkolnunk egy kamionnyi helyre. Az amish ruhák sem voltak jó hatással a közérzetemre. Az addig kavargó gyomrom görcsbe rándult és remegve nyúltam a második vállfa után. Arian legalább élvezte. Biztosra vettem, hogy neki ez nem volt több valami jelmezbálnál, amin jól érezheti magát.
Csendesen követtem a próbafülkék felé. Közben régi emlékek rohantak meg. A szüleim lovakat és más állatokat tartottak az udvar végébe, így rendszeresen átjöttek a húgaim udvarlói. Nagyrészük már egészen gyerekként tudták, kit vesznek el. Nekem is ott volt az a szomszéd, szőke lány. Idősebb volt nálam egy évvel ez a bizonyos Barbara, apám pedig már a születésemkor beszélt a szüleivel, bár konkrét elígérésről ilyen körökben sosem volt szó. De anyám mindig azt mondta: minket egymásnak teremtettek. Egy kezem sem kellett volna, hogy megszámoljam hányszor néztem Barbarára. Engem Jonathan, a bátyja érdekelt, a legidősebb húgom későbbi férje. Figyeltem, ahogy állt a többiekkel a lovak karámja körül és csillogó szemekkel nézte a rohangáló állatokat. Nem vett észre, nem érdekeltem. Számára én is csak egy fiú voltam a sok közül, akivel majd együtt kell dolgozni a földeken, ha felnövünk.
Ha nem hallottam volna meg Arian hangját a függöny mögül, akkor talán még mindig az emlékekbe mélyedve ácsorogtam volna tétován hosszú percekig. Közelebb léptem: – Mi van? – még ki sem mondtam, már megragadt a csuklómat és húzott befelé. A tenyerem hamarosan a mellkasára simult, érezhettem, milyen izmos hozzám képest. Nem csoda, hogy olyan könnyen nyomott le már többször.
Ujjaim a hasán álltak meg, mikor közelebb hajolt. Ez komoly? Itt akar elcsábítani, egy koszos próbafülkében? A kezem időközben a nadrágjáig hatolt. Ajkai az ajkaimhoz közelítettek, de ennél több nem történt.
– Tetszel. De a hajad nem maradhat így. Ott természetesnek kell lenned. – Sóhajtottam és elfordítottam a fejemet. Szerencsére amúgy is ellépett, hogy vetkőzni kezdjen. Nem akartam volna ennél jobban belebonyolódni a dolgokba. Pont elég volt, hogy repülőgépen lebuktunk… senki sem vette be azt az olcsó mesét arról, hogy rosszul vagyok. Egyrészt én nem vagyok jó színész, másrészt érezhetően több történt ott.
Aztán persze megint közel hajolt. Már nem tudtam hátrébb húzódni, mert ott volt a fülke fala, így csak még jobban hozzá simultam. Vigyorogva vette el a ruháját… biztosan tudja, hogy nem akarok megint sértődést és nem szólok be neki, ezért játszik így.
A kezemben landoltak a ruhák.
– Kösz, hogy megengeded. A következő étkezést te fizeted, nagyfiú. – Dacosan válaszoltam, aztán kiléptem a fülkéből úgy, hogy a függöny is majdnem leszakadt. A fizetés két perc alatt megvolt, de éreztem, hogy megint felismertek. Ennek nem örültem, nem szeretek szakadék helyen mutatkozni.
Megvártam, míg előkerül, majd a kezébe nyomtam az ócska papírzacskókat, hogy cipelje csak. Itt az alkalom, hogy felnőtt emberként viselkedjen. Aztán megint beültem az autóba, gondosan bekapcsoltam magam és ellenőriztem, hogy minden rendben van-e a légzsákokkal.
– Várj… – mondtam és beállítottam az autó GPS-én, hogy merre menjen. Egy drága, modern szálloda tetejében béreltem magunknak egy lakosztályt, ahol minden szürke-fehér és arany színben pompázott. Már kértem előre alkoholt is… de már biztos, hogy később ételt is kell rendelni. Muszáj lesz ma már ennem.
Elviseltem hát megint az őrült tempót, a fékezéseket, a kanyarokat, de odaérve már szerencsére elvitte az inas nekünk az autót az őrzött parkolóba. Ezután szinte pillanatok alatt eljutottunk a szobánkig és pár perc alatt kettesben is lettünk.
– Na, itt jó lesz? – kérdeztem és a hatalmas ablak felé sétáltam, hogy kinézzek a városra. Kellett vennem egy mély levegőt. Egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor kezdeményeztem én szexet. Karlnál nem kellett, ő magától is letepert… Arian pedig igényli. Így hát, visszaléptem hozzá megérintettem az arcát, hogy megcirógassam – borzalmasan bénának éreztem magam – és megcsókoltam. Puhán, szerencsétlenül, cseppet sem szexin. Hamarosan rogyasztottam a térdem, hogy lecsússzak elé. Ujjaim ügyetlenül simultak a nadrágjára, majd azon keresztül puszit nyomtam rá. Felnéztem a szemeibe.
– Akarod? – megpróbáltam az ő ártatlanságát utánozni.

 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyPént. Márc. 29, 2019 7:07 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"
Még mindig nehezen térek magamhoz abból a kábulatból, amit Jeremiah okozott azzal, hogy elhozott magával. A családjához... Azokhoz az emberekhez, akikhez még Karlt sem vitte el. Ezek szerint bízik bennem legbelül, hogy nem csinálok hülyeséget? Pedig annyiszor hívott már idióta kölyöknek, hogy meg sem tudom számolni. Sosem tudom biztosan, hogy mit gondol, hiszen eddig szinte egy szép szava sem volt hozzám - most mégis itt romantikázunk kettesben egy étteremben. Hogy hogy jutottunk el idáig, őszintén szólva fogalmam sincs. Annyi a kimondatlan szó, s az a temérdek érzés ott a tekintetének a mélyén... Mintha csak a sors szárnyán repülnénk együtt, bízva abban, hogy túlvészeljük a vihart, a tornádót, hiszen a felhők felett mindig süt a nap.
És megint enged. El sem hiszem! Jer egyre jobban meglep, s mielőtt még meggondolná magát, olyan szenvedélyesen csókolom meg a pillanat hevében, hogy szinte beleszédülök a mozdulatba. Nagyokat pislogva ülök vissza a helyemre meglepetten, s elismerően kezdek bólogatni. Ez igen, Jer, gyakrabban is lehetnél ilyen bevállalós!
Teljesen elveszek az íztengerben, s csak most jövök rá, mennyi élvezetből maradok ki ezzel az ócska diétával, amivel ilyen tökéletesen nézek ki. Természetesen ha minden szart összeennék, akkor felborulna az egyensúly, ami izomveszteséggel, súlygyarapodással, s minden rossz dologgal járna. Eleinte nehéz volt rávenni a dologra, aztán szépen lassan beadtam a derekam. Azonban az évek múlásával sem tűnt el a farkasétvágyam, s ezt csak most érzem igazán, amikor nincs olyan körülöttem, aki visszafogna.
- Az én gyomrommal túl sok mindent nem tesz, hiszen nem ehetek ilyeneket. Szigorú étrendet tartok, amire Dwayne és Larry is figyel. Amúgy eléggé unalmas és kiábrándító, és egyedül nem is tudnám tartani. Régen, még gyerekként otthon eléggé nagy lakomákat tartottunk Törökországban a családdal. Eléggé hiányzik az az időszak, hogy őszinte legyek. - enyhe nosztalgikus ábránddal támasztom ki az állam két falat között, miközben kortyolok egyet a gyömbéres teából. Nekem senki se mondja, hogy szereti a diétát, szerintem nincs olyan ember, aki meglátja benne a szépséget. Nekem el kellett fogadnom a tényt, hogy csak akkor lehet ilyen remek külsőm, ha bizonyos dolgokról lemondok. A szépségért meg kell szenvedni, nem igaz?
Nem tudom, miért gondoltam egy pillanatra is, hogy Jeremiah örülne egy virágnak. Valószínűleg mert hozzá vagyok szokva, hogy az emberek általában szeretik az efféle gesztust. A lányok eddig pirultak, ha megleptem őket virággal, de még a fiúk is. Élen Angellel, aki egyszerűen elájult attól, ha megleptem ilyen apróságokkal. Pedig aztán róla sem gondolta volna senki, hogy szeret romantikázni, hiszen őt is éppen olyan szenvedélyesnek gondolja a világ, akárcsak engem. Jer azonban egy seggfej, s kár rápazarolni a romantikus énemet.
- Mit csinálnék mégis? Próbálok kedves lenni, ha hagynád... - szemforgatva ülök vissza a helyemre, mikor egyszerűen csak lehajítja az asztalra a rózsát. Mérgesen fújtatok egyet, majd kicsit odébb söpröm a gazt a terítő szélére, hogy ne legyen útban.
- Ha te virág lennél, tuti, hogy dögvirág lennél. - vigyorodok el gúnyosan. Ha már nem kíváncsi a figyelmesebbik énemre, akkor megkapja a gúnyosat. Hamar befalom a polipot az összes hozzátartozójával együtt, s mikor Jeremiah nyújtja a tányérját, azt is pillanatokon belül eltüntetem. Mondjuk az nem igazán tetszik, hogy szinte semmit sem evett belőle.
- A repülőn se ettél semmit. Sőt, Angliában se nagyon láttalak enni. Miért? - teszem fel a kérdést az utolsó falat után. Az evőeszközt gondosan visszarakom végül, s tudatosítom magamban, hogy egy desszertet még könnyedén le tudnék gyűrni.
- Ez így nem lesz jó, Jer. Sápadt vagy, semmi színed, és egy mogorva vénember vagy. Nem gondolod, hogyha így folytatod, ez csak rosszabb lesz? - vonom fel a szemöldököm szigorúan. - Egyáltalán figyel rád valaki rendesen, hogy mit eszel? Karl miért nem szedett ráncba? - ráncolom a homlokom, mintha épp meg akarnám dorgálni. - Majd én innentől odafigyelek rád, mert nem tetszik, amit művelsz. Szép fokozatosan visszaviszlek a normális étkezésre. Innentől úgysem tudsz levakarni magadról, ugye tudod? - rebegtetem meg a szempilláim felé egy apró mosollyal. Ugyanakkor nem viccelek. Hogy hagyhatta az a bunkó, hogy Jer ennyire lesüllyedjen? Nem tűnt fel neki, hogy mondjuk valami nincs rendben vele? Mégis mi az istenre figyelt, ha annyira rohadtul szereti, ahogy a telefonba mondta?
- Nekem kell desszert. De talán beérem veled is este... - enyhén beharapom alsó ajkam, ahogy célzóan végignézek rajta. - A gumicukrodat meg dugd fel magadnak. - súgom felé, mikor már fizetett, s megindulunk kifelé. Az ajtón túl enyhén megérintem a kezét szinte láthatatlanul, s mikor beszállunk az autóba, képtelen vagyok elrejteni a szerelmes pillantásom. Próbálom tartani magam, de rohadtul nem megy.
- Köszönöm, hogy elhoztál, nagyon tetszett. - azzal elkapom róla a tekintetem, mielőtt még a pillanat hevében véletlenül kiszökik belőlem az a bizonyos sz-betűs szócska. Inkább gyorsan bekötöm magam, s megindulok a megadott cím irányába. Kicsit erősebben lök ki az autó, így majdnem nekimegyek az előttem levő kocsinak... Aztán véletlenül áthajtok egy piroson, s kis híján elütök egy biciklist. A parkolás meg hát... Legalább öt percbe biztosan beletelik, mire egyáltalán sikerül olyan szörnyen leparkolnom, hogy a mellettem levő autó anyóülésére esélytelen lesz a beszállás, annyira ráálltam. Sebaj, a lényeg, hogy sikerült! Én lennék az első, akitől elvenném a jogosítványt, az már biztos...
Mikor kiszállok, hűségesen követem Jert az üzletbe, s talán azt gondolhatná, hogy majd jól elszidom az egész helyet a ronda ruhák miatt, de nem... Valami különös csillogás telepedik a tengerkék íriszeimre, mikor lassan a sorok közt kezdek sétálni, s finoman végigsimítok pár szövetet.
- Imádom... - súgom elmerengve a nagyságos úr mellett, mikor leakasztok pár ruhadarabot, s megindulok a próbafülke felé. Nincs igazából ronda ruha, csak tudni kell viselni mindent. Hát, én tudom viselni még az ilyen unalmasnak tűnő göncöket is... Talán öt perc múlva sikerül magamra öltenem az új amish külsőm, s teljesen átszellemülten pillantok magamra a tükörben, mikor hátrasimítom a hajam, s felteszem a kalapot. Halkan sóhajtok egyet, ahogy végignézek magamon, s hirtelen teljesen úgy érzem magam, mint egy igazi amish srác. Egy igazi, bűnös és mocskos amish...
- Jer, gyere ide gyorsan, nagy baj van! - kiáltom el magam váratlanul, s ha megjelenik a függönynél, akkor azonnal megragadom a csuklóját, és beljebb húzom. Nagy sóhajjal pillantok a föld felé, s mikor újra felnézek rá, már a csillogó szemeim olyan ártatlanul pislognak rá, hogy kis híján újra szűznek érzem magam.
- Jer, azt hiszem, baj van... - megfogom a kezét, majd a tenyerét a saját mellkasomra simítom. Ahogy lepillantok, finoman lehelek a bőrére, de még nem teszek semmilyen konkrét közeledést. Az ing finoman feszül rajtam, s ha nem húzza el a kezét, akkor enyhén még be is feszítem az izmaim, hadd érezze csak.
- Túl ártatlannak tűnök... Szerinted nem? - lejjebb tolom a kezét, egészen a hasamra, ahol újra megérezheti kirajzolódni a kockákat a szövet alatt. Csábítóan pillantok felé, mint egy ma született bárány, s kicsit közelebb húzódok hozzá.
- Vagy talán túl szexi lenne? - ha még mindig hagyja vezetni a kezét, akkor már egészen a nadrágig tolom le, ahol már kicsit sem tűnök olyan ártatlannak. Még közelebb hajolok hozzá, egészen ajkaihoz, de direkt nem érintem őket.
- Így jó leszek? Tetszem neked? - lehelem ajkainak a szavakat, de még mindig nem megyek tovább. Pedig aztán szívesen leteperném, de hagyok egy kis időt a fantáziájának, amíg feldolgozza a látottakat. Láthatja, hogy vágyakozom utána, de azt is, hogy kicsit fordult a kocka, s a meggondolatlanságom mögé valami egészen más húzódik. El akarnám csábítani? Talán, meglehet...
- Remélem megfelelek a családodnak. - közlöm szenvedélyesen, majd teszek hátra egy lépést, s lassan elkezdem kigombolni az inget. Lassan simítok végig magamon, mikor leveszem a ruhát, s könnyedén hiheti azt, hogy rá akarok mászni, hiszen nagy hévvel lépek elé ismét csak közel ajkaihoz. Azonban arcomra egy apró, aljas mosoly ül ki, mikor a mögötte levő akasztóról leemelem a saját felsőm, s felhúzom azt. Aztán mintha újra a régi Arian lennék, úgy teszek minden ruhát Jer kezébe.
- Fizethetsz, én végeztem! - mondom még alsógatyában, enyhén megsürgetve a nagyságos urat. Pár perc még kell, amíg felhúzom a nadrágot, a cipőt, s megigazítom a hajam újra. Aztán ha kiment a cuccokkal, akkor megkeresem az üzletben, vagy ha végzett, akkor kimegyek utána az autóhoz. Tetszenek az amish ruhák, nagyon is. Azt hiszem, aratni fogok velük... Főleg Jernél, ha hagyja. Majd én megmutatom neki, milyen egy igazi, meleg amish férfi, akire régen annyira vágyhatott...
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzer. Márc. 27, 2019 8:19 am


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you
Talán üvöltenem kellett volna, mikor nem kinyomta a telefont azonnal, hanem a füléhez emelte. Hallottam, hogy mit mond és alapesetben felhúzott volna vele, de még mindig sokkban voltam, attól, amit Karl tett. Azt bizonygatta, hogy szeret és megint megpróbált belerángatni abba az érzésbe, hogy mindent én értettem félre. Megvártam, míg kinyomja a telefont és csak az az egy mondat szaladt ki az ajkaimon: Nem kellett volna felvennem. Mégis mi mást mondhattam volna? Egyenesen rettegtem attól, hogy Arian majd megint megsértődik és akkor kezdhetem előről azt, ami ennek a közös útnak a célja volt.
Tudtam én, hogy nem vagyok jó szerető, aligha nevezhetne bárki gyengédnek… de igyekeztem. Próbáltam olyan lenni, amilyen Karl mellett sosem voltam. Talán valamikor nagyon régen én voltam a lelkes kölyök, aki most Arian… de sosem volt átmenet a ridegség és aközött. Úgy rángatott bele ebbe az egészbe Karl, hogy szinte észre sem vettem. Mikor megjött a pincér, megfogtam a telefonom és benyomtam a ne zavarjanak funkciót, így biztosan nem fog elérni senki, míg én inkább Ariannal szeretnék lenni.
Örültem, hogy a nagy vallomás helyett inkább a rendeléssel foglalkozhattam, habár semmi sem fogott meg az étlapról. Nem vagyok oda a tengeri herkentyűkért és éppenséggel egy túl ízes salátához sem volt éppen gusztusom. Borzalmas állapotban volt a gyomrom és ezen az újabb nagy korty bor sem segített.
– Akkor nem válaszolok. – Megrántottam a vállam Arian kóstolásos ötletéhez. Nem hittem el, hogy nem vette még észre addig, hogy nem vette észre az étrendemet… ami igazából nem is nagyon létezett. Mikor még edzettem, volt étvágyam. A mozgás könnyedén meghozta azt és olyan dolgokat is megettem, amiket előtte úgy piszkáltam, mint most. Egyre több lett a munka, egyre nagyobb lett a stressz Karl miatt, a gyomrom pedig nem fogadott be szinte semmi, mozogni sem nagyon volt kedvem. Csak ültem otthon, ittam és bámultam a tévét vagy a telefonomat nyomkodtam, ha éppen nem hajnalig írtam.
Nem tudom, miért esett ennyire jól örömöt okozni Ariannak. Ezer éve nem voltam senkivel sem kedves, még Karllal sem, mert egyszerűen nem érdemelte meg. Most viszont, az étteremben ücsörögve egészen olyan volt, mintha lazítana kicsit minden idegszálam, nem azon kellett agyalnom, miként álljak ellen. Egyszerűen csak teljesítettem Arian kérését.
– Hogy mi vagyok? Cukorfalat? – kérdeztem vissza egy meglepett pislogás kísérletében. Valójában még arra az apró kis meglepettségre is alig volt időm, mert a következő pillanatban felpattant és áthajolva az asztal felett átölelt.
Végül is nem ellenkeztem. Kintről aligha lesett be oda bárki, hiszen ez egy viszonylag elzárt rész volt. Beszívtam az illatát, miközben azon gondolkodtam, hogy hívtak-e valaha cukorfalatnak. Belzebub, ördög, sátán és hasonlók már előfordultak, de tündibündi kifejezések biztosan nem.
– Csak is akkor csókolhatsz meg, ha gyors vagy – válaszoltam. Tekintetem a kék szemeire vándorolt, miközben végig simított a vállaimon. Rövid, de szenvedélyes csók volt, ami valószínűleg mindkettőnkre ráfért egy hét órás repülőutat követően. Aztán visszahuppantam a helyemre és megpróbáltam újra felvenni a komolyabbik arcomat. Éppen elég lesz a szállodában romantikázni innentől. Még mindig nem szeretem nyilvánosan csinálni az ilyesmit.
Szerencsére megérkezett az étel, amit persze abszolút nem kívántam. Már ránézni is rossz volt a sápatag csirkemellre és a zöld levelekre. Inkább az ajkaimhoz emeltem a poharat és még egy kortyot magamhoz vettem a borból.
– Borzalmas? Tudod, hogy a sok fűszer mit tesz a gyomroddal? – kérdeztem némileg felháborodva.
A nagy erőszakoskodásra persze kénytelen voltam elfogadni a falatot, amit rám kényszerített. De azt olyan hosszan kellett rágnom, hogy majdnem rosszul lettem tőle. Szerencsére Arian felpattant és kiment a teremből – talán csak a mosdóba –, így nem látta, hogy öklendezve kényszerítettem le a torkomon az „ízorgiát.”
Mély levegőt kellett vennem, nehogy rosszul legyek. Még le is hunytam a szemem, ahogy kifújtam azt. Meg kellett nyugtatnom a testemet, nem volt hozzá szokva ehhez. Talán azért, mert tizennyolc éven át olyan tápláló ételeket ettem, amit csak is egy amish asszony tud megfőzni, aztán kiszakadva a környezetemből minden felborult. Az étvágyam akkor kezdett romlani, de a stressz tett igazán tönkre.
Aztán persze előkerült a kölyök. Lassan féltérdre ereszkedett előttem egy szál rózsával, én meg úgy éreztem magam, mint aki egy elcseszett romantikus vígjátékba keveredett volna. Nem adott soha senki nekem rózsát és bár igen, próbáltam érzelmesebbre venni a hangulatot, azért ez enyhe túlzásnak tűnt.
– Arian, mi a szart csinálsz? – kérdeztem egy kis indulat lökettel a hangomban. Jól van, Jeremiah, nyugi! Nem kell mindjárt idegesnek lenni, úgysem lát éppen senki sem. Inkább elvettem azt a hülye rózsát és az asztalra dobtam magam mellé, miközben a kölyök is visszatért a helyére. Jobb is, ha az evéssel foglalkozik és nem megyünk el a túlzottan nyálas irányba… hiszen addig vagyok én is viszonylag nyugodt. Erre azért még innom kellett egy nagy pohár bort.
– Kéred? – mutattam a tányéromra.
Nem vagyok vak. Feltűnt, hogy bámulja és azzal a lendülettel felé is nyújtottam a gyertya felett. Ha akarta könnyedén elvehette. Nekem nem volt rá szükségem. Talán majd a szállodai szobánkba kérek valamit később. Tudtam nagyon jól, hogy most már muszáj lesz ennem. Az elmúlt napokban, leszámítva Arian levesét, csak egy-egy falatot ettem. Akkor beteg voltam, jól esett a melegétel, utána viszont, mintha visszatért volna minden a régi kerékvágásba.
– Majd veszek neked gumicukrot, de most induljunk. A szobánkat is el kéne hamarosan foglalni. – válaszoltam végül.
A számlát gyorsan intéztem és hamarosan már az autóban is ültünk megint. Csak egy pár utcával kellett tovább menni a ruhaboltba, ahol kifejezetten amishoknak való darabokat is árulnak. Megfelelő anyagból és színben.
– Ez az a hely. – Mutattam a kirakat felé, aztán még egyszer megpaskoltam Arian combját, csakhogy jelezzem neki, még mindig nincs harag és kiszálltam az autóból. Megvártam, míg beér, hogy együtt lépjünk be az ajtón.
Szerencsére az egész hely olyan volt, mint egy nagy jelmezbolt, ahol az ember kedvére válogathat, így eladó nélkül is bevehettük magunkat a sorok közé. Nagyjából két kanyarba és egy hosszabb sétába került egy nagy soron belül, hogy megtaláljam a „hagyományos” viseletnek nevezett részleget. Ott lógtak az öreges ingek, nadrágok, hózentrógerek és kalapok. Mindegyiket egyesével felcsíptették vállfára.
– Kék ing kell, fekete nadrág, fekete mellény, kabát, zakó, meg valami cipő. – Magyaráztam Ariannak, hátha akkor el kezd magának keresgélni. – Lehetőleg több napra eleget válasz. Én fizetem ezt is. – Közben leemeltem egy halványkék inget, ami a méretemnek tűnt. Valamiért undorodtam a gondolattól, hogy vissza kell bújnom egy ilyen ruhába… hogy megint Jeremiah Miller legyek. Szükségem volt Arianra, hogy meglegyen az a határ a régi életem és a mostani életem között.

 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyVas. Márc. 24, 2019 5:28 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"
Nagyon nehezen tartom magam. Talán most először kell olyan erősen visszafognom magam, hogy szinte egész testemben beleremegek a küzdelembe. Eddig Jeremiah esetén szinte mindent kieresztettem, ami nyomta a szívem és a lelkem, függetlenül attól, hogy ezzel megbántom, vagy feldühítem. S ez így volt jó... Élveztem minden őszinte pillanatot, mikor mindketten az indulatok hátán szárnyalhattunk őszintén, úgy, mint én még soha. Nem engedhettem meg magamnak, hogy Dwayne és Larryn kívül a saját stílusomban beszéljek az emberekkel. Ha így tettem volna, mára már biztosan valami gazdag pasas ribanca lennék, akit el kell tartania - majdnem úgy, ahogy a húgom teszi. Azért van rohadt sok pénze, mert szép. S ezt ő is nagyon jól tudja magáról; ahogy én is magamról. Mégsem vagyunk teljesen egyformák, mert nekem a színészet lett az életem. Szeretek modellkedni s felvonulni, de ez eltörpül az igazi színészi élet mellett. Sokat tanultam az emberekről, s különösen magamról. Főleg azt, hogy milyen tökéletesen el tudom rejteni a saját valóm, s megvezetni mindenkit. Kivéve, ha az érzelmek vezérelnek... Mert most bizony azok tombolnak, de kegyetlenül. Azt akarom, hogy jól érezzük magunkat végre kettesben, nem akarok feszültséget, haragot, indulatokat a levegőben. Nem akarok megbántódni, nem akarom, hogy Jer bántódjon meg. Úgyis van egy olyan sejtésem, hogy a családjánál nem fognak zökkenőmentesen menni a dolgot. Így ezt az utolsó napot csak vele akarom tölteni, nyugodt körülmények közt.
Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne mutassam ki, mennyire bánt, hogy felvette a telefont. Ha őt megpróbálom megnyugtatni, talán ő utána hatással lesz az idegeimre. Láthatja, ahogy a kezem megremeg, mikor a tenyerembe csúszik a telefon. Érzem, ahogy az arcom enyhén kipirosodik a dühtől, s mielőtt a fülemhez emelném, nyelek egy utolsót zavartan. "Szeretlek, Jeremiah." Ezt meghallva pedig olyan feszültség zúg át a testem, hogy a pulzusom hirtelen az egekbe szökik. Arcom kénytelen vagyok egy pillanatra a szabad kezembe temetni, s egy remegő sóhaj után szólalok meg csak nagy nehezen úgy, hogy még az utolsó pillanatban sem tudom eldönteni, hogy képes vagyok-e visszafogni a dühöm.
- Karl? Itt Arian. Jer nem érzi jól magát, úgyhogy most nem tud beszélni. Illetve egy ideig nagyon elfoglalt lesz, így nem tudod majd elérni. - nem várom meg a választ, azonnal kinyomom a mobilt, s az asztalra csúsztatom. Miközben felállok, nyomok egy óvatos csókot Jer arcára, bár ez nem sikerül olyan tüzesre, mint azt tőlem megszokhatta. Még mindig ott csengenek annak a bunkónak a szavai a fülemben...
- Még mindig szeret. Mondta, mielőtt beleszóltam. - nem nézek felé, lesütött szemmel kémlelem a terítő egyik szegletét. Eléggé erőtlenre és kiábrándultra sikerülnek a szavaim, bár ez nem is igazán Jernek szól, hanem az egész kellemetlen helyzetnek. Szerencsére képes voltam annyira visszafogni magam, hogy ne mondjak olyat, amit később megbántam volna.
- Nem kellett volna felvenned. - ismétlem el a szavait. - Most nem... - nagy levegőt veszek, s látványosan sokáig bent tartom. S mikor kifújom, próbálom kiűzni magamból azt a keserűséget, ami hirtelen rám telepedett. Jó színész vagyok, de Jer könnyedén átlát rajtam. Mégis mosolygok, mikor felé, majd végül a pincér felé tekintek. A teát megkapom, de valahogy elment tőle a kedvem.
- Ezt kérném. - bökök rá az étlapon az egyik polipos ételre, s inkább meg sem próbálkozok azzal, hogy kimondjam a nevét. Azonban a nagyságos úr felé igen csak értetlenül pislogok, mikor ő is leadja a rendelést.
- Jer, ez komoly? Egy görög étteremben te natúr csirkemellet rendelsz? Hogy te milyen egy illúzióromboló barbár vagy! - vigyorodok el szélesen. - Majd megkóstolod szépen azt, amit én rendeltem. Nemleges választ nem fogadok el. - emelem fel az állam nagyképűen, s csak akkor fogom fel igazán, hogy mit mondott az előbb a pincérnek, mikor az meghozza a gyertyát. Teljesen ledermedve pillantok vissza Jerre a lángokon túl, s újra vissza kell fognom magam, kivételesen most azért, nehogy elbőgjem magam. Két tenyerem az arcomra simítom, úgy sütöm le a szemeim zavartan. Igen, Arian Sağlam zavarba jött... Az ilyen romantikus pillanatok a gyengéim, s egy-egy ilyen gesztussal könnyedén ki lehet zökkenteni. Főleg a nagyságos úrnak, kitől ritkaság számba megy az ilyesmi. Hát, megérte várni...
- Igen, nagyon tetszik... - mikor megérzem a lábát, egy kellemes bizsergés fut végig rajtam, s újra libabőrös lesz a karom. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmire is képes. Lenyűgözött, ezt határozottan állíthatom. Talán csak tényleg arra volt szükség, hogy kettesben legyünk?
- Jer, te olyan egy cukorfalat vagy! - hirtelen önt el a vágy és a szeretet, s mint tudjuk, nem kezelem éppen a legjobban az ilyen váratlan fellángolásokat, így felállok, áthajolok az asztal felett, majd szorosan átölelem Jeremiaht. Nem akarom elengedni, s annyira átadom magam a pillanatnak, hogy egyáltalán nem veszem észre, ahogy a kis helyiség bejáratának szélére beúszik egy telefon, majd pillanatokon belül eltűnik, mintha mi sem történt volna.
- Úgy örülök, hogy elhoztál ide! - kicsit elhajolok tőle, majd végigsimítok a vállain. - Megcsókolhatlak? Csak egy kicsit, gyorsan... - pillantok felé a hatalmas, rikítóan kék szemeimmel, melyekkel ártatlanul, kérlelően pislogok. Igen, megint engedélyt kérek, de csak azért, mert nyilvánosan vagyunk, még ha egy elszigetelt helyiségben is kaptunk helyet. Ha Jeremiah nem akar kockáztatni, akkor elhajolok, de ha enged a kérésemnek, akkor olyan szenvedélyesen csókolom meg, hogy utána már csak ezért is vissza kell ülnöm minél hamarabb, mielőtt még a hamarosan érkező pincérnek megakad a szeme a nadrágomon. Bárhogy is legyen, meglepő gyorsasággal érkeznek meg az ételek, s én nagyot szippantok a fűszeres, tökéletesen elkészített polipból. Azonban Mr. Salátaevő tányérjára pillantva megcsóválom a fejem.
- Borzalmas vagy, Jer. Borzalmas. - azzal megkóstolom a polipot, s a többi zöldséget, s konkrétan egy ízorgazmus keletkezik a számban. A második falatot gondosan összerakom, majd egy határozott mozdulattal Jer orra alá tolom.
- Kóstold meg! Gyerünk! Ne ellenkezz! - tolom közelebb a szájához akaratosan, s ha ellenkezik, akkor csak még erőszakosabb leszek. Natúr csirkemell salátával... Az eszem megáll!
Hamarosan lágy muzsika szó csendül fel, s hátrébb hajolva a széken meglátom, ahogy egy bajszos férfi osztogat virágokat a hölgy vendégeknek, akik épp távoznak. Na, nekem sem kell több! Azonnal felpattanok, kiviharzok a helyiségből, s hamarosan egy vörös rózsával térek vissza. Féltérdre ereszkedek Jer mellett, s miután beleszagoltam a csodás szirmok közé, felé nyújtom a rózsát.
- Virágot a virágnak... - mosolygom felé csillogó tekintettel. Jó, talán egy kicsit túlzásba esek. Talán nagyon... De erről csak ő tehet! Teljesen átszellemülten pislogok felé, s hirtelen rájövök, hogy ez a póz milyen kellemes. Féltérdre ereszkedve Jer előtt, mintha épp a kezét akarnám megkérni... Nagy sóhajjal állok fel végül, s ülök vissza a helyemre, hogy befejezzem a vacsorát. Ami persze nem volt elég. Még mindig éhes vagyok, de hülyén nézne ki, ha még egy kört berendelnék. A bogyók már kiürültek a szervezetemből, így hogy lenne elég egy hülye csápos szar? Morcosan támasztom ki magam, s Jer tányérjára pillantok.
- Desszert? - vonom fel a szemöldököm, majd az asztal alatt újra hozzásimul a lábam. - Vagy várjuk meg a hotelszobát vele? - vigyorodok el kacéran, elképzelve egy pillanatra, ahogy Jerről nyalom le a csokit. Még a gondolatba is beleborzongok... De nem, most romantikázunk! Nem gondolhatok mindig arra, hogy döntöm le az ágyra. Elég, ha csak két percenként fut át a gondolataimon a vágy. Nem! Jer kitett magáért, nem ronthatom el ezt a kellemes vacsorát a hülye szexmániámmal. Nagy sóhaj tör fel belőlem, s végül elhúzom a lábam.
- Indulhatunk a ruhákért? - ha rendeltünk desszertet, akkor az után, ha nem, akkor előtte kérdem, készen arra, hogy távozzunk.
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzomb. Márc. 23, 2019 2:53 pm


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you

Nem kellett volna felvennem, inkább fognom és a falhoz vágnom a telefont… nem, nem! Inkább ledobni a földre és addig taposni, míg abba nem hagyja a csörgést és a rezgést. Minden porcikám gyűlölte Karlt és a negédes szavakat, amiket szokás szerint éppen nekem intézett. Ujjaim meztelennek érezték magukat Arian érintése nélkül, ugyanakkor megremegtek a dühtől is. Talán éppen ezért markoltam rá arra a hideg késre… vagy azért, mert az asztalra pillantva egyre inkább Karl mocskos képét láttam lelki szemeim előtt. Szinte hallottam, ahogy a telefonba mondott szavak mellett formázza a következőket: „Jer, neked segítségre van szükséged. Nincs semmi okod arra, hogy dühös legyél. Csak téged szeretlek.” Az állandó magyarázkodás, a sok hazugság már felgyűlt bennem. Ő volt az egyetlen, aki ilyen könnyen használta az sz-betűs szót és könnyen alkalmazta a hazugságaiba is… de mégis mi a francnak volt rám szüksége? Egyértelműen az orrom alá dörgölte, hogy bárkit, bármikor megszerezhet magának, erőlködés nélkül is.
Egyre jobban feszültek bennem az érzések. Meglehet, hogy csak szét akarták szabdalni a testem, hogy a lyukakon keresztül kijussanak a világba… és végezzenek Karllal, én pedig szívem szerint nem tartottam volna vissza őket. Azonban mégsem kezdhettem őrült tombolásba, hiszen még előttünk voltak a nap fontosabb része és persze a város egyik legjobb éttermében voltunk. Még véletlenül sem akartam kidobatni magunkat. Én csak… szerettem volna egy jó napot szerezni Ariannak, mert nem akartam a sértett csillogást látni a szemeibe.
– Kopj le… – magyaráztam halkan a készülékbe. Egyszerre voltam dühös és szánalmas. Nem kellett volna engednem neki, hogy hatással legyen rám, hogy megpróbáljon befolyásolni és az orrom alá dörgölni mindent. Megint az én hibámmá akarta tenni. Bele sem gondolt abba, hogy én már tovább léptem a szakításunk után. Választottam. Választottam, mert megtehettem.
Csak akkor kaptam fel a fejem és pillantottam Arianra, mikor felállt. Követtem a lépéseit, egészen a székem mellé, ahol aztán letérdelt. Az arcán meglepően kedves mosoly jelent meg és mikor a telefon felé bökött fogtam csak fel, hogy ujjai finoman, mégis szorosan tartják a kés szorító kezemet. Az pedig könnyedén hullott vissza az asztalra, fémes kis zajt csapva a mi külön termünkbe.
– Szeretlek, Jeremiah! – A másik oldalon talán meghallotta Karl, hogy valaki más beszél hozzám. Meglehet még Arian hangját is felismerte, de nem érdekelt. Ezúttal örültem volna neki, ha ő lesz féltékeny és végre pofára esik. A tekintetem a felém nyújtott tenyérre vándorolt.
Nyeltem egyet. Nem tudtam válaszolni Karlnak és nem is akartam. Egyszerűen, elengedve minden dühömet, leeresztettem a készüléket. Megvártam, míg Arian ujjai rákulcsolódnak és visszahúztam mindkét kezemet az ölembe. Így fordultam rendesen be az asztalhoz és vettem egy mély levegőt.
– Nem kellett volna felvennem. – Ismertem el aztán.
Lesütöttem a szememet és nem mertem Arianra nézni. Biztosan megint sértettség fogta el, miattam. Karl az exem és végül is engedtem neki, amiből sejtheti, hogy még szerintem is „együtt vagyunk” – még ha a kifejezésnek nem is a legklasszikusabb értelmében, hiszen alig voltunk eddig igazán kettesben. Szerencsére a pincér megjelent, így nem kellett tovább magyarázkodnom, pedig bőven tudtam volna, mint mondani, hogy körbe írjam a sajnálom szót. Ezt sem szoktam kimondani, akárcsak az sz-betűs szót.
Kitöltött egy pohár bort és Arian is megkapta azt a tea valamit. Most biztosan büszke lenne rám valamelyik talpnyalója, hogy organikus italt vettem neki, nem mintha érdekelne. Felőlem bármit megehet és megihat. Még fiatal ahhoz, hogy meg kelljen vonnia magától a jó dolgokat.
– Sikerült választaniuk? Ha igen, akkor felveszem a rendelést. – Mondta pincér, én viszont már a kezembe is vettem a poharat és lehúztam annak tartalmát. Erre szükségem volt a történtek után. Addig legalább volt lehetősége Ariannak arra, hogy azt kérjen, amit csak akar.
– Mr. Hill? – Fordult aztán megint felém a pincér.
Sóhajtva pillantottam az étlapra. Még mindig gyűlöltem enni. A puszta gondolatától is hányingerem volt. Mégis megpróbáltam normális képet vágni a dologhoz.
– Csak egy sima zöldségsaláta lesz natúr csirkemellel. – Válaszoltam kiszáradt ajkakkal. – Ja, és hozna egy gyertyát az asztalra?
Bólintott, majd eltűnt, hogy alig egy perccel később égő mécsestartóval térjen vissza. Az aprócska láng felett pillantottam Arianra, látni akartam a reakcióját. Reméltem, hogy tetszeni fog neki és elfelejtjük a történteket. Az asztal alatt finoman hozzá simítottam a lábamat megint… pontosan úgy, ahogy korábban ő maga is tette.
– Tetszik?
A francba is, Jer! Mikor akartál te ilyen nyálasan bárki kedvére tenni? Nagyon jól tudtam a választ, ezúttal még sem tágítottam a terveimtől. Ariant akartam, ezért kértem meg, hogy jöjjön velem, ezt pedig Karl sem ronthatja el... meg valami idióta sértődés.

 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptyHétf. Márc. 18, 2019 4:35 pm


Jeremiah & Arian
"When a heart finds another, what's a cloud more or less in the sky?"
A hely varázsa teljesen magával ragad. Nem csak a remekül komponált színkavalkád, s a stílusos berendezés, de még az illatok is olyan egyediek, hogy már csak ezért az élményért is úgy csillognak a szemeim Jeremiah irányába, mint a gyémánt. Természetesen számtalan híres-neves étteremben megfordultam már, de egyikben sem éreztem ezt a különleges hangulatot. A hiedelmekkel ellentétben engem mindig nehezen lehetett lenyűgözni, s most sem talán maga a hely ragad meg annyira, hanem az, hogy Jer hozott el ide. Vele lehetek itt... Érdekes, mennyire fel tudnak értékelődni jelentéktelennek tűnő dolgok, ha olyannal oszthatom meg az élményt, akit szeretek... Jó, megbántott, elég rendesen. Vérig sértett minden egyes szavával, s pár pillanatra mintha tényleg azt éreztem volna, hogy gyűlöl, ahogy rám néz. Most meg tessék...
- Ez az! Végre... - mosolyodok el szélesen és büszkén. Még nem volt alkalmunk randizni, vagy kettesben eltölteni egy kis időt. Jó, az a pár alkalom a négy fal közt, vagy épp mikor bujkáltunk, az nem számít. Ám ez most más, ez különleges, s nagyon nem szeretném, ha valamelyikünk elrontaná. Márpedig sajnos benne van a pakliban, hogy Jer tesz megint valami bunkó megjegyzést, én pedig berágok rá. Vagy én mondok olyat, ami sérti a kis lelkét, s ő sértődik meg. Hiába, lassan el kellene fogadni, hogy egyikőnk sem éppen olyan jellem, aki könnyen megadja magát. Én azért szeretem a nagyságos úrnak ezt az oldalát is, hiszen ez is közrejátszik abban, hogy nem tartom őt unalmasnak. Hiába mondogattam már jó párszor, hogy egy unalmas vénember, valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy számomra eddig talán ő a legizgalmasabb ember, akihez közel kerültem.
- Pedig én örültem volna neki. Feldobta volna az asztalt. Na, mindegy... - húzom el a szám kissé szomorkásan. Szerintem egyáltalán nem nyálas egy szép virág, vagy egy lágyan pislákoló gyertya kettőnk között. Mi baj van azzal, ha meghitt és romantikus a légkör? Az már más kérdés, hogy Jert ilyesmivel valószínűleg nem mostanság próbálta lenyűgözni Karl. Az a bunkó mintha évek óta gyakorolná, hogy kell megnyerően odacsúsztatni valakinek egy névjegykártyát. Ehhez képest engem nem hatott meg, csak feldühített. S csak most esik le igazán, hogy Jeremiahnak nem csak a gyerekkora lehetett rossz, de még a kapcsolata sem volt túl fényes ezzel a seggfejjel, aki valószínűleg ott csalta meg, ahol csak tudta. Talán nem is kéne hibáztatnom, ha kihalt belőle a romantika... De tudnia kell, hogy ez a meghitt hangulat egyáltalán nem rossz, csak szép lassan be kell szőnöm az életébe. Az ajándékom is ezért landolhatott nagy valószínűséggel a kukában. Kétlem, hogy a zsebóra mögötti érzelmeket vette volna észre, sokkal inkább egy csicsás, haszontalan holmit láthatott, mint az én ajándékomat.
Azt gondoltam, hogy nem fogja meg a kezem, mert hogy bárki megláthat, és hasonló bolond kifogások, de nem. Ujjai az enyéim közé simulnak, s mivel feltűrtem a felsőm ujját, még így is lehet látni, ahogy végigfut kezemen a borzongás. Újra azokkal a hatalmas, csillogó szemekkel pislogok felé, s enyhén megszorítom a kezét egy sóhajjal.
- Tudod, amit a reptéren mondtam... - már kezdenék bele a komolyabb hangvételű beszédbe, mikor megszólal a telefonja, s érintésének már csak a hűlt helye marad. Mindenkire számítottam, csak rá nem... Mikor kimondja Karl nevét, egyből lefagy az arcomról a mosoly. Hát megint ő... Még mindig ő... Miért hívogatja? Miért nem száll le róla már? Hiszen már itt vagyok én - vagy mégsem... Összehúzott szemekkel bámulom mereven Jeremiaht, s érzem, ahogy egyre gyorsabb ütemre kapcsol a szívem. Egyáltalán elmondta neki, hogy velem van? Egyáltalán beszélhetünk arról, hogy "együtt"? Vagy én is pontosan egy olyan szánalmas szerető lennék, mint Karlnak a fiúkái? Ettől a gondolattól még inkább elönti az agyam a düh, s már a lelki szemeim elé képzelem, ahogy kitépem a kezéből a telefont, hozzávágom, felpofozom, és elrohanok. Aztán meglátok valamit... Az indulatokban kavargó tekintetem a kezére irányul egy pillanatra. Látom, milyen dühösen, milyen átszellemültem, milyen nagy utálattal szorongatja azt a kést. Rám sem néz, s a vonásai is teljesen elváltoznak. Mintha már nem az a Jeremiah lenne, aki percekkel ezelőtt még magától fogta meg a kezem. Különös érzés telepedik rám hirtelen, mely kitűnik az indulatok vöröslő ködéből. Megsajnáltam tán? Nem bírom levenni róla a szemem, s minél tovább fürkészem, annál jobban megfájdul a szívem. Most biztosan mindent elrontanék azzal, ha elkezdenék tombolni. De mi van, ha igazam van, és csak egy ócska szeretőt akart magának, mint Karl? S mi van, ha tényleg csak én vagyok neki...
Nagyot sóhajtok, s megpróbálom elűzni a mérgem. Csak miatta... Muszáj megpróbálnom felnőtt módjára viselkedni, mert nem akarom, hogy ez a nap is kiabálásokkal érjen véget, vagy azzal, hogy megint elkezdek kételkedni kettőnkben. Felállok végül, lehunyom egy pillanatra a szemem, s mikor kifújom a nagy levegőt, odalépek mellé az asztal túloldalára, s fél térdre ereszkedek mellette. Ha valaki látna, biztosan azt hinné, hogy épp most akarom megkérni a kezét... Arcomra egy kissé bágyadt, ám kellemes mosoly húzódik. Finoman érintem meg a kést szorongató kezét, enyhén végigcirógatok rajta, majd kicsit erősebben megszorítom. A másikat pedig kinyújtom közvetlenül elé, s a fejemmel biccentek a tenyerem felé.
- Add ide a telefont. Bízz bennem, csak most az egyszer... - suttogom halkan. Nem, ez most nem színjáték. Hiába akarnám kitépni a kezéből a telefont, s beleüvölteni valami alpárit Karlnak, egyáltalán nem ezek most a terveim. Nem akarom, hogy Jeremiah ideges legyen, s nem akarom, hogy az a bunkó elrontsa a randinkat. Mert hogy ez egy randi... Ő is megmondta... Kérlelően tekintek felé, remélve, hogy most az egyszer beadja a derekát, s megpróbál bízni bennem. Hiába voltam eddig igen csak kiszámíthatatlan és harsány, most talán leolvashatja az arcomról, hogy nem készülök heves reakcióra. Csak őt akarom végre, felszabadultan...
Arian Saglam
Korom :
22

Tartózkodási hely :
USA

Hozzászólások száma :
101

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 EmptySzomb. Márc. 16, 2019 9:16 pm


Jeremiah & Arian
I can't help but love you
Even though I try not to
I can't help but want you
I know that I'd die without you

Megpróbáltam nem felvenni, hogy Arian megjegyzést tett a vezetési stílusomra. Talán néhány év múlva képes lesz megérteni, hogy azért nem tapostam rá a gázra, mert nem akartam kinyírni… habár megérdemelte volna. Állandóan csak bosszant, hol követelőzik, hol megjegyzéseket tesz, de ha még ez nem lenne elég, akkor elkezd duzzogni. Én hülye meg mégis az ő kedvére akartam tenni. Persze, hogy Philadelphia egyik legdrágább és legegészségesebb étterméhez vittem. Reméltem, hogy az elegáns asztalok és a kék színben pompázó bársonyszékek lenyűgözik meg.
Örültem, hogy duzzogás helyett ezúttal elővette a komolyabb arcát és sikerült leadni a rendelést. Addig is az étlapot lapozgattam, sőt még bőven akkor is, amikor a pincér nagy kegyesen elcsattogott feljegyezve az italrendelésünket. Volt mindenféle saláta, sült hal, garnéla és egyéb tengeri dolgok… nekem már a puszta olvasatukra is felfordult a gyomrom. Felkönyököltem hát az asztalra és eltakartam az ajkaimat, mielőtt kiszakadna belőlem az öklendezés.
Éreztem, hogy Arian bámul, de egyelőre nem viszonoztam a nézést. Minél gyorsabban rá akartam bökni valamire, amit aztán úgysem eszek meg. Már lassan három napja nem ettem normálisan és nem is hiányzott. Talán csak azt éreztem, hogy egyre gyengébb és erőtlenebb vagyok. Ezt az utazást is már nehezen viseltem, mi lesz velem odahaza? Semmi. Csak bámulom majd a gyerekkorom kedvenc, jó zsíros ételeit és nem fogok tudni hozzá nyúlni. Persze sejtettem, hogy megint attól feszültem be, hogy találkoznom kell a szüleimmel, hogy vissza kell térnem abba a pokolba, ahol sosem lehettem önmagam. Annyi mindent kellett elnyomnom magamban… még több dolgot, mint mostanában.
– Igen, ez egy randi… – Sóhajtottam feladva a dolgot. Arian mindenbe többet akar bele látni, ezúttal jobbnak láttam meghagyni őt ennek a tudatában.  Tudtam, hogyha ma nem kényeztetem el, akkor majd végig nyafogni fog és nem érti meg, hogy a világ tényleg nem körülötte forog. Gyerek még. Nem érti, hogy minek hol és mikor van a helye… de talán éppen ez fogott meg benne annyira. Szabadabb, szenvedélyesebb, erősebb volt nálam.
Az asztalra pillantottam. A keze ott pihent és én az ujjait figyeltem. Azokért is rajongtam, még ha nem is mutattam ki neki eddig. Mégis hogyan tehettem volna meg? Egy forgatás közepén voltunk, szinte minden percben attól tartva, hogy rám nyitnak, ha vele vagyok. Megérdemelte ezt a vacsorát, hiába gyűlöltem annyira a duzzogó képét.
A lába az enyémhez simult, én pedig nem húztam el. Olyan hosszú terítő volt az asztalon, hogy csak az vehette észre, aki direktbe oda néz… ám szerencsére nem az étterem közepén ültünk, hanem egy külön teremben, ahová éppen csak be lehetett látni odakintről. A többi vendég azonban nem velük volt elfoglalva és a pincér sem, ha jót akart magának.
– Érd be ennyivel. Nem kell nyálas túlzásokba esnünk. – Hűvösen mondtam persze megint ki, ami a szívemen volt. Csak tenyerem fektettem a kézfejére, majd egy mozdulattal összefűztem az ujjainkat. Hirtelen villant be egy újabb ötlet… szinte szokatlanul magamtól. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy nem képzeltem el, amint összesimul a testünk vagy vadul csókolom… de most őszintén tenni akartam valamit. Tennem kellett, mert egyébként elveszítem.
„Annyira jó lesz legalább, hogy kiderül, hányadán is állunk. Ha másra nem is lesz jó...” Még mindig ott csengtek bennem a szavai. Egyszer már úgy döntöttem, hogy elengedek és nem harcolok, ő mégis odajött és addig ápolt, amíg meg nem gyógyultam teljesen. Most nekem kellett lépnem, ami furcsa volt. Karllal szemben ilyesmikre nem volt szükség. Ha el is dobott egy-egy éjszakára, hát másnap úgyis megtalált és rám erőszakolta magát, hiába nem akartam vele lenni. Már el is képzeltem, ahogy éppen csak belépve a szállodai szobába letérdelek elé, lerángatom a nadrágját és addig kényeztetem finom csókokkal, míg meg nem érzem a kellemes melegségét magamban… aztán megborzongtam. Nagyon jól tudtam, hogy nem vagyok ennyire laza és nem tudnám ilyen egyszerűen csinálni ezt. Irigyeltem Ariant, amiért gondolkodás nélkül tud engedni a benne lévő szenvedélynek. Nem voltak ott neki azok az állandó korlátok, amiket a nevelésem során belém vertek a szüleim.
A telefonom hangja rángatott ki a gondolatok sokasága alól. Elhúztam Ariantól a kezemet és a kabátom zsebéhez nyúlva előrángattam a Charles által beszerzett okostelefont. Amint megláttam Karl nevét a kijelzőn a szívem vadul kalapálni kezdett, elöntött a düh. A kezeim idegesen megremegtek. A szörnyű érzés azonnal félresodort a hányingert, a gyengeséget, helyette jött az érzés, hogy: mindjárt agyvérzést kapok.
Gondolkodás nélkül vettem fel: – Karl… – szóltam bele hidegen.
Arianra nem mertem nézni, féltem, hogy meglátok a szemében megint valamiféle csalódottságot.
– Jer, hála az égnek! – mondta sóhajtva. – Szeretlek, te bolond. Hogy küldhettél el úgy? Mióta csak megérkeztem Párizsba, rád gondolok. Ezer ajándékot vettem neked, mert mindenről eszembe jutottál.
Nyeltem egyet.
– Te is tudod, hogy a dühöd felesleges. Ha volt is más, te voltál mindig az első nekem. Sosem voltam még ilyen szerelmes… olyan kis buta vagy, drágám… – Hát megint kezdte. Megint kezdte azt, amivel már annyiszor alázott meg és amire annyiszor adtam meg magam. Én voltam a buta, a hülye, aki félreértette őt és aki nem értette meg az érzéseit. A kezem megint megremegett és már nem Arian kezét szorongattam, hanem a kést, amit előre odakészítettek az asztalra. Fújtatva hallgattam a szavait. Egyre csak azt bizonygatta, mennyire szeret.

 ~ outfit ~ Nem számoltam ~  ❋ ~
Jeremiah Hill
Korom :
32

Tartózkodási hely :
Lancaster, Pennsylvania

Hozzászólások száma :
92

reagok :
81

Felhasználó profiljának megtekintése

Arian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Arian & Jeremiah :: Secrets and LiesArian & Jeremiah :: Secrets and Lies - Page 2 Empty
2 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: idegen vizeken :: európán túl-
Ugrás: