welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 12 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Alaris Mharaxia, Alexius Mharaxia, Anaise Delacroix, Celeste Mharaxia, Daisy Cornwell, Edward John Costello, Lara Olivier, Lauren Stanton, Lorenzo Belbo, Ned Vinter, Nikolina Mharaxia, Priya Irina Mharaxia

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 12:01 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 3 3
francia 4 4
görög 1 3
ír 3 2
külföldi 1 3
norvég 3 3
olasz 1 1
orosz 2 3
skót - 1
spanyol 1 1
svéd - -
összesen 20 28

Ana & Jamie - Karácsonyi bál
TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálCsüt. Jan. 03, 2019 11:59 pm


to; Jamie




Abból, amit láttam, nem úgy tűnt,mintha nagyon zavarná, de ezt inkább meghagyom magamnak. Nem sokáig netem őket, jött egy pillanat, amikor már túlságosan szorított a mellkasom, akkor indultam ki a mosdóba. Nos,amikor pedig elhagytam.. belefutottam itt kint. Ez akkor lett volna igazán kínos, ha még a barátja -nője- is vele van. A torkomon legördülő italoknak köszönhetően, valószínűleg most nem ebben a majdnem békés helyzetben telne el közöttünk a beszélgetés.
Azt azért be kell látnom, hogy mikor kijavít, lelkem jó nagy része lélegzik fel. Hát nincs más nő, legalábbis az biztosan nem, akivel odabent láttam. Ennek örömére, szinte kedvem lenne a nyakába ugrani és egy csókot lopni tőle. Bár megtehetném. Bár ne kellene arra gondolni, hogy megláthatnak, hogy neki mekkora baja lehet belőle, bár lehetne ez az egész átlagos, csak arra a pici csókra..
- Eljönni sem volt kedvem, hogy őszinte legyek - az győzött meg igazán, hogy az üzenete célba ért. Tény, hogy napokkal később.. de tudtam, hogy ha ő itt lesz, akkor nem lehet annyira szörnyű ez az egész. Erre tessék. Éppen előle kezdtem el menekülni.
- Jól áll - teszem még hozzá, s mosolyát meglátva, az én szám is görbülni kezd. Nem akarok fagyos hangulatot, elvégre felnőttek vagyunk. Az oké, hogy én speciel egy féltékeny kis liba vagyok jelenleg, de ő... Ő képben van, velem ellentétben egészen felnőttként viselkedik.
A gyomromban pedig ennek köszönhetően, egyre csak növekszik a gombóc. Nem akarom elrontani az ő estéjét is. Indulni kellene, elmenekülni a lakásom nyújtotta meleg ölelésbe, melyet senki sem sérthet meg. Ám Jamie akarva akaratlanul tart "fogva". Lábaim, mintha gyökeret eresztettek volna, nem tudok mozdulni, s szavainak súlya, még nagyobb terhet nyom vállaimra, mint amit eddig éreztem.
Fejemet lassan emelem meg, szemeimmel végigpásztázom arcát, próbálok a mimikájából is olvasni, bár lássuk be, hogy a kisebb kirohanása éppen elegendő ahhoz, hogy szégyelljem magam.
- Nem fogod elhinni, ha elmondom, hogy mi történt.. - szám sarka megrándul. Ha belegondolok, tényleg eléggé abszurd az egész, ha nekem adnák elő kifogásként, biztosan nem adnék sok hitelt a szavaknak.
- A legtöbb vizsgámat ezekre a napokra tettem és látástól vakulásig tanultam vagy vizsgáztam. Egyszerűen nem is emlékszem arra, hogy mikor olvastam el az üzeneted - végig a szemébe nézek, hogy ezzel is próbáljam erősíteni a dolgot. A vicc az egészben az, hogy igazat mondok.
- Matt a szomszédom, csak addig kellettem mellé, amíg átlépte a küszöböt... Mielőtt indultam volna, akkor vettem észre, hogy írtál és gondoltam, ha nem szólok, legalább megleplek - vágok egy fancsali képet, de elfordulni már nem fogok. - Marhára elcsesztem, sajnálom - sóhajtok ismét, immár ki tudja hányadára. Az egész az én hibám, ezt abban a pillanatban már tudtam, mikor megláttam a megválaszolatlan kérdését. Talán még az is jobb lett volna, ha ma visszaírok neki. Ha leírom, amire titkon vágytam volna a mai napra. Egyértelmű, hogy vele jöttem volna ide leginkább, annak ellenére, hogy még mindig nem vagyok abban biztos, hogy szabad-e ilyet.
- Egyáltalán nem tettél semmi rosszat, én voltam, vagyis vagyok még mindig a barom- még ez a legszebb szó, amivel illetni tudom magamat. Ha nem akartam volna a legtöbb dolgot minél előbb letudni, akkor nem jutok el a kimerültség határáig.. de azt hittem, hogy sokkal könnyebben fog menni, hiszen általában elég egyszer, maximum kétszer rápillantani valamire és már a fejemben is van.. ám úgy tűnik a memóriám neki állt szedálni, na meg az, hogy túl sokszor gondolok az előttem állóra, nem szokott sokat segíteni.

diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálCsüt. Jan. 03, 2019 7:45 pm



Ana&Jamie

Szóval mégiscsak figyelgetett engem. Ez meglep, hisz tényleg azt gondoltam, hogy az újabb partnerével lesz inkább elfoglalva, nem velem. Akármennyire is húzhatnám őt ezzel a feltevésével, ha tovább folytatnám, nem igazán vágyok rá. Mi értelme lenne? Nem fogok lealacsonyodni arra a szintre, hogy minden vágyam az ő féltékennyé tétele legyen. – Helyesbítek. A barátom, aki jelen esetben nő. És kicsit jobban rám van kattanva, mint azt szeretném – nem magyarázkodás ez, csak helyesbítés. Nem is akarom, hogy azt gondolják, az a nő és köztem van bármi is. Egek, nem. Nem tagadom, jól néz ki, szép formás leányzóról van szó, de a személyiségében nincs olyan sok megnyerő. Vagyis van, másképp nem lenne a barátom. Inkább úgy fogalmazok, hogy ezek a tulajdonságok amiket baráttól elfogadok, de mondjuk egy párkapcsolatból meg legszívesebben kizárnék.
- Sajnálom, hogy nem tetszik. És hogy indulóra fogod – mondanám még legszívesebben, hogy ha velem jön akkor bőven elszórakoztattam volna még, és ez aligha döntés kérdése lett volna a számára. De így… inkább csendben maradok.
- Valóban – mosolyodom el. Milyen szépen összeöltöztünk, közben egy áldott szót nem beszéltünk az estéről. Azt sem feltétlenül lehetne elmondani, hogy ez a kedvenc nyakkendőm és ez járt a fejében valamilyen szinten. Sok nyakkendőm van, a jelenlegi hangulatomhoz viszont ez passzolt most. Meg ha már egyszer karácsonyi bálról van szó...
Rosszul esik kicsit, hogy rám néz – na nem ez a része -, de csupán egy halvány pillanatra. Nem tartja tovább a szemkontaktust velem és nem értem, miért. Talán szégyelli, amit tett? Vagy rájött, hogy rossz engem mással látni? Vagy mi? Nem értem én a nőket, de szerintem néha még ők saját magukat sem.
- Várjon csak, a legkevésbé sem érdekel. Elegem van már belőle a ma estére – sóhajtok fel, és csak legyintek abba az irányba, amerről kijöttem. – Engem te jobban érdekelsz, mindig is jobban érdekeltél. Ezért is volt rossz látni, hogy mással jöttél. Csak azt nem vagyok képes megérteni, hogy miért? Mi rosszat tettem én veled, amiért ezt érdemeltem? De nem is csak ezt, hanem hogy még csak egy üzenetet sem írtál vissza, mikor rákérdeztem, akarunk-e jönni ide? – kicsit jobban kifakadt ez belőlem, mint arra számítottam. De talán jobb is van így. Nem jó az ilyesmiket magunkban tartani.



fogadd sok-sok szeretettel   ;
dolgozó
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
49

reagok :
43

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálSzer. Jan. 02, 2019 7:37 pm


to; Jamie




Halkan felkuncogok, ahogy meghallom, hogy Matthiasra miképpen utal. Kijavíthatnám, elmesélhetném neki, hogy éppen a szomszédomat nevezte az új páromnak, akiről már beszélgettünk. De csak azért nem teszem meg, mert ő sem éppen egyedül ücsörgött, s nem saját magával íncselkedett..
A tied meg olyan, mint egy vérbeli lotyó. Csak gondolatban reagálom le így, de arcomról lerí, hogy bizony a következő mondatom nem lesz olyan őszinte, mint amennyire tervezném.
- Bájos a barátnőd - köszörülöm meg a torkomat, miközben rá sem nézek, csak zavartan szedem össze a holmijaim. Hiába kicsi a táska, annyi mindent sikerült belezsúfolni, hogy a földre nézve, szinte már úgy vagyok vele, hogy inkább itt hagyok mindent. Hiszen semmi pótolhatatlan sincsen közöttük, s úgy sokkal egyszerűbb lenne ez az este.
- Éppen hazafelé indulok, nekem ennyi bőven elég volt belőle - nem igazán tudom magam elengedni, leginkább miatta nem. De nyilván nem fogom közölni vele, hogy mennyire rosszul érint, amit láttam, elvégre magamnak köszönhetem, hogy nem velem jött. Bár, nem is igazán tudom, hogy mi jöhettünk volna egyáltalán együtt.
- Ezek szerint megérte órákat szenvedni a tükör előtt - mosolygom rá kissé bátortalan. - S még látatlanban is sikerült a nyakkendődhöz passzoló ruhát választanom.. - sóhajtok fel halkan, majd a táskába való utolsó darab holmit is visszapakolom és lassan felegyenesedek.
- Köszönöm a segítséget - az első olyan pillanat, amikor a szemeimet az övéiben pihentetem meg, de nem tart sokáig. Nem szeretném, ha látná rajtam, hogy mennyire bánt ez az egész. Nem haragszom rá, bár be kell látnom, hogy azért többet hittem abba, ami közöttünk van, minthogy egy másik nővel flörtölgessen, éppen a szemem láttára. De hát ilyen az élet, egyszer fent.. egyszer meg lent.
- Nem akarlak feltartani, menj csak, biztos vár a partnered- mindezt sikerül úgy elmondani, hogy hangszínem a lehető legsemlegesebb legyen. Ám szemeimben megcsillan a keserűség, hiszen hiába is tagadom.. megveszek attól a gondolattól, hogy nem lehetek én mellette, hogy nem nekem mond kitudja miféle szép szavakat.. Szinte fáj, ahogy elképzelem azzal a nővel miket csinál.. bár, a csajból feleannyi dolgot sem nézek ki, mint amint mi együtt már átéltünk, de na.. ettől nem lesz jobb.

diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálSzer. Jan. 02, 2019 11:33 am



Ana&Jamie

Kár lenne tagadnom, rettentően rosszul esik azt látni, hogy valaki mással jelent meg ezen az estén. Ha nem is feltétlenül arra gondoltam, hogy egymásba karolva jöjjünk ide a bálra, legalább megbeszélhettünk volna valamit. Még ha csak annyit is, hogy elhozom ide, aztán majd lesz valahogy. De a beszélgetés részig aligha jutottunk el, tekintve hogy nem különösebben írt vissza az üzenetemre, akármennyire is vártam. Kár volt arra gondolnom, hogy mégis csak van valami kisebb-nagyobb kapocs közöttünk, de ezek szerint nagyot tévedtem. Habár ki tudja, talán jobb is ez így. Ez a tanár-diák dolog lehet már az elejétől kezdve vakvágányra lett terelve, csak még nem láttuk. Akármennyire is bíztam benne, hogy nem így lesz. Még talán most is bízok benne, hogy csak valami félreértés lehet ez az egész, de tekintve, hogy nem különösebben keresett meg ő sem az este folyamán – még ha csak telefonon is írt volna egy üzenetet, hogy valahol találkozzunk -, így egyre kevésbé számítok erre.
Mindenféleképpen szükségem volt egy kis friss levegőre, főleg hogy elszabadulhassak attól a némbertől. Na jó, csúnya dolog így hívni őt, pláne hogy egy jó barátomról van szó. Részletkérdés, hogy a fejében már legalább háromszor megerőszakolt az este folyamán, de ettől most tekintsünk el.
Nekidőlve valami falnak hunyom le pár pillanatra a szemeimet, úgy pihenve meg. Akármennyire is szeretném, nem tudom kiverni a fejemből Anát továbbra sem. Csak arra gondolok, milyen szép közös pillanataink voltak, és máris hiányozni kezd. És most nem a szexre gondolok – habár igaz, ami igaz, az valami varázslatos volt. Csak mikor beszélgettünk, vagy ahogy az egyetemen vetettünk egymás felé pár lopott, de igencsak sokat mondó pillantást, amiből szinte égetett, mire is gondol a másik.
Egyszer csak csörömpölésre leszek figyelmes, azon nyomban oda is kapom a fejemet. Aztán meglátom, hogy ki is volt az, aki a hangoskodásért felelős. Csak sóhajtok egyet, és néhány pillanat erejéig elgondolkozom, oda menjek-e. De rájöttem, hogy történjék akármi is, nem vagyok olyan személy, aki ne segítene másoknak, ahol csak tud. Ő pedig lássuk be, még mindig elég nagy helyet foglal el a szívemben. Akármennyire sem vallottam ilyesmit be neki és nem is tervezek egyhamar. Az valószínűleg csak elrontana mindent. Másrészről pedig én sem vagyok még teljesen biztos benne, mit érzek iránta.
Közelebb sétálok hát hozzá és segítek összeszedni neki a cuccait. – Igazán fess az új párod – vetem oda neki mosolyogva, miközben amit csak tudok a kezembe veszem és kicsit letörölve a kabátomba pakolom vissza a táskájába. – Hogy tetszik az este eddig? – teszem fel a kérdést érdeklődve. - Gyönyörűen festesz egyébként, ha szabad megjegyeznem - ezen a tényen azonban nem sok minden változtat. Az én szememben legalábbis biztosan nem.


fogadd sok-sok szeretettel   ;
dolgozó
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
49

reagok :
43

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bálSzomb. Dec. 22, 2018 2:36 pm


to; Jamie



Az elmúlt napok kissé hosszabbra sikeredtek, mint azt terveztem, illetve remélni mertem volna. Minden nap úgy estem be az ágyba, mint akiből kiszívtak minden életerőt. Pedig általában könnyedén veszem az ilyen akadályokat, de most sikerült mindent egy hétre besűrítenem. Ezért is alakult úgy, hogy több üzenet is elszállt a fejem felett. Sokszor sikerült megnézni őket, de a válasz elmaradt. Tudom, szégyelljem magamat és bújjak el valami alá, de egyszerűen még ehhez sincs erőm.
A bál. Az pedig olyan társadalmi esemény most, amit a hátam közepére sem kívánok. Mégis itt állok a tükör előtt egy piros ruhában és próbálok az arcomra egy olyan kinézetet varázsolni, ami nem árulja el egyből, hogy mennyire fáradt vagyok. Menni sem lenne kedvem, de megígértem Mattnek, aki mindenáron szeretett volna néhány csinos kis pipit meglesni. Tudom, hogy ennek az lesz a vége, hogy én magamra maradok, de azt hiszem nem is bánom. Legalább hamar le tudok lépni és sikeresen hozzábújhatok az ágyamhoz.
Még indulás előtt rápillantok a telefonomra, szomorúan konstatálom, hogy Jamie nem keresett. Aztán ránézek arra, hogy mikor is beszéltünk utoljára és ekkor látom meg azt, hogy bizony pár nappal ezelőtt küldött nekem üzenetet, éppen a bállal kapcsolatban, de én balga nem reagáltam rá semmit. Hát legalább meglepem. S erre jutva, most sem írok neki, mert szentül hiszem, hogy ez csak jól sülhet el.

A bálba érve, már a legelső pillanatban elfog egy olyan érzés, ami folyamatosan azt suttogja, minek is vagyok itt. A készülődés pillanatában folyamatosan csak azt mondogattam magamnak, hogy a legjobb barátom kedvéért, amikor elindultunk, akkor már Jamie meglepése is benne volt a pakliban, ám itt állva az ajtóban, ezek egyszerre tűnnek tova.
Meglátom őt, egy apró mosolyt küldök felé, holott legszívesebben máris a nyakába borulnék. Lábam meg is indul, ám ekkor szomszédom karon ragad és elhúz a másik irányba, én pedig így sikeresen szem elől tévesztem az egyetem, egyértelműen legjobbképű professzorát.
Egymás után csúsznak az italok, sikerül úgy helyezkedni a kialakult társaságban, hogy éppen rálássak. S nagyokat nyelek, mikor látom, hogy mi folyik körülötte. Nem tetszik. Arcomra pedig egyből kívül a féltékenység minden árnyalata, s testem is megfeszül. A torkomban érzek mindent, amit eddig sikeresen bevittem a szervezetembe, ezért egy pohár víz társaságában, eltűnők a mosdóban, hogy pár percnyi vergődés és tépelődés után arra jussak, hogy köszönöm nekem mára ebből elég volt. Az angolos távozás mellett döntök. Nem kívánok senkitől sem elköszönni, mert szentül hiszem, hogy a szám túlságosan önálló életre kelne és sok olyan dolgot mondanék, melyet a végén megbánok.
Megszerzem a kabátomat, s úgy döntök, hogy az egyik mellék ajtón lesz a legegyszerűbb meglógni, ebben a helyzetben. Matt elvan a többiekkel, Jamie is láthatóan talált olyan társaságot, ami nálam csak jobb lehet.. Innentől nekem minek lenne maradásom? Az elhatározás pedig egészen addig jó ötletnek bizonyul, míg kint meg nem látom A Férfit. Minden porcikám megfeszül, teljesen lefagyok. Érzem, hogy a szívem ki akar ugrani a helyéről, ugyanakkor ajkaim egy vonallá préselődnek össze, nem tudok semmit sem mondani. Szemeimet lesütöm, kabátomat összébb húzom és előszedem a telefonomat, hogy rendeljek valami fuvar félét. Ám zavaromban az egész táskám tartalma a földön köt ki, melyet csak egy hangos sóhajjal veszek tudomásul, végül kínomban elnevetem magam.

 • ™️
diák
avatar
Online
Korom :
24

Tartózkodási hely :
Marseille

keresett :
I found them

My Teacher <3

Bestie <3

Hozzászólások száma :
80

reagok :
68

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Ana & Jamie - Karácsonyi bálSzomb. Dec. 22, 2018 1:21 pm
Végre van egy pár napnyi nyugodalmam elszakadva az egyetemtől. A mostani időszakban kicsit sok volt már belőle, hisz másra alig jutott időm. Főként amellett, hogy az egyik tárgyat még év elején elvállaltam, hogy én magam fogom tanítani, az is csak hozzátett még az egészhez. Pont emiatt is annyira ironikus, hogy mindezek ellenére jelenleg is egy egyetemi rendezvényre készülök. Vagyis valami olyasmi. Igencsak most van először ilyen esemény, eddig legalábbis nem különösebben emlékszem, hogy volt karácsonyi bálra példa itt az egyetemen. De lehet volt, csak nem volt annyira nagy dobra verve, mint most. Akárhogy is, én mindenképpen el akartam jönni, mert jelenleg több mint rám fér az ilyesmi.
Bár az elmúlt két napban erősen elgondolkoztam menjek-e, vagy sem. Anával próbáltam beszélni, hogy ő jön-e esetleg, vagy vigyem-e el majd oda, de azóta sem hallottam felőle. Látta az üzenetet, ettől függetlenül semmi válaszra nem méltatott. Gondoltam, akkor legyen, én nem fogok baktatni utána, ha ennyire nem kíváncsi rám. Bár azt nem tudom, mit tettem, amivel ezt érdemeltem ki nála, de nem is számít.
Végül úgy döntöttem, ha nem is miatta, legalább régi barátaim miatt elmegyek, beszélgetünk, szórakozunk, jól elvagyunk. Legalább nem leszek teljesen egyedül mégsem.
Elegánsan, mégis egyszerűen jelentem meg. Rég voltam már teljesen megborotválkozva, általában a szakállvágót választottam, most viszont egyszeri alkalom gyanánt gondoltam, miért ne? Fehér ing, bordó nyakkendő, fekete öltöny, szépen frissen megnyírt frizura, nem a legtöbb kedv de azért bőségesen van belőle.

Már ott voltunk egy fél-háromnegyed órája, mikor végül megláttam Anát is megjelenni. Már meg is indultam volna felé, hogy rákérdezzek, miért nem válaszolt, mikor megláttam az oldalán feszengő srácot is. Nem is kellett nekem több, hogy rájöjjek az okra.
Vissza is ültem a fenekemre, és inkább kértem magamnak egy italt, majd visszafordultam a barátaimhoz. Ha ő így, hát én is így.

Újabb fél óra is eltelt már azóta, hogy megláttam őt és inkább mások felé fordítottam a figyelmemet. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett a társaság is egyre inkább részegebb és merészebb. Rám is éppen próbált már rámászni az egyik régi ismerősöm, aki egyszer már szerelmet vallott nekem még jó néhány évvel ezelőtt, én viszont nem tudtam rá sosem úgy tekinteni. És azt hittem, azóta már sikerült neki is túllépnie rajtam, hát nem igazán.
Ettől függetlenül bennem is van már egy-két pia, és csak ezért tűröm el a flörtölését. Nem akarok tőle semmit, azt tudom, de legalább jól szórakozok, nevetgélek vele és a többiekkel együtt. Azt, hogy hozzám ér, még éppen eltűröm, barátilag nincs az ilyennel bajom. Mikor viszont már nagyon közelibb, intimebb módon akar elcsábítani és simogatni, érinteni mindenfelé, akkor már rendre utasítom. Kezdetben csak azzal, hogy elrakom onnan a kezét, utána már szavakkal is. A zene és részegsége miatt viszont nem nagyon érdekelte, így inkább csak egy nagy sóhajtással mondtam oda a többieknek, hogy kimegyek levegőzni. Még időközben a pultnál kikértem valami keserűt, de aztán kimentem kicsit az oldalsó bejáraton, ahol a dohányzók szoktak általában lenni, hogy kis friss levegőt szívjak. Néha kedvem támadna nekem is ilyenkor rágyújtani, kár hogy már nem különösebben csábít a dohányzás gondolata. Valaki mást viszont annál kevésbé tudok kiverni a fejemből. Akármennyire is próbálkozok vele.
dolgozó
avatar
Korom :
31

Tartózkodási hely :
Marseille

Hozzászólások száma :
49

reagok :
43

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Ana & Jamie - Karácsonyi bál
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: