Welcome to Europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.


 
belépés
a végtelen univerzumba
Felhasználónév
Jelszó
Automatikus bejelentkezés
Chatbox
közhírré tétetik
jelenléti ív
erre sündörgünk
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
friss emlékek
életünk állomásai
Yesterday at 5:18 pm

Alexius Mharaxia
TémanyitásTárgy: Alexius MharaxiaAlexius Mharaxia EmptyVas. Jan. 13, 2019 11:27 pm

Alexius Mharaxia
It's like we're dreaming wide awake
Everything bends until it breaks
i got nothing to hide

Ismét a hajamba kapott a szél, pont úgy, mint amikor egy hete azt a vörös, amerikai szépséget csaltam az ágyamba. Felejthetetlen éjszaka volt, akárcsak ez a mostani. Igaz abban csak lágy harapások, kéjes nyögések, na meg egy jó adag szenvedély volt. Nem tátongott egy mély seb a szőke tincsek között s nem sebezte vér azokat, úgy, mint azon a hajnali órán, amikor a hangulatos, görög utcán sétáltam végig.
Nem járt rajtam kívül más még arra. Így kissé szédelegve ugyan, de megálltam. Tekintetem az égre emeltem, hagyva hogy elvakítsanak a felkelő napfény első sugarai. Közben átsiklott elmémen, hogy miféle hazugsággal kell a nagyapám és az unokatestvéreim elé állni. Világ életemben én voltam a töketlen, aki nem illett a családba. Fekete bárány voltam a szőke tincseimmel. Bizonyítani akartam ahelyett, hogy hittem volna a családon belüli pletykáknak... amik szerint anyám más férfiak ágyában fetrengve „szedett össze” engem. Nos, ami azt illeti nem is lett volna nehéz dolga, hiszen apám rendszerint úton volt.
A bizonyítás fokozatos volt. Először fel akartam nőni. Úgy szórtam a családi vagyont nőkre, partikra, utazásokra, mintha csak én dolgoztam volna meg érte. Aztán persze a nagyapám elővett. Biztosított róla, hogy a korombeli fiatalok már csak ilyenek, de ha ilyen tempóban szórom a pénzt abból baj lehet. Így hát huszonegy évesen kénytelen voltam rész vállalni a családi „vállalkozásban.” Eddigre apám már nem élt, anyám pedig meghúzta magát egy vidéki villában, mondván, hogy nem jó az egészsége. Egyedül maradtam, közel a nagyapámhoz meg az unokatestvéreimhez. A hamisításban szép lassan olyan profi lettem, hogy már csak egyszer-egyszer hallottam a hátam mögött a fattyú vagy a szerelemgyerek szót csendülni. Kezdtem azt érezni, hogy végre a családhoz tartozom. Így hát nem engedhettem meg olyan bakikat, hogy leüssenek, elraboljanak és megpróbáljanak belőlem fontos információkat kiverni. Kellett egy jó magyarázat arra a sebhelyre, na meg a zúzódásoktól lüktető tagjaimra. Már tudtam mit fogok mondani Castornak: - Ez a kis csaj keményebb volt, mint a tegnapi... Ő meg majd horkantva nevet egyet.
Tudtam, hogy nem lesz elég ez mindenkinek, hogy Nestor majd a képembe nevet. Imádott gúnyolni, ekkor vettem elő a másik énem, ami szívesen zsarolta azt az ostoba kölyköt ezzel-azzal, csakhogy befogja a száját. Olyankor persze lebiggyesztett ajkakkal bámult rám, mintha elvettem volna a játékát. Ekkor vigyorodtam el csak igazán kegyetlenül és hagytam magára, főni a saját levében.

*

Nem mondtam el a nagyapámnak, de még csak az unokatestvéreimnek sem azt, amit bevállaltam. Féltem, hogy ez is csak egy újabb billogot égetne a nevemre - mint anyám félrelépései. Kellett a pénz, olyan amiről ők nem tudnak, ami csak az enyém. Nem azért kellett, hogy biztonságot adjon s nem is azért, hogy lelépjek innen. Egyszerűen csak kellett valami, amit elkölthetek arra a nőre, akiről úgy gondoltam szeretem. Egy amerikai színésznő volt, akivel az egy szórakozó helyen találkoztam. Legalább tíz évvel idősebb volt nálam, de a szőke hajzuhatag és a zöld szemek pillanatok alatt elvarázsoltak. A hosszú lábai, a formás mellei csak úgy vonzották a tekintetem. Minden meg akartam adni neki, csakhogy ő is akarjon engem. Ezért elkezdtem másoknak is dolgozni.
Egy klubban találkoztam az összekötőmmel, aki leadta a rendelést és ha elégedettek voltak a munkámmal, akkor a pénzt is ő adta át. Egyre többet és többet vállaltam, így havonta tudtam drága utakat szervezni, csakhogy az én Bellámmal lehessek. Hol egy drága hajóút, hol egy tengerparti sütkérezés következett. Úgy éreztem, jól titkoltam a dolgot. Egyik nap azonban Castor elkapott. A jobb karomat kicsavart, majd mellkassal a falnak lökött.
- Tudom, hogy titkolsz valamit... ha gondot okozol, baj lesz!
Nem én voltam az soha, aki a munka oroszlánrészét végezte. Aprócska kis porszem volt a Mharaxia gépezetben.
- Nem csinálok semmit... - Nyögtem. Erre végre elengedett, majd dühösen tovább állt.
Attól a naptól kezdve éreztem, hogy másképp néz rám. Megváltozott minden. Én valamiért mégis makacsmód ragaszkodtam a nőcskémhez, aki csak a pénz miatt akart velem lenni. Valójában talán csak lázadni próbáltam ilyen módon a nagy családi egységgel szemben, amibe nem illettem bele...

*

A sebem pár hét alatt begyógyult persze, na meg a karom sem fájt, amit Castor megszorongatott. Csak tiszta ideg voltam. Tiszta ideg, mert éppenséggel egy fenyegető telefonhívás után indultam el a reptér felé, hogy összeszedjem Bellát és meginduljunk a következő úticélunk felé. Dubait választott, én pedig készségesen kifizettem.
Fekete autóm csomagtartójából kiráncigáltam a bőröndömet, közben megráztam a fejemet. Hiába. Még akkor is ott csengett a fülemben az ismeretlen, torz hang minden szava: Véged, te kis szarházi. Biztosra vettem, hogy ugyanazok voltak, akik a legutóbb is elraboltak és a nagyapámról, a családról faggattak. Félre akartam söpörni minden felesleges gondolatot, hogy kiélvezzem az utazást. Bele sem mertem gondolni, mibe nyúltam bele, mikor újabb és újabb munkákat vállaltam el. Csak egy dolog volt biztos: felkeltettem valaki érdeklődését... valaki olyanét, akiét nagyon nem kellett volna...

did i lie, or did i tell the truth?
Matthieu Lange

28

görög

gazdag

1990. június 4.

Korinthosz

Hetero

Kapcsolatban
 
little more detail
Nem illettem a családba. Nem illettem valójában sehova sem. A szőke hajammal annyira elütöttem a Mharaxiáktól, hogy az már zavaró volt. Nem hasonlítottam a nagyapámra, sem az unokatestvéreimre. Ez pedig már gyerekkorunktól kezdve nekik is feltűnt. Castor nem tette sűrűn szóvá a dolgot, csak az öccse, vágta állandóan a fejemhez, hogy biztosan elcseréltek a kórházba. Gyerekként sírva rohantam anyámhoz vagy apámhoz és panaszkodtam nekik a sérelmeimről. Aztán felnőttem. Olyan információkat ástam elő az unokatestvéremről, amikkel könnyedén el tudtam hallgattatni. Alaris volt talán az egyetlen unokatestvérem, akivel valamivel egészségesebb kapcsolatot tápláltunk. Nem álltunk túl közel egymáshoz, de nem is marakodtunk megállás nélkül.
A nagyapámmal is viszonylag jó kapcsolatot ápoltam. Ő volt az egyetlen, aki nem illetett a fattyú jelzővel. Sőt, ha a többiek megbántottak, akkor meglepett valami kis ajándékkal, hogy megnyugtasson. Ezeket pedig felnőttként egyre értékesebb dolgok lettek. Gyerekként elvoltam egy darabka csokival is, egy játékkal... aztán jöttek a telefonok, a drága órák, minden, amit csak akartam. Egyszerűen elkényeztetett, én pedig hajlamos voltam a kedvencének hinni magam. 
Anyám egyre többet betegeskedett. Depresszióból depresszióba esett apám halála után. A kapcsolatunk megszakadt, ő vidékre költözött egy csendes kis villába, jó messze tőlem. Éppen csak a heti egy telefonhívás maradt meg. Ezek is hamarosan leredukálódtak arra, hogy jól vagyok-e, eszek-e rendesen. Aztán egyszerűen lerázott.
A család többi tagjával is igencsak hullámzó volt a kapcsolatom. Csak Bella volt nekem, az ő közelsége nyugtatott meg. Bella Gallaghar egy harmincnyolc éves, amerikai színésznő volt. Na nem a csúcskategóriából, mellékszerepekben, sorozatokban mutatkozott elsősorban, amikkel nem szerzett túl nagy hírnevet magának. Engem mégis lenyűgözött. Imádtam csak nézni, ahogy szép tincsei közé kap a szél, vagy ahogy ringó csípővel sétál végig valamelyik ország, valamelyik tengerpartján. Ha ő a közelemben volt, akkor nem is volt szükségem másra...
Henrik M.

Alexius Mharaxia
Korom :
29

Tartózkodási hely :
Görögország


Hozzászólások száma :
82

reagok :
49

Felhasználó profiljának megtekintése

Alexius Mharaxia Empty
TémanyitásTárgy: Re: Alexius MharaxiaAlexius Mharaxia EmptyHétf. Jan. 14, 2019 7:59 pm
gratulálunk, elfogadva!
welcome aboard



Kedves Alexius!

Először is, üdv a családban! Very Happy
Egyáltalán nem tűnsz alvilági figurának a szőke fürtjeiddel és a kedves mosolyoddal, s nem is igazán hasonlítasz a család többi tagjához. Ám mit számít a külső, úgysem az tesz valaki egy igazi Mharaxiává!  Cool
Egy befolyásos család tagjának lenni bizony kötelességekkel jár, ugyanakkor nagy veszéllyel is. Aki ebbe beleszületett, vagy éppen aki maga választotta ezt az életet, annak tisztában kell lennie azzal, hogy sehol sincs biztonságban. Hiába a pénz, hiába a szerelem, semmi sem veheti el teljesen az eszünket, mert akkor csúnyán megüthetjük a bokánkat. Vajon megéri titkolózni azok előtt az emberek előtt, akikben elvileg bíznod kéne, s akik elvileg ki tudnának húzni a bajból? Vajon megér ennyi bajt egy nő? Vajon célszerű ennyire távol menni egyedül, úgy, hogy nem ismered azt az embert, aki megfenyegetett? Talán csak egy ártatlan fenyegetőzés az egész, melybe ugyan belefér pár ütés, de semmi több. Azonban az sincs kizárva, hogy sokkal szörnyűbb dolgok lapulnak a háttérben, és nem is tudod, milyen bajba csöppentél. Remélem hamarosan mindenre fény derül! Smile

Csodás előtörténetet olvashattam, és nem is tartanálak tovább fel, úgyhogy foglald le az arcod ITT, a rangodat pedig ITT, és irány a játéktér! Smile
Alaris Mharaxia
leszakadt
Korom :
26

Tartózkodási hely :
Talán pont ott, ahol te is

keresett :
A Mharaxia klán

Hozzászólások száma :
370

reagok :
133

Felhasználó profiljának megtekintése

Alexius Mharaxia Empty
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: utazás Európába :: elkészült karakterlapok-
Ugrás: