welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Alaris Mharaxia, Alexius Mharaxia, Anaise Delacroix, Celeste Mharaxia, Daisy Cornwell, Edward John Costello, Lara Olivier, Lauren Stanton, Ned Vinter, Nikolina Mharaxia, Priya Irina Mharaxia

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 12:01 pm
Yesterday at 8:52 pm
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai 1 4
angol 3 3
francia 4 4
görög 1 3
ír 3 2
külföldi 1 3
norvég 3 3
olasz 1 1
orosz 2 3
skót - 1
spanyol 1 1
svéd - -
összesen 20 28

Rosie & Pascal
TémanyitásTárgy: Re: Rosie & PascalCsüt. Jan. 17, 2019 8:40 pm

Rosie & Öcskös
Nincsen béke remény nélkül.
.


A testvérek mindig megérzik, ha a másik bajban van, főleg ha ikrekről van szó. Talán ez vonzotta ide az öcsémet. Magamban segítségért kiáltoztam, valakinek elkel meséljem azt, hogy mi nyomja a lelkemet valójában, már nem bírom magamban tartani. Minden nap megkérdik, jól vagy? Én meg egy egyszerű igennel és egy hazug mosollyal nemes egyszerűséggel le is zárom a témát. Mint egy őrangyal úgy bukkant fel ma a szobámban Pascal, vagy lehet csak véletlen egybeesés, akárhogy is történt, jól esik, hogy itt van mellettem. Ritka pillanatok egyike, és nagyon kikel élveznem ezt a helyzetet. Kettőnk közül mindig is én voltam az érzelmesebb típus, amit nem igazán szeretett, de sosem bántott meg azzal, hogy elküldjön magától, ha épp a lelki fájdalmaimat meséltem, mindig meghallgatott és ketten kitaláltuk, hogyan legyen tovább. Ma épp fordítva van, ma én hallgatom meg őt, amit örömmel teszek meg.
- Tehát, most nem nyernék meg egy szépségkirálynő választást? - nevetek. Hetek óta ez az első őszinte nevetésem. Tényleg sokat segít a testvérem, pedig még nem is tudja miről van szó. Már csak a puszta jelenléte megtölt boldogsággal. - Nem szükséges, csak pletykáljunk egy kicsit. Kíváncsi vagyok, mi van veled mostanság. Mindenre. Szóval csupa fül vagyok. - figyelem a reakcióját, ahogyan mesél. Épp egy bálról beszélget amikor a kis kutyánk az ajtónál jelzett, hogy már pedig ő be akar jönni, mivel képtelen lettem volna arra, hogy egyenes oda sétáljak az ajtóhoz, hogy a kis méregzsákot beengedjem, így öcsémre hárult a feladat, amit szó nélkül meg is tett. Attól eltekintve, hogy a kedvenc cipőim bánták Tales érkezését, mindegy egyes percéért hálás vagyok. Az a sok szeretet ami benne van, amit nap mint nap meg is mutat nekünk, felbecsülhetetlen érzés. Talán elfogult vagyok, de akkor is ő a legaranyosabb és legokosabb kutya az egész világban.
- Mi a vita tárgya köztetek? - érdeklődök. - Biztos vagyok benne, hogy meg tudjátok beszélni. Csak nem lehet akkora a baj, szeretnéd, hogy beszéljek vele? Hátha meg tudnám győzni. - Szeretnék segíteni, de biztos nemeleges választ kapok. Bár, már ez is egy fajta segítség, hogy meghallgatom, biztos nem szeretné, hogy jobban belemásszak az életébe. Talán, ő nincs akkor bajban, mint én.
- Dobd fel neki az ötletet, és figyeld a reakcióját. Aztán, hagyj egy kis gondolkodási időt neki, ne légy pióca. De biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki az ötlet és benne lesz a dologban. Csak légy türelmes, az idő mindent megold. - mondom, olyan komolyan amennyire csak tudom, s közben egy kósza könnycseppet letörlök az arcomról. Remélhetőleg nem vette észre.


Believe and act as if it were impossible to fail
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Egy lépéssel előtted!

Hozzászólások száma :
6

reagok :
2

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Rosie & PascalVas. Jan. 13, 2019 8:18 pm

Rosie & Pascie

I'll protect you from the hooded claw
Keep the vampires from your door


Talán letagadnám, azt mondanám, hogy nincsenek gyenge pillanataim, most mégis beismerem az igazat. Minek hazudjak? Valahányszor próbálom bebizonyítani neki, hogy a testvére vagyok, nem egy kisgyerek akit babusgatni kell, mindig rosszul sül el a dolog. Egyrészt, mert a többiek előtt csimpaszkodik rám vagy von magához, mintha a legeslegjobb barátnője lennék vagy valami más. Tudom, hogy védeni próbál, én is ezt tenném mindig, ha több bajba kerülne, mint én.
Kettőnk közül azonban talán nem is meglepő ha a fiú a bajkeverő a lány meg visszafogott ahogy annak rendje és módja. Mondanám, hogy már otthon érzem magam a szobájában, de azért van mitől távol tartanom magam. Ilyen lenne az ágya is, de engem nem zavar egyből mellette kötök ki.
  - Én... Ami azt illeti láttalak már jobb bőrben is. Vonjam el a gondolataid valami lányos dologgal? - béna körömfestés és birizgálás a hajával az én részemről. Mert a körmeit mindig bénán festem ki, nem értem a technikáját, de a hajvasalóval már egész jól kibékültem. Ez persze nem jelenti azt, hogy pont frizurát akarok készíteni neki. Csak elvonni a gondolatait.
 - Tudod, hamarosan lesz egy bál, élő zenével és hasonlókkal... Ki nem állhatom az ilyet, de engem az élő zene érdekel. Hallottam amint a tanáriban erről beszélnek amikor vissza vittem a zene terem kulcsát. - persze ez csak a bevezető szövegelés volt, amit a kis kutyánk Tales meg is zavar. A testvérem kérésére feltápászkodtam az ágyból és beengedtem Rosie szobájába.   Szokásához híven beszaladt és egy határozott lendülettel felugrott s, már fent is volt az ágyon. Még kicsi, alig néhány hónapos, van mit tanulnia, de az biztos, hogy ő valóban őszintén szeret minket és persze jön akkor amikor épp unatkozik meg gazdi hiánya van. Szerintem a kutyák is néha olyanok, mint mi emberek, talán még jobbak is nálunk. Ők képesek feltétel nélkül szeretni és úgy ragaszkodni ahogy senki más. Arról meg ne is beszéljünk, hogy valóban megérzik mikor van nekünk embereknek szeretre szükségünk. De ez nem jelenti azt, hogy nekik akárcsak nekünk nincs rossz napjuk, nem szorulnak ők is szeretetre, babusgatásra és játékra. A mindent szétrágó korszakát meg ne is említsük. Mert ez a rossz oldala annak, hogy még tanítani kell és megnevelni a kis rakoncátlant.
- Szóval szeretném ha mi lehetnénk az élő zene, ám az a bökkenő, hogy összekaptam André-val a szokásosnál egy kicsivel jobban. Őt nem tudom, hogy vegyem rá az éneklésre. A többiekre át tudom ragasztani a lelkesedésem és ész érvekkel meggyőzni őket, milyen muris lenne.  - valójában csak az bánt, hogy magamra haragítottam Ré-t, de nem csodálkozom, amiért azt kapom tőle amit megérdemlek: hallgatást és figyelmen kívül hagyást.
- Hiányzik amikor még csak tréfából zenéltünk együtt és nem veszekedtünk...ennyit. Szerinted rá tudom venni Ré-t, hogy énekeljen?




Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
55

reagok :
18

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Rosie & PascalSzer. Jan. 09, 2019 8:57 pm

Rosie & Öcskös
Nincsen béke remény nélkül.
.


Életemben először most érzem magam teljesen egyedül. Amit részben magamnak köszönhetek, az utóbbi időben kerülöm az embereket. Legfőképpen a testvéremet. Pedig lehet, hogy ebben a nehéz helyzetben ő értene meg egyedül, és ő lenne az aki átsegít ezen a nehéz időszakon. De én még is meghátrálok, már csak a gondolattól is, hogy a szemébe kell néznem, és elmondanom azt, hogy megerőszakoltak, hogy terhes vagyok, hogy nem tudom kitől. Hogy lehetnék erre képes? Sehogy, addig őrzöm a kis titkomat, ameddig csak kell. Nagyon nem vagyok jó az ilyesmiben, mindig őszinte vagyok. Nem szoktam magamban tartani semmit, ami a szívemen az a számon. Ezzel már rengetegszer megbántottam az embereket, de ha fáj nekik az igazság akkor ez van. Az már nem az én problémám.
Az ágyamban fekszem, amikor kopogást hallok, úgy teszek mintha nem hallottam volna meg, abban reménykedve, hogy távozik az illető. De nem adja fel, újabb kopogás. Halkan szólok, bizakodva abban, hogy nem hallotta meg, az aki az ajtóm előtt áll. Tévedtem, már nyílik is az ajtó. Nem pillantok arra felé, csak hallgatózok, az öcsém hangja tölti be az üres szobát. Mire észbe kapok, már ott fekszik mellettem. Tipikus ő, előbb cselekszik aztán kérdezz. De ezt már megszoktam. Figyelmesen hallgatom, hogy ma épp neki van szüksége rám, ritka dolog ez, szinte már piros betűs ünnep. A gyomrom összeszorul, amikor azt mondja testvéri szeretetre van szüksége. Oh, ha ő azt tudná, hogy most mennyire jól esne nekem is.
- Nem rég ébredtem meg. - füllentem. Remélem nem tűnik fel neki. - Ennyire nyomasztó vagyok? - nevetek fel, bár nem az igazi a nevetésem. Igyekeztem nem túl erőltetettnek mutatni. Amennyire csak lehet normálisnak mutatkozok, nem szeretném, ha leleplezném magam. Bár, nem tudom, hogy ez ilyen iker dolog-e, de általában megérezzük, ha valamelyikünket nyomaszt valami. Most is hasonló az eset, mintha érezné, hogy nem vagyok jól.
 - Mesélj csak! Majd ketten mindent megoldunk! - ahogy ki mondtam a szavakat, rá jöttem arra, hogy ezt igazából nem neki akartam mondani, sokkal inkább magamat próbálom meggyőzni. Felé fordulok, a tekintetét keresem, és közben kíváncsian várom, hogy bele kezdjen a mondanivalójába. Érdeklődve hallgatom, a kis meséjét amikor az ajtó mögül a kiskutyánk jelzi, hogy szeretne bejönni.
- Beengeded kérlek? - vágók a mondani valója közepébe. Ha folyamatosan kaparja az ajtót, akkor nem tudok rá figyelni. Így is elég nehéz koncentrálni, de addig is nem az én problémáimon kattog az agyam. Majd ahogy kinyitotta az ajtót, már egyből felém indult a kutyusunk, felugrott az ágyamra majd kettőnk közé feküdt. Ketten hallgattuk tovább Pascie sztoriját.


Believe and act as if it were impossible to fail
diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Egy lépéssel előtted!

Hozzászólások száma :
6

reagok :
2

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Rosie & PascalKedd Jan. 08, 2019 8:46 pm

Rosie & Pascie

I'll protect you from the hooded claw
Keep the vampires from your door


Ha szeretetre volt szükségem, tudtam kinél kaphatok mindenféle hátsó szándék nélkül. Most meg leginkább a testvéri szeretetre szomjaztam ami csillapíthatja a bennem fortyogó kis szörnyecskét. Előtte igyekeztem elterelni erről a gondolataim, nem foglalkozni azzal, hogy néhány nappal ezelőtt mennyire lejárattam magam André előtt. Azóta valahányszor írtam neki sms-t nem válaszolt semmit. Gemma előtt is tökéletesen leszerepeltem, de ő így is szeret, nem ábrábdul ki belőlem, sajnos eddig sikertelenül próbálkoztam. Utálok hazudni... Utálok? Oh, dehogy ez is hazugság. Ha nagyon magamba nézek, akkor rájövök, hogy titkolozom és letagadom az igazat. Leütöttem egy-két hangot a lábdobon, hogy megadja a kezdeti ütemet azután a cintányérokon, majd... Egyszerűen elegem lett, már nem volt türelmem "pedálozni" és a pergődobot "püffölni" ahogy, néhányan tartják. Kikecmeregtem a dobok mögül, ledőltem az ágyamba és a plafont bámultam, majd oldalra dőlve a falat kezdtem el tanulmányozni. Mintha mágnesként vonzott volna magához a testvérem. Sopánkodtam egy kicsit magamban, forgólodtam de végül rá jöttem, hogy nem tudok egy helyben lenni egyedül. Magamra erőltettem a boldogságos művigyoromat, ami jelen esetben egy halvány görbe lett csupán. Nem számít. Egyszerűen csak bekopogtattam az ajtaján. Jól lehet, hogy simán bemehetnék hozzá, de mivel elvileg barátnőm van és ő mindig tudja Gemma mikor van nálunk ő is mindig kopogtat, már megszokásból. De elsőre nem hallottam semmit, ezért még egyszer valamivel határozottabban bekopogtattam. Most már hallottam, hogy behív magához, ezért egyszerűen csak szó szerint beugrottam a szobájába.
- Bocs, nem érdekel, hogy most elfoglalt vagy meg blablabla de... Olyasvalamire éhezem amit csak te tudsz adni. - kérlelő kiskutyaszemekkel néztem rá. Tudom, hogy nála az ilyesmi bevállik, de most azt hiszem nem lesz szükség a kérlelésre.
Ha engedte ha nem, egyszerűen odahuppantam mellé.
- Testvéri szeretet. Ma különleges nap van, élvezd ki, hogy én kérek tőled ilyesmit nem pedig eltollak magamtól. - művigyorogtam, ismeri már mikor erőltetem ezt az egészet és valami egyéb lehet a háttérben, de tudja idővel úgyis kibököm mi bánt. Előtte azonban, gondoskodtam róla is.
  - Most keltél fel vagy miért tűnsz olyan nyúzottnak kicsikém? - kíváncsikodtam, valamivel elkomolyodva és tényleg rá figyelve. Hisz valószínüleg most figyelemre van szüksége és arra, hogy meghallgassák. Vagy most ébresztettem fel. Ki tudja?
  - Meghallgatnál? Van valami ami nem hagy nyugodni és fogalmam sincs mit tegyek. - vágok bele mondhatni a közepébe, de pusztán csak látszólag. Hogy láthassa van valami gondom, ami engem is nyugtalanít. De tudom, hogy és mivel mentsem ki magunkat ebből az egészből. A szokásos dolgainkkal, ami ideig-óráig elvonja a figyelmünk a gondjainkról.




Be a voice, not an echo.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
✦ Párizs


Hozzászólások száma :
55

reagok :
18

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Rosie & PascalHétf. Jan. 07, 2019 8:20 pm

Rosie & Öcskös
Nincsen béke remény nélkül.
.


Mindenki életében van egy dátum, ami örökre megváltoztatja az életét. De ez dátum általában jó emlékekhez fűződik. Például, hogy mikor estünk először szerelem, mikor volt az első csókunk, persze az élet nem mindig ilyen szép. Életünk során előfordul pár szakítás is, kisebb-nagyobb egészségügyi problémák, esetleg beköszönt hozzánk a kaszás és elvisz pár fontos személyt az életünkből. Esetemben ez a dátum egy szörnyű tragédiát takar, azt a napot amikor az életem fenekestül felfordult. Azóta, abból az életvidám, mosolygós lányból egy roncshalmaz lett. Magamba fordultam, amennyire csak lehetett kerültem a párbeszédet bárkivel is. Csak ültem a szobámban és sírtam, a jövőn gondolkodtam. Azon, hogyan mondjam el a családomnak, de legfőképp az öcsémnek. Talán neki tűnt fel a legjobban, hogy valami nincs rendben velem, hogy már nem az igazi vagyok. De félek elmondani neki az igazat, legbelül tudom, hogy soha nem akadna ki rám, de mi van ha most még is? Mi fog történni velem akkor? Süllyedhetek még ennél is mélyebbre a saját nyomoromban?
Gondolataimat az ajtó mögüli halk kopogás zavarta meg. Összerezzentem az ágyban. Gyorsan megtörlöm a szemeimet, hogy ne látszódjon, hogy sírtam, bár értelmetlen, a Holdról is lehet látni. Nem szólalok meg, nem akarom ,hogy bárki is bejöjjön. Még nem állok készen arra, hogy beszélgessek, hogy elmesélem azt ami nyomaszt. Az a valaki nem akarja feladni, ismét kopogást hallok, de ez már kicsit hangosabb volt, az előzőnél. Nagyot sóhajtok. Próbálom szabályozni a légzésemet, mielőtt megszólalok.
- Gyere be! - halkan mondom, szinte már suttogva, hátha nem hallja meg, és békén hagy. Nem merek arra pillantani, inkább az ablakomon bámulok kifelé. A csillagokat számolom, vagyis csak próbálom, a gondolataim nem hagyják. Azon az estén pörög az agyam, hátha bevillan egy halovány kép, de semmi. Egyenlő a nagy nullával.

diák
avatar
Korom :
18

Tartózkodási hely :
Egy lépéssel előtted!

Hozzászólások száma :
6

reagok :
2

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Rosie & Pascal
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: franciaország-
Ugrás: