welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Vas. Nov. 11, 2018 11:30 pm
Vas. Nov. 11, 2018 6:16 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Anaise Delacroix

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 2 5
angol 3 6
ázsiai - -
francia 6 5
görög 1 2
ír 4 4
külföldi 2 5
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 3 3
skót 1 2
spanyol 4 2
svéd 1 2
összesen 30 42

Anaise & Matthias
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Vas. Nov. 11, 2018 11:30 pm
to; Matt
Megkönnyebbülök, mikor cáfolja a feltételezésem az új csajról. Tényleg nem értékelném a dolgot, mert hát mi lenne a csütörtökjeinkkel? És hogyan mászhatnák be hozzá, mikor a kedvem tartja? Nem. Egyszerűen nem fér bele a mi kapcsolatunkba az, hogy becsajozzon, vagy valakit egynél többször hozzon haza... Képtelenség.
– Majd, amikor Te hozol nekem ilyesmiket… akkor talán fontolóra veszem, hogy kapj belőlük. Úgyis egyszerre vannak ezek a nehéz napok – kiöltöm rá a nyelvemet. Na még mit nem. Magamnak is nehézkesen veszek ilyenkor bármit, hát még másnak. Persze tudom, hogy ez csak elméleti beszélgetés, de ha valamilyen véletlen folytán ezentúl a nehéz napjaimat megtámogatná egy kis édességgel… Imába foglalnám a nevét és agyon csókolgatnám, az tuti.
– Mondta bárki is, hogy bajom lenne a látvánnyal? – sóhajtok. Lesz-e ennek valaha jó vége? Aligha, mégsem tudom csak úgy elereszteni a témát. – Minden fajta libának mutogatod magad, de én MÉG ENNYIT se érdemlek? Kegyetlen... – drámaian sóhajtok ismét egyet. Nem mintha tényleg ez sokszor foglalkoztatna, de azért újfent előjön az, hogy bizony még ezt sem érdemlem meg. Ennyire még senki sem vette semmibe női mivoltomat az biztos.
– Tudod, veled ellentétben én tényleg egyedül szoktam aludni, gondoltam Ő jó társaság lesz – vonom meg a vállaimat lezserül. Nem is igazán emlékszem rá, hogy miképpen is került hozzám a plüss, azt hiszem valami túl sok italt elfogyasztott éjszaka folyamán döntötte úgy, hogy nálam jobb helye lenne. S tényleg. Azóta se vette észre, hogy nincs nála..
– Te lennél az egyetlen, akit bárhová is kikötöznék – kacsintok rá, míg alsó ajkam beharapom. Lúd? Legyen kövér. A mai nap folyamán már amúgy is olyan mélységekbe mentünk ebben a témában, hogy ha ez egy film lenne, akkor már csak a szavaink végett is ki kellene tenni a tizennyolcas karikát.
Sokkal nagyobb káoszra számítottam. Fel voltam készülve arra, hogy minden úszni fog, mintha egy hajós túrán lennénk. Így már nem is annyira vicces, nincs is kedvem ahhoz hogy neki álljak élcelődni. Ugyan minek? Látom rajta, hogy most ezzel kihúznám azt a bizonyos utolsó gyufát. Ezt pedig ma nem akarom. Vállammal neki támaszkodom az ajtófélfának és onnan nézem, hogy mit is lép. Szemeimmel végig pásztázom, amit belátok, majd a könyvre nézek, melyet tényleg tőlem kapott.
– Atyaég, azt hittem már rég kidobtad – mosolyodom el. Nem láttam, mondjuk soha nem is kerestem, de már tudom, hogy pótolni fogom számára, mindenképpen. Nézem őt. Hozzám képest kifejezetten jól viseli, mert én bizony már hisztérikusan csapkodnám magamat a földhöz, s sehogy sem tudna megnyugtatni. Mennyire jó, hogy ő nem teszi ezt. Elvesztené a szememben a férfiasságát az tuti.
– Levegyem rólad? – mosolygom rá, majd elveszem az italt és a kissé hideg ételt is. Tudom, hogy nem erre gondolt, de valamivel csak oldani kell ezt a hangulatot, nem? Jobb szeretem, mikor cukkoljuk a másikat. Az éltet igazán.
– Gyere – szabad kezemet nyújtom felé, s ha elfogadja, hát megfogom az övét és elindulok arra a hű, de nagyon hosszú távra, ami kettőnk ajtaja között van. – Ha tudtam volna, hogy látogatóm lesz, kitakarítok… – nevetek fel halkan a végére. Ő is tudja jól, hogy ő már nem számít vendégnek, így nem erőltetem meg magamat soha, ha jön. Oké. Nincsenek szerteszét fehérneműk, de azért lássuk be.. már nem mosok fel csak Ő miatta. Azok az idők elmúltak.
– Úgy kajáld össze a kanapét, hogy mostantól az lesz a fekhelyed – belököm az ajtót, majd szépen beriszálok előtte. A sört és a mirelitet a konyhapultra teszem, majd visszafordulok felé. - Körbevezetnélek, de úgyis kívülről tudod már.. – mosolygom rá, s mivel tényleg nincs szükség arra, hogy minden zugot megmutassak neki, ezért visszafordulok a mirelithez és miután mindent leszedek róla, ami a sűtőbe nem való, bedobom, hogy minél előbb ehessünk.
– Nem megyek be holnap és akkor tudok neked segíteni – lépek oda hozzá, akárhol is legyen, s egy üveg sört tolok elé. – Bár lehet nagyobb lesz a kupi, mint most, de azért a próbálkozásomat értékeled majd, ugye? – bár nem főzés, de ha azt vesszük alapul, hogy én képes vagyok bármiben szerencsétlen lenni, nos.. Igen. Lehet, hogy a pusztítás nagyobb lesz, de legalább ezen is nevethetünk majd egy jót.
– Mi a program ma estére? – megengedem neki, hogy ő válasszon. De csak azért, mert én vagyok itthon, meg mert nem tudom, hogy mihez is lenne kedve. Ez a kis semmiség, meg tényleg megéri, hogy a kedve talán jobb legyen.

Nem lesz ennek jó vége     
 
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Vas. Nov. 11, 2018 10:37 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Mondhatni sziklaszilárd vagyok belülről a nők terén, nem igazán tud meghatni vagy megérinteni semmi sem, de ahogy nedves, puha érintést érzek a fülemen Ana mocskos ajánlata mellé... Mondjuk úgy, hogy egy pillanatra meginog a térdem és a jóval-hosszabb-mint-tíz-centis kisfickó a nadrágomban elkezd érdeklődni a történések iránt. Igyekszem lehűteni őt is, magamat is, meg azokat az átkozott szikrákat, amik folyton köztünk pattognak.
- Shakespeare-t szavalsz nekem? - Ez egyrészt vicces, másrészt meg igaz, hiszen a legtöbb lányt nem az eszéért és az intellektusáért cipelem ágyba. Van, aki még azt sem tudja, ki az a Shakespeare - igaz, az ilyen lányok nem is mindig jutnak el az ágyamig. Azért még nekem is létezik egyfajta mércém, még ha eléggé alul is van.
Nem is az akaszt ki, hogy látott pucéran és még csak nem is emlékszem rá, hanem az, hogy ezek után is viccelődni mer a méreteimmel.
- Jó távol állhattál - feleselek, csak hogy enyém legyen az utolsó szó és helyreállíthassam kissé a büszkeségemet, meg a férfiasságomat. Mindkettőt alaposan megsértette, úgyhogy elvárom tőle, hogy mostantól legalább holnap reggelig csak legyezgesse az egómat. Szükségem is lesz rá, mert nem biztos, hogy ilyen jókedvű maradok, ha meglátom, hogy néz ki a lakás. - Igen, az tisztán megvan... - Annyira részeg sosem leszek, hogy lássam őt ruha nélkül és el is feledkezzek róla. Ha van olyan látvány, ami mélyebben belém égett, mint az otthonkás Margot néni, hát az a még nála is pucérabb Anaise... De erről nem kell tudnia.
- Dehogy, az kéne még! - Egészen felháborodok a gondolatra, hogy tényleg azt hiszi, felszedtem valakit. Ő tudná meg elsőként, mert valószínűleg ő maga lenne az. Sokat gondolkodtam ezen, és nem hiszem, hogy bárki mellett meg tudnék állapodni, aki nem ő. Ez persze nem azt jelenti, hogy... Jó, igazából fogalmam sincs, mit jelent. Halva született gondolatmenet az egész.
- Igazán hozhatnál azokon a napokon csokit. Meg sört. Jót tenne a belső nőmnek. - Már ha van olyan... Néha viccből hagyom, hogy beszippantson a nők világa, de amikor fél órát dekkolunk a boltban és két tök egyforma cipőről próbáljuk eldönteni, melyik a jobb, ott fel is adom az egész kísérletet. Ana mellett még a belső nőmet is könnyebb előhozni, mert ő képes úgy csajosan viselkedni, hogy közben mégse őrjítsen meg vele. Egyszer befontam a haját. Ronda lett, de legalább jó buli volt.
A magasba szalad a szemöldököm, amikor az alvási szokásaimat kezdi el firtatni, és a sunyi mosoly rögvest szélesebbre kúszik az arcomon.
- Azt hittem, nem tetszik a látvány. - mutatok végig magamon a lehető legönteltebben. - Akkor meg minek gyötörjelek vele? - Igazából pont úgy hangzik, mintha arra játszana, hogy levetkőztessen. Jó, csinálja csak, jó kis esténk lesz - teljesen baráti, természetesen. Semmi több.
- Mii, lenyúltad Mackó urat? - elhúzódom tőle néhány lépésnyit, hogy tetőtől talpig szúrósan végigmérhessem. Nem olyan meglepő egyébként; gyakran kapom magam azon, hogy reggel Ana bögréjéből iszom a kávémat, vagy hogy eggyel több fogkefe van a fürdőben, vagy éppenséggel női tusfürdővel zuhanyozom. Mióta egymás mellett élünk, valahogy a dolgaink is elkezdtek átvándorolni egyik lakásból a másikba.
- Ó, szóval szereted a kikötözősdit? Sok pasit bilincselsz a radiátorodhoz? - Kész röhej, ami köztünk megy. Azt mondogatom magamnak, hogy le kéne állnunk, a testem mégsem engedelmeskedik, csak mondja a magáét és teljesen fittyet hány a barátság szent, előre lefektetett szabályaira. Élvezem, ahogy húzzuk egymást.
- Éééés így süllyed el a monológom... - Újabb szóvicc. Remélem, leesik neki és jó nagyot koppan. Kénytelen vagyok hátat fordítani, míg előkeresem a kulcsaimat és beengedem magam a lakásba. - Dehogy, már rég nem vagyok annyira naiv - felelem a zárral bajlódva, s bár nem láthatja az arcom, a hangomból érezheti, hogy mosolygok. Kinyitom az ajtót és mivel mögöttem ácsorog, kivételesen előre megyek. Nem tudom, villany van-e még, úgyhogy próbaszerűen felkapcsolnám a lámpát, sajnos eredménytelenül. Lekapcsolták azt is. Remek. Annyira brutálisan mondjuk nincs felforgatva a hely, a katasztrófafilmekből kivett díszletet vártam, felborított asztalokat, meg ilyenek. Beázott ez-az, az egyik fal teljesen. Több helyen áll a víz, de a gondnok már elkezdte menteni nekem a menthetőt. Az egyik szekrényem teljesen tropára ment, és az iménti jókedv ellenére megállok előtte néhány percre és komolyan meggyászolom a könyveket. Néhány kedvenc kötetem is a polcon volt, rongyosra áztak.
- Ezt tőled kaptam tavaly ősszel, a sikeres vizsgám után - lóbálom meg az éppen a kezemben fogott darabot. A számat húzva forgatom egy darabig, aztán félredobom egy száraz helyre. Nem tudok velük mit kezdeni, feleslegesen húzom az időt azzal, hogy sajnálkozom, megsiratni azért nem fogom őket, még ha fáj is a veszteség.
Fel kéne mosni a vizet és összepakolni azokat, amik megúszták, aztán összeszedni és kidobni a tönkrement dolgokat. Utána meg rendet kéne tennem, hogy a szerelőknek legyen helyük elkezdeni a helyreállítást. Jó sok meló ahhoz képest, hogy csak egy fél napra hagytam magára mindent... Ahogy ezeket sorra veszem, végül elkezdem rázni a fejem.
- Tudod mit? - A konyhába sietek, felcsapom a hűtőt és kiemelem a mélyéről a mirelit pizzát és egy karton sört. - Ma nem akarok ezzel foglalkozni. Menjünk át hozzád és tartsuk meg a csütörtök esténket. - Anához lépek és a kezébe nyomom a pizzát meg az alkoholt, rámosolyogva felettük. - Hozhatod az alsógatyámat is, ha azt jobban szeretnéd... - Csak ha tiltakozna a cipekedés ellen... De ha elveszi őket, akkor teszek még egy kört a hálóba, tiszta alsónadrágért meg atlétáért. Másra nem lesz szükségem, úgyhogy vissza is indulok a lányhoz.
- Húzzunk innét... - Nem akarok egy percig sem tovább sajnálkozni a károkon. El akarom felejteni ezt a balszerencsés fordulatot és jól érezni magam Ana mellett, aztán majd holnap nekilátok takarítani...
óóó, dehogynem!  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Vas. Nov. 11, 2018 6:32 pm
to; Matt
Füléhez hajolok. Olyan útra kerültünk, mely már a mi határainkon is túl van, ám nem én leszek az, aki kitáncol ebből a helyzetből. – Menjünk a sikátorba és olyat csinálok a számmal, amit még egyetlen egy libád sem tett meg neked – búgom édesen a szavakat, s hogy tetézzem is a dolgot, nyelvem hegyével, éppen csak megnyalintom a füle tövét, majd vigyorogva hajolok el tőle.
– Ó Szívem – csettintek egyet a nyelvemmel. – Láttam én… – somolygok rá rejtélyesen. – Arról viszont nem tehetek, hogy te annyira nem voltál képben, hogy nem emlékszel rá – ittam én is eleget, de a limitet szem előtt tartva, s látva azt, hogy ő már mennyit.. jóval kevesebbet. Így nálam nem jött el a képszakadás, s bizony sikeresen tanúja lehettem egy szexinek nem nevezhető sztriptíznek. Ugyanis a drága teljesen elfelejtette, hogy én is jelen vagyok. Kár, hogy nem videóztam le. – S még mielőtt elkezdenél itt felháborodni, meg prűdként viselkedni, úgy emlékszem Te is láttál már, szóval.. pssszt – jobb lesz hagyni a témát. Mindkettőnk érdeke, hogy ne menjünk ebbe bele mélyebben, mert a végén megint olyan vitába és kínba keveredünk, melyből nem mostanság jövünk ki.
– Nem fog fájni, nálam cukibb főbérlőt nem találnál – sűrű pislogás, mosoly, minden ami még ijesztőbbé tehet. Tényleg nem akarom megszivatni. Minek is tenném? Bármikor visszaadhatja, bármikor dönthet úgy, hogy egyszer csak bezárja azt az ablakot, s akkor hiába nyüszögök majd kint, mint egy éhes kiskutya.. Nem lesz, akihez bemásszak. Az pedig nem lenne jó. Csak az agyát szeretném húzni, valószínűleg semmibe se fog fájni számára az, ha pár napot nálam van. Hiszen ugyanolyan lesz, mint mindig, csak most nem az Ő lakásában.
– Te mióta dugsz romantikából? – szalad fel a szemöldököm. – Úristen Matt van egy csaj, akivel nem csak úgy összefekszel, hanem romantikázol is????? – hangom kissé magasabb lesz, hitetlenkedve nézek rá. Nem, az nem lehet. Egyszerűen képtelenség, hát mi lesz akkor velem? Nem férünk meg kettecskén nála, atyaég..
– Annyira jól ismerlek, hogy ha lenne havi ciklusod, percre pontosan tudnám, hogy mikor jön meg – sóhajtok egyet. Nem sok embert engedtem olyan közel magamhoz, mint Őt. S, ami azt illeti, nem is akarok. Számomra Ő különleges, a szívemben nagyon fontos szerepet tölt be, s talán nem is tudja, hogy mennyire. Ami nekem jó, mert félek, ha tisztában lenne vele, akkor is csak gúnyolódna, mint amikor besózom a kávét, vagy leejtem a szendvicset, nyilván a vajas oldalával.
– Minek póló? – nézek rá értetlen. – Hát már nem meztelen alszol? – vigyorgok rá szemtelenül. – Vagy azt csak az ágymelegítőidnek tartogatod és tőlem sajnálod? állítsál magadon Ana. Igen, kezdek egy kicsit túlságosan erre rámenni, mintha egy kiéhezett vad lennék, aki csak arra vár, hogy becserkéssze az áldozatát. Nem lesz ez így jó, főleg, ha Ő még véletlen kapva kap is az alkalmon. Ma nem szabad innunk. Tilos eljutni addig.
– Szerintem a macid is túszként van az éjjeli szekrényemen és az oroszlánom egy kést tart a torkához – széttárom a karjaimat. Talán előfordulhat, hogy elhoztam mackó uraságot, de csak azért, mert nem gondoltam volna, hogy vele alszik. Ugyan már. Felnőtt férfi, minek neki egy plüss?
– Hozzad csak, mert ha nem viselkedsz jól, legalább lesz mivel a radiátorhoz bilincselnem téged – komolyan úgy érzem, hogy Ő is direkt csinálja. Elkerülnék végre ettől a témától, s akkor valamelyikünk csak bedob egy olyat, ami újra visszahajt minket. Néha eléggé szürreális helyzeteket okoz ez, de most még éppen súroljuk azt a határt, amiből nem akarnék kilépni. Csak, hogy lássam Ő meddig megy.
Beslisszanok előtte, s rendezem, amit kell. Nem szeretem, ha a férfiak maguk elé engednek, mert olyankor mindig eszembe jut, hogy vajon miket gondolhatnak, mennyire mérnek fel maguknak. Ám vele más a helyzet. Egyrészt, mert tudom, hogy nem rejti véka alá a véleményét, másfelől pedig a legkevésbé sem zavar, ha megnéz. Olyankor legalább egyetlen egy pillanatig még felsejlik bennem az, hogy nem a kishúga vagyok számára..
– Fújj, de hülye vagy – nevetek fel, miután befejezi a mondanivalóját. – Agyadra ment az andalgás, mert már romantikus filmekből idézgetsz – továbbra is nevetek, s ahelyett, hogy tovább mennék a lakásom felé, neki dőlök az ajtójával szembeni falnak és várok.
– Remélem nem gondoltad komolyan, hogy kihagynám a kárörvendést – nézek rá negédesen. Ó nem. Annyi mindenért kaptam tőle már olyan szavakat, melyeket hallva mások, már tényleg kiherélték volna, hogy emellett egyszerűen nem mehetek csak úgy el. Látnom kell. Muszáj átélnem az érzést, hogy végre egyszer nem én vagyok a nyomi és a szerencsétlen, hanem ő. – Naaaa, cserébe alhatsz mondjuk ma az ágyamban – alvás, nincs abban semmi. Ahányszor már elszenderedtem a karjaiban, száz gyerekünk is lehetne. Mellékesen Ő emelte ki, hogy nem tud aludni. S bármennyire is nem vagyok az a nő, aki mellé vágyik, talán még egy plüssmacinál én is jobb választás lehetek.
Szépen kivárok, ha belemegy, hát baktatok mögötte befelé és nagyra nyílt szemekkel csodálkozom rá a károkra. Viszont, ha inkább választja a mackót ma estére, hát akkor tovább sasszézok a saját lakásom felé és szépe megvárom, míg megérkezik. Értek ám én a szép szóból, maximum Ő majd nem jár jól vele.


Nem lesz ennek jó vége  
 
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Vas. Nov. 11, 2018 5:45 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Persze, folytasd csak, méz, iszap, jöhet itt minden... Elvadult fantáziámnak már úgyis mindegy. Igazi közszeméremsértés zajlik épp a fejemben, még szerencse, hogy ebből Ana mit sem lát. Egész biztosan gyilkosságba torkollna.
Ana túl jól ismer. Hiába játszanám előtte a lovagias, lelkiismeretes hősszerelmest, átlát rajtam és pontosan tudja, hogy szeretek szoknyák után rohangálni. Nem vagyok az a típus, aki kétszer is megismételné ugyanazt az éjszakát, vagy akár hosszabb ideig megállapodna valaki mellett szex nélkül. Tényleg ő az egyetlen, akit ilyen hosszú ideje ismerek, alváson kívül mégsem csináltunk még mást egyikünk ágyában sem. Azért ebbe elég ijesztő belegondolni.
- Ezt a képet sosem leszek képes kitörölni a retinámból, valahányszor meglátom Margot nénit - Két ujjal átmasszírozom az orrnyergem, de késő, a szobámból menekülő, hiányos otthonkájú szomszéd néni képe örökre az elmémbe égett. Ahhoz legalább jó lesz, hogy lenyugtassam magam, ha túlságosan eldurvulna köztünk Anával a hangulat - mert ha erre nem konyulok le, hát akkor semmire... - Kösz szépen!
Persze egy morbid kép nem elég, rögtön megörvendeztet még eggyel. Már nem elég csak védekezőn eltakarnom az ágyékom, hanem meg is kell szorongatnom röviden, mert fizikai fájdalom nyilal belé Ana fenyegetése hallatán.
- Ebből látszik, hogy képtelen vagy értékelni az igazán jelentős dolgokat... - vetem oda duzzogva, de érezhetően behúzott farokkal (képletesen és szó szerint is), mert hát no, eléggé elvette a kedvem ezzel a darálós dologgal.
Közel húzom magamhoz, a mozdulat olyan természetesen jön, és természetesen az a célom vele, hogy zavarba hozzam; a tervem mégis visszafelé sül el, mikor ráeszmélek, milyen közel van. Ebből a távból jól látom a szemében örvénylő színeket, szeplőtlen bőrét, az orromba tekergőzik a nyomorult samponja illata is...
- Ha kézzel nem tetszik, a szádba is veheted... - Vészesen közel sodródunk az általunk felhúzott határokhoz, de mivel nem visszakozik, én sem teszem. Hiszen csak viccelődünk, komolytalan az egész... Ugye? Jókor csattan a puszija az arcomon, már épp készültem kiakadni a tízcentis megjegyzésén. A robbanást egyetlen ártatlan puszival sikerül hatástalanítania, s habár még méltatlankodva hápogok egy kicsit, a hangom mosolygós. - Ebből látszik, hogy még sosem láttad... És egyébként meg ez nagyon, nagyon csúnya volt! - Ujjal mutogatok rá, jelezve, hogy még nincs köztünk rendben minden, és ezt igenis vissza fogja kapni, ha majd kitaláltam a megfelelő bosszút és ő is leengedte annyira a védelmét, hogy váratlanul meglephessem.
- Azt vártam, hogy te ajánld fel - füllentem, mert csak nem akarja elengedni ezt a témát, én meg nem szeretnék ezen vitatkozni. Amúgy is hajlamos fennakadni minden apróságon; biztos azért, mert nő... Az én agyam meg tipikus pasi-agy, nem sokat mérlegel vagy koordinál, csak löki a szöveget. - Oké, tudod, most jött el az a pont, hogy kezdesz ijesztő lenni. - Túlságosan önelégülten somolyog az orra alatt, amikor a fizetségemről beszél. Nem feltételezem, hogy éjjel bemászik a takaróm alá és megerőszakol (nem tiltakoznék!), épp ezért elképzelésem sincs, mivel akarja behajtani rajtam az együttélésünk közös költségeit. Remélem, nem kell ablakot pucolnom, mert az ő hibája lesz, ha kizuhanok és kitöröm a nyakam. A sírból is visszatérek kísérteni, esküszöm!
- Nincs valami romantikus elképzelésed a szexről - fintorgok, mert hát oké, a folyosón szeretkezni valakivel sem valami romantikus, de hogy a szemétben... Kezdünk túl sokat beszélni a szexről, úgy érzem. Ideje témát váltani, úgyhogy közelebb húzom magamhoz. Tényleg nagyon hálás vagyok, amiért hajlandó befogadni. Lehet, hogy így is rengeteg időt töltünk egymásnál, de jól esik tudni, hogy bármikor és bármiben számíthatok rá, ha beüt a baj.
Megmosolyogtatnak a szavai. Lehajtom a fejem, beletemetkezem a vállába, hideg orromat befúrom a nyakához, enyhe borostámmal csiklandozva a bőrét.
- Talán ágyba is akarlak... - motyogom, és azt remélem, nem hallja meg, vagy ha mégis, csak rálegyint. Veszélyesen vizeken evezünk már megint, érzem, hogy szinte éget a téma, mégis olyan nehéz ellenállni... Jobbnak látom hát a pakolás felé terelni a témát.
- Ne már, honnan tudtad?! Azt hittem, senki sem tud erről a szokásomról... - Megjátszott felháborodással hagyom, hogy elhúzódjon, bár hiánya fájó ürességet és hideget lop közénk. A csípőjén pihentetem a kezem, míg belém nem karol, utána megadón tovább indulok vele az utcán. - De most komolyan, hacsak nem akarsz kölcsön adni egy pólót, akkor át kell vinnem a ruháimat. Meg a kedvenc bögrém, bár lehet, az már rég nálad van. Meg egy plüssmackót. Nem tudok egyedül aludni... - lopva rákacsintok, és ebben legalább nem hazudtam. Tényleg mindig kell mellém valaki, hogy jókat tudjak aludni. Vagy egy alkalmi szerető, vagy Monsieur Mackó.
- Meg viszem a szado-mazo cuccaimat is, nehogy a munkások lenyúlják. Eldughatnánk nálad. - teszem még hozzá, mielőtt túlságosan komolyra fordulhatna a hangulat. A következő kanyarban végre hazaérünk. Kinyitom előtte és megtartom a kaput, hogy bebújhasson, cserébe remélem, hogy intézi a számkódot és a többi ajtót. Nem maradok le tőle, mögötte botorkálok fel a lakáshoz.
- Na jó, ideje felmérnem, mekkora a kár. - Nagyot sóhajtok, nincs sok kedvem bemenni, de hát nem halogathatom örökké. - Ha tizenöt perc múlva nem csöngetnék be hozzád, gyere utánam egy gumicsónakkal. És Rose! - Két kezembe zárom az övét, szembefordítom magammal a lehető legdrámaibban. - Bármi is történjék velem, neked élned kell! Ígérd meg, hogy nem adod fel és élni fogsz! - Fogalmam sincs, mennyire pontos a Titanic idézetem. Sok nővel leültem már megnézni, de senki mellett sem bírtam rendesen végignézni, úgyhogy mindig valami másba torkollott a program...

szeretés 
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Vas. Nov. 11, 2018 4:20 pm
to; Matt
Vajon, ha most elkezdeném fojtogatni itt a nyílt utcán, akkor zárkába, vagy diliházba vinnének? Megérdemelné? Meg. Még jó, hogy tiszta csezd meg. Tudnám taglalni, hosszasan egészen hazáig, hogy miért is vagyok még nála is tisztább, de inkább csak veszek egy mélyebb levegőt s elengedem a sztorit. A tubust behajítom a táskámba, aztán úgy lépek a következő szálra, mintha mi sem történt volna.
– Ühüm, meg isznak egymás köldökéből, simulnak a másikhoz, le-föl csúszkálnak rajta mézzel átitatott testtel és egyebek.. valami rémlik – nevetve rázom meg a fejemet. Nyilván van annyi ital, mikor egy barátság áttér erre a szintre. Nem. Még nem jutottunk idáig.. Már tudom, hogy mennyi a mi kis pia limitünk és bármennyire is szarul hangzik, oda szoktam rá figyelni, hogy még véletlenül se legyen egy pohárral sem több, mert tudjuk, hogy annak mi a vége..
- Jajj brühühü, mindjárt megsajnállak azért, mert a nők egyből ledobják neked a ruhát, amint rájuk mosolyogsz – még szippogok is egyet kettőt. Nekem nem meséli be, hogy ne élvezné minden pillanatát annak, mikor egy gyanútlan kis fruska besétál a hálójába, szószerint és átvitt értelemben is. De ugyan. Ki vagyok én, hogy emiatt ítélkezzek felette? Senki. Így hát inkább arra jutok, jobb lesz befogni, meg ő is belém fojtja a szavakat a mondanivalójával. – Jó hát, elég vicces lenne, ha többen járkálnánk ki-be az ablakodon… nyilván nincs még egy ilyen kedves, aranyos és pótolhatatlan szomszéd az életedben, hát még meg is sértődnék, ha Margot nénivel egyszer csak ütköznék a párkányodon – nevetek hangosan. Elképzelem ezt a szituációt és egyszerűen annyira abszurd, hogy az már tőlem is sok. Azt hiszem, ha egyszer bárkivel is összetalálkoznék az ablakban, aki nem Ő, azt lelökném, mert az enyém és nem lehet senki másé az a bejárat.
– Nyugi, én nem vágnám le – mosolyodom el szelíden, ám még mielőtt bármit is mondhatna rá, képes vagyok tetézni a dolgot. – Bedobnám a darálóba – közlöm olyan egyszerűen, mintha éppen valami sertés combról lenne szó. Hát érezze már azt, hogy nem lehet annyira hülye, hogy felcsinál egy random lányt. Lehetne ennél jobban elvenni a kedvét tőle? Na ugye, hogy nem.
Egyik szemöldököm felszökken, mikor érzékelem közeledést. Talán még teszek is hátra felé egyetlen egy lépést, aztán rájövök, hogy felesleges lenne menekülnöm előle, elvégre egy helyre megyünk úgyis. Így hát várok, s egy halk nyüszögéssel csapódok neki a mellkasának. A közelségnek köszönhetően pedig mélyen magamba szívom parfüm, a cigi és a forrócsoki keverékének az illatát. Kissé oldalra döntöm a fejemet, alsó ajkamba beleharapok, majd mosolyogva pillantok rá, aztán a hirtelen közelembe került ölére. – Édes, nincs annyi fertőtlenítő a táskámban, amennyi felhasználása után a farkadat megfognám – hol van az a határ, amit már nem szabad átlépni? Csak viccnek szánom, nem akarom őt megsérteni, s remélem, hogy érteni is fogja. Ellenkező esetben, agyalhatok azon, hogy miképpen is állok majd neki kiengesztelni. – Kérlek, keresünk a méreteidnek megfelelő banánt, úgy egy tíz centiset és már bemutatózhatsz is – felnevetek, majd nyomok az arcára egy puszit, megpróbálva megelőzni a bajt, hogy teljesen besértődik. Ha már volt pofája ennyire közel merészkedni, akkor legalább egy kis „élvezet” had legyen benne.
– Szóval még csak nem is tagadod, hogy nem az első ötlet voltam – ó igen, a női elme csodája, hogy nem képes elengedni ezt a semmiséget. Hát persze, hogy észreveszem, hogy kikerüli a kérdést. Még csak meg sem terheli magát azzal, hogy ámítson, inkább egyből puncsolni kezd, amint halkan kuncogok. – Sok mindent fogsz tenni, ígérem – vigyorgom fel rá. Vannak ötleteim, de még mennyi. Persze majd a helyzet is adja magát, de abban biztos lehet, hogy nem leszek kíméletes. Had használjam már ki a helyzetemet végre egyszer.
– Felőlem a szemetesben is dughatod, csak ne nálam – emelem fel a mutatóujjamat fenyegetően. Tényleg, bármit képes leszek elviselni, de azt nem. Még a hideg is kiráz a gondolattól. A hűvösséget pedig Ő töri meg azzal, hogy újra karjai közé fog, én pedig nem vagyok bolond. Úgy bújok hozzá, mint egy szárnya szegett madárka, fejemet a vállába fúrva.
– Ne suttogj a fülembe, mert még a végén azt hiszem, hogy ágyba akarsz vinni – vigyorodom el, de fejemet a világért sem emelném meg. Ez most kell. Kell egy rövidke pillanat, mikor minden mást kizárhatok és úgy érezhetem, hogy valakinek egy aprócska kis semmiséggel örömet okozhatok.
– Pakolni? – emelem meg végül mégis a buksimat és értetlenül nézek rá. – Mindig is azt hittem, hogy van összepakolva egy táskád valamelyik szekrény mélyén arra az esetre, ha hirtelen meg kellene pattannod valami kattant csaj elől – jobb kezemmel leszedem a válláról az odapofátlankodott hajszálaimat, majd egy aprócskát lépek hátra. – Most komolyan, miket akarsz te áthozni? – ha engedi, bele karolok, s útunkat így tudjuk tovább folytatni. Külső szemmel nézve mik lehetünk most? Hát nem barátok az biztos. De az a helyzet, hogy soha nem érdekelt mások mit gondolnak erről. Nekem Ő fontos, az volt, az lesz és ez megmásíthatatlan.

bódottá  
 
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Vas. Nov. 11, 2018 3:35 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ne nevessem el magam, mikor hozzámvágja a kézfertőtlenítőt. Ez egy kritikus pont, ha itt elgyengülök és kinevetem, biztosan nem szól hozzám egész este, sőt, talán még segít is belefulladni a lakásomon álló vízbe, úgyhogy összepréselem az ajkam és koncentrálok, uralom az arcizmaimat. Nem akartam ám ilyen komolyan megbántani, igazán hozzászokhatott volna már a humoromhoz, főleg, hogy egyedül csak vele és a családommal bánok ilyen felszabadultan.
- Bízom benned, elhiszem, hogy te tiszta vagy. - Oké, a nyelvemen még meg kell tanulnom uralkodni, de hát annyira adta magát a válasz... Félve nyújtom vissza a tubust, a lehető legkisfiúsabb mosolyommal, ártatlanul rebegtetve a szempillámat, hogy ha meg nem is lágyíthatom ezzel és a bugyi sem olvad le róla, de talán csalok némi enyhülést az arcára, egy apró mosolyt, bármit.
Minek kell neki a csokinyalakodással jönni? Ez most komoly? A fantáziám csettintésre beindul, és azon kapam magam, hogy gondolatban már vadul...
- Ugyan, szerintem ez totál belefér egy barátságba. Nem tudtad? A barátok gyakran nyalogatnak egymásról különböző dolgokat. Csokit, tejszínhabot... - igyekszem komolynak mutatkozni, de elnevetem a végére a dolgot. Igazából a kapcsolatunk nem sokban hasonlít a legtöbb baráti szálra, amit ismerek. Olyan dolgokat csinálunk anélkül, hogy átlépnénk azt a bizonyos határt, amik viszont rég túlmutatnak az egyszerű haverságon. - Egyre jobban tetszik az a fondü készlet! - teszem hozzá, és elhatározom, hogy legkésőbb karácsonyra biztosan megkapja tőlem ajándékba.
Néha tényleg úgy viselkedik, mintha féltékeny lenne, és ezt nem igazán tudom hova tenni. Talán bizonyos szintű féltékenység ott van minden nőben, legyen szó testvérről, barátról vagy szeretőről, épp ezért nem kéne nagy dobra vernem a nemtetszését, ha szóba kerül az öööö "változatos" szerelmi életem. Bár lehet, inkább a szerelem szót kéne idézőjelbe tenni.
- Nem tehetek róla, hogy vonzom őket! - vonok végül vállat, mert fogalmam sincs, mi mást mondhatnék. Abban sem vagyok biztos, hogy mentegetőznöm és védekeznem kell-e előtte, hiszen én sem szólok bele az ő szerelmi életébe. Tény, Ana azért visszafogottabban bánik a pasikkal, és az is igaz, hogy ha szóvá nem is teszem, magamban elég sokat morgok rájuk. - Mert nem poén volt. - Mosollyal felelek a mosolyára. Ha az egész este hülyéskedéssel fog eltelni, akkor is szeretném, ha ezt az egyet komolyan elhinné nekem, mert ez az egy jelenleg az életemben, amiben teljesen biztos vagyok.
Megtorpan, így én is. Összeroppantom a markomban az időközben kiürült papírpoharat és kidobom a legközelebbi kukába, onnan hallgatom az ötletét. Még jó is, hogy felszabadult mindkét kezem, mert hallván, mit akar művelni a nemi szervemmel, úgy érzem, rögtön védelmembe kell vennem a férfiasságomat, így beborítom mindkét tenyeremmel.
- Ouch! - Hangosan felszisszenek. Maga az elképzelés is fáj. Aztán ahogy tovább provokál a gumival, előbújik belőlem a kisördög, és míg ő csak beszél és beszél és beszél, én szép lassan közelebb húzódom. Amint kartávolságon belülre érek, egyszerűen elkapom a derekát és odarántom magamhoz, amilyen szorosan csak lehet. - Bébi, ha csak egy ürügy kell, hogy megfoghasd a farkam... Még kérned sem kell - elmélyítem a hangom, hogy érezze, épp a saját felszedős dumámat figurázom ki. Nehogy nekem magára vegye! Vele az életben nem beszélnék így. Viszont ahogy a szemét fürkészve vigyorgok felette, ráeszmélek, milyen rohadt közel sikerült húznom, és a magabiztosságom szép lassan elpárolog, szélesen terpeszkedő, derűs grimaszom gyengéd mosollyá szelídül. Most olyan szívesen meg... - Tartok egyszer bemutatót, ha szeretnéd. - teszem hozzá rekedtes hangon. A torkomat köszörülve elengedem a derekát és elhúzódom tőle, hogy tovább sétálhassunk, már ha ő is velem tart.
- Tudtam, hogy számíthatok rád és az... együttérzésedre - Az a pillanatnyi szünet megrovás, amiért leplezni sem próbálja az örömét. A kárörvendés mindig visszaüt ám! Magamban puffogok csak egy darabig, mert közben meg tök aranyos, ahogy cukkol. Azért látványos szenvedéssel forgatom a szemem, és hagyom, hogy a földbe döngöljön kicsit, játssza magát és különböző hasonlatokkal illessen, mert hát megérdemlem. Ez egyfajta kiengesztelés a részemről, amiért az előbb tahó voltam vele - habár azért lehetne egy fokkal kíméletesebb is...
- Te vagy a legjobb! Komolyan, életet mentesz! - hálálkodom. - Bármit megteszek... - sejtem, hogy vissza fog élni az ígéretemmel, és őszintén szólva a legkevésbé sem bánom. Hálás mosollyal fordulok felé féloldalvást, vállammal az övének dőlve. Ezúttal nem lököm meg, csak finoman ránehezedek. - Héé, ismersz. Tudod, hogy nem tennék ilyet. Majd dugunk a folyosón... - elvigyorgom a végét, és ezúttal én állok meg. A keze után kapva visszahúzom őt, egyenesen oda magamhoz. Épp csak elsuttogom, hogy gyere ide, és már zárom is a karomba, szorosan átölelem, ha engedi. Tenyerem körkörösen kezd járni a hátán, arcomat puha fürtjeibe temetem.
- Köszönöm, Ana! Tényleg te vagy a legjobb. - A fülébe súgom hálálkodásom, érezheti, hogyan mozognak ajkaim a fülcimpája felett. Nem eresztem el, egy darabig még dögönyözöm a hátát, majd halkan, ártatlanul hozzáteszem: - ...segítesz összepakolni?

jön rá a délutáni válasz 
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Vas. Nov. 11, 2018 9:28 am
to; Matt

Szóval annak sem. Nem elég, hogy én vagyok az egyetlen lány a közelben, az egyetemen és a világon, akire soha nem tekint nőként, még arra se vagyok jó a szemében, hogy a poharát fogjam. Hát jó. Megjegyzem, s legközelebb, majd ledobom a cipőjére, hogy érezze a törődést. Na meg emlékezzen arra, hogy egy nő, bármit felhasznál ellene…
- Ja hát látom.. Kézfertőtlenítőt esetleg? Nehogy ám tőlem IS elkapj valamit – kotrok is a táskámból elő egy kisebb tubust, majd hozzávágom a mellkasához. Tudom-tudom, viccelt. De rohadjon már ott meg, hogy ennyire meg tud ezzel bántani. Fel is húzom a nózimat, hogy lássa, ez a mozdulat már tőle is sok volt.
– Mi vagyok én? Ingyen cirkuszi előadás? – meg se kell válaszolnia, tudom, hogy ha főzésről van szó, vagy bármi tevékenységről a konyhában, akkor az vagyok. Bárkinek. – Úsznál a csokiban és le kéne rólad nyalogatnom.. Most érted, az már lehet, hogy nem tenne jót a kapcsolatunknak, mert hát csak nem hagyhatom kárbaveszni a csokit – nézek rá én is sajnálkozva. Hát a csoki szent, a kapcsolat közöttünk szintén szent. Kockáztatni nem akarnám, még akkor sem, ha szinte látom magam előtt a jelenetet és csessze meg, túlságosan is tetszik.
– Az oké, hogy szeretik a változatosságot, de baszki női parfümök?? – felnevetek hangosan. Nem hiszem el, hogy nem értette. Én nem az Ő parfümjére gondoltam, hanem a hódításaira, melyeket gyakorta nem tud elrejteni az orrom elől. Fura, hogy gyakorlatilag össze szokott szorulni a szívem, akárhányszor másikat érzek meg. – Az egyetlen.. – ízlelgetem kicsit ez a szót, majd elmosolyodom. – Ez elég gyengécske poénra sikeredett – szeretettel nézek rá. Nem vagyok hülye, nyilván nincs így. Miért is lenne? Ő nem az a fajta, aki megállna egy mellett, s én mennyire szeretem ezzel cukkolni, amikor csak lehetőségem van rá.
– Nem érted, a hajamért – ciccegek nyelvemmel. Ezt a témát már annyiszor kimerítettük, hogy nincs kedvem újfent belemenni. Elárult akkor, mikor úgy határozott, hogy az ígérete ellenére mégis újból és újból rágyújt. Ezzel pedig egy kisebb tört szúrt a picinyke szívembe, s szerintem nem is tudja, hogy mennyire megsebzett vele.
Nézem az arcát, míg telefonál. Nem úgy tűnik, mintha éppen jó hírt kapna. Nem sokszor láttam tőle ilyesfajta arckifejezést, ezért is nem tudom kihagyni a terhességgel kapcsolatos kérdésemet. Mert, hát mi másról is lehetne szó? Ezernyi dolog Anaise, ezernyi. S szépen lassan választ is kapok tőle, amit fel kell még dolgozni.
– Várjál, vegyük sorra – meg is torpanok, mintha ezek a témák a világ legfontosabb dolgai lennének. Hát Ő akart belemenni jobban ebbe a terhes dologba.. – Két hetes? Ez igen – hümmentek egyet. - Szerintem vágjuk le a pöcsödet és azt küldjük el nekik a teszthez – Öltöm ki rá a nyelvemet. Hát szórakozzon, a tudja kivel. Nem vagyok én még felkészülve arra, hogy keresztanya legyen, főleg nem egy olyan gyereknek, akinek az anyja egy egyéjszakás liba.
– És megjegyezném, hogy sok mindent tudok rólad, de a gumi felhúzási technikádat még nem kamatoztattad rajtam és nem is gyakoroltad előttem, így sajnos nem tudom, hogy megfelelően műveled-e – mintha a hangom kissé még megrovó is lenne, pedig nyilván csak viccelek ezzel. Nem léptünk ilyen szintre, bevallom, hogy a legelső találkozásoknál nem egyszer eszembe jutott, hogy bizony össze kellene szűrni vele a levet. De valahogy mindig jött valami akadály, s szépen lassan a legjobb barátom lett.
– Végre nem nálam kezd kialakulni medence a házban – hujjogok egyet és még a levegőbe is ütök, mintha megnyertem volna a lottó főnyereményt. El sem hiszem, hogy eljött ez a pillanat. Persze tudom, hogy neki mennyire rossz meg minden, de most egy kicsit háttérbe szorul a bánata. Köszönöm.
– Majd valamelyik híd alá viszek neked szendvicset – ütögetem meg a vállát együttérzően egy hatalmas vigyor kíséretében. Én már tudom mi lesz a megoldás, de látszólag Ő jelenleg butácska ahhoz, hogy leessen neki. Hát akkor kivárom, míg eljut szépen az agyáig..
– Az előbb még pohártartónak sem voltam jó, most meg már átcuccolnál hozzám? – nézek rá kikerekedett szemekkel. – Úúú öcsi… – elhúzom a számat, mintha ezen egy percig is gondolkozni kéne. Ugyan már… – Nem is tudom.. – sandítok fel rá féloldalasan, immár olyan gondterhelt arcot imitálva, mintha ez tényleg a világ egyik legrosszabb ötlete lenne. – Tudod, hogy vagyok a háziállatok tartásával… – kezdek bele drámaian és halál komolyan a beszédbe. - Már egy hörcsög miatt is három oldalnyi kérelmet kell beadni a házmesternek – sóhajtok egy nagyot és rázom a buksimat. - Gondolj bele, egy ekkora állat végett, mint TE vagy… Napokig írhatnám azt a hülyeséget és tudod jól, hogy az ilyenek mennyire felhúznak – mosolyodom el a mondanivaló közben, a végére pedig már vigyorgok.
– Mond csak Édes, hány nőt vettél számba azelőtt, hogy rájöttél a tökéletes választás itt tipeg melletted? – ó igen, az arca sok mindent elárul. Annyira töprengett azon, hogy kihez kellene becuccolnia, hogy az már sértő. Hát nem tök evidens? Gyakorlatilag már így is olyanok vagyunk, mintha lakótársak lennénk. Több időt töltünk a másiknál – főleg én -, pofátlanul, meghívatva magunkat, mint azt illik.
– Ó fizetni azt fogsz.. Elhiheted – arcomról is leolvashatja, hogy bizony ezt mennyire komolyan gondolom. Nem a testi részét, ezt felesleges is pedzegetni, de hogy nem lesz ingyen a szállás, azt garantálom. – De most mondom, ha egyetlen egy libát is felhozol..... – nem fejezem be, képzeljen oda bármit, amit akar. Egy biztos, ha ilyesmi történik, akkor repülni hamar megtanulnak mindketten. Meg utána örökre el is felejthet, mindenhogyan. Megértem én, hogy szüksége van ilyesmire, kinek nincsen? De, hogy nálam kamatoztassa efféle tudását, na nem. Ahhoz már nekem sincsen gusztusom.


egy kis délelőtti meglepi.  
 
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Vas. Nov. 11, 2018 1:03 am
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
- Annak sem. A pohártartók nem nyafognak - vetem oda félvállról, de reflexből behúzom a nyakam, hogy ha ütni akarna, legalább a látszatát megadjam annak, hogy félek tőle. Mondjuk ahhoz előbb fel kéne érnie, szóval tényleg nincs túl sok okom tartani tőle.
- Csitt. Tudod, mekkora erőfeszítéssel járt ez az egy perc is? - játszom az eszem, még a kezem is kirázom utána, mintha annyira elgémberedett volna. Valójában attól féltem, ha sokkal tovább fogom a kezét, megint eszembe jut valami hülyeség, ami határozottan nem tenne jót a barátságunknak.
- De az nem jó! - Sajnálkozón lebiggyesztem az ajkam, mikor azt említi, inkább felbérelne valakit maga helyett, hogy elkerülje a fondü merényletet. - Akkor nem tudok nevetni azon, hogy még ezt is elrontod, és nem tudok közbelépni a poroltóval, mielőtt az egész tömböt magadra gyújtod. - Ahogyan nem láthatnám a durcás arcát sem és nem kenhetném össze csokival az orrát. Túl sok jó lehetőséget rejt az ötletem, még ha egy-egy főzési kísérlete olykor ön- és közveszélyesen sül is el.
- Az más. A férfiak szeretik a változatosságot, nem ragaszkodnak ugyanahhoz sokáig - Ahogy kimondom, rájövök, hogy akár a nőkről is beszélhetnék így. Érdekes párhuzam ez a szerelmi életem és a parfümök közt, el is vonja egy pillanatra a figyelmem, de a fehérneműs megjegyzése rögtön visszaránt a valóságba. - Ne legyél féltékeny... Tudod, hogy te vagy számomra az egyetlen. - cukkolom, de közben diónyira szűkül a gyomrom, mert ez a kijelentésem sokkal több valóságtartalommal bír, mint kellene. Tényleg ő az egyetlen annyi mindenben: az egyetlen lány, akit hazavittem a családomhoz; az egyetlen lány, akihez egy ujjal sem nyúltam még; az egyetlen lány, aki látta a macsó és a sebezhető oldalamat is; az egyetlen lány, akiért hajlandó vagyok jogot tanulni...
Míg ezen kattogok, egyszer csak kikapja a számból a cigarettát. Aljas támadás!
- Héé! Kösz, hogy ennyire aggódsz értem - morogva vetek egy búcsúpillantást a kárba ment csikkre, de talán jobb is így. Tényleg le akartam szokni, a legijesztőbb az egészben, hogy Ana kedvéért még ment is volna, és amikor erre rájöttem, úgy éreztem, lázadnom kell. Nem befolyásolhat ennyi mindenben, nem irányíthatja az életemet, sem engem, mert ha hagyom neki, idővel teljesen elveszítem a kontrollt magam felett. Túl sokat jelent a barátságunk ahhoz, hogy elcsesszem.
Próbálom feldolgozni a hallottakat, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kiakadjak rajta. Vannak azok a rossz hírek, amiken az ember végül csak vállat von és nevet; hogy is van az a mondás? Ne stresszelj azon, amit nem befolyásolhatsz? Egy csőtörés, azt hiszem, pontosan ebbe a kategóriába esik.
- Két hetes terhes. Azt mondja, apasági tesztet akar. - A lehető legüresebb arckifejezéssel motyogom magam elé; ha Anára néznék, csak elröhögném magam, úgyhogy a semmibe révedve elszámolok magamban ötig, mielőtt kajánul rávigyorognék. - Csőtörés a házban, de kösz, hogy azt feltételezed, nem tudok megfelelően gumit húzni. A házmester szerint a víz totál kimosta az egyik falat, rendbe kell hozatnom, addig nem maradhatok ott. Lekapcsolták a gázt is. A tiéd állítólag megúszta. - Gyenge szóvicc még hozzám képest is, de a poénkodásommal ellentétben tényleg stresszel kicsit a dolog. Egyetlen perc alatt dobtak ki a saját lakásomból, pedig a csütörtök estét nem épp csomagolással, takarítással és albérletvadászattal akartam tölteni.
- Hajléktalan lettem... - sóhajtom, szándékosan túldramatizálva a helyzetet, hátha akkor Ana megszán; a lakásomat nem teszi gyorsabban helyre, de legalább jobban érezném magam. Már csak azt kéne kitalálnom, kihez cuccoljak be erre a pár napra, hétre. - Keresnem kell egy helyet éjszakára. - Valamiért először az egyéjszakás kalandjaimat kezdem sorra venni fejben, hátha valamelyikükkel sikerült úgy lezárnom a rövidke viszonyunkat, hogy elszállásolna néhány napra. A legkézenfekvőbb megoldás csak sokkal később jut eszembe, ahogy a mellettem sétáló szomszédra sandítok.
- Te, Ana... - Ismét megkísérlek közelebb húzódni hozzá, gyengéden átkarolva a hátát. - Nem alhatnék nálad pár napig? Fizetek a testemmel a költségekért. Leszek a szexrabszolgád. Neked adom az ártatlanságom. - Biztos vagyok benne, hogy nem fog élni a lehetőséggel, pont ezért merek bátran viccelődni vele; vagy talán csak a határainkat feszegetem és a lehetőségeinket próbálom, hátha egyszer meglep a válaszával...

én is téged!  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Szomb. Nov. 10, 2018 11:39 pm
to; Matt

Nem is tudom már, hogy mikor és miért jöttek a csütörtökök. De abban biztos vagyok, ha egyetlen egy is kimaradna, akkor megbolondulnék. Persze mondhatnánk erre, hogy milyen badarság, hiszen egymás mellett élünk, s minden nap találkozhatunk. Mégis, ez a miénk. S kell. Nagyon kell, még akkor is, mikor a legrosszabb napjaim egyikét élem meg.
– Csak pohártartónak vagyok jó számodra, mi? – ciccegek halkan, majd átnyújtom neki az italt és meglepődve érzékelem, hogy nem ereszt. Zavar? Nem, imádom, mikor előjön ez belőle, főleg ha én kapom ezt az énjét és nem valaki más. – Ennyi? Egy percig bírtad, hogy fogd valaki kezét? Ez új rekord? – vigyorgok rá. Szeretem cukkolni, szeretem, hogy nem veszi magára a szavaimat, hanem mindig tud valamit reagálni. Ismerem, mint a tenyeremet, melyben furcsamód máris érzem puha ujjai érintésének hiányát. Ez pedig megijeszt, s inkább eldugom zsebembe a szabad kacsómat, még mielőtt itt édesdeden andalogva haladnánk tovább.
Hát az utca. Számomra nem annyira lenyűgöző, mint másoknak. Én nem bírom ezt az ünnepi dekorációs hangulatot, így nem is tudok reagálni arra, amit mond. Inkább csak kortyolok egy nagyobbat és nézegetem a kirakatokat.
– Kifizetek inkább valakit, hogy csinálja meg neked – nevetek fel halkan. – Te is tudod, hogy jobban jár mindenki – még azt is elrontanám. Pedig biztosan nem egy olyan nagyon nehéz dolog. Úgy tudom elképzelni, hogy be kell dugni valahova, aztán bedobálni a csokit és azt melegíti magától. De, ha így is van, én komolyan még azt is elrontanám.
Fejemet egy pillanatra a vállára döntöm, ahogy megérzem átkarolását. Azt hiszem azok, akik ismernek minket eléggé érdekesnek gondolják a mi kis kapcsolatunkat. De én úgy vagyok vele, hogy semmiért és senkiért nem adnám Őt. Egyszerűen imádom, még amikor igazi bunkó, akkor is.
– Jézusom Matt, csak mellé nyúltam a boltban – emelem fel szemeimet az égre, s buksimat megrázom kissé.   – Ahányszor neked más illatod van…. – szúrok vissza neki ott, ahol érem. – Ahány elszórt fehérneműt találtam már nálad.. – sóhajtok én is drámaian. Tudom, hogy milyen nyughatatlan. Annyi ki-be járkáló luvnyát láttam én már azóta, mióta egymás mellett élünk, hogy csak na. Mégis, akárhányszor találok valami nyomot, komolyan mondom, hogy a torkomban gombóc növekszik. Csak tudnám, hogy miért is.
Most pedig jön ezzel. EZZEL. Mintha csak rá lenne írva a homlokomra, hogy valakinek kikötöttem az ágyában. Ó istenem. Nem lesz ez így jó. Soha semmit nem titkolok előle, bármibe beavatom, ahogy Ő sem rejt véka alá semmit. Ám ezt most még tényleg nem mondhatom el neki. Egyelőre.
– Add ide azt a szart - nyúlok végül felé, s ha sikerül a cigarettáját elvennem, akkor a földre dobom és eltaposom. – Büdös lesz tőle a finoman illatozó hajam – öltöm ki rá a nyelvemet. Nem is ez zavar. Van még otthon sampon bőven, inkább még mindig azért vagyok zabos, mert megígérte. Kisujj esküt tett arra, hogy elhagyja ezt a rossz szokását, erre tessék. Még van képe mellettem pöfékelni, ráadásul egy jó kis forró csokinak az izét is elrontani.
– Édes, addig lökdösöl, míg nyakon nem foglak önteni – somolygok rá játékosan. Nem haragszom én rá, nem szokásom, bár néha azért megérdemelne egy-egy pofont. De ezt meghagyom az átvert libácskáknak, akik bedőlnek a dumájának. S közben meg reménykedem benne, hogy első sorból figyelhetem a jelenetet.
Míg a telefonba kommunikál, én nézegetem a kirakatokat. Nem igazán szeretem ezt az időszakot. Konkrétan hányni tudnék attól, mikor már októberben tolják az ember képébe a Karácsonyt meg a Télapót. Teljesen kiölik belőlem minden évben azt, hogy izgalommal tudjam várni a szeretet ünnepét. Amúgy is, minek hívják így? Csak egy nap kellene szeretnem másokat? Nem értem én ezt.
– Na mizu? – pillantok végül rá, miután az utolsó kortyot tolom magamba az italból. – Valamelyik libát sikerült teherbe ejteni? Csak, mert halál sápadt vagy – szökken fel hirtelen a szemöldököm. Azt hiszem, ha most azt mondaná, hogy beletaláltam, sarkon fordulnék. Talán még meg is keresném azt, aki hívta és bevarrnám a lyukát, hogy onnan aztán semmi és senki ne jöjjön ki. Phu. Túlságosan beteges vagy Anaise.

annyira  
 
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
71

reagok :
59

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias Szomb. Nov. 10, 2018 11:11 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
A papírpohár pillanatok alatt átmelegszik az ujjaim közt, úgyhogy a lehető leggyorsabban Anaise kezébe nyomom a sajátommal együtt, hadd égesse az ő tenyerét, míg én fizetek. Mindig itt veszünk forrócsokit, ennél az idős bácsinál, aki úgy október közepétől egészen márciusig a kivilágított sétálóutca ezen kis szakaszán dekkol. Nagyjából ismerem a háttértörténetét, úgyhogy jókora borravalót adok, majd kellemes estét kívánva tovább terelem a lányt a neonfényben izzó kirakatok közt. Nem sietek visszavenni tőle az italomat, inkább kihasználom, hogy szabad mindkét kezem, és a kabátom belső zsebéből előkotrok egy szál cigit, meg az öngyújtómat. Csak a szemem sarkából sandítok rá, sejtvén, hogy biztos lesz ehhez egy-két szava. Pedig lefizettem azzal, hogy meghívtam csokizni, úgyhogy igazán elnézhetné nekem, hogy a tüdőmet kívánom pusztítani a társaságában... Azért kivárom, mit szól, és a reakciójától teljesen függetlenül meggyújtom a számból kilógó szál végét, visszasüllyesztem a zsebembe a gyújtót, és törzsemmel felé fordulva átveszem az italomat. Én már csak ilyen vagyok - örök lázadó.
- Köszi. Nem égetett meg? - elkapom a kezét, mielőtt visszahúzhatná, hogy a hűvös, novemberi levegőn átfagyott ujjammal apró köröket masszírozhassak a tenyerébe, hűtve kicsit a csoki által kikezdett bőrt. Épp csak néhány pillanatig tartom fogva a kezét, aztán hagyom, hogy elhúzza, ha el akarja.
- Ahhoz képest, hogy minden nap erre sétálunk, képtelen vagyok megunni ezt az utcát. - Ugyanazok a kirakatok, ugyanazok a fények minden este, de a macskakövekkel kirakott ösvényt szegélyező fasor valahogy meséssé varázsolja a látványt. Főleg így, hogy egyre közelednek az ünnepek, és a legtöbb üzlet már elkezdte próbálgatni a tavaly karácsonykor megmaradt izzósorát. Az ünnepi kivilágítás már túlságosan giccses nekem, de ez a szolid fényözön egészen kellemesen cirógatja rejtett szépérzetemet.
Közelebb húzódom Anához és önkényesen átkarolom. Nem nehéz, hiszen jóval magasabb vagyok nála. A nyakában lógó karommal az egyik kirakat felé bökök.
- Hé, nézd csak, akciós a fondü készlet! Készíthetnél nekem csoki fondüt. Eperrel, banánnal... - Mi ez az illat rajta? Sosem éreztem még korábban. Új sampont használ? Épp csak megdöntöm kissé oldalra a fejem, aztán elszánom magam és egészen pofátlanul a hajába fúrom az arcom, orrommal a füle mögött bújom. Megjátszott döbbenettel az arcomon húzódom el tőle, rögvest eloldalazva két-három lépést, mintha a világ legszörnyűbb tettén kaptam volna rajta. - Új sampon? Komolyan, új sampon?! - előveszem a "vége a barátságunknak" fejcsóválásomat, még az ajkaim is sajnálkozón lebiggyesztem.
- Szóval pasi van a képben és még csak nem is szólsz? Mélyen csalódtam benned, Delacroix. Át kell gondolnom, képes leszek-e így folytatni veled. - Drámai sóhajjal szürcsölök a forrócsokiból, a pohár mögé rejtve pimasz mosolyomat. A játékos fényt azonban nem tudom kiölni a szememből, és remélem, Ana nem túl fáradt a szokásos évődésünkhöz.
Mélyet szívok a cigarettából, pillantásom a kelleténél hosszabban elidőzik rajta. Talán elhülyéskedtem ezt az új illat dolgot, de valójában nagyon is zavar a dolog. Nagyon remélem, hogy megcáfol és nincs senki a képben, habár nem tudnám megmondani, miért remélem. Visszahúzódom mellé, vállammal játékosan meglökve az övét. Engesztelésnek is veheti, ha nem jött be neki a poén, vagy noszogatásnak, ha úgy érzi, igenis meg kell osztania velem valamit. Már épp nyitnám a szám, hogy kérdezzek ezzel kapcsolatban, amikor megszólal a mobilom. Egy kézbe fogom a cigit és a poharat, így a zsebembe túrva elő tudom halászni a készüléket.
- Correira - szólok bele, és Ana megfigyelheti, hogyan keményednek meg mosolygós vonásaim, ahogy átveszi helyüket előbb az értetlenkedés, majd a felismerés, végül a teljes megsemmisülés. Ezt nem hiszem el...

remélem, kezdetnek megteszi  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Anaise & Matthias Szomb. Nov. 10, 2018 10:56 pm
szereplők: Anaise Delacroix és Matthias Correira
helyszín: Marseille, belváros
időpont: egy novemberi csütörtök este
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
8

reagok :
5

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: