welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Dominique Fluentes, Faith S. Terner, Frederick B. Elton, Henry Leighton, Ingrid S. Skjeggestad, Johanna Rapace, Kevin Braden, Lara Olivier, Lauren Stanton, Raynard Cassel, Zachary E. Wahlberg

A legtöbb felhasználó (38 fő) Csüt. Márc. 01, 2018 9:25 pm-kor volt itt.
legújabb bejegyzések
friss irományok
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
angol 9 12
dán 2 2
francia 6 2
görög - 1
holland 2 -
ír 5 4
külföldi 4 8
norvég 7 3
olasz 1 2
orosz 2 2
spanyol 4 2
svéd 1 2

Isa && Rosie
TémanyitásTárgy: Re: Isa && RosieCsüt. Márc. 08, 2018 9:42 am


Rosie & Isa



Hozzá szoktam már, hogy mindenki árgus szemekkel figyel minket, mintha porcelánból lennénk, és eltörhetünk akár egy erősebb szél fújásától is. pedig ez nem így van. sokkal erősebbek vagyunk, mint azt bárki is elképzelné, az élet megedzett már. Minden lány már egészen kiskorában arról álmodozik, hogy hercegnő lesz, és mindenki várja a maga szőke hercegét a fehér lován, azonban, mi, akik bele születtünk ebbe, mindent feladnánk azért, hogy valaki mással elcseréljük az életünket. Átlagosnak lenni sokkal nagyobb csoda, mint az el tudná bárki is képzelni, hiszen minél nagyobb a rangod, annál kevesebb dolgot engedhetsz meg magadnak, és annál több elvárásnak kell megfelelned. Szeretem az életemet, csak egy kicsit bele fáradtam már. Ha nem az őrök figyelnek, akkor az emberek vigyáznak, hogy egy szóval se bántsanak meg,  néha úgy érzem, hogy nem is teljesen őszinték, amikor szóba állok velük, csak egyszerűen félnek rosszat lépni. Én is megállítom a lovamat, ahogyan a nővérem megáll, majd abba az irányba nézek, amelyet mutat. Kissé mulatságos is, ahogyan megpróbál elbújni előlünk, mintha azt hinné, hogy vakok vagyunk Őt észre venni. Bár ha Rosie nem hívta volna fel rá a figyelmemet, akkor minden bizonnyal nem venném észre. De nem azért, mert baj van a látásommal, hanem azért, nem szokásom nézelődni, csak magamat bosszantom fel vele. Az ember azt hinné, hogy a hosszú évek elegendőek voltak ahhoz, hogy megszokjuk ezt a sok figyelmet, amit ránk szentelnek, de én mégis, minden egyes alkalommal, amikor kiszabadulok a palotából, reménykedek abban, hogy végre nyugtom lehet. Az apánknak persze mindig bele kell köpnie a levesünkbe.
- Tudod, ha kevesebbet rágódsz ezen, és megpróbálsz úgy tenni, mintha valóban vak és süket lennél, akkor mindezek a dolgok már kevésbé lesznek bosszantóak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem zavarnak engem is, legszívesebben elszöknék, és soha többé nem jönnék vissza. – felelem a kérdésére egy fintorral megpecsételve. Már annyiszor eljátszottam annak a gondolatával, hogy a szerelmemmel együtt megszökök, hogy olyan életem lehessen, amilyenről mindig álmodtam, de még sincs hozzá elég bátorságom. - Néha azért eléggé irigyellek, amikor Franciaországba mész. ott az lehetsz, aki csak lenni akarsz, nem mutogatnak rád az úton, hogy hercegnő vagy, és nem viselkednek veled úgy, mintha más lennél, mint ők. – teszem hozzá végül, miközben követem Őt a lovammal. Évekkel  ezelőtt nem gondoltam volna, hogy eljön majd ez a pillanat is, amikor magabiztosan ülök majd a lovam hátán, és nem félek attól, hogy a történelem megismétli önmagát, és ismét leesek majd. Már nincs bennem semmilyen félelem, megtanultam, hogy én irányítom a lovamat, és nem ő engem.  Feltűnik ahogyan az ikrem végig néz rajtam, így egy mosolyt küldök felé, és kihúzva magam haladok tovább, magabiztosan, hiszen az is sokat számít. A következő szavait hallgatva, sóhajtok egyet, és megforgatom a szemeimet. Tudom, hogy neki nem tetszik a választottam, és, hogy szerinte csak kihasznál engem, de Ő nem ismeri annyira, mint amennyire én. Nem vagyok elfogult, csak egyszerűen tudom, hogy soha nem tenne olyat, amivel megbántana. Rosie talán elfogadta és megőrzi a titkomat, de mégis minden alkalmat megragad, hogy tudtomra adja, hogy mennyire nem érte egyet a döntésemmel. Minden egyes szavából érzem a gúnyt. Körbe nézek, hogy meggyőződjek róla, hogy senki sincs annyira közel hozzánk, hogy esetleg kihallgathasson, mert ha kitudódik ez a dolog, akkor nekem annyi.
- Nem azért szerettem bele, mert láttam már egyenruha nélkül is. Hanem azért, mert van benne valami... nem is tudom. Egy fajta ártatlanság és titokzatosság. Tudom, hogy mit gondolsz, de hidd el, hogy ő nem olyan, mint amilyennek látod. Valóban feláldozná értünk az életét, de nem csak azért, mert az a dolga, hanem amúgy is az a megmentő fajta... – próbálom elmagyarázni a nővéremnek az érzelmeimet, de úgysem láthatja azt, amit nekem mutatott már, hiszen mindkettőnkkel teljesen máshogyan viselkedik. Mégis bízok abban, hogy legalább Ő elfogadja majd a döntésemet, hiszen a családom tagjai közül, talán az Ő véleménye jelent a legtöbbet számomra, ez azért lehet, mert ikrek vagyunk, még ha teljesen különbözőek is.


music: zenecím || note: valami megjegyzés || NM

Vendég
Vendég

avatar

TémanyitásTárgy: Re: Isa && RosieKedd Márc. 06, 2018 11:06 am
Is && Rosie
Riding is the best solution to any problem

Itt sosem lehetsz egyedül, valaki mindig árgus szemekkel lesi lépteid. Csoda, hogy nem kellett egy harmadik, negyedik lovat is kihozni, hogy valaki velünk tarthasson az őrségből, hogy bántódásunk ne essék, ha meggörbül a hajunk szála, szerintem azért valakit lefejeznek. De  most is minimum valószínűnek tartom, hogy távcsővel kukkolnak minket, annál alább biztosan nem veszik a védelmet. Nem tudom eldönteni, hogy a királyi rezidencián belül vagy kívül idegesítenek-e jobban. Szinte el sem hiszem, hogy eljöttünk az Amalienborg palotából, egyetértünk apánkkal, friss levegő kell, de még itt sem hagynak nyugtot. Többek között ezért szeretem jobban Párizst. Ott nincs vasszigor és nem őriznek úgy, mint egy műkincset, vagy kegytárgyat, ami ha megsérül, azért valakinek felelnie kell. Ott szabad vagyok és életemben először érzem azt, hogy élek, hogy én élek.
Megállítom a lovat a tisztás kellős közepén és felhorkanok a jelenségen.
- Nézd, ott mustrál egy! - mutatok irányába, felhívva rá a húgom figyelmét is. - Az erdő szélén. Jobb oldalon. Egy óránál. Szegény ördög, most meg azt hiszi elbújt, de melyik fa mozog és változtat helyet és pozíciót ilyen ütemben? - a felfedezés örömére megengedek magamnak egy lemondó sóhajt. - Ez a sok bébipapi - utalok az felvigyázóinkra, ahogy ezzel mindig is -, egyszerűen nevetségesek, a szüleink, az egész udvar azt hiszi ostobák vagyunk, sőt, lassan az egész ország is, mindenki azt képzeli smørrebrød van az agyunk helyén. Ráírták volna a homlokunkra: bolond fő, ide lőj? Legalább ez nem valami sunyi lesifotós, aki azt hiszi a terepszínű ruha jól elrejti, közben meg rezeg és vakuzik az avar. Te hogy nem lettél még paranoiás és őrültél meg ettől a sok kíváncsi szempártól? - újra lépésre sarkallom Amadeust, aki velem szerencsére nem olyan csökönyös, így el is indul.
Mióta elindultunk, először nézek végig a húgomon, csaknem nyugodtan ül a nyeregben, nyoma sincs a korábbi csillapíthatatlan félelmének. Már csak ezért megérdemelne tőlem egy tapsot a gyerekcsősze pasijává lett gyerekcsősze, arról nem is beszélve, hogy kirángatta őt a komfortzónájából, azt ugyan nem tudom, hogy önként teljesített minden kérést, vagy erős ráhatás kellett, de a végeredmény a lényeg. Kezdem úgy érezni, hogy megőrül a családom. Előbb Frederik, most Is, mi jön még? Charlotte rúdtáncos akar majd lenni? Nem mintha amúgy a nővére nem űzne valami hasonlót a színpadon héttől tízig, ha a Cabaret van repertoáron, bár egészen más egy székkel, mint egy csővel kiemelni az idomaid. Le kellene már szoknom az itteni, finom szóhasználatról, egyre kevésbé illik hozzám.
- El sem hiszem, hogy magadtól fel mertél ülni és még csak noszogatásra sem volt szükséged. Valamit tényleg tudhat a szeretőd, de mondd csak, az egyenruhája elhanyagolható tényező a meggyőzés terén? Az nyűgözött le és amiatt adtad meg magad neki, és omlottál ájultan a karjai közé? Vagy az, hogy életét és vérét értünk ajánlotta? - teszem fel a kérdést szarkasztikusan. Elvégre még mindig nem adok hitelt ennek az egész mindent elsöprő érzelemnek kettejük között. Ha fel akarnék kapaszkodni a ranglétrán, biztos én is így csinálnám, nyálas, de ész- és energiakímélő, no meg hatásos, felettébb hatásos, mint aláfeküdni a rendezőnek, amit az egyik színésznő űz, ha nagyon akar valamit, bár abban jóval kevesebb lehet a romantika, inkább állatias ösztön kielégítésének titulálnám, jól rá fog faragni, már most mindenki kurvának tartja, tíz év múlva pedig egy kiélt nő lesz, hiába megy most még kitűnően az a szekér.
Vendég
Vendég

avatar

TémanyitásTárgy: Isa && RosieKedd Márc. 06, 2018 10:43 am
Résztvevők ❖ Isabella és Rosella de Laborde de Monpezat
Szituáció és játékhelyszín ❖ Egy vidéki birtokon lóháton barangolnak az őrszemek kereszttüzében
Vendég
Vendég

avatar

TémanyitásTárgy: Re: Isa && Rosie
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: dánia :: dánia temetõje-
Ugrás: