Welcome to Europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.


 
belépés
a végtelen univerzumba
Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés
Chatbox
közhírré tétetik
jelenléti ív
erre sündörgünk
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 1 rejtett és 5 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss emlékek
életünk állomásai
Yesterday at 5:18 pm

André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]
TémanyitásTárgy: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] EmptyHétf. Jan. 07, 2019 4:06 pm
André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] Tumblr_nav1dlk6XD1r3xxruo3_r1_500

Helyszín: Moreau lakás
Szereplők: André Moreau és Pascal Dupont




Be a voice, not an echo.

Pascal Dupont
Korom :
19

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
69

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] Empty
TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] EmptyHétf. Jan. 07, 2019 4:13 pm

Ré & Pé

I actually like You,
so why are You acting like an Idiot?


Hiányzott. Komolyan mondom, hiányzott, hogy nem veszekedett velem, nem dörgölte az orrom alá mekkora egy vad barom vagyok. Szóval újra felfrissültem, letisztult az agyam és látszólag megint teszek az egész világra. De gondoskodtam az itthon maradotakról, a banda tagoknak valami apróságot vettem mégis olyasmit ami mindig velük lehet. Magamnak egy norvég nyelvű könyvet amibe ugyan belenéztem, de egyelőre egy kukkot sem értek. Ám hiszem, hogy Hell ebben biztosan segítene, de az jóval odébb van, tekintve, hogy perpillanat csak az anyanyelvemen akarok beszélni, olyannal aki haragszik rám.
G.-nek az utolsó pillanatban szóltam csak, amikor már elhagytam Párizst a többi diákkal akik részt vettek ezen a még több iskola csak másik országban programon. Tudom, hogy ő is csalódott volt, de G. vak szerelmes belém, André meg... Ő kétlem, hogy most eltudná dönteni utál vagy szeret.
Először Zeno ajándékát adtam át, érthető okokból kifolyólag és a legvégére hagytam az én aranytorkú pacsirtámat, Ré-t. Talán túl későre, mert nem jött el a parkba ahová hívtam. Gondolom Zeno felhívta és elkotyogta, hogy mit kapott tőlem ő meg még sorra sem került. Biztos ölheti a méreg. Vagy mit tudom én mi, ha tovább hagyom őt is kétségek között. Hozzájuk mentem. Szépen fogtam magam és tudva, hogy Ré csodálatraméltó édesanyja imád engem nem féltem én semmitől. Miért is féltem volna? Nem egyszer mondta már, hogy a fia milyen tehetséges és örül, ha olyan okos barátai vannak, mint én. Vagy szimplán jobban tudok hízelegni mint a fiai és kész. Lehet, hogy nem kap tőlük elég szeretetet, mert biztos elfásultak és visszafogodtak mert félnek kimutatni a szeretetüket. Az esetleg gyerekes volna ők meg már nem azok. Amíg elbújhatok egy nő karjaiban, kortól függetlenül az csak engem véd. Az igazi énem, aki gátlástalanul élne ha nem fognám vissza nap, mint nap és mesélem be magamnak, hogy ezerszer jobb szenvedni a homályban, mintsem szégyenkezni a napfényben. Utálom ezt az egészet. De már tudom, hogy ha felvágnának és boncolgatni kezdenének se tudnák ezt kivenni belőlem, mert már elfogadtam, hogy ezzel együtt születtem s, vagyok az aki. Csak még lépéseket kellene tennem, no nem csak a Moreau lépcsőn fölfelé, hogy becsöngethessek hozzájuk, hanem az életemben is.
Összeszedem magam. Jobban lehúzom a fekete dzsekimen a cipzárt, levegő kell, hamarosan úgysem fogok lélegzethez juttni. Tudom. Darálni fogom a szöveget. Már tudom, hogy mit fogok mondani, elterterveztem, elképzeltem minden lehetőséget. Már csak szépen kellett volna vigyorognom, mintha mi sem történt volna az elutazásom előtti napokban. Pedig izgulok én ezerrel, de előbb kellett volna gondolkodnom még amikor ebbe az átkozott suliba kezdtem el járni amibe ő is. Csak akkoriban még nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz színészkedni előtte és mindenki előtt.
Becsengettem tehát, mély levegőt vettem, majd kifújtam és felkészültem minden eshetőségre.
Volt annyi szerencsém, hogy nem André nyitott ajtót és nem is a melák testvére, hanem az imádnivaló édesanyja. Meglepödött ugyan, nem számított rám, de beengedett, épp szólni akart a fiának, hogy itt vagyok és méltoztassék kijönni a szobájából, amikor megmondtam neki - a frászt akarom hozni a fiára - megakarom lepni. A szobájáig settenkedtem és mint valami titkos morze jeleket leadva, hogy tudja bizonyára valami lökött lehet az, egyszerűen bekopogtattam az ajtaján.





Be a voice, not an echo.

Pascal Dupont
Korom :
19

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
69

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] Empty
TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] EmptyKedd Jan. 08, 2019 9:16 pm



Pascal & André
Elment az a barom külföldre, Norvégiába, mondjuk felőlem japánba is mehetett volna, engem az sem zavarna igazán. Nem akartam tudomást venni róla, se semmiről, amihez köze van, persze ugyanúgy mentek a próbák, mint ha itt lett volna, minden király volt, jól mentek a dolgok, az iskolai napok is elviselhetőek voltak, csak az az idegesítő picsa G. szűnne meg létezni. Mindig nézegette, hogy hol van éppen az ő szerelme és mit csinál, csodálom, hogy nem kényszerítette videoszexre vagy nem is tudom, bár ki tudja. A lényeg, hogy én nagyon is jól megvoltam egyedül is és nem volt szükségem senkire sem, csak egy kis magányra és sok-sok sorozatra, szerencsére több ezer van belőlük, így nem is kell nagyon félnem, hogy kifogyok belőlük. Nem tudom, hogy miért de éppen a GoT volt az, amire most vágytam és elmondhatatlanul belezúgtam Rob Stark-ba. Nem csak helyes volt, de jól is nézett ki. Lehet sokkal jobban is szeretett volna engem, mint az a semmirekellő Pascal. Nem is tudom, hogy mi a francra gondolt, amikor bejelentette, hogy szerelmes belém, hülyének nézett... Még hogy szerelmes? Hiszen az ő kis G-jének el sem mondta, hogy nem őt szereti, hanem engem, bár soha nem is fogja, biztosan szégyell engem, gáz vagyok vagy a tököm tudja. Nem is érdekel, soha nem is fog érdekelni.
Tudtam, hogy ma jönnek vissza, éppen ezért is nem mentem suliba, azt mondtam anyámnak, hogy beteg vagyok és ha véletlen Pascal megjelenne, akkor ne engedje be. Különösebben nem indokoltam meg, hogy miért nem akarom látni, de azt hittem, hogy felfogja és nem fog velem kibaszni... Reménykedtem benne, hogy talán saját gyereke még értékes számára ennyire. Láttam, hogy hova hívott minket, de én nem mentem el, nem voltam rá kíváncsi és Zeno a világból is kikergetett azzal a sok üzenettel, amit nekem küldött. Nem érdekelt, hogy mit kapott, az sem érdekel, hogy mennyire tetszett neki, a közös kép meg pláne, az volt a hab a tortán. De már megszoktam, utál az élet, mindig is utált.
Elmondhatatlanul kellett pisilnem a sok kólától, amit ittam a nap folyamán, szóval elmentem dobni egy sárgát, de mikor mentem vissza a szobámba ott volt... Minek van itt? Megforgattam a szemeimet és hang nélkül indultam a szobámba. Kezeimet a derekára raktam, majd felemeltem hirtelen és arrébb raktam őt, mintha csak egy üres doboz lenne az út közepén. - André ma nincs itthon, meg nem is ér rá. - mondom neki, majd belépek a szobámba, remek... Gondolom most utánam fog jönni és akkor is elmondja majd nekem, amit akar.


Szeretlek André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] 3578149844  André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] 700909399  
Anonymous
Vendég
Vendég

André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] Empty
TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] EmptyVas. Jan. 13, 2019 8:21 pm

Ré & Pé

I actually like You,
so why are You acting like an Idiot?


Nem fogok egy pillanatra sem meglepődni, ha mérges lesz rám vagy nem akar látni. Utóbbi merő egyszerűségből nem fog érdekelni, mert ilyen vagyok. Nem veszem a lapot, pedig elhiszem, hogy nagyon kellene. De tehetek mást? Talán. A jelek szerint kár volt cifrán kopognom, mert úgy sem hallotta. Nem baj ugyebár, csak az számít, hogy itt vagyok és a szemébe fogok nézni, már ha tudok. Hiszen nem mindig megy, nem azt árasztani a szemeimből, hogy nem érzek én az ég világon semmit iránta a haragot leszámítva.
Ezt biztosan ő is érzi, látja, tapasztalja nap, mint nap amikor mind együtt vagyunk, mint valami nagy család. Valójában mind olyanok mintha a testvéreim lennének, Ré-t kivéve bizonyos okokból kifolyólag, de ez csak rajtam változtat, engem formál.
   - Téged is jó újra látni és szintén nagyon hiányoztál. Kösz a kérdésedet nagyon jól vagyok és jó látni, hogy egy cseppet sem változtál, amíg távol voltam. - persze, hogy nem számolok azzal odébb rak, tol az útjából, de nem várhattam mást. Ezért indítok gúnyolodással, mert elhiszem, hogy mérges és látni sem bír.
  - Tudom, hogy haragszol. De tudod mit?  - ha akarta ha nem beléptem a szobájába és becsuktam magam után az ajtót.
  - Most már... Látom, hogy mi hasznod van. Hogy okkal... Tanultam valamit a norvégoktól. - széles vigyorra húztam a szám, mintha nem érezném a vészt, mintha vak lennék minden problémára, ami hamarosan bekövetkezik.
  - Gondolom beszéltél már a többiekkel és mérges lehetsz amiért... Okkal hagytalak téged utolsónak, mert tudtam, hogy te több magyarázatra szórulsz, mint a többiek. - elhúztam a számat, okkal nem engedem látszólag szóhoz juttni, mert bennem még mindig itt motoszkál a legutóbbi "ügyünk", ha meg rá gondolok akkor érthető mitől vörösödik el az arcom hirtelen. Nem, most nem vagyok részeg. Teljesen józan vagyok. Már ami az alkoholmentességet illeti.
  - Elhiszem, hogy sosem tudsz majd igazán megbocsátani nekem, de sajnálom, amiért bunkón viselkedtem veled eddig. - meg biztos ezután is, ha felhergel, de azt már nem tettem hozzá.
   - Ezt neked hoztam. Szuvenir a norvégiai viking hajós múzeumból. Elvileg sok-sok évvel ezelőtt ehhez hasonlót viseltek a bátor és rendíthetetlen, bivalyerős viking harcosok is. Azt mondják szerencsét hoz. - egy karkötőt húztam elő a kabátom zsebéből és meghimbáloztattam.
  - Meg még egyebet, de azt csak a következő próbán.  - közelebb léptem hozzá, aligha tudván mást tenni.
  - Szeretném ha viselnéd. Nézd, nekem is van ilyenem! - azzal fel emeltem a bal kezem és mint egy kis ovódás megmuttattam az én " barátság karkötőmet".
  - De azt is megértem, ha nem akarod. Add a testvérednek akkor és... - semmi, elhallgattam inkább.





Be a voice, not an echo.

Pascal Dupont
Korom :
19

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
69

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] Empty
TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] EmptySzomb. Feb. 16, 2019 11:12 pm



Pascal & André
Mindig is ilyen volt és mindig is leszarta, hogy nem vagyok esetleg rá kíváncsi és azt is leszarta, hogy mit érzek iránta. Mert nem hiszem, hogy annyira véka alá rejtettem volna, ő mindig csak a kicsi G-vel jött, hogy az a csaj... Agyon csapnám egy szívlapáttal. Egyszerűen csak darabokra tudnám szedni őt és nem is lenne semmilyen lelkiismeret furdalásom, simán kitudnám nyírni. Meg hát kedves Pascalra is ráférne egy észhez térítő tasli, amitől az agya helyrerázódik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök a szavainak, hogy nem örültem, hogy szerelmet vallott, de egyszerűen rossz volt az időpont és a hely is. Nem tudok neki hinni, eddig olyan jól elhitette velem, hogy nem jelentek neki semmi sokat, hogy elképzelhetetlen számomra az ellenkezőjében hinni. Bár nem hibáztathat ezért.
Teljesen nyugodt vagyok és teljesen nyugodtan rakom arrébb az utamból. Meghallgatom, amit mond, csak nem válaszolok, ledobom magam az ágyra és figyelem őt. Hallgatom a faszságok tömkelegét, amiket kimond és csak várom, hogy a végére érjen, de ahogy észreveszem, hogy sosem lesz vége, kezd untatni a dolog... Dehogy untat, itt van... Miattam van itt és hallom a hangját, amikor felemeltem éreztem az érintését és az illatát, egészen fel vagyok dobva, csak... igen. Haragszom rá. Szeretnék neki hinni, de nem megy, egyszerűen nem tudok hinni neki a sok-sok dolog után. - Felőlem maradhattál is volna ott. - ennyi megjegyzést teszek, mikor a norvégokról esik szó. Biztos kinézett magának valami kis helyes pasit, aztán majd azzal fog chatelni... de ez engem nem érdekel. Azt csinál, amit csak akar.
Néha megtanulhatná, hogy jobb, ha befogja a száját és hagyja a másikat kicsit gondolkodni, de csak tolja ki magából az információt és egészen addig nem is figyelek oda, ameddig elő nem húzza a karkötőt. Arra természetesen már odafigyelek és nézem is... valójában nagyon tetszik és illik is hozzám, de nem tudom, hogy mi lenne a helyes. Pár másodpercet tétovázok, majd kirántom a kezéből, felveszem és figyelek rá. - Persze, elfogadom. Haragszom rád és ha kibékülünk egyszer, akkor is csak barátok maradunk. - szögezem le, majd megint csak másfelé bámulok. Nem akarok ránézni, mert akkor megtörök és a vége az lesz, hogy berántom az ágyamba, megcsókolom és nem engedem el soha... Soha többet.


Szeretlek André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] 3578149844  André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] 700909399  
Anonymous
Vendég
Vendég

André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] Empty
TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] EmptySzer. Feb. 20, 2019 8:40 pm

Ré & Pé

I actually like You,
so why are You acting like an Idiot?


Rengeteg olyan hibám van, amit soha de soha nem vallanék be. Nemhogy másnak, de még saját magamnak sem. Ettől eltekintve azonban a Norvégiában tett utazásom rávilágított arra, hogy ki is vagyok valójában. Ott ugyanis önmagam lehettem, nem kellett játszanom az istenséget, akinek mindig igaza kell, hogy legyen. Egyszerűen csak az igazi Pascal voltam. De itthon, minden megint túl bonyolulttá válik. Mert mindent elrontok amihez csak hozzá érek vagy bele kezdek a zenélésen kívül. Mindazonáltal azonban átléptem egy bizonyos határt, ami eddig megvédett az egész világ elől. Elmondtam André-nak, hogy szeretem fehéren-feketén a legrosszabbkor. Kell ennél több ok, hogy ne higgyen nekem?
Végtére is nem várhatom el tőle, hogy higgyen nekem csak úgy elsőre. Különben mindig jobb megszenvedni valamiért és úgy örülni neki, mint ellenkezőleg semmi erőfeszítés nélkül. Elvész ugyebár a megbecsülés és az érték. Persze Ré értékei biztos sosem fognak elveszni, de arra gondoltam, hogy... A száját nézem, már megint. Mert zavar, hogy egyetlen egy emlék ilyen hihetetlenül berögződött a fejembe és nem akar kimászni onnan sehogy sem.
– Felőled. De engem visszahúzott a hiányod. – szemet forgatok, nem gondolva arra, hogy esetleg miféle jelentőséggel bírhatnak a szavaim. Most csak tréfálkozom, húzom az agyát a hülyeségeimmel, de mindenben van némi igazság is. André-nak norvég párja nincsen. Ezért is hiányzott úgy az egész kirándulásról ez a kretén főleg. Ám tudom, hogy ha ő ott lett volna, sosem ismerem meg Hell-t, vagy ha mégis akkor magasról tenni fogok a társaságára és simán csak megköszönöm a segítségét. Szóval jól van ez így. Kell egy norvég ismerős is.
Ledarálom neki a mondanivalómat, majd meglengetem előtte a karkötőt amit neki vettem és megmutatom, hogy nekem is van. Persze, hogy kikapja a kezemből! Nem tudja megvárni, hogy én adjam neki oda. Ugyan!
De legalább nem dobta még ki az ablakon és ez fél siker. Ezért is vigyorodom el, mit sem törődve a mondanivalója lényegével. Ettől eltekintve felfogtam, hogy haragszik rám és blablabla.
– Eljön valaha az az egyszer André? – zavar, hogy nem néz rám és inkább elnéz s, játssza a sértődőtett. Mi van ha tényleg az és nem játssza a kis puffancsot? Hmm neki igazából még jól is áll ha duzzog. Emlékszem mindig ilyen volt, amikor már csak azért is dacból nem őt választottam tornaórán csapattársnak hanem valaki mást. Mit tudom én, Timothée-t és Zeno-t a bandából. Kidobóst játszottunk, mindig direkt őt próbáltam eltalálni, de vette a lapot, hogy vele van bajom és igyekezett minél fürgébb lenni. Persze, hogy ő győzött. Mert akkor is, csak úgy mint most őt figyeltem nem a labdát.
– Tudod mit? Én tudok várni amíg megbékélsz velem! – azzal lecsaptam magam az ágyára pontosan abba az irányba és oda ahol a nagy semmit bámulta eddig. Persze tudom, hogy rémes döntés és biztos ölni tudnia a szemeivel ha képes volna rá, de ha már kinyír akkor itt nyírjon ki ne az utcán vagy az iskolában.





Be a voice, not an echo.

Pascal Dupont
Korom :
19

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
69

reagok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése

André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] Empty
TémanyitásTárgy: Re: André & Pascal [Where the hell is peace of mind?]André & Pascal [Where the hell is peace of mind?] Empty
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország :: franciaország temetõje-
Ugrás: