welcome to europe, traveller
Life is a journey that must be traveled no matter how bad the roads and accommodations.
lépj be bátran
európa rád vár
Karakter neve:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
friss bejegyzések
legújabb irományok
Today at 11:24 am
Yesterday at 10:29 pm
Yesterday at 8:27 pm
Yesterday at 6:05 pm
jelenlegi utazóink
európa szívében
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Amélia R. Chevalier, Anaise Delacroix, Dina Vincent, Heart Of Europe, Lara Olivier, Ned Vinter

A legtöbb felhasználó (43 fő) Kedd Aug. 21, 2018 12:11 pm-kor volt itt.
történéseink
jó ha tudod
európai lakosok
nyilvántartása
csoport
amerikai - 3
angol 4 6
ázsiai - -
francia 5 4
görög 1 1
ír 4 4
külföldi 2 4
norvég 3 4
olasz - 2
orosz 2 2
skót - 1
spanyol 3 -
svéd 1 2
összesen 25 33

Jasmine & Bree
TémanyitásTárgy: Re: Jasmine & Bree Vas. Márc. 11, 2018 1:39 am



jasmine&bree
I got a pocket, got a pocket full of sunshine

Hazugság lenne azt állítani, hogy bármikor is feszélyezett volna az életünk alakulásának bármelyik pontja is. Sosem vetettem meg a kényelmet vagy a velejáró eseményeken való részvételt, ugyanakkor a legújabb kollekciókból származó cipőktől sem éreztem úgy, hogy menekülőre kellene fognom a dolgot. Szerettem csinosnak érezni magamat és adtam a megjelenésemre, legyen szó akár egy átlagos napról is, ami lássuk be a mi életünkben vajmi kevés időt foglalt magába. Ugyanakkor megesett, hogy erős túlzásokba estem, és olyankor nos eléggé nehezen kezelhetővé váltam. Velem egy utazás is több órát karol fel és mint most is, könnyen megtörténhet, hogy az utolsó pillanatokban tör rám a kényszer a teljes átrendezésre. Egy zöldes árnyalatú felsőt helyezek magam elé és a tükörben várom az összhatás visszaköszönését. Jasmine már kétszer is figyelmeztetett az indulásra, de pont ezért érzem magamat ennyire nyugodtnak, mert ez még csak a második volt. Ilyenkor van újabb öt percem a harmadik és végső felszólítás előtt, amikor is egyenesen személyesen jár el az indulás érdekében és addig szobrozik a szobámba vagy ismétli el ugyanazt, míg nem látja a szándékot bennem a haladásra. Nem egyszer futottuk le ugyanezeket a köröket, így némiképp fontosnak éreztem megfigyelni, hogy mennyi időm van, amit önmagam társaságában bűnözhetek.
- Tudom Jas. . .kitartáást. - húzom el az utolsó szavamat, mintha ezzel is jelezni akarnám, hogy már nem sok van hátra ebből az egész viharból, amit magam köré képeztem, de ő ázik alatta a legjobban. Ez viszont közel sem igaz, mert a választott árnyalat elüt a szemszínemtől és a többihez sem passzol. Ezt elvetve viszont borul az egész cipős-rend. Fújok egyet és könnyedén szelem át a szoba távolságát, hogy a szekrényem mélyén találjak újra menedéket. Észre sem veszem, hogy letelt az öt percem és Jasmine csatlakozott hozzám, így majdnem sikerül a szekrényemet közelebbi ismeretségbe hozni a fejemmel.
- Megesznek? Tényleg létezik ilyen? - oldalra biccentem enyhén a fejemet és úgy teszek, mintha gondolataimba vesznék el. - Igazán kellemes lenne a vég. Főleg abban a puha pulóveremben. - szimbolikusan ölelem át magamat, mielőtt a kollekciómnak áldoznám ismét hátramaradt időmet, és a válaszom is valahogy ezen keretek között érkezik tőlem.
- Cipők édesem, cipők. Csodálatos, kényelmes és közel sem keverhető darabok. El tudod képzelni azt a fajta bakit, ha a narancsot a kékkel párosítanám? - apró grimaszra formálódnak ajkaim, de már nem sokat időzök el a fogságukban, mert Jasmine sürget és az idő is, ami úgy tűnik egy és ugyanazt jelképezi manapság.
- Világos, bajban vagyunk. - sóhajtok egyet és tüzetesebben végigmérem őt már a liftben várakozás közben. - Fújd ki a levegőt Jasmine. Nem tesz jót, ha ennyire feszült vagy. - édesen elmosolyodok, de már a hajam köti le a figyelmemet, mégis átmeneti nevetésre késztet a két zizi bátyám említése.
- Barry és Gordon? Hm, miattuk ne fájjon a fejed. Valószínű háromszor eltévednek majd. Gordon jól tájékozódik, Barry viszont okosabbnak hiszi magát. - vonok vállat, hiszen ez lassan már törvénynek számít, ha róluk van szó. Amíg az egyik valójában okos, a másik szereti ezt megcáfolni. Imádnivalóan buták.
Már csak akkor nyugszom le jómagam rendbeszedésével, amikor a hátsó ülésen helyezzük magunkat kényelembe, ez viszont úgy tűnik nővérkémre kevésbé vonatkozik, hiszen a vállán hordozza azt a terhet, hogy minden tökéletesen alakuljon.
- Borzalmas ajándékozó vagyok, tudod jól, de egy karóra és egy üveg bor mellett maradtam. - válaszolok a kérdésére még eligazgatva a rúzsomat, és most én is követem a példáját, ami a szemem behunyását illeti, azonban nem sokáig vagyok képes maradni ebben az állapotban.
- Eső nélkül nincsen szivárvány sem, és tudod a szivárvány aljában várakozó koboldoknak szüksége van rá. - elviccelve borúlátását paskolom meg finoman a combját, végül én is kipillantok az ablakon. - De megtudlak érteni. - értek vele egyet az időjárásra vonatkozó részben, mert úgy összességében London valamennyire a részemmé vált. Volt ez a különös berögződésem, hogy imádtam az eső illatát, így annyira nem panaszkodtam miatta, ha úgy alakultak a dolgok.
A géphez megérkezésig szótlanságba burkolózok, és szokom a városunk elhagyásának tudatát, amíg a segítségünkre válnak a csomagjaink elrakásában. Ezután viszont nem sok választ el, hogy elemeljek egy pezsgőt, és kényelembe helyezzem magamat az ülések egyikén.
- Nem fogom túlzásba vinni. - kocogtatom meg a poharamat Jasminere nézve, és még egy ártatlan pillantással is megerősítem szavaimat, mert a legutolsó alkalommal éppen az ellenkezőjét tettem.


dolgozó
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
76

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jasmine & Bree Szer. Márc. 07, 2018 8:14 pm



briana &jasmine
Classic ●   *-*    ● 559 ●

Én szerettem a családomat, és örömmel utaztam is haza, de mostanában túl sok kellemetlenség ért Londonban, és a csütörtöki jóga sem könnyítette meg a dolgomat, pedig tényleg igyekeztem, hogy elűzzem a negatív gondolatokat, és csakis a jóra koncentráljak, mint az előttünk álló hétvége a szülővárosomban. Minden jeles alkalomra hazalátogatunk, és most apa születésnapja még sokkal kiemeltebb szerepet is kap, mert ő az államfő a kicsiny országunkban. A família tág, és bőven akadnak majd vendégek is odahaza, de szerintem belefér, hogy lazuljunk egyet a mostohatestvéreimmel, mert bizony Írországból is jönnek a fiúk, meg a nagyszülők. A szűk családi kör is jelenleg meghaladja az ötven főt, és nem számít, hogy zártkörű lesz a parti, mert nyilván teljesen nem zárható ki a média. Idegesen veszem újra át az ajándékok listáját, mert tartok attól, hogy valamit itthon felejtek, de addig még ennél is nagyobb zavaró tényező, az nem más, mint a másik szobában készülődő húgom.
- Bree az istenért, nem akarok elkésni…tudod, hogy külön felszállási engedélyünk van, még akkor is, ha magángéppel megyünk. Nem tudnál egyszer időben elkészülni? – kiáltok be a szobájába, mert nekem is van még egy-két elintéznivalóm, de az nem olyan sok, és a bőröndjeim már az ajtó mellett állnak. A kutyáját már odalent betettem a kocsiba, nehogy lemaradjon a kislány az útról. A naplómat dugom el éppen a táskámba, mikor meghallom a drága lánytestvérem időhúzását, és kíváncsivá tesz, hogy mi a jó istenért nem pakolt be már tegnap este.
- Bree…meg fognak enni a ruhák? – állok meg az ajtóban, és nekitámasztom a kezemet, nehogy megijesszem, de hatástalan minden igyekezetem, mert simán elveszik a részletekben.
- Ezt nem mondod komolyan? Cipők… - elképedek, és már azt hittem, hogy valamelyik elegánsabb darab maradt ki, de neki az sem mindegy, hogy melyik cipellő mellé, melyik táska, vagy szoknya illene. A divatőrültséget nehéz lett volna nem felismerni, mikor azzal ütötte el az idejét, hogy vásárolgatott, és mindenre ez volt a gyógyír is. A fagyi és a szerelmes filmek nem segítettek, de egy új magassarkú, vagy egy klassz kiegészítő…az volt Briana Doherty legnagyobb álma. A hátamon is feláll a szőr, mire sikerül neki behúznia a cipzárt, és rám tud figyelni, nem pedig a drágalátos kincseire. A kiengedett haja nem lep meg, de én ezzel szemben a kényelemre törekszem az indulást illetőleg, mert a repülés nem a szoknyáknak kedvez, hanem a nadrágnak, és egy melegebb szövetkabátnak is.
- Most komolyan ezért rángattál vissza? A sofőr lent vár, a kutyád már kidőlt, és nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a pontosság nálunk erény, és ha nem tartjuk be, akkor a nagyszüleim ki fognak akadni. Gordon és Barry is már úton vannak, csak mi vagyunk még idebent. – végigmérem őt, és ha valóban elkészült, akkor megfogom a fogantyúját a kis bőröndömnek, és a liftig húzom, de már így is nehezebb, mint amikor becsuktam. A hátralevő távolságot szenvedve tesszük meg az autóig, de segítenek betenni a cuccainkat a csomagtartóba, és elégedetten szállhatunk be a hátsó utastérbe.
- Igazad van, de itt most apa lesz a reflektorfényben…tényleg te mit vettél neki? Én a whiskey gyűjteménybe vásároltam egy újabb szerzeményt, de félek, hogy össze fogjuk törni…aj én már azt se tudom, hogy hol áll a fejem Bree… - panaszkodva dőlök hátra a fejtámlának, és lehunyom a szemhéjamat egy pillanatra.
- Utálom az esőt is, meg Londont is. – nem tagadom, hogy Írország szép, de nekem Dánia lesz mindig a szülőhazám…ez a köztes megoldás volt mindkettőnk részére.

Vendég
Vendég
avatar

TémanyitásTárgy: Re: Jasmine & Bree Kedd Márc. 06, 2018 7:40 pm



jasmine&bree
I got a pocket, got a pocket full of sunshine

Amióta a családi összképünk vett egy éles fordulatot és vált darabjaira esett kirakóssá, azóta elég könnyedén zavarodtam bele ebbe a játékba, ugyanakkor különösen élveztem felfedezni azt minden egyes oldaláról és megtapasztalni a változás különféle hatásait. Nemcsak a testvéri kapcsolataim bővültek egy új nővérrel, hanem mellé még megannyi családtaggal lettem gazdagabb, kiket ugyan ritkán van lehetőségem látni, mégis az első pillanattól kezdve valahogy befogadóak voltak. Jóllehet nehézségek akadtak a származásunkból kifolyólag, mégis az idő elteltével könnyedebben evickéltünk át ezeken az akadályokon is. Mondanom sem kell, hogy a szerteágazó családi kapcsolatok közül Jasmine állt hozzám a legközelebb, és nemcsak a közös cégünk miatt. Két idősebb fiútestvér mellett felnőni olyan kihívásnak tűnt, amelyet a mindennapjaim birtokoltak, és többnyire fárasztó hatással sújtott le rám a nap végén, mintsem szórakoztató harmóniaként. Eltűnődöm olykor velük kapcsolatban, hogy valójában idősebbek nálam, avagy valahol elakadtak a kezdeti kamaszkor szintjén? Kettejük közül mindvégig Gordon volt az, aki képes volt komolyságot csempészni szavaiba és tetteibe egyaránt, Barry viszont az ellentétét képezte legidősebb felünknek. Féktelen és makacs volt, nem mellesleg szeszélyes is, így ezek összessége állandó fejtörést okozott számunkra. Már csak ezeket figyelembe véve is éltem meg pozitívan Jasmine részvételét az életünkben, hiszen ő olyan biztos pontot képzett a két fajankó mellett. Könnyedén találtuk meg a közös hangot, és lettünk egymás bizalmasai az eltelt idő során. Jómagam ugyan sosem voltam az a típus, aki inkább megkönnyítette a másik dolgát, mintsem nehezebbé varázsolta azt, hiszen megvoltak a magam szokásai, eszméi és kvázi minden cseppet sem hétköznapiságba torkolló dolog, amely csak megfordulna egy átlagember képzeletében. Képtelen voltam úgy kimozdulni otthonról, hogy az aznapi szereléseim színei nem passzolnak teljesen, ugyanakkor megesett az is, mikor az ellenkezőjét produkáltam. Az utóbbi testesítette meg az előrejelzést a külvilágnak, hogy aznap nem érdemes velem szórakozni és az egyetlen, ami képes segíteni, az nem más, mint a tánc. Családunk egyetlen tagja sem kedvelte túlzottan a mozgás ezen fajtáját, én viszont gyógyírként alkalmaztam bonyolult napjaim során, és soha nem volt még olyan alkalom, amikor ne segített volna. Mindezek összességéből jöttem létre én, az a nőszemély, aki megrögzötten pakolja át már negyedik alkalommal a bőröndjét közvetlenül az indulás előtt, és tartja sakkban nővére idegrendszerét.
- Még egy perc. – kiabálom ki a szekrényem mélyére bújás közepette, és elveszek a színestől egészen a fekete-fehér skáláig terjedő palettában, melyet most a gondosan eligazgatott lábbelijeim testesítenek meg. Ki is halászok kettőt, míg az öt perccel ezelőtt elővett darabokat visszarakom a helyükre, és valahol elégedettség fog el, ahogyan a bőröndbe kerülnek a most már valójában passzoló cipők. Szinte olyan érzés, mint mikor a lelkünkben keletkezett űrt valami újra egésszé varázsolja.
Gyors mászás a majdnem összecipzárazott bőrönd tetejére, és a rendhagyó mutatvány végén már csak a tükör előtt forgok párat, hogy a tíz percen keresztül elkészített egy-két csattal rögzített frizurámat most egy mozdulattal semmivé varázsoljam a kezem által, ez után viszont már nem áll módomban tovább húzni Jasmine idejét.
- Vagyok már.. – kezem védekezően emelkedik a magasba, és erőm teljével pakolom be a cuccomat, közben a magyarázkodásom egy perccel sem hagy alább. – Most kaptam észbe, hogy ahhoz a felsőhöz, amit magammal hozok, egy jó pár cipő nem is illik, így muszáj volt cserélnem őket. Viszont ehhez ami rajtam van, az enyhén feltűzött haj sem passzol, így azt is szétszedtem. Borzalmas milyen mértékben változtatja meg az arcformát az, hogy miképp jársz el a hajaddal. – folytatom megosztva vele miért is tartott ennyi ideig elkészülődnöm, és most a két kezem segítségével formálok egy kontyot vörös hajzuhatagomból, melyet végül egy nagy csattal rögzítek.
- Sokkal jobb. – dobok egy mosolyt Jasmine felé, aki mint minden alkalommal, most is kifogástalanul fest a választott szerelésében. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy bármit is vett magára, úgy tündökölt abban, mint aki most lépett ki a divatújságból. Én ezzel szemben csak akkor érhettem a nyomába, hogyha előtte két órát a megfelelő darabok kiválogatásával töltöttem el, és még akkor sem volt biztos, hogy az adott darabra esik a végső választásom.
- El sem hiszem, hogy egy kicsit elszabadulunk. Jót fog tenni a változás.– vetek egy pillantást nővérem felé a kocsiba beszállva, mely egyenesen a magángépünkhöz visz majd, ezzel együtt első lépcsőfokát is képezi kiruccanásunknak.


▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Line of love and hate, let's walk until we break that's the sweetest part & we should be together you could be the madness I like I ain't any better without your menacing up in my mind
dolgozó
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
76

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Jasmine & Bree Kedd Márc. 06, 2018 7:39 pm
Játékosok »» Jasmine Blomquist és Briana Doherty
Helyszín és szitu »» Kirándulás/Úton Koppenhága felé.

▽▲▽▽▲▽▽▲▽▽▲▽


Line of love and hate, let's walk until we break that's the sweetest part & we should be together you could be the madness I like I ain't any better without your menacing up in my mind
dolgozó
avatar
Korom :
27

Tartózkodási hely :
● london ●

Hozzászólások száma :
76

reagok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése

TémanyitásTárgy: Re: Jasmine & Bree
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Heart of Europe :: Európa szíve :: dánia :: dánia temetõje-
Ugrás: