welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Alexius Mharaxia, Daisy Cornwell, Edward John Costello, Lara Olivier, Lauren Stanton, Ned Vinter, Nikolina Mharaxia

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 12:01 pm
Yesterday at 8:52 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 3 3
francia 4 4
görög 1 3
ír 3 2
külföldi 1 3
norvég 3 3
olasz 1 1
orosz 2 3
skót - 1
spanyol 1 1
svéd - -
összesen 20 28

André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]
TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]Vas. Jan. 13, 2019 8:21 pm

Ré & Pé

I actually like You,
so why are You acting like an Idiot?


Nem fogok egy pillanatra sem meglepődni, ha mérges lesz rám vagy nem akar látni. Utóbbi merő egyszerűségből nem fog érdekelni, mert ilyen vagyok. Nem veszem a lapot, pedig elhiszem, hogy nagyon kellene. De tehetek mást? Talán. A jelek szerint kár volt cifrán kopognom, mert úgy sem hallotta. Nem baj ugyebár, csak az számít, hogy itt vagyok és a szemébe fogok nézni, már ha tudok. Hiszen nem mindig megy, nem azt árasztani a szemeimből, hogy nem érzek én az ég világon semmit iránta a haragot leszámítva.
Ezt biztosan ő is érzi, látja, tapasztalja nap, mint nap amikor mind együtt vagyunk, mint valami nagy család. Valójában mind olyanok mintha a testvéreim lennének, Ré-t kivéve bizonyos okokból kifolyólag, de ez csak rajtam változtat, engem formál.
   - Téged is jó újra látni és szintén nagyon hiányoztál. Kösz a kérdésedet nagyon jól vagyok és jó látni, hogy egy cseppet sem változtál, amíg távol voltam. - persze, hogy nem számolok azzal odébb rak, tol az útjából, de nem várhattam mást. Ezért indítok gúnyolodással, mert elhiszem, hogy mérges és látni sem bír.
  - Tudom, hogy haragszol. De tudod mit?  - ha akarta ha nem beléptem a szobájába és becsuktam magam után az ajtót.
  - Most már... Látom, hogy mi hasznod van. Hogy okkal... Tanultam valamit a norvégoktól. - széles vigyorra húztam a szám, mintha nem érezném a vészt, mintha vak lennék minden problémára, ami hamarosan bekövetkezik.
  - Gondolom beszéltél már a többiekkel és mérges lehetsz amiért... Okkal hagytalak téged utolsónak, mert tudtam, hogy te több magyarázatra szórulsz, mint a többiek. - elhúztam a számat, okkal nem engedem látszólag szóhoz juttni, mert bennem még mindig itt motoszkál a legutóbbi "ügyünk", ha meg rá gondolok akkor érthető mitől vörösödik el az arcom hirtelen. Nem, most nem vagyok részeg. Teljesen józan vagyok. Már ami az alkoholmentességet illeti.
  - Elhiszem, hogy sosem tudsz majd igazán megbocsátani nekem, de sajnálom, amiért bunkón viselkedtem veled eddig. - meg biztos ezután is, ha felhergel, de azt már nem tettem hozzá.
   - Ezt neked hoztam. Szuvenir a norvégiai viking hajós múzeumból. Elvileg sok-sok évvel ezelőtt ehhez hasonlót viseltek a bátor és rendíthetetlen, bivalyerős viking harcosok is. Azt mondják szerencsét hoz. - egy karkötőt húztam elő a kabátom zsebéből és meghimbáloztattam.
  - Meg még egyebet, de azt csak a következő próbán.  - közelebb léptem hozzá, aligha tudván mást tenni.
  - Szeretném ha viselnéd. Nézd, nekem is van ilyenem! - azzal fel emeltem a bal kezem és mint egy kis ovódás megmuttattam az én " barátság karkötőmet".
  - De azt is megértem, ha nem akarod. Add a testvérednek akkor és... - semmi, elhallgattam inkább.





Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
55

reagok :
18

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]Kedd Jan. 08, 2019 9:16 pm



Pascal & André
Elment az a barom külföldre, Norvégiába, mondjuk felőlem japánba is mehetett volna, engem az sem zavarna igazán. Nem akartam tudomást venni róla, se semmiről, amihez köze van, persze ugyanúgy mentek a próbák, mint ha itt lett volna, minden király volt, jól mentek a dolgok, az iskolai napok is elviselhetőek voltak, csak az az idegesítő picsa G. szűnne meg létezni. Mindig nézegette, hogy hol van éppen az ő szerelme és mit csinál, csodálom, hogy nem kényszerítette videoszexre vagy nem is tudom, bár ki tudja. A lényeg, hogy én nagyon is jól megvoltam egyedül is és nem volt szükségem senkire sem, csak egy kis magányra és sok-sok sorozatra, szerencsére több ezer van belőlük, így nem is kell nagyon félnem, hogy kifogyok belőlük. Nem tudom, hogy miért de éppen a GoT volt az, amire most vágytam és elmondhatatlanul belezúgtam Rob Stark-ba. Nem csak helyes volt, de jól is nézett ki. Lehet sokkal jobban is szeretett volna engem, mint az a semmirekellő Pascal. Nem is tudom, hogy mi a francra gondolt, amikor bejelentette, hogy szerelmes belém, hülyének nézett... Még hogy szerelmes? Hiszen az ő kis G-jének el sem mondta, hogy nem őt szereti, hanem engem, bár soha nem is fogja, biztosan szégyell engem, gáz vagyok vagy a tököm tudja. Nem is érdekel, soha nem is fog érdekelni.
Tudtam, hogy ma jönnek vissza, éppen ezért is nem mentem suliba, azt mondtam anyámnak, hogy beteg vagyok és ha véletlen Pascal megjelenne, akkor ne engedje be. Különösebben nem indokoltam meg, hogy miért nem akarom látni, de azt hittem, hogy felfogja és nem fog velem kibaszni... Reménykedtem benne, hogy talán saját gyereke még értékes számára ennyire. Láttam, hogy hova hívott minket, de én nem mentem el, nem voltam rá kíváncsi és Zeno a világból is kikergetett azzal a sok üzenettel, amit nekem küldött. Nem érdekelt, hogy mit kapott, az sem érdekel, hogy mennyire tetszett neki, a közös kép meg pláne, az volt a hab a tortán. De már megszoktam, utál az élet, mindig is utált.
Elmondhatatlanul kellett pisilnem a sok kólától, amit ittam a nap folyamán, szóval elmentem dobni egy sárgát, de mikor mentem vissza a szobámba ott volt... Minek van itt? Megforgattam a szemeimet és hang nélkül indultam a szobámba. Kezeimet a derekára raktam, majd felemeltem hirtelen és arrébb raktam őt, mintha csak egy üres doboz lenne az út közepén. - André ma nincs itthon, meg nem is ér rá. - mondom neki, majd belépek a szobámba, remek... Gondolom most utánam fog jönni és akkor is elmondja majd nekem, amit akar.


Szeretlek    
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
MY secret

keresett :
The Blonde One

Hozzászólások száma :
26

reagok :
8

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]Hétf. Jan. 07, 2019 4:13 pm

Ré & Pé

I actually like You,
so why are You acting like an Idiot?


Hiányzott. Komolyan mondom, hiányzott, hogy nem veszekedett velem, nem dörgölte az orrom alá mekkora egy vad barom vagyok. Szóval újra felfrissültem, letisztult az agyam és látszólag megint teszek az egész világra. De gondoskodtam az itthon maradotakról, a banda tagoknak valami apróságot vettem mégis olyasmit ami mindig velük lehet. Magamnak egy norvég nyelvű könyvet amibe ugyan belenéztem, de egyelőre egy kukkot sem értek. Ám hiszem, hogy Hell ebben biztosan segítene, de az jóval odébb van, tekintve, hogy perpillanat csak az anyanyelvemen akarok beszélni, olyannal aki haragszik rám.
G.-nek az utolsó pillanatban szóltam csak, amikor már elhagytam Párizst a többi diákkal akik részt vettek ezen a még több iskola csak másik országban programon. Tudom, hogy ő is csalódott volt, de G. vak szerelmes belém, André meg... Ő kétlem, hogy most eltudná dönteni utál vagy szeret.
Először Zeno ajándékát adtam át, érthető okokból kifolyólag és a legvégére hagytam az én aranytorkú pacsirtámat, Ré-t. Talán túl későre, mert nem jött el a parkba ahová hívtam. Gondolom Zeno felhívta és elkotyogta, hogy mit kapott tőlem ő meg még sorra sem került. Biztos ölheti a méreg. Vagy mit tudom én mi, ha tovább hagyom őt is kétségek között. Hozzájuk mentem. Szépen fogtam magam és tudva, hogy Ré csodálatraméltó édesanyja imád engem nem féltem én semmitől. Miért is féltem volna? Nem egyszer mondta már, hogy a fia milyen tehetséges és örül, ha olyan okos barátai vannak, mint én. Vagy szimplán jobban tudok hízelegni mint a fiai és kész. Lehet, hogy nem kap tőlük elég szeretetet, mert biztos elfásultak és visszafogodtak mert félnek kimutatni a szeretetüket. Az esetleg gyerekes volna ők meg már nem azok. Amíg elbújhatok egy nő karjaiban, kortól függetlenül az csak engem véd. Az igazi énem, aki gátlástalanul élne ha nem fognám vissza nap, mint nap és mesélem be magamnak, hogy ezerszer jobb szenvedni a homályban, mintsem szégyenkezni a napfényben. Utálom ezt az egészet. De már tudom, hogy ha felvágnának és boncolgatni kezdenének se tudnák ezt kivenni belőlem, mert már elfogadtam, hogy ezzel együtt születtem s, vagyok az aki. Csak még lépéseket kellene tennem, no nem csak a Moreau lépcsőn fölfelé, hogy becsöngethessek hozzájuk, hanem az életemben is.
Összeszedem magam. Jobban lehúzom a fekete dzsekimen a cipzárt, levegő kell, hamarosan úgysem fogok lélegzethez juttni. Tudom. Darálni fogom a szöveget. Már tudom, hogy mit fogok mondani, elterterveztem, elképzeltem minden lehetőséget. Már csak szépen kellett volna vigyorognom, mintha mi sem történt volna az elutazásom előtti napokban. Pedig izgulok én ezerrel, de előbb kellett volna gondolkodnom még amikor ebbe az átkozott suliba kezdtem el járni amibe ő is. Csak akkoriban még nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz színészkedni előtte és mindenki előtt.
Becsengettem tehát, mély levegőt vettem, majd kifújtam és felkészültem minden eshetőségre.
Volt annyi szerencsém, hogy nem André nyitott ajtót és nem is a melák testvére, hanem az imádnivaló édesanyja. Meglepödött ugyan, nem számított rám, de beengedett, épp szólni akart a fiának, hogy itt vagyok és méltoztassék kijönni a szobájából, amikor megmondtam neki - a frászt akarom hozni a fiára - megakarom lepni. A szobájáig settenkedtem és mint valami titkos morze jeleket leadva, hogy tudja bizonyára valami lökött lehet az, egyszerűen bekopogtattam az ajtaján.





Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
55

reagok :
18

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]Hétf. Jan. 07, 2019 4:06 pm

Helyszín: Moreau lakás
Szereplők: André Moreau és Pascal Dupont




Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
55

reagok :
18

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: