Welcome to Europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.


 
belépés
a végtelen univerzumba
Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés
Chatbox
közhírré tétetik
jelenléti ív
erre sündörgünk
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss emlékek
életünk állomásai
Yesterday at 5:18 pm

Ana & Jamie - Karácsonyi bál
TémanyitásTárgy: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzomb. Dec. 22, 2018 1:21 pm
Végre van egy pár napnyi nyugodalmam elszakadva az egyetemtől. A mostani időszakban kicsit sok volt már belőle, hisz másra alig jutott időm. Főként amellett, hogy az egyik tárgyat még év elején elvállaltam, hogy én magam fogom tanítani, az is csak hozzátett még az egészhez. Pont emiatt is annyira ironikus, hogy mindezek ellenére jelenleg is egy egyetemi rendezvényre készülök. Vagyis valami olyasmi. Igencsak most van először ilyen esemény, eddig legalábbis nem különösebben emlékszem, hogy volt karácsonyi bálra példa itt az egyetemen. De lehet volt, csak nem volt annyira nagy dobra verve, mint most. Akárhogy is, én mindenképpen el akartam jönni, mert jelenleg több mint rám fér az ilyesmi.
Bár az elmúlt két napban erősen elgondolkoztam menjek-e, vagy sem. Anával próbáltam beszélni, hogy ő jön-e esetleg, vagy vigyem-e el majd oda, de azóta sem hallottam felőle. Látta az üzenetet, ettől függetlenül semmi válaszra nem méltatott. Gondoltam, akkor legyen, én nem fogok baktatni utána, ha ennyire nem kíváncsi rám. Bár azt nem tudom, mit tettem, amivel ezt érdemeltem ki nála, de nem is számít.
Végül úgy döntöttem, ha nem is miatta, legalább régi barátaim miatt elmegyek, beszélgetünk, szórakozunk, jól elvagyunk. Legalább nem leszek teljesen egyedül mégsem.
Elegánsan, mégis egyszerűen jelentem meg. Rég voltam már teljesen megborotválkozva, általában a szakállvágót választottam, most viszont egyszeri alkalom gyanánt gondoltam, miért ne? Fehér ing, bordó nyakkendő, fekete öltöny, szépen frissen megnyírt frizura, nem a legtöbb kedv de azért bőségesen van belőle.

Már ott voltunk egy fél-háromnegyed órája, mikor végül megláttam Anát is megjelenni. Már meg is indultam volna felé, hogy rákérdezzek, miért nem válaszolt, mikor megláttam az oldalán feszengő srácot is. Nem is kellett nekem több, hogy rájöjjek az okra.
Vissza is ültem a fenekemre, és inkább kértem magamnak egy italt, majd visszafordultam a barátaimhoz. Ha ő így, hát én is így.

Újabb fél óra is eltelt már azóta, hogy megláttam őt és inkább mások felé fordítottam a figyelmemet. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett a társaság is egyre inkább részegebb és merészebb. Rám is éppen próbált már rámászni az egyik régi ismerősöm, aki egyszer már szerelmet vallott nekem még jó néhány évvel ezelőtt, én viszont nem tudtam rá sosem úgy tekinteni. És azt hittem, azóta már sikerült neki is túllépnie rajtam, hát nem igazán.
Ettől függetlenül bennem is van már egy-két pia, és csak ezért tűröm el a flörtölését. Nem akarok tőle semmit, azt tudom, de legalább jól szórakozok, nevetgélek vele és a többiekkel együtt. Azt, hogy hozzám ér, még éppen eltűröm, barátilag nincs az ilyennel bajom. Mikor viszont már nagyon közelibb, intimebb módon akar elcsábítani és simogatni, érinteni mindenfelé, akkor már rendre utasítom. Kezdetben csak azzal, hogy elrakom onnan a kezét, utána már szavakkal is. A zene és részegsége miatt viszont nem nagyon érdekelte, így inkább csak egy nagy sóhajtással mondtam oda a többieknek, hogy kimegyek levegőzni. Még időközben a pultnál kikértem valami keserűt, de aztán kimentem kicsit az oldalsó bejáraton, ahol a dohányzók szoktak általában lenni, hogy kis friss levegőt szívjak. Néha kedvem támadna nekem is ilyenkor rágyújtani, kár hogy már nem különösebben csábít a dohányzás gondolata. Valaki mást viszont annál kevésbé tudok kiverni a fejemből. Akármennyire is próbálkozok vele.
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzomb. Dec. 22, 2018 2:36 pm


to; Jamie



Az elmúlt napok kissé hosszabbra sikeredtek, mint azt terveztem, illetve remélni mertem volna. Minden nap úgy estem be az ágyba, mint akiből kiszívtak minden életerőt. Pedig általában könnyedén veszem az ilyen akadályokat, de most sikerült mindent egy hétre besűrítenem. Ezért is alakult úgy, hogy több üzenet is elszállt a fejem felett. Sokszor sikerült megnézni őket, de a válasz elmaradt. Tudom, szégyelljem magamat és bújjak el valami alá, de egyszerűen még ehhez sincs erőm.
A bál. Az pedig olyan társadalmi esemény most, amit a hátam közepére sem kívánok. Mégis itt állok a tükör előtt egy piros ruhában és próbálok az arcomra egy olyan kinézetet varázsolni, ami nem árulja el egyből, hogy mennyire fáradt vagyok. Menni sem lenne kedvem, de megígértem Mattnek, aki mindenáron szeretett volna néhány csinos kis pipit meglesni. Tudom, hogy ennek az lesz a vége, hogy én magamra maradok, de azt hiszem nem is bánom. Legalább hamar le tudok lépni és sikeresen hozzábújhatok az ágyamhoz.
Még indulás előtt rápillantok a telefonomra, szomorúan konstatálom, hogy Jamie nem keresett. Aztán ránézek arra, hogy mikor is beszéltünk utoljára és ekkor látom meg azt, hogy bizony pár nappal ezelőtt küldött nekem üzenetet, éppen a bállal kapcsolatban, de én balga nem reagáltam rá semmit. Hát legalább meglepem. S erre jutva, most sem írok neki, mert szentül hiszem, hogy ez csak jól sülhet el.

A bálba érve, már a legelső pillanatban elfog egy olyan érzés, ami folyamatosan azt suttogja, minek is vagyok itt. A készülődés pillanatában folyamatosan csak azt mondogattam magamnak, hogy a legjobb barátom kedvéért, amikor elindultunk, akkor már Jamie meglepése is benne volt a pakliban, ám itt állva az ajtóban, ezek egyszerre tűnnek tova.
Meglátom őt, egy apró mosolyt küldök felé, holott legszívesebben máris a nyakába borulnék. Lábam meg is indul, ám ekkor szomszédom karon ragad és elhúz a másik irányba, én pedig így sikeresen szem elől tévesztem az egyetem, egyértelműen legjobbképű professzorát.
Egymás után csúsznak az italok, sikerül úgy helyezkedni a kialakult társaságban, hogy éppen rálássak. S nagyokat nyelek, mikor látom, hogy mi folyik körülötte. Nem tetszik. Arcomra pedig egyből kívül a féltékenység minden árnyalata, s testem is megfeszül. A torkomban érzek mindent, amit eddig sikeresen bevittem a szervezetembe, ezért egy pohár víz társaságában, eltűnők a mosdóban, hogy pár percnyi vergődés és tépelődés után arra jussak, hogy köszönöm nekem mára ebből elég volt. Az angolos távozás mellett döntök. Nem kívánok senkitől sem elköszönni, mert szentül hiszem, hogy a szám túlságosan önálló életre kelne és sok olyan dolgot mondanék, melyet a végén megbánok.
Megszerzem a kabátomat, s úgy döntök, hogy az egyik mellék ajtón lesz a legegyszerűbb meglógni, ebben a helyzetben. Matt elvan a többiekkel, Jamie is láthatóan talált olyan társaságot, ami nálam csak jobb lehet.. Innentől nekem minek lenne maradásom? Az elhatározás pedig egészen addig jó ötletnek bizonyul, míg kint meg nem látom A Férfit. Minden porcikám megfeszül, teljesen lefagyok. Érzem, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről, ugyanakkor ajkaim egy vonallá préselődnek össze, nem tudok semmit sem mondani. Szemeimet lesütöm, kabátomat összébb húzom és előszedem a telefonomat, hogy rendeljek valami fuvar félét. Ám zavaromban az egész táskám tartalma a földön köt ki, melyet csak egy hangos sóhajjal veszek tudomásul, végül kínomban elnevetem magam.

Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzer. Jan. 02, 2019 11:33 am



Ana&Jamie

Kár lenne tagadnom, rettentően rosszul esik azt látni, hogy valaki mással jelent meg ezen az estén. Ha nem is feltétlenül arra gondoltam, hogy egymásba karolva jöjjünk ide a bálra, legalább megbeszélhettünk volna valamit. Még ha csak annyit is, hogy elhozom ide, aztán majd lesz valahogy. De a beszélgetés részig aligha jutottunk el, tekintve hogy nem különösebben írt vissza az üzenetemre, akármennyire is vártam. Kár volt arra gondolnom, hogy mégis csak van valami kisebb-nagyobb kapocs közöttünk, de ezek szerint nagyot tévedtem. Habár ki tudja, talán jobb is ez így. Ez a tanár-diák dolog lehet már az elejétől kezdve vakvágányra lett terelve, csak még nem láttuk. Akármennyire is bíztam benne, hogy nem így lesz. Még talán most is bízok benne, hogy csak valami félreértés lehet ez az egész, de tekintve, hogy nem különösebben keresett meg ő sem az este folyamán – még ha csak telefonon is írt volna egy üzenetet, hogy valahol találkozzunk -, így egyre kevésbé számítok erre.
Mindenféleképpen szükségem volt egy kis friss levegőre, főleg hogy elszabadulhassak attól a némbertől. Na jó, csúnya dolog így hívni őt, pláne hogy egy jó barátomról van szó. Részletkérdés, hogy a fejében már legalább háromszor megerőszakolt az este folyamán, de ettől most tekintsünk el.
Nekidőlve valami falnak hunyom le pár pillanatra a szemeimet, úgy pihenve meg. Akármennyire is szeretném, nem tudom kiverni a fejemből Anát továbbra sem. Csak arra gondolok, milyen szép közös pillanataink voltak, és máris hiányozni kezd. És most nem a szexre gondolok – habár igaz, ami igaz, az valami varázslatos volt. Csak mikor beszélgettünk, vagy ahogy az egyetemen vetettünk egymás felé pár lopott, de igencsak sokat mondó pillantást, amiből szinte égetett, mire is gondol a másik.
Egyszer csak csörömpölésre leszek figyelmes, azon nyomban oda is kapom a fejemet. Aztán meglátom, hogy ki is volt az, aki a hangoskodásért felelős. Csak sóhajtok egyet, és néhány pillanat erejéig elgondolkozom, oda menjek-e. De rájöttem, hogy történjék akármi is, nem vagyok olyan személy, aki ne segítene másoknak, ahol csak tud. Ő pedig lássuk be, még mindig elég nagy helyet foglal el a szívemben. Akármennyire sem vallottam ilyesmit be neki és nem is tervezek egyhamar. Az valószínűleg csak elrontana mindent. Másrészről pedig én sem vagyok még teljesen biztos benne, mit érzek iránta.
Közelebb sétálok hát hozzá és segítek összeszedni neki a cuccait. – Igazán fess az új párod – vetem oda neki mosolyogva, miközben amit csak tudok a kezembe veszem és kicsit letörölve a kabátomba pakolom vissza a táskájába. – Hogy tetszik az este eddig? – teszem fel a kérdést érdeklődve. - Gyönyörűen festesz egyébként, ha szabad megjegyeznem - ezen a tényen azonban nem sok minden változtat. Az én szememben legalábbis biztosan nem.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzer. Jan. 02, 2019 7:37 pm


to; Jamie




Halkan felkuncogok, ahogy meghallom, hogy Matthiasra miképpen utal. Kijavíthatnám, elmesélhetném neki, hogy éppen a szomszédomat nevezte az új páromnak, akiről már beszélgettünk. De csak azért nem teszem meg, mert ő sem éppen egyedül ücsörgött, s nem saját magával íncselkedett..
A tied meg olyan, mint egy vérbeli lotyó. Csak gondolatban reagálom le így, de arcomról lerí, hogy bizony a következő mondatom nem lesz olyan őszinte, mint amennyire tervezném.
- Bájos a barátnőd - köszörülöm meg a torkomat, miközben rá sem nézek, csak zavartan szedem össze a holmijaim. Hiába kicsi a táska, annyi mindent sikerült belezsúfolni, hogy a földre nézve, szinte már úgy vagyok vele, hogy inkább itt hagyok mindent. Hiszen semmi pótolhatatlan sincsen közöttük, s úgy sokkal egyszerűbb lenne ez az este.
- Éppen hazafelé indulok, nekem ennyi bőven elég volt belőle - nem igazán tudom magam elengedni, leginkább miatta nem. De nyilván nem fogom közölni vele, hogy mennyire rosszul érint, amit láttam, elvégre magamnak köszönhetem, hogy nem velem jött. Bár, nem is igazán tudom, hogy mi jöhettünk volna egyáltalán együtt.
- Ezek szerint megérte órákat szenvedni a tükör előtt - mosolygom rá kissé bátortalan. - S még látatlanban is sikerült a nyakkendődhöz passzoló ruhát választanom.. - sóhajtok fel halkan, majd a táskába való utolsó darab holmit is visszapakolom és lassan felegyenesedek.
- Köszönöm a segítséget - az első olyan pillanat, amikor a szemeimet az övéiben pihentetem meg, de nem tart sokáig. Nem szeretném, ha látná rajtam, hogy mennyire bánt ez az egész. Nem haragszom rá, bár be kell látnom, hogy azért többet hittem abba, ami közöttünk van, minthogy egy másik nővel flörtölgessen, éppen a szemem láttára. De hát ilyen az élet, egyszer fent.. egyszer meg lent.
- Nem akarlak feltartani, menj csak, biztos vár a partnered- mindezt sikerül úgy elmondani, hogy hangszínem a lehető legsemlegesebb legyen. Ám szemeimben megcsillan a keserűség, hiszen hiába is tagadom.. megveszek attól a gondolattól, hogy nem lehetek én mellette, hogy nem nekem mond kitudja miféle szép szavakat.. Szinte fáj, ahogy elképzelem azzal a nővel miket csinál.. bár, a csajból feleannyi dolgot sem nézek ki, mint amint mi együtt már átéltünk, de na.. ettől nem lesz jobb.

Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyCsüt. Jan. 03, 2019 7:45 pm



Ana&Jamie

Szóval mégiscsak figyelgetett engem. Ez meglep, hisz tényleg azt gondoltam, hogy az újabb partnerével lesz inkább elfoglalva, nem velem. Akármennyire is húzhatnám őt ezzel a feltevésével, ha tovább folytatnám, nem igazán vágyok rá. Mi értelme lenne? Nem fogok lealacsonyodni arra a szintre, hogy minden vágyam az ő féltékennyé tétele legyen. – Helyesbítek. A barátom, aki jelen esetben nő. És kicsit jobban rám van kattanva, mint azt szeretném – nem magyarázkodás ez, csak helyesbítés. Nem is akarom, hogy azt gondolják, az a nő és köztem van bármi is. Egek, nem. Nem tagadom, jól néz ki, szép formás leányzóról van szó, de a személyiségében nincs olyan sok megnyerő. Vagyis van, másképp nem lenne a barátom. Inkább úgy fogalmazok, hogy ezek a tulajdonságok amiket baráttól elfogadok, de mondjuk egy párkapcsolatból meg legszívesebben kizárnék.
- Sajnálom, hogy nem tetszik. És hogy indulóra fogod – mondanám még legszívesebben, hogy ha velem jön akkor bőven elszórakoztattam volna még, és ez aligha döntés kérdése lett volna a számára. De így… inkább csendben maradok.
- Valóban – mosolyodom el. Milyen szépen összeöltöztünk, közben egy áldott szót nem beszéltünk az estéről. Azt sem feltétlenül lehetne elmondani, hogy ez a kedvenc nyakkendőm és ez járt a fejében valamilyen szinten. Sok nyakkendőm van, a jelenlegi hangulatomhoz viszont ez passzolt most. Meg ha már egyszer karácsonyi bálról van szó...
Rosszul esik kicsit, hogy rám néz – na nem ez a része -, de csupán egy halvány pillanatra. Nem tartja tovább a szemkontaktust velem és nem értem, miért. Talán szégyelli, amit tett? Vagy rájött, hogy rossz engem mással látni? Vagy mi? Nem értem én a nőket, de szerintem néha még ők saját magukat sem.
- Várjon csak, a legkevésbé sem érdekel. Elegem van már belőle a ma estére – sóhajtok fel, és csak legyintek abba az irányba, amerről kijöttem. – Engem te jobban érdekelsz, mindig is jobban érdekeltél. Ezért is volt rossz látni, hogy mással jöttél. Csak azt nem vagyok képes megérteni, hogy miért? Mi rosszat tettem én veled, amiért ezt érdemeltem? De nem is csak ezt, hanem hogy még csak egy üzenetet sem írtál vissza, mikor rákérdeztem, akarunk-e jönni ide? – kicsit jobban kifakadt ez belőlem, mint arra számítottam. De talán jobb is van így. Nem jó az ilyesmiket magunkban tartani.



fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyCsüt. Jan. 03, 2019 11:59 pm


to; Jamie




Abból, amit láttam, nem úgy tűnt,mintha nagyon zavarná, de ezt inkább meghagyom magamnak. Nem sokáig netem őket, jött egy pillanat, amikor már túlságosan szorított a mellkasom, akkor indultam ki a mosdóba. Nos,amikor pedig elhagytam.. belefutottam itt kint. Ez akkor lett volna igazán kínos, ha még a barátja -nője- is vele van. A torkomon legördülő italoknak köszönhetően, valószínűleg most nem ebben a majdnem békés helyzetben telne el közöttünk a beszélgetés.
Azt azért be kell látnom, hogy mikor kijavít, lelkem jó nagy része lélegzik fel. Hát nincs más nő, legalábbis az biztosan nem, akivel odabent láttam. Ennek örömére, szinte kedvem lenne a nyakába ugrani és egy csókot lopni tőle. Bár megtehetném. Bár ne kellene arra gondolni, hogy megláthatnak, hogy neki mekkora baja lehet belőle, bár lehetne ez az egész átlagos, csak arra a pici csókra..
- Eljönni sem volt kedvem, hogy őszinte legyek - az győzött meg igazán, hogy az üzenete célba ért. Tény, hogy napokkal később.. de tudtam, hogy ha ő itt lesz, akkor nem lehet annyira szörnyű ez az egész. Erre tessék. Éppen előle kezdtem el menekülni.
- Jól áll - teszem még hozzá, s mosolyát meglátva, az én szám is görbülni kezd. Nem akarok fagyos hangulatot, elvégre felnőttek vagyunk. Az oké, hogy én speciel egy féltékeny kis liba vagyok jelenleg, de ő... Ő képben van, velem ellentétben egészen felnőttként viselkedik.
A gyomromban pedig ennek köszönhetően, egyre csak növekszik a gombóc. Nem akarom elrontani az ő estéjét is. Indulni kellene, elmenekülni a lakásom nyújtotta meleg ölelésbe, melyet senki sem sérthet meg. Ám Jamie akarva akaratlanul tart "fogva". Lábaim, mintha gyökeret eresztettek volna, nem tudok mozdulni, s szavainak súlya, még nagyobb terhet nyom vállaimra, mint amit eddig éreztem.
Fejemet lassan emelem meg, szemeimmel végigpásztázom arcát, próbálok a mimikájából is olvasni, bár lássuk be, hogy a kisebb kirohanása éppen elegendő ahhoz, hogy szégyelljem magam.
- Nem fogod elhinni, ha elmondom, hogy mi történt.. - szám sarka megrándul. Ha belegondolok, tényleg eléggé abszurd az egész, ha nekem adnák elő kifogásként, biztosan nem adnék sok hitelt a szavaknak.
- A legtöbb vizsgámat ezekre a napokra tettem és látástól vakulásig tanultam vagy vizsgáztam. Egyszerűen nem is emlékszem arra, hogy mikor olvastam el az üzeneted - végig a szemébe nézek, hogy ezzel is próbáljam erősíteni a dolgot. A vicc az egészben az, hogy igazat mondok.
- Matt a szomszédom, csak addig kellettem mellé, amíg átlépte a küszöböt... Mielőtt indultam volna, akkor vettem észre, hogy írtál és gondoltam, ha nem szólok, legalább megleplek - vágok egy fancsali képet, de elfordulni már nem fogok. - Marhára elcsesztem, sajnálom - sóhajtok ismét, immár ki tudja hányadára. Az egész az én hibám, ezt abban a pillanatban már tudtam, mikor megláttam a megválaszolatlan kérdését. Talán még az is jobb lett volna, ha ma visszaírok neki. Ha leírom, amire titkon vágytam volna a mai napra. Egyértelmű, hogy vele jöttem volna ide leginkább, annak ellenére, hogy még mindig nem vagyok abban biztos, hogy szabad-e ilyet.
- Egyáltalán nem tettél semmi rosszat, én voltam, vagyis vagyok még mindig a barom- még ez a legszebb szó, amivel illetni tudom magamat. Ha nem akartam volna a legtöbb dolgot minél előbb letudni, akkor nem jutok el a kimerültség határáig.. de azt hittem, hogy sokkal könnyebben fog menni, hiszen általában elég egyszer, maximum kétszer rápillantani valamire és már a fejemben is van.. ám úgy tűnik a memóriám neki állt szedálni, na meg az, hogy túl sokszor gondolok az előttem állóra, nem szokott sokat segíteni.

Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzer. Jan. 23, 2019 1:35 pm



Ana&Jamie

Elhiheti, nekem sem volt sokkal több kedvem jönni, mint neki. Azonban ez nem a bál hibája, nem azzal volt az elsődleges gond, sokkal inkább azzal, hogy ő róla azt sem tudtam, hogy jönni fog-e vagy sem, illetve hogy az üzenetemre sem reagált semmit. Még ha annyit írt volna, hogy bocsi, másvalakivel megyek, azt is elfogadtam volna. Egyébként is csak a tanárja és szeretője vagyok – akármennyire is szeretném valahol legbelül, hogy ez másképpen legyen.
Jobban rávetem magamat a szavaimmal, mint azt elsőre szerettem volna, de talán jogosnak tekinthető valamilyen szinten a sértettségem. Nem gondoltam volna, hogy ezt érdemlem azok után, amik történtek köztünk és amiket reméltem, hogy még fognak. Egyébként is beszélni akartam róla valamiről, pont ezen a bálon, de a történtek után igazából felesleges még csak megemlítenem is. Talán csak még jobban fájdítanám mindkettőnk szívét.
Rám szegezi tekintetét, én pedig ismét képes vagyok pár pillanatra elveszni abban a szempárban. Próbálhatom én tagadni, kétség sem férhet ahhoz, hogy még mindig teljesen oda vagyok érte. Ezért is esett olyan rosszul mindaz, ami történt.
Kíváncsian hallgatom, mit is akarhat mondani ezek után. Tényleg érdekel, mégis miféle magyarázatot ad erre. Felhúzom az egyik szemöldökömet halványan. Azzal tisztában voltam, hogy milyen bárki számára a vizsgaidőszak, főleg azon a szakon, amin Anaise is van. Folytatva a mondandóját, egyre inkább kezdem én magamat is elszégyellni, hogy ilyen eszeveszett dolgon sikerült nekem is megsértődni. Részben be is igazolódik az, amin gondolkoztam párszor, mióta azt az első üzenetet leírtam neki, mégpedig hogy lehet kicsit zaklatnom kéne még, hogy akkor mi legyen. Nem is értem, hogy miért döntöttem végül a fölös várakozás mellett. Könnyebb volt nem hallani inkább semmit, minthogy azt a választ kapjam tőle, hogy bocsi, de más valakivel megyek. De egy egyszerű nemleges válasz sem lett volna sokkal könnyebb.
- Dehogy vagy barom, Ana. Egyáltalán nem vagy az. Mindketten hibásak vagyunk ebben, akárhogy is nézem… - mert míg ő ma is válaszolhatott volna az üzenetemre, én is jobban zaklathattam volna. Még ha nem is feltétlenül ilyen címszó alatt. Mindenesetre egyfajta kő esett le most a szívemről, hogy ez az egész csupán egy kellemetlen félreértés, semmi több. Meg akart lepni, már ez a tudat is megmelengeti a szívemet, és ez szerintem látszik is rajtam. Főleg, hogy már őszintén mosolygok. – Vagy ha nagyon az akarsz lenni, akkor mindketten barmok vagyunk – teszem még hozzá röviden kacagva. Közelebb lépek hozzá és magamhoz ölelem őt. – Azért legközelebb írjál még ha aznap is jut eszedbe – súgom a fülébe, majd nyomok is egy puszit a füle mögé. De nem bírok magammal és inkább még egy őszinte csókot is lehelek az ajkaira. Túlságosan hiányzott már, és a legkevésbé sem érdekel, ha valaki most meglát minket. Majd ráfogjuk az alkoholra, ha kell.
Hosszú ideig csókolgatom őt, nem különösebben törődve azzal, hogy amúgy szakad ránk a hó. – Akarod hallani az igazságot? – kérdezem tőle kellően halkan, mégsem annyira hogy ne hallhassa. – Amióta megláttalak ebben a ruhában, azóta többször fordult meg a fejemben az, hogy hányféleképpen tudnám leszedni rólad, mint az illendő – nevetek halkan, mielőtt egy újabb csókot nyomok az ajkaira. Viszont, ha nem akarunk közösen tüdőgyulladást kapni, lehet nem ártana bemennünk végre a melegebb levegőre. Igen, ez logikusan hangzik.



fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzer. Jan. 23, 2019 5:52 pm


to; Jamie




Várok. Azt feltételezem, hogy kinevet, hogy majd nem hiszi el, amit mondok. Hiszen a legtöbb ember reakciója ilyesmi lenne. Ám Jamie más. Tudja, tudja jól, hogy mennyire összeszedetlen és idétlen tudok lenni néha. Azzal is tisztában van, hogy ez a szak, miket hoz ki az emberekből. Tud arról is, hogy általában minden könnyedén megy, mégsem kéri ki magának a dolgot. Azt hiszem ismer, s pontosan tudja azt is, hogy neki nem hazudnék, hiszen semmi értelme nem lenne az egésznek.
- Ó, dehogynem – horkanok fel. Hogyne lennék az? Írnom kellett volna. Majdhogynem szerelmes szavakkal kellett volna tudatnom vele, hogy jövök és csakis miatta. Hát persze, hogy miatta.. Hiszen mióta összekeveredtünk, tagadhatatlanul tölti ki a napjaim legalább felét. Még, ha néha csak gondolatban is. Pedig azt hittem, hogy ez nem lesz egy hosszas történet, főleg mikor kiderült, hogy ki is Ő.. Erre tessék. Most kínban állunk egymással szemben, mint két tinédzser, akik együtt veszítették el, s nem tudják, hogy akkor hogyan tovább.
- Te egyáltalán nem vagy az, csak érdeklődtél  - rázom meg a fejemet. Nem illetném ilyen jelzővel, hiszen semmi rosszat nem tett. Valószínűleg én is így cselekedtem volna, igaz kissé kínosabban kértem volna számon és valószínűleg le is égettem volna magamat az egész tanszék előtt, de egy biztos. Kikértem volna magamnak az egészet, ahogyan Ő tette. – Teljesen épeszűn cselekedtél – teszem még hozzá ezt is, s szinte érzem, hogy szívem kihagy egy pillanatra, mikor magához ölel. Illatát mélyen szívom magamba, s már az első pillanatnál érzem, hogy kellemes érzés járja át az egész testemet. Hiányzott. Túlságosan is.
- Rendben – ejtem ki halkan ezt az egyetlen egy szót, s ajkait megérezve bőrömön, felsóhajtok. – Jamie, nem… - s belém fojtja a szót. Őt nem érdekli. Ő képes megtenni azt, amit én nem. Ajkaimmal finoman, puhatolózva érintem az övéit, kezeimmel kissé szorosabban ölelem. Nem akarok tőle elválni, nem szeretném megszakítani a pillanatot, mert így a hóesésben még egész romantikusnak is nevezhető. (Nem mintha nagyon élném az ilyeneket, de néha kell az ilyen is, nem?) Szerencsére, még mielőtt ellenállhatatlan vágyat kezdenék el érezni az iránt, hogy túlzottan kiéljem magam vele, ő megszakítja csókunkat.
Ajkaim elnyílnak, s arcomra kiül egy levakarhatatlan vigyor. Hát melyik nő ne hallaná szívesen az ilyet? Egy egyik pillanatban még érzed a nyakad körül szoruló hurkot, a másikban pedig madarat lehetne veled fogadni. Mindenesetre megjegyzem, hogy a ruha mennyire jó választásnak bizonyult, bár nem hiszem, hogy lesz még olyan alkalom, mikor ebben pucc parádézok neki, vagy bárkinek.
- Mr. Barnum, micsoda szemtelen kijelentés ez, egy egyetemi rendezvényen… - finoman megütöm a vállát, hogy aztán most tényleg érezze magát szemtelennek, ám a csókjából ítélve, nem igazán tűnik úgy, mintha meghatná az, hogy hol is vagyunk. Én meg közben majd szívbajt kapok, hogy mi lesz, ha valaki meglát.. Hol igazságos ez? Hogy képes ennyire könnyen elengedni és nekem a rengeteg ital ellenére, mégis miért nem megy?
Végül én hátrálok ki a pillanatból, s kabátomat összébb vonom magam körül. Válla felett elpillantok, s összeszűkült szemekkel igyekszem kihámozni, hogy ki is közelít felénk.
- Baszki.. – csúszik ki teljesen őszintén a számon, majd egy kisebb lépést teszek is hátrább. Szemeim legalább a kétszeresére nyílnak, szinte pislogni is elfelejtek. Ám még mielőtt magyarázatot adhatnék a velem szemben állónak, egy idősebb úriember köszörüli meg a torkát, ahogy közénk megérkezik.
- Miss Delacroix, Mr. Barnum – kezét nyújtja Jamie felé, miközben sokat mondóan méreget mindkettőnket. Ő az a tanár, aki szereti fogát élezni a diákokon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy mindenki utálja. Tipikusan olyan öreg, aki elfelejtette, hogy valaha volt diák s ott tesz keresztbe mindenkinek ahol lehet. Én még azt is kinézem belőle, hogy a kollégái elé is odadob néha egy-egy akadályt, hogy a pályájuk ne felfelé íveljen.
- Csak nem elveszett valamelyikük kontaktlencséje? – teszi fel gunyorosan a kérdést, s közben elővesz egy cigarettát. Szemeimet az égre emelem, nem kívánok leállni vitatkozni egyetlen egy tanárommal sem, de ha az öreg továbbra is így bámul, akkor biztosan megismerkedik a jobb kézfejem áldásával. Ám egyelőre várok. Meghagyom a hős szerepet Jamienek, ha már volt olyan kedves és itt csókolgatott.


Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyVas. Feb. 03, 2019 6:29 pm



Ana&Jamie

Nem szeretem az ilyesmit, mikor valaki feltétlenül magát akarja beállítani a hibás félnek, mikor a helyzetből adódóan is tiszta, hogy egyáltalán nem így van. Igen, ő is hibás ebben az egészben, de nem kevésbé én. Láttam, hogy későn vette észre csak az az üzenetet, és akkoriban nem is voltunk együtt túl sokat, mivel nekem is a nyakamon voltak a vizsgák, illetve az utolsó dolgozatot is ki kellett javítanom, majd úgy az egész félévet leadni a mentoromnak, aki segített abban, hogy taníthassak. Csoda, hogy még egyben vagyok és nem mentem falnak ettől a sok egyetemtől.
- Épeszű cselekvés az lett volna, hogy ha legalább egyszer felhívlak ez alatt a néhány nap alatt, hogy mi a helyzet vagy bármi. Már csak azért is, hogy legalább biztosra menjek, akarsz-e jönni vagy sem – akárhogy is van, ez már nem számít. Legalább megtanultuk a leckét mindketten, hogy ha hasonló helyzet lépne fel, akkor nagyon nem így kellene eljárni az ügyben egyikünknek sem.
- Nem is értem, miért szemtelen. Mindkettő a helyén van és még úgy is ezt mondom – felelek neki vigyorogva. Csodálkozom, mikor eltávolodik tőlem, pláne ahogyan teszi ezt. Majd észreveszem, hogy nagyon nem néz, és ekkor egy pillanatra nekem is kihagy a szívem, hogy vajon ki láthatott meg minket. Meg hogy mit láthatott.
Mikor én magam is megfordulok, egy apró sóhajt engedek meg magamnak. Jó, nincs itt veszve semmi. Ha nagyon meg akarna szorongatni, akkor én is meg tudnám ugyanezt tenni vele. – Szerintem az öné is elveszett, ugyanis ez egy nem-dohányzó terület. De nagyon szívesen elvezetem a kijelölt helyekre, még ebben a fagyos, havazó időben is – nem különösebben ijedek meg tőle, akármennyire sem ártana. Tudom, mit tudna tenni velem, ha nagyon akarná – mármint nyilván a karrieremre gondolva -, de nagy szerencsémre nekem is van egy nagyon jó mentorom, aki jó ideje itt van már és tud egy-két dologról ő is.
- Nincsen jobb dolga? Tudja, inkább a többi, fiatalabb diákra figyelni, ne csináljanak valami hülyeséget? Elég nagy szopás a maga tárgyai már eleve, a vizsgák közeledtével pedig sokan meggondolatlan dolgokat tesznek. Ittasan meg aztán pláne – látom a tekintetében a felháborodást egy pillanatra, de nagy kókler az öreg, azt már jól tudom. És nem számított rá, hogy egy magamfajta fog visszaszólni neki. De legalább már én magam is kétszáz százalékosan megbizonyosodtam arról, amit a mentorom mondott még nekem anno.
- Ha megbocsát, már szerintem Delacroix kisasszony és én is eleget levegőztünk. További jó szórakozást az estére! – még nyújtom is a kezem felé halványan mosolyogva, de halványan ellöki azt és hallom a halk „menjen a fenébe Barnum” morgását. Meg hogy még valamit mond megbánom címszó alatt, de ekkor már Anát noszogatva bentebb sétálunk.
- Vén kujon, remélem torkán akad az a cigaretta – sóhajtok egyet beérve. – Na, gyere – mosolygok végül rá Anára és megfogom a kezét. Lehetőség szerint próbálok elkerülni mindenkit, vagy legalábbis elvegyülni a tömegben, úgy baktatok. – Nem baj, ha kicsit elszeparálva folytatjuk az estét? Mármint a többiektől. Nincs kedvem még egy ilyen találkához. Egy 5 perc sétára van a kocsim, ha gondolod. Ne aggódj, tisztában vagyok vele, hogy ilyen időben nem szabad vezetnem, nem is fogok. Idefelé jöttem azzal, ezért is parkoltam egy buszmegálló környékére, hogy majd valamikor felvehessem. Szóval? – szorongatom meg kicsit a kezét, de csak szeretetből.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyHétf. Feb. 04, 2019 7:54 pm


to; Jamie




A hideg szépen, lassan józanítja a testem és a lelkem. Elveszi az italok kártékony hatását, melyek odabent a melegben, már éppen azon voltak, hogy elvegyék az eszemet. Emellett pedig, felnyitja a szemeimet, s azt sugallja, hogy a lopott csókok mennyire nem helyesek. Mert ennél több kell. Nem akarom úgy érezni magam, mint egy szerető, mint egy olyan nő, aki csak titkon csenhet pár csókot, mert valamilyen társadalmi szabály ellene van. Tudom jól, hogy ő diák is, hogy nem olyan rangos, őskövület, mint aki éppen felénk közeledik, de mégis sokszor felsejlik az a pont, hogy a tanárom.
A Tanárom. Nagy betűkkel. Mert semmi értékét nem veszti el azzal, hogy az ágyába kötök ki. Jól csinálja. Azt vettem le a környezetemben, hogy bírják a stílusát, leginkább azért, mert Ő tudja jól, hogy mi is emberek vagyunk, s nem gépezetként közelíti meg azokat, akik az óráira járnak. Lehengerlő.
Nem úgy, mint az öreg, kinek arcán lévő fintor sok mindent elárul. Biztos vagyok benne, hogy látta, lerí róla, hogy nem maradt le a csókról, s képes lesz ezt felhasználni is, ha úgy van. Fejemet kissé oldalra billentem, szemeimet lassan jártatom közöttük, s szinte meghökkenek, mikor meghallom Jamie szavait, hanglejtését. Ő nem fél. Ő bátor és talán még „támad” is. S nem is hagyja abba. Csak folytatja, kimondja azt, amit a legtöbb diák szíve szerint a férfi arcába vágna, közben pedig nem rezdül meg egy pillanatra sem. Ezzel pedig lenyűgöz.
Kívülállóként veszek részt a jelenetben, nem érzem azt, hogy nekem bele kéne ebbe szólni. Egyik kezemet még a szám elé is kell kapnom, nehogy hangosan felnevessek, mikor Jamie továbbra sem tágít. Nagyon tetszik a dolog, ha eddig nem bolondított volna teljesen magába, most lenne, azt hiszem az a pillanat, amikor a bugyim csak úgy leesne. Egy pillanatra sikeresen el is kalandozom ezen az útvonalon.  Fejben már szépen kibontom a ruhájából ezt az embert, kinek egyetlen egy érintéséért is megveszek már napok óta. Aztán jön egy kellemes, hűvös szellő, ami visszarepít a valóságba. S már csak arra van lehetőségem feleszmélni, hogy befelé vagyok tessékelve.
Vállam felett, talán egy kissé önelégülten pillantok vissza az öregre. Mosolyom még gúnyoros is, hiába nem szóltam semmit bele a beszélgetésbe, úgy érzem, hogy győztesként távozhatok innen, a férfi oldalán, aki a diadalt aratta.
- Én egyszerűen nem hiszlek el – nézek fel rá szinte nevetve. – Úristen, de meg fogom miattad még szívni – még mindig nevetek, nem vagyok mérges, inkább csodálat van bennem.  Nekem nem lett volna merszem még akkor sem, ha olyan pozícióban vagyok, mint a Tanár úr.
– Már vinnél is a kocsidba, te vén kujon? – direkt ez a szóhasználatom. Nem tudom kihagyni túlságosan magas ez a labda. Tekintetemet lassan vezetem végig a termen, majd fejemmel visszafordulok a férfi felé. – Esetleg… egyetlen egy táncot nem kérhetnék? – nézek rá egy kissé bátortalanul. Csak azért akarnám, mert úgy mindenki előtt érhetnénk egymáshoz aképpen, hogy bárki is gyanítana valamit. Arra a pár pillanatra lehetnénk mi is normálisak, még ha röpke illúzió is lenne. – Persze, nem muszáj – egyáltalán nem fogom erőltetni. Ha menni vágyik, hát menjünk. Bár odakint teljesen átfagytam, a ledöntött italoknak már nincsen semmilyen hatása se, de ez nem von le semmit az Ő értékéből. Sőt. Tudom jól, hogy mennyivel jobb tiszta fejjel lenni mellette.
Annak függvényében indulok meg, hogy Ő hogyan választ. Ha az autó felé vesszük az irányt, akkor a kabátomat jól összehúzom és kezeimet kesztyűkbe bújtatom. Ha viszont belemegy a táncba, akkor leveszem a kabátot és egy széktámlájára teszem, ruhámon és hajamon igazítok, hogy legalább ne úgy nézzek ki, mint, aki most kelt ki az ágyból.


Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyVas. Márc. 10, 2019 2:05 pm



Ana&Jamie

Mivel magam is bepillantást nyerhettem a tanárok életébe és jobban szemügyre tudtam venni a dolgokat, amiket eddig csak diákként nem tudtam, sok minden apróság megvilágosodott. A mentorom pedig különösen sokat próbált nekem segíteni, és mondott nekem mindenféle polgárpukkasztó dolgokat, amik simán tönkre tehetnék a tanári gárda legalább negyedének életét. A felét még én sem hittem el azokból, amiket mondott, akármennyire is az egyik legmegbízhatóbb ember, akit csak ismerek. Az egyik személy, akinek pillanatok alatt tönkre lehetne tenni a karrierjét, legalábbis egy jó nagy körzetben sehol nem dolgoztatnák, az pont az előző prof volt. Sok tanár sáros itt valamiben, de egyedül ő az a tanár, akinél a fiatal egyetemisták, akik bukásra állnak bemennek és valahogy csak sikerül addig baszélni beszélni a tanárral, míg nem lesz meg az a kettes. Néhány esetben még jobb is. Nem hittem volna én sem, hogy ilyet hogy a fenébe csinálhat valaki, ráadásul egy házas ember, de aztán láttam a bizonyítékot. Hát… elég meggyőző volt.
- Nyugi, nem fog visszaütni ez rád egy cseppet sem. Szerintem épp az előbb gondoskodtam róla – mert oké, beszélnek róla a háta mögött, hogy miket csinál, de nyíltan és határozottan így még senki nem állt elé ilyen ügyben. Nem voltam szájbarágós, de bőségesen átjött az üzenetem valószínűleg. De szerintem Anának is.
- Na szép vagy, mindig csak bántasz a korommal kapcsolatban! – vigyorgok vissza rá. Nem mintha bánnám. Kár lenne tagadni, tényleg idősebb vagyok nála valamivel, és fel is vállalom ezt.
Elmosolyodom, milyen óvatosan kérdez rá, hogy kérhet-e egy táncot tőlem. Így kutatom a tekintetét, és fejemben már rég eldőlt a válasz, habár szavakká aligha formáltam. Csak akkora sikerült, mire ő már belekezdett volna, hogy nem kötelező a disznótor. Én csak ráteszem ajkaira mutatóujjamat és lesussogom. – Persze, hogy táncolunk. Nem muszáj, tudom, de szeretném. Főleg mert te is – aztán pedig egy röpke pillanatra ujjam helyét ajkaim veszik át, aztán kézen fogva őt indulok meg a táncparkett felé. A kabátomat lehelyezem egy szék támlájára, arra rakja ő is a sajátját.
Nemsokára új zene indul, aztán be is állunk valahova. Kezeimet derekára helyezem és úgy húzom közelebb magamhoz, hogy aztán lassan elkezdhessünk ringatózni a számra. – Akarsz hallani egy jó hírt is? – teszem fel a költői kérdést. Ki ne akarna ilyeneket hallani? – Már hivatalosan nem vagyok a tanárod – zárom rövidre a hosszas gondolatokat, amiket mondhatnék még emellé körítésként. – Habár még egy-két hétig, talán egy hónapig nem feltétlenül jó ötlet együtt mutatkoznunk, de utána a legkevésbé sem zargathatnak egyikünket sem. Mármint, ha szeretnél egyáltalán velem mutatkozni nyilvánosság előtt is, nem csak úgy lopva, mint ahogy eddig. Nem mintha azzal gondom lett volna, elég csak visszagondolni azokra a képekre, meg üzenetekre, amiket küldözgettél nekem órák közben – mosolyodok el, ettől függetlenül a kijelentésem egyben kérdés is volt. Akarja ő ezt, vagy csak addig volt neki benne bármi… hogy is mondjam, izgalmas, míg hivatalosan is a tanárja voltam? Aligha hiszem, hogy így lenne, de muszáj megtudnom.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
[/quote]
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzer. Márc. 13, 2019 5:47 pm


to; Jamie




Van bennem azért egy kevéske félsz. Hát az öreg bármikor dönthet úgy, hogy megszivat  mégis elhiszem Jamienek, hogy nem lesz belőle baj. Nem leheg belőle baj. S ezzel le is zárom magamban a dolgot, ráérek najd később agyalni.
- Te meg tagadni sem próbálod, hogy az autód hátsó ülésén kívánsz tudni... Ez igen - kiöltöm rá a nyelvemet. Adok, kapok. Legalább nem veszekedés és vérre menő oltások mennek. Nem szeretem az olyan embereket, akik vér komolyan vesznek mindent. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magamat, hogy Ő éppen annyira elcseszett, mint én, legalábbis ezen a téren biztosan.
A tánc igazából nem olyan fontos, de úgy éreztem, hogyha már itt vagyunk, s voltunk olyan bénák, hogy majdnem sikerült egy félreértés miatt összeveszni, legyen legalább az estének egy olyan pillanata, ami egy kicsikét meghitt és vissza lehet rá emlékezni. Alsó ajkamat beharapva várom a válaszát, nem állnék neki parádézni, ha visszautasít, fájna, de megérteném. Meglep az érintése, szavait nem is igazán fogom fel, főleg miután ajkait megérzem az enyéimen. Azt hiszem ilyen lehet egy szerelmes tini lány, aki élete első csókját kapja, mert bizony, sikeresen lefagyok. Aprót nyelek fejemet lassan járatom körbe, azt keresve, hogy vajon ki lesz, aki lebuktat minket, de senki nincs a láthatáron.
Kezét félve megszorítom, majd lassú léptekkel követem a mozdulatait. Kabátomat hanyagul terítem az övére, félig le is esik, de mit sem törődve ezzel, megyel vele. Végre. Biztos vannak, akik ha ránk néznek sejtik. Ám kimondatlan a dolog, s azt hiszem ez így van jól, egyelőre.
Fejemet egy pillanatra a vállára hajtom, beszívom ismerős illatát és elmosolyodom. - Köszönöm - súgom halkan. Talán nem is tudja, hogy nekem ez mennyit jelent. Persze, van pikantériája annak, ha titkolni kell valamit, de olykor ez lehet teher is. Néha szívesen mondanád mindenkinek, hogy mi a helyzet, főleg azoknak a lányoknak, akik nap, mint nap Érte picsognak.
- Hogy mi? - egy pillanatra megtorpanok és meglepetten nézek rá. - Tudtam, hogy ki fogsz tenni az órádról.. - sóhajtok fel végül, nem gondolom komolyan, mert legbelül reménykedem abban, hogy egyáltalán nem erről van szó. Többször is pedzegettve volt már, hogy valószínű sokkal jobb lenne mibdkettőnknek, ha nem tartózkodnánk egy azon órán, de lássuk be, hogy azért ennek az egésznek bőven alap pillérje az, hogy mennyire lehet őt húzni, amikor éppen oktatni próbál.
- Hát nem is tudom.. - mintha tényleg gondolkoznék rajta, a tánc közben meg már teljesen mellékessé válik. - Szóval érted... Mi hasznom lenne a továbbiakban belőled? - még egy fintort is képes vagyok bevágni, de végül egy aprócska mosoly, ami megjelenik a szám sarkában, könnyedén elárul. - Ezekszerint ki kell találnunk valami más izgalmat, ami életben tarthatja a tüzet - nevetek fel halkan. Lássuk be, azért izgalmakat bőven hozott ez az egész, s bár az elején nem kicsit voltam betojva attól, hogy mi lesz, ha.. Végül szépen, lassan elkezdtem úgy élvezni, ahogy azt kell. Ebben pedig bőven volt szerepe Jamienek.
- Mellesleg, nem érzem jó hírnek- húzom el végül a szám. - Ne értsd félre, nyilván van egy tök jó oldala. De most kajtathatok egy másik viszonylag normális tanár után és puncsolhatok be neki... - meg kell jegyeznem, hogy amikor a tárgyak felvétele lesz, akkor nagyon gyorsnak kell lennem, hogy nehogy a legrosszabbat fogjam ki. Jól kiszúrt velem.
- Nem jött be a tanárkodás? - lassítom le végül ringásomat, ugyanis a dal is kezd a végére érni. Azt hittem szereti, valahogy nem tűnt úgy, hogy elveszett lenne és azt hiszem ki lehet jelenti, hogy a diákjai is bírták. Gondolom azért, mert korunkbeli, illetve ő első kézből tudja, hogy mennyire rossz, ha szivatnak és minden áron erőltetnek dolgokat. Szerencsére nála nem kellett lapítani, ha fogalmad se volt valamiről. Ha nem lenne közöttünk semmi, még akkor is szerettem volna az óráit.

Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
[/quote]
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyCsüt. Márc. 14, 2019 6:16 pm



Ana&Jamie

- Az egyértelműt minek tagadni? – vigyorgok vissza rá. Nem akartam egyébként én semmit sem, csak hogy kicsit nyugodtan beszélgethessünk, olyan dolgokról is amik nem tartoznak másra. Elszeparálva másoktól, csak ketten. Na meg a hószakadástól is. Illetve egy kicsit legalább a melegben is. Nem zárom ki a lehetőségét másnak – mert lássuk be, ismerjük már magunkat annyira -, de elsődleges célom nem ez. Az ő esetében aligha volt valaha is így. Élveztem a társaságát már az elején is. A másik pedig csak egy kellemes – túlzottan kellemes – plusz, amit mindketten élvezünk.
- Nincs mit köszönni – adok egy gyors puszit a fejére, mielőtt belekezdenék. Viszont úgy néz ki, rosszul fogalmaztam kicsit, mert nem teljesen az a helyzet, amit ő gondolhat. Hirtelen megtorpanását legalábbis aligha tudom másra vélni, meg ahogy visszakérdez.
- Ahj, Ana. Tudod, hogy nem erről van szó – vigyorodok el. Szép is lenne, ha ilyesmiről lenne szó. Pláne az indoklás mögötte. „Bocsánat, nem folytathatom Anaise Delacroix nevű diák tanítását, mert nemtanár-diák kapcsolatot ápolok vele”. Vagy ilyesmi. Nem gondolkoztam rajta túlzottan, miket is lehetne írni. Szerencsére nem is kell.
Tudom, hogy csak viccel, de azért bennem van egy kis félsz is, hogy talán van benne féligazság is. Legalábbis az ő részéről. Nem tudom, hogy a későbbiekben így hogyan fog viszonyulni hozzám. Ennyi lett volna? Mármint nem most és azonnal, csak hogy a tűz szépen fokozatosan ki fog hunyni vajon, most, hogy már nem leszek a tanárja? Előbb-utóbb rájön, hogy csak ennyi tartotta életben ezt az egészet? Nem akarok falra festeni az ördögöt, se pedig nem nézem ki ezt Anából, már csak az eddigi kapcsolatunkat is tekintve, de azért néha az ilyen megfordul az ember fejében. Főleg, ha nincs semmi olyasmi kimondva még, amivel a kételyek végleg eloszolhatnak. Bár nem is várom egyhamar, hogy bármi ilyen szóvá legyen téve. Egyelőre élvezzük egymás társaságát – csak vajon meddig? Én személy szerint remélem, hogy a lehető legtovább.
- Ana, vajmi kevés úgymond hatalmam volt eddig is minden fölött. Legalábbis minden elbíráltak a magasabb rangon lévők, akármilyen dolgozatot írtatok. Én állítottam össze, én javítottam ki, azonban tovább kellett küldenem, akár akartam, akár nem. Meg eleve ez csak egy kivételes eset volt, legalábbis ami ezt a szemesztert illette. Jól megfeleltem amúgy, megjegyzem mellékesen – teszem még hozzá, hogy se rám, se az órámra nem volt panasz senkitől. Volt is, hogy ült be az órámra valamelyik tanár, akinek van konyítása a tárgyhoz, amit vittem, bár sok vizet nem zavart. Csak ült bent csendben és spektálta az órát.
- Dehogynem, bejött. Viszont a kompetenciámon túlmutat még, hogy az erre épülő tárgyakat is taníthassam. Ezért is mondom, hogy a következő szemeszterben biztos nem leszek a tanárod, de senkié sem. Meg ahogy említettem, egyedi és egyszeri lehetőség volt ez, hogy már ilyen korán kipróbálhattam magam benne – erősítem meg a szavaim, akármennyire is tudom, hogy értette már elsőre is. – De ki tudja. Lehet jövő szeptembertől, vagy az utána következő szemeszterben már újra tanítani fogok. Illetve mondták, hogy előzetesen szólva behívhatnak megtartani egy-egy órát. Vagy ha a tanárt helyettesíteni kell. Kisebb anyagrészből jobban fel tudok készülni amúgy is bővebben, ha időm is van rá, nem az hogy egy egész féléves adagot kell PhD-s szinten tudnom, ráadásul hogy közben még tanulok is – kicsit hosszasra sikeredett, de időközben ahogy a zene leállt, felajánlottam hogy ha gondolja, mehetünk, vagy folytathatjuk ezt is. Amennyiben az indulás mellett döntött, úgy útközben mondtam neki mindezeket.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
[/quote]
[/quote]
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyHétf. Ápr. 01, 2019 7:45 am


to; Jamie




Egy-egy táncnak különleges jelentése lehet, nem véletlen, hogy a giccses romantikus filmekben is gyakorta nyúlnak ehhez a már-már klisés lépéshez. Ám ettől eltekintve, azt gondolom, hogy akár egy elcseszett romantikus sztori a mienk, akár nem, tényleg van jelentése. Míg vannak, akiknek utolsó, közös tánca van, mellyel a keserű elválást hivatottak kifejezni, addig a mienk egy új lehetőséget nyit meg, hiszen ennyire nyíltan még nem volt lehetőségem hozzásimulni és élvezni ölelésének biztonságát, legalábbis nem ennyire ismerős terepen, ahol a mindennapjainkat épül.
S be kell látnom, imádom a dolgot, s magamban azt a kívánságot mantrázom, hogy bárcsak máskor is lehetne. Ebből az állapotomból sikerül kizökkentenie azzal, hogy közli már nem tanít. Talán ezért nézek rá elsőre elég bután. Aztán tekintetem felemelem az égre és hirtelenjében az ugrik be, hogyha én ezt tudom, akkor kértem volna egy kiruccanást valamelyik tengerhez.. Hát micsoda pazarlás volt erre felhasználni az egyetlen (?) kívánságomat, amit a tündérkeresztanyám teljesített.. De ezeket a badar gondolatokat valószínű az italnak köszönhetem, így inkább nem osztom meg vele, még a végén elijesztem.
- Nem kell nekem ezt magyaráznod.. Valahol akkor rájöttem, hogy valaki bíráskodik a döntéseid felett, amikor nem engedted, hogy a csodálatos osztályzási módszeremmel egy pillanat alatt kijavítsam a dolgozatokat - pedig szerintem fantasztikusan kidolgozott stratégia volt. Nyilván utána megmagyarázni a reklamáló diákoknak nehézkes, hogy bocs haver, de feldobtam a dolgozatokat az égbe és sajnos a tied nem az asztalra, hanem a földre esett, ezét karó.. De akkor is. Mennyi időt spóroltunk volna vele meg. S még azt sem bántam volna, ha az én papírom a földön landol.. Biztos kérhettem volna tőle valami pluszmunkát, amivel kijavítom..
- Egész jól csináltad, komolyan - bár kétlem, hogy megerősítésre lenne szüksége, de tudom, hogy olykor mindenkinek jól esik, ha elismerik. Bár.. Azt hiszem én eléggé elfogult vagyok vele szemben, szóval lehetséges, hogy nem az én megítélésemre kellene alapozni az Ő tanári készségeit.
- Azt hiszem jobb is így- jutok végül erre. S nem tudom, hogy a tánc, a zene, vagy az elmúlt félév mondatja ezt velem, de amint kiejtem a számon a szavakat, tudom, hogy komolyan gondolom. - S még mielőtt valami ostobaságot hinnél emögé...- nézek rá szelíden mosolyogva. - Persze, fantasztikus képességeim vannak és a legtöbb egyszerű lánykával ellentétben én egész sikeresen kizártam azt, ha mondjuk az órád előtti éjszaka illetlen dolgokat csináltál velem... Na, de azért ez tudod milyen marha nehéz volt? Nem biztos, hogy még egy félévet menne... Kell a pihenés az agyamnak - ám ha válaszhatnék.. Akkor viszont pont azt kívánnám, hogy tanítson még. S hirtelen nem tudnám megmondani, hogy miért vágyom ezt jobban, a tűz végett vagy azért, mert tényleg úgy gondolom, hogy marha szerencsés volt mindenki, akinek sikerült az ő óráját felvenni..
- Meg legalább nem csavarod el, gyanútlan diákjaid fejét, ha nem tanítasz- nevetek fel halkan, ahogy haladunk a kabátjaink fele. - Így is van pár, aki szerintem csak te miattad elbukta ezt a tárgyat a félévben, azt remélve, hogy jövőre is te tartod- nevetésem nem hagy alább. Tényleg kinézem néhányból, hogy meglépték ezt. De szeretném látni, amikor rádöbbennek, hogy mennyire benézték ezt a dolgot.
- Hova tovább? - nyúlok közben a szövetért, s kezeimet már bújtatom is a helyükre. Nincs tovább itt maradásom, ha nem botlok bele a férfiba, akkor eddig sem maradtam volna. Drága szomszédomat már nem is látom, de van egy sejtésem, hogy az estéje milyen irányt vett. Tekintetem egy pillanatra arra vezetem, ahol Jamie korábbi társasága van, s küldök egy diadalittas mosolyt a hölgyike felé, ezzel üzenve azt, hogy kösz az itatást, de ő bizony mára biztosan az enyém. Végül nem zavartatva magamat, úgy érezve, mintha a kimondatlan teher, ami eddig vállaimra nehezedett, valahol a táncparkett közepén lepottyantak volna, Jamie oldalán megindulok, teljesen rá bízva azt, hogy hol kötünk ki. Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy ezen a ponton, akár a legsötétebb sikátorba is elvihetne, még oda is vakon követném.

Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyPént. Ápr. 05, 2019 9:41 am



Ana&Jamie

Nem hittem volna, hogy ez a tánc ilyen hatással lesz rám is. Most így, kicsit alkoholtól bódultan, szem előtt mégis rejtve a kíváncsi szemek elöl, elveszve a tömegben kicsit felszabadultan érzem magam. Nem különösebben gondolok arra, hogy most éppen ki figyelhet, mivel járhat ez később, csak a pillanatnak élek. Végre. Vártam már, hogy ez megtörténhessen. Mert azért lássuk be, mikor tanítottam erre aligha volt lehetőség. Most viszont ez a tánc, azzal a nővel akivel már hónapok óta tart ez az adok-kapok viszony… őszintén szavakba sem tudom önteni. Kötetlenül beszélni, a béklyóktól megszabadultan érinteni egymást. Simogatni, csókolni Őt. Ideje volt már neki.
- Bezzeg, ha a tied is a földre került volna, akkor meg jött volna a következő ötleted a javításra, mi? – ha mindehhez meg lett volna a jogom, már csak viccből is megcsináltam volna. És főként úgy, hogy az övé még véletlenül se maradjon az asztalon. Kíváncsi lettem volna, mit ajánlott volna fel, hogy mégis arra a fránya asztalra kerüljön fel a dolgozata. Ismerve Anát… valószínűleg meggyőzött volna elég hamar és elég élvezetesen.
- Köszönöm, hogy így gondolod. Élveztem is, mi tagadás, csak kicsit lehet sok volt még ez nekem. Pláne, hogy mellette még tanultam is. Lehet könnyebb lett volna ha az utóbbira már nem lett volna szükség – de nem is számít. Tanulópénznek jó volt. Bírtam a hajtást, habár ez valószínűleg a koromnak volt köszönhető csak, hogy még fiatal vagyok, egészséges, addig kell az ilyesmit tűrnöm, míg tudom. Egy tizenöt-huszonöt év múlva már lehet nem bírnám így.
- Még hogy én csináltam veled illetlen dolgokat. Mert ez a te részedről sosem volt igaz, mi? – vigyorodok el jókedvűen. Aláírom, voltak elég emlékezetes éjszakáink, amik nekem voltak köszönhetőek, de azért lássuk be, Anát sem kell félteni, ha kis perverzségről van szó. Még rajtam is túltesz sokszor.
- Milyen rossz lesz majd, ha rájönnek, hogy visszakapják az öreget… - nevetek fel. Az öreggel sincsen semmi baj, csak hát ő hozzám képest korosabb. De ettől függetlenül nincs vele különösebben bajom. Még segített is nekem, ha szükségem volt valamire. Bár nem próbáltam rajta csüngeni. – És ha még azt is meglátják, hogy az én oldalamon lépkedsz, az milyen szép kis pofára esés lesz nekik – mosolygok Anára, ahogy én magam is felkapom a kabátomat.
Ahogy megindulunk, kezét fogva szólalok meg. – Úgy gondoltam, vissza is mehetnénk hozzám. Öreg csontjaim aligha bírják már az ilyen bulikat. Tudod, a korral jár – mosolyodok el. – Hívok egy taxit szerintem, az egyik ismerősöm amúgy is mondta, hogy ma éppen dolgozik és a közelben lesz, ha szükségem lesz rá. Szóval egy pillanat – és már nyúlok is a zsebembe, hogy megcsörgessem őt, kisebb szóváltás után pedig mondja, hogy két perc és itt van.
- El nem tudod képzelni, milyen teher esett le most rólam, mikor ott a táncteremben beszéltünk – jegyzem meg neki egy kis idő után, aztán már újra csörren a telefonom, amit kinyomok és zsebre vágom. – Itt van, menjünk – simogatom meg hüvelykujjammal a kézfejét és már meg is indulok a szeles-hóeséses időbe. A kocsiba beülve is a kabátom teteje már majdnem félig fehér, annyi esett ez alatt a 100 méter alatt. Pillanatokon belül el is indulunk.
- Nem tudom mondjuk a hazautat miként fogom kibírni – sóhajtok egyet mosolyogva, mielőtt közelebb húzódnék hozzá hogy érzékien megcsókoljam, miközben combján pihentetem a kezemet.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
[/quote]
[/quote][/quote]
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyHétf. Ápr. 15, 2019 2:12 am


to; Jamie




Jobb kezem mutatóujját megemelem és jobbra balra kezdem el mozgatni, mellé pedig még ciccegek is. Az alkoholnak köszönhetően, ami még jócskán dolgozik a szervezetemben, ezzel kívánom jelezni, hogy mennyire nem tetszik, hogy kiszámítható lettem a számára. Mert valóban, ha az én dolgozatom is a földre kerül, akkor vagy újra játszást követelek, vagy bevetem a bújós kiscica üzemmódot, akárhogy is néz az ki.
- Elviseltem volna a vereséget - jelentem ki teljes magabiztossággal. Legalábbis én teljesen elhiszem, hogy ez hihetően hangzik, ám közben minden mozdulatom elárulja neki, hogy mennyire frusztrált volna a helyzet.. Szememet lesütöm, alsó ajkamba beleharapok és ha nagyon figyelmes még egy roppanást is hallhat. Na az, az ujjam, amit általában csak akkor tördelek, ha valami nagyon nem tetszik, vagy nem mondok igazat.
- Hányszor mondtam én, hogy tanuljál, engem nem zavar? De te... Te aztán azért se, remélem valamiből elkaszálnak a konokságod miatt- kiöltöm rá a nyelvem. Nem gondolom komolyan, meg biztos vagyok abban is, hogy volt neki némi kegyelem a dolgozatoknál. Azt inkább már nem is részletezem, hogy a közös tanulás címen miket művelt.. Akinek van egy icipici fantáziája az már szavak nélkül is mindent tud. A nyilvánvalót azért sem mondom ki, nagyra tartom azért, mert a tanulás mellett tanított is. Egy igazi hős, menő hacuka nélkül.. Amúgy is jobb, ha csak Ádám kosztümben van.
- Te vagy a férfi, az idősebb, a bölcsebb és blabla, neked kell a felelősséget vállalni - nézek rá a lehető legangyalibb arcommal. Vitathatatlan, hogy engem sem kell félteni, ha valami illetlent kell csinálni, s vállalom én a dolgot, ezt ő is tudja jól. De hát az alkohol... Furává teszi az embert, szerintem még a hangom is megváltzott tőle.
- Ha az öreg oldalán lépkednék, az lehet nagyobb hír értékkel bírna - nevetek én is. - Most komolyan, jók vagyunk, de azért elég hülye az, aki eddig nem gyanított valamit... - még mielőtt valamit félreértene, kiegészítem a mondandómat. Bár biztos vicces lenne úgy öt percig az öreg oldalán virítani, csak a hecc kedvéért.
- Úgy örülök, hogy én nem estem a szerelmetes fruskák hibájába és nem passzoltam a tárgyat annak reményében, hogy majd kiszúrsz magadnak a következő félévre...- burkolt, rejtett, mit tudom én milyen kérdés ez. Csak arra irányul, hogy akkor most tényleg.. Mi lesz? Kimondatlan lebeg majd mindig minden a fejünk felett? Mert nem az, én jól elvagyok, csak hát mégis nő lennék..azoknak meg kell valami kapaszkodó egy idő után.
Hagyom, hogy intézkedjen, nekem aztán mindegy, hogyan jutunk el innen bárhova is, a lényegen nem változtat. A förtelmes est kezdés után, amitől még el is akartam menekülni, csak sikerült a jó kezekbe kerülnöm, ez pedig a hideg ellenére, megmelengeti a szívem.
- Teher? Miért volt teher rajta? - nem értem, ami valószínű annak köszönhető, hogy az alkohol butít.. Na hát nálam, amit művelni tud, néhány óra alatt.. Jobb, hogy elindultunk haza, mert lehet, hogy tényleg annál az asztalnál kötöttem volna ki, ahol egy másik nővel bájolgott.
Az autóhoz vezető úton, úgy szorítom a kezét, mintha attól félnék, hogy elhagyna. Valamiért simán látom magam előtt azt a jelenetet, hogy engem bedob a kocsiba, aztán sarkon fordul és inkább visszamegy. Hogy miért elevenedik ez meg előttem annyira? Nem tudom, mindenesetre, hogy biztosan elkerüljem ezt a véget, még szorítok is egyet a kezém, mielőtt beülnénk a kocsiba.
- Koros létedre, ennyire nem bírsz a véreddel? - somolyogva viszonzom a csókját, majd fejemet a vállára döntöm. Úgy érzem, hogy a fáradtság lassan telepedik szemeimre, s bár tudom, hogy nem lesz hosszú az út, átadom magam a nyugalomnak és békének, ezzel akarva akaratlan meghiúsítva a férfi pajzánkodásának összes kísérletét.
Ám ahogy az autó megáll, szemeim kipattannak, fejemet és testemet lassan emelem meg.
- Azt hiszem sok volt az ital - ásítok, amit a kezemmel igyekszem palástolni. Szemeimmel pedig bocsánatáért esedezem, hogy ennyire szar társaságnak bizonyultam ezen a rövidke úton. Pedig biztos vagyok benne, hogy neki aztán lettek volna pajkosabbnál pajkosabb ötletei arra, hogyan üssük el az időt.
- Kérlek mondd, hogy van valami egészségtelen ennivalód- alapból is sokat tudom enni, ha iszom akkor meg főleg. Volt olyan, hogy egy átmúlatott éjszaka után, mikor hazaértem, leültem a hűtő elé és melegítés nélkül megettem a másnapra eltett spagettit, de csak azért mert hazafelé nem volt nyitva a gyorskajáldás. Bár a gyomrom kímélték meg ezzel, mert ismerve magamat ott is ettrm volna, utána pedig itthon is.
- Esküszöm, ha nincs, el se indulok felfelé- közlöm vele a lehető legkomolyabban, miközben szállok ki az autóból. Megvárom a válaszát, s annal függvényében indulok tovább. Megjegyezem, bármit is mond, célirányosan lakása felé indulok, mert nem vagyok ostoba. Tudom, hogy most nála vagyok a legjobb helyen.
- Na gyere tata, éhen halok- s ezt lehet bárhogyan érteni. Egy vicces ismerősöm ellőné erre azt, hogy 'bekapnál valamit?', s közben erőteljese tolja az ágyékát az felé, akitől kérdezi. Ha csak ebből indulok ki. Igen. Be. De előbb had egyek, tényleg.

Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
[/quote]
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyVas. Ápr. 21, 2019 8:25 am



Ana&Jamie

Érdekes belegondolni, hogy a legelső találkozásunk is az alkoholnak volt köszönhető, illetve mert mindketten egy kis kikapcsolódásra vágytunk. És itt vagyunk most, az első igazi nézeteltérésünk, majd a kibékülés, miközben szintén az alkohol folyik bennünk. Kicsit mindketten felszabadultabban viselkedünk. Ki tudja, lehet én sem köptem volna a pofájába annak a profnak azt, amit, hogyha nem ittam volna előtte ennyit.
- Te és a vereség elviselése. Mondogasd csak magadnak, Delacroix! – nevetek fel. Kár, hogy erre már nem fog fény derülni, legalábbis mostanság biztosan nem. De ha ebből lesz még valami komolyabb is, akkor valószínűleg tanítani sem taníthatom őt. Főleg, ha mostantól már nyilvánosság előtt is akarunk mutatkozni és nem érjük be egy-egy lopott csókkal, érintéssel, pillantással.
- Szóval nekem kéne vállalnom minden felelősséget, mikor csak részben vagyok hibás? Értem – próbál komolynak hatni a hangom csupán a játszadozás miatt, de az alkohol bőségesen játszik az én szervezetemben is, ezért a mosolyomat aligha lehet letörölni az arcomról. Ezért sem lehet komolyan venni engem ilyenkor, mert vagy gúnyosnak vélik a megszólalásaimat, vagy pedig sosem hiszik el, hogy valamit komolyan akarok mondani. Mondjuk most nem is ez állt szándékomban, csak pont annyira mint ahogy Ana adja elő az ártatlant.
- Őszintén, Ana, én már elég korán kiszúrtalak magamnak. Nem véletlen mentem utánad már az első nap. Bár akkor még nem gondoltam volna legmerészebb álmaimban sem, hogy többet akarnál belőlem, mint az az egy éjszaka. Örülök, hogy tévedtem. Nagyon örülök – felelem neki. És most nem csak a szexre gondolok – ami amúgy fenomenális még mindig -, hanem minden egyébre. Hogy nem feszengünk egymás mellett, hogy ilyen jól megvagyunk, mintha már évek óta ismernénk a másikat. És közben még talán fél éve sincsen, hogy először egymásba botlottunk azon a nyári éjszakán abban a bárban.
- Mert volt bennem egy félsz, miszerint ha ezt elmondom neked, akkor eltűnik abban a pillanatban minden varázs és vége lesz mindennek. Látszik, hogy emberből vagyok, mert ebben is tévedtem – legalábbis remélem, hogy nem éppen most szóltam el magamat.
- Ennyire. Bocsáss meg. Viselkedek – így, hogy kimondja, visszább is veszek magamból. Csak nem kéne egy taxi hátsó ülésén… főleg nem a barátomén. Lehet jobb is, ha ezt a kis utat csendben és nyugalomban tesszük meg. Minden egyébre ott lesz a lakásom, ahol már csak ketten leszünk.
- Valamit biztos találunk fent – mosolygok rá. Megköszönöm a fuvart, majd kiszállok én is az autóból és kézen fogva indulok meg Anával a lakásom irányába.
Kinyitom fent az ajtót és beljebb engedem Anát. Követem én is, és bezárom az ajtót magam mögött. – Dobd le a cuccaidat valahova nyugodtan - szólok, miközben lefejtem magamról a kabátot és felakasztom a fogasra. Az övét is lesegítem majd elkérem tőle és hasonló sorsra juttatom. – Azt hiszem, van még a tegnap este rendelt pizzából. Ha megmelegítem, jobb lesz mint újkorában. Vagy gyorsan összedobhatok egy hamburgert, habár annak a finomságát már nem tudom garantálni. Kicsit más az ízérzékelésem ittasan. Meg a főzési is – aztán amit választ, aszerint járok el. Ha elég neki a pizza, kiveszem az egész dobozt és átrakom egy tányérra azt a maradék 4 szeletet, majd a mikróba vágom. Amennyiben a hambit kéri… Hát, azzal már lehet meg fog gyűlni a gondom, tekintve hogy hús ugyan van, csak azt előtte át kell sütni. Igen, ez itt a gond. Ezért is lenne örvendetes inkább a pizza. Meg az hamarabb kész van.
- Esetleg valami üdítőt kérsz? Vagy vizet? – nem mintha nem szolgálhatná ki magát, de nagyon szívesen öntök neki valamit, amennyiben kér. Időközben, ha a pizza volt a választása, akkor el is készül és kiveszem a mikróból, majd leteszem Ana elé. Ketchup, majonézt is veszek elő neki, ha kérne hozzá. – Jó étvágyat, Ana – nem is zargatom mással addig, míg meg nem eszi. Látom rajta, hogy éhes, és inkább hagyom békében és nyugodtan meg… vacsorázni? Reggelizni? Nem is tudom, minek kéne ezt neveznem. Megkajálni. Maradjunk abban.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyVas. Ápr. 21, 2019 10:21 am


to; Jamie




– Jamie, te az orrodig se láttál, amikor állítólag kiszúrtál magadnak… – nevetek fel halkan, s nyomok az arcára egy puszit. Nem kell ezt részletezni. Az alkohol sok mindent kihoz az emberekből, s lássuk be, kivételesen jót tett nekünk. Nagyon is.
– Hát.. Lehet, ha majd elpárolog az alkohol, akkor kihuny a tűz is.. Talán mindig ittasnak kéne lenni? – nem várok erre választ, természetesen nem gondolom komolyan egyetlen egy szavamat sem. Lássuk be, ha tényleg csak az hajtotta volna bármelyikünket, hogy tanár-diák, én nem hiszem, hogy annyi mindenről képesek lettünk volna beszélgetni. Nem tudtunk volna öt percnél több minőségi időt eltölteni a másikkal, hanem csak lerendeztük volna a másikat, aztán csókolom. S bár lehet, hogy a legelején tényleg csak egyetlen egy, hirtelen jött, repetázzunk egyet és felejtsük el egymást történetnek indult. Legalábbis én szentül azt hittem, hogy így lesz.. Most már sokkal több. Kimondatlan, de több.
Békében utazunk. Kellenek ezek a pillanatok, mert a rohanó világban, minden ilyesmi értékelendő. Na meg az, hogy nem vagyunk már nyulak.. Szerintem dicséretes, minimum érdemelnénk érte valami díjat. Bár azért be kell valljam, ha nem lennék fáradt, éhes, és nem forogna a világ.. Rá tudna venni. Bármire.
Integetek a távozó taxinak, aztán követem. Vakon. Annyiszor voltam már itt, hogy szerintem a szomszédok lazán azt hiszik, hogy itt élek. Mert hozzám menni sokkal nagyobb kockázat, mint idejönni. Én is egyedül élek – többnyire-, ám egy olyan környéken, ami a diákok körében felkapott. Na meg nem is a rendről vagyok híres.. Szerintem, ha Jamie betenné a lábát oda, tuti eltévedne a nappaliban, a szétdobált cuccok miatt. S ezzel nem az Ő képességeit becsülöm le, tényleg.
Belépek az ajtón, a cuccaimat szépen, rendezetten teszem le, mert mégsem otthon vagyok. Kabátomból kibújva, hajamat kissé átfésülöm az ujjaimmal, aztán elindulok a nappaliba, ott is a kanapé lesz a becserkészendő áldozatom.
- Ha nem tengeri a pizza.. jöhet – nem nehéz választás. Az hamarabb megvan, s lehetőséget ad arra, hogy ha képesek vagyunk rá, váltsunk még pár szót. Már, ha akarunk. Felőlem aztán csinálhatunk mást is, csak had egyek.
– Bármit, csak ne alkoholt - abból bőven elég volt mára. Sőt még sok is. Majd, ha nem felejtem el, hálát adok a nőnek, aki nyomult rá, hogy majdnem hánynom kellett tőlük.. Mert, ha nem indulok el kifelé, most tuti valamelyik asztal tetején lennék, nem törődve azzal, hogy hivatalos bál van, nem pedig egy lebuj összetákolt ki partija.
Türelmesen ücsörgök a kanapén, lábaimat magam alá felhúzva várom, hogy vendéglátóm is megérkezzen. – Szerintem az elmúlt félévben vagy öt kilót híztam miattad – annak ellenére, hogy azért letornázva is le van minden, amit megeszek vele. Ő főz. Ő jól főz. Én meg eszek, marha sokat eszek. Szerintem a tengeri szarságokon kívül bármit elém tehetne, mindent megennék. Sőt! Ha azt mondaná valami tengeri bizbazra, hogy az csirke, neki még azt is elhinném. Persze, miután kiderül, hogy nem is csirke… Utána fél napig imádkoznék a porcelán istenekhez.
– És te mit eszel? – nézek rá vigyorogva, mikor a négy szelettel visszatér. Van olyan állapot, amikor simán lecsússzanna ekkora mennyiség, de szerencséjére ez most nem az a pillanat. Mielőtt harapnék az egyik szeletbe, odahajolok hozzá és adok az arcára egy puszit, ezzel is megköszönve, hogy befogadott annak ellenére, miféle éhenkórász is vagyok.
– Neked is jó étvágyat – mosolygom rá szelíden, majd harapok egyet, kettőt és szépen lassan már eljutok a második szelethez is. Különösebben nem lehet velem társalogni evés közben. Sosem vagyok híve annak, hogy a szádból félig kilógott kaját megoszd a másikkal, ilyenkor meg főleg nem.
– Csábító volt ám az, hogy megnézzem, hogyan szenvedsz össze egy hamburgert - teszem e végül az üres tányéromat az asztalra, majd úgy helyezkedem, hogy félig felé forduljak. – De valószínű, mire végeztél volna vele… Arra beájulok, szóval így jobb volt.. – mosolyodom el végül.
– Jamie… – veszek egy mély levegőt. – Van fogalmad róla, hogy milyen kibaszottul nagy féltékenység kapott el, mikor megláttalak azzal a tyúkkal? – biztosan nyilvánvaló, de azért mégis azt érzem, hogy ki is kell mondani. A nőknek rossz tulajdonsága az, ha egy veszekedés le van zárva – akár nagy, akár kicsi, akár nem is igazi veszekedés -, képesek a legváratlanabb pillanatokban újfent felemlegetni. S hiába vallom mindig azt, hogy nem vagyok olyan lány… De. Vannak olyan helyzetek, amikor igeni tudok olyan lány lenni.


Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 11:09 am



Ana&Jamie

- Nos, eddig általában mikor te és én ittunk, mindig kellemes végkifejlete lett a dolgoknak. Talán igazad van, mindig ittasnak kéne lenni – a szövege első részét nem is különösebben veszem fel. Tudom, hogy nem gondolja komolyan. A másikat viszont aligha tudom szó nélkül hagyni. Bár abban is biztos vagyok, hogy elég hamar kiégnék ilyen téren. Nem bírom már olyan jól a piát, mint huszonéves koromban. Főleg azért sem, mert már nem járok el annyit bulizni. Időm sincs rá, meg igazából úgy érzem, kinőttem belőle. Néha azért kell egy-egy ilyen este, mint a mai, vagy mint mikor találkoztunk Anával. Mint látjuk, azokból is sülhetnek ki jó dolgok.
- Nem tengeri, nyugi. Csirkemell, bacon, paradicsom és mozzarella – ráadásul egész jó mennyiségekben. Ezért sem bírtam megenni, csak a felét. Bőségesen jól laktam vele, és úgy voltam vele, hogy majd akár ma miután hazaérek, vagy esetleg a másnapos fájós fejemre jó lesz egy kis zsíros kaja.
- Gondoltam. De mármint hogy valami szénsavasat, ivólevet vagy vizet? – mosolygok rá. Remélem így már tud választani a három lehetőségből egyet, mert akkor azt hozom és öntök neki egy pohárba.
- Nem baj az! Annál többet lehet fogni rajtad! – nevetek fel. Bár ezzel eddig sosem volt baj Anánál, épp ellenkezőleg. Még ha lenne, akkor is bőven tudná mivel ellensúlyozni. Azta, ez az alkohol nem tesz jót nekem, mert állandóan rossz gondolatok fordulnak meg a fejemben. Főleg, ha ránézek erre a ruhára, ami rajta van, és hogy milyen módon szabadítanám meg tőle… De mire végez a kajával, lehet mindketten olyan fáradtak leszünk, hogy ugyan az ágyba kerülünk, de csak aludni.
- Ami marad, azt – felelem neki vigyorogva. Annyira én nem vagyok éhes, habár lehet nem ártana legalább egy szeletet elfogyasztanom. Felállok és öntök magamnak is egy pohárral abból, amit Ana kért és azt szinte egybe meg is iszom, így egy második pohárt is megtöltök. Majd leülök a helyemre és az egyik szeletet magamhoz veszem. Rakok rá ketchupot, majonézt is egyszerre és úgy kezdek bele én magam is.
- Na köszönöm szépen! Még ilyet! – háborodok fel megjátszva magamat. De őszintén, az biztos szép látvány lett volna, ha én még itt nekikezdek ennek. A serpenyőt sem tudom, hogy hol van jelen pillanatban. De ismerve magamat háromszor nézném meg ugyanazon a helyen, és csak negyedszerre jelenne meg előttem.
- El tudom képzelni. Szerinted én mit éreztem, mikor az üzenetre sem válaszoltál, aztán megjelentél egy másik férfi oldalán? Nem véletlen ittam ennyit – sóhajtok egyet és megrázom a fejemet. – De ezt a részét már megbeszéltük, Ana – közben, ha engedi, a kezéért nyúlok, hogy megfogjam azt. – A lényeg, hogy minden jól alakult és ezt is sikerült megbeszélnünk. Meg még egyéb dolgokat – mosolyodok el lágyan. Volt sejtésem a féltékenységéről, de kimondva mégis másabb. Nem is tudom… a beismerés, hogy ténylegesen rosszul esik neki, ha mással lát, egyfajta biztonságérzetet ad. Biztonságérzetet, hogy ez számára sem csak az az egyszerű kis viszony, ami kezdetben volt köztünk.
- Örülök, hogy így alakultak a dolgaink. És hogy te is vagy nekem. Túl fontos részévé váltál már az életemnek, és erre ma jöttem rá igazán, mikor mással léptél be kéz a kézben azon az ajtón – kár lenne tagadni. És szerintem ez az ő részéről is így van.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 8:53 pm


to; Jamie




Bólintok egyet, mikor felsorolja, hogy mik a feltétek, mintha csak a séf napi ajánlatát adná nekem elő. Tökéletes lesz, ennél több, aligha kellene a pizzára.. Lehet, hogy még sok is lesz.
- Víz jó lesz - cukor sokkot majd csak reggel akarok kapni, remélve azt, hogy segíthetek majd a fejfájásomon vele.
Ha lenne erőm, fennakadnék a van mot fogni rajtad kijelentésen. Hosszan ecsetelném, hogy kapja be, mert burkoltan ledagattozott.. De se kedvem, se erőm, se értelme nem lenne, mert tudom magamról, hogy se eleje, se vége nem lenne a mondanivalómnak. Az is lehet, hogy a felénél bealudnék, vagy Jamie horkolna nagyokat..
- Kapsz kettőt, hogy lásd mennyire nagylelkű vagyok - tolom elé az említett szeleteket és kihúzom magamat, mintha tényleg én lennék a marha jófej, aki megvendégeli őt.
A hamburgeres témát kimaxolva, hátradőlök egy picit, hiszen a pocakom már tele van, pedig el se jutottam a második szeletig. Úgy látszik elszámoltam magam, de ha kell harcolok a megmaradt szeletért, vérig.
- Na hát akkor már ezért megérte mással menni - nevetek fel halkan. Ha valami haszna lesz annak, hogy nem együtt mentünk, az tényleg ez. Eddig sosem mondtunk semmi ilyesmit. Azt hiszem, mindketten tengődtünk, de a mai találkozás kinyitotta a szemünket. Vagy valami ilyesmi.
Részemről, mind az eddigi sodródásnak, mind a biztonságérzetnek van előnye és hátránya. Sodródva egymás mellett, eszedbe jut, hogyha nem veled van, vajon mással van-e és ha igen, akkor jobban érzi-e magát vele, mint veled. Hiába mondod azt, hogy te laza vagy.. Akarva akaratlan bebújik a kisördög a bőrőd alá.
Ha van biztonságérzet, akkor meg érzed, hogy komolyabb a dolog. Sokkal tovább jutottatok, mint gondoltad volna, több időt áldoztál rá, mint valaha másra és ez megrémíszt. Szóval fura kettősség ez.
- Tudom, hogy az elvárt az lenne, hogy nyuszi üzemmódba váltunk, de lehetnénk most nyugdíjasok? - csúszok közelebb hozzá és adok az arcára egy puszit. Fáradt vagyok, kicsit mocorog is a gyomrom, félő még így is, hogy a mosdót ki fogom sajátítani.. Ha még rá is mozgunk... Hajajj.
Válaszától függetlenük felállok és szerzek magamnak egy nagy pohár vizet, sőt, ha találok 1-1,5 literes szénsavmenteset, akkor azt ölelem magamhoz és így tipegek vissza hozzá, bárhol is legyen.
Ismerem magunkat. Ha a nyugdíjas módi van kiválasztva, akkor se fogjuk tudni betartani. Eddig egyszer sem sikerült, lehettünk bármilyen állapotban is. S igazából nem is bánom. Kell az érintése, az illata, a közelsége, ha akarnám se tudnám ezt letagadni.
Kezét megfogva indulok a háló felé. - Kapok egy pólót? - válaszát meg sem várva, megindulok a szekrénye felé, ahonnan előtúrom a "kedvencem". Megmosolyogtat, hogy szinte keresni sem kell, mert legfelül található a nem mindennap használatos ruhák közt, mert már Ő is tudja. Mindig ezt keresem, szerintem még be is szokta direkt fújni, hogy még jobban érezzem az illatát.
- Segítesz? - lépek végül elé, s hogy értse miben is kellene, hátam felé fordítom. Hajamat előre tűröm, s miután sikeresen lehúzza a cipzárt, cipőimből és a földre hulló anyagból is kilépek.


Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyHétf. Ápr. 22, 2019 9:55 pm



Ana&Jamie

- Azért lehetőség szerint többet ne legyen ilyen. Szerintem nem hiányzik egyikünknek sem ekkora lelki trauma – jegyzem meg mellékesen. Mindketten tanultunk az esetből, úgy érzem. Ha ő nem válaszol valami üzenetemre, vagy bármi ilyesmi, akkor inkább kérdezzek rá kétszer vagy háromszor, nehogy úgy alakuljanak a dolgok, mint most. Jó volt ez is valamire, ezt aligha tudnám tagadni. Kiderült egy-két dolog, amire amúgy lehet nem jöttünk volna rá, de legalábbis nem egyhamar.
- Nem elvárt dolog, Ana. Egyáltalán nem – nyugtatom meg kedvesen. Ugyan nekem nagyon sok illetlen dolog jár most a buksimban, ez nem jelenti azt, hogy kötelező is lenne mindet valóra váltani. Sosem voltam az személy, aki ráerőlteti a másikra a saját akaratát. Anára pedig végképp nem is lenne értelme megpróbálni szerintem. De ezt ő is tudja jól. – De rendben, akkor nyugdíjas üzemmód. Értettem! – már csak a szalutálás hiányzik. Halkan magamban kuncogva nézem, ahogy megtalálja a másfél literes flakont és azt mint valami plüss veszi magához, majd jön felém. Kézen fog és elráncigál a szobámba.
Épp felelnék valamit, de megelőz. Miért is gondoltam, hogy ez komoly kérdés volt, nem csak költői? – Látom, kiszolgálod magad. Érezd csak otthon magad, csak nyugodtan! – teszem oda neki kicsit csípősen, de annál játékosabban. Az arcomról közben a mosolyt természetesen le sem lehet törölni.
- Van választásom? – költői kérdés, jól tudom, hogy nincs. Óvatosan lehúzom a cipzárt, majd figyelem, ahogy kilép a ruhákból. – Nem tudom, hogy tetszik jobban. A ruhában, vagy anélkül – jegyzem meg mosolyogva, majd adok neki egy csókot, ha nem ellenkezik.
Azt követően én magam is kiszedem a nyakkendőt, kioldom a felsőm gombjait és a nadrágtól is elkezdek megszabadulni. – Előtte én viszont szerintem lezuhanyzok. Csatlakozhatsz, ha szeretnél, de ha nem, a távirányítót ott találod az én oldalam felőli részen – az „én oldalam”. Ez is olyan természetesnek hangzik már. Augusztusban még az egész az én oldalam volt, mióta viszont Ana belekerült az életembe, már akarva-akaratlan is kialakult, melyikünk hol alszik.
A maradék ruhámat is elhagyom és elsétálok a fürdőszobáig, ahol nem sokkal később be is állok a zuhany alá. Megnyitom a csapot és szinte teljesen kikapcsolva élvezem a kellemesen meleg vizet, ami csobog rám. Igen, ez kellett már az este után. Kicsit legalább felfrissít.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyKedd Ápr. 23, 2019 4:50 pm


to; Jamie




Nem elvárt persze. Csak a megszokott. Jó, belátom nem mindig, de az esetek 90%ában legálabb.. 85.. Legyen 80. De ennél lejjebb nem adom. S ezzel nem azt akarom állítani, hogy nincs más kettőnk között, de egészséges felnőttek vagyunk, kissé beteg elmével, vagy valami ilyesmi. Úgy örülök a palack italnak, mintha a kincsestérképen jelzett ládikát találtam volna meg, gyermeki énem egy szelete bontakozik ki belőlem, s ismét bebizonyítom, hogy mennyire egyszerű nekem bizonyos esetekben örömöt szerezni. Jamiehez érve szinte ragyognak a szemeim, mert úgy érzem minden a helyén. Van vizem, fogja a kezemet, kell-e ennél több? Valószínű igen.
- Nem akarlak elkeseríteni, de úgy október vége, november eleje óta otthon érzem magam - kiöltöm rá a nyelvemet, majd becsukom a szekrény ajtaját.
- Mindig van választásod – pillantok hátra rá a vállam felett. Én aztán nem kényszerítem őt semmire, de mindketten tudjuk, hogy ez a ruhától megszabadítalak dolog, azért elég jó hobbijává vált már. Hát bolond lenne, kihagyni, főleg, ha megkérem rá. Megjegyzésén elmosolyodom, s így viszonzom csókját, alsó ajkát finoman meg is harapdálva. Ruha nélkül, nincs mese. Ezután pedig végig nézem, ahogy Ő is megválik ruháitól, majd szépen lassan felfogom azt is, amit mond, s már csak akkor térek igazán magamhoz, mikor magamra hagy.
Annak ellenére, hogy én kértem a nyugdíjas módit, egyértelmű, hogy kis idő elteltével követem őt a fürdőszobába. Bár az alvás is eléggé csábító opciónak tűnt egy pillanatra, de szerintem Jamie is nagyon jól tudta, hogy menni fogok. Nem véletlen húzta el előttem a mézes madzagot azzal, hogy már a szobában lenyomott egy sztriptízt. A fürdőbe belépve, megcsapja arcomat a meleg pára, orromba pedig egyből belekúszik, a már jól ismert tusfürdő illata. Ő úgy áll a zuhanyzóban, hogy nekem éppen háttal, s ezt kihasználva lépek be mögé, miután fehérneműmtől megszabadulok. Nem szólok semmit, csak fejemet neki döntöm a hátának. Fáradt végtagjaimnak már az a pár csepp melegvíz is jól esik, ami átjut róla. Jól esően felsóhajtok, majd nyomok a bőrére egy apró csókot. Az érintés mögött, hiába pillanatnyi, sok minden megbújik. Köszönöm, hogy vagy, hogy bízhatok benned, hogy bizalmadba fogadtál, a sok emléket, a kimondatlan ígéretet és így tovább. Megvárom, hogy szembe forduljon, ha kell mozdulataimmal is erre a lépésre sarkallom, ám az elvárt csók helyett, fejemet a mellkasának döntöm és pár pillanatra bekuckózom magam az ölelésébe.

Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptyKedd Ápr. 23, 2019 5:43 pm



Ana&Jamie

- Mondjuk voltak is időszakok, mikor több időt töltöttél itt nálam, mint a saját helyeden. Szeretem az olyan időszakokat – és most nem csak a perverzebb dolgokra értve. Örülök neki, mikor itt van és élvezhetem a társaságát. Örülök, hogy ilyen személyt tudtam találni, mint amilyen Ana. És örülök neki, hogy helyén van az esze, nem úgy mint sokaknak az ő korában. Aligha hiszem, hogy mással ki tudtam volna kezdeni, ha Ana nem is lenne. Vannak ugyan okos fiatalok még az egyetemen, de egyikükkel sem hiszem, hogy olyan könnyen meg tudtam volna találni a közös hangot, mint Anával.
Mondhatom én itt a nyugdíjas üzemmódot és próbálhatok úgy tenni, mintha ez valódi lehetőség is lenne, ha egyszer Ana nem bír a vérével – nem mintha bánnám. Jól tudja, nagyon is jól tudja, mennyire imádom, mikor harapdálja az ajkaimat és ezt ki is használja. Felvetem neki az ötletet, hogy csatlakozzon hozzám a fürdőbe – bár akkor esélyesen lőttek is a nyugis éjszakának -, vagy ha akarja maradjon. Sejtettem, hogy melyiket fogja inkább választani.
Eléggé kikapcsoltam már, mikor megérzem, hogy Ana belép mögém – azt pedig észre sem vettem, hogy a fürdőbe bejött. Javarészt már megtisztítottam magamat addigra, inkább már csak relaxáltam a víz alatt. Érintése, csókja mind-mind kellemes bizsergető érzést váltanak ki belőlem. Szembe fordulok vele, és hajolnék is egy rendes csókra, de ezt megakadályozza azzal, hogy hozzám bújik. Átölelem szorosan, államat a fején tartva élvezem ki ezt a kis nyugalmat, és melegségérzetet, amit Anának köszönhetek. Örülök neki, hogy – csak el ne szóljam magam – az életem ezen területén is kezdenek a dolgok rendbe jönni, és végre más is biztos pont lesz az életemben, nem csak a lányom. A lányom… pont ezért sem akartam elszólni magamat annyira. Már lassan négy hónapja, hogy tart ez a viszony közöttünk, de arról még mindig nem szóltam semmit neki, hogy van egy gyermekem. De nem is akarom elrontani ezt a mostani meghitt pillanatot. Majd előbb-utóbb el fogom neki mondani, biztos lehet benne. Csak szeretném, ha tudná, hogy nem anya-jelöltet keresek a lányomnak, hanem egy partnert az életembe. Nem tudom egy ilyen helyzetet hogy kell megközelíteni, az az igazság. Eddig nem vágytam arra, hogy valaki ilyen módon lépjen az életembe, de most… most el sem tudnám képzelni nélküle.
Végül ebből feleszmélve álla alá nyúlok mutatóujjammal, hogy magamra vonjam a figyelmét. Mélyen a szemeibe nézek, mielőtt közelebb hajolnék hozzá egy hosszú, szenvedélyes csókra. Kezemmel oldalán simítok végig, miközben ajkaimmal áttérek a nyakára amire lágy csókokat adok.
- Lehet a nyugdíjas üzemmódnak búcsút kell mondanunk… - jegyzem meg neki két csók között. Azt már láthatja, illetve érezheti is hasánál, hogy nálam bizony vannak már gondok. Most már csak rajta múlik, hogy leállít-e, vagy pedig ujjaim betalálnak-e a lába közé.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzer. Ápr. 24, 2019 2:26 am


to; Jamie




Hosszan szívom magamba a tusfürdő és Jamie illatának keverékét, miközben már karjaimmal is ölelem. Néha minden nőnek -férfiaknak is-, igen még a legnagyobb mufurcnak is, szüksége van egy ilyenre. Mert ettől érezheti, hogy nincs egyedül, megnyugodhat, ha valamiért zaklatott és nem utolsó sorban egy ilyen ölelés jó elindítója lehet olyan dolgoknak, amiket általában nem vetnek meg az emberek.
Nézzük csak a mi példánkat. Hiába "egyeztünk" meg a nyugdíjas módban.. Azt hiszem, mindketten tudtuk jól, hogy ez esélytelen, Jamie se véletlenül említette a zuhanyt, ezt nekem nem meséli be. Elhúzta előttem a visszaitasíthatatlan ajánlatot, úgy, hogy elhitette velem, az éj döntések a mérvadó.. Pedig.. Lazán ő diktál, már csak a póráz hiányzik a nyakamról.
Fejemet megemelem, ahogy állam alatt megérzem ujját egy nagy, csillogó szemekkel nézek az övéibe, mielőtt megcsókolna. Finomkodva viszonzom, nincs benne kövezelőzés, mohóság, holott érzem ám én, hogy lent, délen nála már mennyire jól állnak a dolgok. S ezen muszáj elmosolyodnom, már ajkaink játékának ideje alatt is.
- Képtelenek vagyunk mi arra, hogy nyuggerkedjünk - hajolok hozzá vissza és újra csókot követelek, ami már nem olyan lágy és puhatolózó, mint az előbbi. Ujjainak tevékenykedését megérezve, belenyőgök a csókunkba és próbálok úgy mozdulni, hogy hátamat a hideg fal támassza meg hátulról. Minden mozdulatom átgondolt, kivételesen nem az állatiasság vezérel. Mondják, hogy a békülős szex mennyire jó.. De igazából mi össze sem vesztünk, ezért úgy gondolom, hogy nem annak fognak szólni az elkövetkezendő percek. Sokkal inkább a már kimondott és még kimondatlan dolgoknak, melyek némi finomkodást, kis "romantikát" is megkövetelnek. Legalábbis a részemről biztosan ez a megközelítés érvényes jelenleg.
Ajkaitól elválva, meztelen bőrére hintek apró csókokat, miközben ujjaim a hátát cirógatják, mígnem jobbommal el nem érek férfiasságáig, amelyet éppen olyan óvatosan veszek kezembe, mint amennyire az elmúlt pillanatokban finomkodtam. Ezekkel a mozdulatokkal is csak azt akarom neki jelezni, hogy amellett mennyire vágyok rá, azt szeretném, ha most nem gyorsban lezavarnánk egymást, hanem valahogy éreztessük már a másikkal, hogy a kimondott féltékenység mögött ott lapul valami, melytől talán mindketten félünk, annak ellenére, hogy tudjuk, bizony ott van.
A kellő ideig tartó előjáték után, ha Ő nem határoz másképpen, akkor először egyik, majd másik lábammal is átkulcsolom a derekát, míg kezeimmel is körbeölelem. Ajkait nem akarom ereszteni, csak ha nagyon muszáj. Ha viszont neki más ötlete van, esetleg nem itt kíván eggyéválni, akkor sodródom vele. Peche van, már semmivel sem tud magáról levakarni.

Ana & Jamie - Karácsonyi bál 700909399  • ™️
Anaise Delacroix
Korom :
25

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
My Teacher <3

Hozzászólások száma :
103

reagok :
87

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál EmptySzer. Ápr. 24, 2019 2:58 pm



Ana&Jamie

Pedig egy kis időre még tényleg el is hittem, hogy képesek leszünk nyugton meglenni a másik társaságában anélkül, hogy bármi perverzségre kerülne sor. Milyen kis naiv voltam. Mondjuk ezt a lehetőséget már akkor ellőttem, mikor felajánlottam neki, hogy jöjjön ő is fürdeni velem együtt, ha szeretne. Mikor volt utoljára olyan, hogy mi együtt fürödtünk és nem történt a fürdésen kívül más? Pontosan. Volt talán egy vagy két eset. De a java…
- Főleg ittasan – teszem hozzá még gyorsan a csók előtt. Mivel nem kaptam piros jelzést, ezért ujjaim hamar betalálnak a lába közé. Finoman simogatni kezdem ott, közben meredező férfiasságomat hasának nyomom, hogy ha nem bánja, egy kicsit ő is hozzá tehet ehhez az egészhez. De míg ez be nem következik, addig szépen lassan próbálok rásegíteni arra, hogy még nedvesebbé váljon odalent. Sok időt kihagytunk, és szerintem mindketten tudjuk, hogy itt bizony más is lesz, nem csak kézzel-szájjal történő kényeztetés. Én legalábbis már most alig bírom kivárni, hogy újra elmerülhessek benne és közösen éljük át azt a csodás érzést.
Mélyen szívom magamba a levegőt, ahogy puha ajkai csupasz bőrömet érintik, és kezével is megtalálja végre a legérzékenyebb pontomat. Sok ösztönzés nekem sem kell már, de ezt biztosan érzi. Ő sem mozgatja túlzottan hevesen a kezét a férfiasságomon, aminek örülök. Nem akarja elsietni, csak úgy mint én.
Nem tudom mennyi ideig tart ez az állapot, de mire Ana elveszi a kezét onnan, addigra már érzem, hogy ő is kellően felkészült. Egyik lábát derekam köré kulcsolja, én pedig veszem az adást és alá nyúlok, hogy a másik is követhesse. Egyik kezem marad is alatta, közben testemmel is hozzá feszülök, hogy ne csak én, de a fal is tartsa Anát ebben a pozícióban. Szabad kezemmel erekciómra fogok rá és kínzom még kicsit magunkat. Hüvelyének bejáratához simítom a makkomat, de belé még nem hatolok. Csak kicsit kínzom még mindkettőnket. Mivel ő is lassabban akarta, így csak kicsit fog utálni, hogy én még tovább húzom. Valószínűleg. Remélem.
De nem bírom maximum egy percnél én sem tovább húzni ezt, ezért szép lassan elmerülök benne. Lassan elkezdem mozgatni a csípőmet, miközben a kezemmel a mellébe markolok és picit masszírozom azt.
Elszakadok ajkaitól, és kezem helyét felváltja a szám. Csókot nyomok oda, majd pedig kicsit megnedvesítem a bimbóját, és elkezdem nyalogatni, szívogatni, néha-néha kicsit meg is harapom. A csípőm mozgása közben nem hagy alább, fokozatosan gyorsítok a tempón, közben már másik kezemmel is fogva odalent Anát. Áttérek a másik mellére és ott is hasonló módon járok el, mint az előbb a másiknál.
Sóhajainktól, nyögéseinktől lesz kicsit változatosabb a zuhanyzóból jövő monoton vízcsobogás. Egyre kevésbé megy a koncentráció nekem is, így inkább elhúzódok melleitől és a vállára adok csókokat majd pihentetem kicsit rajta a fejemet, miközben a mozgásra koncentrálok. Nem fog már sok kelleni nekem sem, de ha esetleg máshogy akarja befejezni, a lehetőséget meghagyom neki.


fogadd sok-sok szeretettel  Ana & Jamie - Karácsonyi bál 3003795825 ;
Jamie Barnum
dolgozó
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
69

reagok :
62

Felhasználó profiljának megtekintése

Ana & Jamie - Karácsonyi bál Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálAna & Jamie - Karácsonyi bál Empty
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország :: franciaország temetõje-
Ugrás: