welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Alexius Mharaxia, Daisy Cornwell, Edward John Costello, Lara Olivier, Lauren Stanton, Ned Vinter, Nikolina Mharaxia

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 12:01 pm
Yesterday at 8:52 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 3 3
francia 4 4
görög 1 3
ír 3 2
külföldi 1 3
norvég 3 3
olasz 1 1
orosz 2 3
skót - 1
spanyol 1 1
svéd - -
összesen 20 28

Anaise & Matthias
TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasHétf. Jan. 07, 2019 7:45 pm
to; Matt
Élvezem. Túlságosan jól esik minden egyes érintése. Fejemet megdöntve, egy másik világba kerülök. Szemeim lassan, mintha ólom kerülne rájuk, lecsukódnak, s egy pillanatra tényleg másik világba kerülök. Elhiszem, hogy teljesen természetes ez az egész, hogy lehet közöttünk olyan pillant, mint a szeretők között. Látom magam előtt azt, hogy édeskettesben éljük a mindennapjainkat. Hogy kiengedjük magunkból az eddig elfojtott állatot és végre… Ám ekkor a képbe bejön valami más. Pontosabban valaki más. S ez mindent visszaráz az eddigi megszokott kerékvágásba. Így jön a vallomás, így derül a titokra fény, ám a reakció nem éppen az, amit vártam.
– Miss Evans engem hidegen hagy, elhiheted - még, ha érdeklenének a nők, akkor sem vinném ágyba. Számomra nem szép, semmi különleges nincsen benne, az hogy a csöcsei fel vannak fújva, illetve az arcán nincs ránc a botoxnak köszönhetően, számomra nem vonzó. De legalább már tudom, hogy mi jön be ennek a mamlasznak. Így egyre inkább érthető, hogy én miért nem.
– Azt, hogy elrontom ezzel ezt –mutatok körbe az egész lakáson. – De úgy látom hatalmas ostobaság volt bocsánatot kérni – fújtatok egyet. A viselkedése egyre irritálóbb, s ahogy ő felvesz egy olyan pozíciót, amivel távolodhat, én is hasonlóképpen cselekszem. Én akartam, hogy ne menjen tovább, s úgy tűnik, hogy sikeresen megakadályoztam, hiszen máris undorító módon nyilatkozik. Mi a..? Szemeim összeszűkülnek, érzem, hogy arcomat elkezdi elönteni a forróság. Mély levegőt kell vennem ahhoz, hogy ne vágjam pofon, s némiképpen lenyugodjak.
- Hát köszönöm – nézek fel rá, arcomra hitetlenség ül ki, érzem, hogy a pulzusom növekszik. – Szóval ennyinek nézel – sóhajtok egyet. – Egy ribancnak, aki a jobb jegy érdekében aláfekszik a tanárának… Hát köszönöm – megrázom a fejemet, majd lassan megemelkedek és elindulok a konyha felé.
– Tudod Matthias, lehet, hogy az egy éjszakás lotyóid azt érdemlik, hogy egy kibaszott nagy paraszt legyél, de azt gondoltam eddig, hogy azért én engem ennél többre tartasz –nem fordulok felé, háttal haladok a célomhoz, közben beszélek, figyelve arra, hogy még véletlenül se maradjon le egyetlen egy szavamról se. Hátamat neki döntöm a pultnak, karjaimat keresztezem a mellkasom előtt és a lehető legmegvetőbb pillantással nézek a kanapé felé.
Igen, én vagyok felháborodva, annak ellenére, hogy amit tettem eléggé nem etikus. De hát Ő a legjobb barátom, s senkinek sem esne jól az, ha kiderülne, hogy akit a legközelebb hisz magához, így vélekedik róla. Ez egy kibaszott nagy tör.. Én meg majdnem levettem neki a bugyimat. Bravó.
Szép. Én itt elmondom neki azt, ami az elmúlt napokban nem kicsinyke teherként nyomta a vállaimat, Ő pedig csak baromkodik. Végül is, jobb, mint egy hisztérikus kirohanás, amelyben elkezdi elemezni, hogy ez mennyi ponton sérti a szabályokat, meg hogy milyen bajba kerülhetek. Ám mégis.. valahogy másként képzeltem ezt el.

Kérlek, szeress.  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasCsüt. Jan. 03, 2019 3:29 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Életbölcsességével, mely inkább arra megy rá, hogy kioktasson a megkérdőjelezhető férfi logikám diktálta módszereimet illetően, megmosolyogtat. - Wow, ezt rá kéne írnod egy szerencsesütire. - Bátran merek vigyorogni mögötte, úgysem látja, míg hátra nem fordul hozzám. Ugye, hogy nem is helyezkedtem olyan rosszul! Persze azért úgy mozdul, hogy jobban kitakarja, de sebaj, majd úgy teszek, mint aki nem vette észre...
- Honnan veszed, hogy nem része a szokásos megfektetős procedúrámnak? - Egyébként nem az. Elég közvetlen típus vagyok, szeretek fogdosni és ölelgetni másokat, de ennyiben ki is merül a Correira szeretetszolgálat; aki rá akar venni, hogy melózzak valamiért, ami csak neki jó (én ugyanis nem sok örömömet lelem a masszírozásban), az fizessen is érte valamit. Úgy látszik, Ana ebben is kivétel. Biztos tudtomon kívül adtam neki valamiféle prémium kártyát, ezért élvezi teljesen ingyen az összes szolgáltatásomat már hosszú évek óta...
Épp csak belekezdek a masszírozással járó extrákba, néhány ártatlannak indult pusziba a nyakán, és egy röpke percig máris elhiszem, hogy engedni fog. Mindennél jobban akarom, hogy engedjen. A varázs azonban elillan abban a pillanatban, ahogy kinyitja a száját és tarkón csap túlságosan is józan hangja. Sebaj, egy kis tiltakozással még elbírok, legalábbis igyekszem erre gondolni, közvetlenül azelőtt, hogy robbantaná a bombát.
Nem tudom, én engedtem-e őt el előbb, vagy ő mászott ki hamarabb az ölemből. Annyira meglep, amit hallok, hogy az agyam lekapcsol néhány pillanatra, és igazság szerint azon kezdek el legelőször kattogni, miért sokkolt ennyire a hírrel. Lefeküdt már más férfiakkal is, tehát igazán nem hat újdonságként - talán csak az a furcsa, hogy eddig nem szokta így bejelenteni. Nem a Mi pillanataink kellős közepén. Plusz sosem merészkedett olyan veszélyes terepre, hogy a saját tanárával melegedjen össze (nem mintha a morális része a dolognak zavarna annyira, de jó azt hinni, mégis). Tehát ez az eset valamiért más, és ez a tény zavar és ijeszt meg a leginkább. Nem arról volt szó, hogy sosem állapodunk meg?
Csalódottan, alsó ajkamat lebiggyesztve bámulom a hátát.
- Jó, de melyikkel? Mert ha Miss Evans volt a szerencsés, legközelebb bevehettek engem is. - Mosolyt erőltetek magamra, álarcot húzok fel. Nem vall rám, hogy mélabúba essek, miért ne játszhatnám most is a bolondot? Úgy talán becsaphatom és leplezhetem, hogy fáj. - Mit sajnálsz? Fujj, ugye nem valamelyik tatával? - fintorogva felhúzom a lábam, begyűröm a térdem alá. Ösztönös mozdulat, látszólag azért, hogy kényelembe helyezzem magam, valójában csak távolságot ékelek kettőnk közé. Így biztosan nem húzom megint közelebb.
- Ha ennyire neccesen állsz valamelyik tárgyadból, szólhattál volna és korrepetállak kicsit. - vállat vonok, mintha épp nem váltottam volna át bohócból parasztba. Nem feltételezem róla, hogy csak a jobb jegy miatt dobja szét a lábát valakinek, de meg kell védenem magam a csalódástól, akárcsak a barátságunkat és azt a növekvő kis gyengédséget, amit iránta érzek. Ha ehhez bunkónak kell lennem, az leszek.

    
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasSzomb. Dec. 22, 2018 11:58 am
to; Matt
Fogalmam sincs, hogy mennyit bírunk majd ki így kettecskén. Tény, hogy eddig is majdhogynem egymással éltünk, de azért legalább ott volt mindkettőnknek a lehetőség, hogyha éppen ahhoz volt kedve, akkor haza „meneküljön”. Na meg az a bizonyos intim szféra. Most olyan oldalát is megtapasztalhatjuk a másiknak, amit eddig esetleg jól eltitkolt. Az pedig lehet, hogy a barátságunknak betesz. Vegyük példának azt, hogy a mai napon folyamatos célozgatások mennek egy bizonyos téma körül. Jó, én jobban rá vagyok állva, ez is igaz. De csak azért, mert totálisan össze vagyok zavarodva és szenvedek, nem is kicsit. Meg.. tényleg nem akarom, hogy mindenféle luvnya itt járkáljon nálam. Ez az én lakásom, ami szent és sérthetetlen, még Matthias számára is.
- Helyezkedj úgy, hogy lásd – forgatom meg a szemeimet. Fejből tudja már az egészet, velem is többször látta.. nem hiszem, hogy akkora problémát jelentene az, ha a fel képet véletlenül nem tudja befogni a szemeivel. Szóval eszembe se jut mozdulni, sőt még inkább úgy dőlök, hogy tényleg kitakarjam neki az egészet, csak hogy érezze a szeretetemet.
Fejemet kissé előre döntöm, ahogy megérzem jótékony kezeit. Merevségem megállapítására nem mondok semmit. Annyi minden van a fejemben, hogy csoda lenne, ha nem lenne beállva mindennap a nyakam, s ne fájna annyit a hátam. Stresszelek, túlságosan sokat is, s valahogy nem sikerül elérnem azt, hogy az agyam ne kattogjon minden szabad pillanatban.
- Annyira jól csinálod. Szerintem simán kereshetnél ezzel egy kis plusz pénzt, a csajok meg lennének ezért veszve – bár tudom, hogy nem látja, elmosolyodom. Nem puncsolásból mondom ezt, hanem színtiszta igazságból. Bármelyik nő egyből a bugyijába cseppenne, ha ez a férfi neki állna masszírozni őt, s ami azt illeti rám sincsen más hatással, főleg mikor a hajamat odébb söpri és megérzem forró lehelletét a bőrömön.
Halkan nyögés szakad ki belőlem, egész testem megfeszül, miután realizálom, hogy nem egy véletlen csók volt, hanem több is követi. Bőröm ajkainak minden egyes érintése nyomán kiborsódznak, élvezem ezt a kis játékot, talán túlságosan is. Egy pillanatra engedek. Fejemet úgy mozdítom, hogy könnyedén férjen nyakamhoz, körém fonódó karjait, finoman megszorítom, még ajkaim is elnyílnak, s érzem, hogy gyomromban egyre növekszik egy gombóc. Mindig is tudtam, hogy vágyom rá, hogy akarom őt, hogy egyszer muszáj lesz átlépnünk az eddig, okosan felállított határainkat. Legszívesebben szembe fordulnék vele és ajkaiba suttognám, hogy cipeljen be a hálóba.. Ám ekkor, mintha egy vészharang csendülne fel bennem, szemeim kipattannak, s a gombócot már a torkomban érzem.
- Nézd Matthias, ezt nem… - sóhajtok halkan, s bármennyire is jól esnek ezek az apró csókok, muszáj, hogy valamelyikünk jól meggondolja ezt az egészet. Nekem kell most emlékezni arra, hogy a kulturáltan szó elhangzott, s annak köszönhetően, nem kerül elegendő ital a szervezetembe ahhoz, hogy most ebbe belemenjek. Mellékesen megjegyezném azt, hogy nem kell illuminált állapotban lennem, ahhoz, hogy ennek a férfinak a karjaiba vessem magamat. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakban többször is képes lettem volna rá, még akkor is, mikor éppen a legrosszabb formájában volt velem szembe. De valahogy mindig közbe jött valami, amit isteni szikrának véltem/véltünk.
- Lefeküdtem az egyik tanárommal – sütöm le a szemeimet, s kissé előre döntöm a testemet, hogy ezzel húzódjak el tőle. Ha van valami, amivel biztosan leállíthatom, az ez. S tudom, hogy ezt a dolgot el kellene hallgatni, de Ő benne bízom annyira, hogy elmondjam neki. Illetve, érezvén és tudván azt, hogy mi van közöttünk –mert tagadhatatlan, hogy van itt valami-, azt hiszem erről tudnia kell. Muszáj.
Lassan kimászok az öléből, lábaimat lepakolom a földre, térdeimen könyökölök és az arcomat beletemetem a kezeimbe. Nem tudok ránézni. Nem akarom látni azt, hogy éppen miféle érzések tükröződhetnek a szemeiben, mert valahogy úgy tudom elképzelni, hogy nem látnék ott mást csak hitetlenséget és csalódást.
- Sajnálom – miért? Azért, mert így mondom el neki, azért mert megtörtént, azért, mert tudom, hogy ennek lesz negatív hatása. Hiszen az előbb elindult valami, s valószínűleg végre egyszer az életben senki és semmi nem avatkozott volna közbe. Bár lássuk be az észérvek ellene vannak az egésznek, hiszen ha most ez tovább folytatódik.. Holnap ki tudja, hogy miképpen nézünk a másikra és maradhat-e itt a lakásomban. Nekem szükségem van rá, senki nem veheti át a helyét, de hogyha engedünk az ösztöneinknek, akkor ismerve magamat, biztosan nem ugyanúgy néznék rá innentől.

 
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasSzer. Dec. 19, 2018 11:47 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Fogalmam sincs, milyen válaszra számít, amikor az éjszakai tevékenységünket részletezné, épp ezért férfias zavaromban a pofátlan őszinteséget választom, ha már ő kérte...
- Azzal, amivel annyira szeretnél játszani... - Még ha ezt így nem is mondta ki nyíltan, de könyörgöm, egész este arról beszél, nyilván azért, mert szívesen ellenne vele. Valamiért ezt a legkevésbé sem találom bizarrnak, hiszen attól még, hogy barátok vagyunk, miért ne tarthatna vonzónak? Már nem azért, de elég kevés olyan nő van ezen a világon, aki ne találna jóképűnek, és nem pont Ana lesz a kivétel csak azért, mert a szomszédomban lakik.
Biztosra veszem, hogy csak a lakását félti a szeretőimtől, és nincs más a dologban. Nem igazán gondolok mélyebbre, hiszen a csajok folyton féltékenyek egymás cuccaira; nyilván Ana csak azt nem szeretné, ha valami idegen nőstény körbefogdozná a bútorait a pucér fenekével. Meg tudom érteni, én sem szívesen látnám egyetlen paliját sem a lakásomon - lehet, hogy kicsit más okból, ha jobban belegondolok...
- Csak azért mondod, mert még egy napot sem voltam itt - A konyhából szólok vissza, halk megjegyzésére reflektálva. - Szerintem egy hét után egymás idegeire megyünk majd. - Vagy ki tudja, ne legyen igazam. Tény, hogy alkalmanként újra és újra elfoglaljuk egymás ágyát - baráti célzattal -, de hosszú távon még sosem töltöttünk együtt több időt. Fogalmam sincs, hogyan viszonyulunk majd egymáshoz egy hét után, feltéve, hogy megengedi, hogy addig nála csöveljek.
- Tény, de hát melyik halálhír vidám? - Oké, hogy csak egy színész, akit nem ismertem és annyira nem is szerettem, épp ezért a párnámat sem sírtam tele a halálakor, ám érzéketlen barom sem vagyok, akit ne hatna meg egy-egy hasonló tragédia. Sajnálom a fickót.
- Be. A lakbérért bármit! - vigyorgok, de ha nem említette volna a lakbért, akkor sem utasítanám el. Félreteszek mindent a kezemből, hogy helyet szoríthassak neki, bár egész jól feltalálja magát, szinte már az ölembe ül, ami baromi romantikus lehetne, ha épp... - Kitakarod a képernyőt. - közlöm, de ha elhúzódna, a vállánál fogva ott tartom, ahol éppen van. Egyrészt kényelmes így, másrészt annyira nem érdekel a film, harmadrészt meg tudnám oldani, hogy lássam a tévét, ha nem lennék ennyire lusta. Szóval, azért egy apró beszólást elejtek, de ha változtatna a helyzeten, bevetem a tesztoszteront és visszafogom.
- De merev vagy... - dörmögöm, ahogy nekiesek a vállának és masszírozni kezdem. Míg nyolc ujjal a vállát gyúrom, hüvelykujjammal be-betévedek a tarkójához, a lapockái közé, és a gerince mentén dolgozom végig az izmait (meg ami azok helyén nőtt). Idővel persze, ahogy fokozatosan lazul a kezem alatt, lejjebb vándorol a tenyerem, a hátizmait, a derekát nyomorgatom, majd vissza fel a tarkójáig. - Útban van... - kommentelem azt a néhány óvatos mozdulatot, mellyel félresöpröm a haját az egyik vállára, hogy jobban a lapockájához férjek. Azon kapom magam, hogy kissé előre dőltem és a válla felett bámulom a tévét - jó ürügy, mert valójában semmit sem fogok fel belőle. A haja illata ismét elbódít, és mielőtt még felsorolhatnám magamnak a barátságunk alapelveit és hogy miért is nem jó ötlet, amire készülök... Nos, odafúrom az arcom és a nyakába csókolok, apró puszikkal haladok fölfelé, egészen a füle tövéig. A kezem a hátáról az oldalára simul, egyetlen mozdulattal magamhoz rántom, hogy teljesen az ölemben üljön, hátát a mellkasomhoz préselve. Így jobban hozzáférek a nyakához, melyet tovább csókolok, apró harapásokkal meg-megszívva a bőrét. Jobb, ha még most lepofoz magáról, mert ha nem teszi, karjaim lassan köré fonódnak, a hasán keresztezve ölelésem présébe zárom. Egek, de rég nem kívántam így senkit...

  
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasCsüt. Dec. 06, 2018 7:37 pm
to; Matt
– Édes, tudnék mit kezdeni vele és az nem csonkítás lenne…. – kinyújtom rá a nyelvemet. Eddig is téma volt, miért is kéne most abbahagyni? Amúgy is, azt érzékelem, hogy neki sem annyira kellemetlen felhozni azt a bizonyos testrészt. Ugyan már. Minden férfi szeret a legnemesebbik részéről dumálni, s legtöbbször nem is tagadják.
– Mivel foglalnál le? – húzom fel az egyik szemöldökömet és érdeklődve nézek rá. Tényleg, komolyan szeretném, ha erre őszintén válaszolna, hiszen azzal végre elhessegetné azokat a gondolatokat, melyek egyre jobban kezdik megtámadni a képzeletemet. Mert, hogy el tudnám viselni azt, ha egész éjszaka lefoglal.. Ó, de még mennyire, szinte érzem ahogy összebújunk.. Állj le.
– Nem tudom, valamiért nem szeretem – nyüszögök halkan. Mindegyikben vannak jó jelenetek, de számomra a Tokiói az olyan nyehh. Persze értékelendő, hogy beépítették, a dolgot talán a hatodik utánra… de egyszerűen akkor sem jön át.
– Én csak a leányzó miatt aggódok, aki lehet, hogy nem úszná meg épségben – vigyorgok ártatlanul, miközben belül meg forrongok. Nem csak lehet.. biztosan nem úszná meg, mert, hogy nem állnék jót magamért. Kisujj esküt megfogadva, még bólintok is egyet elégedetten, megjegyezve magamnak jól ezt a pillanatot, hogy majd amikor tényleg itt lesz valami libával, akkor jól a fejéhez vághassak minden egyes apró részletet. Azon egy kicsit meglepődők, hogy a férfi konkurenciára még csak fel sem húzza az orrát.. de hát legyen. Legalább nem futunk le egy féltékenységi kört, ami alaptalan kellene, hogy legyen. Alaptalan, ugye?
– Még nincs égett szaga, szóval egész jó vagy – nevetek fel halkan. Tányéromat nyújtom felé, bár most úgy érzékelem, mintha tele lenne a pocakom. Ez eléggé szokatlan, hiszen a legtöbbször egyedül is be tudnék tömni legalább két óriás pizzát is. Nem vagyok eléggé nőies ezen a téren. Ez van. Úgy helyezkedem, hogy államat megtámasztom a kanapé háttámláján és a film helyett Őt figyelem.
– Meg tudnám szokni ezt a dolgot – jegyzem meg kicsit halkan, de azért nem annyira elsunnyogva, hogy ne hallhassa meg. S ahogy visszaindul, én úgy ereszkedem lejjebb, hogy a film felé forduljak, s úgy bámuljam, mintha nem tudnám, hogy mi után, mi következik.
– Nem tudom Szívi, nekem túl szőke – emelem tekintetemet a képernyőre. – Bár egész kisfiús arca van –volt -, meg a szemei sem rosszak – megvonom a vállaimat. Biztos vagyok benne, hogy annak idején, mikor kijött a legelső rész én is oda meg vissza voltam érte. De, hogy miért? Lövésem sincsen. Most meg már úgyis mindegy. – Azért hősiesen bevallom, hogy lazán hullajtottam pár csepp könnyet érte, mikor meghalt - szerintem még férfiak is sírtak, s nem csak a melegek. De azért annyira nem dőlt össze a világom a hírtől, hogy többé ne nézzek férfira.. Na már csak az kéne, hát mi lenne akkor világból?
– Megtartalak – nyögök fel halkan, mikor elkezdi masszírozni a lábaimat. Ez sosem volt kérdéses mondjuk. Talán a legrosszabb napjaim egyikén mikor éppen olyat szólt, megfordult a fejemben, hogy le kéne váltani, de már akkor is tudtam, hogy az lenne életem egyik legnagyobb baklövése. – A hátamat is bevállalod? – nézek rá hatalmasra nyílt, csillogó szemekkel. – Ezzel kiválthatod a lakbért – villantom meg a fogsoromat. Ne mintha felszámolnék neki bármit is, hiszen ez csak szívesség. Amennyit lógok nála, már lassan én is fizethetnék neki, de Ő sosem hozza ezt fel.. Nyilván én vagyok csak ennyire szemtelen..
Válaszától függően mozdulok, ha bevállalja a hátamat is, akkor úgy helyezkedem, hogy neki háttal, szinte belebújva egy kicsit az ölébe. Ha pedig nem, akkor csak az italomért nyúlok, amiben már eléggé kevés mennyiség van, így lassan jó lesz majd újra keverni egy kört.

 
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasSzomb. Dec. 01, 2018 4:13 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
- Te? Unalmas? Félrebeszélsz... - elhessentem még a lehetőségét is. Az általa kitalált program, na az aztán unalmas volt! Mellette viszont sosem tudnék unatkozni, még akkor sem, ha csak csendben ülünk a kanapén és a tévét bámuljuk.
- Nem tudod kiszedni, mert ahhoz előbb rá kell nézned, és amikor meglátod, milyen ellenállhatatlanul bámul rád - tőlem tanulta amúgy -, képtelen leszel ekkora barbárságra. - okoskodom, de bátran merek közben mosolyogni, hiszen csak viccelünk. Ugye viccelünk?!
Azt remélem, kicselezhetem a pizzával, de túljár az eszemen, mire lapos, unott pillantás a jussa, és már formálom is azt a bizonyos u betűs jelzőt, ami n-nel folytatódik és almasra végződik, de aztán eszembe jut, az előbb is mennyire kikerekítette a dolgot, így lakatot teszek a számra és odaadom neki a rondábbikat. Mert ilyen idióta, nyálas, lovagias seggfej vagyok.
Nem igazán izgat az etikett, négy fal között vagyunk és az alkohol alkohol. Egyre szélesebb mosollyal hallgatom, miféle szankciókat szabna ki szegény, pórul járt lakótársára, majd követem a pillantását lefelé, a sokat emlegetett cimborámig, kire szabad kezemmel rögtön védelmezőn rámarkolok.
- Hé, kezd deja vum lenni! - nevetek, bár igazán hálás lehetek, mert most legalább nem kezdte el részletezni, mit művelne velem övön alul. Nem biztos, hogy pont itt és most kéne reprodukálnunk az utcai beszélgetésünket, már ott is elég veszélyessé vált a hangulat... De persze nem én lennék, ha csak úgy be tudnám fogni. - Nem tudom, mi van veled, de ma különösen nagy érdeklődést mutatsz bizonyos testrészeim iránt. Nem mintha zavarna... Mármint csak akkor, amikor épp meg akarod csonkítani szegényt. - Csak azért nem hisztizek, mert ezt már korábban lejátszottuk, és mert ismét megpuhít a puszijával. Bár lehet, pont azért kellett volna kicsapnom a balhét, hogy kapjak még egyet... Úgy látszik, van még hova fejlődnöm az aljas trükkök terén.
- Ki tudja. Ha a mackómat fenyegetik, kiszámíthatatlanná válok. Lehet, hogy egész éjjel le kéne foglalnom téged valamivel, csak hogy biztosan ne tehess kárt benne... - Nem biztos, hogy malmoznék vele. Maximum gyümölcsökkel. Rajta. Pucéran.
Oké, túl sok.
- Pedig jó jelenetek vannak benne, de ha nagyon utálod, kihagyhatjuk és nézhetjük a második után a negyediket. - vállat vonok és harapok egyet a pizzából. Nem oszt, nem szoroz melyik részt nézzük, mindegyikben van valami jó, meg hát a társaságával úgyis feldobja az egészet.
- Nagyon aggódsz amiatt, hogy rajtakapsz akció közben... Nyugi, tiszteletben tartom, hogy ez a te lakásod. - közelebb dőlök, a keze helyett a kisujjamat akasztom az övébe. - Becsszó! - megrázom a kisujját, aztán elengedem és egy kicsit a perifériámra helyezem őt, míg a filmet nézzük. Legalábbis a tévé, a kaja és Ana együtt az én egyszerű férfi agyamnak már túl sok, le kell korlátoznom, mire is akarok figyelni, így amíg el nem pusztítom a tányérom tartalmát (közel két perc), addig a tv-t bámulom és sörözök.
- Megnézem a másik pizzát - Ha üres a tányérja, viszem azt is magammal, miután feltápászkodtam a kanapéról. Nem szöszmötölök túl sokáig a konyhában, csak felszeletelem az új adagot és visszaviszem a nappaliba. Egyelőre még nem nyúlok hozzá, túl forró az én finnyás ízlésemnek, hagyom hűlni, és egy újabb üveg sört felbontva visszahuppanok Ana mellé, közelebb, mint az előbb. - Magyarázd már meg, mit szeretnek annyira a lányok Paul Walkerben! - tör fel belőlem, ahogy a tv-t bámuljuk. - Szerintem tök béna feje van... - Nem mintha az lenne a lényeg, hogy nekem tetsszen, de mindegy, hányszor nézzük újra ezt a szériát, sosem sikerül megértenem a színészt körbelengő imádatot. Meg aztán érdekel, Anának mennyire esete a fickó.
Az ölembe fogom Ana egyik bokáját és gyengéden masszírozni kezdem, körkörösen, puhán gyúrom végig, a talpát csak óvatosan, nehogy nekem csikis legyen és lerúgja a májam... Inkább a lábfejére és a bokájára koncentrálok, fel-felsimítva a lábszárán is, kicsit lelassulva, ha valami érdekes történik a filmben, mert ugye a megosztott figyelem nem erősségem.

én nem  
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasPént. Nov. 30, 2018 5:44 pm
to; Matt
Fogalmam sincs mit akarok és mit nem. Nézem őt. Olyan jóképű, mindig is tudtam, hogy minden szavára és ujjára jut egy-egy lány. Annyi mindenkit láttam már ki-be parádézni tőle, hogy egy kezemen meg se tudnám számolni. Még mentettem is ki kényes szituból, most mégis másképpen látom őt.. Miért? Talán a kis kalandomnak köszönhetően kezd kinyílni a szemem? Passz. Lehet, hogy most kezdem el igazán sajnálni azt, hogy a megannyi lehetőség közül, mindet elszalasztottuk..
– Az előbb még unalmas voltam – nézek rá összeszűkült szemekkel. Egyszer unalmas vagyok, utána meg baj, hogy nem vagyok int. Ki érti ezt? A nőkre szokták azt mondani, hogy bonyolultak, de bátran állítom én, hogy a férfiak sem különbek. Főleg az én drága szomszédom nem.
– Kiszedem a szemeit és akkor nem tud rám nézni – vigyorodom el kissé gonoszkásan. Hihetetlen, hogy képesek vagyunk egy plüssfiguráról így társalogni. Biztos, hogy valamelyikünk elmebajban szenved, s szépen lassan ráragasztja ezt a másikra is, még úgy is, ha ez nem lehetséges..
Az ölelésbe azt hiszem beleveszek. Szükségem van rá, s a kelleténél sokkal tovább is húzom, mint szabadna. Barátok között egy ilyesmi azt gondolom nem elfogadott, de vele annyira más. Folyton átlépjük a határokat, mármint.. mások határait biztosan, s magunknak egy sokkal tágabbat állítottunk. Csodálkozom is néha azon, hogy a saját magunk által felállított korlátokat, hogy vagyunk képesek mindig a jó oldalon tartani. Zsenik vagyunk az tuti.
Aztán minden jónak vége szakad. Muszáj, hogy mozduljak különben a végén tényleg olyasmibe kezdenék, amit már nekünk sem lehet. Ezért szerzek italt, ezért távolodok, ezért nem nézek rá vissza, ahogy haladok a kanapé felé. Túlságosan a bűvkörébe fogok kerülni ma, ha ilyen pillanatokat élünk meg, így kénytelen vagyok a határainkon túl még falakat is emelni, biztos, ami biztos alapon.
– Okés – nem szállok vitába ezzel, bár tudnék. Nekem van, amelyik sokkal jobban tetszik, mint az első, de hát Ő a vendég.. Egyszer neki is lehet jó napja és teljesülhet a kívánsága. Bár.. Nem hiszem, hogy máskor ne lesnék a nők minden óhaját és sóhaját. Míg megérkezik mellém, én kikeresem és el is indítom az általa kiválasztott filmet, s szépen bevackolom magamat a kanapé egyik végébe. Nem mintha félnék tőle, meg nem férnénk el, csupán csak tudom hol érdemes ülni és hogyan. Senki se szereti, ha öt percen belül újra helyezkednie kell..
– Teljesen mindegy – nézek rá őszintén. – Eszem ebből a cudarabbikat a másikból meg a szebbet – nézem a két tányért és az égettebb felet veszem magamhoz. Persze nincs közöttük nagy különbség, de hát a sütőm az olyan, hogy egyik helyen jobban üzemel, mint a másikon.. Így hát nem csoda, ha véletlenül egy-egy étel oldalai másképpen néznek ki.. Nem mintha ettől az íze más lenne.
Egyik szemöldököm felszökken, ahogy a szavait hallgatom, majd az arcomon egy kisebb mosoly jelenik meg, s bár úgy tudom, hogy sörrel nem illik koccintani, azért a poharamat neki ütöm az üvegnek.
Bárcsak próbálkozna.. Sóhajtok egyet, majd egy hatalmasat kortyolok az italból, mely édeskésen kesernyés, éppen ahogyan nekem kell most ebben a helyzetben. Nem tudom, hogy minek köszönhető ma ez a nagyfokú vágyakozás az irányába, de komolyan mondom, kezdek tőle megbolondulni lassan. Ez pedig nem lesz jó. Nagyon nem.
– Majd a radiátorhoz láncolom álmában, az ágyam mellett pedig a darálót fogom tartani, hogy… – inkább elnyelem. Csak rápillantok az ölére, ezzel jelezvén, hogy éppen arra akarok célozni, hogyha ez a tökéletes ember, akit Ő lefestett próbálkozna.. akkor bizony a legnemesebbik szerve nagyon pórul járhat. Ezt a komoly fejt úgy fél percig vagyok képes tartani, aztán elnevetem magamat. Természetesen nem bántanám én kisebbik Matthias-t.. meghagyom azt más némbereknek.
–Na, ne aggódj.. nem bántanálak sosem – mosolygom rá szelíden, s valahogy eltornázom felsőtestemmel odáig magamat, hogy tudjak ismét egy aprócska puszit adni az arcára. Mert tudom, hogy az beválik, s megnyugtatja.. – Meg hát, nem is próbálkoznál, igaz? – sandítok rá, miután sikeresen visszatelepedtem iménti helyemre. S míg Ő töprenghet azon, hogy miképpen is szúrjon szíven, harapok egyet a pizzába. Kell a fenének evőeszköz, hagyjuk már ezt a formaságot.. csak bénább lennék vele. Az pedig, hogy maszatos leszek.. na puff. Látott ő már eléggé tré állapotban, nem hiszem, hogy éppen ez ijesztené el.
– A Tokióit nem szeretem, maximum a zenéjét – szólalok meg végül pár falatnyi étek után. Nem adok különösebb magyarázatot arra, hogy most ez honnan jött. Egy igazi Halálos Iramban szakértőnek, vagy legalábbis valakinek, aki már egynél többször látta, tudnia kell ennyiből, hogy mire gondolok.
– Te, még mielőtt elfelejtenéd, könyörgöm, írd meg a holnapi csajodnak, hogy elnapolva a dolog, mert tényleg nem akarok itt látni másik nőt – az elfelejtené miből jön? Hát lehet az ital hatása, lehet az, hogy csak úgy kimászik az okos buksijából.. Bármi történhet. A lényeg az, hogy ha én a lakásom ajtajának közelében meglátok bármiféle cicababát.. hát egyikőjük sem fog jól járni. Féltékenység? Igen. Rohadtul az vagyok, ha látom valakivel, de hogy ezt nem mondanám el neki soha, az is biztos. – Cserébe én se hozok fel palit addig, míg itt laksz.. Áll az alku? –nyújtom is felé a kezemet, hogy egyezségünket akár meg is pecsételhessük.


Igyekszem visszafogni magam..
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasPént. Nov. 30, 2018 4:27 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Felírom képzeletbeli - és meglehetősen üres - to do listámra, hogy mostantól jobban kell figyeljek Anára. Ezek szerint színtiszta hormonális hülyeségből hajlamos nem enni, nem lélegezni és még rosszul is lenni. Ki tudja, nála az önpusztítás milyen rejtett üzeneteket takar... Vagy csak elkezdett valami őrült diétát. Egyszer egy ismerősöm csak grapefruiton élt vagy két hétig. Ezesetben Ana szólhatott volna, láttam egy csomó mirelit kaját a hűtőjében, amit készségesen megettem volna előle. Csak hogy ne okozhasson kísértést.... Szívesen.
- Fogalmam sem volt, hogy ennyi önfeláldozás rejlik benned. Könnyekig hatódtam - A mellkasomra teszem a kezem, valahova a szívem fölé - a pontos lelőhelye még általam sem ismert, egyes exeim szerint hiába keresem, nem létezik, ami azért fáj szegénynek, bárhol is bujkál -, és sajnálkozón lebiggyesztem az ajkam. Tudom, hogy amúgy csak parázik a horrortól, de azért édesen próbálkozik.
Őszintén, viccen kívül megrökönyödök a kérdésére.
- Miért, te akarod? - A világért sem szeretnék értetlen baromnak látszani, sem kérdéssel kerülni ki a kérdését, de azt hittem, ez amolyan kimondatlan, egyezményes dolog nálunk: nincs szex, sem pedig olyan szánt szándékú tevékenység, ami a szex felé vezetne. Ha elmondanám, hogy nagyon szívesen letépném róla a ruhát, azzal lehet, erősen megsérteném ezt a szabályt. - De te nem vagy odakint - tiltakozom, és ezzel el is dőlt, hogy maradok. Eszemben sincs a csütörtök esténket valaki mással tölteni. Ana nem pótolható.
- Nem mered! Mackó uraság a legártatlanabb teremtmény ezen a bolygón. Rád néz az édes gomb szemével és véged van... - Főleg annak tudatában, milyen könnyű megpuhítani Ana szívét. Ha nekem is újra és újra sikerül, akkor egy aranyosabb, kisebb és szőrösebb plüssmackónak meg sem kottyanhat ez a feladat. Pont azért, mert ilyen jól ismerem őt, elbizonytalanít a reakciójával. Tuti hallucinálok, de mintha közelebb húzódna; újra megcsap barna fürtjei illatfelhője, körvonala puhán és tökéletesen simul az enyémbe. Egyetlen pillanat alatt megpuhít - bizonyos makacsul ellenálló testrészek kivételével -, és arra késztet, hogy jobban öleljem.
Aztán elhúzódik, olyan hirtelen, hogy át kell gondolnom, tényleg megtörtént-e az egész (komolyan nyögni hallottam az előbb?), vagy csak a józanságom szórakozik velem. Bármi is a válasz, mohón kapok a sör után, mert ezt pia nélkül már nem lehet elviselni.
- Kulturáltan! - ígérem, de a vodkáját sasolva azon gondolkodom, hogyan keverjem bele a sörömbe úgy, hogy ne vegye észre. Mégis hogy gondolja, hogy kulturáltan kéne meglennem egész éjjel, mellette? - Olyan nincs - Közelebb húzódom azért a sütőhöz, nehogy épp Ana előtt égjek be, akár szó szerint is. Ellenőrzöm, kellően barna-e már a pizza teteje, aztán magasabbra kapcsolom a hőfokot és otthonosan kipakolom az étkészletet: egy-egy tányér, egy kés, szalvéta, ketchup.
- Az elsőt, az a legjobb! - Talán még egy maratonra is rá tudom venni, akkor meg tényleg jobb, ha az elejéről kezdjük. Néhány perc alatt elkészülök a pakolással, már csak a pizza kell, amit kikapok a sütőből - két bátor ronggyal -, elosztom őket a két tányéron, aztán bedobok egy újabb adagot, a meglévővel pedig a nappaliba egyensúlyozok. Lehuppanok Ana mellé. - Melyiket kéred? - hagyom, hogy ő válasszon, és a másik tányért nyújtom oda neki, szeretetem jeleként. Ha már megítélte, melyik néz ki finomabbnak, ne én egyem már a bénábbat!
Amíg a pizza hűl, fogom a sörömet és koccintásra emelem.
- Igyunk a lakásomra, aztán az új lakótársadra. Azt hallottam, zseniális ember, könnyű vele kijönni, igazi főnyeremény... Szinte már irigy vagyok. - Bánatosan csóválom a fejem. - Azért szólj, ha valamivel próbálkozna nálad... Sosem lehet teljesen megbízni az ilyenekben. - rákacsintok, és ha koccintottunk, meghúzom a sörömet - ez talán jó bevezető volt a filmhez is, feltéve, hogy tényleg berakta és máris kezdhetjük. Ebben az esetben kényelmesen elhelyezkedem a kanapén, ami abból áll, hogy megfogom Ana mindkét lábát és az ölembe pakolom, arra helyezem rá a tányéromat. Egyrészt a lába melegít, másrészt tök jó asztal-pótlék, harmadrészt még én is rá tudok támaszkodni, miközben a filmet nézem.

katasztrófa?    
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 25, 2018 11:33 am
to; Matt
Kac, kac. Még, hogy elfelejtettem levegőt venni. Ha tudná.. Ha tudná, hogy mennyire igaza van, pedig Ő csak ironizál. Jesszus, mindjárt elsüllyedek szégyenemben. – Jól vagyok, aha – kaptam utána egy erőteljes kezelést, ami azt illeti. Egyáltalán feltűnt ennek a mamlasznak, hogy nem aludtam itthon a hét elején? De komolyan.. Még ez sem tűnt fel neki, hát milyen legjobb barát is ő?
– Azt hiszem nem ettem előtte, vagy nem tudom… Mindegy, már elmúlt – megvonom a vállaimat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy valaki csak úgy rosszul lesz.
– Ó.. Én csak megmentelek egy igazi csajos, hisztis kirohanástól, meg parázástól.. Hidd el szívem, csak a te érdeked, hogy ne nézzünk horrort – tényleg, nem miattam kell kihagyni, hanem miatta. Jobb ez így, sokkalta jobb. – Legyen – igen legyen az. Abban nincsenek talán olyan részek, amiket csak úgy bírok ki, hogy a fejemet a vállába kell fúrni. De komolyan.. Soha nem értem meg azt, hogy a nők, akik beszarik, miért akarnak olyan filmeket nézni, amiknek a felét, csak az ujjaikon keresztül tudja nézni.
– Szóval nem akarod – inkább kérdés, mint kijelentés. Nem térek ki megint arra, hogy mindenki érdemleges arra, hogy ezt kiváltsa belőle, csak én nem. Mert még a végén azt hiszi, hogy valami féltékenységi roham jön rám, ami teljesen alaptalan lenne, nem igaz? Ugye?
– Tudod merre az ajtó - szúrom oda neki. Ha unalmas vagyok számára, hát uccu neki, menjen és hajtson fel valami bigét. – Kint biztos nagyobb izgalmakat találsz – forgatom meg a szemeimet és színpadias sóhajjal. S már indulnék is tova, hogy kezdjek is magammal valamit, ám ő vészesen kezd közeledni. Én csak értetlenül nézek rá. Az előbb még unalmas volt, amit ajánlottam, most meg már úgy állok itt előtte, mint egy elesett kis őzike, aki nem tudja, hogy merre kellene menekülni.
– Nem tudom – húzom el a számat. Tényleg nem tudom, miért éppen a mai lenne a kivétel. De egyszerűen már attól a perctől kezdve, hogy kiléptem az egyetem ajtaján és Ő ott volt, úgy éreztem, hogy bizony ma valami más. Lehet, hogy ez csak annak köszönhető, ami a hét elején történt, vagy csak annak, hogy egyre inkább megkérdőjelezem magamat.. Egyszerűen nem tudom. De azzal, hogy ennyire közel van, nem segít. Hiába keveredik a kesernyés sör, az édes csokival, mégis mintha megbabonázna. Egy pillanatra engedek is a belső vágynak, s lepillantok az ajkaira, de ez olyan gyors momentum, hogy aligha veheti észre.
– Én meg majd elveszem Mackó uraság ártatlanságát, ha olyat merészelsz tenni.. – vigyorodom el ártatlanul. - Te is igazán berak… – elharapom inkább a mondandóm végét. Az istenit Anaise, szedd már össze magadat. Hát ez a férfi itt volt az elmúlt másfél évben is, miért éppen ma vagy ennyire elveszve tőle? De komolyan, mi ez?
Felsóhajtok, mikor keze vándorolni kezd, de eszem ágába sincsen ellökni, vagy távolodni. Sőt.. Ha lehetséges, akkor még inkább belesimulok az ölelésbe, míg fejemet egy pillanatra a mellkasára döntöm és mélyen magamba szívom az illatát. Ez a pillanat olyan, amit a szerelmesek valószínűleg gyakorta megélnek egymás mellett, de mi.. nem is értem, hogy számunkra, hogyan lehet annyira természetes ez az egész, hogy egyikünk sem igyekszik a kihátrálásból. Ez biztos, hogy valami beteges dolog. Egy pszichológus élete végéig vígan lubickolna abból a pénzből, amit mi hordanánk neki oda, ha ezt meg akarnánk fejteni.
Halkan nyüszögök, mikor kezét elveszi. Igen, tényleg nyüszögök, mert már most érzem a hiányát.. Hát, hogy lehet az, hogy az ő tenyere éppen úgy simul a hátsómra, ahogyan kell? – Ühüm.. Nincs több – sandítok rá, majd ellököm magamat, s lépteimmel a hűtőt célzom meg. Talán rossz döntés lesz, de! Érzékelem én itt, hogy valami nagyon gyanússá és furává kezd alakulni, főleg a kihátrálásommal. Szóval inkább arra jutok, hogy hát inni akar.. Igyunk.
Kinyitom a hűtőt, behajolok a vodkáért és az eperléért, majd felegyenesedek. – Kulturáltan – nézek a másikra. – Tényleg, kul-tu-rál-tan – közelítek vissza, felé, majd leveszek egy hosszabb nyakú poharat magamnak, s kevés vodkát felöntöm az epres löttyel.
– Ha sokáig bámészkodsz, kivételesen te fogod odaégetni – fejemmel a sütő felé bökök, majd vigyorogva fordulok meg és elindulok a nappaliba, hogy kerítsek valami olyan filmet, amelyet mindkettőnk gyomra meg tud emészteni. A söreit leteszem a kis asztalra, csak úgy, mint a saját italomat, majd belövöm a tv-t és belekezdek a kutatásba.
– Melyik Halálos-t óhajtod? – pillantok hátra a kanapé háttámlája felett. Nekem olyan mindegy, szeretem az egész szériát, sokkal jobban, mint bármelyik csajos, nyálban tocsogó, giccs parádét, amiért a legtöbb nő odavan.


De most komolyan.. mi lesz ebből?  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasSzomb. Nov. 24, 2018 8:40 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Ártatlanul vonogatom a vállam, mint aki nem érti, miről beszél, hiszen eddig is szemtelen voltam... Nem most kezdődött. Habár néha én is úgy érzem, minden vele töltött perccel egyre merészebbé és vakmerőbbé válunk, egyre kevésbé törődünk azzal, mi mindent veszíthetünk, ha túl messzire megyünk. De veszítenénk egyáltalán bármit is? Mi van, ha valami isteni csoda folytán működne köztünk? - Hallgatás beleegyezés, édes! - A tőle kapott becézéssel vágok vissza, és igyekszem közben figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy enyhén bizsereg a puszi helye az arcomon, mintha minden porcikám, különösen a szám, többre vágyna... Nedvesítek az ajkamon; talán nem veszi észre és nem érti félre, ha őt bámulva a számat nyalogatom. Talán.
- Mi az, hogy nem kaptál levegőt? - kapok a szaván, és a bűnös gondolatok egyszerre elillannak. - Vettél egyáltalán, te dilis? - Nem mintha annyira hülyének tartanám, hogy puszta szétszórtságból nem vesz levegőt, de tudhatja, hogy a bunkózással csak az aggodalmamat leplezem. Rögtön közelebb is húzódom hozzá, várakozó állást veszek fel, mintha azt lesném, melyik az a szög és az a póz, ahonnét elég gyorsan oda tudok ugrani hozzá, ha összeesne. - De komolyan, mi történt? Rosszul lettél? Jól vagy? - Viccelődhetnék azzal, hogy csak nem annyira dögös volt a tanára, hogy elakadt tőle a lélegzete, de ettől valahogy csak fokozódik az ingerültségem. Szar vicc amúgy is, jobb, ha megtartom magamnak.
- Nem tudod, mit hagysz ki. - lesajnálón csóválom a fejem, de nem erőltetem tovább a horror témát. Valószínűleg úgyis én leszek az, aki aláveti magát az ő ízlésének. Csak könyörgöm, ne megint a Bridget Jones-t vegyük elő! - Akkor mit szólnál a Halálos iramban szériához? - Nem mintha akkora híve lennék az autós üldözéseknek és a lövöldözésnek, de a nyivákoló csajok szerelmi vergődésénél bármit szívesebben nézek csütörtök este.
- Ugyan, bébi... Ha le akarnám szedni rólad a ruhát, úgy tenném, hogy észre sem veszed - rákacsintok a söröm felett. Ebben azért van némi igazság... Ha komolyan ráhajtanék, nem kéne vetkőzős játékokat bevetnem, elég lenne néhány szó és pár jól koordinált érintés. Régebben eljátszadoztam a gondolattal, sőt, barátságunk tavaszán még nyomultam is rá, de azóta leálltam vele. Elég nehéz visszafognom magam mellette, ami azt illeti.
- U-n-a-l-m-a-s - X-et formálok a mellkasom előtt a kezemmel, jelezve, megvétóztam és leszavaztam az ötletét. Nem itatnám le, ha tényleg ennyire józan akar maradni, de azért nem kell rögtön lelőni a villanyt, főleg ilyen korán. Amilyen katasztrofális fordulatot vett az este az elázott lakásommal, akkora szükségem van most egy kis ereszdelahajam-típusú gőzkiengedésre. Ebből nem hagyom, hogy egykönnyen kibújjon. - Ugyan már, nyuszifül... Voltunk már tajrészegek egymás mellett, és egy kis tapin túl sosem történt több. Miért pont a mai lenne kivétel? - igyekszem a lehető legmeggyőzőbb lenni, ahogy szép lassan becserkészem, kezemet a pultra fektetve egyre közelebb húzódom hozzá. A derekánál fogva közelebb húzom magamhoz, homlokomat az övének döntöm. - De ha ennyire félsz, hogy elveszem az ártatlanságodat... - sunyi félmosolyom jelzi, hogy pontosan tudom, rég elvesztette már. Álmodozni attól még szabad. - Rakj be valami filmet, addig én befejezem a kaját. A nappalidban találkozunk. - Eszemben sincs minél messzebbre küldeni a kajától, de valljuk be, a sütőhöz jobban értek, a filmválasztás terén pedig úgyis az ő ízlése a döntő. Így legalább megosztjuk a munkát. Ez még nem azt jelenti, hogy elengedném a derekát, sőt, lejjebb simítok és belemarkolok a fenekébe. Viccnek szánom, de elég jó a fogása, úgyhogy ott felejtem a kezem.
- Viselkedni fogok, megígérem. A kezem épp most búcsúzik el tőled... - megpaskolom a fenekét és védekezőn feltartom a tenyerem. - Látod? Nincs több tapi. Kulturált ivászat és normális film, cserkészbecsszó. - Ártatlanul rebegtetem a pilláim, habár valószínűleg tudja, hogy nem bízhat bennem. Az ilyen ígéretek nem jelentenek számomra semmit, hiszen állandóan változnak a körülmények, melyek betartásra késztetnek...
én jobban!
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 18, 2018 10:44 am
to; Matt
Felnevetek. Még, hogy csak nekem hagyná.. Ne akarjon már ilyennel beetetni. – Ugyan… Inkább ne menjünk bele abba, hogy mennyi mindenkinek hagytad már, miképpen, mikor és egyebek – nem akarom tudni. Tényleg nem szeretnék semmiféle ilyen részletet, még a hideg is kiráz.
– Hát, nem tudom – húzom össze magamat apróra, mint egy kisgyerek, mikor valami rosszaságon kapták. Tényleg nem tudom megfogalmazni, hogy miért is futott át ez az agyamon. S miután így reagál, még biztosabb vagyok abban, hogy meg kell szereznem neki még egyszer. Mert hát lássuk be, az a kötet most bizony eléggé ramaty állapotban van.
– Matthias, kezdesz szemtelen lenni – játékosan belebokszolok a vállába, majd kihasználva a közelséget nyomok az arcára még egy aprócska puszit. – Álmaidban Édes – búgom halkan a fülébe, majd elhajolok tőle és elkapom a kezét, hogy végre átsétálhassunk az „én birodalmamba”.
Szinte látom magam előtt, ahogy elveszett őzikeként galloppozik a lakásban, s muszáj vagyok errea képre hangosan felnevetni. Nem vagyok az a nő, a ki élére hajtva teszi el a ruhákat, aki ha meglát egy hajszálat máris kapja elő a porszívót. Rendetlen vagyok, de mindig átlátom a magam kis káoszát és így tökéletesen tájékozódom. Mondjuk.
– Nem reagáltál rá semmit, így gondoltam, nem hatott meg az ajánlat – incselkedek vele. Nyilván aludhat mellettem, nem egyszer fordult már ez elő és valószínűleg nem is utoljára fog. S még mielőtt bárki fantáziája szárnyakra kapna, komolyan mondom, csak alvás.. Alvás. Ez az ember hihetetlen akaraterővel rendelkező férfi, vagy tényleg ennyire hidegen hagyom Őt, mint nő.. Volt idő mikor kedvem lett volna tesztelgetni, hogy melyik az igaz. De végül úgy döntöttem, jobb mindkettőnknek, ha nem játszadozom a tűzzel.
– Jó, hát izé.. – sóhajtok egy nagyobbat. –Az egyiket biztosan nem tudom, de a többit simán – mert hát pénteken van az a bizonyos. – Legutóbb az óra felénél ki kellett jönnöm, mert egyszerűen nem kaptam levegőt…Azt hiszem, illene holnap bemennem – adok egy kis magyarázatot. Nem hazudok. Tényleg nem kaptam levegőt, hogy utána m i történt azt meg még jobb, ha nem tudja. Nem azért akarok bemenni, hogy bocsánatot kérjek, hanem látni, hogy mégis miképpen zajlik egyóra azok után.. Ó igen, dolgozik bennem a kis ördög.
– Tudod jól, hogy érted bármit Honey - mosolygom rá. Nem leszek nagy segítség ezt mindketten tudjuk, de legalább elbohóckodhatunk egy kicsit, ha arról van szó. Sör helyett én most vizet öntök magamnak. Valahogy a forrócsokira nem kívánom a sör kesernyés izét, majd talán akkor jobban csusszan, ha végre falatozunk is.
– Hát én nem fogok horrort vagy utánzatot, vagy ilyesmit nézni, ne szórakozz – csapom meg finoman. Annak két kimenetele lehet. A fejemre ráhúzom a paplant és csak annak csodálatos színeiben gyönyörködhetem vagy belemászok az ölébe, háttal a tv-nek és könnyeimet nyeldesve sipákolok, hogy kapcsolja már ki.. Nem-nem. Ezt nem játsszuk el.
– Aljas trükkel akarod elérni, hogy megint nudizva láthass? Shame… – rázom meg a fejemet, miközben egy mosoly azért ott lappang a szám szélén. – Azt hittem, hogy ennél leleményesebb vagy – lopva rápillantok a sütőre. Még nem füstöl, ami lássuk be.. nálam felér egy diadalittas menettel. Legtöbbször ilyentájt már pánikolva csapkodhatom a füstfellegeket, pedig aztán… sosem csináltam másképpen.
– Szerintem nem kellene ma ivós játékot játszanunk – sandítok rá egy aprócska mosoly kíséretében. Vannak azok a napok, amikor tényleg tudni kell, hol van az a határ. Mondjuk azt, hogy szerintem nálunk valahol a forrócsoki ivásánál leomlottak a falak, s van egy olyan érzésem, ha mi itt most iszunk, ráadásul véletlenül túl sokat, akkor bizony annak olyan vége lesz, amiután reggel nem olyan biztos, hogy az eddigi szeretettel tudnánk egymás irányába fordulni.
– Igyunk inkább kulturáltan, nézzünk valami olyat, aminek hatására nem mászom az öledbe és együnk egy jót – nézek rá nagyra nyílt szemekkel és még a sűrű pislogást is bevetem annak érdekében, hogy megenyhüljön. – Jó.. az öledbe lehet, hogy ígyis-úgyis bekucorodok – vonom meg a vállaimat. Hát kicsi a kanapé, el kell férni, fekve mégis jobb, stb.. Had ne kelljen már megmagyaráznom ezt.


Imádlak  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasPént. Nov. 16, 2018 9:10 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Inkább nem kérdezem meg, mégis honnan kéne tudnom, hogy épp menstruál, mert félek, felsorolna néhány tünetet, ami jobb napjain is kifejezetten jellemző rá, és akkor minden másnap megvádolhatnám vele, hogy épp hormonborulása van... Jobb, ha elhatárolom magam a női dolgaitól. Cserébe majd néha hozzávágok egy-egy szelet csokit, hogy érezze a törődést.
- Te sem tudod, mit akarsz... - legyintek, hiszen hol pucéran akar látni, hol meg lebecsmérli szegény kisöreget. Persze nagyon is találhatnék logikát a viselkedésében, de az túlságosan merész elképzelésnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.
- Erkölcsi dilemma, visszakérjem-e... Próbálom eldönteni, melyikőtökhöz fűz mélyebb barátság - ingatom a fejem, mintha egy percig is kérdéses lenne, nála hagyom-e a plüsst. Nem lenne szívem csak úgy visszavenni tőle, főleg, hogy valamiért tetszik a gondolat, ahogy az ágya mellett őrzi... Persze ha kiderül, hogy a szennyeskosár alján dekkol szerencsétlen, habozás nélkül kiszabadítom és jó messzire zárom Ana elől.
- Te lennél az egyetlen, akinek hagynám... - Tutira bárgyún vigyorgok, mint valami szerencsétlen, de képtelen vagyok letörölni a mosolyt az arcomról. Fogalmam sincs, mennyire járunk közel a határhoz, csak azt érzem, ahogy az adrenalin a fülemben dobol, és hogy mocskosul élvezem az évődést kettőnk közt.
- Mi a fenéért dobtam volna ki? - Tágra nyílt, kerek szemmel, döbbenten bámulok rá, mintha a világ legnagyobb hülyeségét mondta volna. Azt is mondta, igazából; kedvem lenne védelmezőn magamhoz ölelni az elázott kötetet. Minden ajándék fontos, amit Anától kapok és amit nem eszek meg fél órán belül. Nem is értem, honnan vette, hogy ne tartanám nagy becsben mind.
- Csak ha a száddal is megy... - Már maga a látvány, hogy előttem térdel, beindít, ezért igyekszem nem igazán ábrándozgatni. Nehéz, amikor a zöld szempár így bámul rám... Megfogom a kezét és felzárkózom mellé, megoldom, hogy addig se kelljen elengednem, amíg bezárom magam után a lakást.
- Uhh, az kéne még! Nem érezném otthon magam. Talán még el is tévednék. A szétdobált holmijaid alapján tájékozódom nálad - cukkolom, mert bár azért nem rendmániás, de kifejezetten jó hangulatú lakása van - az enyémhez képest, legalábbis, nekem ugyanis szokásom szétdobálni ezt-azt rosszabb napjaimon. De hát muszáj eleget tennem az agglegénylakás definíciójának.
Felháborodok, mikor a kanapéra akar száműzni.
- Mi lett azzal, hogy veled alhatok? Beijedtél? - Dehogy fogok idekint aludni! Tapasztalatból tudom, hogy az ágya sokkal kényelmesebb, ráadásul nála van a mackóm... Kell valami pótlék. Bárcsak ennyi lenne, nem több: egy pótlék... Hiú ábránd. Követem őt a konyhába, de azért leterítem a kanapé karfájára menet közben a váltóruhám, és amíg Ana a mirelittel szorgoskodik, ledobom magam az egyik székre, ahonnét jól szemmel tarthatom őt is és a sütőt is, nehogy valami fatális baleset történjen a felügyeletem alatt. Akkor aztán tényleg mindketten mehetnénk a híd alá.
- Ó, ellógod miattam az óráid? Ez szexi. - Nem mintha olyan nagy dolog lenne egyetlen nap hiányzás, de a lelkemre venném, ha túlságosan lemaradna miattam az anyagban. Tényleg jól jönne a segítsége, mert bármennyire is ügyetlenkedik a konyhában, mégis csak nő és jobban helyén van a szépérzéke az enyémnél, de azért kérdőn összeráncolom a homlokom, nonverbálisan faggatva róla, komolyan gondolja-e a felajánlást. - A szándék a lényeg, édes. - Serényen bólogatok, magam elé húzva a kínált sört. Kibontom, de az ivással megvárom, hogy az ő kezébe is kerüljön egy.
- Megnézhetnénk azt a bohócos filmet. Tudod, amelyikben a pszichopata bohóc gyerekeket eszik. - Legalábbis az előzetesből ez jött le. A kritikák eléggé dicsérték a filmet, de még egyszer sem sikerült rávennem magam, hogy illegálisan letöltsem és megbecstelenítsem. Talán Ana vevő rá, bár nem tudom, mennyire finnyás a gyomra. - Vagy ha nincs kedved filmezni, játszhatunk valamit. Rég pókereztünk. Ott a vetkőzős póker! Ha már megvitattuk, hogy kölcsönösen láttuk egymást pucéran... - Az üveg szájával kettőnk közé bökök, a vigyoromat ivásba fojtom. Természetesen csak ugratom, nem hiszem, hogy vevő lenne pengeélen táncoltatni a barátságunkat. Talán valami enyhébb változatát kellett volna javasolnom...
- Tényleg, ismersz valami jó ivós játékot? - Azt mondogatom magamnak, hogy nem feltétlenül kell átlépnünk a határokat. Egy ivós játék lehet teljesen baráti, és végződhet teljesen ártatlanul... Aha, miért érzem úgy, hogy ez csak valami hülye ürügy már megint?

óóó, dehogynem!  
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 11, 2018 11:30 pm
to; Matt
Megkönnyebbülök, mikor cáfolja a feltételezésem az új csajról. Tényleg nem értékelném a dolgot, mert hát mi lenne a csütörtökjeinkkel? És hogyan mászhatnák be hozzá, mikor a kedvem tartja? Nem. Egyszerűen nem fér bele a mi kapcsolatunkba az, hogy becsajozzon, vagy valakit egynél többször hozzon haza... Képtelenség.
– Majd, amikor Te hozol nekem ilyesmiket… akkor talán fontolóra veszem, hogy kapj belőlük. Úgyis egyszerre vannak ezek a nehéz napok – kiöltöm rá a nyelvemet. Na még mit nem. Magamnak is nehézkesen veszek ilyenkor bármit, hát még másnak. Persze tudom, hogy ez csak elméleti beszélgetés, de ha valamilyen véletlen folytán ezentúl a nehéz napjaimat megtámogatná egy kis édességgel… Imába foglalnám a nevét és agyon csókolgatnám, az tuti.
– Mondta bárki is, hogy bajom lenne a látvánnyal? – sóhajtok. Lesz-e ennek valaha jó vége? Aligha, mégsem tudom csak úgy elereszteni a témát. – Minden fajta libának mutogatod magad, de én MÉG ENNYIT se érdemlek? Kegyetlen... – drámaian sóhajtok ismét egyet. Nem mintha tényleg ez sokszor foglalkoztatna, de azért újfent előjön az, hogy bizony még ezt sem érdemlem meg. Ennyire még senki sem vette semmibe női mivoltomat az biztos.
– Tudod, veled ellentétben én tényleg egyedül szoktam aludni, gondoltam Ő jó társaság lesz – vonom meg a vállaimat lezserül. Nem is igazán emlékszem rá, hogy miképpen is került hozzám a plüss, azt hiszem valami túl sok italt elfogyasztott éjszaka folyamán döntötte úgy, hogy nálam jobb helye lenne. S tényleg. Azóta se vette észre, hogy nincs nála..
– Te lennél az egyetlen, akit bárhová is kikötöznék – kacsintok rá, míg alsó ajkam beharapom. Lúd? Legyen kövér. A mai nap folyamán már amúgy is olyan mélységekbe mentünk ebben a témában, hogy ha ez egy film lenne, akkor már csak a szavaink végett is ki kellene tenni a tizennyolcas karikát.
Sokkal nagyobb káoszra számítottam. Fel voltam készülve arra, hogy minden úszni fog, mintha egy hajós túrán lennénk. Így már nem is annyira vicces, nincs is kedvem ahhoz hogy neki álljak élcelődni. Ugyan minek? Látom rajta, hogy most ezzel kihúznám azt a bizonyos utolsó gyufát. Ezt pedig ma nem akarom. Vállammal neki támaszkodom az ajtófélfának és onnan nézem, hogy mit is lép. Szemeimmel végig pásztázom, amit belátok, majd a könyvre nézek, melyet tényleg tőlem kapott.
– Atyaég, azt hittem már rég kidobtad – mosolyodom el. Nem láttam, mondjuk soha nem is kerestem, de már tudom, hogy pótolni fogom számára, mindenképpen. Nézem őt. Hozzám képest kifejezetten jól viseli, mert én bizony már hisztérikusan csapkodnám magamat a földhöz, s sehogy sem tudna megnyugtatni. Mennyire jó, hogy ő nem teszi ezt. Elvesztené a szememben a férfiasságát az tuti.
– Levegyem rólad? – mosolygom rá, majd elveszem az italt és a kissé hideg ételt is. Tudom, hogy nem erre gondolt, de valamivel csak oldani kell ezt a hangulatot, nem? Jobb szeretem, mikor cukkoljuk a másikat. Az éltet igazán.
– Gyere – szabad kezemet nyújtom felé, s ha elfogadja, hát megfogom az övét és elindulok arra a hű, de nagyon hosszú távra, ami kettőnk ajtaja között van. – Ha tudtam volna, hogy látogatóm lesz, kitakarítok… – nevetek fel halkan a végére. Ő is tudja jól, hogy ő már nem számít vendégnek, így nem erőltetem meg magamat soha, ha jön. Oké. Nincsenek szerteszét fehérneműk, de azért lássuk be.. már nem mosok fel csak Ő miatta. Azok az idők elmúltak.
– Úgy kajáld össze a kanapét, hogy mostantól az lesz a fekhelyed – belököm az ajtót, majd szépen beriszálok előtte. A sört és a mirelitet a konyhapultra teszem, majd visszafordulok felé. - Körbevezetnélek, de úgyis kívülről tudod már.. – mosolygom rá, s mivel tényleg nincs szükség arra, hogy minden zugot megmutassak neki, ezért visszafordulok a mirelithez és miután mindent leszedek róla, ami a sűtőbe nem való, bedobom, hogy minél előbb ehessünk.
– Nem megyek be holnap és akkor tudok neked segíteni – lépek oda hozzá, akárhol is legyen, s egy üveg sört tolok elé. – Bár lehet nagyobb lesz a kupi, mint most, de azért a próbálkozásomat értékeled majd, ugye? – bár nem főzés, de ha azt vesszük alapul, hogy én képes vagyok bármiben szerencsétlen lenni, nos.. Igen. Lehet, hogy a pusztítás nagyobb lesz, de legalább ezen is nevethetünk majd egy jót.
– Mi a program ma estére? – megengedem neki, hogy ő válasszon. De csak azért, mert én vagyok itthon, meg mert nem tudom, hogy mihez is lenne kedve. Ez a kis semmiség, meg tényleg megéri, hogy a kedve talán jobb legyen.

Nem lesz ennek jó vége     
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 11, 2018 10:37 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Mondhatni sziklaszilárd vagyok belülről a nők terén, nem igazán tud meghatni vagy megérinteni semmi sem, de ahogy nedves, puha érintést érzek a fülemen Ana mocskos ajánlata mellé... Mondjuk úgy, hogy egy pillanatra meginog a térdem és a jóval-hosszabb-mint-tíz-centis kisfickó a nadrágomban elkezd érdeklődni a történések iránt. Igyekszem lehűteni őt is, magamat is, meg azokat az átkozott szikrákat, amik folyton köztünk pattognak.
- Shakespeare-t szavalsz nekem? - Ez egyrészt vicces, másrészt meg igaz, hiszen a legtöbb lányt nem az eszéért és az intellektusáért cipelem ágyba. Van, aki még azt sem tudja, ki az a Shakespeare - igaz, az ilyen lányok nem is mindig jutnak el az ágyamig. Azért még nekem is létezik egyfajta mércém, még ha eléggé alul is van.
Nem is az akaszt ki, hogy látott pucéran és még csak nem is emlékszem rá, hanem az, hogy ezek után is viccelődni mer a méreteimmel.
- Jó távol állhattál - feleselek, csak hogy enyém legyen az utolsó szó és helyreállíthassam kissé a büszkeségemet, meg a férfiasságomat. Mindkettőt alaposan megsértette, úgyhogy elvárom tőle, hogy mostantól legalább holnap reggelig csak legyezgesse az egómat. Szükségem is lesz rá, mert nem biztos, hogy ilyen jókedvű maradok, ha meglátom, hogy néz ki a lakás. - Igen, az tisztán megvan... - Annyira részeg sosem leszek, hogy lássam őt ruha nélkül és el is feledkezzek róla. Ha van olyan látvány, ami mélyebben belém égett, mint az otthonkás Margot néni, hát az a még nála is pucérabb Anaise... De erről nem kell tudnia.
- Dehogy, az kéne még! - Egészen felháborodok a gondolatra, hogy tényleg azt hiszi, felszedtem valakit. Ő tudná meg elsőként, mert valószínűleg ő maga lenne az. Sokat gondolkodtam ezen, és nem hiszem, hogy bárki mellett meg tudnék állapodni, aki nem ő. Ez persze nem azt jelenti, hogy... Jó, igazából fogalmam sincs, mit jelent. Halva született gondolatmenet az egész.
- Igazán hozhatnál azokon a napokon csokit. Meg sört. Jót tenne a belső nőmnek. - Már ha van olyan... Néha viccből hagyom, hogy beszippantson a nők világa, de amikor fél órát dekkolunk a boltban és két tök egyforma cipőről próbáljuk eldönteni, melyik a jobb, ott fel is adom az egész kísérletet. Ana mellett még a belső nőmet is könnyebb előhozni, mert ő képes úgy csajosan viselkedni, hogy közben mégse őrjítsen meg vele. Egyszer befontam a haját. Ronda lett, de legalább jó buli volt.
A magasba szalad a szemöldököm, amikor az alvási szokásaimat kezdi el firtatni, és a sunyi mosoly rögvest szélesebbre kúszik az arcomon.
- Azt hittem, nem tetszik a látvány. - mutatok végig magamon a lehető legönteltebben. - Akkor meg minek gyötörjelek vele? - Igazából pont úgy hangzik, mintha arra játszana, hogy levetkőztessen. Jó, csinálja csak, jó kis esténk lesz - teljesen baráti, természetesen. Semmi több.
- Mii, lenyúltad Mackó urat? - elhúzódom tőle néhány lépésnyit, hogy tetőtől talpig szúrósan végigmérhessem. Nem olyan meglepő egyébként; gyakran kapom magam azon, hogy reggel Ana bögréjéből iszom a kávémat, vagy hogy eggyel több fogkefe van a fürdőben, vagy éppenséggel női tusfürdővel zuhanyozom. Mióta egymás mellett élünk, valahogy a dolgaink is elkezdtek átvándorolni egyik lakásból a másikba.
- Ó, szóval szereted a kikötözősdit? Sok pasit bilincselsz a radiátorodhoz? - Kész röhej, ami köztünk megy. Azt mondogatom magamnak, hogy le kéne állnunk, a testem mégsem engedelmeskedik, csak mondja a magáét és teljesen fittyet hány a barátság szent, előre lefektetett szabályaira. Élvezem, ahogy húzzuk egymást.
- Éééés így süllyed el a monológom... - Újabb szóvicc. Remélem, leesik neki és jó nagyot koppan. Kénytelen vagyok hátat fordítani, míg előkeresem a kulcsaimat és beengedem magam a lakásba. - Dehogy, már rég nem vagyok annyira naiv - felelem a zárral bajlódva, s bár nem láthatja az arcom, a hangomból érezheti, hogy mosolygok. Kinyitom az ajtót és mivel mögöttem ácsorog, kivételesen előre megyek. Nem tudom, villany van-e még, úgyhogy próbaszerűen felkapcsolnám a lámpát, sajnos eredménytelenül. Lekapcsolták azt is. Remek. Annyira brutálisan mondjuk nincs felforgatva a hely, a katasztrófafilmekből kivett díszletet vártam, felborított asztalokat, meg ilyenek. Beázott ez-az, az egyik fal teljesen. Több helyen áll a víz, de a gondnok már elkezdte menteni nekem a menthetőt. Az egyik szekrényem teljesen tropára ment, és az iménti jókedv ellenére megállok előtte néhány percre és komolyan meggyászolom a könyveket. Néhány kedvenc kötetem is a polcon volt, rongyosra áztak.
- Ezt tőled kaptam tavaly ősszel, a sikeres vizsgám után - lóbálom meg az éppen a kezemben fogott darabot. A számat húzva forgatom egy darabig, aztán félredobom egy száraz helyre. Nem tudok velük mit kezdeni, feleslegesen húzom az időt azzal, hogy sajnálkozom, megsiratni azért nem fogom őket, még ha fáj is a veszteség.
Fel kéne mosni a vizet és összepakolni azokat, amik megúszták, aztán összeszedni és kidobni a tönkrement dolgokat. Utána meg rendet kéne tennem, hogy a szerelőknek legyen helyük elkezdeni a helyreállítást. Jó sok meló ahhoz képest, hogy csak egy fél napra hagytam magára mindent... Ahogy ezeket sorra veszem, végül elkezdem rázni a fejem.
- Tudod mit? - A konyhába sietek, felcsapom a hűtőt és kiemelem a mélyéről a mirelit pizzát és egy karton sört. - Ma nem akarok ezzel foglalkozni. Menjünk át hozzád és tartsuk meg a csütörtök esténket. - Anához lépek és a kezébe nyomom a pizzát meg az alkoholt, rámosolyogva felettük. - Hozhatod az alsógatyámat is, ha azt jobban szeretnéd... - Csak ha tiltakozna a cipekedés ellen... De ha elveszi őket, akkor teszek még egy kört a hálóba, tiszta alsónadrágért meg atlétáért. Másra nem lesz szükségem, úgyhogy vissza is indulok a lányhoz.
- Húzzunk innét... - Nem akarok egy percig sem tovább sajnálkozni a károkon. El akarom felejteni ezt a balszerencsés fordulatot és jól érezni magam Ana mellett, aztán majd holnap nekilátok takarítani...
óóó, dehogynem!  
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 11, 2018 6:32 pm
to; Matt
Füléhez hajolok. Olyan útra kerültünk, mely már a mi határainkon is túl van, ám nem én leszek az, aki kitáncol ebből a helyzetből. – Menjünk a sikátorba és olyat csinálok a számmal, amit még egyetlen egy libád sem tett meg neked – búgom édesen a szavakat, s hogy tetézzem is a dolgot, nyelvem hegyével, éppen csak megnyalintom a füle tövét, majd vigyorogva hajolok el tőle.
– Ó Szívem – csettintek egyet a nyelvemmel. – Láttam én… – somolygok rá rejtélyesen. – Arról viszont nem tehetek, hogy te annyira nem voltál képben, hogy nem emlékszel rá – ittam én is eleget, de a limitet szem előtt tartva, s látva azt, hogy ő már mennyit.. jóval kevesebbet. Így nálam nem jött el a képszakadás, s bizony sikeresen tanúja lehettem egy szexinek nem nevezhető sztriptíznek. Ugyanis a drága teljesen elfelejtette, hogy én is jelen vagyok. Kár, hogy nem videóztam le. – S még mielőtt elkezdenél itt felháborodni, meg prűdként viselkedni, úgy emlékszem Te is láttál már, szóval.. pssszt – jobb lesz hagyni a témát. Mindkettőnk érdeke, hogy ne menjünk ebbe bele mélyebben, mert a végén megint olyan vitába és kínba keveredünk, melyből nem mostanság jövünk ki.
– Nem fog fájni, nálam cukibb főbérlőt nem találnál – sűrű pislogás, mosoly, minden ami még ijesztőbbé tehet. Tényleg nem akarom megszivatni. Minek is tenném? Bármikor visszaadhatja, bármikor dönthet úgy, hogy egyszer csak bezárja azt az ablakot, s akkor hiába nyüszögök majd kint, mint egy éhes kiskutya.. Nem lesz, akihez bemásszak. Az pedig nem lenne jó. Csak az agyát szeretném húzni, valószínűleg semmibe se fog fájni számára az, ha pár napot nálam van. Hiszen ugyanolyan lesz, mint mindig, csak most nem az Ő lakásában.
– Te mióta dugsz romantikából? – szalad fel a szemöldököm. – Úristen Matt van egy csaj, akivel nem csak úgy összefekszel, hanem romantikázol is????? – hangom kissé magasabb lesz, hitetlenkedve nézek rá. Nem, az nem lehet. Egyszerűen képtelenség, hát mi lesz akkor velem? Nem férünk meg kettecskén nála, atyaég..
– Annyira jól ismerlek, hogy ha lenne havi ciklusod, percre pontosan tudnám, hogy mikor jön meg – sóhajtok egyet. Nem sok embert engedtem olyan közel magamhoz, mint Őt. S, ami azt illeti, nem is akarok. Számomra Ő különleges, a szívemben nagyon fontos szerepet tölt be, s talán nem is tudja, hogy mennyire. Ami nekem jó, mert félek, ha tisztában lenne vele, akkor is csak gúnyolódna, mint amikor besózom a kávét, vagy leejtem a szendvicset, nyilván a vajas oldalával.
– Minek póló? – nézek rá értetlen. – Hát már nem meztelen alszol? – vigyorgok rá szemtelenül. – Vagy azt csak az ágymelegítőidnek tartogatod és tőlem sajnálod? állítsál magadon Ana. Igen, kezdek egy kicsit túlságosan erre rámenni, mintha egy kiéhezett vad lennék, aki csak arra vár, hogy becserkéssze az áldozatát. Nem lesz ez így jó, főleg, ha Ő még véletlen kapva kap is az alkalmon. Ma nem szabad innunk. Tilos eljutni addig.
– Szerintem a macid is túszként van az éjjeli szekrényemen és az oroszlánom egy kést tart a torkához – széttárom a karjaimat. Talán előfordulhat, hogy elhoztam mackó uraságot, de csak azért, mert nem gondoltam volna, hogy vele alszik. Ugyan már. Felnőtt férfi, minek neki egy plüss?
– Hozzad csak, mert ha nem viselkedsz jól, legalább lesz mivel a radiátorhoz bilincselnem téged – komolyan úgy érzem, hogy Ő is direkt csinálja. Elkerülnék végre ettől a témától, s akkor valamelyikünk csak bedob egy olyat, ami újra visszahajt minket. Néha eléggé szürreális helyzeteket okoz ez, de most még éppen súroljuk azt a határt, amiből nem akarnék kilépni. Csak, hogy lássam Ő meddig megy.
Beslisszanok előtte, s rendezem, amit kell. Nem szeretem, ha a férfiak maguk elé engednek, mert olyankor mindig eszembe jut, hogy vajon miket gondolhatnak, mennyire mérnek fel maguknak. Ám vele más a helyzet. Egyrészt, mert tudom, hogy nem rejti véka alá a véleményét, másfelől pedig a legkevésbé sem zavar, ha megnéz. Olyankor legalább egyetlen egy pillanatig még felsejlik bennem az, hogy nem a kishúga vagyok számára..
– Fújj, de hülye vagy – nevetek fel, miután befejezi a mondanivalóját. – Agyadra ment az andalgás, mert már romantikus filmekből idézgetsz – továbbra is nevetek, s ahelyett, hogy tovább mennék a lakásom felé, neki dőlök az ajtójával szembeni falnak és várok.
– Remélem nem gondoltad komolyan, hogy kihagynám a kárörvendést – nézek rá negédesen. Ó nem. Annyi mindenért kaptam tőle már olyan szavakat, melyeket hallva mások, már tényleg kiherélték volna, hogy emellett egyszerűen nem mehetek csak úgy el. Látnom kell. Muszáj átélnem az érzést, hogy végre egyszer nem én vagyok a nyomi és a szerencsétlen, hanem ő. – Naaaa, cserébe alhatsz mondjuk ma az ágyamban – alvás, nincs abban semmi. Ahányszor már elszenderedtem a karjaiban, száz gyerekünk is lehetne. Mellékesen Ő emelte ki, hogy nem tud aludni. S bármennyire is nem vagyok az a nő, aki mellé vágyik, talán még egy plüssmacinál én is jobb választás lehetek.
Szépen kivárok, ha belemegy, hát baktatok mögötte befelé és nagyra nyílt szemekkel csodálkozom rá a károkra. Viszont, ha inkább választja a mackót ma estére, hát akkor tovább sasszézok a saját lakásom felé és szépe megvárom, míg megérkezik. Értek ám én a szép szóból, maximum Ő majd nem jár jól vele.


Nem lesz ennek jó vége  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 11, 2018 5:45 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Persze, folytasd csak, méz, iszap, jöhet itt minden... Elvadult fantáziámnak már úgyis mindegy. Igazi közszeméremsértés zajlik épp a fejemben, még szerencse, hogy ebből Ana mit sem lát. Egész biztosan gyilkosságba torkollna.
Ana túl jól ismer. Hiába játszanám előtte a lovagias, lelkiismeretes hősszerelmest, átlát rajtam és pontosan tudja, hogy szeretek szoknyák után rohangálni. Nem vagyok az a típus, aki kétszer is megismételné ugyanazt az éjszakát, vagy akár hosszabb ideig megállapodna valaki mellett szex nélkül. Tényleg ő az egyetlen, akit ilyen hosszú ideje ismerek, alváson kívül mégsem csináltunk még mást egyikünk ágyában sem. Azért ebbe elég ijesztő belegondolni.
- Ezt a képet sosem leszek képes kitörölni a retinámból, valahányszor meglátom Margot nénit - Két ujjal átmasszírozom az orrnyergem, de késő, a szobámból menekülő, hiányos otthonkájú szomszéd néni képe örökre az elmémbe égett. Ahhoz legalább jó lesz, hogy lenyugtassam magam, ha túlságosan eldurvulna köztünk Anával a hangulat - mert ha erre nem konyulok le, hát akkor semmire... - Kösz szépen!
Persze egy morbid kép nem elég, rögtön megörvendeztet még eggyel. Már nem elég csak védekezőn eltakarnom az ágyékom, hanem meg is kell szorongatnom röviden, mert fizikai fájdalom nyilal belé Ana fenyegetése hallatán.
- Ebből látszik, hogy képtelen vagy értékelni az igazán jelentős dolgokat... - vetem oda duzzogva, de érezhetően behúzott farokkal (képletesen és szó szerint is), mert hát no, eléggé elvette a kedvem ezzel a darálós dologgal.
Közel húzom magamhoz, a mozdulat olyan természetesen jön, és természetesen az a célom vele, hogy zavarba hozzam; a tervem mégis visszafelé sül el, mikor ráeszmélek, milyen közel van. Ebből a távból jól látom a szemében örvénylő színeket, szeplőtlen bőrét, az orromba tekergőzik a nyomorult samponja illata is...
- Ha kézzel nem tetszik, a szádba is veheted... - Vészesen közel sodródunk az általunk felhúzott határokhoz, de mivel nem visszakozik, én sem teszem. Hiszen csak viccelődünk, komolytalan az egész... Ugye? Jókor csattan a puszija az arcomon, már épp készültem kiakadni a tízcentis megjegyzésén. A robbanást egyetlen ártatlan puszival sikerül hatástalanítania, s habár még méltatlankodva hápogok egy kicsit, a hangom mosolygós. - Ebből látszik, hogy még sosem láttad... És egyébként meg ez nagyon, nagyon csúnya volt! - Ujjal mutogatok rá, jelezve, hogy még nincs köztünk rendben minden, és ezt igenis vissza fogja kapni, ha majd kitaláltam a megfelelő bosszút és ő is leengedte annyira a védelmét, hogy váratlanul meglephessem.
- Azt vártam, hogy te ajánld fel - füllentem, mert csak nem akarja elengedni ezt a témát, én meg nem szeretnék ezen vitatkozni. Amúgy is hajlamos fennakadni minden apróságon; biztos azért, mert nő... Az én agyam meg tipikus pasi-agy, nem sokat mérlegel vagy koordinál, csak löki a szöveget. - Oké, tudod, most jött el az a pont, hogy kezdesz ijesztő lenni. - Túlságosan önelégülten somolyog az orra alatt, amikor a fizetségemről beszél. Nem feltételezem, hogy éjjel bemászik a takaróm alá és megerőszakol (nem tiltakoznék!), épp ezért elképzelésem sincs, mivel akarja behajtani rajtam az együttélésünk közös költségeit. Remélem, nem kell ablakot pucolnom, mert az ő hibája lesz, ha kizuhanok és kitöröm a nyakam. A sírból is visszatérek kísérteni, esküszöm!
- Nincs valami romantikus elképzelésed a szexről - fintorgok, mert hát oké, a folyosón szeretkezni valakivel sem valami romantikus, de hogy a szemétben... Kezdünk túl sokat beszélni a szexről, úgy érzem. Ideje témát váltani, úgyhogy közelebb húzom magamhoz. Tényleg nagyon hálás vagyok, amiért hajlandó befogadni. Lehet, hogy így is rengeteg időt töltünk egymásnál, de jól esik tudni, hogy bármikor és bármiben számíthatok rá, ha beüt a baj.
Megmosolyogtatnak a szavai. Lehajtom a fejem, beletemetkezem a vállába, hideg orromat befúrom a nyakához, enyhe borostámmal csiklandozva a bőrét.
- Talán ágyba is akarlak... - motyogom, és azt remélem, nem hallja meg, vagy ha mégis, csak rálegyint. Veszélyesen vizeken evezünk már megint, érzem, hogy szinte éget a téma, mégis olyan nehéz ellenállni... Jobbnak látom hát a pakolás felé terelni a témát.
- Ne már, honnan tudtad?! Azt hittem, senki sem tud erről a szokásomról... - Megjátszott felháborodással hagyom, hogy elhúzódjon, bár hiánya fájó ürességet és hideget lop közénk. A csípőjén pihentetem a kezem, míg belém nem karol, utána megadón tovább indulok vele az utcán. - De most komolyan, hacsak nem akarsz kölcsön adni egy pólót, akkor át kell vinnem a ruháimat. Meg a kedvenc bögrém, bár lehet, az már rég nálad van. Meg egy plüssmackót. Nem tudok egyedül aludni... - lopva rákacsintok, és ebben legalább nem hazudtam. Tényleg mindig kell mellém valaki, hogy jókat tudjak aludni. Vagy egy alkalmi szerető, vagy Monsieur Mackó.
- Meg viszem a szado-mazo cuccaimat is, nehogy a munkások lenyúlják. Eldughatnánk nálad. - teszem még hozzá, mielőtt túlságosan komolyra fordulhatna a hangulat. A következő kanyarban végre hazaérünk. Kinyitom előtte és megtartom a kaput, hogy bebújhasson, cserébe remélem, hogy intézi a számkódot és a többi ajtót. Nem maradok le tőle, mögötte botorkálok fel a lakáshoz.
- Na jó, ideje felmérnem, mekkora a kár. - Nagyot sóhajtok, nincs sok kedvem bemenni, de hát nem halogathatom örökké. - Ha tizenöt perc múlva nem csöngetnék be hozzád, gyere utánam egy gumicsónakkal. És Rose! - Két kezembe zárom az övét, szembefordítom magammal a lehető legdrámaibban. - Bármi is történjék velem, neked élned kell! Ígérd meg, hogy nem adod fel és élni fogsz! - Fogalmam sincs, mennyire pontos a Titanic idézetem. Sok nővel leültem már megnézni, de senki mellett sem bírtam rendesen végignézni, úgyhogy mindig valami másba torkollott a program...

szeretés 
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 11, 2018 4:20 pm
to; Matt
Vajon, ha most elkezdeném fojtogatni itt a nyílt utcán, akkor zárkába, vagy diliházba vinnének? Megérdemelné? Meg. Még jó, hogy tiszta csezd meg. Tudnám taglalni, hosszasan egészen hazáig, hogy miért is vagyok még nála is tisztább, de inkább csak veszek egy mélyebb levegőt s elengedem a sztorit. A tubust behajítom a táskámba, aztán úgy lépek a következő szálra, mintha mi sem történt volna.
– Ühüm, meg isznak egymás köldökéből, simulnak a másikhoz, le-föl csúszkálnak rajta mézzel átitatott testtel és egyebek.. valami rémlik – nevetve rázom meg a fejemet. Nyilván van annyi ital, mikor egy barátság áttér erre a szintre. Nem. Még nem jutottunk idáig.. Már tudom, hogy mennyi a mi kis pia limitünk és bármennyire is szarul hangzik, oda szoktam rá figyelni, hogy még véletlenül se legyen egy pohárral sem több, mert tudjuk, hogy annak mi a vége..
- Jajj brühühü, mindjárt megsajnállak azért, mert a nők egyből ledobják neked a ruhát, amint rájuk mosolyogsz – még szippogok is egyet kettőt. Nekem nem meséli be, hogy ne élvezné minden pillanatát annak, mikor egy gyanútlan kis fruska besétál a hálójába, szószerint és átvitt értelemben is. De ugyan. Ki vagyok én, hogy emiatt ítélkezzek felette? Senki. Így hát inkább arra jutok, jobb lesz befogni, meg ő is belém fojtja a szavakat a mondanivalójával. – Jó hát, elég vicces lenne, ha többen járkálnánk ki-be az ablakodon… nyilván nincs még egy ilyen kedves, aranyos és pótolhatatlan szomszéd az életedben, hát még meg is sértődnék, ha Margot nénivel egyszer csak ütköznék a párkányodon – nevetek hangosan. Elképzelem ezt a szituációt és egyszerűen annyira abszurd, hogy az már tőlem is sok. Azt hiszem, ha egyszer bárkivel is összetalálkoznék az ablakban, aki nem Ő, azt lelökném, mert az enyém és nem lehet senki másé az a bejárat.
– Nyugi, én nem vágnám le – mosolyodom el szelíden, ám még mielőtt bármit is mondhatna rá, képes vagyok tetézni a dolgot. – Bedobnám a darálóba – közlöm olyan egyszerűen, mintha éppen valami sertés combról lenne szó. Hát érezze már azt, hogy nem lehet annyira hülye, hogy felcsinál egy random lányt. Lehetne ennél jobban elvenni a kedvét tőle? Na ugye, hogy nem.
Egyik szemöldököm felszökken, mikor érzékelem közeledést. Talán még teszek is hátra felé egyetlen egy lépést, aztán rájövök, hogy felesleges lenne menekülnöm előle, elvégre egy helyre megyünk úgyis. Így hát várok, s egy halk nyüszögéssel csapódok neki a mellkasának. A közelségnek köszönhetően pedig mélyen magamba szívom parfüm, a cigi és a forrócsoki keverékének az illatát. Kissé oldalra döntöm a fejemet, alsó ajkamba beleharapok, majd mosolyogva pillantok rá, aztán a hirtelen közelembe került ölére. – Édes, nincs annyi fertőtlenítő a táskámban, amennyi felhasználása után a farkadat megfognám – hol van az a határ, amit már nem szabad átlépni? Csak viccnek szánom, nem akarom őt megsérteni, s remélem, hogy érteni is fogja. Ellenkező esetben, agyalhatok azon, hogy miképpen is állok majd neki kiengesztelni. – Kérlek, keresünk a méreteidnek megfelelő banánt, úgy egy tíz centiset és már bemutatózhatsz is – felnevetek, majd nyomok az arcára egy puszit, megpróbálva megelőzni a bajt, hogy teljesen besértődik. Ha már volt pofája ennyire közel merészkedni, akkor legalább egy kis „élvezet” had legyen benne.
– Szóval még csak nem is tagadod, hogy nem az első ötlet voltam – ó igen, a női elme csodája, hogy nem képes elengedni ezt a semmiséget. Hát persze, hogy észreveszem, hogy kikerüli a kérdést. Még csak meg sem terheli magát azzal, hogy ámítson, inkább egyből puncsolni kezd, amint halkan kuncogok. – Sok mindent fogsz tenni, ígérem – vigyorgom fel rá. Vannak ötleteim, de még mennyi. Persze majd a helyzet is adja magát, de abban biztos lehet, hogy nem leszek kíméletes. Had használjam már ki a helyzetemet végre egyszer.
– Felőlem a szemetesben is dughatod, csak ne nálam – emelem fel a mutatóujjamat fenyegetően. Tényleg, bármit képes leszek elviselni, de azt nem. Még a hideg is kiráz a gondolattól. A hűvösséget pedig Ő töri meg azzal, hogy újra karjai közé fog, én pedig nem vagyok bolond. Úgy bújok hozzá, mint egy szárnya szegett madárka, fejemet a vállába fúrva.
– Ne suttogj a fülembe, mert még a végén azt hiszem, hogy ágyba akarsz vinni – vigyorodom el, de fejemet a világért sem emelném meg. Ez most kell. Kell egy rövidke pillanat, mikor minden mást kizárhatok és úgy érezhetem, hogy valakinek egy aprócska kis semmiséggel örömet okozhatok.
– Pakolni? – emelem meg végül mégis a buksimat és értetlenül nézek rá. – Mindig is azt hittem, hogy van összepakolva egy táskád valamelyik szekrény mélyén arra az esetre, ha hirtelen meg kellene pattannod valami kattant csaj elől – jobb kezemmel leszedem a válláról az odapofátlankodott hajszálaimat, majd egy aprócskát lépek hátra. – Most komolyan, miket akarsz te áthozni? – ha engedi, bele karolok, s útunkat így tudjuk tovább folytatni. Külső szemmel nézve mik lehetünk most? Hát nem barátok az biztos. De az a helyzet, hogy soha nem érdekelt mások mit gondolnak erről. Nekem Ő fontos, az volt, az lesz és ez megmásíthatatlan.

bódottá  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 11, 2018 3:35 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy ne nevessem el magam, mikor hozzámvágja a kézfertőtlenítőt. Ez egy kritikus pont, ha itt elgyengülök és kinevetem, biztosan nem szól hozzám egész este, sőt, talán még segít is belefulladni a lakásomon álló vízbe, úgyhogy összepréselem az ajkam és koncentrálok, uralom az arcizmaimat. Nem akartam ám ilyen komolyan megbántani, igazán hozzászokhatott volna már a humoromhoz, főleg, hogy egyedül csak vele és a családommal bánok ilyen felszabadultan.
- Bízom benned, elhiszem, hogy te tiszta vagy. - Oké, a nyelvemen még meg kell tanulnom uralkodni, de hát annyira adta magát a válasz... Félve nyújtom vissza a tubust, a lehető legkisfiúsabb mosolyommal, ártatlanul rebegtetve a szempillámat, hogy ha meg nem is lágyíthatom ezzel és a bugyi sem olvad le róla, de talán csalok némi enyhülést az arcára, egy apró mosolyt, bármit.
Minek kell neki a csokinyalakodással jönni? Ez most komoly? A fantáziám csettintésre beindul, és azon kapam magam, hogy gondolatban már vadul...
- Ugyan, szerintem ez totál belefér egy barátságba. Nem tudtad? A barátok gyakran nyalogatnak egymásról különböző dolgokat. Csokit, tejszínhabot... - igyekszem komolynak mutatkozni, de elnevetem a végére a dolgot. Igazából a kapcsolatunk nem sokban hasonlít a legtöbb baráti szálra, amit ismerek. Olyan dolgokat csinálunk anélkül, hogy átlépnénk azt a bizonyos határt, amik viszont rég túlmutatnak az egyszerű haverságon. - Egyre jobban tetszik az a fondü készlet! - teszem hozzá, és elhatározom, hogy legkésőbb karácsonyra biztosan megkapja tőlem ajándékba.
Néha tényleg úgy viselkedik, mintha féltékeny lenne, és ezt nem igazán tudom hova tenni. Talán bizonyos szintű féltékenység ott van minden nőben, legyen szó testvérről, barátról vagy szeretőről, épp ezért nem kéne nagy dobra vernem a nemtetszését, ha szóba kerül az öööö "változatos" szerelmi életem. Bár lehet, inkább a szerelem szót kéne idézőjelbe tenni.
- Nem tehetek róla, hogy vonzom őket! - vonok végül vállat, mert fogalmam sincs, mi mást mondhatnék. Abban sem vagyok biztos, hogy mentegetőznöm és védekeznem kell-e előtte, hiszen én sem szólok bele az ő szerelmi életébe. Tény, Ana azért visszafogottabban bánik a pasikkal, és az is igaz, hogy ha szóvá nem is teszem, magamban elég sokat morgok rájuk. - Mert nem poén volt. - Mosollyal felelek a mosolyára. Ha az egész este hülyéskedéssel fog eltelni, akkor is szeretném, ha ezt az egyet komolyan elhinné nekem, mert ez az egy jelenleg az életemben, amiben teljesen biztos vagyok.
Megtorpan, így én is. Összeroppantom a markomban az időközben kiürült papírpoharat és kidobom a legközelebbi kukába, onnan hallgatom az ötletét. Még jó is, hogy felszabadult mindkét kezem, mert hallván, mit akar művelni a nemi szervemmel, úgy érzem, rögtön védelmembe kell vennem a férfiasságomat, így beborítom mindkét tenyeremmel.
- Ouch! - Hangosan felszisszenek. Maga az elképzelés is fáj. Aztán ahogy tovább provokál a gumival, előbújik belőlem a kisördög, és míg ő csak beszél és beszél és beszél, én szép lassan közelebb húzódom. Amint kartávolságon belülre érek, egyszerűen elkapom a derekát és odarántom magamhoz, amilyen szorosan csak lehet. - Bébi, ha csak egy ürügy kell, hogy megfoghasd a farkam... Még kérned sem kell - elmélyítem a hangom, hogy érezze, épp a saját felszedős dumámat figurázom ki. Nehogy nekem magára vegye! Vele az életben nem beszélnék így. Viszont ahogy a szemét fürkészve vigyorgok felette, ráeszmélek, milyen rohadt közel sikerült húznom, és a magabiztosságom szép lassan elpárolog, szélesen terpeszkedő, derűs grimaszom gyengéd mosollyá szelídül. Most olyan szívesen meg... - Tartok egyszer bemutatót, ha szeretnéd. - teszem hozzá rekedtes hangon. A torkomat köszörülve elengedem a derekát és elhúzódom tőle, hogy tovább sétálhassunk, már ha ő is velem tart.
- Tudtam, hogy számíthatok rád és az... együttérzésedre - Az a pillanatnyi szünet megrovás, amiért leplezni sem próbálja az örömét. A kárörvendés mindig visszaüt ám! Magamban puffogok csak egy darabig, mert közben meg tök aranyos, ahogy cukkol. Azért látványos szenvedéssel forgatom a szemem, és hagyom, hogy a földbe döngöljön kicsit, játssza magát és különböző hasonlatokkal illessen, mert hát megérdemlem. Ez egyfajta kiengesztelés a részemről, amiért az előbb tahó voltam vele - habár azért lehetne egy fokkal kíméletesebb is...
- Te vagy a legjobb! Komolyan, életet mentesz! - hálálkodom. - Bármit megteszek... - sejtem, hogy vissza fog élni az ígéretemmel, és őszintén szólva a legkevésbé sem bánom. Hálás mosollyal fordulok felé féloldalvást, vállammal az övének dőlve. Ezúttal nem lököm meg, csak finoman ránehezedek. - Héé, ismersz. Tudod, hogy nem tennék ilyet. Majd dugunk a folyosón... - elvigyorgom a végét, és ezúttal én állok meg. A keze után kapva visszahúzom őt, egyenesen oda magamhoz. Épp csak elsuttogom, hogy gyere ide, és már zárom is a karomba, szorosan átölelem, ha engedi. Tenyerem körkörösen kezd járni a hátán, arcomat puha fürtjeibe temetem.
- Köszönöm, Ana! Tényleg te vagy a legjobb. - A fülébe súgom hálálkodásom, érezheti, hogyan mozognak ajkaim a fülcimpája felett. Nem eresztem el, egy darabig még dögönyözöm a hátát, majd halkan, ártatlanul hozzáteszem: - ...segítesz összepakolni?

jön rá a délutáni válasz 
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 11, 2018 9:28 am
to; Matt

Szóval annak sem. Nem elég, hogy én vagyok az egyetlen lány a közelben, az egyetemen és a világon, akire soha nem tekint nőként, még arra se vagyok jó a szemében, hogy a poharát fogjam. Hát jó. Megjegyzem, s legközelebb, majd ledobom a cipőjére, hogy érezze a törődést. Na meg emlékezzen arra, hogy egy nő, bármit felhasznál ellene…
- Ja hát látom.. Kézfertőtlenítőt esetleg? Nehogy ám tőlem IS elkapj valamit – kotrok is a táskámból elő egy kisebb tubust, majd hozzávágom a mellkasához. Tudom-tudom, viccelt. De rohadjon már ott meg, hogy ennyire meg tud ezzel bántani. Fel is húzom a nózimat, hogy lássa, ez a mozdulat már tőle is sok volt.
– Mi vagyok én? Ingyen cirkuszi előadás? – meg se kell válaszolnia, tudom, hogy ha főzésről van szó, vagy bármi tevékenységről a konyhában, akkor az vagyok. Bárkinek. – Úsznál a csokiban és le kéne rólad nyalogatnom.. Most érted, az már lehet, hogy nem tenne jót a kapcsolatunknak, mert hát csak nem hagyhatom kárbaveszni a csokit – nézek rá én is sajnálkozva. Hát a csoki szent, a kapcsolat közöttünk szintén szent. Kockáztatni nem akarnám, még akkor sem, ha szinte látom magam előtt a jelenetet és csessze meg, túlságosan is tetszik.
– Az oké, hogy szeretik a változatosságot, de baszki női parfümök?? – felnevetek hangosan. Nem hiszem el, hogy nem értette. Én nem az Ő parfümjére gondoltam, hanem a hódításaira, melyeket gyakorta nem tud elrejteni az orrom elől. Fura, hogy gyakorlatilag össze szokott szorulni a szívem, akárhányszor másikat érzek meg. – Az egyetlen.. – ízlelgetem kicsit ez a szót, majd elmosolyodom. – Ez elég gyengécske poénra sikeredett – szeretettel nézek rá. Nem vagyok hülye, nyilván nincs így. Miért is lenne? Ő nem az a fajta, aki megállna egy mellett, s én mennyire szeretem ezzel cukkolni, amikor csak lehetőségem van rá.
– Nem érted, a hajamért – ciccegek nyelvemmel. Ezt a témát már annyiszor kimerítettük, hogy nincs kedvem újfent belemenni. Elárult akkor, mikor úgy határozott, hogy az ígérete ellenére mégis újból és újból rágyújt. Ezzel pedig egy kisebb tört szúrt a picinyke szívembe, s szerintem nem is tudja, hogy mennyire megsebzett vele.
Nézem az arcát, míg telefonál. Nem úgy tűnik, mintha éppen jó hírt kapna. Nem sokszor láttam tőle ilyesfajta arckifejezést, ezért is nem tudom kihagyni a terhességgel kapcsolatos kérdésemet. Mert, hát mi másról is lehetne szó? Ezernyi dolog Anaise, ezernyi. S szépen lassan választ is kapok tőle, amit fel kell még dolgozni.
– Várjál, vegyük sorra – meg is torpanok, mintha ezek a témák a világ legfontosabb dolgai lennének. Hát Ő akart belemenni jobban ebbe a terhes dologba.. – Két hetes? Ez igen – hümmentek egyet. - Szerintem vágjuk le a pöcsödet és azt küldjük el nekik a teszthez – Öltöm ki rá a nyelvemet. Hát szórakozzon, a tudja kivel. Nem vagyok én még felkészülve arra, hogy keresztanya legyen, főleg nem egy olyan gyereknek, akinek az anyja egy egyéjszakás liba.
– És megjegyezném, hogy sok mindent tudok rólad, de a gumi felhúzási technikádat még nem kamatoztattad rajtam és nem is gyakoroltad előttem, így sajnos nem tudom, hogy megfelelően műveled-e – mintha a hangom kissé még megrovó is lenne, pedig nyilván csak viccelek ezzel. Nem léptünk ilyen szintre, bevallom, hogy a legelső találkozásoknál nem egyszer eszembe jutott, hogy bizony össze kellene szűrni vele a levet. De valahogy mindig jött valami akadály, s szépen lassan a legjobb barátom lett.
– Végre nem nálam kezd kialakulni medence a házban – hujjogok egyet és még a levegőbe is ütök, mintha megnyertem volna a lottó főnyereményt. El sem hiszem, hogy eljött ez a pillanat. Persze tudom, hogy neki mennyire rossz meg minden, de most egy kicsit háttérbe szorul a bánata. Köszönöm.
– Majd valamelyik híd alá viszek neked szendvicset – ütögetem meg a vállát együttérzően egy hatalmas vigyor kíséretében. Én már tudom mi lesz a megoldás, de látszólag Ő jelenleg butácska ahhoz, hogy leessen neki. Hát akkor kivárom, míg eljut szépen az agyáig..
– Az előbb még pohártartónak sem voltam jó, most meg már átcuccolnál hozzám? – nézek rá kikerekedett szemekkel. – Úúú öcsi… – elhúzom a számat, mintha ezen egy percig is gondolkozni kéne. Ugyan már… – Nem is tudom.. – sandítok fel rá féloldalasan, immár olyan gondterhelt arcot imitálva, mintha ez tényleg a világ egyik legrosszabb ötlete lenne. – Tudod, hogy vagyok a háziállatok tartásával… – kezdek bele drámaian és halál komolyan a beszédbe. - Már egy hörcsög miatt is három oldalnyi kérelmet kell beadni a házmesternek – sóhajtok egy nagyot és rázom a buksimat. - Gondolj bele, egy ekkora állat végett, mint TE vagy… Napokig írhatnám azt a hülyeséget és tudod jól, hogy az ilyenek mennyire felhúznak – mosolyodom el a mondanivaló közben, a végére pedig már vigyorgok.
– Mond csak Édes, hány nőt vettél számba azelőtt, hogy rájöttél a tökéletes választás itt tipeg melletted? – ó igen, az arca sok mindent elárul. Annyira töprengett azon, hogy kihez kellene becuccolnia, hogy az már sértő. Hát nem tök evidens? Gyakorlatilag már így is olyanok vagyunk, mintha lakótársak lennénk. Több időt töltünk a másiknál – főleg én -, pofátlanul, meghívatva magunkat, mint azt illik.
– Ó fizetni azt fogsz.. Elhiheted – arcomról is leolvashatja, hogy bizony ezt mennyire komolyan gondolom. Nem a testi részét, ezt felesleges is pedzegetni, de hogy nem lesz ingyen a szállás, azt garantálom. – De most mondom, ha egyetlen egy libát is felhozol..... – nem fejezem be, képzeljen oda bármit, amit akar. Egy biztos, ha ilyesmi történik, akkor repülni hamar megtanulnak mindketten. Meg utána örökre el is felejthet, mindenhogyan. Megértem én, hogy szüksége van ilyesmire, kinek nincsen? De, hogy nálam kamatoztassa efféle tudását, na nem. Ahhoz már nekem sincsen gusztusom.


egy kis délelőtti meglepi.  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasVas. Nov. 11, 2018 1:03 am
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
- Annak sem. A pohártartók nem nyafognak - vetem oda félvállról, de reflexből behúzom a nyakam, hogy ha ütni akarna, legalább a látszatát megadjam annak, hogy félek tőle. Mondjuk ahhoz előbb fel kéne érnie, szóval tényleg nincs túl sok okom tartani tőle.
- Csitt. Tudod, mekkora erőfeszítéssel járt ez az egy perc is? - játszom az eszem, még a kezem is kirázom utána, mintha annyira elgémberedett volna. Valójában attól féltem, ha sokkal tovább fogom a kezét, megint eszembe jut valami hülyeség, ami határozottan nem tenne jót a barátságunknak.
- De az nem jó! - Sajnálkozón lebiggyesztem az ajkam, mikor azt említi, inkább felbérelne valakit maga helyett, hogy elkerülje a fondü merényletet. - Akkor nem tudok nevetni azon, hogy még ezt is elrontod, és nem tudok közbelépni a poroltóval, mielőtt az egész tömböt magadra gyújtod. - Ahogyan nem láthatnám a durcás arcát sem és nem kenhetném össze csokival az orrát. Túl sok jó lehetőséget rejt az ötletem, még ha egy-egy főzési kísérlete olykor ön- és közveszélyesen sül is el.
- Az más. A férfiak szeretik a változatosságot, nem ragaszkodnak ugyanahhoz sokáig - Ahogy kimondom, rájövök, hogy akár a nőkről is beszélhetnék így. Érdekes párhuzam ez a szerelmi életem és a parfümök közt, el is vonja egy pillanatra a figyelmem, de a fehérneműs megjegyzése rögtön visszaránt a valóságba. - Ne legyél féltékeny... Tudod, hogy te vagy számomra az egyetlen. - cukkolom, de közben diónyira szűkül a gyomrom, mert ez a kijelentésem sokkal több valóságtartalommal bír, mint kellene. Tényleg ő az egyetlen annyi mindenben: az egyetlen lány, akit hazavittem a családomhoz; az egyetlen lány, akihez egy ujjal sem nyúltam még; az egyetlen lány, aki látta a macsó és a sebezhető oldalamat is; az egyetlen lány, akiért hajlandó vagyok jogot tanulni...
Míg ezen kattogok, egyszer csak kikapja a számból a cigarettát. Aljas támadás!
- Héé! Kösz, hogy ennyire aggódsz értem - morogva vetek egy búcsúpillantást a kárba ment csikkre, de talán jobb is így. Tényleg le akartam szokni, a legijesztőbb az egészben, hogy Ana kedvéért még ment is volna, és amikor erre rájöttem, úgy éreztem, lázadnom kell. Nem befolyásolhat ennyi mindenben, nem irányíthatja az életemet, sem engem, mert ha hagyom neki, idővel teljesen elveszítem a kontrollt magam felett. Túl sokat jelent a barátságunk ahhoz, hogy elcsesszem.
Próbálom feldolgozni a hallottakat, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kiakadjak rajta. Vannak azok a rossz hírek, amiken az ember végül csak vállat von és nevet; hogy is van az a mondás? Ne stresszelj azon, amit nem befolyásolhatsz? Egy csőtörés, azt hiszem, pontosan ebbe a kategóriába esik.
- Két hetes terhes. Azt mondja, apasági tesztet akar. - A lehető legüresebb arckifejezéssel motyogom magam elé; ha Anára néznék, csak elröhögném magam, úgyhogy a semmibe révedve elszámolok magamban ötig, mielőtt kajánul rávigyorognék. - Csőtörés a házban, de kösz, hogy azt feltételezed, nem tudok megfelelően gumit húzni. A házmester szerint a víz totál kimosta az egyik falat, rendbe kell hozatnom, addig nem maradhatok ott. Lekapcsolták a gázt is. A tiéd állítólag megúszta. - Gyenge szóvicc még hozzám képest is, de a poénkodásommal ellentétben tényleg stresszel kicsit a dolog. Egyetlen perc alatt dobtak ki a saját lakásomból, pedig a csütörtök estét nem épp csomagolással, takarítással és albérletvadászattal akartam tölteni.
- Hajléktalan lettem... - sóhajtom, szándékosan túldramatizálva a helyzetet, hátha akkor Ana megszán; a lakásomat nem teszi gyorsabban helyre, de legalább jobban érezném magam. Már csak azt kéne kitalálnom, kihez cuccoljak be erre a pár napra, hétre. - Keresnem kell egy helyet éjszakára. - Valamiért először az egyéjszakás kalandjaimat kezdem sorra venni fejben, hátha valamelyikükkel sikerült úgy lezárnom a rövidke viszonyunkat, hogy elszállásolna néhány napra. A legkézenfekvőbb megoldás csak sokkal később jut eszembe, ahogy a mellettem sétáló szomszédra sandítok.
- Te, Ana... - Ismét megkísérlek közelebb húzódni hozzá, gyengéden átkarolva a hátát. - Nem alhatnék nálad pár napig? Fizetek a testemmel a költségekért. Leszek a szexrabszolgád. Neked adom az ártatlanságom. - Biztos vagyok benne, hogy nem fog élni a lehetőséggel, pont ezért merek bátran viccelődni vele; vagy talán csak a határainkat feszegetem és a lehetőségeinket próbálom, hátha egyszer meglep a válaszával...

én is téged!  
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasSzomb. Nov. 10, 2018 11:39 pm
to; Matt

Nem is tudom már, hogy mikor és miért jöttek a csütörtökök. De abban biztos vagyok, ha egyetlen egy is kimaradna, akkor megbolondulnék. Persze mondhatnánk erre, hogy milyen badarság, hiszen egymás mellett élünk, s minden nap találkozhatunk. Mégis, ez a miénk. S kell. Nagyon kell, még akkor is, mikor a legrosszabb napjaim egyikét élem meg.
– Csak pohártartónak vagyok jó számodra, mi? – ciccegek halkan, majd átnyújtom neki az italt és meglepődve érzékelem, hogy nem ereszt. Zavar? Nem, imádom, mikor előjön ez belőle, főleg ha én kapom ezt az énjét és nem valaki más. – Ennyi? Egy percig bírtad, hogy fogd valaki kezét? Ez új rekord? – vigyorgok rá. Szeretem cukkolni, szeretem, hogy nem veszi magára a szavaimat, hanem mindig tud valamit reagálni. Ismerem, mint a tenyeremet, melyben furcsamód máris érzem puha ujjai érintésének hiányát. Ez pedig megijeszt, s inkább eldugom zsebembe a szabad kacsómat, még mielőtt itt édesdeden andalogva haladnánk tovább.
Hát az utca. Számomra nem annyira lenyűgöző, mint másoknak. Én nem bírom ezt az ünnepi dekorációs hangulatot, így nem is tudok reagálni arra, amit mond. Inkább csak kortyolok egy nagyobbat és nézegetem a kirakatokat.
– Kifizetek inkább valakit, hogy csinálja meg neked – nevetek fel halkan. – Te is tudod, hogy jobban jár mindenki – még azt is elrontanám. Pedig biztosan nem egy olyan nagyon nehéz dolog. Úgy tudom elképzelni, hogy be kell dugni valahova, aztán bedobálni a csokit és azt melegíti magától. De, ha így is van, én komolyan még azt is elrontanám.
Fejemet egy pillanatra a vállára döntöm, ahogy megérzem átkarolását. Azt hiszem azok, akik ismernek minket eléggé érdekesnek gondolják a mi kis kapcsolatunkat. De én úgy vagyok vele, hogy semmiért és senkiért nem adnám Őt. Egyszerűen imádom, még amikor igazi bunkó, akkor is.
– Jézusom Matt, csak mellé nyúltam a boltban – emelem fel szemeimet az égre, s buksimat megrázom kissé.   – Ahányszor neked más illatod van…. – szúrok vissza neki ott, ahol érem. – Ahány elszórt fehérneműt találtam már nálad.. – sóhajtok én is drámaian. Tudom, hogy milyen nyughatatlan. Annyi ki-be járkáló luvnyát láttam én már azóta, mióta egymás mellett élünk, hogy csak na. Mégis, akárhányszor találok valami nyomot, komolyan mondom, hogy a torkomban gombóc növekszik. Csak tudnám, hogy miért is.
Most pedig jön ezzel. EZZEL. Mintha csak rá lenne írva a homlokomra, hogy valakinek kikötöttem az ágyában. Ó istenem. Nem lesz ez így jó. Soha semmit nem titkolok előle, bármibe beavatom, ahogy Ő sem rejt véka alá semmit. Ám ezt most még tényleg nem mondhatom el neki. Egyelőre.
– Add ide azt a szart - nyúlok végül felé, s ha sikerül a cigarettáját elvennem, akkor a földre dobom és eltaposom. – Büdös lesz tőle a finoman illatozó hajam – öltöm ki rá a nyelvemet. Nem is ez zavar. Van még otthon sampon bőven, inkább még mindig azért vagyok zabos, mert megígérte. Kisujj esküt tett arra, hogy elhagyja ezt a rossz szokását, erre tessék. Még van képe mellettem pöfékelni, ráadásul egy jó kis forró csokinak az izét is elrontani.
– Édes, addig lökdösöl, míg nyakon nem foglak önteni – somolygok rá játékosan. Nem haragszom én rá, nem szokásom, bár néha azért megérdemelne egy-egy pofont. De ezt meghagyom az átvert libácskáknak, akik bedőlnek a dumájának. S közben meg reménykedem benne, hogy első sorból figyelhetem a jelenetet.
Míg a telefonba kommunikál, én nézegetem a kirakatokat. Nem igazán szeretem ezt az időszakot. Konkrétan hányni tudnék attól, mikor már októberben tolják az ember képébe a Karácsonyt meg a Télapót. Teljesen kiölik belőlem minden évben azt, hogy izgalommal tudjam várni a szeretet ünnepét. Amúgy is, minek hívják így? Csak egy nap kellene szeretnem másokat? Nem értem én ezt.
– Na mizu? – pillantok végül rá, miután az utolsó kortyot tolom magamba az italból. – Valamelyik libát sikerült teherbe ejteni? Csak, mert halál sápadt vagy – szökken fel hirtelen a szemöldököm. Azt hiszem, ha most azt mondaná, hogy beletaláltam, sarkon fordulnék. Talán még meg is keresném azt, aki hívta és bevarrnám a lyukát, hogy onnan aztán semmi és senki ne jöjjön ki. Phu. Túlságosan beteges vagy Anaise.

annyira  
 
diák
avatar
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & MatthiasSzomb. Nov. 10, 2018 11:11 pm
Anaise & Matthias
with mirth and laughter let old wrinkles come
A papírpohár pillanatok alatt átmelegszik az ujjaim közt, úgyhogy a lehető leggyorsabban Anaise kezébe nyomom a sajátommal együtt, hadd égesse az ő tenyerét, míg én fizetek. Mindig itt veszünk forrócsokit, ennél az idős bácsinál, aki úgy október közepétől egészen márciusig a kivilágított sétálóutca ezen kis szakaszán dekkol. Nagyjából ismerem a háttértörténetét, úgyhogy jókora borravalót adok, majd kellemes estét kívánva tovább terelem a lányt a neonfényben izzó kirakatok közt. Nem sietek visszavenni tőle az italomat, inkább kihasználom, hogy szabad mindkét kezem, és a kabátom belső zsebéből előkotrok egy szál cigit, meg az öngyújtómat. Csak a szemem sarkából sandítok rá, sejtvén, hogy biztos lesz ehhez egy-két szava. Pedig lefizettem azzal, hogy meghívtam csokizni, úgyhogy igazán elnézhetné nekem, hogy a tüdőmet kívánom pusztítani a társaságában... Azért kivárom, mit szól, és a reakciójától teljesen függetlenül meggyújtom a számból kilógó szál végét, visszasüllyesztem a zsebembe a gyújtót, és törzsemmel felé fordulva átveszem az italomat. Én már csak ilyen vagyok - örök lázadó.
- Köszi. Nem égetett meg? - elkapom a kezét, mielőtt visszahúzhatná, hogy a hűvös, novemberi levegőn átfagyott ujjammal apró köröket masszírozhassak a tenyerébe, hűtve kicsit a csoki által kikezdett bőrt. Épp csak néhány pillanatig tartom fogva a kezét, aztán hagyom, hogy elhúzza, ha el akarja.
- Ahhoz képest, hogy minden nap erre sétálunk, képtelen vagyok megunni ezt az utcát. - Ugyanazok a kirakatok, ugyanazok a fények minden este, de a macskakövekkel kirakott ösvényt szegélyező fasor valahogy meséssé varázsolja a látványt. Főleg így, hogy egyre közelednek az ünnepek, és a legtöbb üzlet már elkezdte próbálgatni a tavaly karácsonykor megmaradt izzósorát. Az ünnepi kivilágítás már túlságosan giccses nekem, de ez a szolid fényözön egészen kellemesen cirógatja rejtett szépérzetemet.
Közelebb húzódom Anához és önkényesen átkarolom. Nem nehéz, hiszen jóval magasabb vagyok nála. A nyakában lógó karommal az egyik kirakat felé bökök.
- Hé, nézd csak, akciós a fondü készlet! Készíthetnél nekem csoki fondüt. Eperrel, banánnal... - Mi ez az illat rajta? Sosem éreztem még korábban. Új sampont használ? Épp csak megdöntöm kissé oldalra a fejem, aztán elszánom magam és egészen pofátlanul a hajába fúrom az arcom, orrommal a füle mögött bújom. Megjátszott döbbenettel az arcomon húzódom el tőle, rögvest eloldalazva két-három lépést, mintha a világ legszörnyűbb tettén kaptam volna rajta. - Új sampon? Komolyan, új sampon?! - előveszem a "vége a barátságunknak" fejcsóválásomat, még az ajkaim is sajnálkozón lebiggyesztem.
- Szóval pasi van a képben és még csak nem is szólsz? Mélyen csalódtam benned, Delacroix. Át kell gondolnom, képes leszek-e így folytatni veled. - Drámai sóhajjal szürcsölök a forrócsokiból, a pohár mögé rejtve pimasz mosolyomat. A játékos fényt azonban nem tudom kiölni a szememből, és remélem, Ana nem túl fáradt a szokásos évődésünkhöz.
Mélyet szívok a cigarettából, pillantásom a kelleténél hosszabban elidőzik rajta. Talán elhülyéskedtem ezt az új illat dolgot, de valójában nagyon is zavar a dolog. Nagyon remélem, hogy megcáfol és nincs senki a képben, habár nem tudnám megmondani, miért remélem. Visszahúzódom mellé, vállammal játékosan meglökve az övét. Engesztelésnek is veheti, ha nem jött be neki a poén, vagy noszogatásnak, ha úgy érzi, igenis meg kell osztania velem valamit. Már épp nyitnám a szám, hogy kérdezzek ezzel kapcsolatban, amikor megszólal a mobilom. Egy kézbe fogom a cigit és a poharat, így a zsebembe túrva elő tudom halászni a készüléket.
- Correira - szólok bele, és Ana megfigyelheti, hogyan keményednek meg mosolygós vonásaim, ahogy átveszi helyüket előbb az értetlenkedés, majd a felismerés, végül a teljes megsemmisülés. Ezt nem hiszem el...

remélem, kezdetnek megteszi  
 
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Anaise & MatthiasSzomb. Nov. 10, 2018 10:56 pm
szereplők: Anaise Delacroix és Matthias Correira
helyszín: Marseille, belváros
időpont: egy novemberi csütörtök este
diák
avatar
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille, Franciaország

Hozzászólások száma :
15

reagok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Anaise & Matthias
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: